New Page 1

A magyar alkotmánynak egységes eszmerendszere, fogalmi modellje van – ez talán a legfontosabb sajátossága – a szerkezetében is kódolt erkölcsi, társadalom-szervezési igazságok, örök emberi elvek együttese, amely hagyományként, a szentkorona szimbólum-rendszerében megfogalmazva maradt ránk.[1]

Bevezető [2] – pontokba szedve

1-1) Meg kell különböztetni az alkotmány és az alaptörvény fogalmát, mert ezen az úton zárható le a német megszállással kezdődött és 58 éve máig tartó alkotmányos interregnum.

1-2) A magyar alkotmány, a nemzetnek a közösség eredtéről, céljáról és hatalmának gyakorlásáról vallott közös tudata, életszemlélete (mint önálló entitás), amely részleteiben sok évszázad alatt fokozatosan fejlődött ki és őrződött meg. Hasonlatosan az anyanyelvhez, népzenei kincshez, tudományos és művészeti értékekhez, amelynek legátfogóbb leírását a magyar alkotmány-tan, régi nevén a szentkorona-tan adja.

1-3) Az egységbe szerkesztett alaptörvény (vagy sarkalatos törvények) az adott hatalmi helyzethez igazodó, vagyis kényszerű kompromisszumokat is tartalmazó írott okmány, amely nem azonos az alkotmánnyal, de normális esetben el kell ismernie az alkotmányt, és amelyet kogens szabályok szerint - arra felhatalmazott testület hoz meg.

1-4) Az 1949. évi XX.-as alaptörvény (amelynek módosításait a ma elfogadottnak tekintett szabályok szerint az egykamarás országgyűlési képviselőház 2/3-os többséggel határozhatja el), viszont máig elutasítja az 1944-es német majd szovjet megszállók nyomán a magyar alkotmányt, ezért élünk 58 éve, ezen belül 11 évvel a szovjet megszállók kivonulása után is változatlanul alkotmányos interregnumban.

1-5) A magyar alkotmány a magyar kultúra, a történelem, az identitás része, amelyet a Szent Korona szimbólumrendszerében fogalmaztak meg. Ez összefoglalja az egyetemes emberi lét alapjait, az emberi társadalmi együttélés legalapvetőbb normáit egységes fogalmi rendszerbe, építménybe szerkesztve (=alkotmány). Magyarországon a magyar nemzet észjárása szerint az alkotmányt nem a felülkerekedő hatalom diktálja (napi, taktikai önös érdeke szerint), az alkotmány nem egy bármikor átírható papírlap, itt a hatalomnak kell elfogadnia az alkotmányos alapokat – különben nincsen alkotmányos legitimitása.

a) Ezt a gondolatmenetet vették alapul mindig a magyar történelemben, ezt igyekeztek figyelembe venni és erre hivatkoztak az Intelmektől kezdődően a Gesta Hungarorumon, az Aranybullán, a Pragmatica Sanctio-n és sok már oklevélen, törvényen keresztül az 1920-26-os jogfolytonosság helyreállító nemzetgyűlésig.

b) A legmodernebb felfogás szerint is az állam egy intézménye nem határozhatja meg az állam mibenlétét és legfontosabb feladatait, kötelességeit megjelölő alkotmányt, mert azt csak az államon kívülről a nemzet teheti meg.

c) Ezen alkotmányhoz igazodva dönthet az állam az egyes részletekről, működési alapelveiről és legfőbb intézményeiről a maga jogkörén belül, erre a célra alkalmas testületében, az országgyűlésben.

d) Az államélet alkotmányosságának megszakadását orvosoló, az alkotmányos jogfolytonosságot helyreállító feladatot a hagyomány szerint alkotmányozó nemzetgyűlésnek kell elvégeznie.

e) Érthetően nem arra az országgyűlésre hárul a jogfolytonosság helyreállításának feladata, amelyet nem erre a célra választottak, amely a megszállók kivonulása után is több mint egy évtizedig eltűrte az államélet alkotmánytól való elszakítását. Ez a különbségtétel indokolt, mert az alkotmánytól elszakítottan működő országgyűlés az alkotmányos viszonyok helyreállításának elmulasztásával egyetértő tettessé vált abban, hogy máig követve a korábbi szovjet megszállók parancsát, az alkotmány elnevezést mind a politikában, mind a tudományban, oktatásban, sajtóban és a legszélesebb közvéleményben az eredeti jelentésétől elszakítva az alaptörvényre értelmezzék, és ezzel már gondolkodásában gátolják az embereket, a nemzetet az alkotmányos viszonyok helyreállítására tett törekvésben.

