From: Fáy Árpád [mailto:arpad.fay@gmail.com] - Sent: Tuesday, September 30, 2014 11:42 PM - To: 'mindenkinek.akit.erdekel@gmail.com' - Subject: FW: nem egy széppróza, de érdekes gondolatok vanak benne
A lélek Istené vagy az államé?
…"Állítólag a test az államé, a lélek pedig az egyházé, Istené. Ez azonban nem
igaz. Az egész ember - testestül-lelkestül - a germán nemzeté, a német
államé..."
- Alfred
Rosenberg -
--<<Ez az egy mondat mennyi mindent érthetővé tesz. És hiába minden romantika, ez választóvonal az összes XX. századi diktatúrával és diktatúrális irányzattal és akár vallási köntösbe bújtatott önkény-hagyománnyal szemben egyértelmű. Ezt az állammal szembeni lelki függetlenséget talán ma már a katolikusok sem tartják olyan erősen? De még nem veszett el mint idea, mint kívánatos közérzet. És a protestáns (nálunk református) konokság, nyakasság is erre támaszkodik (nem értem a németeknél miként lehetett másképpen).
A magyar hagyomány szerinti idea pedig az önálló, független lelkek olyan közössége, amely ha államot alkot a maga önirányítási eszközeként, akkor az államnak nem hatalmat ad a lelkek fölött, hanem a lelkek, a lelki lét szolgálatát, tiszteletét az állami működés kötelességének írja elő.
A felekezeti fenekedést egymás ellen pedig nem akarom meghallani sem. A Canterbury érsektől idézett mondás elveszi a tanulmány erejét, figyelmeztető voltát és torzsalkodássá egyszerűsíti az egészet. - FÁ>>--
http://pangea.blog.hu/2014/09/28/mit_brennender_sorge
A saját kiemeléseimmel és megjegyzéseimmel – FÁ – Ez az egy, sárgával kiemelt mondat figyelmeztető jel korunkban, amikor kezdünk megfeledkezni arról, mit jelent a totális állam, legyen az internacionalista, nacionalista vagy éppen liberális jelszavú.
Ez az írás meglepően bőbeszédű, már-már szakzsargonban fecsegő hosszú oldalakon keresztül, majd a végén stílust váltva, a következtetés a tanulság levonásának látszatára törekedve egy-egy mondatba sűrítve tud lényegre tapintó lenni, szinte korunkat figyelmeztető módon. Ha ilyen is tud lenni az írás, mint ennek a tanulmánynak befejező sorai, fejezetei, akkor mi az a mindent leértékelő, lehangoló, lebutító dezinformációs dagonya, amiből ki se látszunk? Itt a kontraszt. Sorok között rejtjelezve, mint a XX. században is volt lehetséges csak.
http://pangea.blog.hu/2014/09/28/mit_brennender_sorge
Címkék: 1933 Németország Vatikán vallásföldrajz választási földrajz
"It is easy to see how Luther prepared the way for Hitler."
Dr. William Temple,
Canterbury érseke
1941, London
A második világháborút követően kialakult általános nézet szerint a katolikus egyház és a Vatikán legjobb esetben is Hitler kollaboránsai voltak, akik semmit sem tettek a hatalomrajutása, a zsidók elpusztítása ellen, vagy éppen az ellenállás érdekében.
Tulajdonképpen ennek éppen az ellenkezője igaz. A rendelkezésünkre álló adatok inkább azt bizonyítják, ha csak a katolikus vallású német állampolgárokon múlik, Hitler sohasem jut hatalomra.
1. ábra Katolikusok és NSDAP szavazók megoszlása járásonként 1932-ben. Vertikálisan a katolikusok, színezéssel a NSDAP szavazók aránya jelenik meg. (forrás) Minél magasabb az oszlop, annál nagyobb a katolikusok, minél vörösebb a körzet annál nagyobb a náci szavazók aránya. Véletlen lenne?
Ez így elismerem, viszonylag meredek állítás, amit illik tényekkel is alátámasztani. Az eredeti ötletet egy mandiner bejegyzés adta, mely a téma egyházi oldalára koncentrált, a földrajzi vonalat egyetlen térkép képviselte. Először erről a térképről szerettem volna csupán írni, azonban a háttér és a tematikus térképre vitt adatok nélkül az egész csak lógott volna a levegőben, és nem lett volna más, mint egy újabb személyes vélemény a hazai blogszférában. Mivel Magyarországon 1945 után sem cikk, sem tanulmány nem születhetett a témában, ezért a szükséges adatok sem állhattak rendelkezésre. Csak a munka közben kezdett kiderülni mekkora is az a fa, amibe a fejszét vágtam.
Hogy a bevezetőben tett állításokat alá lehessen támasztani két adatsorra volt szükség. A Németországban 1928-1933 között rendezett választások előtti utolsó népszámlálás felekezetekre kiterjedő összeírására, valamint a választási eredményekre, lehetőleg ugyanazon (és legkisebb) közigazgatási egységekre lebontva.
