vissza a főoldalra *  

~ VÁZLAT ~

Tartalom

Keresetlevélként. PAGEREF _Toc352693847 \h 3

a keresetlevéli fejléc szokásos, előírt adatainak mintájára. PAGEREF _Toc352693848 \h 3

Általános megjegyzés a keresetlevél irányulásáról PAGEREF _Toc352693849 \h 3

Párhuzamok az erdőtörvénnyel. PAGEREF _Toc352693850 \h 3

Az alaptörvényi P) cikknél sokkal erőteljesebben fogalmaz az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (1976): PAGEREF _Toc352693851 \h 5

Egyes szokásjogok erejének magyarázata. PAGEREF _Toc352693852 \h 5

Az erdőtörvény mintájának használhatóságáról a föld esetében. PAGEREF _Toc352693853 \h 6

Miért kell nekünk átgondolt, értelmesen szerkesztett, a jogrendünkbe megfelelően illesztett földtörvény, mi annak a fontossága?. PAGEREF _Toc352693854 \h 6

Ki a földhasználat jogosult alanya?. PAGEREF _Toc352693855 \h 7

A mezőgazdaság fontossága a felszínen és a felszín mögött, valójában. PAGEREF _Toc352693856 \h 8

Szabályozni kellene az integrátorok szerepét, definícióját. PAGEREF _Toc352693857 \h 9

A családi gazdaság és az integrálás. PAGEREF _Toc352693858 \h 9

Indítsuk el a fantáziánkat, vegyünk sorra tételeket PAGEREF _Toc352693859 \h 9

Összefoglalva: PAGEREF _Toc352693860 \h 12

Mi tehát az értelme akkor az integrátornak?. PAGEREF _Toc352693861 \h 13

A jelen gyakorlatban. PAGEREF _Toc352693862 \h 13

Ha az integrálás alatt mást ért az alaptörvény P) cikkének módosítása, PAGEREF _Toc352693863 \h 13

Társadalmi érdekből, jogi eszközökkel PAGEREF _Toc352693864 \h 13

Az eredményből részesedő, eredményből megfizetett, kockáztatott állami finanszírozással indított professzionális mezőgazdasági infrastruktúra szolgáltatás. PAGEREF _Toc352693865 \h 14

Az integrátorok kérdésén túlmenően.. PAGEREF _Toc352693866 \h 14

Végjegyzetek. PAGEREF _Toc352693867 \h 14

a keresetlevéli fejléc szokásos, előírt adatainak mintájára

az eljáró bíróság – a bírósági fórumokat megelőzően a törvény alkotókhoz fordulunk, hogy mérlegeljék tulajdonképpeni eredeti feladatuk szellemében a földtörvény munkájában a ténykedésüket * Amennyiben azt tapasztaljuk, hogy felhívásunk nem talált meghallgatásra, akkor a jogorvoslati utat kell utólag válasszuk, amelyre mind a törvényhozásról szóló közvetlen  jogszabályok, mint az alkotmányos jogszabályi normák reményeink szerint megfelelő mozgásteret adnak.

felperes neve (képviselőinek neve) – mozgalmi közösségként fordulunk elsődlegesen a törvényhozásban résztvevő képviselőkhöz, szakértőikhez és a kérdés iránt érdeklődő szélesebb nyilvánossághoz.

alperes neve: - egyelőre a nevezett problémákra koncentrálunk együttműködésre törekedve abban a reményben, hogy jószándék és megfontoltság esetén a földkérdés megújításában társadalmi egyetértésre juthatunk.

Általános megjegyzés a keresetlevél irányulásáról

Kezdjük azzal, hogy a tétje a problémának többek közt (nagyobb általánosságban, ismert másik oldalról közelítve) , tőkének fogjuk-e tekinteni a földet egyes kívánságoknak megfelelően (a követelés minden értelmetlensége, felelőtlen erőszakossága ellenére[1]), vagy az élet elsődleges feltételének és ezért megpróbáljuk a maga természete szerint rendbe tenni a földkérdést. Ez utóbbira törekedve vetünk fel általánosságokat.

Tekintsük a párhuzamot, az erdőtörvénnyel.

2009. évi XXXVII. törvény az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról

I. Fejezet ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK A törvény célja

1. § E törvény célja, hogy az erdő és a társadalom viszonyának szabályozásával, kiemelten a fenntartható erdőgazdálkodás feltételeinek meghatározásával biztosítsa az erdő, mint a természeti tényezőktől függő és az emberi beavatkozásokkal érintett életközösség és élőhely fennmaradását, védelmét, gyarapodását, továbbá az erdő hármas funkciójának, azaz a környezetre, társadalomra, valamint a gazdaságra gyakorolt hatásának kiteljesedését, és ezzel kiemelten hozzájáruljon:

a) a klímaváltozás hatásainak csökkentéséhez,

b) a biológiai sokféleség megőrzéséhez,

c) a vidékfejlesztéshez, az erdőgazdálkodással összefüggő foglalkoztatási lehetőségek bővítéséhez,

d) az ország környezeti állapotának javulásához,

e) a felszíni és felszín alatti vizek védelméhez,

f) a termőtalaj, a mezőgazdasági területek védelméhez,

g) a fa, mint megújuló energia- és nyersanyagforrás biztosításához,

h) a tiszta ivóvíz biztosításához,

i) az egészséges élelmiszerek előállításához,

azaz az emberi élet fenntartásához és minőségének, biztonságának javításához, figyelemmel az egészséges környezethez fűződő alapjog érvényesítésére.