1-6) Megjegyezzük, hogy véleményünk szerint az emberiség egésze számára sem kerülhető meg hosszú távon, hogy (magyar fogalmakkal élve) az államéletet a diktatórikus törekvések elől kellően nem védő, alkotmányra nem támaszkodó alaptörvények, alkotmány-charták mögé valamilyen elnevezéssel az emberi együttélés legalapvetőbb elveit, elismerő meggyőződést megjelenítsék, meghivatkozhatóvá tegyék. (Ez azonban nem a mi közvetlen feladatunk.)

1-7) Hangsúlyozni kívánjuk viszont, hogy a magyar államélet és ezzel a magyar társadalom, a magyar nemzet életének az alkotmányos alapoktól való további elszakítása modern szóval kifejezve genocídium, amelyet elvileg nemzetközi egyezmények is tiltanak. Pontosabban a hosszú ideje tartó genocídium folytatása, mert mi másnak volna nevezhető mindaz, ami a magyarsággal történt a XX. században:

b) a határon túlra szakadt nemzetrészek életfeltételeinek felszámolásában cinkos tétlenség,

c) a határokon túlra szakadt nemzetrészek ellen elkövetett tíz- és százezres fizikai likvidálások emlékének a társadalmi emlékezés peremére szorítása a mai napig,

d) a német és kommunista munkatáborok, az évtizedekig tartó mindennapi terror pusztításainak emlékét felszámoló és ezzel a jellegét meghazudtoló magatartás az államéletben a mai napig,

e) az ország lakossága számának rohamos csökkenése, évenként egy város lélekszámával, továbbá a hat-nyolc millió körüli lélekszámot elérő magzatgyilkosság (abortuszok) tömegét igazolni igyekvő propaganda, törvénykezés a mai napig,

f) az államosítás az azt kiteljesítő idegen kézre játszó privatizációval együtt,

g) a történelmi tudat megváltoztatására törekvő tudomány és oktatás, a kulturális és vallási tudat nyílt és folyamatos megalázása, rombolása a mindennapi sajtóban,

h) a társadalmi kapcsolatrendszerek bevallottan tudatos szétverése a szovjet-korszakban és ennek nyílt folytatása vagy közömbös szemlélése az utóbbi 12 évben a liberalizmus jegyében, és így tovább.

1-8) A népirtás technikáiról és annak tiltásáról 1948 óta nemzetközi egyezmény szól, amelyet Magyarországon az 1955. évi 16. törvényerejű rendelet hirdetett ki. Ezen dátum óta nem hivatkozhat semmilyen módon magyar állami intézmény képviselője arra, hogy e fogalom jogi erő nélküli üres fikció. 1956-ban a magyar hagyományt érvényesítve mozdult meg az ország a népirtó diktatúra ellen. A magyarságnak belső, önálló ügye alkotmányos viszonyait rendezni. A nemzetközi egyezmény említése a pontos fogalmazást segíti, és az eligazodást, hogy nemcsak saját fogalmai szerint tűrhetetlen az az állapot, amelyben máig élnie kell.

a) A magyar alkotmány napjainkban a régi szóval “hungarus alkotmány” vállalt öröksége, amelynek megformálásában döntő szerepe volt a török időkig az ország túlnyomó lakosságát kitevő magyarságnak. A török időket követően azonban a hungarus alkotmány az együtt élő és idők folyamán felszaporodó más népek közjogi tudatának, állapotának is sajátja lett.

