-----Original Message-----
From: Fáy Árpád [mailto:fay@tvnetwork.hu]
Sent: Tuesday, September 19, 2006 2:49 PM
Subject: Kossuth téri esték - 2006 szeptember 18. - elnézést az
alkalomhoz kevéssé illeszkedő terjengős fogalmazásért, de fáradt vagyok
rövidebben összefoglalni.
Kossuth téri esték - 2006 szeptember 18. - sajátos megjegyzések
A petíció vissza utasítása előtt nem lehetett érezni, hogy vihar előtti
csend volna.
Kellemes élmény volt sétálni a nyári meleg este a Kossuth téren, érzékelni a
fokról fokra növekvő tömeget, és lélekben kicsit eljátszani (titkon sem
kimondani, csak halványan titkon sejteni), hogy hátha változik valamit a
sorsunk, hátha történik végre valami. És néha elfogott valami érthetetlen
lelkesedés, amit alig tudtam visszafogni, s ilyenkor szaladtak gondolataim,
cikáztak az ötletek (s tompult az óvatosság, hogy nem közepes színházi
rendezők moderálják-e a háttérben atörténteket?).
Bóklászó gondolatok: például hol egy műanyagos, aki kihozna olcsó,
összecsukható műanyag széket vagy 10.000 db-ot, s leülhetnénk pár óra után a
hazavihető székekre, meg hozhatna ez az árus vagy 3.000 leszúrható napernyőt
is, hogy a futó esők alatt se zavartassuk magunkat? A székek közt kígyózó
pincérek serény hadát már gondolatban is elhessegetem, bár a szónokok
hosszú, akár évekig tartó protestálást helyeznek kilátásba, abba meg sok
kapuccinó férne bele. Fel sem meerült bennem, hogy újabb vízágyús
jeleneteket komponálnak felelőtlen hivatalnokok.
De hát mennyire komolyan lehet venni, hogy valami változni fog? S megjelenik
egy traktor. Mindenki keresi a többit, de azok valahol eltévedtek. S a
traktor, a tényleges, a valóban megérkezett traktor mögött egy ágyú. A
rendőr halkan szabadkozik, hogy ezt nem kellene ide hozni, de gép gazdája
magabiztosan közli, hogy a többi rendőr már ideáig engedte, s kisvártatva a
főbejárat lépcsőjével szemben ott ál a traktor meg a "gulyáságyú", és a
traktor tetején (ezúttal nem a tankágyúkon) zászlókat lengetnek, fotóznak,
amint az egy 50 éves évfordulóhoz illik. Milyen jó lenne, ha következő napon
még vagy 10-15 traktoros hozná el gulyás-ágyúját.
Következő napok, hely mi lesz veletek? Nem csak vágyakozó, ámuló, a sok
kudarctól elhalkult, de még mindig reménykedő hallgatósággal volt tele a
tér. Voltak ott túristák is, már napnyugtától fogva. Amolyan
tüntetés-túristák (tiltakozás vagy követelés- túristák is), akik csak a
tömeget csodálták, akikhez nem nagyon jutott el a szónokok szavának értelme,
szívet mozgató szavalata, alig felfogható kiszolgáltatottsága. Ezek a
demonstráció-túristák külső szemlélőként a széleken mozogva olyasmiket
mormoltak mobiljuk morcos-fontoskodó félhangosan, mint hogy "remélem
holnapra elzavarják ezt az egész bagázst". De láttam még jobban szituált,
szolíd eleganciával kiöltözött családot is unokával sétálni hazafelé, amint
a papa gondtehelten megjegyezte, hogy "ezt a csürhét reméli minél előbb
eltakarítják innen". Ilyen is volt. Talán ők voltak a jobban értesültek a
mögöttes törekvésekről?
De többségben voltak a tiszta tekintetek, csendesen beszélgetők, és voltak
élénk szavú kamaszok is olyan megjegyzésekkel, mint "Gyurcsány gyere ki! Ne
félj, nem fog fájni!"
