From:
Fáy Árpád [mailto:arpad.fay@gmail.com]
Sent: Saturday, February 02, 2013 1:52 AM
Subject: Bagolyvári élményekből
Az „OKLISTA ELLOPÁSA”
az élet dolgai közt
Bagolyvári élményekből
A magam részéről a nap tanulsága az volt (pénzügyi ombudsman rendezvénye a devizahitelekről), hogy nagy bejáratlan területek vannak az elméleti összefüggések megismerésében. A személyes sértettség, a megszenvedett visszásságok irritálják a devizahitel károsodott embereket, tovább fenyegeti a jövőjüket a mostani folyamatok fennmaradása.
Ebből a szempontból rácsodálkozhattam, hogy milyen távol vagyunk a tényleges eseményektől, hogy mennyire felkészületlenek vagyunk az események alakulásában való közreműködésre. Az unió tervezett pénzügyi reformjáról szinte semmit sem olvashattam a deviza hiteles listákon – ugyanakkor viszonylag szerencsés helyzetem ellenére fenyegetve érezhetem magam a deviza hitelek kiszámíthatatlansága, még mindig fokozódó méltánytalansága miatt.
Röviden pár szóban hangot is adhattam meglátásaimnak, de hogy műhelymunka légkör alakult volna ki, arról nem lehet beszélni. Észrevételeim:
· A bank biztonsága miért fontosabb az ügyfelek biztonságánál? Nem ugyanazon gazdaság résztvevői? Ha pedig sorrendet kellene megállapítani, akkor meg miért nem az ügyfél léte az elsődleges? Hiszen az ügyfelek kiszolgálása a banküzem létének az értelme. A szocializmusban volt divatban az a vendéglő, ahová az emberek nem jártak enni a pincérek és a konyha rossz minősége miatt, a vendéglő mégsem zárt be. A bankok a maguk banküzemi biztonsága és haszna érdekében az ügyfélre hárítva minden kockázatot a haszon reménye nélkül – az ügyfelet mintegy a banki üzembiztonság kézfizető kezeseként próbálják szerepeltetni. Nem az egyes hitel ügyletek kezeseként, amely kezességi teher gazdasági válság, kivételes személyes pozíció romlás esetén az ügyfélre tekintettel még mérsékelendő is kellene legyen (amire ismert technikai megoldás a az egyes hitelügyletek különféle biztosításainak sorozata), hanem éppen ellenkezőleg, a válság következményeitől a banki üzemet kívánják mentesíteni az ügyfél banküzemért felelőssé tehető kezessé változtatásával (a banküzem egészét stabilizáló biztosítások és más ügyletek helyett) – erős politikai, jogi segítséggel ebben a megtévesztésben, ebben a banki funkció ellátástól merőben idegen eljárásban.
· Más szóval: BANKI FUNKCIONÁLIS ANALFABÉTÁK módján viselkedik a banki kartell – hacsak nem az ügyfelek tönkre tétele a célja még szélesebb kartell résztvevőjeként (a mai nap házigazdája kérte, hogy ezt a lehetőséget ne is említsék a jelenlévők), marad tehát a bankügylet szervezési funkcionális analfabétizmus, mint a banki kartell viselkedésének legfőbb magyarázata.
· Az „OKLISTA ELLOPÁSÁT” is megemlítettem, ami az előző megállapítás más szemszögből. A bankok által hivatkozott, az egyoldalú banki szerződés módosításra okot adó listák, az úgynevezett „oklisták” legfőbb pontjai lényegében a fogyasztókat, ügyfeleket kellene védjék. Ugyanis számukra végképp kivédhetetlen a gazdasági válság, a munkanélküliség, az ingatlanárak csökkenése stb. Ezen oklisták legtöbb pontját, ha figyelembe lehet venni, mint ami szerződés módosításra adhat okot, akkor az nem a banki kartell oldalán kellene lehetőség legyen, hanem az ügyfelek oldalán. Nem csak a létminimum, a munkaképesség, a vállalkozások fennmaradása mértékéig, hanem az egyoldalú, indokolhatatlan banki előnyszerzés kizárása, a méltányosság alapján. Róna Péter ennél merevebb álláspontot fogalmazott meg, de végül is a banki elszámolási szolgáltatásoknak a társadalmi életet kellene szolgálnia (a pénz általános elszámolási eszköz értelemben).
· Felvetettem, hogy nem értem a pénzteremtő hitelek esetében hogyan lehet betétesek érdekével érvelni. Erre már egy ideje keresem a választ. Ebből a szempontból érthetők azok a hírek, amelyek a felvett Ft-tőke töredékében kínálnak egyezséget devizahiteleseknek. Tehát mi a banküzemtan hasznának forrása a pénzteremtő hitelek esetén, milyen arányban és mértékben a hitel-betét kamatrés és mennyiben a pénzteremtő hitelek betéti állománnyal szembe nem állított kamata, költsége, árfolyam nyeresége, árfolyamváltozásra hivatkozó hitel-tőkeemelése?