b) A “Szent Korona népeinek” egyike a magyar nemzet, amelynek nincs más útja a megmaradáshoz, mint felvállalni a magyar alkotmány örökségét, azonban nem kizárólagos jogosultként, hanem az ugyanezen örökséget vállaló más népekkel együtt – a török idők utáni értelmezésben született hivatkozás szerinti “Szent István -i” (sok népet magába foglaló) állameszme jegyében.

c) A Szentkorona-tanban leírt alkotmányos tudatot valóban magáénak valló, ezt a meggyőződést nemcsak meghivatkozó de felvállaló népek, nemzetek a magyarság természetes társai, akikkel a viszonyát alkotmányos szolidaritásra helyezheti. A Szentkorona-tanban leírt alkotmányos tudat hordozói, e meggyőződés hívei, bármilyen nyelven beszéljenek, a XX. század történelmét szintén genocídiumként élték meg, és ha a “hungarus alkotmány” alapján akarják rendezni életüket, akkor az alkotmányos kultúra népei elleni genocídium máig ható erőivel, máig tartó folyamatával kell ők is, szembenézzenek, amelyet nekik is meg kell nevezniük.

1-10) A történelmi magyar alkotmány elismerése nem jelenti a modern társadalomból való kiszakadást, nem jelenti a modern gazdaságban való életképtelenséget – bár ezt az alkotmány ellenzői fennen hangoztatják.

a) A történelmi magyar alkotmány – az előbbi állítástól eltérően – éppen életképességünket erősíti, a nemzet életerejét és önrendelkezését, tudatos önszervezésre képességét támogatja.

b) A magyar alkotmányos meggyőződés két fontos pillére a Szent Korona szuverenitása és a Szent Korona tagjainak szuverén volta. Úgy fogalmazza meg tehát a nemzeti közösség fontosságát, hogy e közösségben hangsúlyozza az egyén önállóságát. Ugyanezt fejezi ki az alkotmányos hagyomány azzal, hogy nem a nemzetet, népet tekinti szuverénnek, sem az államot vagy a hatalom gyakorlóját, hanem a Szent Koronát, amivel a hatalmi megosztás elvét elfogadva a hatalmát szolgálatként gyakorló állam és a nemzet együttesét tekinti működőképes, szuverenitásra alkalmas egésznek. A legmodernebb politikai és vállalkozási szabadság is ebben a keretben egyeztethető össze a szolidaritás mindent összetartó követelményével.

c) A fentiek szellemében meg kell jegyezni még, hogy a gazdaság és pénzrendszer alkotmányosságát alapvetőnek tekintjük abban az értelemben, hogy a társadalom egyetlen alrendszere, intézményi rendszere sem vonhatja ki magát az alkotmány hatálya alól. Tehát az alkotmány sérelmére nem lehet mentség az, hogy gazdasági vagy pénzügyi szerződésbe, szabályozó megállapodásba csomagolták.

1-11) Meg kell továbbá jegyezni, hogy nemzetközi struktúrákba Magyarország az alkotmány elvei szerint csak oly módon csatlakozhat, ha ezzel alkotmányának érvényessége nem csorbul! Amennyiben nemzetközi szervezeteknek intézkedési jogokat enged át a magyar állam, akkor erre csak úgy és addig van joga, amíg az alkotmányt e nemzetközi szervezet intézkedése, működése nem sérti, illetve ha a sérelem esetén megfelelő és működő jogorvoslati lehetősége van az országnak!

2) Felhívjuk a magyar politikai vezetés és a legszélesebb közvélemény figyelmét, hogy a magyar nemzet politikai kultúrájának, társadalmi önértékelésének sarokkövét jelentő magyar alkotmányt diktatúra, ravasz fortély nem semmisítheti meg, mert „törvénysértés jogot nem alapíthat”!

2-1) A magyar alkotmány kérdésével az őt megillető figyelemmel, gondossággal kell, törődjön a magyar állam és minden magyar intézmény, szervezet, az oktatás és a sajtó, a nemzet minden magát felelősen szabadnak, mérlegelésre képesnek tekintő tagja.

3) Sajnálattal kell megállapítani, hogy a „liberális diktatúra” 12-ik évében még mindig nem történt meg a magyarországi törvényhozásnak a magyar alkotmányhoz illesztése, a jogfolytonosság helyreállítása.