Abban, amint az idézett szövegrész is mutatja, az emberi élet fenntartása és minőségének javítása fogalmazódik meg többféle rész-szempont felsorolásában, hogy mi a célja az erdőnek, az erdő védelmének.

Első pillanatra azt várná az ember, hogy van egy sarkalatos törvény a földről, annak legáltalánosabb értelmében, és abba kapaszkodik, kapcsolódik, azt bontja ki a maga területén az erdőtörvény, a termőföld törvény, a közlekedési és egyéb szempontú még további földfelszín használati, gondozási, védelmi szaktörvény vagy legalábbis törvényi fejezet.

De nem található a sarkalatos törvények tervezett listái közt olyan, amelyet kiválasztana a következő keresőszók bármelyike: föld, környezet, erőforrás.[2] Marad az éppen érvényes alaptörvény változat, amelyben viszont a P cikk bekezdései beszélnek a föld sarkalatos törvényi szabályozásáról.

Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.) Hatályos: 2012.12.22 -, P) cikk

(1) A természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége.

(2) A termőföld és az erdők tulajdonjogának megszerzése, valamint hasznosítása (1) bekezdés szerinti célok eléréséhez szükséges korlátait és feltételeit, valamint az integrált mezőgazdasági termelésszervezésre és a mezőgazdasági üzemre vonatkozó szabályokat sarkalatos törvény határozza meg.

De amint látható, ez egyelőre nem valósult meg, még a sarkalatos törvényi listákra nem került fel, a parlamenti honlapon sem (meglehet az „eredeti” sarkalatos törvény lista elkészülte utáni alaptörvény módosítás okozza a kavarodást[3]).

Az alaptörvényi P) cikknél sokkal erőteljesebben fogalmaz az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (1976):

„. . . . I. RÉSZ

(1) Minden népnek joga van az önrendelkezésre. E jog értelmében a népek szabadon határozzák meg politikai rendszerüket és szabadon biztosítják gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésüket.

(2) Céljai elérése érdekében minden nép - a kölcsönös előnyök elvén alapuló nemzetközi gazdasági együttmûködésből és a nemzetközi jogból eredő kötelezettségeinek a tiszteletben tartásával - szabadon rendelkezik természeti kincseivel és erőforrásaival. Semmilyen körülmények között sem fosztható meg valamely nép a létfenntartásához szükséges eszközeitől. . . .

II. RÉSZ 5. cikk

(1) Az Egyezségokmány egyetlen rendelkezését sem lehet úgy értelmezni, hogy az jogot adna bármely államnak, csoportnak vagy személynek olyan tevékenység kifejtésére, vagy olyan cselekedetre, amely az Egyezségokmányban elismert jogok és szabadságok bármelyikének megsemmisítésére vagy azoknak az Egyezségokmányban meghatározottnál nagyobb mértékben való korlátozására irányul.

(2) A valamely országban törvény, egyezmény, rendelet vagy szokás által elismert vagy annak alapján hatályban levő egyetlen alapvető emberi jog korlátozása vagy csorbítása sem engedhető meg azzal az ürüggyel, hogy az Egyezségokmány az ilyen jogokat nem vagy csak kisebb mértékben ismeri el.[4] . . . ”

Tehát van mozgástér a földdel kapcsolatos jogszabályokra, különösen ha a történelmi alkotmány szokásjogára hivatkozunk.

Egyes szokásjogok erejének magyarázata

A szokásjog mibenlétének illetve a mértékadó, esetenként az írott jogot az ENSZ által is elismerten felülíró szokásjogok mibenlétének kérdése fontos elméleti probléma, amelynek újabb időkben nincsen megfelelő figyelembe vétele az ország jogszabály használatában. De mert ennek a keresetlevélnek egy oldalszálaként vetődött fel, azért pár sor erejéig végjegyzet formában utalunk rá. [A]

Az erdőtörvény mintájának használhatóságáról a föld esetében

Még mindig az erdőtörvény mintáját idézve nézzük meg, az alapvető definícióban vajon csak az erdőkre érvényes meghatározás van, vagy egy általánosabb, a földre az erdőn kívül is alkalmazható célt olvashatunk benne:

2009. évi XXXVII. törvény az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról

I. Fejezet ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK A törvény célja

1. § E törvény célja, hogy az erdő és a társadalom viszonyának szabályozásával, kiemelten a fenntartható erdőgazdálkodás feltételeinek meghatározásával biztosítsa az erdő, mint a természeti tényezőktől függő és az emberi beavatkozásokkal érintett életközösség és élőhely fennmaradását, védelmét, gyarapodását, továbbá az erdő hármas funkciójának, azaz a környezetre, társadalomra, valamint a gazdaságra gyakorolt hatásának kiteljesedését, és ezzel kiemelten hozzájáruljon:

a) a klímaváltozás hatásainak csökkentéséhez,

b) a biológiai sokféleség megőrzéséhez,

c) a vidékfejlesztéshez, az erdőgazdálkodással összefüggő foglalkoztatási lehetőségek bővítéséhez,

d) az ország környezeti állapotának javulásához,

e) a felszíni és felszín alatti vizek védelméhez,

f) a termőtalaj, a mezőgazdasági területek védelméhez,

g) a fa, mint megújuló energia- és nyersanyagforrás biztosításához,

h) a tiszta ivóvíz biztosításához,

i) az egészséges élelmiszerek előállításához,

azaz az emberi élet fenntartásához és minőségének, biztonságának javításához, figyelemmel az egészséges környezethez fűződő alapjog érvényesítésére.

Talán a g) pont, a fa mint nyersanyagforrás tömegtermelése az egyetlen egy szempont, amely idáig nem volt jellemző a mezőgazdaságra. Habár éppen manapság terjed a nem-erdőként szabályozott, 3 évenként kitermelt energia-fa termesztés, amit a mezőgazdasághoz sorolnak. Úgyhogy talán ezt az 1-es §-t ahogyan van át lehetne emelni egy föld-törvénybe.

Technikailag ez azért fontos, mert a földre értelmezett korlátlan magántulajdon hamis fikciója legalább olyan ártalmas, mint a föld tőkekénti értelmezésének a veszélye is (nemhogy a megvalósulása). A föld tulajdonlásának szabályozása ugyanis nem szakadhat el a föld természetétől és társadalmi jelentőségétől.

Induljunk ki tehát a következő hármasból: a föld környezeti, társadalmi, gazdasági sajátságai. A föld tulajdonlási szabályozásának meg kell felelni e három szempontnak. Az erdőtörvény mutat egy esetleges kibontási példát a három szempont szabályozási érvényesítésére. Nem teljes, nem kimerítő, bizonyára lehet jobbat fogalmazni, de legalább egyértelművé teszi a helyzetet. Ø változatnak kiváló.

Miért kell nekünk átgondolt, értelmesen szerkesztett, a jogrendünkbe megfelelően illesztett földtörvény, mi annak a fontossága?

A jelenlegi törvény (1994. évi LV. törvény a termőföldről) nem a földről szól, hanem a földnek egy fontos, alapvető, de föld fogalmát messze nem kimerítő, speciális funkciójáról, a termelésről, azaz a termőföldről.

Ez a gazdasági sajátságokat előtérbe helyező, majdhogynem kizárólagosan tárgyalhatóvá tevő indítás meglehet nem szerencsés olyan helyzetben, amikor sokaknak nem tűnik magától értetődőnek a földhöz kötődés társadalmi hagyománya (tehát a földhöz kapcsoló viszonyt újra kell formálni), sem pedig a föld termőképességének hagyományos védelme, hagyományos értékelése. A termőföld szent – nincs miért kétségbe vonni ezt a megállapítást, de talán nem a legjobb startkő. Többre, tágabb áttekintésre van szükség, mert akik a föld-lobbi különféle ágaiban szerepelnek, azok is tágabb játéktérről indítanak (akár közlik ezt a nyilvánossággal, akár nem).

Nem kiindulópont, hanem talán egyik célpont, egyik eredmény lehet a földnek mint termőföldnek megnyugtató társadalmi, környezetvédelmi, gazdasági szabályozása. Ne akarjunk a dolgok végével indítani. A termőföldre koncentráló, de környezetvédelemre hivatkozó megközelítés azt hiszem ártalmas volt a földről szóló viták, törvényhozás, a társadalom és a föld viszonyának áttekintése szempontjából. Ártalmas és kudarcos volt a magyar mezőgazdaságot, vidéki életmódot, jövőt a pillanatnyi nyugati környezetvédelmi lobbi átmeneti szólamainak a nyakába akasztani (a falu, a földhasználó úgymond rendben tartja a határt, szépen kaszálgat, mint egy Patyomkin falusi szereplő, amíg a turisták el nem mennek). Visszafelé sült el, a földet tőkének tekintő lobbi karjaiba kergeti az „trükközőket”. Ugyanis nem lehet csak cselezni, huzakodni, főleg ha nem tudjuk, mit akarunk az alapkérdéseket elkerülni igyekvő potyautasságon kívül. Szembe kell nézni az alapkérdésekkel. A látvány meg az ökoszisztéma kedvéért kaszálgató vidéki családi gazda, amint komolyra fordult a szó, nem lehetett komoly vetélytársa az 500 LE-s gépekkel és milliárdos területi támogatásokkal, milliárdos tároló és állattartó beruházás támogatásokat magukénak tudó nagygazdák anyagi és lobbi erejével szemben. Komolyabbra kell fordítani a szót.