Szerencsére a német statisztikai hivatal igencsak segítőkésznek bizonyult, egy héten belül megvolt minden adat. Mivel szkennelt állományról volt szó egyenként be kellett gépelni a járásokat és a hozzájuk tartozó népszámlálási adatokat. Sajnos 1925 után a közigazgatási határok több helyen nem illeszkednek a választási körzetek határaihoz, sőt az idő előrehaladtával egyre több az eltérés. Éppen ezért a legkésőbbi használható választási adat az 1932. novemberi volt, amelyben még nem volt zavaró a különbség. A változások által különösen érintett területek jellemzően az új határok mellett terültek el, mint Szilézia és Schleswig, de komoly változások voltak a nyugati körzetekben is, ahol Köln, Düsseldorf és a Ruhr-vidék sok 1925-ös járását nem lehetett összevetni az 1932-es választókörzetekkel. Ez annyi eltérést eredményezett, hogy például a disszimilaritási index számítási eredménye bizonytalanná vált. Az 1933. március 5-i utolsó választáson a választókörzetek mégkevésbé estek egybe a népszámlálás idején aktuális járási határokkal, így az azon elért eredmények összevetése már komoly torzulást eredményezett volna.
Optikai csalódás - "Das Hakenkreuz muss hängen bleiben"
E bejegyzésben elsősorban a kérdést földrajzi szempontokból vizsgáljuk, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül a társadalmi hátteret sem. Dick Geary írt erről egy részletes tanulmányt még 1998-ben. Nézzük, hogyan festett egy tipikus NSDAP szavazó a múlt század harmincas éveinek elején? Elsősorban
vidéki
volt, annak ellenére, hogy ez meglehetősen furcsa egy városi szocialista munkáspárttól. Az NSDAP nagyvárosi választási eredményei rendre alulmúlták a vidékieket. Ennek sok oka volt, most kettőt emelnék ki. A nagyvárosokban nagyon erős beágyazottsága volt a másik két munkáspártnak, a kommunistáknak és a szocdemeknek. Évtizedek óta kiépített infrastruktúrájuk (jótékonysági szervezetek, egyesületek) azonban hiányoztak vidékről. Itt régen a nacionalista Német Nemzeti Néppárt (DNVP) söpörte be a szavazatok nagyrészét, idővel azonban a náci párt átvette a helyüket. Nem csupán a parasztok és a földmunkások áramlottak tömegesen a párthoz, hanem a többi
alsó-középosztálybeli
szavazók is, úgymint a kiskereskedők, kisiparosok, közalkalmazottak, magánosok, és az ún. "fehér galléros" munkások. Ők alkották a párt kemény magját és mint társadalmi réteg felülreprezentáltak voltak a pártban. Közös jellemzőjük, hogy
munkások
voltak, abban az értelemben, hogy nem voltak munkanélküliek. A náci párt jó szereplését sokan indokolják a gazdasági válság nyomán beköszöntő tömeges létbizonytalansággal és munkanélküliséggel, azonban ez csak részben volt igaz. Különösnek tűnik, de igaz: a ruhr-vidéki munkanélkülieknek mindössze 13%-a szavazott Hitler pártjára. Különbség mutatkozott a nemek szerinti megoszlásban, ugyancsak kevesen gondolták volna, de az NSDAP szavazói közül a
nők
voltak többségben. Ekkoriban már nem volt jellemző, hogy a nők a férjük, családjuk kívánalma szerint szavaztak, így fordulhatott elő, hogy míg a baloldali pártokra, mint az SDP, de főleg a KPD elsősorban férfiak szavaztak, addig a jobboldali pártokra elsősorban nők. Aachen-Köln körzetben a nő-férfi arány 33-19% volt a Centrum párt, míg Augsburgban 39-25% a katolikus Bajor Néppárt szavazói között, azaz másfélszer annyi nő szavazott rájuk mint férfi. Az NSDAP a '30-as évek elején még több szavazatot kapott a férfiaktól, de 1932 júliusára ez az arány megfordult és többségbe kerültek a nők. Életkor szerint a tipikus NSDAP szavazó a
fiatalok vagy nyugdíjasok
köréből, azaz a 29 évnél fiatalabb és a nyugdíjas korosztályokból került ki. A fiatalokért komoly küzdelmet vívtak a kommunistákkal, míg a nyugdíjasok közül a nőktől és a veterán katonáktól kaptak sok szavazatot. Végül elérkeztünk a bejegyzés témájához, az NSDAP szavazói között arányaiban több mint kétszer annyian voltak a
protestánsok
mint a katolikusok. Semelyik másik vizsgált jellemző között nem tapasztalható ekkora eltérés.
A fentiek alapján megrajzolhatjuk a tipikus anti-náci szavazó profilját, aki egy nagyvárosi, középkorú, munkanélküli, templombajáró katolikus férfi.
Természetesen ez a profil egy állatorvosi ló, néhány tulajdonság inkább szocdem ill. kommunista szavazókra jellemző, míg a többi inkább a maradék jobboldali pártra.
E jelenség okait és földrajzi vonatkozásait sokan vizsgálták már Németországban, hazánkban azonban szinte semmilyen cikk, adat, tanulmány nem jelent meg a témában. Nem árt tehát pótolni ezt az adathiányt.
Nézzük először, hogyan helyezkedett el térben a katolikus lakosság a weimari Németországban.