3-1) Ez a helyzet sérti a magyarság identitását (önazonosságát) és szétzilálja nemzeti képességeit, megfosztja az országot és a nemzetet önszervező képességétől, kiszolgáltatva a vakvéletlennek és minden kalandorságnak.

3-2) Az alkotmányától elszakított törvényhozás tevékenysége látszat, a tulajdonképpeni feladatát ellátni nem tudja, csak a minimális hétköznapi élet szabályozására alkalmas, nem képes biztosítani a nemzet lényegi problémáinak érdemi kezelését.

3-3) Az ország, a nemzet szabadsága gyakorlásának előfeltétele, hogy alkotmánya jegyében intézhesse saját ügyeit. Ha erre nincsen lehetősége, akkor bármely sorsfordító döntés, amelyet a nemzet nevében deklarálnak, semmis, és a nemzetet, az országot nem kötelezik – sem a közösség, sem a személyek felelőssé nem tehetők politikai, gazdasági, kulturális vagy egyéb mulasztásért.

3-4) Az erőszakkal, fenyegetéssel elért önromboló, tompa engedelmességnek semmi köze a felelős önálló cselekvéshez, az emberi élet kiteljesedéséhez, lehetőségeinek kibontásához, a nemzet felvirágzásához, tagjai boldogulásához.

a) A magyar alkotmányban rejtetten de igen erőteljesen a politikus lét az emberi lét teljességének igénye, törekvése, garanciája, kultusza jelenik meg.

b) A politikus lét kellene, biztosítsa a társadalmi lét ezernyi lehetőségét, a szépet-jót-igazat, a kultúrát, a jólétet és értelmes munkálkodást lehetővé tevő gazdaságot, a következő nemzedékekről gondoskodó oktatást stb.-stb.

c) A politikus lét nem kiváltságot, versenyelőnyt kell, jelentsen a társadalom más tagjaival szemben a megélhetésért folytatott küzdelemben, hanem szolgálatot az alkotmány szellemiségének jegyében.

4) Szorgalmazzuk annak tudatosítását, hogy a nemzet és az ország alkotmányos helyzetének rendezése érdekében egy az alkotmányos jogfolytonosságot helyreállító nemzetgyűlés tud megfelelni

4-1) A nemzetgyűlést egyetlen kötelesség terhelheti, hogy állítsa helyre az ország alkotmányosságát, és ezt követően hozzon olyan törvényeket, amelyek a magyar alkotmányhoz illeszkedően és korunk gazdasági, politikai, kulturális és egyéb kihívásaira megfelelően válaszolva szabályozzák az ország ügyeit.

4-2) Az Alkotmányossági Műhely kezdeményezi a jószolgálati Alkotmányossági Tanács létrehozását. Az Alkotmányossági Tanács legfontosabb feladata, hogy

a) az Európai Unióba való csatlakozás folyamatának lezárulása előtt felhívja a figyelmet a magyar identitás alapvető elemére: alkotmányos hagyományunkra, az érte folytatandó közjogi küzdelem fontosságára,

b) célja, hogy a kormánnyal és a parlamenttel tárgyalásokat kezdjen az alkotmányozó nemzetgyűlés jogi kereteinek kialakításáról,

c) célja továbbá, hogy az alkotmányozás gondolatával és részleteivel a szélesebb közvélemény elé lépjen, és ezzel hosszabb távon javítsa társadalmi problémamegoldásunk színvonalát, kerülni segítsen az értelmetlen vagy embertelen lépéseket, és támogassa a reményteljes, a nemzet és a nemzet tagjainak boldogulását célzó törekvéseket,

d) célja, hogy a nemzetnek erőt adó erkölcsi, szellemi, anyagi és politikai megújulási folyamatokat a maga részéről és a maga erejével erősítse elemző tevékenységével az alkotmányos lét, kultúra szempontjainak felvetésével,

e) összetételében az Alkotmányossági Tanács törekszik arra, hogy egyházak, önkormányzatok, köztestületek, érdekképviseletek, egyéb országos jelentőségű civil szervezetek, hazai nemzetiségek, a határon túli magyar nemzetrészek olyan képviselői és olyan felkért szakértők munkálkodjanak benne, akik személyesen is elkötelezettek az alkotmányozás ügyében. Akiket szűkebb környezetük közvetítőként is elfogad az alkotmány témakörében, akik együttesen jószolgálati jelleggel fordulhatnak az Állam Elnökhöz, Országgyűléshez, Kormányhoz és más közintézményhez.

