New Page 1

A rég letűnt XX. századi fasiszta és bolsevik hatalmak térítették el Magyarországot a saját alkotmányától (1944-ben a III. Birodalom majd a Szovjetunió megszálló hadseregével), és nem a magyar alkotmány alkalmatlansága.

Akik ellene vannak a magyar alkotmány elismerésének, általában átsiklanak a két nagyhatalom kényszerítő szerepén, és azt bizonygatják, hogy „megfelelő, sőt korszerű a jelenlegi is”. Nem a modern technikából való kimaradás, valami obskurus fejlődés-ellenesség magyarázza a magyar alkotmányt emlegetők tetteit.

Az itt következő áttekintés jelezni kívánja, hogy milyen jelentős a különbség aközött, ha a tényleges magyar alkotmányt ismeri el az ország vagy ha az 1949-es alaptörvényt tekinti alkotmánynak. A két különböző megoldás jellegénél fogva nem alkalmas ugyanazon funkcióra. Sőt, az előttünk álló társadalmi, belső és külső gazdasági, politikai kihívások a hagyományos, a teljes értékű magyar alkotmányra támaszkodó alaptörvényekkel jobban kezelhetőek, mint a „chartális alkotmány” törekvések útján.

Vázlat a történelmi alkotmány szellemi (érzelmi-értelmi) építményéről

3. az egyes alapelvekből felépülő, az alkotmányban megtalálható eszmerendszerek

5. koronként változó kihívások, feladatok, amelyekre tekintettel változott az alkotmány szerepköre

- A gazdaság, a gazdasági szabályozórendszer (a gazdasági és minden más társadalmi alrendszer) alkotmány alá rendeltsége

- Nagyobb politikai egységbe tagozódáskor az alapvető alkotmányos elvek, az alkotmányos kultúra feltétlen megtartása (ami megfelel a népszuverenitás elvének)

3. Eszmerendszerek[1] (a hagyomány által kiérlelt, számon tartott közjogi fogalmi rendszerek, eszköztárak)

§ Az őskorból hozott elvek harmonizálva az európai keresztény univerzalizmus eszmekörével.

- bármikor a teljes legitimitást csak a Szentkoronával való megkoronázás adhat

- szövetségkötéssel illetve választással a hatalom gyakorlójának megnevezése

- Lényegében különbözik a polgári (francia eredetű) etnikai-kulturális nemzetfogalomtól vagy az etnikai-kulturális-vallási különállóságot alapul vevő nemzetfogalomtól

- Végső cél = Isten, a koronát és ezzel az országot szent István, Szent Imre és mások Szűz Máriának, Isten anyjának ajánlották fel

4. Egységes alkotmányos modell, a magyar alkotmány egységes eszmerendszere (a legfontosabb sajátossága a magyar alkotmánynak – a szerkezetében is kódolt erkölcsi, társadalom-szervezési elvek!), amelyek összessége önálló elemzési szintként különíthető el.

o A nemzet tagjai politikailag egyenlők (1848-tól illetve 1867-től ez minden magyar állampolgárra vonatkozik) vallási, politikai, nemi, nemzetiségi hovatartozástól függetlenül

o A választásra jogosultak két választás között is összetartozó, szolidáris testületet, közösséget alkotnak

- Sem a hatalom gyakorlója, sem a nemzet nem dobhatja el a magyar alkotmány legfőbb elveit

o Mind a nemzet mind a hatalom gyakorlója hűséggel tartozik az alkotmányhoz, az abban foglalt igazságokhoz, kötelességekhez és szabadságokhoz, az alkotmányos szolidaritáshoz (a nemzet testének részei nem idegeníthetők el, a nemzet tagjai összetartoznak)

o Felségsértés nem a hatalom gyakorlójának megsértését jelentette, hanem az alkotmány tiszteletének, elveinek a megsértését (akár a nemzet, akár a hatalom gyakorlójának részéről)

o Ellenállási jog, illetőleg parancs: az alkotmánysérelemmel (korabeli szóval a törvénysértéssel) szembeni akár fegyveres ellenállás joga, végső helyzetben kötelessége – ami a legmodernebb zsarnokság elleni jogokkal egyezik -, kisebb jelentőségű ügyekben pedig az országgyűlési sérelmi politika (és amíg volt a megyei gyűlés joga, hogy törvény ellenes rendeletet hatálytalannak tekintse)

o A létező politikai egyenlőtlenségeket és társadalmi konfliktusokat a forradalmi töréseket kerülve, törvényes úton kell megoldani. Ennek egyik formája a jogkiterjesztés elvének követése.[3]

