From:
Fáy Árpád [mailto:arpad.fay@gmail.com]
Sent: Friday, April 06, 2012 3:51 AM
To: 'janos.fonagy@parlament.hu'
Cc: 'ots@mti.hu'
Subject: siralmas közröhej-sorozat a parlamentben - vagy micsoda volt a minapi két jelenet? színház?
közügyről - olimpiai szerepek értelmezéséről, vasútról meg kegyeletről és hogy miről is van szó
Egyelőre miért is tisztelném Vasutas Úr!
Főhet a feje Orbán Viktornak, mondják, hogy kit tegyen meg államelnöknek, mert az olimpikon után mi jöhet még?
Volt a patkány (aki szerint a magyar nemzet fogalma üres fikció), aztán a szépelgő jogprofesszor I. (aki nem az ide az oroszlánt a mellemnek típusú rettenthetetlen keresztény volt), aztán jött a jogprofesszor II. (aki szerint az igazság nem érdekes, ha nem elegáns, tehát legyünk inkább aljasok, csak elegánsnak tűnjön), aztán jött az olimpikon (akinek az adrenalin termelése elég volt néhány olimpiai meg világbajnok éremhez, de ahhoz nem volt intelligenciája, hogy felfogja a különbséget a valóság meg az olimpiai mókuskerék között). Nem akarom bántani, mert minek, ő legalább valamely mértékig úgy tűnik, őszinte volt, nagyságrenddel kevésbé alakoskodott a többinél – de ő sem fogta fel, hogy tőle a történelem valamit várt volna. Neki nem daliás elnöknek kellett volna lennie, hanem eltökéltnek az országért (amint lemondása előtt tűnt). Mennyire jobban örültem volna, ha csontritkulásban meggörbedt, beteg, termetével semmiféle tekintélyt nem mutató, de lelkében értünk végsőkig kiálló rettenthetetlen emberről lett volna szó (akinek különbséget kellett volna tennie az áldoktorik álságos ideje és a mai teendők közt). A legjobb az volt, amikor az MSZP-LMP tagok a méltóság méltóságáról érveltek. És az olimpikon holló kiejtette a sajtot a szájából, mert úgy gondolta, ezúttal jelenlegi teljesítmény nélkül, csak a hajdani teljesítménye okán illeti őt elismerés. Pedig ez már egy másik selejtező volt. Itt kiesett.
És mielőtt még a talányon törhettük volna a fejünket, hogy mi jöhet még, elénk tárulkozott a nagy vasutas. Elképesztő volt a megnyilatkozása.
Ő nem tudom, hogy III/ugyanhanyas volt, de az olimpikonnál is sokkal állatorvosibb lova a szereptévesztésnek. A parlamenti képviselői minőségében, kormánytagi minőségében és valószínűleg további minőségében is.
Vasutasunk kifogásolta, hogy az egyik jobbikos éjjel, késő éjjel felállt a parlamenti padsorokban, és elkezdett rettegni. Komplexusait a világ elé tárta. Attól félt, hogy sorscsapásként Magyarországon nem lehet biztonságban sem az önbecsülése, sem az élete sem a vagyona, sem a jövője. Erre a nagy vasutas közölte vele, hogy azért, mert félelmét ki merte mondani ő most nekilát a jobbikos üldözésének, és mind a határokon belül, mind a határokon túl meg fogja szervezni az üldözését (a parlamenti őrség még nincs, ezért nem foghatta le a magáról megfeledkezett vasútfelelőst)!
Na most vagyok igazán kíváncsi, hogy a rettegő jobbikos vajon csak kimondani képes a félelmét, vagy talál egy ügyvédet, akivel beperli a fenyegetődzőt? Netán fegyelmi eljárást kezdeményez a nagy vasutas ellen a házbizottságban? Mert képzeljük el, hogy milyen dolog lehet átkelni a síneken, ha a mozdonyvezetőt olyas indulatok vezetik, mint a mi vasutas vezér államtitkárunkat? Hát ott fű-fa-virág nem marad, nemhogy a síneken átkelők, de még a síneket is kiegyenesítené kedve szerint.
