vissza a főoldalra *   

...........................

RENDSZERELMÉLETI ÖSVÉNY

- a személy és közgazdaság témaköréhez –

Előadási vázlat

 

Olvasva "A rendszerelmélet fogalmai" c. kis könyvet (Csiha Csaba Kolozsvár, 1989, Dácia kiadó) lépegettem a deduktív axiomatikus rendszer-elmélet felé (amely megnevezést a szerző nem használja).

A szerző a kötet szerint egy mérnök, aki gyártás-szervezés matematikai alapjairól készített egy bevezető tanulmányt.

Azonban filozófiailag iskolázott és igen érdeklődő lehet, ezért általános megjegyzései szokatlanul pontosak, követhetők.

A kötetből megpróbáltam kiszűrni a nekem fontos definíciókat (kétszáz fölött), amikhez néhol megjegyzéseket fűztem.

http://www.alkotmanyossagi-muhely.hu/

10)   OLVASONAPLO 3 melléklet –

Csiha Csaba Rendszerelméleti fogalmak c.

1989-es kötetéről

Például a deduktív-induktív axiomatika különbségtételt nem ismeri, azonban egyes megjegyzései jelzik, hogy érzékelte az ide vonatkozó problémákat.

A kötet fő értéke számomra, hogy a rendszer információs nyitottságát és zártságát úgy definiálja, hogy

az embert mint a rendszer belső résztvevőjét feltétlen az információs nyitottság egyik forrásaként, tényezőjeként kezeli, vagy jelzi, hogy a rendszeren kívüli tényezőként kell kezelni, ugyancsak a rendszer nyitottságának környezeti forrásaként. Azonban ezt a szempontot csak jelzi, érinti, de nem viszi tovább, nem fejti ki.

Határozottan különbséget tesz a rendszer energetikai és információs nyitottsága között.

Az olvasónapló tanulságait is bele foglalva …

 

Célom a személyre mint alapfogalomra illetve a személyre mint alapvető rendszer-alkotó tényezőre építhető olyan rendszer elméletének keresése, amely saját alapelemének személy jellegét nem számolhatja fel.

A problémafelvetésem közgazdasági, társadalomelméleti érdeklődésből fakadt. Tehát a rendszerelmélet számomra új terület, azt eredetileg ismertnek (evidensnek) tekintettem, amit csak én nem tanulmányoztam az elfecsérelt fiatalabb években.

Próbáltam a rendszer elmélet általános axiomatikus alapjait megkeresni.

Feltételeztem, hogy ilyen van ….. a matematikai pont, halmaz, háló (struktúra, szerkezet), ….. fogalmi lánc folytatásaként a rendszer témakörében is - hozzájuk hasonlatosan axiomatikus úton kidolgozott formában. De eddig nem találtam meg.

Sőt amivel találkoztam, az a rendszerelméleti fogalmak „puhasága”, változékonysága, szinte megfoghatatlansága lett, az axiomatikus alapok meglepő hiánya vagy ha azok léteznek, akkor viszonylagos ismeretlensége.

Főleg a matematikai típusú deduktív axiomatikus rendszerelméleti alapokat nem találtam. Amikor valaki azt javasolta, hogy „…. akkor neki kell látni”, tanácstalanná váltam.

Csiha Csaba könyvét a pécsi Szabó Péter matematika történész javaslatára vettem kezembe, miután az antikváriumokban fellelhető három hazai példány egyikét megleltem. Ez nem az a könyv, amit kerestem (egyszerűbb olvashatóságot reméltem), de mégis a tájékozódáshoz megfelelően módszeresen fogalmazott, áttekinthető munka.

Azt találtam, hogy szerzője a filozófiai alapokat jól ismeri (sokkal jobban mint az „átlag” rendszerelméleti szerző). Felhívtam telefonon, de elzárkózott a beszélgetéstől, mondván, hogy ő a személyt a rendszer alapvető, meghatározó sőt kizárólagos egységeként nem tudja elképzelni (pontosabban olyan rendszert nem tud elképzelni, avagy ezen még nem gondolkodott). Nem alakult ki egy párbeszéd köztünk.

Így került sorra, hogy olvasói megjegyzésekkel megpróbáltam jelezni mintegy a kötetben olvasható rendszerelméleti összefoglaló komplementereként, kiegészítéseként a személyeket alapelemeként tartalmazó rendszert kifejtő problémafelvetésem egyes megállapításait.