1925-ben Németország 62,5 millió lakosának 2/3-a tartozott az evangélikus, 1/3-a pedig a katolikus egyházhoz. A térbeli eloszlás kialakulásának okaira sajnos hely és idő hiánya miatt nincs mód kitérni. Az 1925-ben megtartott népszavazás pillanatfelvétele idejében ez volt a helyzet:
2. ábra Katolikusok aránya Németországban 1925-ben (fehér: <30%, rózsaszín: 30-40%, piros: 40-50%, vörös: abszolút többség)
Egyedül a megszállt Saar-vidékről nincsen adat, de az ott élők a szavazásokon sem vehettek részt. A mellékelt tematikus térkép alapján könnyű megállapítani, hogy amely járásban (Kreis) katolikusok éltek, ott általában abszolút többségben voltak. A településterületük azonban kifejezetten fragmentált volt. Nagy összefüggő területben éltek Dél-Németországban a Rajnától Passauig, Dél-Baden, Dél-Württemberg, Svábföld és Bajorország területén. Innen egy kisebb katolikus terület nyúlt nyugat felé Észak-Frankóniában, Würzburg környékén. Egy különálló terület volt Nyugat-Németország Koblenz-Trier vidékétől egészen a Weser-Ems körzet déli részéig egy vesztfáliai nyúlvánnyal, mely körbeölelte a Ruhr-vidéket. Olyan katolikus fellegvárak álltak itt, mint Köln, Mainz, Trier, Düsseldorf és Aachen. Katolikus vidék volt Felső-Szilézia is, ahol a németek lengyelekkel vegyesen éltek, és ez az elkülönülés a Reichstag választásokon leadott szavazatokban is megmutatkozott. A legérdekesebb katolikus zárvány Ermland (Warmia) püspöksége volt Kelet-Poroszországban. Ez a terület kicsiben leképezte az egész országra jellemző, kölcsönös katolikus-náci taszítást.
A taszítást jól jellemzi a "top 10" járások vizsgálata. Nézzük hogyan szavaztak a derék választópolgárok 1932. november 6-án a 10 legkatolikusabb járásban:
A tíz legkatolikusabb járás Németországban (Bez.-A. = Bezirksamt)
1932. november 6-án az NSDAP országos eredménye 33,1%, a Centrum és a BVP együttes eredménye pedig 15% volt. Annak ellenére, hogy a fenti táblázatban szereplő alsó-bajor és felső-pfalzi (Passau és Regensburg környéke) járásokban viszonylag sokan, majdnem minden ötödik választó szavazott az NSDAP-ra még mindig 14,5% százalékkal maradtak el az országos átlagtól. Amennyiben a 99% feletti katolikus járásokat vizsgáljuk, az NSDAP eredménye 17,13%-ra csökken. Ahogy a katolikusok aránya csökken, úgy emelkedik a náci szavazatok száma; a 90% feletti járásokban 19,6%, 50% felett pedig 22,5%-ra.
Most nézzük a lista ellenkező végét:
A tíz legkevésbé katolikus járás Németországban (Kr.= Kreis)
Elsősorban Észak- és Kelet-Németországra jellemzőek azok a járások, ahol a katolikusok számaránya az egy százalékot sem éri el. Ezek jellemzően azok a vidéki körzetek, melyekre a náci szavazók tipizálásakor utaltunk. Így hát nem is meglepő az eredmény, a masszívan protestáns járásokban Hitler pártja 23%-kal teljesített az országos átlag fölött. Amennyiben a protestáns lakosság aránya csökken, úgy csökken az NSDAP szavazók aránya is. Azokban a járásokban ahol a katolikusok aránya nem éri el az 1%-ot, az NSDAP 51%-ot szerzett. Amennyiben tovább emeljük a katolikusok számarányát 10%-ig, drasztikus - 10%-os - visszaesés mutatkozik a szélsőjobb szavazói között.
Mindezt meg lehet vizsgálni fordítva is, nézzük a top 10 járást, ahol a nácik taroltak:
Tíz járás, ahol az NSDAP a legtöbb szavazatot szerezte
A számadatok ellenére ebben az esetben Frankónia és Felső-Hessen kiugróan magas értékei nem feltétlenül a tartományok protestáns mivoltából származnak. Németország közepe - különösen Hessen - hagyományosan antiszemita vidék, ahol már az 1912-es választásokon is zsidóellenes pártok vitték el a szavazatok többségét. Ez az eredmény összefüggésben lehet a zsidók hesseni és frankföldi számarányával, amely ugyan nem volt kiugróan magas a maga 4-6 százalékával, de mindenképpen az országos átlag fölött volt. A zsidók jelenlétével meg lehet tehát magyarázni az NSDAP regionális kiugró eredményeit, de az országost (pl. Schleswig, Pomeránia, Kelet-Poroszország) semmiképpen. Az sem mellékes, hogy ebben a tíz járásban a katolikusok számaránya a 4%-ot sem éri el. További érdekesség, hogy azokban a járásokban, ahol az NSDAP jobban szerepelt az országos átlagnál 14,5%, ahol ezt nem érte el 61% volt a katolikusok számaránya.
Ennek az adatsornak is van másik vége, nézzük hol szerepelt Hitler pártja különösen siralmasan:
Tíz járás ahol az NSDAP a legkevesebb szavazatot szerezte (Stkr.=Stadtkreis)
Nos, úgy tűnik az antináci szavazó fentebb megrajzolt profilja szinte tökéletesen passzol Észak-Vesztfáliára, ahol egyszerre van jelen a katolikus, városi és gyakran munkanélküli lakosság. Talán ez lehet az oka, hogy a masszívan katolikus, de inkább földműves Bajorország csak két járással képviselteti magát ebben a listában.
Mivel a "top 10"-es listákat könnyedén lehet azzal kritizálni, hogy az ezernyi választókörzetből ezek csupán kiragadott példák nézzük az alábbi összesítő diagramot. 855 adatpontot tartalmaz, azokat a választókerületeket, amelyeket sikerült megfeleltetni az 1925-ös népszámlálás idején aktuális járásokkal. Sajnos ez a lista nem teljes, de mindenképpen reprezentatív. Különösen itt szembeötlő, hogy a vizsgált területek többsége vagy túlnyomórészt katolikus, vagy túlnyomórészt evangélikus. Kevés a köztes terület. A diagram pontfelhője ezért különül el két külön "sarokba".