Persze lehet, hogy csak az információk szűkösek, és Orbánék már rég kizárták soraik közül a problémás vasútfelelőst (nehogymár a tényleges vasutasok vegyék magukra a jelzőket), meg már nem is államtitkár? Merthogy ő talán faji alapon, bősz rasszistaként fogja beszaladgálni a világot? Pont egy hamis diploma, egy áldiplomás lebukás után? A hamis rendszerváltási teljesítménnyel a háta mögött?
Tessék kiállni a nyílt színre az államtitkárnak és kérjen bocsánatot, hogy hovatovább önálló antiszemitás rovata van a magyar parlamentben. Mert lehet itt kérem aggódni mindenért és mindenkiért. A spéci vadvirágokért, bálnákért ki tudja még miért, és természetesen a kommunizmus 100 millió (most már ahogy számolják 130 millió) áldozatáért. Vagy ezt is lehet támadni? Netán a maoisták is mind akik felelősek 60 millió kínai haláláért zsidók lettek volna vagy a 60 millió kínai zsidó lett volna az áldozat? Erről még nem hallottam. Pedig ők is elég nagy tétel, úgy a 60 millió mint az ő gyilkosaik. Tehát akkor most ki a nagyobb gyilkos meg áldozat? Ne tessék Gábor Zsazsa mintájára viselkedni, hogy mindegy milyen áron, mindenképpen az újságok címoldalára kell kerülni. Füllentésekkel is.
Mert Dr Fónagy János ártalmasabb hazudozó, „úgy gondolom” – persze nem egyedül, de abból a fajtából (ami a magyarban nem biológiai fogalom, hanem féleséget jelent), szóval abból a féle-fajta emberből, aki mindenféle dolgot a hülyeségig tud, mer ragozni mások halálos ágya mellett, a részvét leghalványabb jele nélkül.
Egyébként azt hiszem, hogy a jobbikos képviselő sem a fő funkciója mentén műveli a parlamenti képviselőséget, ő sem a kiutat vázolja, építgeti, formálja, de legalább hangot adott félelmének. Amiről ki tudja, van-e alapja? Nehéz úgy megtárgyalni az ügyet, ha rögtön rohan a bakter és sípol, hogy kéri az intervenciósokat desszantolni, lehetőleg éjjel ejtőernyővel a házak tetejére.
Itt ugyanis egy ország agonizál. A szerencsétlen Eszter sorsa megrendítő. Mint minden áldozaté. Ugyanúgy, mint a frontra kihajtottaké, mint az ártatlanul elítélteké, mint az elmeháborodottaké (mert az sem vidám állapot, félig az is halál) és lehet folytatni a sort. Megrendítő a sorsa azoknak is, akik meghaltak a vonaton már Auschwitz felé vagy útban a szibériai végállomások felé. A vég borzasztó, meg a reménytelenség is az úton. Főleg az értelmetlen, kegyetlen, eszét vesztett, értelmetlen és érzelem nélküli állati indulatok kiváltotta vég.
Szörnyű szavakat vágtam Fónagy elvtárs fejéhez. De hisz ő is szörnyű dolgokat mondott-mívelt. Nemcsak azzal, hogy tán (amint arra következtetni enged) rasszista mámorában most a szovjet csapatok helyett a világ másik ordas felének a behívásával fenyegetőzött. Át is ülhetne az MSZP-be-LMP-be. Ha egy holdlakó jönne és kíváncsi volna, ki melyik pártba tartozik, de nem ismerné a pártlistákat, csak a beszédek szövegét olvasná el, vajon miféle minősítést kaphatna Jánosunk? Még mielőtt elővenné furulyáját, és eljátszaná a dallamot, hogy fasisztoid meg egyéb szöveget hall vagy olvas tőlem, emlékeztetném, hogy én pld abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy vagy 10 éve de tán jóval több is volt, megkerestem, és felhívtam a figyelmét, hogy a rendszerváltásban az ő részvételével nagyon rossz irányban mennek a dolgok. Hogy ő fajilag határozza meg magát, erről fogalmam sem volt. Jó kiállású már őszes sportembernek véltem volna, úgy képzeltem sokat vitorlázhat a Balatonon. Személye nem volt ellenszenves. Hanem a részvétlenség, ahogyan közölte, hogy számára érdektelen az ország sorsa lényegében, hogy nem lát elméleti felkészülésre szükséget, az mellbe vágott. Egy időben mint valami szenvedély üldözte ember, tucatjával kerestem a kapcsolatot parlamenti képviselőkkel 1990 után. Pártfüggetlen volt a válasz lényege, ezen a héten nincsen a programjukban sem alkotmány, sem gazdasági talpra állás, sem kedvük gazdasági vagy pénzügyi alapkérdésekről filozofálgatni. De hajszál választotta el a díszpintyeket, hogy az uniós csatlakozásban ne protektorátussá tegyék az országot. Tetszenek emlékezni a Vastagh Pál féle lendületre, hogy Koszovó státuszát szerezzék meg hazánknak, mint vívmányt?
