-----Original Message----- - From: Fáy Árpád [mailto:arpad.fay@gmail.com] - Sent: Tuesday, December 17, 2013 12:53 PM - To: 'minel-tobbeknek.ha-lehetne@gmail.com' - Subject:
A válság lényege a hatalom erkölcstelensége
... "fogyasztási kölcsönt nem szabad felvenni" ...
Fáy Árpád úrnak
Az Alkotmányossági Műhely Elnöke
Mélyen tisztelt Elnök Úr!
Nagy örömmel és megelégedéssel fogadtam 2013.december.5. A KÖLCSÖN TERMÉSZETJOGI MINŐSÍTÉSÉVEL foglalkozó írását, mert meggyőződtem belőle, hogy az emberiség mai létproblémáinak kérdésével nagyon sok, nagyon komoly és nagyon jól felkészült, magas erkölcsi igényű ember foglalkozik.
Minden földi élet (és benne a Homo Sapiens Antropus élőlényfaj élete is) elpusztításával fenyegető mostani világválság ugyanis nem csak az emberiségnek gazdasági és pénzügyi tevékenysége területén vált céltalanná, hanem az Élet egész területén. Bizony, ez a válság általános, értékrendi, azaz erkölcsi válság: Elbizonytalanodott az emberiségnek az eszmei értékek, a Jóság, Igazság, Szépség iránti igénye. Az az erkölcsi igény, amit Ön humanista bölcseleti kifejezéssel természetjognak nevez (az ókori tudományosság összegzője, Arisztotelész, és Aquinoi Szent Tamás, Summa Theologiae egyértelműen állítja) korunkban nem képes a társadalom közvéleményének olyan befolyásolására, hogy az a legerősebb társadalmi kényszerhatalmat a maga szabályainak szankcionálására bírja. A klasszikus jogtudomány szerint ugyanis a jog azoknak az erkölcsi szabályoknak az összessége, amelyeknek érvényesítését a legerősebb társadalmi kényszerhatalom szavatolja. Korunk válsága pedig azért lehet végzetes, mert elbizonytalanodott társadalmunkban az eszmei értékek iránti általános meggyőződés és ugyanakkor hiányzik az a főhatalom is amely az általánosan elfogadott szabály érvényesülését kikényszeríthetné. Az Elnök Úr és Alkotmányossági Műhelyének a kölcsön erkölcsi minősítését célzó kezdeményezése és tevékenysége nem csak feltétlenül helyes hanem (szerintem) egyedüli helyes állásfoglalás a válsággal szemben.
A válsággal szembeni helyes azaz erkölcsnek megfelelő magatartási szabály megállapításához elengedhetetlenül szükséges a válság okainak, az értékrend elbizonytalanodása okainak az ismerete. Az ember akkor kerül erkölcsi válságba (régies, de nagyon találó kifejezéssel: akkor esik kétségbe), ha olyan lehetőség, olyan eszköz kerül a birtokába, amelynek célját nem ismeri. Goethe találóan fejezi ki a Bűvészinas kétségbe ejtő helyzetét, amikor az nem képes parancsolni a szolgálatára kész, felidézett szellemeknek. Korunk válsága ugyanis a bőség válsága: Az előző évszázadok felfedezései és találmányai olyan soha nem remélt mértékben jutatták anyagi gazdagsághoz az emberiséget, olyan hatalmas anyagi eszközök birtokába jutatták az emberiséget, amelyeknek célját és hasznát nem csak, hogy nem ismeri tehát szükségüket sem érzékelheti, hanem olyan korán is, mielőtt a megismeréshez vezető szükségérzet feltámadhatott volna az emberben. Nem ismervén a felfedezés, a találmány célját és rendeltetését, testi gyarlósága, gyengesége folytán ("a lélek kész, de a test erőtelen") nem képes ellenállni az Anyag általános tehetetlenségének, rombolásra, pusztításra, gyilkolásra használja azt.
Közismert példája ennek a nukleáris energia: ez az eszköz talán egyedül is alkalmas volna az emberiség minden anyagi gondjának megoldására, az Élet megkönnyítésére az ember azonban ezt fegyverül használja embertársai megölésére, sőt (hogy a helyes használat esetleges jövendő lehetőségét is kizárja) minden helyes irányú kutatás elleni halálos fenyegetésre.
Hasonló a helyzet a biológia laikusok számára érthetetlen (hogy az asztronómia, geológia, meteorológia, antropológia, pszichológia, szociológia és etológia felfedezéseiről ne is szóljunk) felfedezéseivel, a génkutatás eredményeivel szemben is. És persze, a közgazdaságtan a pénzgazdaságtan eredményeivel szemben is. A médiában már közhely, hogy az emberiségnek már annyi a pénze (a bankszámlák Követelés rovatában olyan nagy összeg szerepel) olyan nagy a szkriptikus tőkéje, hogy az több ezerszeresen meghaladja a Föld egész anyagi értékét. Ennek a tőkének a diszponensei azonban olyan alacsony szellemi, erkölcsi színvonalon állnak, hogy fogalmuk sincs, mire használhatnák ezt a töménytelen pénzt?
Az emberiség döntéshozói nem gonoszak, nem is buták, de tájékozatlanok az anyagi eszközök helyes használata tekintetében és az eszközt előállító szaktudományok művelőitől, a szaktudósoktól várnak eligazítást. A szaktudósok véleményének felhasználásával fogalmazhatják majd meg a viselkedés tan, az etika szakemberei az új találmányok eszmei célú Életcélú felhasználásának szabályait.