Y tengelyen látjuk az NSDAP szavazókat, akik a protestáns területeken jobbára átlag fölött szerepeltek. Természetesen voltak olyan választókerületek, ahol annak ellenére, hogy protestáns többség élt az átlag alatt szerepeltek. Ilyen volt a Ruhr-vidék, Szászország és főleg Berlin, valamint annak környéke. A főváros egy külön "clustert" alkot a 0-10% katolikus és a 20-30% NSDAP szavazat metszésében.
3. ábra X tengely: katolikusok aránya, Y tengely: NSDAP szavazók aránya azokban a járásokban, ahol az 1925 és 1932 novemberi közigazgatási beosztás egyezett a választási körzetekkel. Vízszintes kiemelt vonal az országos NSDAP eredmény: 33,1%, dőlt vonal: lineáris trend.
A lineáris trendvonal (y=-0,234x+43,073) 43,073%-nál metszi az Y tengelyt (100% protestáns) majd ereszkedik a katolikus oldal felé és 19,673%-nál éri el legalacsonyabb értékét (100% katolikus). X=0-nál vett érték 10%-kal haladja meg az NSDAP országos eredményét, X=100-nál ugyanez 15,5%-kal marad alatta.
Felmerülhet az ellenvélemény, hogy ez a katolikus-náci elkülönülés csupán egyszer fordult elő a két világháború között, de akárhány tematikus térképet nézünk meg ezzel kapcsolatban nagyon kis változásokkal ugyanezt látjuk. Az alábbi térkép a négy hónappal ezelőtti (1932. július) Reichstag választás eredményeit mutatja:
4. ábra A barna áradat - az 1932. július 31. Reichstag-választások eredménye
Mégis melyik pártra szavaztak a katolikusok?
Johannes Schauff 1929-es "Die deutschen Katholiken und das Zentrum" c. munkájában - melyet egy 1975-ös kiadásban egészítettek ki az 1929-1933 évek szavazási eredményeivel - két csoportra osztotta a katolikus népességet: "sima" katolikusokra, akik a népszavazáson katolikusnak vallották magukat, és a "hithű" katolikusokra, akik akitívan részt vesznek az egyház életében és évente legalább egyszer áldoznak. E két csoport pártpreferenciáit külön vizsgálta. Területi vonatkozásban ugyancsak külön vizsgálta az ún. katolikus körzeteket, ahol a lakosság legalább 90 %-a katolikusnak vallotta magát és Németország egészét.
5. ábra A Centrum-párt regionális erdménye az 1932 novemberi Reichstag-választáson
A katolikusok elsősorban a katolikus pártokra, a Centrum és a Bajor Néppárt (BVP) listájára szavaztak (5.ábra). E két párt 1920 óta közös listán indult. A Weimari köztársaság kezdetétől megfigyelhető, hogy folyamatosan csökkent a pártszövetség támogatottsága mind a katolikus, mind a hithű katolikusok között. Ennek oka abban keresendő, hogy míg a bismarcki Kulturkampf fenyegetése által összekovácsolt német katolikusokat 1920 után már nem zaklatta tovább az állam, azaz megszűnt az "ostromlott vár" egy táborba szorító érzése. 1924-ben a katolikusok 56,1%-a adta voksát a Centrumra, míg a hithű katolikusok 69,3%-a. Utóbbi szavazócsoport folyamatosan megtartotta előnyét az 1933-as utolsó többpárti választásig, bár az olló kissé záródott a két csoport között, 13-ról 8 % különbségre. 1933-ban a hithű katolikusok közül még mindig az abszolút többség szavazott a Centrum/BVP-re (53,2%). A folyamatos csökkenésben az 1932 júliusi választás egy kisebb töréspontot jelentett, amikor a Centrum/BVP-re leadott szavazatok aránya ismét növekedett.
A Centrumra leadott szavazatok csökkenésének hátterében ott húzódott a weimari rendszer válsága. A Centrum - nevéhez híven - magába foglalta a katolikus szavazók szinte teljes vertikumát a baloldaltól a jobboldalon át. Éppen ezért a párt különösen könnyen talált koalíciós szövetségeseket a Reichstagban legyen szó akár a baloldali szocdemekről, vagy a jobboldali monarchista és nemzeti liberális pártokról. Nem volt véletlen tehát, hogy sok szavazó, még a katolikusok is összefüggésbe hozták pártjukat a weimari köztársaság morális eróziójával és tehetetlenségével és emiatt fokozatosan elfordultak a Centrumtól.
Ellenségképek katolikusok számára, a Bajor Néppárt plakátján
Érdekes módon a Centrum/BVP pártszövetség nem a színkatolikus területeken szerepelt a legjobban, hanem ott ahol protestánsokkal keveredve éltek katolikusok. Ezeken a "szórvány-területeken" néha másfél-kétszer annyi szavazatot kaptak arányaiban, mint a masszívan katolikus körzetekben. Tipikusan ilyen terület volt a protestáns tengerben úszó kelet-porosz Ermlandi püspökség, amely mindegyik mellékelt térképen igencsak szembeötlő módon elüt a környezetétől.