- A hatalom nem kiváltság, magántulajdon, hanem szolgálat (általánosságban, minden szinten), vagy nem tarthat igényt az elfogadására, engedelmességre, az alkotmányos legitimitásra

o A hatalmi szolgálat számonkérhető (sérelmi politika a magyar királyokkal szemben a magyar országgyűlésben és megyékben)

o Az alkotmányos elvek alól semmilyen hatalmi pozíció, semmilyen társadalmi autonómia, semmilyen intézményrendszer nem jelenthet kibúvót (még a törökellenes fenyegetettség idején a Német-Római birodalomba való betagozódás sem)

- A hatalom átruházásának menete (amelynek logikája követhető kormányzó vagy államelnöki és minden más, csak a parlamentnek beszámolni köteles tisztség betöltésekor):

o utána az első törvény a hitlevél (választási program) törvénybe iktatása

- A magyar alkotmány alapelvei különösen megfelelnek egy mértéktartó, versengő, a monopóliumok erőfölényével szemben védett piaci gazdaság ideájának.

o A természetes monopóliumok (a természetből következő, nem az emberi döntés következtében kialakuló monopóliumok) a nemzet közös tulajdonát képezik, magántulajdonba adása tilos, illetőleg nem értelmezhető. Ezért voltak például földbirtokosok és nem földtulajdonosok a magyar történelemben (és általában Európában, szemben a gyarmatokon az európaiak korlátlan föld- magán tulajdonával)

o A közintézmények (mint a természetes vagy mesterséges monopóliumok egy fajtája) magántulajdonának feltétlen tilalma (utak, adóregálé, bányatulajdon stb)

o A politikai tevékenység finanszírozásának érdekeltsége nem lehet alkotmányellenes

- A nemzet, az ország egysége lehetőség szerint megőrzendő, azt önként feladnia, önös érdekből megbontania a nemzet egészének szolgálatára hivatott politikának nem szabad.

o Ez nem csak a nemzet teljes lélekszámáról való gondoskodási kötelezettséget jelenti az állam számára, nemcsak a terület lehetséges megtartására való kötelezettséget jelenti (ahogy Zsigmond nem adhatta jogszerűen idegeneknek bérbe a szepesi városokat, úgy a nemzeti szolidaritást sem sértheti meg a kormány az idegen nagytőkének való földeladással), hanem jelenti az élet minőségi teljességére, egységére való törekvést is, tehát az emberi élet szolgálatának kötelezettségét a nemzet minden tagjának életét tekintve.

5. Szimbólum-rendszer (mint a hagyomány által kiérlelt közjogi anyanyelv, szaknyelv, amelynek jelentéstartalma időről időre változott, árnyaltabbá vált)

- A szentkorona a magyarok Nagyasszonyáé (Szűz Máriáé), és ezáltal övé az ország

- A felségsértés a szentkorona (tehát a nemzet alkotmányosságának) megsértése

6. Kihívások, feladatok - az alkotmány koronként változó, fejlődő szerepköre a következő tagolásban:

= nemzeti magára találás és társadalmi átalakulás együttes erőfeszítése

= az alkotmány intézményrendszerét megszüntető, sőt a tudatát is felszámolni törekvő megszálló hatalom

§ csatlakozás a deklarált szabályok mögött is folyton változó EU-hoz és az alkotmányosság

7. Intézmény-rendszer - koronkénti változása, fejlődése a következő tagolásban:

= az alkotmány és az alaptörvény közötti műfaji különbségtevés megfogalmazódása

A fenti vázlatpontokat pontosítani lehet, konkrétumokkal feltölteni. De már ebben a formában is érzékelteti, hogy a történelmi alkotmány időben mennyire kiterjedt, a fogalmi építkezésben mennyire többrétegű, átfogó, tartalmában mennyire a teljességet megragadni törekvő fogalmi építmény (=alkotmány).