Az ember meg fél, hogy mindebből mi fog kisülni, már megint mikor fognak
verekedni a rendőrök, régi lövéseket idéznek fel a szónokok, és kellemetlen
szájízzel tolulnak fel a XX. századi emlékek - hogy pár óra múltán otthonról
majd hajnalig nézhesse a TV-csatát a Hírtv-n. Csurka és Orbán viktor
megigért, majd elvégezetlen feladatát vállalták magukra az alkalmi
székházfoglalók. A TV-kommentátorok többsége egész éjjel mint idegen népek
zavargásáról tudósítottak, a leghalványabb szolidaritás, együttérzés vagy
akár csak megértés jele nélkül. Hol a rendőrség az atrocitások
megfékezésére? De érdekes módon nem a Putyinhoz menekült Gyurcsányi
előállítását követelték, hanem a rendbontók megfékezését.
Amolyan menekülésféleként olvasnivalót veszek elő egy lámpa fényénél.
Elsőnek Gyurcsány Ferenc vihart kavart szónoki remeklését, amelyre minden
szónoklat-kurzuson bizonyára igen jó osztályzatot adnának. De ez nem iskola.
Ez már maga a valóság. Csillogó szófordulatokon, erélyes hangsúlyozáson,
világosan érthető intonáción, csibész csúsztatásokon kívül mást kell most
mérlegelni: a szavak mögötti valóságot, a cselekedetek súlyát, egy egész
ország sorsát. A fényes, magamutogató gesztusokra itt már nem Oszkar-díj
dukál, hanem mérlegelés, hogy mindezzel mit takar, menteget, mit szorgalmaz.
S a tényleges teljesítmény, a szóvarázs mögötti valóság, a Varázsló kezei
között Mario sorsa, egy egész ország sorsa veszélyes mutatvánnyá silányul. A
szép szavak dicséret helyett a szemfényvesztés, a veszélyeztetés, ámokfutás
minősítést váltják ki. Gyurcsány varázslóinas egy éretlen gyermek lélekként,
aki nem nőtt fel, aki hajlott hátú kamasz immár, a teljes, a legteljesebb
felelőtlenséggel csak annyit lát, hogy ő bizonyos Orbán Viktort hivott ki,
és több menetben jobbnak akarja látni magát nála. Pedig a sorsot hívta ki
maga és az ország ellen. Magára döntött, amit csak lehet, minden hitelre
újabb hitelt szorgalmaz, minden melléfogásra újabb jópofa kifogást
hangoztat. Mint egy szellemeskedő bukott tanuló a vizsgán. Ki kellene nőnie
ennek a nemzedéknek végre az iskolapadokból (kormányon és ellenzéken,
hatalmon és annak alávetve egyaránt).
Összehajtogatom a kiszivárogtatott, gonddal szerkesztett botrány-beszéd
szövegét, és a rigmusok, tülkölések, újabb és újabb beszédek háttérzajában
újabb olvasnivalót keresek. S minő véletlen találok is még egyet.
Drábik János fél száz oldalas eposzát húzom elő, amit hetek óta tartogatok
táskámban. Mit tartogatok? - Egyenesen dugdosok a szemem elől. Mint valami
dislexiás a menetrendet, úgy kerültem a belemélyedést. És most itt az
alkalom, hogy megpróbáljak megbírkózni legalább egy fejezetével ennek a (már
elnézést kérek, de) pókszerű hálóként kivetett, meglehetősen töredezett,
száraz stílusú szószövedéknek (borsóhegynek).
Mert mit írtam a kétségtelenül sokkal könnyedebben fogalmazott, sokkal
olvasmányosabb gyurcsányi önvallomás margójára? Azt, hogy ő sajnos nem
ismeri a pozitív visszacsatolási rendszerek fogalmát. Odáig sem jutott el,
hogy föltette volna a kérdést önmagának: ki a politika, a gazdaság
cselekvő-szenvedő alanya? Ezért nincs sok ideája a "humán pénzfedezetről".
