From: Fáy Árpád [mailto:arpad.fay@gmail.com] - Sent: Monday, June 02, 2014 5:13 PM - To: 'minel-tobbeknek.ha-lehetne@gmail.com' - Subject: nincsenek a dolgok átgondolva. Nem lehetne elkezdeni?
nincsenek a dolgok átgondolva - nem lehetne elkezdeni?
--- NAV, BANK, az állam semlegessége ---
A józan ész nevében, az elvárható körültekintés igényével, a megtévesztő szándékosságot nem tételezve fel.
Elégtelen nyelvi megfogalmazás esetén nem lehet értelmesen fogalmazni (mondjuk kielégítően, elégségesen értelmesen). Az 1. jegyzetben sárgával és szaggatott aláhúzással kiemelt közlést az alábbi szövegben ilyen elégtelen, félre értésekhez vezető fogalmazásnak érzem. Ebben a fogalmazásban minden bizonnyal el van hantolva, temetve az a bizonyos kutya (eb stb).
A megállapítás arra támaszkodik, hogy „az állami semlegesség” egy alapérték. Kétségtelennek tűnik. De pontosítsunk. Mi az állam? A közösség önirányító eszközrendszere. Ha ez a definíció helytálló, akkor különbségtevés nem indulhat az állami létből, mert az egy eszközrendszer. Az eszköz, kalapács, ceruza pedig ne válogasson – különösen nem az alany, a közösség és a közösséget alkotó ember ellenére, annak kárára. Ne a befőtt tegye el a nagymamát. Ne a nyúl vigye a puskát stb.
A közösség viszont válogathasson. Ha a közösség nem választhat, ha a közösség nem dönthet, ha „az állami eszközrendszer semlegessége” színleg a közösség fölötti érték, sőt a közösséggel szembeni érték, akkor az a közösség halott, rabszolga, rab, megnyomorított, hódításnak alávetett, akkor az a közösség nem ura az államának, akkor az az állam nem a közösségét szolgálja hanem valaki mást, aki nincsen megnevezve.
Természetesen nem az önkontroll hiányáról van szó, nem a megállapodások elutasításáról, nem a legáltalánosabb emberi normák megszegésének ideologizálásáról. Mert ezeken belül még rengeteg dolog van, amiben a közösség önirányításának meg kell nyilvánulnia (mintegy az életét inspiráló visszaigazolásként is), akár családi, baráti szinten, akár tágabb lakóhelyi, foglalkozási szinten, vagy alkalmi utazóközösség vagy bármi egyéb vagy éppen (amiről itt szó van) országos, nemzeti szinten.
Ha az élettel szemben, az eszközkénti elrendeltetésével szemben az állam-eszköz nem az életet, nem a közösség életét szolgálja, akkor az terrort szolgál, genocidiumot, közösséggel szembeni önkényt-erőszakot – amint a rendszerváltással elégedetlenkedők fel is emlegetik a magyar privatizációról, kultúrpolitikáról stb-ről szólva. Márpedig a kritikátlan, óvatlan definiálás, illetve a definíció óvatlan alkalmazása olyan visszásságokhoz vezethet, mint amit a NAV nap mint nap követ el saját nevében saját hivatalos leveleiben ügyfeleivel szemben – lényegében kilépve tulajdonképpeni funkciójából (lásd kiemelt példának egy mindennapi levélrészletet a NAV-tól az ügyfelének címezve – 2.jegyzet).
„Az adózónak tevékenysége megkezdésétől tisztában kell lennie a vonatkozó jogszabályi előírásokkal, valamint úgy kell szerveznie pénzügyi, vállalkozási és adminisztrációs tevékenységét, hogy a jogszabályi előírásokban foglaltaknak maradéktalanul eleget tudjon tenni. A vállalkozás jogszerű ügymenetének biztosításáért az adózó felelős. Az időben és maradéktalan teljesítés feltételeinek megteremtése mindenkor az adózó felelőssége.”
Szigorúan véve ez egy agresszív, önkényt előre igazoló és logikailag képtelenséget hangoztató elvárás a NAV részéről. A NAV nem azért van, hogy maximálja az úgymond lakosság lerablását. A NAV a társadalom önirányító eszközének, az államnak egy funkcionális egysége, intézménye. Részfunkcióját tekintve nem sértheti az állam egészének rendeltetését. Nem lehet például értelmetlen önkény eszköze – amit pedig ez az idézet sugall.
