-----Original Message----- From: Fáy Árpád [mailto:arpad.fay@gmail.com] - Sent: Thursday, June 27, 2013 9:56 AM
használati díj vagy ellenérték
a kamat?
Tisztelt Levelezők!
A kérdésekre (ki mit érthet a kölcsönért fizetendő pénzen, használati díjat vagy ellenértéket) én sem tudom a pontos választ, hiszen lényegében most kerültek elő ezek a talán eddig nem is rendezett kérdések (legalábbis számunkra).
A használat és ellenérték között mindenesetre érez az ember némi különbséget.
Nekem apró kis ügyeim vannak a bankoknál, de mindig elpöttyentik, hogy a betétesek pénzére vigyáznak (olyat is mondottak nekem nemrégen, hogy a bank pénzére vigyáznak, amikor fejlesztési bankos hitelforrást elzárnak előlem).
Sajnos hogy a devizahiteleseket segítő szakemberek sem tartották eddig fontosnak, hogy a "fontoskodó banki szóhasználat" mögé nézzenek sok részletben (mintegy elfogadva még mindig a banki illúzionista, látszat-keltő fogalmazásokat). Legalábbis én ilyet feltételezek (amellett, hogy az is fontos tényező, hogy változik a banktechnika, és a régi elnevezések az új módszerek idején is használatosak a kocsi-autó mintájára).
Tehát a bank alapvetően nem egy zsák pénzzel kezdi a munkáját, mert az legfeljebb biztosíték, forgótőke jellegű a munkájában, hanem jogosítványt szerez. Azaz nem hoz, hanem szerez működési feltételt. A jogosítványából adódóan pedig hitel nyújtással kezdi a pénzfolyamatot, mármint a pénzt hozza létre. Mérnökök vannak köztetek, tehát ismeritek a helyettesítő ábra fogalmát, ami például a villanymotornak csak a lényegi, fizikai alapját mutatja be vektorábra segítségével. A részletek, hogy milyen csavarokkal van rögzítve a motor valahova, az nem szerepel a helyettesítő ábrában, bár kétségtelenül a jó rögzítés is használati, működési feltétellé válhat.
Tehát a bank a modern pénzrendszerben jellemzően hitelt nyújt "a semmiből", azaz könyvelési cselekedettel. A könyvelési cselekedethez is vannak feltételek, hogy az a valósággal milyen megfelelésben kell legyen. Ezen az úton a modern pénzhasználatról sok mindent meg lehet fogalmazni, és meg is kellene fogalmazni nyilvánosság előtt, különben hülyét fognak csinálni a bankok a bíróságokból és a politikából, s a hülyékkel kartellban belőlünk meg unokáinkból is.
Tehát könyvelési művelettel teremtett pénzt kapunk a banktól, amit a pénzrendszerre jellemző módon rögtön betétbe teszünk. Amit a lózungok szerint a bank már előre védett ellenünk, csakhát ez időutazás meg okozati összefüggés átlépés, hogy azért nem ad nekünk hitelt, mert félti tőlünk a hitel felvétel után a bankhoz beteendő majdani pénzünket, betétünket. Előrelépés lenne, ha végre egy bíró meg ügyvéd is tudná ezeket a logikai csavarokat helyén kezelni.
A kérdés tehát az, hogy a hitel műveleti könyvelési lépés milyen absztrakcióra épül, azaz mi a könyvelési lépésnek a valóságtartalma, valóság-feltétele. De hogy ezt a bank a saját banki üzleti érdeke alapján ítélje meg, az botrány, idiotizmus, a genocidium, a csaló szerencsejáték és hasonló rémtettek melegágya. Szépen ki kell teregetni az összerakós ábrát.
E hitel-könyvelési lépésnek először is van egy (én eddig úgy fogalmaztam, bár nem vagyok dr filozófus, hogy) ontológiai vetülete. Ontológia a lételmélet a filozófiában, kb 250 éve használatos kifejezés és a régi metafizikához esik közel jelentésében. Azaz létét meghatározóan, lényegében micsoda-kicsoda az emberi lény a világban? Fontos kérdés, mert a régi ember amikor világot mondott, akkor a gyertya világ és hasonló kifejezések mellett lényegében mindig az erkölcsi világra gondolt. Amikor a Bibliát írták, olvasták, régen abból mindig erkölcsi tanulságot vontak le, erkölcsi tanulságok forrásaként tartották fent. A mai kutakodás, hogy milyen földrajzi nevek vannak benne meg milyen típusú pennával írkálták a betűket a régi példányokban, a lényegtől igen távol esnek. HA helyettesítési ábrát csinálnék a Bibliáról, akkor abban kizárólag erkölcsi kérdések szerepelnének.