A fenti adatokból értelemszerű, hogy a német katolikusok más pártokra is szavaztak, nem csak a Centum/BVP-re. Annak ellenére, hogy az római katolikus egyház erősen szocializmus-ellenes volt - értve ezalatt a nemzeti és nemzetközi szocializmust is - viszonylag sokan szavaztak az NSDAP, SDP és KPD pártokra. Különösen az NSDAP előretörése volt érzékelhető, amely azonban nem érintette egyformán az összes katolikus többségű választókörzetet. Ott szerepelt jól a náci párt, ahol a katolikus-protestáns szembenállást felülírta más szempont, mint például a német-lengyel szembenállás Oppeln környékén Felső-Sziléziában. Ugyancsak jól szerepeltek ott, ahol a katolikusok már az NSDAP előtt is (szélső)jobboldali pártokra szavaztak, mint például a DVP és DNVP. És sajátos eset a masszívan katolikus Felső-Bajorország, ahol a Centrummal sokszor egymással szemben politizáló helyi Bajor Paraszt Szövetség elsorvadását követő űrt az NSDAP-nak sikerült betöltenie. Katolikus vidékeken jellemzően az számított jó eredménynek a náci párt szempontjából, ha sikerült alulról megközelíteniük az országos átlagot.
Ellenségképek
nemzetiszocialisták számára, az NSDAP plakátján
A legmeglepőbb és sokkal kevésbé megmagyarázható eredményt a kommunista KPD érte el, akik az 1920-1933 között megtartott választások során a katolikus részeken 2-13% közötti eredményt értek el. Ez ugyan az orzágos átlag alatt maradt (9-17%), de főként a katolikus iparvidékeken (Köln, Aachen, Düsseldorf) akár el is érhették az országos átlagot. Ugyancsak országos átlag (18-30%) alatt szerepelt a szociáldemokrata SDP (9-14%). A tanulmány azt feltételezi, hogy utóbbi pártokra elsősorban a "nem hithű" katolikusok szavazhattak, Ez valószínűleg így volt, de konkrét adatok híján ez jobbára csak feltételezés.
Azonban kellett, hogy legyen valamilyen oka, hogy a németországi katolikusok viszonylag immunisak voltak a náci eszmékkel szemben.
"Állítólag a test az államé, a lélek pedig az egyházé, Istené. Ez azonban nem igaz. Az egész ember - testestül-lelkestül - a germán nemzeté, a német államé..." - Alfred Rosenberg
--<<Ez az egy mondat mennyi mindent érthetővé tesz. És hiába minden romantika, ez választóvonal az összes XX. századi diktatúrával és diktatúrális irányzattal és akár vallási köntösbe bújtatott önkény-hagyománnyal szemben egyértelmű. Ezt az állammal szembeni lelki függetlenséget talán ma már a katolikusok sem tartják olyan erősen? De még nem veszett el mint idea, mint kívánatos közérzet. És a protestáns (nálunk református) konokság, nyakasság is erre támaszkodik (nem értem a németeknél miként lehetett másképpen).
A magyar hagyomány szerinti idea pedig az önálló, független lelkek olyan közössége, amely ha államot alkot a maga önirányítási eszközeként, akkor az államnak nem hatalmat ad a lelkek fölött, hanem a lelkek, a lelki lét szolgálatát, tiszteletét az állami működés kötelességének írja elő.
A felekezeti fenekedést egymás ellen pedig nem akarom meghallani sem. A Canterbury érsektől idézett mondás elveszi a tanulmány erejét, figyelmeztető voltát és torzsalkodássá egyszerűsíti az egészet. - FÁ>>--
Az immunitásnak gyökereiről könyvtárakat lehetne megtölteni visszamenve az időben egészen a lutheri reformáció koráig. Ekkortól vált fokozatosan az evangélikus vallás "német" vallássá. A katolikus valláson maradt németekre a protestánsok jobb esetben csodabogárként tekintettek, rosszabb esetben a pápaság és az ún. "ultramontanizmus" előretolt helyőrségének tekintették őket. Ez az ellentét 1871 után éleződött ki, amikor a Bismarck és liberális szövetségesei által irányított túlnyomórészt evangélikus porosz állam dominánssá vált a II. Német Birodalomban. A történészek ezt az erőszakos szekularizációs időszakot nevezik "Kulturkampf"-nak, amikor számos területről megtörtént a katolikus egyház kiszorítása. Volt olyan idő, amikor az porosz katolikus főpapok fele börtönben ült. A tömeges letartóztatások, iskolák állami felügyelet alá helyezése, szerzetesrendek kiutasítása, polgári házasság bevezetése ellenére a Kulturkampf Bismarck vereségét hozta, mivel döntései egy olyan egységes frontba szervezték a katolikusokat, amely mind a mai napig érezteti hatását.
A Kulturkampf kezdetén a katolikus politikusok még pártállástól függően a politika más-más oldalán álltak. Először egy laza szövetség kezdett kialakulni köztük, majd a Kulturkampf hatására egységes pártba szerveződtek, mely maga mögött tudhatta a német lakosság meglehetősen elkeseredett harmadát. Ekkoriban vált magától értetődővé, hogy aki német és katolikus az automatikusan a Centrumra szavaz.