Komolyan mondom, ha Fónagy elvtárs bizonyítani tudja, hogy a devizahitelek ügyében bűnvádi eljárás kezdeményezésén dolgozik a tettes bankok vezetősége ellen, és Orbánt vagy az ügyészséget már naponta ostromolja, hogy lakhely elhagyási tilalmat jelentsen be a bankok vezetői ellen, akkor veszek egy kalapot. És ha azt is bebizonyítja, hogy a gazdasági tartalomtól elszakított kamatfizetések elleni törvénytervezet beadásán dolgozik (csak mutassa be a tervezetet), akkor a kalapom meg is emelem. És hogy mikor eszem meg a kalapom? Azt hiszem nincsen miért. Fónagy János közfeladatot ellátó személy – aki egy nagyon gyenge teljesítményt nyújtó elit tagjaként működik. Ennek az elitnek olyan gyenge a teljesítménye, hogy letiltotta azt, hogy minősítési pontokat dolgozzanak ki munkája megítélésére. Még statisztika sincsen arról, mit vesztett az ország és lakosai. Még statisztika kedvéért sem számszerűsítették a rendszerváltási veszteség tényszámait (unióval meg nélküle). _ _ _ Vagy a Fónagy úr vezényletével szerkesztettek egy nagy eredmény jelző táblát, amelyen közzé teszik, mikor hányan lettek öngyilkosok 1990 óta a kormánypolitikának köszönhetően? Netán kiáll államtitkár úr őkegyelme a csaló bankok ellen, és azt mondja, hogy ha nyerészkedni is akart pár hülye potyaleső magyar lakossági hitelfelvevő, az sem lehet indoka az ország álbankári kifosztásának? Meneküljön meg az a néhány zsivány is, csak meneküljön meg az ország? Szerintem ilyesmiket nem mondott-írt-követelt nagy nyilvánosság előtt.
Fónagy úr (elvtárs, tőlem fajilag távol álló – ha már neki ez a fontos - mert nem a tisztán vallásos zsidókat gyanusították azon bizonyos perben! – tehát a tőlünk magát fajilag megkülönböztető egyed) én Önt annak idején azért kerestem meg mint képviselőt, hogy segítsen valamifajta módszeres elméleti munkához intézményi keretet, finanszírozást, párbeszédet szervezni, lobbizni. Emlékezik? És azt mondta, hogy nem. Talán már akkor arra gondolt, hogy módszeres felkészülés esetén a bankok dolga nehezebb lenne a csalási cunamiban? Mert ne mondja, hogy mentem volna kisdoktorit szerezni, meg tudományos státuszt kiérdemelni és utána kíváncsibb lett volna! Mert tudja, hogy az országban ez másként zajlott. És különben is, én nem kisdoktorit akartam, hanem sima civil szervezeti körülmények közt akartam hatalmon kívül pártsemleges körülmények közt mindenki hasznára tevékenykedni. Nem a forma, a tartalom érdekelt naívan a rendszerváltás sodrában. Tudja vasutas bácsi, ezt a világ fejlettebb részén megbecsülik. Nem pedig kinevetik – amint maga is tette (meg hogy ne szégyellje magát túlságosan, sok fajilag nem-szelektált párttársa sem viselkedett másként – nagyon széles volt a röhögők kórusa). Majd amikor elvették a kedvét a lehető legtöbb embernek, hogy bármit tegyen önszántából, akkor széttárják a karjukat, hogy érdemel többet ez az ország? Itt az emberek passzívak (például puskacső előtt is előfordul az emberrel).