Tehát a hitelnél a könyvelés-technikai kérdések mellett illetve azokkal körbevéve a lényeg az, hogy KICSODA kéri a hitelt alanyként, jogosult alanyként, Saját életvezetési programjának részeként, és hogy azt a társadalom vagy általa felhatalmazott, de mindig a társadalom által kontrollált intézmény révén hogyan vállalja támogatni, mintegy bizalmat szavazva neki. A felsorolásból lényeges, hogy a bank üzleti érdeke, magántulajdonosi érdeke kimaradt. Ha ugyanis a hitelt kezelő bank vállalja a társadalmi szempontok és az egyéni indokok elbírálását (a társadalmi kontrollnak kitéve), akkor hogy a saját tevékenységét úgymond magántulajdoni szervezésben végzi mintegy koncesszióban, az egészen másodlagos kérdés (és abban a pillanatban, hogy a hitel felvevő vagy a társadalom érdekének sérelmére jár el, akkor teljes anyagi-erkölcsi felelősséggel kell tartozzon a pénzhasználatra alanyi jogon jogosult hitelkérővel és a társadalommal szemben).
A pénzkezelési illetőleg a banki ügyfél alanyi jogának szempontjából lehet tehát jelentősége annak, hogy "ellenérték" vagy "használat" szavakat használok. Legalábbis azt érzem, hogy akik e két szó használatát igyekeznek kerülgetni, mérlegelni, azok azon probléma körül kotorásznak, hogy kinek a jogán keletkezik a pénz? Kölcsön kapja a hitel felvevő a banktól a bank vagy a betétes pénzét --- avagy a saját jogán keletkező pénzét használja?!
A következő lépés, még a lényeghez köthetően, hogy az alanyi jogok a betétnél hogyan értelmezhetőek. Átlagban ugyanis a bankszféra a működési költségeit tényleg a betéti és hitelkamatok különbségéből fedezi. Tényszerűen, jogszabályokban is rögzítetten. Csakhogy ez helyes?
De ebbe nem akarok belemerülni, mert ez ahhoz hasonlatosan másik lényegi kérdés, mint a használat vagy kölcsön ügye.
Ugyanis - egy utalás erejéig) éppen az előbbi okfejtésből adódik, hogy a bank kamatszedési szerepköre egyáltalán nem biztos hogy megállja a helyét a banki funkciót elemezve (ha a kölcsönhöz a kölcsön adott pénz tulajdonának fikcióját kötöm!!!).
Helyette inkább kezelési költséget kellene szedjen, ami elvileg nem feltétlenül közvetlenül arányos a pénzösszeg mértékével, mert ugyan egyenként egy apró hitel egyszerűnek tűnik, de sok apró műveleti költség rakódik rá (külön kérdés, hogy a költségeket nem bemondásos és főleg nem trükkös-zsarolásos, székházépítő alapon kellene hízlalni) --- viszont egy nagyon nagy hitel intézése a fajlagos kezelési költségek nagyon nagy mértékű csökkenése mellett több kontrollt, odafigyelést, kapcsolattartást igényelhet. Hogy ez végül mennyire közelíthet egy a hitelösszeghez mérten %-os kamat görbéhez, azt nem tudom, ilyen vizsgálatról nem hallottam, de minden bizonnyal a nagyobb hitelek kamatkedvezményeit lehetne a vizsgálattal alátámasztani.
Amiről viszont nem volt eddig szó, hogy a banki működés árának megfizetése mellett egyéb, nem banki költségeket kellene megnevezni, például különféle biztosításokét, úgy a bank szolgáltatói felelősségi biztosítását, mint az ügyfelek különféle kockázati biztosításai.
Szóval a bank aggódása olyan (logikai sémájában) a betétesek kamata ügyében, legalábbis az egyszerűbb hiteleknél, mint ha az ügyfél házasságát esetleg születendő gyermekének érdekében akarná megakadályozni valaki, például a bank. De hát a bankok innovatívak, ne adjunk nekik ötleteket, mert még tovább csökken a házasságok száma áldásos újabb színre lépésüknek köszönhetően.
Ennyit a lényegi hitel-betét helyettesítési ábráról. A kép tovább bonyolítható a bankrendszer szabályozása, a bankok közti együttműködés, a bank és állam viszonya, a támogatások, biztosítások, fedezetek stb kérdésében. Azonban az elbonyolódó képben mindig sarokpont az alapvető séma a hitelből keletkező betétről valamint a pénzhasználati alanyi jogokról tehető megállapítás (amelynek közelébe elvileg semmilyen banküzemtani és más hasonló megfontolás nem tolakodhat olyan igénnyel, hogy másodlagossá tegye az alanyi egyéni és közösségi pénzhasználati jogosultságokat, egyáltalán a pénzhasználatnak értelmet adó alanyi szerepet, minőséget, mibenlévőséget).
üdvözlettel
Fáy Árpád
.............................