1920 után mind a katolikus egyház, mind pedig a Centrum párt élesen szembehelyezkedett a nácik által propagált faji vallással, pogánysággal és ateizmussal. Ebben a korban a katolikus szervezetek szociális és alkotmányos kérdésekben viszonylag rugalmasak voltak, de erkölcsi kérdésekben elkeseredett makacssággal ragaszkodtak a krisztusi útmutatáshoz. Ennek egyik legjelentősebb megnyilvánulása a mainzi püspök egyik felhívása volt, melynek záró mondataival
„...Mindezek után azt kérdezzük: Lehet-e katolikus ember bejegyzett tagja a Hitler-pártnak? Megengedheti-e a katolikus plébános, hogy a párt tagjai egyházi temetésnél vagy hasonló egyházi ténykedéseknel résztvehessenek? Járulhat-e az a katolikus, aki a párt alapelveit magáévá teszi, a szentségekhez? Ezekre a kérdésekre csak határozott nemmel válaszolhatunk"
gyakorlatilag kiközösítette a nácikat a katolikus egyházból. Felhívásához csatalkozott a breslau-i bíboros, a bajor püspöki kar, a kölni, paderborni, felső-rajnai és a berlini püspök is.
Talán éppen emiatt Hitler gyakran kettős beszédet alkalmazott, protestáns vidékeken sokkal szélsőségesebb kirohanásai voltak a katolikusok ellen, míg Dél-Németországban kifejezetten szelíd hangvételű volt és kizárólag a politikai katolicizmust kritizálta.
A katolikus egyház jogait rögzítő, 1933-ban megkötött német-vatikáni Reichskonkordátumot a náciknak eszük ágában sem volt betartani, hiszen az egyház volt az utolsó olyan része Németországnak, amelyet nem gyűrtek még maguk alá (pártjukat a Centrumot éppen két hete tiltották be). A sorozatos jogsértések következtében 1937-ben - amikor az egyházi iskolák államosításának törvényéről már csak az aláírás hiányzott - a német katolikus templomokban felolvasták XI. Pius pápa híres enciklikáját, melyet úgy kellett titokban becsempészni az országba. A Reichskonkordátum felrúgását, a német ateizmust, katolikusellenességet, fajelméletet és újpogányságot és ezáltal az egész új német rendszert igen élesen elítélő, meglepő módon német nyelven íródott "Mit brennender Sorge" hatalmas botrányt kavart Németországban. A nácik egy külső hatalom beavatkozását látták a német belügyekbe. A következő napon a Gestapo minden fellelhető példányát elkobozta az enciklikának. Nem volt könnyű dolguk, a katolikus papok a felolvasás előtti napokban körülbelül 300000 példányt osztottak szét a plébániákon - teljes titokban.
Hitler katolikusok iránt érzett ellenszenve az évek folyamán sem csitult. Valószínűleg ugyanígy tudatában volt a választásokon leadott szavazatok felekezet szerinti megoszlásának. Így az sem lehet véletlen, hogy a dachaui koncentrációs tábor egyháziak számára létrehozott barakkjában fogvatartottak 94,88%-a volt katolikus. Mindeközben Wittenberget átnevezték Lutherstadtra, és a II. világháború alatt az evangélikus egyház munkatáborokat tartott fenn, ahol hadifoglyok tízezrei dolgoztak, természetesen fizetés nélkül. A háború után emiatt komoly pénzeket voltak kénytelenek kifizetni kártérítésként.
Utóhang
A háború utáni kereszténydemokrácia szilárdságának fontos előzménye volt az, hogy volt egy nagy náciellenes keresztény szavazói tartalék, amely nem korrumpálta magát a nácik megválasztásával, s ebben számarányuknál lényegesen nagyobb szerepet játszottak a katolikusok, pontosan az előzmények miatt. Ez a tény a sok évtizedes szilárd kereszténydemokrata kormányzáson túl a katolikusok háború utáni politikai felértékelődéséhez és ezáltal a szélsőségektől mentes új Németország megszilárdulásához is hozzájárult. --<<Amivel az evangélikus Merkel nemigen tud mit kezdeni? - FÁ>>--
Ajánlott és felhasznált irodalom:
Hitler war ein gläubiger Katholik! Die katholische Kirche hat ihn unterstützt!?
The German churches and the Nazi state
Jürgen Busche: Katholiken wählten Hitler nicht
Johannes Horstmann: Katholiken und Reichstagswahlen 1920-1933
Politikgeschichte: interaktív térképek a választási eredményekről
Dick Geary: Who voted for the Nazis?
Nazi persecution of the Catholic Church in Germany
Kőnig Antal: A német katolikusok és a nemzeti szocializmus. (Magyar Szemle 1932. június)
Egy kattintás és nem maradsz le az új posztokról:
Ajánlott bejegyzések:
A kontinens koronája - Glacier National Park
A térképrajzolók (rém)álma: Kanada genezise
Ausztrália hadat üzen a címerállatának
A bejegyzés trackback címe:
http://pangea.blog.hu/api/trackback/id/6067478
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: A leleplezett Vatikán 2014.09.30. 19:10:54
Könyvajánlat: Paul
L
. Williams: A leleplezett Vatikán. Oknyomozó stílusban megírt könyv, amely a Római Katolikus Egyház, a pápaság és egyben Vatikán állam 20. századi történetét írja le részletes pénzügyi és politikai elemzésekkel. A 20 század elej...
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.
Nagyszerű hiánypótló írás. Jó ilyeneket olvasni.
Válasz erre
Gratulálok!
Nagyon fontos téma, higgadtan és pontosan feldolgozva.
Válasz erre
Nagyszeru es megdobbento. Le vagyok nyugozve!
Es mindez nemetes precizitassal....GRATULALOK!
