vissza a főoldalra *

kompenzáció - a rendszerváltásért: "...helyreállítás"


Az elvétett rendszer váltás kompenzációja (helyreállítása)
 minden egyes gyermek megszületésével újra és újra felmerül.

Az elvétett rendszer váltás kompenzációja (helyreállítása)
 - tehát a felelős és igazságos társadalmi szabályozásért való felelősség és tenni akarás dolga - 
a felelős és szabad emberek közösségében, a nemzetben ma az alapvető, kiinduló kérdés.

 


1999-es megfogalmazásban (akkor még az alaptörvény és alkotmány különbözőségéről nem tudtam - ):

 

1. Bevezető

Alkotmányozási szükséghelyzet van

fel kellene ismerni és bevallani, törődni vele

 

Ha elégedetlenek vagyunk a magyarországi rendszerváltással, és keressük a bajok szerkezeti, intézményi forrását, akkor úgy is fogalmazhatunk, hogy sérült az alkotmányosság (hiányzott az alkotmányos szintű, jellegű rendszerváltási stratégiai koncepció).

Ami különösen erős méltánytalanságot eredményezett akár a privatizációban, akár egyéb helyen, az egyúttal az alkotmány, vagy tágabban az alkotmányosság sérelmét is jelentette.

A társadalmi érdek a rendszerváltásban a hatékony és alkotmányos társadalom szervezést kívánta volna, mint célkitűzést.

A magyar rendszerváltás ('90-'98 között) alkotmányosság ellenes volt, mert állami eszközökkel szorította hátrányos helyzetbe a társadalom igen nagy hányadát (helyenként a deklarált nemzetellenes irányultságot is felvállalva!). Nem lehetett hatékony mint társadalmi rendszerváltás, mert nem nevezhető társadalmi hatékonyságnak az, amikor a társadalom nagyobb fele helótaként éli meg a sorozatos sérelmeket.

Mi lehet a korrekció, a továbblépés alapja?  

-      A történtek elemzésének induló éve 1990 (vagy még korábbi?). Hiába vagyunk túl rajta, akkor lehet korrigálásra törekedni, ha van viszonyítási pont. A történtek a piac-elvű társadalomban az egyik legfontosabb kérdést, a tulajdon elosztását adminisztratív eszközökkel a túlnyomó többség kárára hajtották végre, ami nemzedékek hosszú sorára okoz nehezen kiheverhető reménytelen állapotot.

-      Viszonyítási elvként jöhet számításba például ("jobb híján") az állampolgári részvény javaslat tabula-rasa szerű etikai, társadalom-szemléleti alapja. Ehhez viszonyítva lehet értékelni, hogy mi érvényesült az állampolgári egyenlőség területén. A minden ember egyenlő, és legfeljebb saját maga hozhatja magát hátrányos helyzetbe elvre építő rendszerváltás nagy politikai stabilitást, erős társadalmi szolidaritást hozhatott volna.

-      Nincs vége a rendszerváltásnak, és ezzel a további  méltánytalanságok lehetőségének. A rendszerváltás folyamata minimum egy emberöltőnyi. Csak az első fázis futott le, amit ha nem korrigálnak, akkor meg fogja szabni a folytatást is egy erőszakos további monopolizálással. A reményvesztettséget nem szabad hagyni, hogy beton keményen megszilárduljon a társadalom széles köreiben.

 

Rendszerváltási válság, alkotmányozási szükséghelyzet,

alkotmány szintű társadalmi megállapodással javítható közállapot van.

 

-      Alkotmány szintű rendszerváltási társadalmi szerződéssel lehet korrigálni az eddig történteket: Az elmaradt "méltányos privatizációs örökrész" helyett erősen garantált alkotmányosságot, törvényességet, a társadalom egészét szolgáló hatékony gazdaságot, gazdasági infrastruktúrát kell kiépíteni - alkotmányos piacgazdaságot! - Reményt, reményre alapot adó feltételeket, alkotmányos erejű szolidaritási közeget kell kiépíteni.

-      Ezen társadalmi szerződésről tudni kell azonban, hogy bár lehetséges, de ma nincsen kidolgozva - nem csak hatalmi kérdés a léte.

 

Nem a törvényi és etikai szabályok megszegése a legnagyobb felelőssége a rendszerváltó politikusoknak, hanem a hiányzó szabályok természetének fel sem ismerése.[iii]

 

Az elvétett rendszer váltás kompenzációja (helyreállítása)
minden egyes gyermek megszületésével újra és újra felmerül.

Az elvétett rendszer váltás kompenzációja (helyreállítása)
 minden egyes gyermek fogantatásával újra és újra felmerül.

Az elvétett rendszer váltás kompenzációja (helyreállítása)
 minden egyes magzat megölésével újra és újra felmerül.

Az elvétett rendszer váltás kompenzációja (helyreállítása)
 minden egyes meddővé tétellel újra és újra felmerül.

Az elvétett rendszer váltás kompenzációja (helyreállítása)
 minden egyes gyermek családon kívüli sorsával,
majd saját családja vállalásának elutasításával újra és újra felmerül.


Az elvétett rendszer váltás kompenzációja (helyreállítása)
 minden egyes esetben újra felmerül, amikor a társadalom valakitől megvonja szolidaritását, amikor valakit kiszorít "az élő politikai testből", azaz lehetőség- és jogfosztottá tesz.

Az elvétett rendszer váltás kompenzációja (helyreállítása)
 mindig kudarcot vall, amikor valaki szembefordulva a nemzettel elutasítja a szolidaritást a társadalommal, amikor valaki nem kér a közösségben megélhető felelős személyes szabadságból.

Az elvétett rendszer váltás kompenzációja (helyreállítása)
 minden egyes árva, éhező, testileg vagy lelkileg elnyomorodott ember miatt újra és újra felmerül.

Az elvétett rendszer váltás kompenzációja (helyreállítása)
 - tehát a felelősségteljes és igazságos társadalmi szabályozásért való tenni akarás dolga -  a felelős és szabad emberek közösségében, a nemzetben alapvető ügy.

 

A kérdéskört felveti: Alkotmányos piacgazdaságot c. 1996-os tanulmány, megjelenése (1999-ben)

Vissza az oldal tetejére