Még kevesebb a fogalma lehet a "pénzfelelősségről", ami egy kormány
szintjén, különösen egy rendszerváltást kibontakoztatni kívánó, a világot
megrengetni kívánó, fenekestől felforgatni, illetve megreformálni kívánó
kormány részéről alapvető követelmény kellene legyen. Az őszintének ható
nyerseséggel fogalmazott (élvezettel kocsmaízű, Hofit utánzó stílusú)
kormányfői kirohanás legfőbb baja, hogy hiába mondana neki megoldást valaki,
jó eséllyel elsiklana fölötte. Mrt valószínűleg ő nem az őszinte megoldás
keresés bajnoka, hanem a demokratikus színfalak neki kényelmetlen
formaságait akarja ledobni magáról. Ha most lövet, ha most tüntetőket
lecsukathat, akkor innentől nem kérdés, hogy milyen alapon ő a
miniszterelnök. Nem kell magyaráznia puccsista ügyeit meg sikkasztásait és
egyebeket. azért ő a miniszterelnök, mert ő követhet, és kész. Innentől a
demokratikus díszletek átlátszóak, mindenki tudja, hogy kár a fáradtságért,
és kuss van (mint a sírban). Vagy ... vagy nem sikerül neki elásnia az
életnek még a reményét is, és akkor lehet jövőnk, kibontakozásunk.
Az ízesnek szánt, Gyurcsány által felolvasott fogalmazás mögött a lényegi
kérdések nem sejlenek föl (amint az eddig is történt 16 éve oly sokszor más
kormányok alatt is). Mit várnék el, ha tényleges probléma megoldásról lenne
szó?
- nemzetgyűlés
- alkotmányhoz visszatérés
- a privatizáció alkotmányos elveket érvényesítő korrekciója
- a különbség elfogadása, egyáltalán tudomásul vétele alaptörvény és
alkotmány között
- a tulajdoni rendszer alapkérdései, legalább a magán és köztulajdon elvi
funkcionális különbségei szerint
- értelmes és gazdaságilag is átgondolt nemzetpolitikai program
- ....
... minek folytassam? Az ellenzéke sem értené.
De mit várjunk egy Putyintól megoldást kereső politikustól? Szakmai
precizitást? Be k ell lássuk, hogy a gyurcsányi beszéd úgy hazugság, ahogy
van. Szerintem nem hangzott el. Ha meg elhangzott, akkor sem igaz, akkor sem
őszinte a megoldás keresése, hanem csak beugrató provokáció, akármikor lett
légyen elmondva, akárki lett légyen a nyilvánosságra hozó. Gyurcsány nincsen
abban a helyzetben, hogy elméleti kérdésekkel foglalkozzon.
Így tehát ha valakit mégis érdekelne, hogy merre, miként kellene megoldást
keresni, ha alkalom adódna rá, akkor inkább forduljunk a szárazabb, de
nagyobb pontosságra törekvő 2006 augusztusi Drábik-tanulmány felé.
Az egyre hűvösebb éjszakában, gyér világítás mellett nem jutottam messze
ebben a tanulmányban, csak az első két oldalt igyekeztem megérteni. Egy
nekem ismeretlen angol szerzőtől vett idézetekkel kezdődik a tanulmány. Az
az érvelési taktikája, hogy beleilleszkedik az "Új globális világrendre
vonatkozó terv" gondolatába, és onnan kifelé indulva használja a "furcsa
pénz" kifejezést. Újságírói, vagy akár szakírói fogásnak, egyfajta detektív
történet szájízű oknyomozásnak megfelelő indítás. De nem tudom beleélni
magam. Mert nekem az egyszerű, könnyebben átlátható, megérthető fogalmi
alapállás hiányzik. Én szeretném meg is érteni a pénz problémáját, nem csak
izgulni annak ellentmondásain. A bűnügyi TV-felügyelőket sem szeretem
igazán, pedig ott csak szőnyeg alá dugott bűnjelekről van szó. Itt viszont
egy rossz, akadozó, nehézkes és bonyolult pénzügyi trendszerről, amit ahhoz,
hogy korrigáljunk, meg kellene értenünk. Tehát nem az izgalom a fő érték a
pénzügyi és alkotmányos kérdésekben számomra, hanem a csendesen működőképes,
lehetőleg különösebb izgalom nélküli - viszont eredményes és méltányos
használat.