Meg kell mondjam, hogy anyagilag megerőltető volna pert indítanom minden parlamenti képviselő ellen, aki a magyarság nyomorúságos helyzetén gúnyolódva úgy forgatja a szavakat, hogy gyűlölködőknek nevezi a kijátszottakat, becsapottakat. Ki csapta be az ország háromnegyedét? Nem tudom. Illetve ha rámutatok én vagy más, akkor nagyon lassan mozdulnak a kerekek. És sokkal hamarabb kapjuk meg, hogy …. mit is mondott? Hogy ha valaki kimondja, hogy keserű, akkor bele fogja fojtani a szót itthoni és külföldi segédeivel. Vagy ha nem maga a főnök, akkor haverjaival. Talán hogy még jobban reszkessen mindenki, sorolná már fel, kikre gondol. Nem mert olyan bátrak vagyunk, hanem mert olyan rosszul érezzük magunkat, hogy nem értjük, miért is nem lehet a fél világot fenyegető, magát nagy hagyományú rasszista fajvédőként aposztrofáló érdekszövetséget még meg sem említeni? Vagy több is van belőle? Mert tudja Fónagy elvtárs, hogy maga vallásos, azt nem hiszem el. Nem úgy indult tudtommal, meg most sem úgy beszélt, hanem mint egy magából kikelt ügynök. Mint egy TV-riporter, aki egy időben Horthy legnagyobb miniszterelnökére emlékeztető szemüveggel vihorászott a TV-ben, meg egy betű híján még a névrokona is volt a hajdani miniszterelnöknek, szóval tőle láttam, hogy egy interjúban mint riporter ordibált, hogy kitekeri a riportalany nyakát, ha nem úgy válaszol, ahogy a kérdezőnek kedve tartja. Lenin sem lövetett le mindenkit, csak aki az útjába került? Na ő tényleg nem volt se riporter se képviselő, de sokat lövetett. Ahhoz képest milyen jó dolgunk van nekünk magyaroknak, akiktől elvették a sajtót, nincsen rádiónk például, meg TV-nk sem (ha nem hiszi, próbálja meg egy eldugott határszéli faluban fogni a Kossuth rádiót vagy a Hírtv-t – a Kossuth pld este nem sugároz sehol sem, nehogy kivételezés legyen a vád). Ennyit a hazai nyilvánosságról. És ha fogja valaki mégis valami trükkel, akkor olyan mocsok önti le – ami ellen maga hol szokott tiltakozni? Amúgy tiszta lelkű vallásos ember módján? Mert az a mocsok, az a tévinformáció, az valódi életlehetőséget vesz el millióktól – MA – MOST – a maga felháborodásának pillanataiban is. Vagy arról is tilos lesz beszélni 20 év múlva?
Nagyon komoly dolog, hogy átszellemült, lelkében vallásos zsidó ember talán már alig van, illetve nem nagyon találkozni velük. Az nem mutogatja magát a politikai túszként kezelt sajtófórumok előtt. A vallásos életvitel tárgyi attribútumaival hadonászó evilági érdekszövetségi csapat tagjai viszont únos-úntalan csapkodják az asztalt. Maga is. Ez vezetett a jobbikos felszólaláshoz. Az Antigonéból ismert helyzet, amikor a halottakat meggyászolni is kérdéses, hogy mire vezet. Gondoljon bele, 2500 év. Sutty. Mintha eltűnt volna. Ha magának fájnának azok a világháborús halottak, akik vallásilag vagy más vonatkozásban zsidónak minősültek, akkor _ _ _ tudja a halál komoly dolog. Aki valóban megrendül a szerettei halálán, az másén sem gúnyolódik, az más halálát sem relativizálja, az nem azzal foglalkozik, hogy honnan a fenéből fog ő importálni galerit, hogy az aggodalom, félelem hangját belefojtsa egy más érdekszövetségi egyénbe, parlamenti képviselőbe. Tudja a szenvedés az nem jogosít gyűlöletre, hanem jóra kötelez (na kit idéztem?).