Remélem, hogy a szerző nem veszi zokon, hogy afféle sorvezetőként használom írását. Sorvezetőként vagy elrugaszkodási alapzatként – ha sikerül a kötetet megfelelően értelmeznem (mert ez lényegében egy termelés szervezési műszaki tanulmány – elgondolkodtató megjegyzésekkel, jól követhető következetességgel).

A pont –> halmaz –> gráf –> rendszer

axiomatikus, matematikai típusú fogalmi építkezés

a szemléleti megközelítésem alapja

a rendszer axiomatikus alapozású tárgyalásához

 

A matematikai értelmű, jellegű idealizált, deduktív fogalmi körben fogalmazott absztrakciókról, más néven elvonatkoztatásról mint fogalmi műveletről idézek két az internetről vett szöveget:

1) az absztrakció (elvonatkoztatás) és dedukció általánosan használt definíciója

Absztrakció: Elvonatkoztatás, a leglényegesebb tulajdonságok kiemelése és általánosítása. A lényegesnek a lényegtelentől való szétválasztása, elkülönítése. A közgazdaságtan általános tételeiből kiindulva keresi azok megvalósulását. Módszerei inkább deduktívak, mint induktívak. <<<(((ez nem az én fogalmazásom! -FÁ)))>>>

Dedukció: Levezetés, következtetés az általánosból az egyesre, az egészből a részekre. 

 <<<(((ez a meghatározás nem tartalmazza a deduktív axiomatikában fontos megfogalmazást, miszerint a „deduktív” idealisztikus, lényegi, máshonnan le nem vezethető, kísérletileg nem ellenőrizhető, ha úgy tetszik önkényesen választott vagy matematikai jellegű -FÁ)))>>>

2) a skolasztika az induktív és deduktív absztrakcióról (Walter Brugger: Filozófiai lexikon)

Absztrakció. Szó szerinti értelemben az absztrakció „kivonást” jelent; egy tartalomrész kivonását valamely egészből. A filozófiai szóhasználatban csak a gondolati elvonatkoztatást nevezzük absztrakciónak, éspedig nem egy konkrét, valóságosan elválasztható rész elvonatkoztatását egy egésztől (például az ágat a fától), hanem egy önálló, külön létezésre képtelen ( absztrakt) jegynek vagy „mozzanatnak” (például az alaknak) az elvonatkoztatását egy  konkrét, a  tapasztalatban adott egésztől. Az absztrakció eredménye egy  fogalom. Megkülönböztetjük a jegyet, amelyet absztrahálunk (vagyis gondolatilag önmagában megragadunk), és a megmaradó részt, amelytől elvonatkoztatunk, vagyis amelyet az elvonatkoztatott fogalomban elhagyunk.

Absztrakción a pszichológiában csak egy nem önálló jegynek egy adott szemléleti alakzatból való ilyen gondolati kiemelését értjük. Ez a kiemelés feltételezi, a figyelemnek a szóban forgó jegyre való irányulását. Ha az absztrakció ennél nem nyújtana többet, akkor csupán a tartalom csökkentését jelentené, és igaza lenne az empirizmusnak.

Ezzel szemben az ARISZTOTELÉSZ által körvonalazott és a skolasztikában különbözőképpen továbbfejlesztett absztrakciós elmélet a maga klasszikus formájában azt tanítja, hogy az absztrakció esetében a tartalom tagadhatatlan csökkenését az elért mélység több mint ellensúlyozza: az absztrakció által valamiképpen a lényeget, jobban mondva a tárgyban valami lényegeset ragadunk meg.

A pont –> halmaz –> gráf –> rendszer

 

pont

·         tovább nem osztható

·         nincsen kiterjedése

·         nincsen tömege

·         klasszikus geometriában az egyedi pont nem adható meg vagy más pontokhoz, pontokból álló alakzatokhoz viszonyítva adható meg – a koordináta geometriában a pont már térbeli és esetleg időbeli koordinátáival egyedi pontként is megadható

halmaz

·         az elemeinek összessége (alapesetben elemeit pontok jelentik)

·         nincsen az elemei között szerkezeti kapcsolat

·         a halmaz elemeinek sokaságával és az elemek tulajdonságaival adható meg

·         a halmaz műveletek önálló műveleti kört jelentenek

gráf

·         a halmazhoz képest szerkezeti kapcsolatot ad meg a pontjai között, ebből következően elemeinek tekinthetők a pontjai és a pontok közötti élek