Ha jól értem tehát, akkor talán Lincoln 1864-es véleményével összhangban, de
nem abból mechanikusan kifejthetően: Kamat nélküli, kezelési költségre
kellene kölcsönt adni - minimumként. A fedezet egy bizonyos mértékig nem más
ebben az esetben, mint a hitelkeretre való jogosultság elvesztésének
lehetősége, ha valaki az alanyi jogon felvett hitelt eldorbézolná. Tehát
alapvetően jövőbeli teljesítmény megelőlegezése a hitel kívánatos fedezete
felfutó társadalmi i dőszakban, de minden nemzedék indulásakor is, méghozzá
alanyi jogon, mindenkinek - azaz nem korlátozva a monopolérdeket
kiszolgálva. Tehát alanyi jogú hitelre van szükség közvetlenül vagy az
állami politika révén.
A hitelek fedzeti rendszerének skálája természetesen nagyon széles, sok
megoldás található rajta. A lehető legkonzervatívabb, leginkább
fantáziátlan, mechanisztikus, társadalmi veszélyekkel járó a múltbeli
gazdasági teljesítményt, öröklést alapul vevő hitel, mint a jelzálog és
kézizálog hitelek. Gazdaságpolitikai kiútkeresésben ezek a hitelfedezet
fajták lényegében csak a felszámolás, az erózió hatásmechanizmusában
értelmezhetőek. De annak nem rosszak. Ha viszont az állami, a
társadalom-érdekű állami hitelpolitika kockázatai és feladatai helyett kíván
támaszkodni az állam a fantáziátlan jelzálog és kézizálog alapú hitelek
rendszerére, mint eltompult agyakban elfogadott pótcselekvésre, akkor
gazdasági és társadalmi katasztrófa következik be, amit joggal lehet
államilag szervezett gazdasági terrornak, rablásnak nevezni, és akként
kezelni.
Na de mit mondhatnánk erről a politikus Gyurcsányinak? Semmit. Neki az a
legjobb poén, ha nem eérti meg az efféle gondolatokat. Drábik nem is vele
vesződik, magyar elméleti tekintélyt keresve, hanem egyenesen Kornai
Jánoshoz fordul a második oldalon tanulmányában, a "majdnem Nobel díjas"
kvázi tekintélyhez, a jobb- és baloldalon egyaránt félve favorizált nagy
öreg újságíróhoz, aki talán jószándéktól fűtve, de alapvető
dilettantizmussal fürkészi évtizedek óta a gazdasági egyensúly titkát. Nagy
élvezetet talál e kukkolásban. Nem igazán érdekli, hogy ki érti meg és ki
nem felfedezéseit. Elefántcsont tornyában, akarom mondani
differenciál-egyenlet rácsában, helyesebben integrál- és differenciál
labirintusában csendes derűvel szemléli bizonyára, hogy a visszakérdezések
rendre elmaradnak kijelentéseivel szemben. Matematizálási erőfeszítéseit,
mint a borz a bűzét úgy használja az eszmecserékben való egyenlő esélyű
részvétel ellen. Ő a megérthetetlen zseni, akit a lényeg nem érdekel, mert
matematikus segédek egész csapata teszi emészthetetlenné és
ellenőrizhetetlenné minden kijelentését mind saját mind mások szelleme
számára.