Válasz erre
Azért azt ne felejtsük el, hogy itt a katólikus hitű emberekről van szó, nem pedig az egyházról, illetve a Vatikánról. Kollaborációval ez utóbbiakat vádolják!
Válasz erre
timargabor · http://kard.blog.hu 2014.09.30. 13:04:04
"náciellenes keresztény szavazói tartalék, amely nem
korrumpálta magát a nácik megválasztásával, s ebben számarányuknál lényegesen
nagyobb szerepet játszottak a katolikusok, pontosan az előzmények miatt" - és
hozzátehetem, hogy a térképen is bemutatott
"barna áradatnak" csak egy relatíve kis része esett a későbbi
Nyugat-Németország, tehát a német politika újjászületésének területére.
--<<Tehát Nyugat-Németországban a katolikusok
relatíve nagyobb %-ban voltak jelen mint egész Németországban -
FÁ>>--
Jó írás, köszönöm!
Válasz erre
osztovits 2014.09.30. 13:05:48
Nincs semmi baj Hitlerrel teljesen jól csinált mindent.
Válasz erre
@osztovits: neked komoly gondjaid vannak hombre...
Válasz erre
Jó, színvonalas írás, hiánypótló, ködöt oszlató, hazugságokat cáfoló. Köszönöm.
Válasz erre
,,1925-ben Németország 62,5 millió lakosának 2/3-a tartozott az evangélikus, 1/3-a pedig a katolikus egyházhoz.''
,,az NSDAP szavazói között arányaiban több mint kétszer annyian voltak a protestánsok''
tehát akkor a protestánsok a katolikusok nsdapra leadott szavazatinak aránya nagyjából megegyezett az országos arányukkal.
Válasz erre
Liberóné Balliba Emese 2014.09.30. 13:45:54
Ez nem lehet!!! A pedofilek nácik mind egytől egyig!!! Aki tagadja, az turbónáci!!!!!!!!!!!!
Válasz erre
@Gerilgfx: fuss neki még egyszer!
Válasz erre
@Szúnyog: minek?
Válasz erre
maxval a bircaman · http://maxval.co.nr 2014.09.30. 13:51:55
Ez a vád is butaság. Nem kolaborált jobban a nácikkal a Vatikán, mint a kommunistákkal később vagy mint manapság a liberálisokkal.
Az tény, hogy a Vatikán nem indított keresztes hadjáratot Berlin ellen, de ezt elvárni eleve abszurdum lenne.
Válasz erre
magyar ember teli szájjal 2014.09.30. 13:55:52
Emlékszem én nagyon jól a katolikus egyházra a
rendszerváltáskor.
Mit gondoltok, mire emlékszem, adni akartak vagy kapni? Mohón félrelökni
mindenkit vagyonért, vagy bőkezűen osztani a rászorulóknak?
És gondolom a 2. vh-ban is ugyanolyanok lehettek, mint 89 tájékán.
Válasz erre
@magyar ember teli szájjal: teli szájjal mondod a butaságot.
Válasz erre
Tudományos libsizmus 2014.09.30. 14:05:52
Nagyon jó írás, gratulálok!
Válasz erre
Tudományos libsizmus 2014.09.30. 14:08:14
@Gerilgfx:
Ezt gondold át még egyszer:)
Válasz erre
@Gerilgfx: nem, az "arányaiban" a kulcsszó a második állításba, ez alapján kéne újraszámolnod.
@BelAmi: a múlt század első felében még annyira sem lehet szétválasztani az egyházat és a híveket, mint manapság - ráadásul a posztban elég egyértelmű idézetek vannak a németországi felső klérus álláspontját illetően is, a címe pedig eleve az a pápai enciklika, ami a kollaboráció vádját elég világosan elhelyezi oda, ahova való. --<<azt az összeférhetetlenséget magyarázza meg, amelyet az ember érzett-sejtett, de amelyet a sajtóban már majdnem ötven éve érzem sulykoltnak. Nyomatják minden erővel a képtelenséget. Csak végén az egyház is el ne higgye. - FÁ>>--
A wiki szerint a katolikus papok kb. 0,5%-a volt tekinthető nácinak, illetve volt néhány katolikus főpap (pl. Adolf Bertram bíboros), aki eléggé elítélhetően lefetyelte körbe hírhedtebb névrokonát.
Az persze egyértelmű, hogy a katolikus egyház, alles zusammen nem lépett fel nyíltan a nácik ellen - ami retrospektíve persze csalódás, de azért azt tudni kell, hogy ezt a megalkuvó attitűdöt elsősorban a katolikus hit és hívők védelme érdekében követték. Manapság könnyű moralizálni, egy szakasz teherautóról leugráló SA/SS-legény jelenlétében a dolgok kicsit más fényt kapnak.
Válasz erre
Érdekes és alapos írás. Köszi! :-)
Válasz erre
A területek egységes vallására bizonyos mértékig
magyarázatot adhat a Német-Római Császárságban a középkorban érvényben lévő
"cuius regio eius religio" (vagyis: a lakosoknak kötelező a fejedelem vallását
követniük) elv.
A lauterbachi járás (azóta összevonták Alsfelddel és Vogelsbergkreis a neve)
viszonylatában Herbsteinben mesélték nekem a következőket. Ez a kb. 2-3000-es
város eredetileg színkatolikus (mert a fuldai érsek birtoka volt), az összes
szomszéd falu meg evangélikus (mert a báró protestáns volt). (Azóta hozzácsapták
Herbsteinhez a szomszéd falvakat, így a mai adatok csalókák...) Szóval az
1933-as választásokon a környező falvakban 95%-ot vagy többet értek el a nácik,
míg Herbsteinben kábé 20%-ot!