·         a gráfok további jellemzőkkel ruházhatók fel (az élek irányítottsága, pontjaik egymásutánisága és egyéb tulajdonságok)

rendszer

·         részek összessége, az összesség sajátlagos, a részekre támaszkodó, de az egyes részekből nem következő tulajdonságaival

·         belső folyamataiban és külső környezeti folyamatokban értelmezhető

·         a visszacsatolás lényeges lehetőségként értelmezhető folyamataiban

·         a szabályozás a folyamatokban egymástól elkülönülő szabályozó és szabályozott elemet, alrendszert, önálló funkciót jelent (tételez fel)

·         sajátos alkotó elemként értelmezhető a rendszerben a személy - a személynek a folyamatokban betöltött értelmező, döntéshozó, beavatkozó szerepével

Az axiomatikus pont-halmaz-gráf-rendszer absztrakciós építkezés a gyakorlati elemzésben visszafelé is használható, miszerint

① a rendszer vizsgálható bizonyos mértékig gráfként,

② a gráf elemezhető halmazokkal, és

③ a halmazok vizsgálata eljuthat  a pont tulajdonságaihoz.

Természetesen az absztrakciós lépcsőkön, vagyis az axiomatikus lépcsőkön visszafelé haladó elemzésnél mindig jelentős az elhanyagolás nemcsak a valósághoz képest, hanem a modell általánosabb változatához képest is - és mindig tudni kell, hogy alapvetően milyen szintű a vizsgálat kiindulása illetve tulajdonképpeni célja, mi az a rendszertulajdonság, ami a rendszer modelljét gráfra redukálva, egyszerűsítve figyelmen kívül marad, hiszen végső soron a rendszer modelljének egésze nem redukálható gráffá, a gráf-modell nem redukálható halmazzá, és a halmaz-modell sem redukálható ponttá.

Más szavakkal

① a rendszermodellnek „csak” határesete a gráf, amelyben az egyes pontok és élek összességére, együttesére, szerves egységére épülő plusz tulajdonságok nem jeleníthetők meg,

② a gráfnak „csak” határesete a halmaz, amelyben nem jeleníthetők meg a pontok közötti élek, azaz a halmaz elemei közti szerkezet, amit mondhatnánk olyan halmaznak, amelyben nincsenek élek,

③ a halmaznak határesete a pont, amit egy elemű sajátos halmaznak is mondhatnánk, amely esetben számos halmazművelet elveszti értelmét.

Általában a rendszer-modell ábrázolásának eszközei ebben a Csiha-féle tanulmánykötetben és a műszaki és tudományos gyakorlatban megfogalmazottan a gráfokra épülnek.

Talán lehet azt mondani, hogy sajátosan új ábrázolás technikája a rendszernek a gráfokhoz viszonyítva nincsen, még nem alakult ki, még nem elterjedt … szemben a pont és halmaz, a halmaz és gráf ábrázolhatósága közti alapvető különbségekkel.

Bár mint látható, lényegében a pont és halmaz, halmaz és gráf közti átmenetek is megfogalmazhatók határesetként - illetve ha van a rendszernek sajátlagos, a gráfon túlmenő ábrázolása, akkor az a kötetben nem kap jól tárgyalt szerepet, és egyébként sem közismert.

à Ebből a szempontból (hogy a rendszer elméleti modelljének sajátos, a gráfoktól elkülönült, azon túllépő ábrázolhatóságára nem tesz utalást) ez az egyébként körültekintő, módszeres felépítésű, a lényeget bemutatni és érthetővé tenni kívánó, pontosságra törekvő tanulmány sem következetes, hiszen az egyértelmű tisztánlátás kedvéért nem választja szét

a gráfokkal mint redukcióval kezelhető, ábrázolható –

és a gráfokkal nem ábrázolható, nem-kezelhető rendszer-ismérveket.

Következésképpen az én szempontomból érintetlenül hagy lényeges megfontolásokat, és tulajdonképpen beszűkíti, megnehezíti az olvasó számára az érthetőséget, a rendszerelmélet alkalmazhatóságát, következményeinek felmérhetőségét – ha nem kizárólag a gyártás-szervezés az olvasó érdeklődési területe.

A magyarázat tehát az, hogy gyártási rendszerek tárgyalása a közvetlen célja a tanulmánynak, amihez képest szokatlan fogalmi tisztaságra egyértelműségre törekszik, de megmarad deklarált céljánál.