Annak az anyagilag megszervezett érdekeltségnek az erejét kell a családi gazdaság, a vidéki élet, a föld társadalmi jelentősége mögé állítani, amellyel egyelőre mint tank a sportpálya füvét, úgy tudja legázolni az „integrátor” a földhasználat lényegétől fogva tulajdonképpeni közvetlen alanyát, a vidéken élő embert. Kiszorítani igyekszik az úgymond idáig helyzetbe került tőkeerő (amely a támogatásból szedte meg magát) a vidéki élet tulajdonképpeni, közvetlen alanyát (a vidéki életet alanyi jogon vállaló embert).

Ki a földhasználat jogosult alanya?

A közvetlen válasz nehezen megfoghatónak, túl filozofikusnak tűnhet, pedig szükség van rá. A társadalom egésze a földhasználat jogosult alanya. Ezt fejezték ki régen úgy, hogy tulajdonos a társadalom egészét szimbolizáló szentkorona lehetett. Ha más kifejezéseket keresünk, akkor a földet eredendően köztulajdoni jószágnak kell tekintsük. Magánember vagy a társadalom egy csoportja csak birtokolhatja a föld egy darabját, annak bizonyos funkcióit, bizonyos feltételek közt. Akkor is így van, ha nem tekintjük eredendően és lényegénél fogva köztulajdoni természetűnek a földet, csak akkor a társadalmi egyezség lesz döcögősebb, hogy személy szerint ki dönthessen különféle részletekben, ki milyen mértékben legyen költségviselő illetve a haszon szedője. Az álságos, hamis, félre vezető megoldások helyett tiszta helyzetet kell teremteni. A föld végső soron a társadalom, a nemzet tulajdona, és annak egyéni vagy közösségi birtoklói csak a társadalmi érdekek, szempontok figyelembe vétele mellett tölthetik be szerepüket.

Ha várost és falut tekintem, akkor a városiak (a csak városiak) földhöz való viszonya nyilvánvalóan közvetettebb, mint a csak falusiaké. De ez semmit sem változtat azon, hogy társadalmi szélességben ők is földön élnek. A városiak is ezer szállal, ugyanazon földhöz kötöttek. Semmi alapja, hogy ezeket a kötelékeket a magántulajdoni tőkeérdek címszóra hivatkozva el kelljen vágni. Helyesebben újra kell építeni, szőni ezeket a szálakat.

A mezőgazdaság fontossága a felszínen és a felszín mögött, valójában

Úgy tanítják, hogy a mezőgazdaság részesedése a társadalom gazdasági teljesítményéből az évszázadok során 90 valahány %-ról töredék %-ra esett vissza, fontosságát először az ipar, majd a szolgáltatási szektor szorította vissza. Tehát amennyi a mezőgazdasági foglalkoztatottak aránya pld a többi gazdasági szektoréhoz képest, annyit kell rá figyelni, és az a legjobb, ha fél % alatti a mezőgazdasági foglalkoztatottak aránya, mert akkor hatékony a gazdaság, akkor modern a társadalom.

Ezzel az értelmezéssel szembe kell nézni, mint az ország fejlődését akadályozó szemléleti tévút egyik megnyilvánulásával. Vajon minél hosszabb az emberi élet annál kevesebbet ér a gyerek, mert %-osan csökken a gyerekek számaránya a társadalomban? Ne is folytassam, érthető a gondolati ficam veszélye.

Földről, a föld gazdasági és társadalmi jelentőségéről elmélkedve hogyan fogalmazhatunk a föld valóságos gazdasági, társadalmi szerepét illetően?

Lényegét tekintve a történelem évszázadai, évezredei során a földön élés, a vidék, a mezőgazdaság alapfunkciói inkább kiegészültek ipari-szolgáltatási ágazattal, mint hogy felszívódtak volna, minthogy átadták volna helyüket, mint hogy leértékelődtek volna, iparral-szolgáltatással helyettesíthetővé váltak volna.

Ennek a szemléleti problémának (melléfogásnak) a lehetősége általános veszély a társadalmi jelenségekről való gondolkodásban, a társadalmi önreflexióban – aminek súlyok következményei, öntudati, önismereti zavarok lehetnek a következményei.

A jogfejlődésben is ismétlődő probléma az gondolkodási (filozófiai) alapállás általános változásának és egyes részkérdésekről alkotott felfogás módosulásának (pld új részkérdések megjelenésének) a megkülönböztetése.

A mechanikus reteszelésű aranyalapú pénz és a logikai reteszelésű hitelpénz közötti különbség egészen átfogó, alapvető jelentőségű, amely a pénzhasználat lehetséges funkcióit lényegileg rendezte át (ha ezt nem vesszük tudomásul, akkor rajtavesztünk mint Magyarország a rendszerváltáson). Amíg, illetve aki ezzel nem szembesül, az képtelen a hitelpénz rendszerben a minimális eszközracionalitásra. Országok, földrészek sorsa múlhat a hitelpénzrendszernek az aranyalapú pénzhez mért különbségének felismerésén, a különbségeket tekintetbe vevő tudatos pénzhasználati kultúrán.