Sokat hasonlítják az angol alkotmányos hagyományhoz a magyart. A chartális megoldáshoz képest (alaptörvény önmagában) szembeszökő a hasonlatosság a történelem során a folyamatos építkezésre törekvésben. A kettőt egymással összevetve a különbség pedig az, hogy az angol alkotmányban helyet kapott alapelvek egységes rendszerré nem váltak. Az angol alkotmányban is érvényesülnek a természetjog és más fogalmi erkölcsi, hatalomgyakorlási irányzatok, összetett rendszerek, de egységes, összefüggő alkotmányos rendszerré nem álltak össze.

Chartális alkotmányról magyar fogalmak szerint nem beszélhetünk, mert fogalmi ellentmondást eredményezne (hiszen minőségileg két különböző dolgot jelent a kifejezés két szava, amire napjainkban különös erővel kell odafigyelni – vagy alkotmány vagy charta azaz alaptörvény).

Azonban a magyar fogalmakat figyelmen kívül hagyva elvileg az alaptörvény és az alkotmány együttesét jelentheti pl a Nyugat-európai kifejezés (a magyar nyelvben egyébként zavart keltő) fordításaként.

Ha a chartális alkotmány kifejezést használjuk, azaz fogalmilag nem tudjuk megkülönböztetni az alaptörvényt az alkotmánytól magától, akkor ezzel két minőséget összekeverünk, aminek messzeható következményei vannak az alkotmány betölthető szerepét illetően.

§ Tehát ha nem különül el a kulturális hagyomány a pragmatikus megállapodástól, akkor nem is szolgálhat a nemzeti identitás időben is szilárd támaszaként, hiszen minden napipolitikai pálfordulat alapjaiban rázza meg. Az aktuális hatalmi megállapodások miatt tehát az alkotmány nem tud korszakokat átfogni, nem teszi lehetővé a közjogban a nemzeti kultúra mélyebb közjogi rétegeinek megformálódását (ami nem biztos, hogy amúgy, tartós állapotok mellett kialakulna, de így biztosabban nem is alakulhat ki és nem is maradhat fenn hosszú távon).

§ A pillanatnyi hatalmi viszonyoknak kiszolgáltatott chartális alkotmány a lényegi kérdésekben mutatott „hajlékonysága” miatt kevésbé alkalmas a szinte időtlen igazságok megjelenítésére.

§ A chartális alkotmány könnyen átírható, ez látszólag előnye, de ennek következtében könnyebben elszakítható a szövege a valóságtól (azaz a legfontosabb alapelvektől, a nemzet és állam együttes rendszerétől, annak harmonikus megvalósulásától, érvényesülésétől). A chartális alkotmány nem a nemzet és az állam együttesének kölcsönösen elfogadott szabályozója, nem a nép elvárásának tolmácsolója az állam felé (ritka forradalmi alkalmakat kivéve), hanem (tartósan és jellemzően) egyirányúan az állami elvárásokként megjelenített erőszakos hatalmi kiváltság-törekvések érvényesítésének eszköze a nemzettel (pontosabban a néppel, a tömeggel) szemben, és ezért válhatott a XX. században a nagy diktatúrák tipikus kellékévé.

§ A chartális alkotmány más szavakkal könnyen leszűkíthető, kiüríthető, ennek köszönhető, hogy az állami önkény, diktatúra korszaka után a legkisebb gátat sem jelenti a szinte minden fantáziát meghaladó gazdasági önkény, a magántulajdonra hivatkozó monopol-visszaélés valamint az állami szabályozási eszközök, intézmények magánérdekű manipulálása irányzatával szemben (jószerént fogalmilag válik alig tetten érhetővé az, ami történik e téren).