· Ezen a rendezvényen is ismételten elhangzott a hitel felvevők spekulatív hajlama, mint kiváltó ok, hogy devizahiteles bajba estek. Mintha természettől fogva, öröktől fogva megmásíthatatlanul lenne devizahitel, és az óvatlanok, a harácsolók döntötték volna magukra a bank kifogástalan szolgáltatásában a mindenki által ismert ügylet kiszámítható kockázatát. Holott nem volt választás Forint és devizahitel kínálat között (én 2005-től ismerem a helyzetet). Tolták, lökdösték az embereket a devizahitelezés karjaiba. Miért tűrik el még mindig mindenféle fórumon a bankos képviselők érdemi hozzászólása helyett jól begyakorolt megtévesztő bankos retorikájukat? Ez gátja a tisztes ügymenetnek, a megoldás keresésnek, párbeszédnek.
· Hogyan lehet másként kezdeni párbeszédet, mint a felek ismertetésével? Bal sarok bankos kartell, jobb sarokban devizahitelesek kormányzati érdekvédelemmel vagy anélkül. Rossz a rendszer, amiben mindez megvalósulhatott – és rosszak a mondjuk így, a rendszer által erkölcseikben tönkretett vagy a rendszer által meg nem nevelt visszaélők (banki kartell mozgatók és állami partnereik)? Nem segít a helyzeten azoknak a rendre intése, akiknek a történeteivel szembesülve minden általam eddig elképzeltnél sötétebb esetek váltak ismertté. Rendes civilek? A kifejezést még csiszolni kell, mint elérendő igényt. Felkészült civilek például. stb-stb.
Vittem is magammal néhány észrevételt, mint:
· Elvileg is meg kellene fogalmazni, miről van szó, el kellene tudni beszélgetni az eszközhasználat ontológiájáról, metafizikájáról – más szóval az eszközhasználó alany és az eszköz biztos megkülönböztetéséről. A bankos szófacsarások egyik kedvelt módszere, hogy a banki ügyletek jogosult alanyából, az ügyfélből alárendelt szereplőt fabrikálnak. Madách még arról kesergett a Falanszter színben Michelangelót megszólaltatva: hogy őt egy mesteremberrel egy rangon kezelik, semmibe véve művészetét – eszébe sem jutott, hogy a széklábbal is kezelhetnék egy szinten, mint alig több mint száz évvel későbbi korban. A banki kartell viselkedésében nemcsak az oklistát veszik el az ügyfelektől, hanem megkérdőjelezik a banki ügyletekben az ügyfelek alanyiságát, szerződés kötési szabadságát. Olyan értelemben, hogy a pénzhasználat a szabad szerződés egy modulja. De ha a bank diktál, visszaél pénzkezelési pozíciójával, akkor nem csak a hitelszerződésben hiúsítja meg a szerződő ügyfél „megrendelő partneri” szerepét a banki szolgáltatóval szemben, hanem meghiúsítja az ügyfél bankon kívüli, általános szerződési önállóságát azon egyéb ügyletekben is, amelyekhez a pénzhasználatra (pld hitelre) lenne szüksége.
· Ugyanezen szemlélettel lehet az algoritmus használat ontológiájáról beszélni (az algoritmus definiálása, kontrollja is egy eszköz). Korábban kértem a PSZÁF-től a devizás hitelek algoritmusát. Eszembe nem jutott volna, hogy ilyen nincsen. PSZÁF megírta. Neki nincsen. És ismert módon ezért nem pironkodik, nem szégyenkezik, nem rendeli meg gyorsan szakértőktől, hanem fejléces papíron közli, hogy tőle aztán arról állapodok meg az egyébként monopol helyzetben levő banki kartell bármelyik fiókjával, amilyenről csak akarok vagy tudok – mert mindez piac kérdése, illetve ez lenne a piac. Nem. A piacon az algoritmusok (vagy annak jól átgondolt moduljai, sémái) a jogszabályok lehagyhatatlan részei lennének, hasonlatosan néhány ma is használt matematikai képlethez. Az algoritmus ontológiája nem az algoritmus egésze, vagy részletei, hanem az algoritmus használatban az alany, az ügyfél szerepének, eszközkezelő mivoltának azonosítása.
· Sok más kis bekezdés mellett, amelyekkel mentem a mai megbeszélésre, szerepelt még az, hogy piaci környezetben ezek a bankok a többszörös törlesztési elvárásaikkal régen az ügyfeleik kezére kellett volna kerüljenek minimális jogi tisztesség és megfontoltság szerinti bírói ítéletben. Ugyanis nincsen ellenszolgáltatás nélküli fizetség, főleg nem tisztességes szerződési kikötéseken felül. Ami túlfizetés tehát van, azt a banki tulajdon (a banki jogosultság) trükkös átruházásának lehet csak tekinteni – vagy olyan lopásnak, amiért kártérítés is jár, hiszen az ügyfelet elütötte attól, hogy tisztességes banki szolgáltatásokat igénybe véve szervezhesse életvitelét, gazdálkodását, vállalkozását.