A pénzhasználat mibenlétének megítéléséhez hasonló elementáris félreértések vannak a föld társadalmi szerepének megítélésében – a jelen földtörvényi vitákban is.

Egyik nagy kérdéskör (föld illetve pénzhasználat szabályozása) sem fogalmazható meg a maga teljességében anélkül, hogy a társadalmi szabályozás alanyát, tárgyát és eszközrendszerét egymástól élesen megkülönböztessük, kiinduló szempontként.

A családi gazdaság és az integrálás

Minden bizonnyal hibás a jól hangzó családi gazdaság fogalom szembe állítása az integrátorral, mert konkurensként kezelve őket a küzdelem kimenetele szinte előre borítékolható. A tőkeerős, lobbierős, birtokon belüli, állami támogatást megszerzett integrátor fog győzni a kiszolgáltatott, szervezetlen, a családi gazdaságra jobbára csak igényt tartó, de azzal nem rendelkezőkkel szemben.

A legfurcsább érdekcsapda, amikor olyanok beszélnek a családi gazdaság érdekében, akik legfeljebb a családiasságot tudják élményszerűen azonosítani (mint meglévő vagy éppen hiányolt családiasságot), de gazdálkodásból semmi tapasztalatuk, még csak nem is kívánkoznak oda. Egyszerűen jobb híján így morognak oda, a családi gazdaságokkal űzött csúfságokat felemlegetve annak a hatalomnak, amelyik fűt-fát igérget, de aztán enged fennálló tényeknek, a pillanatnyilag erősebb csoportnak – kerülni akarván a megterhelő küzdelmet.

A családi gazdaságot és az integrálást mint fogalmakat rendszerben, funkcióik szerint lehet csak értelmezni. A családi gazdaságnak szolgáltató infrastruktúrára van szüksége – többé kevésbé piaci jellegű kapcsolatokon keresztül. Nevezzük integrátornak azt a gazdasági, de nem gazdálkodó egységet, amelyik szolgáltatóként közvetlenül érintkezik a családi gazdasággal. És gondoljunk bele, hogy mik lennének a funkciói, ha nem az elvarratlan rendszerváltás torzóiként uralnák a mezőgazdaságot, eltorlaszolván a vidék újra éledését. A kérdésfeltevés annyira nem alaptalan, hogy az integrátorok két évtized támogatásait lényegében ezen funkciók megfinanszírozására kapták.

Mit kellene tenniük, teljesíteniük az integrátoroknak a családi gazdaságok ellátásában, ha ők lennének a vidék sikerének rugói?

Indítsuk el a fantáziánkat, vegyünk sorra tételeket

1.      a családi gazdálkodó a méretmegkötések miatt a tőkeerős szolgáltatóval szemben kiszolgáltatott, nem egyenlőek az eszközeik távlatilag sem, amire nincs is szükség, lévén, hogy az integrátor eredetétől fogva rendelt szolgáltatója a családi gazdaságnak

a.      tehát az integrátornak ügyfél érdekű szolgáltatást kell nyújtania mind a szerződései szerint mind a gyakorlatában – különben nincsen értelme létének és két évtizedes megfinanszírozottságának (különben számvevőszéki vizsgálat indulhatna a mezőgazdasági pénzek felhasználásáról)

b.      a szerződés típusa integrátor és családi gazdaság között szolgáltatási szerződésre, valamint a fogyasztói szerződésre emlékeztet, az egymást kiegészítve eltérő funkciókat teljesítő szerződéses kapcsolatot szolgálva, az erőkülönbséget kiegyenlíteni hivatott megoldásokkal egyetemben

c.       az integrátori szerződéseket felügyelet ellenőrzi, amely felügyeletben a családi gazdaságok képviselete mellőzhetetlen, mint a szolgáltatást élvező, a szolgáltatásnak és szolgáltatónak értelmet adó fél képviselete

d.      Az integrátor az ügyfelével úgy tartozik elszámolni, hogy annak gazdasági tevékenységét például ütemezés tekintetében figyelembe veszi forgóeszköz igényében, aminek módját a szerződésük is tartalmazza

e.      a családi gazdálkodó közvetlenül nem tehető ki a spekuláns, nagy tőkeerejű cégek szerződési megoldásainak, önérdek érvényesítésének, nagypiaci spekuláns érdek érvényesítésének

f.        az integrátor szolgáltató köteles a szerződéses termelői partnere pozícióját biztosításokkal védeni a pénzügyi, input és output árváltozási bizonytalanságokkal szemben

g.      Kockázat tekintetében az integrátor köteles olyan megoldásokat közvetíteni a családi gazdaság ügyfél felé, amelyekben a családi gazdaságra nem tolódnak át az integrátor kockázatai

