Egyedülállóság.

Az egyedülállóság többet jelent az egyediségnél. Minden egyedülálló egyben →egyes, ám nem minden egyes egyedülálló. Az egyediség kategóriája a lényeg konkrét hordozóit illeti meg a maga közölhetetlen különösségében, mint például ezt a tölgyfát vagy azt az embert, Pált. Az egyedülállóság mindezt még azzal egészíti ki, hogy nincsenek ehhez az egyeshez hasonló másik egyesek, s így rajta kívül a szóban forgó lényegnek vagy nincsenek, vagy egyáltalában nem is lehetnek további hordozói (faktuális és metafizikai egyedülállóság). Bár a kettő közül az utóbbi a földi világban egyáltalán nem fordulhat elő, a faktuális egyedülállósággal találkozhatunk. Az emberen kívüli természetben ugyan kevésbé található meg, mivel itt az egyedek csupán a fajuk által léteznek, s így csak igen kevés individuális vonást mutatnak. (Persze már itt is beszélünk egyedülállóan szép tájról vagy egyedülállóan hűséges állatról.) Ezzel szemben

célja a személyes, örökkévaló lét, amelynek révén meghatározott egyszeriséggel és pótolhatatlansággal bír. E körülmény az embernek mélyrehatóan individuális jelleget kölcsönöz, amely egészen nagy formátumú egyedülállósággá fejlődhet. így például Platón, Szent Ágoston, Assisi Szent Ferenc, Goethe egyedülálló, összehasonlíthatatlan személyiségek. Voltaképpeni metafizikai egyedülállósággal mindamellett csak tisztán szellemi lények rendelkeznek. Amíg a földi tartományban egyetlen egyedülálló létező (még a nagy formátumú ember) sem meríti ki saját fajának létbeli gazdagságát, az angyalok esetében (Aquinói Szent Tamás szerint) ez a helyzet. Ezért az angyalok között minden egyed egyúttal szükségképpen egyedülálló is a maga fajában. Mivel azonban egyetlen faj sohasem valósíthatja meg a tiszta szellem birodalmát a maga teljességében, ezen a szinten még sok olyan faj létezik, amelyek a nem tekintetében azonosak. Egyedül Isten egyedülállósága abszolút: mivel ő egyedülálló létezőként a lét végtelen gazdagságát teremtő módon hordozza magában; egy második Isten lehetetlen mellette.

a) Aquinói Szent Tamás: Summa theologiae I q 11.; Summa contra gentiles I, 42. - b) M. Rast: Weltund Gott, 1952. - e) J. Lotz-J. de Vries: Philosophie im Grundrifi, 1969.

Lotz/Sz. L.