Csak szitkozódni tudok a Hiány sztárolt szerzőjével szemben?
Nézzük a tőle vett idézetet:
-------------------------------
Milyen egyensúlyról van szó a Gyurcsány-csomagban?
Kornai János, a Népszabadság 2006. július 28-29-i számaiban
"Egyensúly,növekedés és reform" címmel az egyensúlyi pályáról való letérés
bemutatását két összefüggés ismertetésével kísérli meg. Az első összefüggés
szerint az összes megtermelt új érték egyenlő a fogyasztás és a beruházás
összegével, ha levonjuk belőle a külföldről érkező nettó erőforrásokat, vagy
ha hozzáadjuk a külföldre kiszállított nettó erőforrást.
A másik egyensúlyi összefüggés arról szól, hogy az adott év beruházása
egyenlő ugyanazon év belföldi megtakarításával (+/-) a külföldi eredetű
finanszírozással. A hazai megtakarításokat - Kornai szerint - három nagy
jövedelem-tulajdonos hozza létre: a háztartások, a vállalatok összessége,
valamint az államháztartás. Mindegyik jövedelem-tulajdonos érhet el
megtakarítást, ha a jövedelmet nem költi el teljesen; vagy lehet deficites,
ha többet költ, mint amennyi a jövedelme. Kornai azt tekinti egyensúlyi
növekedésnek, ha a fenti összefüggések az alábbiak szerint valósulnak meg:
Az első, ha a termelés egészséges ütemben nő. A második, ha a kereslet több
év átlagát figyelembe véve, nem nő gyorsabban, mint a termelés. Ezt azt is
magában foglalja, hogy ha van is külföldi erőforrás-bevonás, az nem nő
gyorsabban, mint a termelés. Harmadikként az jön számításba, hogy a
keresleten belül a fogyasztás több év átlagát számítva nem nő gyorsabban,
mint a beruházás. Negyedik egyensúlyi összefüggésként megemlíti, hogy a
hazai megtakarítás növekedése nem marad el a beruházások növekedésétől.
Vagyis ha nem nő a külső finanszírozás részaránya, s így az ország nem kerül
a gyorsuló eladósodottság állapotába.
Kornai azt állítja, hogy Magyarországon gyorsabban nőtt az úgynevezett
aggregált kereslet, mint a termelés. (Az aggregált kereslet a fogyasztás és
a beruházás összegét jelenti). Ennek megfelelően gyorsabban nőtt az egy
főre jutó fogyasztás, mint az egy főre jutó termékek és szolgáltatások
mennyisége. Lényegesen gyorsabban nőttek a reálbérek is, mint a
termelékenység. A Gyurcsány-csomagnak nevezett 2006. évi költségvetési
kiigazítás alapvető célja tehát visszaterelni a magyar gazdaságot az
egyensúlyi pályára. Ezért kell a gazdaságpolitikának megváltoztatnia a
helytelen irányba mutató trendeket.
Kornai szerint a meghirdetett program a következő változtatásokat akarja
megvalósítani. 1. Az államháztartási deficit növekedésének leállítását, s
olyan tendencia beindítását, amely elvezet a költségvetési deficit
csökkenéséhez. 2. Másodszor: le akarja fékezni a háztartások fogyasztásának
az aránytalanul gyors bővülését. Az átlagos reálbér hat éve tartó - a
gazdaság teljesítményénél gyorsabb - növekedését fájdalmas
reálbér-csökkenéssel felváltani. Így majd megtorpannak a reálkeresetek is.
3. Az említett két változtatás hatására harmadik hatásként - a termelés
százalékában kifejezve - csökken a külső finanszírozási igény. Kornai
hangsúlyozza, hogy a kiigazítások irányát kulcskérdésnek tekinti.