· Továbbá sokszor említettem, kérdeztem, hogy miért beszélünk elsétálás jogáról, ami ugyanolyan minimalista ügyfél-igény, mint amilyen maximalista banki-igény a mostani devizahiteles banki ténykedés további eltűrése. A magáncsőd intézménye is kevésnek tűnik. Sokkal többre lenne szükség, a csődölés előtti életvezetés gazdasági intézményi feltételeit kellene megerősíteni olyan orgonasíp szerűen széles skálában, hogy mindenki eldönthesse, merre kíván mozogni benne – szeretne lenni egy segélyes, mert nincsen többre igénye, vagy önálló akar lenni mint egy vállalkozó, elismert feltaláló, művész, mert azért is minden szükségeset meg kíván tenni, vagy egyszerűen dolgozni akar és családját eltartani – devizahiteles bankos trükköktől mentesen.
A nap fénypontja Róna Péter nyitó előadása volt, amiről már aznap jelentek meg ismertetések (http://hvg.hu/gazdasag/20130201_Rona_Peter_A_devizahitelezes_miatt_az_all , http://www.napi.hu/magyar_vallalatok/a_devizahitel_megsem_hitel_lesz-e_fordulat.544000.html ).
Róna Péter előadása kevésbé panaszkodott, kiutat keresett, és megjegyzéseit a hallgatóság elismeréssel fogadta.
Hallgatóként abban nem voltam bizonyos, hogy jó esetben az általa megkülönböztetett részleges jogi semmisség, a felek szándékai szerint semmis szerződés vagy a rejtőzködő szerződés kibogozása és rendbe tétele között miért kellene mindenképpen választani, ahelyett, hogy ez egy paletta lehetne, amelynek elemei egymást kiegészíthetnék. De a megértéshez ez a bogozgatás kikerülhetetlen.
Róna Péter megállapítása, hogy a mostani állami, vállalati és lakossági hitelállomány 2/3-a devizás hitel, visszhang nélkül maradt. Pedig megdöbbentően illusztrálta, magyarázta a magyar MNB politika szűk mozgásterét, 22 éve. Méghogy nem kellene a pénzeszköz használat ontológiai alapjaiig lemenni tájékozódásban? – a sok 22 éve és régebben félre magyarázott, emésztetlen szakmai félinformáció és 22 éve meg még régebben eleve megkérdőjelezett szakmai erkölcsiség világában?!
A többi előadó is érdekes volt. Ellenpontként a bizonyára jó indulatú bankszövetségi felszólaló Imre András beszéde hozható fel. Az abszurd humor határáig elment abbeli igyekezetében, hogy demonstrálja, hozzá az őt megelőző előadók megállapításai nem érnek fel. Ismert pénzügyes módszer szerint megpróbálta szuggerálni a véleményét a hallgatóságba. Érvelés, eszmecsere helyett még ha jól emlékezem ki is mondta, hogy „folytatni kell a párbeszédet, hogy végül megértsük devizahitelesként, hogy mit mond a bankszövetség”. Az elfogadni a bankszövetség véleményét formát talán nem használta, de a fogalmazása így volt érthető.
Amit pedig a világháború idején kodifikált devizahitel típusról mondott (hogy az nem is olyan új dolog), az mentalitásában egyezett az egyéb megállapításaival. Fel sem tudta volna tételezni, hogy nem a bankok körül forog a világ. Sziklaszilárdnak látszott abban, hogy akinek nem tetszik vagy kényelmetlen a bankok viselkedése, az csak saját magát szelektálhatja ki, a bankokon nincsen mit változtatni. Nem állítom, hogy ennek a párbeszédnek nincsen értelme, de ebbe a fekete dobozba nem tudom beleképzelni, miként formálódhat benne a devizahitel kátyúból kivezető megoldás.
Tehát amint egyik előadó ezúttal talán francia felirattal (évekkel ezelőtt úgy forgott közkézen, hogy „magyar béka ne ad fel”) kivetítette a képet a gólya csőréből kinyúlva a gólya torkát szorongató békáról – a bankgólya torkából egyelőre nem jöttek ki a devizahiteles békák, de csak küzdjenek, mert anélkül lecsúszhatnak a csőrt utáni alagútba, és onnan nehezebb vissza jönni.
üdvözlettel
Fáy Árpád
-------------------------------
(A korábbi e-mail címem "fay@tvnetwork.hu" és a fay@ngo.hu azóta megszűnt szerverhez tartozott