Hogy a kontraszt teljes legyen, a NAV-nak, illetve általánosabban nevezve az adóhatóságnak úgy kellene működnie, hogy a lehető legkevésbé akadályozza a gazdaság működését, az egyének és vállalkozások boldogulását. Ez persze nem csak a NAV-nak, hanem általában véve az államnak a számonkérhető feladata lenne. De a NAV tevékenységében különösen kicsúcsosodik a probléma. Úgy tesz, mintha az adózási előírások olyanok lennének, mint a természettörvények, az elemek periódusos rendszere, stb. Aki tehát szorgalmas, az megismerheti őket, aki pedig tisztességes, az arról ismerszik hogy megtartja őket – és fel sem merül, hogy a rendeletek szövege érthetetlen a könyvelők előtt is, hogy ellentmondásos, hogy gyorsan változnak és ezért követhetetlenek, hogy feleslegesen tudnak igen nagy kárt okozni, hogy sokan inkább nem vállalkoznak, csak ne kelljen adózni, hogy az adózási rend az egyik fékje az ország talpra állásának. Mert az adózás igen tökéletlen mivoltán még sokat kell javítgatni, amíg azt lehet mondani rá, hogy nem fékje hanem emeltyűje az ország boldogulásának. És az egyik mutatója ennek az lehet, hogy a NAV levélből idézett mondat esztelenségét belátja és követhetőbb mércét állít ügyfelei elé.
De nézzük máshonnan. Milliárdos a NAV informatikai költségvetése évente. Miért nem ennek %-ában van megadva az a segítség, amit évente felkínál például ingyenes menedzselési, kalkulációs szoftverek formájában az állam vagy az ő NAV-nak nevezett egysége az ügyfeleknek, hogy követni tudják a szervezés technikai fejlődést. Miért kell ahhoz gigászi, egyéni teljesítmény? Mint az őserdőben, ahol a majmoktól meg tigrisektől nem várható el a segítség? Miért nem tesz meg minden tőle telhetőt az állam és az ő nagyon fontos szervezeti egysége, a NAV azért, hogy lehetőség szerint az adózó egyén, vállalkozás tényleg képben lehessen? Hol kell kezdeményezni, hogy a NAV évente minden adózónak az adóbevallást követő időszakra időben felkínálja a következő évi változatot ezekből a bizonyos ügyviteli, kalkulációs, szervezési szoftverekből?
Amelyeknek nem az adómennyiség növelés a közvetlen célja, hanem a közvetetten adóalapnak is nevezhető önszervezési képesség javítása, szolgálata? Az ügyfél sakkban tartása, zsarolása, fenyegetése, lehetetlen abszolútumokkal való ostorozása helyett az adóhatóság működésének miért nem ismérve, mércéje az adózók ellátottsága önszervezésüket segítő eszközökkel, információkkal, szolgáltatásokkal?
Az adóhatóság nincsen egyedül, mert az államnak más szervezeti egységei is vannak, ahol a szemléletet ugyanígy ki kellene igazítani. Egy lépést még tegyünk az általánosítás felé. Az egyesületet a tagok elhatározásából hozzák létre, és amit a törvény nem tilt alapon a tagok felelősségére bármit tehetnek. Mint egy vállalkozás, csak nem profit érdekeltségben és más döntéshozatali renddel. De vannak régi szóval kamarák, a rendszerváltás utáni terminussal köztestületek is. Ezek olyan egyesületek, amelyeknek az alapszabályát a tagok nem változtathatják szabadon, mert az országgyűlés, önkormányzat vagy más hatóság csak bizonyos célokat, normákat, eszközöket ismer el esetükben. Itt még az egyesületi illetve köztestületi tagok érdekének figyelembe vétele természetesen része a szervezeti működésnek. Van azonban egy további lépés is, a köz-szolgáltatók világa (telefon, szemét, közlekedés, orvosi ellátás stb). Az ügyfél még itt sem darálható le a kereslet-kínálat mechanizmusára hivatkozva. Elvben. De ha a bankokat nézzük, akkor látszik csak igazán, hogy ott ugyanúgy nincsenek rendben a dolgok. Mert az ügyfelek érdekének meghivatkozhatóságát a bankok valósággal ellopták, meghamisították – és az állam nem hajlandó ennek nyílt elismerésére.