---------------------------------
Ha próbálom rendezni ugyanezt a szöveget <<>> megjegyzésekkel, akkor:
--------------------------------
Milyen egyensúlyról van szó a Gyurcsány-csomagban?
Kornai János, a Népszabadság 2006. július 28-29-i számaiban
"Egyensúly,növekedés és reform" címmel az egyensúlyi pályáról való letérés
bemutatásátkét összefüggés ismertetésével kísérli meg.
Az első összefüggés szerint az összes megtermelt új érték egyenlő a
fogyasztás és a beruházás összegével, ha levonjuk belőle a külföldről érkező
nettó erőforrásokat, vagy ha hozzáadjuk a külföldre kiszállított nettó
erőforrást. <<Na de milyen periódusban értelmezendő? Egy éven belül? És a
tőkeállomány, a jövedelemforrás felélése nem illeszthető ide?>>
A másik egyensúlyi összefüggés arról szól, hogy az adott év beruházása
egyenlő ugyanazon év belföldi megtakarításával (+/-) a külföldi eredetű
finanszírozással. <<>>
A hazai megtakarításokat - Kornai szerint - három nagy jövedelem-tulajdonos
hozza létre:
1) a háztartások,
<<ez valódi tulajdonosnak tekinthető>>
2) a vállalatok összessége, valamint
<<ez közvetlenül nem értelmezhető valódi tulajdonosnak, alapvetően más
minőség, mint a tulajdonos természetes személy vagy közösség nevében fellépő
államháztartás>>
3) az államháztartás.
<<a közösség mint másik valódi tulajdonos intézményi eszközeként
értelmezhető>>
Mindegyik jövedelem-tulajdonos érhet el megtakarítást, ha a jövedelmet nem
költi el teljesen; vagy lehet deficites,
ha többet költ, mint amennyi a jövedelme.
<<Alapvetően hamis, iskolás absztrakvió, mert homogénnek, egyneműnek tekinti
a gazdasági jövedelmek rendszerét, holott legalábbis jövedelem rendszerről
kellene beszélni, különböző típusú jövedelmek összességéről>>
Kornai azt tekinti egyensúlyi növekedésnek, ha a fenti összefüggések az
alábbiak szerint valósulnak meg:
1) Az első, ha a termelés egészséges ütemben nő.
<<ez egy jövőre irányuló megállapítás, mert ebben az esetben
megkerülhetetlen, hogy a hitelek, beruházási források egy jelentős része
akár támogatás formában fedezetként jövőbeli teljesítés igéretére
támaszkodjon>>
2) A második, ha a kereslet több év átlagát figyelembe véve, nem nő
gyorsabban, mint a termelés. Ez azt is magában foglalja, hogy ha van is
külföldi erőforrás-bevonás, az nem nő gyorsabban, mint a termelés.
<<Ekkor a jövőre tekintő szaldó=0, tehát sokkal nagyobb mértékben szorítható
vissza az anyagi források jövőbeli teljesítésre támaszkodó fedezetének
gyakorlata>>
3) Harmadikként az jön számításba, hogy a keresleten belül a
fogyasztás több év átlagát számítva nem nő gyorsabban, mint a beruházás.
<<ez egy kiegyensúlyozott, nem statikus, de arányaiban legalább állandó
gazdasági állapotot sejtet, ahol azonban arról nem mond semmit, hogy a
meglévő bővülésnek mi a forrása, csak azt említi, hogy a fogyasztás forrás
növekedését a beruházásnövekedésből származó keresletnövekedés
finanszírozhatja>>
4) Negyedik egyensúlyi összefüggésként megemlíti, hogy a hazai
megtakarítás növekedése nem marad el a beruházások növekedésétől. Vagyis ha
nem nő a külső finanszírozás részaránya, s így az ország nem kerül a
gyorsuló eladósodottság állapotába.
<<És ezzel a megjegyzésével kiteljesedik az a bizonytalanság, ami az egész
Kornai-szemléletet jellemzi, meg vele együtt a magyar gazdaságpolitikát.