5) Alkotmányos kultúránk, hagyományunk és jövőnk alapkérdéseinek további részleteire hívják fel a figyelmet a konferencia résztvevői:

5-1) Az alkotmány és az alaptörvény fogalmát jelen helyzetünkben, az uniós csatlakozás küszöbén feltétlenül meg kell különböztetni:

a) elválasztva ezzel az aktuálpolitikai kényszereket és törekvéseket az alkotmányos hagyomány kétségtelen tényeitől,

c) tudomásul véve a történelmi alkotmány filozófiai és tudományos alapigazságait, azok politikai szavazásoktól mentes érvényességét,

d) valamint lehetővé téve a tiszta fogalmakra támaszkodó, a hitet és tudást egyeztető, az igazság keresést és a hatékony társadalomszervezést egymással illeszteni törekvő közjószolgálatot - a magunk és következő nemzedékek számára.

5-2)Az alkotmány tekintetében semmilyen diktátumnak, kötelező külső “harmonizációnak”, bármilyen indoklású kényszernek, tehát az alkotmányos elvek feladásának helye nincsen.

a) Az uniós csatlakozás során meg kell találni annak a módját, hogy az EU elismerje az emberi szabadságjogokat és az állampolgári jogokat magukba foglaló emberi alapértékek nemzeti keretben való megélésének elvét, jogát, lehetséges útját a nemzetközi szintű érvényesíthetőséggel együtt.

b) Csatlakozásunk központi elemévé kell tenni az alkotmányos alapelvekkel ellentétes bármilyen rendelkezéssel, követeléssel szembeni ellenállás jogát, azaz a legfőbb emberi (régi szóval isteni) eszmék teljességéhez való ragaszkodásunkat (ez az alkotmányos szabadság).

c) A magyar alkotmány, tehát a magyar közjogi anyanyelv hagyománya, szemléletmódja szerint valamely társadalmi egység szuverenitása (autonómiája) nem más egységek szuverenitásának rovására, azt elvonva, hanem annak kiegészítéseként jön létre. Ezért nevezhették Magyarországot az autonómiák hazájának, ezt jelenti a Szent Korona szuverenitása, a diktatúra tiltása, a teljes hatalom fenntartása kizárólag a Szent Korona számára. Ennek az elvnek kell megjelennie az élet minden területén, a városok, községek, megyék, régiók és a különböző szervezetek életében.

Az alkotmányos alapelveket, alapigazságokat nem lehet a mértékrendszerek vagy a jogi végrehajtási eszközök mintájára szabványosítani, azaz nem szabad elszakítani az élettől a jogi, gazdasági, politikai társadalmi szabályozórendszerek eszközeit. A jogpolitika nem azonosítható egy bármilyen módon kialakult hatalmi elit korlátlan önkényével – éppen a jogpolitika az egyik terület, ahol az alkotmányos elveket nem szabad megkerülni.

[1] Lásd a „Vázlat az alkotmány fogalmi elemezhetőségéről” c. fejezetet 42-ik oldalon

[2] A „Bevezető” készült a konferencia előkészületeként, alapul szolgált a konferencia nyilatkozatának megszövegezéséhez. A „Vitaindító” egésze támaszkodik az Alkotmányossági Műhely elmúlt négy éves tevékenységére, külön hangsúllyal az alkotmányos hagyományról megemlékező ünnepi törvényt szorgalmazó 2001 tavaszi felhívására. Az itt közölt változat figyelembe vett a konferencián elhangzott számos tartalmi megállapítást.

Az Alkotmányról az Európai Unió kapujában c. konferencia vitaindítója

Bevezető[2] – pontokba szedve

Bevezető [2] – pontokba szedve