§ Összefoglalva tehát megállapítható, hogy a „chartális alkotmányi„ forma nem alkalmas a célul kitűzött feladat: a teljes értelemben vett alkotmány szerepkörének betöltésére, azaz működésképtelen, óhatatlanul az alkotmány fogalmának eróziójához vezet – nem alkalmas többre, mint a tulajdonképpeni alkotmányt el nem ismerő alaptörvényi szerepre (akár Magyarországon, akár másutt a világon). Meg lehet kockáztatni, hogy ahol nincsen történelmi alkotmányos hagyomány, de chartális alkotmány alapján is rendben mennek a dolgok, ott létezik valami olyan megkérdőjelezetlen és erős hagyomány, amelyet nem neveznek néven, mégis betölti az alaptörvény melletti alkotmány-szerepet.

§ A nemzeti szintű valamint kisebb közösségek léte, autonómiája védelmében is gyengébb a mai chartális alkotmány rendszere, mint a hagyományra, szokásra vagy egyéb okra hivatkozva erős történelmi alkotmányos tudat, amelyre támaszkodva lehet alaptörvényeket megfogalmazni. Erre emlékezetes példa lehet a magyarság esetében a Habsburg korszak.

A történelmi alkotmány sem volt tökéletes mindezen területeken, de a maga korához képest nagyon sokszor jobb volt a teljesítménye sok tekintetben mint más országok nem-alkotmányos szabályozó megoldásáé. Jelenleg is komoly lehetőségei volnának a kortárs problémák kezelésében.

A történelmi alkotmányra támaszkodva talán legfontosabb, hogy a gazdasági és más társadalmi alrendszerek alkotmány alá vetettségét lehetne egyértelművé tenni, ami a chartális alkotmányok manapság kapkodó (szinte egzaltált) össze-visszaságában nem valósul meg. Holott ezek az alrendszerek az alapvető emberi kapcsolatok egy körében vezetnek be valamilyen sajátos szabályozási eszközrendszert (pl gazdaságban a pénzhasználatot), ami rutinszerűvé teszi a kapcsolatok megformálását, kezelését – de nem vonhatja ki természetszerűleg az emberi kapcsolatok mégoly kis körét sem az emberi együttélés alapelveinek hatóköréből.

A nemzetközi szervezetek, kapcsolatrendszerek, a nemzeti államoknál erősebb gazdasági és más szervezetek létezése a nemzeti államok erejét meghaladva teszik kérdésessé a nemzeti államok létének értelmét. Korunkban ennek köszönhetően értékelődik le a nemzeti illetve kisállamok léte. Csakhogy sok minden tekintetben nem a kisállamok pénzügyi, katonai ereje a döntő, hanem hogy miként fogalmazódik meg bennük sok olyan alapelv, amelyet nem volna szabad alárendelni az alkotmányos elvek szerint egyáltalán nem ellenőrzött nemzetközi erőcsoportoknak. A kisállamok lakosságának pedig egészen közvetlenül merül fel a nemzeti léte vagy megszűnte ezen a területen – mindazon védelemmel és sajátossággal, amely országukat otthonossá, emberivé teszi.

Ezen a ponton válik döntően fontossá a történelmi alkotmány sok lehetősége:

§ az időtlen igazságok melletti kiállásban (természetesen a hatékonyság, a tágan értelmezett „versenyképesség” kihívásának, kényszerének a modern korban elkerülhetetlen tudomásul vételével)

§ a rövidtávú, hatalmi konjunktúra hullámzások értékrendet morzsoló hatása elleni védelemben

§ a családi, és különféle tágabb közösségi, nemzeti és egymással közeli kapcsolatban lévő nemzeteket átfogó közösségek identitásának védelmében.

[1] A magyar történelmi alkotmányos hagyomány eszmerendszerei alapján jól megfogalmazható modern gazdaságirányítási alapelvek:

§ Természetes és mesterséges monopóliumok állami tulajdona (amit tehát „tulajdonnak” neveznek e javakkal kapcsolatban, az jogilag legfeljebb birtoklás lehet, méghozzá valamilyen monopoljáradék utáni adózás mellett, és a korszakváltást követő időkre valamilyen normalizációs, alkotmányos állapotot megcélzó folyamat szabályaival.

§ A szabályozási megoldások alávetése az alkotmányossági szempontoknak (igazságosság és hatékonyság jegyében) – pl. kamatmechanizmus megszorítása a gazdasági tartalomhoz kapcsolva és a méltányolható igazságosság mértékének jegyében – avagy pénzkibocsátási, hitelezési gyakorlat mentesítése a monopolspekuláció nyomása alól, stb.