A személy és gazdaság kérdéskörének tárgyalhatóságához viszont (amire én törekszem) a kötettől elszakadva további pontosításokra van szükség.

Példa a kötet pontosságra törekvésére

az alapvető kérdésekben

Nekem sokszor nehezen kezelhető, homályos kérdés, hogy miként kell szétválasztani

• a jó, sőt algoritmizált elméleti sejtéseket és

• a pontos kiszámítást.

• „Az idegen szavak szótára szerint a görög eredetű „heurisztika” szó értelme a feltalálás, a valamire való rájövés művészete, az elméleti kutatás logikai eljárásainak és módszerbeli szabályainak rendszere. ……….. A heurisztika megoldásai általában a felhalmozott ismeretekből származó intuitív következtetések. …………. Mindez azonban nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy egy heurisztikus módszerrel nyert eredmény ne lehessen azonos az egzakt módszer eredményével. Egyes esetekben a megsejtett, csupán logikusnak tűnő megközelítő módszerről később kiderül, hogy tulajdonképpen a matematikailag bizonyítható legjobb eredményt szolgáltatja”

A kötetből kiindulva összefoglalásként a rendszerről elmondható:

 

·         a rendszer egésze a részek olyan összessége, amelyben az egésznek a részeket feltételező, de a részek tulajdonságain túlmenő, azokból egyenként nem következő, a rendszerre jellemző sajátosságai vannak.

·         a rendszer folyamatában, dinamikusan nyilvánul meg (a statikus szerkezet tehát a rendszer keresztmetszetének tekinthető, egy statikus vetületének)

·         a folyamatokban a visszacsatolás alapvető elemi történés, modul (amely a rendszer-szemlélettel konstruált technikában alapvető fejlemény volt a XX. század közepén)

·         a folyamat szabályozása a szabályozott és szabályozó funkció egymástól elkülönült alrendszereként valósul meg …. (más a szabályozódás és az aktív szabályozás)

·         sajátos alkotó elemként értelmezhető a rendszerben a személy - a személynek a folyamatokban betöltött értelmező, döntéshozó, beavatkozó szerepével

·         a tanulmány szerzője az információ fogalmának központi szerepet ad rendszer értelmezésében (mint hangsúlyozza is, az energia helyett), ennek függvényében határozza meg az informatikailag nyílt és zárt rendszer fogalmát

a kötetről még:

 

·         a személy mint létéből eredően értelmező és döntéshozó és beavatkozó (vagy arra képes) aktív elemként jelenik meg az őt mint alapelemét tartalmazó rendszerben burkoltan a kötetben is több helyen (bár a kötet a személy fogalmát nem használja)

·         a kötet az általános bevezető után a szabályozó (irányító, vezető) döntést segítő rendszer-modelleket tárgyalja, valamint

·         a gépesítésben használt szabályozási-modell fajták logikai alapjait tárgyalja (amelyek számára a szabályozó személy döntései adottak)

·         nem tér ki a szabadon (felelősen) döntő személyekből álló rendszerek sajátságainak tárgyalására, de a probléma létét jelzi

A tárgyalt rendszermodellezés számítás-eszközei:

① szerkezeti modell (gráf),

② abban megjeleníthető kölcsönös és irányított kapcsolatok, egymásutániság avagy sorrend (mint leegyszerűsített folyamat-jellemző),

③ az események (csomópontok) sorrendiségéhez rendelt valószínűségi értékek (nem hogy milyen sorrend, hanem hogy adott sorrendben mi a valószínűsége a sor következő tagja bekövetkezésének),

④ valamint a gráfok ábrázolását szemléletessebbé tevő megoldások (gant diagramm, folyamatábra, háló diagramm), amelyekkel a szorosan vehető gráfban megadható információkat lehet bővíteni, kiegészíteni.

⑤ A kötet végefelé elszakad a gráfokkal való ábrázolástól és mátrixokkal mutatja be, miként lehet optimalizálni a gyártási folyamatot

⑥ és jól esően sok helyen hangsúlyozza, hogy a képletek mindenre nem adnak megoldást, és ahol a képletek használhatósága véget ér, ott racionális, pragmatikus döntésre van szükség – azután megint jöhet a pragmatikus döntések függvényében a képletek használata.