h.      jelzálogot az integrátor nem követelhet biztosítékként (a múltbeli integrátoros jelzálogkövetelések felülvizsgálandók, föld jelzálog esetében kivétel nélkül felülvizsgálandók a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés gyanúja, de legalábbis veszélye alapján – pld állami hitelgaranciával fedezett integrátor jelzálog fedezetet kért a gazdálkodótól – ami akkor is büntetést, kártérítést igényel a tisztességtelen gazdasági tevékenység tilalmára tekintettel, ha a gazdálkodó végül nem bukta el a jelzálogot)

i.        elbirtoklásra az integrátor ne hivatkozhasson, neki a jogszerinti tulajdonosok inspirálása, ösztönzése lett volna a feladata, nem pedig érdektelenné tétele, ellehetetlenítése, csendes elbátortalanítása (hogy a helyükre léphessen gazdaként). Az embereket ha nem akarnak tenni, dolgozni, küzdeni, nem lehet odaterelni a gazdálkodás feladataihoz. De egyes integrátorok mégis arra a csecsen vezetőre emlékeztetnek, akinek pár éve amikor autópályán megelőzte valaki a kocsiját, akkor bosszút esküdött, és a szerencsétlen előzgető rokonai (akik életben maradtak) az arab félszigetről adhattak már csak interjút, mert odáig kellett menekülniük. Legyen az integrátornak dicsősége, hogy szolgáltatásaival hány családi gazdaságot tudott megerősíteni, és legyen gazdasági hátránya ügyfelei bukásából (állami kedvezmények megvonása és egyéb módokon)

j.        az integrátornak feladata kell legyen az MFB kedvezményes forgóeszköz és beruházási hitelek közvetítése az ügyfelei felé

k.       az integrátornak kötelessége kell legyen az ügyfelének felelős tanácsadás közvetítése

l.        az integrátornak az ügyfelei részére szóló pályázatok közvetítése, pályázatírási segítése is kötelessége kell legyen

m.    az integrátor kezdő gazdálkodóknak adott szolgáltatásaira 5 éven át előbb teljes majd részleges állami támogatást igényelhessen – amelyet a gazdálkodó eredménytelensége esetén kamatosan kell vissza fizetnie. Az 5 évet követően az integrátornak a szolgáltatásokat folytatnia kell, amit azontúl az ügyfele fizet meg szerződésük alapján. Ha integrátor felhagy tevékenységével, akkor ügyfeleinek másik integrátort kell közvetítsen saját költségére legalább olyan feltételekkel, mint aminőket ő biztosított

n.      az integrátor és ügyfele szerződése felbontható a felek szándéka szerint, amit körültekintően mérlegelt szabályozás kell övezzen

o.      az integrátor a szolgáltatásait frissen elfogadó (de korábban is gazdálkodott, tehát gazdálkodásban nem kezdő, de integrátori ügyfélként kezdő) ügyfele után 2 évig pályázhat állami támogatásra szolgáltatási költségeire

p.      az integrátor prémiumban részesüljön, ha az általa integrált gazdálkodó közösen fogalmazott program alapján saját forgóeszközt képes kialakítani, felgyűjteni (az öntőkésedés, önbiztosítás értelmében)

q.      az integrátor szolgáltatásaiból kiemelkedő kell legyen a gazdálkodás-szervezési tanácsadások közvetítése, beleértve a családi gazdaság pénzügyi szervezésének kérdéseit, valamint a gazdálkodáshoz korunkban szükséges, elvárható számítógépesítéshez

r.       az integrátor szolgáltató tevékenységére felelősségbiztosítást kell kössön

s.       az integrátori felelősségbiztosítás működéséért az állam felelős (akár jogszabályozási úton), az integrátorok a felelősségbiztosítás fedezetére való takarékosságra felszólíthatók

t.        az integrátori szolgáltatás jogorvoslatára megyénként bírói szervezetet, szakmai kollégiumot kell létre hozni, amelyben az ügyek intézésének módja, gyorsasága igazodik a gazdálkodási feladatok lehetőleg fennakadás nélküli folyamatosságát a jogorvoslati folyamatot is bele értve

u.      általában az államigazgatásnak a gazdálkodás üteméhez, sajátságaihoz igazodó ügyfélkapcsolatot kell kialakítaniuk mind a családi gazdaságokkal mind az integrátorokkal

v.       integrátori szervezetet a családi gazdaságok is szervezhetnek szövetkezeti vagy más formában, illetve integrátori szolgáltató működtetését a családi gazdaságok is átvehetik, azt kezdeményezhetik jogszabályban megadott esetekben

w.     az integrátor lehet társas, szövetkezeti vagy egyéni vállalkozási formájú. Eltérő gazdálkodási forma esetén az eltérő formák működés-logikai sajátságait figyelembe véve változhatnak a részletszabályok, a több évi működési tapasztalatok alapján, az integrátori rendszer eredeti funkcióját fel nem adva. Az integrátor saját vagyonát biztosítékként, integrátori forgótőkeként felhasználhatja, de ezzel az ügyfelek iránti kötelességei nem változnak, csupán a mozgás-szabadsága nő meg, például ha saját tőkével garantálja a szakmai felelősség-biztosítás funkcióját, a saját kockázatára és hasznára

