az eszköznek,
a megnyilvánulás lenyomatának,
közlési módozatának
a sajátos működési logikája,
mechanizált algoritmusa
nem vezethet a jelölő alany szándékának
(és ide értendő létének) felülírásához,
átdefiniálásához,
alkotmányos-ontológiai helyzetének
megváltoztatásához
From: Fáy Árpád [mailto:arpad.fay@gmail.com] Sent: Sunday, April 07, 2013 6:20 PM To: 'jszajer@europarl.eu.int' Subject: egy interjúhoz fűzött megjegyzés
Tisztelt Képviselő Úr!
Olvastam összefogott, tömör interjúját az alaptörvény és alkotmány témakörében.
Csak a héten hívták rá fel a figyelmemet (http://szajer.fidesz-eu.hu/interju/az_alaptorveny_es_a_torteneti_alkotmany/ ).
Mivel fontos dologról van szó, és mert az Alkotmányossági Műhely és Fórum keretében mi vetettük fel az alaptörvény és alkotmány megkülönböztetendőségét
a 2000-es év idején, ezért engedje meg, hogy pontosítással szolgáljak az alábbi táblázat keretében.
Ebből a táblázatból kitűnik, hogy az Ön által is használt, és korábbi időkből ismert definíció korunkban, az kelseni jogpozitivista korszak következetesebb szóhasználatra törekvése idején
pontosítandó („Az alkotmány az 1949 előtti magyar történeti hagyomány szerint több, különböző korokban megfogalmazott dokumentumból, a joggyakorlatból, szokásjogból, gyakran íratlan, de közösen vallott elvekből, a jogirodalom munkáiból álló gyűjtemény.”).
Úgy hiszem, hogy az elkövetkező évek akár viharos eseményeiben jelentőséggel fog bírni, hogy világos fogalmi alapja lehessen az alkotmányosságról használt definíciónk a társadalmi struktúra szervezésében.
Az Ön által megadott gyűjtemény-felsorolás elemei az alábbi táblázat szerint minőségileg jelentősen eltérőek.
|
jelölő alany |
jelölt |
jel |
|
az emberi személy és az ő élő közösségei |
elvárás, életelv, tudat az alany megnyilvánulása |
a megnyilvánulás, szándék rögzült nyoma, közlési eszköze (nyilatkozat, levél, törvény stb) |
|
|
|
a törvény szövege, írása, maga a törvény a jogrendi formaságoknak alárendelt, mechanizált algoritmus szerint kezelt „rögzült nyom”, - még a működő intézményeket tekintve is (az alkotmányos szándéknak megfelelő rögzült struktúraként, folyamatként) |
|
az alanynak van létjoga, az alany lehet végső tulajdonos és végső fogyasztó (valamint az alany élő közössége) |
|
az eszköznek vannak működési sajátságai, de nincsen létjoga, önértéke, célkijelölő funkciója, nem lehet alany, nem léphet az alany helyébe |
|
|
|
az eszköznek, a megnyilvánulás lenyomatának, közlési módozatának a sajátos működési logikája, mechanizált algoritmusa nem vezethet a jelölő alany szándékának (és ide értendő létének) felülírásához átdefiniálásához, alkotmányos-ontológiai helyzetének megváltoztatásához |
Ki az alkotmányosság alanya?
A természetjogi elvekhez illeszkedő, azokat kifejező alkotmánydefiníció a magyar hagyomány szerint:
1. az alkotmány a nemzet államalkotó akarata
1. azzal pontosítva, hogy a szentkoronához való viszonyát sem a hatalmat gyakorló sem a hatalmat elfogadó nép (sem a fő sem a test) nem változtathatja meg.
2. Tehát a jel átírásával a jelölt tartalom nem változtatható, azaz lényeges dolog, hogy maga az alkotmány az alany szándéka, törekvése illetve „az örök alkotmányos elvek” az alkotmányosság lényege, a döntő momentuma - függetlenül minden jogtechnikától (és nem az alkotmányosság esetleges, jogtechnikai és hatalmi aktualitásoknak alávetett, kodifikált írásos vetülete).
3. Más szóval az aranybulla egy alkotmányos okmány, alkotmányosságunk megnyilvánulása, nem maga az alkotmány – ez az alkotmányos elvek esetleges sérülése szempontjából fontos kérdés, például hogy a szentkorona legfőbb tulajdonosi szerepének nem vet véget az elvet sértő gyakorlat.
4. Azaz az a szokásjog íratlanul is erősebb az írott jognál, tövénynél - ha a tartalmánál fogva felülírhatatlan igazságot érvényesít.
A XX. századi önkényuralmak logikáját kifejező alkotmánydefiníció pedig:
1. az alkotmány eredendően az államhatalom önkorlátozása
Látható, hogy az önkényuralmi változatban az eszköz (a közösség önkormányzó eszköze, az állam) elveszíti maga fülül az alanyt, sőt látszat szerint az eszköz lép fel alanyként a hovatovább eszköznek tekintett emberrel szemben. Lényeges tehát a pontosabb fogalmazás.
üdvözlettel
Fáy Árpád