Persze maga nem a legrosszabb abból a fajta emberből, akiket szóba hozott, mert érdekszövetségében elterjedt módszer a megelőző likvidálás. Maga csak utólag akarja elfojtani mások panasz hangját. Még csak ne is mormogjon. Ha mormogni hagyjuk, akkor előbb-utóbb Fónagy doktor politikai eredményessége is szóba kerülhet netán? Ettől fél? Nem akar Schmitt Pál sorsára jutni? Nem értem. Az egész szocializmus egy kvázi világ volt. Komikus volt az átpolitizált művészete, tudománya, sajtónyilvánossága, bármije. Kivéve magukat? Mert maguk már a szocializmusban is olyan tökösen politikamentes szakemberek voltak, hogy csuhaj? Szóval miért vett maga is részt a civil öntevékeny megoldás keresés likvidálásában, elfojtásában? Mert a mulasztás is bűn - lehet hárítás is meg a részvétlenség is. Nehogy azt mondja, hogy hány sportklubot meg sakkört patronált, meg hogy a MÁV-fúvósokat szerette, mert itt a rendszerváltásról beszélek, annak gazdasági alapvonalairól.
Maga sosem csattant föl, hogy elégtelen az ország szellemi kapacitása, vegyünk példát a Horthy korszakról, és tegyük stratégiai ággá az oktatást, egészségügyet, kultúrát, de mindenekelőtt a társadalomkutatást, pénzelméletet, gazdasági struktúrát, önállóságot – hogy a magyar emberek önerejükből a lehető legtöbbre juthassanak? Például költségvetési vitákban maga mindig azért szólalt fel, hogy meg kell keresni a közoktatás és kutatás mondjuk 10-10%-nyi finanszírozását? Mert ha így tett volna látványosan, tudja, hogy a jobbikos felszólaló mit adott volna elő? Hogy nem érdekli, akár az általános iskolai bizonyítványát is vásárolhatta volna, rabbi lehetne meg bárkinek az unokaöccse, de láthatóan szolgáltatott, mint egy nagy orvos a betegeinek. És akkor elmélyedhetnénk vallási kérdésekben (és akkor maga sem igényelné, hogy zsidó egyházakról hozzanak törvényeket, megelégedne maga is a zsidó vallás gyakorlás feltételeinek biztosításával), és ülősztrájkot kezdett volna azért, hogy ama törvény a vallásgyakorlásról szóljon és egyebek mellett az egyházakról (mert egyházat csak Krisztus alapított, amit a maga keresztény teológus párttársai se vesznek már komolyan). Itt azonban – ALAPVETŐEN NEM VALLÁSI kérdésekről van szó. Jól értem?
Hanem arról, hogy maguk töketlenek, elégtelenek a vállalt feladataikhoz. És ezt leplezendő keresik az alkalmat, hogy eltereljék a beszédtémát. Miért kell például megszüntetni a vasúti szárnyvonalakat, és miért nem kiterjesztik azokat? Mert nem tudnák finanszírozni. Nem értenek hozzá. Szégyen? Nem. Talán senki sem tudja a megoldást. De maguk nem is keresik. Maguk azt hiszik, hogy ami maguknak könnyebb, kézre eső, azt mindenkinek meg kell ennie. Maguk a maguk szintjére butítják le a dolgokat, például a vasúthálózatot is (na jó, az MSZP-LMP még pimaszabb is maguknál, maguk a jó betörő). Ne mondja, hogy ismeretlenül beszélek! Maga közölte velem, hogy mások a céljai, nem az emberekben rejlő tartalékok felszínre hozatala. És ez látszik azon is, hogy magának csak úgy kijár, hogy ücsörögjön a parlamentben és amikor éppen be is megy, akkor akár meg is sértődhessen mint oda tévedt magánember, aki egyébként nem érdeklődik mások nyomora iránt. Vagy a smici sapkáért maga felháborodott? Mert ha igen, akkor nyisson egy honlapot, tegye ki (az akkori sajtóban megjelent nyilatkozatát), és onnan akármit mondhat akárhol, védve van mindenki előtt saját magától is. De nem hiszem, hogy maga rohant volna az MTI-hez, hogy mint vallásos ember és mint magyar honpolgár elítéli azokat az éretlen vicceket.