x.       az eddigi integrátori szerep révén elnyert támogatásokkal az integrátor elszámolni tartozik, azt az új jogszabályi kertek közt folytatnia kell. Ha ezt az integrátor nem vállalja, akkor az integrátori pénzügyi, tárgyi eszközöket vissza kell adja

y.       az integrátortól elvárható az eddig kiforratlanabb szabályozási keretek közt is az integráltak ügyfél érdekének figyelembe vétele. Erre alapszik a jelzálogos biztosítékot kikötő szerződések és ügyletek teljeskörű felülvizsgálata. A vizsgálatra integrátorok jelentkezési sorrendjében kerül sor. A sor végére kerülők felelőssége nem függesztődik fel

z.       az integrátortól elvárható az eredményes gazdálkodásra való képesség mind a maga esetében, mind az általa nyújtott szolgáltatásokat élvezőknek adott tanácsokat, szolgáltatásokat tekintve

aa.  az integrátorok szakmai kamarát alkothatnak, amelyben vétójoggal az általuk nyújtott szolgáltatásokat elfogadók képviselője is tagságot kap

bb.  az állami és az agrárkormányzat az integrátor-rendszer eredményességéről minden választási ciklus végén jelentést készít a kormányzatnak és az országgyűlésnek, amelyet az beépít a maga ciklusát lezáró beszámolóba, amelyet a következő parlamenti ciklus elején mind az országgyűlés a jogszabályi terveihez mind a kormány intézkedési tervéhez az integrátori és a szolgáltatásaikat igénybe vevő gazdálkodók érdekképviseletével megtárgyal

cc.   az állam az agrárkutatási, egyetemi szellemi erőket mozgósítani hivatott az integrátori rendszer technológiai, pénzügyi, jogi, gazdasági továbbfejlesztése érdekében – a szerződéstípusok felügyeletével is

dd.  Az integrátori rendszer fejlesztésének céljai:

                                                  i.      az egyes családi gazdaságok kiszámítható, megnyugtatóan stabil állapota, amelyben generációs során át lehet életképes a családi gazdaságok rendszere

                                                ii.      az ország önellátásának biztosítása egészséges élelmiszerrel

                                              iii.      a termőtalaj állapotának lehetőség szerinti javítása

                                               iv.      az időjárás változáshoz való alkalmazkodóképesség

                                                 v.      lehetőség szerint, az előbbi szempontokat nem sértve külkereskedelmi eredmény

                                               vi.      . . . .

ee.  az integrátori rendszer finanszírozásának fő forrása a termőföld mint természeti erőforrás kell legyen, az ehhez szükséges szabályozási megoldásokkal (közvetlenül a vidék megélhetésére, közvetettséggel az egész társadalom élelmezésére). A termőföld hasznán való osztozás tág keretek közt, a piaci kapcsolatokat, folyamatokat nem kikapcsolva, de az integrátori rendszer céljaival össze hangolva kell történjen (időről időre alkotmányossági elveket szem előtt tartó állami és a legszélesebb társadalmi nyilvánosságú elemzésnek alávetve) -  a társadalmi öntőkésítés elvén, azaz a tőke elvű gazdaság szerveződés előnyeire is törekedve - a társadalom természeti erőforrásokhoz való jogát mindig szem előtt tartva - a szerződések és jogszabályok absztrakcióinak a gazdasági, társadalmi tartalomtól való elszakíthatatlanságára, szoros megfelelésére törekedve

ff.     az integrátor az általa „integrált” tőzsdei és nem-tőzsdei árukkal a családi gazdaságok érdekei ellen közvetett módon sem léphet fel, aminek ellenőrzésére  képes intézményt létesíteni állami feladat (pld a megyei bíróságok integrált családi gazdaságok kollégiumának megfelelő ügyészi részleg formájában), illetve amely feladatnak megfeleli képes családi gazdaság érdekvédelemben résztvenni a családi gazdaságok kötelessége

gg.  az integrátor a szerepkörét nem magántulajdoni alapon nyerheti el, hanem működési engedélyt válthat ki koncessziós elven, aminek felülvizsgálatában a működési területének vidék-társadalmi alakulása, a családi gazdaságok helyzetének alakulása az alapvető szempont. A működési engedélyek az integrátor számára kiváltságot, konkurenciától való megkíméltséget nem jelent.

Összefoglalva:

·         az integrációnak családi gazdaság barátnak kell lennie,

·         a közvetített hitel-kamatokat a támogatott 4-6% körül kell tartani,

·         több éves szerződéses konstrukcióknak előnyt kell adni,

·         ösztönözve a saját forgótőke gyűjtést,

·         jelzálog nélkül,

·         az integrátor szerződésekre olyan ajánlásokat és előírásokat kell tenni, hogy a mostan elviselhetetlen devizaszerződésekre kevésbé emlékeztessenek (például erőfölénnyel való visszaélésben),

·         kötelező kellene legyen az input anyagok szabad beszerzése,

·         a vonatkozó biztosítások gondosabb közvetítése is legyen integrátori feladat (az integrátor ne a biztosítótól kapjon jutalékot, hanem a biztosítottól)

·         és valamiféle reális érdekegyeztető, jogorvoslati fórum, intézmény (a megszokott bírósági kereteket célszerűen felhasználva, vagy abból kilépve).