Ugyanis leíró megállapításokat tesz, és nem hatás-elemző megállapításokat.
Tehát ugyanannak a jelenségnek négy szemléletét, négy részletét mutatja be,
de nem négy párhuzamos lehetőséget vázol fel. tehát nem kíál valós
választási lehetőséget. Tehát alaptalan és elégtelen mindenféle hivatkozás
erre a felsorolásra bármifajta gazdaságpolitikai lépésnél. Márpedig mást se
hallunk, mint hogy a fogyasztás a termelékenységet meg piaci eredményességet
ne hagyja el. de ez az aranyszabály a fenti megállapításokból nem vezethető
le és nagyon rossz tanácsadó. amit mégis ki lehetne hámozni a fenti
felsorolás inspirálására, az annyi, hogy meg kellene fogalmazni a különböző
hitelezési és támogatási gazdaságpolitikai ajánlások rendszerét abból
kiindulva, hogy milyen feltételekre, különösen milyen fedezeti háttérre
támaszkodnak természetüknél fogva. És itt lehet felsorolni a lebutított
zálog-hiteleket, amelyek csak múltban megszerzett gazdasági potenciálokat
vesznek figyelembe, mint valami eróziós folyamat állomásait ... és a skála
túlsó végén ott vannak a jövőbeli teljesítményre támaszkodó
gazdaságpolitikai lehetőségek hitelek, támogatások vagy egyebek
formájában.>>
Kornai azt állítja, hogy Magyarországon gyorsabban nőtt az úgynevezett
aggregált kereslet, mint a termelés. (Az aggregált kereslet a fogyasztás és
a beruházás összegét jelenti). Ennek megfelelően gyorsabban nőtt az egy
főre jutó fogyasztás, mint az egy főre jutó termékek és szolgáltatások
mennyisége. Lényegesen gyorsabban nőttek a reálbérek is, mint a
termelékenység. A Gyurcsány-csomagnak nevezett 2006. évi költségvetési
kiigazítás alapvető célja tehát visszaterelni a magyar gazdaságot az
egyensúlyi pályára. Ezért kell a gazdaságpolitikának megváltoztatnia a
helytelen irányba mutató trendeket.
<<<<<Hát igen, Kornai nem elméleti szakember, ha dicsérni akarom, hanem
maximum jó pedagógus, aki a diákjainak agyát megmozgatandó rendszeresen mond
olyan bődületes marhaságokat, hogy azokból a saját tekintélyét nem féltve
diákjai az önálló gondolkodásra vannak kényszerítve - különben megnézhetik
magukat. Tehát egy apró kis tételt kihagy például a professzore, a tulajdon
viszonyok hullámzását. Ugyanis a fogyasztásnak messze nem csak a munkahelyi
keresetek meg az állami támogatások a forrásai, hanem például a személyes
termelői és életviteli tulajdonok is.
Ha ezeket a tulajdonokat elvonjuk az emberektől államosítással, és nem is
fizetünk nekik többet, akkor ingyenesen kell adni az állami iskolát,
gyógyítást, közbiztonságot, miegymást.
Amikor pedig vége az államosítás becsületének, akkor három dolgot lehet
tenni.
