From: Fáy Árpád [mailto:arpad.fay@gmail.com] - Sent: Sunday, December 01, 2013 10:54 PM - To: 'minel-tobbeknek.ha-lehetne@gmail.com' - Subject: levél a 9+1 kategória aktualitásáról a pénzhasználatban
levél a 9+1 kategória aktualitásáról a pénzhasználatban
….ha nem vesztettük volna szem elől az emberi lét alanyiságát a modern korban, akkor nem volna talányos az olyan kijelentés, hogy a pénzhasználat elvonhatatlan, alapvető emberi alanyi jog – akár a repülés vágya, amelyhez a modern kor adott technikai eszközöket - amint a logikai reteszelésű, a logikai szabályozású modern pénzjel is megfelelő eszközt ad például a pénzhasználati alanyi jogot tudomásul vevő, azt szolgáló pénzrendszer kialakításához.
Az 1983-as dolgozatból való kivonat nekem érdekes emlék (http://www.alkotmanyossagi-muhely.hu/1983-bol.htm ). Akkor ebben megfogalmaztam egy képben, méghozzá a matematikából vett párhuzamban, a valószínűség-számítás fogalmaival az embernek mindenféle tudományhoz való viszonyát. Mert ott van a becslés, az esemény és az értékelés előtt az eseménytér manipulációja, kialakítása. És ciklusonként a korrekciója.
Azért említem meg ezt, mert ebben benne van az alany, a számoló felelőssége a számítási feltételekért, tehát az eszköz alany-függősége (lehet, hogy az alany egy nyelvújítási szó, de ezzel fordítják Arisztotelesz munkáját is a kategóriákról).
Az ember felelőssége tehát átfogó,
· az ontológiai lét, cselekvés
· részleteit, szálait kibontva, sorolva többek között:
· a létről való elmélkedés,
· értekezés azaz beszélgetés, közlés
· úgy az alanyról mint annak eszközeiről, létfeltételeiről,
· a közléshez használt jelek, többek közt a beszélt nyelv sajátságai,
· valamint a tárgyalt szűkebb kérdéskör természete, részletei.
A kérdés az, hogy egyes esetekben a közlési, szervezési eszközök kiválasztása nem lehet tetszés szerinti minden mértéken túl.
A számítógépes Neumann elv szerint minden le lehet fordítani a kettes számrendszerre, sőt a gép működési utasításait és a számított paramétereket is közös elven, közös alkatrészeken, binárisan a 0-val és 1-el lehet kezelni.
Más a helyzet, amikor az emberről mint cselekvő, jogosult szubjektumról (fogalmi gyökereiben a szubsztanciáról) és annak eszközeiről, eszközeihez és környezetéhez való viszonyáról van szó (fogalmi gyökereiben ennek tárgyalását az akcidensekhez lehet talán vissza vinni).
Arisztotelesz kategória tanában az 1+9 kategória műfaji kettősségében mintha hasonló probléma körvonalazódna. De természetesen nem múlhatott el nyomtalanul 2300 év. Gondolkodás történetet nem ismerve (milyen jó lenne most középiskolásnak lenni és turkálni az interneten filozófiai irodalmat) a zavarosból próbálok kiemelni támpontokat (ilyen a 9+1 kategóriára való rácsodálkozás).
Ami a modern kort illeti, sokat emlegetik, hogy az internet világában az információs káosz önti el az embert, és tompítja tájékozódó képességét. Ilyennek érzem a korábbi évekre visszamenőleg a kortárs (XIX-XX. századi) logikai irodalom képlet-kényszerét. Alig értelmezhetőek, eltakarják a lényeget. A lényeg persze mindenkinek más és más. Nekem a hangsúly az emberi státusz, a sajátos emberi szerepkör tudomásul vételén van. A közgazdaságban, pénzhasználatban, alkotmány elméletben, a modern emberi-társadalmi önképben nem is olyan könnyű ezt azonosítani, mármint az emberi szerepet és annak olykor technikai vonatkozásait. Az igen érdekes részletekben való elmerülést elkerülendő (mert nincsen rá idő az én koromban) az emberi személy ontológiai helyét, mibenlévőségét és az ebből levonható következtetéseket próbálom hangsúlyozni (például pénzhasználati intézményekre, közgazdasági alapvetésre, alkotmányosságra vonatkozóan).
És van egy érdekesség, amit úgy tűnik, hogy a görögök idején szinte nyelvtani alapelvként tudtak megnevezni, megközelíteni, aztán két évezreden át így-úgy megpendíteni (emberi méltóság, szuverenitás, szabadság stb-stb), majd a modern tömegkorszak hajnalán szinte szem elöl veszítenek, mert a szabadság-egyenlőség-testvériség jelszó és ami utána következett szinte blokkolta az emberi gondolkodást. A szabadság-egyenlőség-testvériség fogalmat a görög mintához visszanyúlva akcidentálisnak érzem, ami mögül hiányzik a szubsztancia, a szabad-egyenlő-testvéri szubsztancia megnevezése, szem előtt tartása (? jól értelmezem ?). És a tömegesedés semmitmondó, félre vezető olykor kritikaként olykor felmentésként hangoztatott jelszavát elfogadva mintha elveszítenénk szem elől a szubjektum, a személy, az erkölcsi szubsztancia értelmezését.
Mert ha ezt nem tettük volna, nem vesztettük volna szem elől az emberi lét alanyiságát, akkor nem volna talányos az olyan kijelentés, hogy a pénzhasználat elvonhatatlan, alapvető emberi alanyi jog – akár a repülés vágya, amelyhez a modern kor adott technikai eszközöket - amint a logikai reteszelésű, a logikai szabályozású modern pénzjel is megfelelő eszközt ad például a pénzhasználati alanyi jogot tudomásul vevő, azt szolgáló pénzrendszer kialakításához.