A bankok akár egy NAV hasonló stílusban levelez velünk, hasonló stílusban irat velünk alá kényszerű szerződéseket (amelyek a józan észt, az itt-ott mégiscsak létező törvényeket, az emberi jóérzést és a minimális közérdeket egyaránt sértik, méghozzá alapvetően). Hogy mást ne említsünk, csak az úgynevezett „oklistákat”, amelyek minden devizaszerződésnek mellékletét képezik, amelyek nemhogy jogilag, de közgazdaságilag abszurdumnak nevezhetők – mégsem nevezik meg sem a devizahiteles érdekvédők, sem a politika, sem sehol a devizahiteleket korrigálni kívánó rendeletek. Mintha nem lennének ott. Teljes a süketség illetőleg vakság. Pedig ezek az oklisták ha valaki elolvassa őket elképesztően egyértelműek. Mert oklistának azon okok listáját nevezik a szerződési mellékletek, amelyek megléte esetén a bankoknak jogában áll az ügyfél hátrányára egyoldalúan megváltoztatni a szerződést. (?) Igen! És a meglepetés nagyja még ezután van. Tessék elolvasni. Az a kisebb, hogy ha megdrágul az irodabútor meg a villany, akkor a bank emelheti a kamatot, törlesztő részletet. A lényegi ezen listákban az, hogy olyan okokat vonultat fel a bank önkényét igazolandó, amelyek éppen fordítva, az ügyfelek egyoldalú szerződés módosítására lennének alkalmasak. Jelzálog piaci árának csökkenése, munkanélküliség emelkedése, infláció, általában az ügyfél helyzetének külső ok miatti megrendülése.
Ha a piac, a gazdaság nem a banki kalózok martaléka, hanem a társadalom önszervezési módja, akkor ennek a társadalmi önszervezésnek kell a vezérlő szempontnak lennie – amennyiben végső soron katasztrófa helyzetben a szerződések egyedi megállapodásai nem tarthatók sokkal nagyobb társadalmi létérdeket veszélyeztető károk elhárítása érdekében.
Olyan a bankok helyzete (oda sakkozták magukat), mintha a kötelező biztosító nem az áldozat kárát mérsékelné, hanem az áldozattól követelne rendkívüli befizetést, mondván hogy a károsult ügyfél a megrendült helyzetében még rászorulna, hogy a biztosító csökkentse a hasznát, profitját miatta, tehát legyengült, ami által könnyebben kifosztható. Értelmetlenségnek tűnik? De hát ez van. Kis ember kis tragédiák. Nagy emberek a miniszterhez fordulnak, és őt a miniszter beosztottjai szorongatják meg. De a bankokkal senki nem húz ujjat.
Nem teszik rendbe a bankokat. Sőt, még szóvá sem teszik például az oklisták ügyét, nehogy helyzetünket megérthessük.
Nem teszik helyre a NAV-ot, hanem keménykednek az adózóval szemben.
Nem teszik helyre a többi nagy hivatalt sem. A többi nagyszolgáltatót sem.
Többek között azért, mert nincsenek a dolgok átgondolva. Nem lehetne elkezdeni?
FÁ
1. jegyzet
„Akadémikus gondok
A Magyar Művészeti Akadémiáról szóló 2011. évi CIX. törvény 7. §-a alkalmazásával összefüggésben az Alaptörvény X. cikk (1) és (3) bekezdéséből fakadó alkotmányos követelmény az, hogy a Magyar Művészeti Akadémia tagságának mindenkori összetétele, szervezeti felépítése és működése megfeleljen a művészeti szabadság alkotmányos értékének.
Az alapvető jogok biztosa utólagos normakontroll eljárás keretében fordult az Alkotmánybírósághoz. Álláspontja szerint az állami semlegesség követelményét sérti, hogy csak az 1992. január 31-én alapított civil szervezet, a Magyar Művészeti Akadémia egyesület tagjai válhattak a későbbi köztestület alakuló közgyűlésének résztvevőivé, így a szervezet rendes tagjaivá és a tagfelvételről kizárólagosan döntő grémiummá.
Az Alkotmánybíróság határozatának indokolásában rámutatott: az alapjogok összhangját az állam művészeti kérdésekben tanúsított semlegessége biztosíthatja, az államnak lehetővé kell tennie és biztosítania kell a művészeti alkotás sokféleségét, egyetlen irányzatot, vagy szemléletet sem tekinthet kizárólagosnak…..”
http://www.gondola.hu/cikkek/91352-Alkotmanybirosag__Gyurcsany_is_fennakadt_a_rostan_.html