Ellentét.
Két tartalom között ellentét (oppozíció) áll fenn, amikor az egyiknek a tételezése a másiknak a tételezését valamilyen értelemben kizárja. <<<(((tehát nem pont a fordítottját érti alatta -FÁ)))>>> A kizárás módja szerint az ellentét különböző fajtái különböztethetők meg.
Korlátlan a kizárás a lét és nemlét, valamint ennek következtében minden tartalom (amely valamilyen értelemben részesül a létben) és annak tagadása közötti kontradiktórius ellentét esetében. A kontradiktórius ellentét ezért nem tesz lehetővé közvetítést. –
Ha két, egyformán létező és pozitív tartalom egy bizonyos korlátozott területen belül, például ugyanazon nemen, ugyanazon individuumon vagy ugyanazon tér-, illetve időponton belül kizárja egymást (például öröm és bánat, fehér és fekete), akkor kontrárius ellentétről beszélünk.
A szigorú értelemben vett kontrárius ellentéthez ezen kívül hozzátartozik még a közös területen belüli, egymástól való lehetőleg nagy távolság.
A kontrárius ellentétek között ezért lehetséges közép. –
Egy tökéletesség és annak egy közös, véges területen való fenn nem állása (például ész és az ész hiánya embernél és állatnál), valamint egy tökéletesség hordozója és aközött, aki vagy ami nem hordozza ezt a tökéletességet (például eszes és ész nélküli élőlények), tágabb értelemben privatív ellentét áll fenn. Amikor a tökéletesség fenn nem állása ellentétes egy normával, vagyis hiányt jelent (például egészség, betegség), akkor szűkebb értelemben vett privatív ellentétről van szó.
Megfosztottság. Relatív ellentétről beszélünk két ellentétes irányú viszony és azok hordozói között (például apa és fiú). A viszonyok irányultságának puszta különbözősége ehhez nem elegendő. Az ellentétes, szemben álló viszonyok csak viszony szerűen zárják ki egymást, vagyis ugyanazon a hordozón és ugyanabban az irányban, ugyanakkor különböző hordozókon és fordított irányban elkerülhetetlenek. A relatív ellentétek mint olyanok nem engednek meg közepet.
A poláris ellentét vagy polaritás természete (például a föld pólusai, férfi és nő) részben a kontrárius és a relatív ellentétével azonos, csakhogy itt az ellentétes elemek egységbe fonódnak össze. A poláris ellentétek kölcsönösen implikálják egymást, és megengednek középső elemet, kivéve, ha nem relatívak. –
Az igazi ellentétek, amelyeknél az egyiknek a tételezése valami másnak, pozitívnak a kizárásával jár, a →végesnek az ismertetőjegyei. A →végtelenben ezek az ellentétek föl oldódnak (coincidentia oppositorum. az ellentétek egybeesése Nicolaus CusANUSnál).
Tartalom szerint megkülönböztetünk
fogalmak,
ítéletek,
valóban létezők és
valóban létezők belső fölépítési elvei közötti ellentéteket.
A fogalmi ellentét példáit ld. fenn. Egyszerű kategorikus ítéletek között kontradiktórius ellentét (ellentmondás) áll fenn az azonos tartalmú, de általános (illetve partikuláris) állító és partikuláris (illetve általános) tagadó ítéletek között. (Például: „Minden fának van gyökere” - „Egyes fáknak nincs gyökerük.”). A két ítélet sem igaz, sem hamis nem lehet egyszerre. Egyik igazságából következik a másik hamissága, és megfordítva. Tartalmilag azonos általános állító és általános tagadó ítéletek között kontrárius ellentét áll fönn. (Például: „Minden fának van gyökere” - „Egyetlen fának sincs gyökere.”) Nem lehetnek együtt igazak, lehetnek azonban együtt hamisak. Egyiknek az igazságából következik a másiknak a hamissága, fordítva azonban nem.
A valóságban létezhetnek kontrárius, privatív, relatív és poláris ellentétek, kontradiktóriusak azonban nem. Intencionálisán megvalósított kontradiktórius ellentét keletkezik azonban akkor, amikor valamit úgy tagadunk, hogy a tagadás megvalósítása előfeltételezi azt, amit tagadunk. Például amikor valaki saját nemlétezését állítja.
Dinamikus ellentét áll fönn egymással ellentétes irányú törekvések és tevékenységek esetében, akár különböző létezőkben, akár egyazon létezőben. Az erők egyensúlyában ez rejtve maradhat.
Azon belső →lételvek között, amelyekből létező nő ki, polaritás uralkodik. Ha ez az egyik részelv transzcendenciája miatt nem teljes (mint például az emberben), akkor ebből az egyazon hordozón belüli dinamikus ellentét lehetősége adódik (érzékiség és szellem). A dinamikus ellentéthez tartozik a dialektikus ellentét is. - →Dialektika, dialektikus materializmus, azonosság, megkülönböztetés, relatív, dinamikus, kölcsönhatás.
a) Arisztotelész: Metafizika, V, 10; X, 3. - b) R. Guardini: Dér Gegensatz, 21955; C. Nink: Sein, Einheit, Gegensatz, ld.: »Scholastik«, 17 (1942), 504-522.; M. Honecker: Logik, 1927 [mutató]; J. Fröbes: Tractatus Logicae Formális, Róma 1940, 70. skk., 156. skk.; P. Roubiczek: Denken in Gegensátzen, 1961; K. Wucherer-Huldenfeld: Die Gegensatzphilosophie R.. Guardinis, 1968. -c) Wissenschaftliche Weltanschauung, 1/4: Einheit undKampf dér Gegensatze, 1959.
Brugger/B. D.