Az emberiség általánosan elfogadott eszmei céljai és az ezek megvalósítását szolgáló viselkedési szabályok megfogalmazása most az emberiség életben maradásának az előfeltétele, melynek kimunkálásában minden embernek részt kell vennie, erkölcsi, szellemi, értelmi, társadalmi lehetőségeinek a mértékében! Az új, a korszerű erkölcstan (más szóval: korszerű etika, természetjog, szokás szabály) a tudomány ág szakembereinek, az emberépítés, a lélek és szellem építés, a nevelés szakembereinek (első sorban a vallási szervezetek, felekezetek elhívott és avatott elméleti és gyakorlati művelőinek valamint az etika tudománya minden művelőinek) azaz az emberiség eszmei értékei hiteles képviselőinek rendszerező és összegező formába öntése után, a társadalmi meggyőződés a közvélemény olyan megfelelő tájékoztatása következik, amely majd nem csak a gazdasági és pénzügyi döntéshozóinak ad tájékoztatást, hanem az egész emberiségre kiterjedő, jövőben kialakítandó legerősebb társadalmi kényszerhatalom birtokosait is meggyőzi a korszerű etikai normák helyességéről úgy, hogy azok majd vállalják az etikai szabályoknak jogszabályként való érvényesülésének szavatolását. Az új erkölcsi igények tudatosítása, megfogalmazása, társadalmi elfogadtatása, továbbá pedig a társadalmi hatalom birtokosainak a meggyőzése nem egy-két évi, hanem nagyon hosszú folyamat, amely sok alázatot vesz, lemondást, áldozatvállalást követel az emberiség legjobbjaitól. De meg kell lennie, még hozzá belátható időn belül, még a földi élet pusztulása előtt.
A krisztushívő üdvtörténet számon tartja a Mammon, a vagyon állandó kísértésének életet veszélyeztető voltát, és a hitel ügyletek kockázatos és veszélyes voltát is. Mózes II. könyve leírja, hogy Szafenát Paneák (ez volt Jákob fia József egyiptomi neve) fogyasztási hitel spekulációja hogyan tette volt Egyiptom egész népét a Fáraó rabszolgájává. Mivel azonban a kölcsönzés a gazdasági élet elengedhetetlen a gazdálkodás nélkülözhetetlen eszköze, a Tóra nem tilthatja azt el. Elrendeli viszont a Szabadulás éve intézményét, mely szerint az 50. esztendőben el kell engedni minden Izraelitának minden Izrealitával szembeni követelését, minden adóságát úgy, hogy még azt is szabadon kell engedni, aki rabszolgának adta magát zálogul. A Próféták azonban hiába követelték ennek a törvénynek a tiszteletben tartását, Izrael fiai a próféták helyett inkább a Talmud tanításával értelmezték a Tórát, nem törődve nemzetük és országuk fenyegető pusztulásával. Krisztus Urunk korában már az egész Mediterráneumban annyira általános és megszokott a hitel gazdaság, hogy idvezítőnk is példázataiba foglalja. Kiűzi ugyan a pénzváltókat a templomból, de a templom körül megtűri őket. Nem véletlen viszont, hogy a Miatyánk latin fordításában a (debitum= tartozás), adóság elengedését parancsolja a vétek (latinul: peccatum, delictum) megbocsátása helyett. Európa barbár népei nem ismerték és nem használták a hitel gazdaság eszközeit, az Egyház ezért szigorúan megtilthatta a kamatszedést. Nem voltak ugyanis jogászai, szocionómusai az Egyháznak akik figyelmeztethették volna a tilalom veszélyességére: Bizony, a püspökségek védelmével visszaélő uzsorások többszáz százalékos kamatot szedtek (minél nagyobb volt a tilalom miatti kockázat, annál nagyobb volt a kamat) míg nem a fejlődő gazdasági élet meg nem szülte a hitek gazdaságnak a krisztusi elveknek megfelelő jogi szabályzását, bevezetvén a törvényes kamat intézményét. Ez működött is a 20. század közepéig erősen fellendítvén a gazdasági életet, míg nem az Antifasiszta uralom ismét lehetőséget nem adott az uzsorának. Mi annak idején úgy tanultuk az iskolában (Erdélyben akkor minden magyar középiskola Egyházi kezelésben volt ) hogy fogyasztási kölcsönt nem szabad felvenni. Adni sem
szabad: erre kényszerülő embertársunkon segélyezéssel kell segíteni. A beruházási, vállalkozási kölcsön azonban törvényes határokon belül szabad. A jövendő jogrend alapjául szolgáló etikai szabályok kimunkálásakor jó lesz tiszteletben tartani a sok ezer éves tapasztalat alapján megfogalmazott evangéliumi tételt: senki sem szolgálhat két Úrnak, Istennek és a Mammonnak! Anyagi javakra és ezek értékét kifejező pénzre szüksége van az emberiségnek mert ezek az élet eszközei. Eszköze tehát az életnek és nem célja. Az eszközt pedig használni szabad és kell a cél megvalósításának a szolgálatában. A Mammonnal tehát szabad élni, de szolgálni nem szabad neki.
Itt nem segít semmiféle jogi szabályozás: Erre rá kell nevelni a társadalmat is, a törvényhozókat is. Lehetetlen, megoldhatatlan feladatnak tűnik ez, pedig egyáltalán nem az: A Homo Sapiens Antropus egész történelme tanúsítja nem csak, hogy ez a feladat megoldható, hanem azt is, hogy magától megoldja a fejlődő társadalmi élet.
Kívánok az Elnök Úrnak és tisztelt munkatársainak áldott ünnepeket, boldog új évet és további jó munkálkodást!
Székelyudvarhely, 2013. december 17-én.
Dobai István