Fónagy úr, nincsen egyedül. Sok-sok társával dicséretes kulturális tevékenységet folytatnak. Egy főiskola, egyetemi vagy akár munkahelyi műkedvelő színtársulatban tapsolni is lehetne a teljesítményüknek. Csakhogy maguk a magyar parlamentben ücsörésznek. Amely mint a Titanic billeg a jéghegyek között. És amint sejteti, 200 atombombával a háta megett kesereg (vagy kikre gondolt, akiket be akar vonni kis konfliktusába?), hogy képes volt egy jobbikos a maga jelenlétében a magyar parlamentben arról beszélni, ami őt a legjobban zavarja. Tudja ez a jogállam meg a parlament értelmezésének már-már Sólyom László-i magaslata, aki az ország egészét jelképező államelnökként 2006-os események után képes volt beoldalogni a parlamentbe, és arról siránkozni, hogy ott Csurkáék előfordulhattak. Emlékezik? Talán akkor is kiadott egy kommünikét, hogy vallásos zsidóként tiltakozik a jogállam sólyomi megcsúfolása ellen? Kötve hiszem, nem olyan kiállásúak a hozzászólásai. Tudja a vallásos zsidót képviselőként úgy tudom elképzelni, hogy őszinteségi rohamában, jól megbántva érzelmeiben arról értekezne egy ilyen jobbikos felütésre válaszként – államtitkárként, ha már abban a székben ücsörög – hogy megosztja ez a szomorú történet a magyarságot, és ez a megosztottság fogyasztja az amúgy is nehéz sorsú ország erejét. Le kellene zárni túl kellene lépni a tragikus történésen, amit különben sem tudunk pontosan, hogy történt (mert a szemtanu vallomását az akkori bíróság nem vette elég döntőnek és perújrafelvétel azóta sem volt).
Tehát ha komolyan venné felteszem tiszta indulatait, akkor Ön a maga részéről ezentúl évente el fog menni a temetőbe Eszter sírjához, és ha megengedik a jobbikos gyászolók, akkor velük, ha nem akkor nélkülük mindig el fogja mondani, hogy ez a történet nem lehet örök akadály a Krisztus előtti és Krisztus követő vallások őszinte hívei körében (legalább ebben az országban)!! Mert ugye nem azért tartja magát fajilag külön érdekszervezet tagjának, mert a maguk körében a bűn nem lehetséges? Vagy ha nem tetszik a magát fajilag elkülönültnek tekintő érdekszövetség kifejezés, akkor legyen szíves őket beperelni, az iskolai tankönyveiket ellenőriztetni stb. Ugye nem akarja azt mondani, hogy a zsidókat Isten eleve bűn nélküli angyaloknak teremtette, és azért nem lehet őket gyanúval sem, nemhogy fenntartással illetni? És ha már maga felvetette a kérdést a parlamentben mint egy államtitkár, meg képviselő, meg közéleti személyiség, meg mint mondja vallásos ember (amire én azt mondtam, hogy nem látszik, na ez az első illetlen megjegyzésem ebben a levélben), szóval ugye nem azt akarja mondani kormánytagként, hogy a törvény magára nem vonatkozik vagy az érdekszövetség más tagjaira? Mert ha nem azt akarja mondani, akkor hogyan fenyegetőzhet azzal hogy külföldön szervez galerit a jobbikos helyre tételére? Egyáltalán minek kerül ide, a haláltusáját vívó súlyos beteg Magyarország parlamentjébe örökké, hogy valakiket, akikről azt sem tudni, hogy kicsodák, hogy mi bántja őket, csak hogy magunknál is jobban kell sajnálnunk őket? És ők közben mint itt a piros hol a piros tüntetik el sokak orra elől a megélhetést, az önbizalmat, az emberi méltóságot? Hogy nekik hivatalos nyilatkozataik szerint olyan státusz, anyagi állapot „JÁR” Magyarországon most is (minden különösebb teljesítmény nélkül), mint amikor a legjobban ment nekik valaha, vagy mint ahogyan azt ők kitalálják, például a háborús veszteségeket is pótolandó. És a bennszülöttek? Velük mi lesz? Nekik mi „JÁR”? Mikor tiltakozott fővasutasként vagy elvtársként vagy úrként a bennszülöttek elvi szinten alátámasztott kifoszthatósága ellen? Nem akarom sürgetni, de várom a listát ülősztrájkjairól, éhség -sztrájkjairól, nyilatkozatairól, bírósági kereseteiről és egyéb jogvédő és nemzetvédő bátor akcióiról.