 

A rendszer és személy viszonyának kritériumai (amellyel a kötet összhangban van, de amelyet a kötet nem tárgyal)…

 

① Az általam vizsgálni kíván rendszer alapeleme a személy, tehát személyekre épülő rendszerről beszélünk

② a személyek és/vagy közösségeik közti kapcsolatok eszközrendszere (vagy az élek első közelítésben?) a személyek vagy közösségeik „tulajdona” (a kapcsolatok eszköz-rendszere), azért a személyek vagy közösségeik a felelősek mint „tulajdonosok” a köztűk lévő kapcsolatokért is

③ tétel: a rendszer a személyek mint alapvető alkotó elemek személy mivoltát nem számolhatja föl, azzal nem ütközhet, a személyi státuszt nem kérdőjelezheti meg

④ ha a rendszer a tapasztalat szerint a személyi lét ellen működik, azt sérti, akkor a rendszer tartalmilag, betöltött szerepében nem lehet legitim

⑤ feltevés: megfogalmazhatók olyan formai ismérvek, amelyek valószínűsítik, hogy a rendszer nem legitim a személyhez való viszonya szempontjából ⑥ …. ⑦ …. ⑧ …. ⑨  

A rendszer és a személy tárgyalhatósága a rendszermodellben kétféleképpen jelenhet meg.

① Egyrészt a személy lehet a modellezett rendszer alapeleme (amikor a rendszer nem számolhatja fel a saját alapelemének eredendő mibenlétét),

② másrészt a személy lehet a rendszer mint eszköz külső tulajdonosa, létrehozója, működtetője, módosítója, megszüntetője, a rendszert mint környezeti elemet elviselője (amikor a személy nem képezi alapelemét a rendszer modellnek, a rendszer egésze tehát mint eszköz nem irányulhat tulajdonosa, az eszközhasználó ellen – hacsak nem egy másik személy eszközeként).

A tágabb „személy és gazdaság” problémakör az interneten a http://www.alkotmanyossagi-muhely.hu/ címen olvasható

 

Problémafelvetés: személy és közgazdaság - és alkotmány Feltevés az, hogy az eszmei személyre (és a személyek közösségére) mint általános alapfogalomra kell építeni egy deduktív axiomatikus rendszermodellt, amelynek segítségével lehet elemezni a gyakorlati közgazdasági rendszereket (adórendszer stb), tágabban pedig (egy más területen) az elvi (jogon kívülálló sőt jog feletti) alkotmányos normákkal elemezni lehet a szokásbeli és írott („jogon belüli”) alaptörvényt, jogrendszert. NEM KIVÁLTSÁG egyes személyeknek – a személyekig lebontott közgazdasági rendszer oly mértékig, hogy önállóan termelési tényezőnek kell tekinteni ezt a személyig lebontottságot (amelyben kell megfogalmazni az alapelveket) – HANEM társadalompolitikai, gazdaságpolitikai MINIMUM - amit nevezhetünk korunkban természetes társadalompolitikának, természetes közgazdaságnak, természetes jognak. A manapság emlegetett életpálya modellek szempontját kell általánosságban kifejteni és általánossá tenni a társadalmi modellek "alapszöveteként" a társadalom minden tagjára vonatkozóan (nem csak egyes állami foglalkozási munkakörök számára)
Személy és közgazdaság - és alkotmány c. problémafelvetés fejezetei:
	1) ... PROBLÉMA  FELVETÉS
I. ismeretelméleti megfontolások	2) ... LOGIKA  fogalmi feltételei - az axiomatikus tárgyalásmód fogalmi talapzata.doc 3) ... A  SZEMÉLY  FOGALMÁRÓL 4) ... A  RENDSZER  fogalmáról
II. közgazdasági, társadalomelméleti kérdések	5) ... KÖZGAZDASÁGRÓL 1. - ember-közgazdaság-természet, a termelési tényezők 6) ... KÖZGAZDASÁGRÓL 2. - a személy fogalmának használhatóságáról 7) ... ALKOTMÁNY  és személy és gazdaság - és alkotmány
mellékletek	8) ... OLVASÓNAPLÓ 1 melléklet - Szász Gábor axiomatikáról szóló 1972-es könyvéről 9) ... OLVASÓNAPLÓ 2 melléklet - Dobó Andor Euklidesz (axiomatika) hatásáról a tudományban 10)   OLVASONAPLO 3 melléklet - Csiha Csaba Rendszerelméleti fogalmak c. 1989-es kötetéről