1)) Vagy visszakapják az emberek a tulajdonukat, és akkor nőhet a keresetük
a teljesítményükkel arányosan,
2)) vagy nem kapják vissza a tulajdonukat, de akkor a keresetüknek egyrészt
stabilnak kell lennie (tehát a tömeges munkanélküliség nem engedhető meg),
másrészt pedig a végzett munka termelékenységénél sokkal jobban kell nőnie a
keresetnek is meg a fogyasztásnak is, hiszen ebből kell kifizetniük és
pótolniuk az elállamosított majd előlük továbbprivatizált tulajdoni
jövedelmek pótlását is,
3)) vagy harmadikként az állami juttatásokat éppenséggel növelni kell az
ellopott meg elrabolt meg elállamosított meg elprivatizált tulajdoni
jövedelemforrás alapok pótlására mind a dolgozóknak, mind a
nem-dolgozóknak.>>>>>
>>>>Mi történeik ezzel szemben? Buta és primitív és aljasságra képes
embercsoportok útszéli rablóként, lakásmaffiaként és egészségmaffiaként és
oktatás maffiaként és mindenféle maffiaként össze-vissza beszélnek,
mindentől megfosztják a társadalom széles rétegeit, és aki vissza beszél,
azt utcán megverik rendőrrel, azt letartóztatják, azt anyagilag még az
eddigieken felül is célzottan egyénileg ellehetetlenítik, az osztályharcoss
állatiasság minden kipróbált eszközét visszahozva mindanapi valóságunkba -
tök fölöslegesen. A társadalom erre az embertelenségre nem volna rászorulva,
köszöni enélkül sokkal jobban megélhetne. Egy erőszakos barbár réteg nem
hajlandó elvégezni tsiztességgel iskoláit, nem hajlandó eszét és szívét
másokkal egy sorban használni, hanem mindenáron gazemberként akar sorsunk
rossz árnya lenni. Milyen kár.
ellenzék? Hol az az ellenzék, amelyikkel ilyesféle párbeszédet le lehetne
folytatni? Hol az az ellenzék, amely az ilyesféle párbeszédeket finaszírozni
kívánná? sehol, nem találkoztam vele.>>>>>
Kornai szerint a meghirdetett program a következő változtatásokat akarja
megvalósítani.
1. Az államháztartási deficit növekedésének leállítását, s olyan
tendencia beindítását, amely elvezet a költségvetési deficit csökkenéséhez.
<<<Privatizációs korrekció, tulajdoni szerkezeti társadalompolitika, hatalmi
struktúrák rendbe tétele nélkül ez nem mehet más, csak a régi szóval
dilettáns voluntarizmus ideológiája.>>>
2. Másodszor: le akarja fékezni a háztartások fogyasztásának az
aránytalanul gyors bővülését. Az átlagos reálbér hat éve tartó - a gazdaság
teljesítményénél gyorsabb - növekedését fájdalmas reálbér-csökkenéssel
felváltani. Így majd megtorpannak a reálkeresetek is.
<<<Fűnyíró elven, amit az angol pázsit iránti érthetetlen vonzalom
magyarázhat, de nem a gazdaságpolitikai józanság. ehelyett a személyes,
családi, közösségi, és vállalkozási tevékenységek elszámolásának
visszacsatolásait, ösztönzőit kellene rendezni úgy, hogy ha valaki
eredményes, akkor kizárt legyen tőle elvonni költségvetési vészhelyzetre
hivatkozva megszaporodott jövedelmeit. De ilyen szabályozás, megvalósuló
gyakorlat nem képzelhető el olyan megoldás nélkül, amely viszont a
természeti és társadalmi erőforrásokhoz való hozzáférést mindenkinek
garantálja a monopóliumok elleni védettséget is beleértve>>>
3. Az említett két változtatás hatására harmadik hatásként - a
termelés százalékában kifejezve - csökken a külső finanszírozási igény.
Kornai hangsúlyozza, hogy a kiigazítások irányát kulcskérdésnek tekinti.
<<<A külső finanszírozás iránti igény említése meglep. Ez tudomásom szerint
a korlátozás és ellenőrzés nélküli pofátlanság eredménye "én döntök, én
veszem fel a hiteleket, és ti fizetitek ki" alapon. Vagy forradalomra gondol
itt Kornai e'tás "hatások" címszó alatt?>>>
-------------------------------------------
<<<<< Hát ennyit Drábik János tanulmányának első két oldaláról, a TV-elnök
baromkodása idején.>>>>
Fáy Árpád
---------------------------------