§ A piac alatti, piaci és piac feletti vállalkozások gazdaságpolitikai eszköztára ma összemosódik, az alkotmányos alapokból indítva szét kellene választani őket és az eltérő alkotmányos szabályozási alapelveket megfogalmazni rájuk (a sportbeli súlycsoportok szerinti versenyek szemléletes példát mutatnak hasonló törekvésre).

[2] A nemzeti lét, a szolidaritás tagadása keretében természetesen nem a magyar nemzetfogalom alapján szerveződő nemzet létjogát kérdőjelezik meg általában a nagyvilágban, hanem ha már valamit megkérdőjeleznek, akkor az az etnikai-vallási nemzet fogalma (- nyugaton!). – Erre hivatkozva rombolják a pontatlanul megjelölt magyar politikai nemzetfogalom becsületét, hagyományát (a környező népek és a zsidó valamint a cigányság formálódó etnikai nemzet fogalmának meg-nem sértése, érdekének méltánylása hangoztatásával)

[3] A társadalmi különbségeket 1848-ban pl nem a szabadságok általános eltörlésével oldották fel (amint arra a XX. századi nagy diktatúrák törekedtek), hanem a szabadságok kiterjesztésével. Ennek következménye egy fokozatos átmenet volt, amit a XX. század történelmének nagy törései nem hagytak végbe menni. Ugyanakkor meg kell említeni, hogy a Dózsa féle felkelés leverését követően a parasztság jogainak jelentős szűkítése ment vége, a korábban sokkal nagyobb általános szabadsággal rendelkező országlakosok közül a jobbágyságot erősen visszavetették. A következmény jól ismert.

[4] Az isteni örök igazság mai szavakkal azt jelenti, hogy olyan örök igazságok, előírások, amelyeket az embernek napi taktikai érdekből nem érdemes átlépnie. Az isteni minőség definíció szerint annyira messze van a hétköznapok emberi valóságától, hogy nyomatékkal és egyértelműen fejezi ki a legalapvetőbb társadalmi értékek sérthetetlenségét, más szóval védendőségét saját magunk vétkei, gyengeségei ellen.

[5] Ezeket a szimbólumokat nem mindenki érti, nem mindenkinek beszédesek. Mivel fontosak, keresni kell az értelmüket. Például: isteni természet – mint az emberi cselekvésen, az emberi hatókörön, a belátható emberi megismerésen éppen az emberi gondolkodás, érzésvilág természetéből következően túli világ természete. De abban az értelemben (tehát nem totálisan), amelyben ezzel az elérhetetlennel (isteni természet) szemben „elvárást”, erkölcsi minőségi meghatározást fogalmazunk meg. Nem Istennel szemben, hanem rajta keresztül közvetve magunkkal szemben. Ma sem lehetne keményebben kifejezni az emberiséggel szembeni józan elvárásokat.

Aki pedig azzal a jelszóval lépi át az isteni elvárásokat, hogy szerinte valójában nincs is Isten, abszolút szabad a pálya, az keményen bűnhődik, mint az emberiség a XX. században. Végül is oda jutunk, hogy tulajdonképpen az isteni parancsok akkor is átléphetőek ha hiszünk Istenben, és akkor is ha nem. Isten fogalma elválaszthatatlanul hozzá tartozik fogalmi rendszerünkhöz, Isten lénye pedig gyarló emberi világunkhoz. Nem Isten létének eldöntéséről kell szóljon az emberi élet, hanem az isteni igazságok változó körülmények közötti fölleléséről. A magyar alkotmányos hagyomány szimbólum-rendszerébe tartozó isteni igazság fogalmától tehát nem érdemes rettegni. Érdemesebb megérteni (mert más szavakkal nem tudjuk kifejezni). És aki ezt hittel teszi, annak egyúttal olyan bensőségességet is jelent, amit a vallásos hit nélkül élő nélkülöz, illetőleg csak hívő társai révén részesedik belőle – ha elfogadja az alkotmányos alapokat: szimbólum-rendszerével együtt vagy anélkül.

III. Vázlat az alkotmány fogalmi elemezhetőségéről, leírásáról