Egyébként voltam eddig olyan érdektelen, hogy Solymosi Eszter sírjánál nem jártam. Felületesen ismerem az ügyét, hallottam róla (maga most felkeltette az érdeklődésemet). Meg sokak mások sírjánál sem jártam. Meg nem kezdtem gyűjtést a 6-8 millió megfogant és magzati korban elabortált magyar gyermek emlékművére, továbbá nem voltam a világháborús nagy csatatereken, és Amerikába sem zarándokoltam el sokszáz ezer egykori honfitársam sírjához, akiket galád módon a kikötőkből bányákba és egyéb munkatáborokba hurcoltak el, és elhullottak a nagy amerikai álom beteljesülése helyett embertelen körülmények között (megelőlegezett amerikai Szibéria-Auschwitz munkatáborokban már az 1800-as évek végén). Nem jártam Szibériában, és nem adakoztam, hogy Barguzin környékén keressék meg Petőfi öregkori költeményeinek nyomait, hogy az iskolás könyvekbe bekerülhessenek, hogy a Petőfi-összeseket ki lehessen egészíteni. Láthatja, nem vagyok egy díszelgős, koszorúzós típus. De ha elmegy Eszter sírjához, és beszédet mond a kiengesztelésért, és nem játsza el, hogy bűnöző meg emberségéből kivetkőzött zsidót nem ismert a föld, és eljut odáig, hogy Herzl nyomán megjegyzést tegyen arról, hogy a zsidóságnak emancipálódnia kell, nincs előjoga sem a csalásra sem a törvényen kívüliségre sem semmi egyéb rosszemlékű dologra, viszont van kötelezettsége az emberiségben a lehető legtöbbet nyújtania magából --- akkor amíg élek, és maga értesít, minden alkalommal elmegyek a sírhoz annak beismeréseként, hogy már-már aljas indulatokra voltam képes egy odamondogatós levél kétes mámoráért egy tiszta emberrel szemben (mert ha évente oda elmenne és szorgalmazná a talán kisebbrendűségi komplexusa miatti idióta elkülönülési mániától való szabadulását a hazai zsidóság hangadóinak, a kölcsönös megértést és vállvetve boldogulást – akkor tiszta ember lenne, és tök mindegy milyen vallás szerint esketik vagy temetik, illetve magának a legszentebb, mások részéről is tisztelni való magánügye – de amíg politikai fegyverként forgatja, addig mire számít?).
Amíg azonban ez nem történik meg (akár a sír meglátogatása tisztelgés céljából egy halott emléke előtt, akár az, hogy beismerje, a rendszerváltásban eddig a kommunista reflexek és gőg érvényesült maximálisan és érvényesül máig minden lényeges kérdésben, beleértve a devizahitelek politikai kezelését és a vasútfelszámolásokat és a cinikus érdektelenséget a fél ország nyomora felett), addig úgy érzem, hogy a mormogás jogát nem merítettem ki, hanem visszafogott voltam (oly sok uzsorás hullám után a mai deviza alapú országrontó szélhámosság idején, amikor megint nem az áldozattól kellene elvárni, hogy finomabban fogalmazzon, hanem segíteni kellene rajta).
üdvözlettel
Fáy Árpád