Mi tehát az értelme akkor az integrátornak?

Eszközeivel és szakértelmével javíthatja az integráltak eredményességét (gépi munka, garantált felvásárlás szervezése, tároló kapacitás, szakmai tanácsadás). Szolgáltasson valóban „profi színvonalon”.

A jelen gyakorlatban

elképesztő esetek vannak az egyoldalú elszámolásra, sokszoros biztosíték keresésre, a megtévesztő magatartásra, a halogatott majd utólagos szerződéskötésre, a termelés veszélyeztetésére késedelmes, pontatlan stb anyagszállítással, a költségkeret utólagos önkényes változtatására (például a lekötött vetőmag, műtrágya piaci helyzetének változása függvényében való vissza tartásra), a jogbiztonság teljes hiányára (mert úgymond az integrátor mindig többet tud fizetni az ügyvédnek, mint az integrált).

Egyszóval ma inkább spekulációs, erőfölénnyel visszaélő tevékenység az integrálás nagyon sok esetben, sem mint körültekintő szolgáltatás (bár az integrátori viselkedésre is van jó példa – amelyek néhány év után nem ritkán mintha megkavarodnának, mintha elszégyellnék magukat, hogy valóban integráltak).

Ha az integrálás alatt mást ért az alaptörvény P) cikkének módosítása,

 akkor ki kell onnan venni, mert támogatásból eredő tőkeerőben megnyilvánuló erőfölényt nem szabad tovább erősíteni.

Társadalmi érdekből, jogi eszközökkel

a vidék benépesülését, életképességét, a gazdálkodói élet vállalását kell támogatni – az eredményes gazdálkodás és a föld termőképességének a megtartása, javítása mellett (nem beszélve az erdőtörvényben megpendített többi szempontról).

A mostani föld-törvény-vita egyik furcsa tanulsága, hogy még mindig nem az a kérdés, hogyan lehet életképessé tenni a vidéket, hanem tulajdonképpen a legobskurusabb proletárdiktatúrás (az embereket proletárrá tenni igyekvő vagy afelett érdektelenül áttekintő szemléletmódra jellemző) szlogen szerint a nyers pénzügyi, hatalmi erők egyensúlyát keresve hogyan lehet a jogtalanságot jogosnak mutatni – bármi áron az országra nézvést. Legfeljebb páran sajnálják a családi gazdaságok vértelenségét. De hogy a társadalompolitikáénak az országgal szemben vannak adósságai, hogy a társadalompolitikának önálló súlynak kellene lennie, az elsikkadhat – ha nem figyelünk oda.  

Az eredményből részesedő, eredményből megfizetett, kockáztatott állami finanszírozással indított professzionális mezőgazdasági infrastruktúra szolgáltatás

A szolgáltató integrátorok infrastruktúra szerepet kellene betöltsenek a mezőgazdaságban. Ezt a szerepet tartós működésben a családi gazdaságoknak mint legfőbb ügyfeleknek kell eltartania szerződéses keretek közt igénybe véve és megfizetve szolgáltatásaikat. A rendszer azonban amikor bővül vagy éppen amikor kezdi működését, például kezdő családi gazdaság esetében átmeneti állami támogatásban kell részesüljön a családi gazdaság tevékenysége, és az általa igénybe vett szolgáltatások szerint. Az állami finanszírozási teher tehát az indításkor jelentkezik és egyfajta végső biztonsági hálót kell jelentsen, elsősorban jogbiztonság tekintetében, és másodlagosan anyagi teher vállalásként egészen rendkívüli helyzetekben, az újabb üzemszerű működés, rendszer önfinanszírozás beálltáig.

Mi lesz az akadálya annak, hogy az integrátorok ne tudjanak szolgáltatás helyett ismét monopolszerű, egyébként alacsony eltartóképességű nagygazdasággá reintegrálódni? Mi a program, hogy a születő családi gazdaságok a pezsgést hozzák, és ne az integrátoroknak kiszolgáltatottság újabb korszakát?

Lehet korlátokat állítani, hogy vissza a közlegelőt, hogy a falunka kell legyen közös területe, amin a sportpályán kívül az otthon tartott állatok is legeltethetőek a kiskeresetűeknek, az állatot kiegészítésként tartóknak. Lehet hányadot, %-ot megadni, hogy nagygazdák a földből mennyivel rendelkezhetnek. Lehet indítani minél több családi gazdaságot azzal a feltétellel, hogy a juttatott földet el nem adhatják, az nem lehet jelzálog fedezete, ha nem bírják, örököseik nem viszik tovább a gazdaságot, akkor vissza kell adják.

Családi gazdaságként megélni és főleg a családi gazdaság rendszerében érdekvédelemben részt venni egészen új feladat, amelyre oda kell figyelni, amelyre megoldásokat kell keresni.

Végjegyzetek

 Vissza az oldal tetejére