Filozófiai Vitakör

A Filozófiai Vitakör szeretettel meghívja a 2005 október 14.-én, pénteken 15:30-kor kezdődő 1055 (XXXIII.évf./66.). vitaülésére:

     Program

ÁLLAMOSÍTÁS ÉS TÁRSADALMASÍTÁS

Államosítás - monopolizálás - társadalmasítás

A TÁRSADALMASÍTÁS NEHÉZ FOGALMA - kiskonferencia

rendező: Fáy Árpád

Korreferátumok:

- FÁY ÁRPÁD: A társadalmasítás egyik eszközeként, közegeként a gazdasági elosztási, mukamegosztási redszer

- BOKOR LEVENTE: A társadalmasítás fogalma a marxista oktatásban

- DETRE CSABA: A társadalmi tulajdon mint az antropogenezis tényezője

- KISS ENDRE: A rendszerváltás hibái félreértett társadalmasítási törekvésként

- TÓTH TIBOR: Állam és társadalom nem azonos

- FÁY ÁRPÁD: A Szent István- terv és a társadalmasítás kérdése

A korreferátumok max. időtartama: 20 perc, elhangzásuk után egységes vita    

Az összejövetel helye: Magyar Állami Földtani Intézet, földszint, EBÉDLŐ (Steánia út 14.)  

Fáy Árpád előzetese: A "társadalmasítás" nehéz fogalma

A közgazdasági eszközrendszer hagyományos felfogását, több hagyományos tételét ma nem részesítik kellő figyelemben (például a politikai gazdaságtani kérdéseket nemlétezőnek tekintik). Hogy ennek mi az ismeretelméleti, netán politikai oka, az külön kérdés.

A jelenséget értelmezve úgy tűnik, hogy túlszeretnek egy-egy újonnan kialakított közgazdaság-elméleti szempontot, elemzési módszert, adatgyűjtési lehetőséget, szervezési megoldást, egyéb olyan felismerést, ami ésszerűen árnyalhatja képünket, ami gazdagíthatja gazdálkodási és gazdaság-szervezési politikai cselekvési terünket, de amit totalitásként felfogni nem más mint egyfajta irracionális éretlenség, szellemi erózió, önveszélyes károkozás, eltévelyedés.

Ami félreértéshez vezet, az az, hogy valójában ezek az újdonságok a létezés már felismert alapelemeit többnyire nem érintik, de legalábbis nem teszik érdektelenné, tehát alkalmatlanok önmagukban merőben új elméleti kiindulópontként való használatra.

Azaz felmerül minden új gazdaság-elméleti felismerésnél, módszer megalkotásánál a korábbi ismeretek átgondolásának, mérlegelésének, a fogalmi összhang áttekintésének a szükségessége - a mechanikus kihajigálás helyett.

Effajta tájékozódásra adhat alkalmat a "társadalmasítás" fogalmának, kérdésének felvetése, és hogy szembetűnőbb legyen, a társadalmasítás és államosítás illetőleg a társadalmasítás és privatizáció valamint a társadalmasítás és monopolizáció szembeállításokban.

Például egy klasszikus, a magyar közjogi hagyományban is ismeretes elv szerint az ember közösségben élheti meg személyiségének kibontakozását. Ez a megfogalmazás nem támogatja a sarkítottan csak magántulajdoni vagy csak köztulajdoni társadalmi berendezkedést. Ezen felfogás szerint ugyanis a személyi (magán) és a társadalmi (nem egyszerűen az állami!) tulajdon együttese felel meg a személyiségét közösségében megélő ember ideájának. A monopólium túlsúlya ebben a felfogásban akár rákos daganatnak is tekinthető. Nem csak Rákosi rákosított. Most nélküle is ugyanaz zajlik (bár a nevekkel ne játsszunk), most az arányosság elvét a köztulajdonra hivatkozó államosítás abszolutizálásának hibájából a magán-monopolizálás nemkevésbé káros hibájába esve sérül a magán- és a közösségi tulajdon szükségesen arányos és a társadalmi értelmesség talaján ellenőrizhető rendszere.

Magyar fogalmakkal: átestünk a ló túloldalára, ahol ugyanúgy nem lehet lovagolni, csak nagyot esni. Legalább értsük meg helyzetünket.

Sem modern, sem nemzeti, sem egyéb tisztességes törekvésű társadalompolitikát ebben a fogalmi zűrzavarban nem lehet folytatni. A fogalmi tisztázatlanság a hatalomgyakorlás, a társadalmi önszervezés gátja tud lenni. A magyarság esetében, itt Közép-európában minden bizonnyal az egyik legerősebb gátja a társadalmi önszervezésnek a fogalmi tisztázatlanságban megnyilvánuló önállótlanság, politikára képtelenség.

Magyarán a körültekintő, a kirekesztést kerülő, a közgondolkodást inspirálni törekvő fogalmi pontosítás önmagában egy igen fontos kitörési pont a társadalmi boldogulásban.