Még a 90-es években mesélte nekem egy bácsi, hogy gyerekkorában az iskolában a
Hitler-Jugend vasárnapra hirdetett meg akadályversenyt. De az anyukája így
szólt: kisfiam, vasárnap misére megyünk és kész. Majd mondd azt, hogy nincs
cipőd. (Akkoriban ez reális kifogás volt.) Nagyon izgult, hogy mi lesz. És mi
lett? Az összes gyerek a misén volt...
Tudom, hogy nem fér bele minden téma egy cikkbe. De talán még lehetett volna röviden beszélni az evangélikusokról: ott 1933-ban létrejött a Deutsche Evangelische Kirche (Német Evangélikus Egyház), ezek pl. olyanokat mondtak, hogy az Ószövetséget nem szabad olvasni, mert az zsidó dolog, meg lengették a horogkeresztet, de velük szemben megjelent a Bekennende Kirche (Hitvalló Egyház). Tehát az evangélikusoknál is volt ellenállás a "Hitlerei"-jel szemben.
Válasz erre
Azért pár szót érdemelt volna az 1933 március 23-i
Felhatalmazási törvény (Ermächtigungsgesetz) szavazása, ugyanis ez adta meg
Hitlernek a teljhatalmat.
A katolikus Centrum Ludwig Kaas vezetésével megszavazta a törvényt. Aztán persze
kiszorították, de a Vatikánnal kötött szerződés nem sokkal ezután következett,
nem lehet pontosan tudni, hogy volt-e köze a kettőnek egymáshoz.
Tehát lehet, hogy az egyszeri katolikus nem szavazott a nácikra, de a pártjuk
meg mégis ludas a dologban.
Válasz erre
Esetleg annak is lehet jelentősége, hogy a katolicizmus inkább internacionalista, miközben a prorestanizmusra inkább a "nemzeti, hazafias" jelző illik (?) --<<nem gondol a lelki autonómia döntő voltára a totális állammal szemben - FÁ>>--
Válasz erre
@Locassen: a kétharmad tegnap még kétszer akkora volt, mint az egyharmad - nem értem a problémádat.
Válasz erre
Ezekiel 25,17 2014.09.30. 16:27:43
Korábban Brennel Mátyás ugyanerre a térképekre a mandineres
poszt alatt a követezőt írta:
"ELég nagy vetítés ez a post.
1) A két térkép hivatkozás nélküli ki tudja honnan vett szemét.
2) A valódi térképekhez képest a vallási és a náci párt térképe is torz:
i) Vallás: upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/0/05/Verbreitung_der_Konfessionen_im_deutschen_Reich.jpg
ii) a náci párt eredményei:
www.colorado.edu/ibs/pec/johno/maps/Nazi2.pdf
eltérések is vannak, azon kívül a postban lévő térképek durván egyszerűsítve
vannak
a valós, részletes térképeknél ember legyen a talpán, aki meg tudja mondani,
mekkora a korreláció"
Na most akkor mi az igazság? Kinek a térképe hiteles?
Válasz erre
@Gerilgfx: arra akarok célozni, hogy amikor a szerző azt írja, hogy
"arányaiban" kétszer annyi protestáns szavazott a nácikra, mint katolikus, akkor
azzal azt akarja mondani, hogy a két csoport közötti számbeli eltérést
figyelembe véve vannak felülreprezentálva a protestánsok.
Vagyis nem a kétharmad egyharmada és az egyharmad egyharmada szavazott az
NSDAP-ra, hanem a kétharmad több mint fele és az egyharmad egyötöde.
Válasz erre
@Locassen: hmm, végülis az már szignifikáns
Válasz erre
@Ezekiel 25,17: Brendel egy gyűlölködő figura, nem lehet komolyan venni.
Válasz erre
@Ezekiel 25,17: lássuk csak, Tranquillius bekérte a német statisztikai
hivataltól az adatokat, majd azokat fáradságos munkával egyenként bepötyögte és
azokból készített egy másodlagos forrást, grafikonokkal, meg miegymással.
Na most ha ezt a munkát összeveted Brendel úr szokásos antiklerikális
hőzöngésével, akkor.
Egyébként az általa citált térképen is megfigyelhető ugyanez a tendencia, csak a
két szín átmeneteinek használata egyrészt nem túl plasztikus, másrészt az
1930-as választást mutatja, ahol az NSDAP csak 19%-ot ért el, a többi párt
között jóval egyenlőbben oszlottak el a voksok, mint két évvel később, ezért
statisztikusan ott nagyobb a megjelenő anomáliák száma.
Válasz erre
Mintha az inkvizcióhoz meg a keresztes háborúkhoz kapcsolódó népirtás is a katolikusokhoz köthető lenne, de mindegy. Szerecsenmosdatás.
Válasz erre
Siri Keeton · http://thedarkenlightenment.blog.hu/ 2014.09.30. 18:54:34
@aquamont: Az az igazság, hogy a Bekennende Kirche sem volt egyértelműen
náciellenes (teológiai okokból nem akarták a kereszténységet kidobni, mivel a
"német keresztények" már a kereszténység alapvető hittételeit is kezdték
kidobálni, pl. említetted az Ószövetséggel kapcsolatos álláspontjukat, ami amúgy
tudtommal nem volt ennyire egyértelmű - inkább voltak, akik így gondolkodtak),
másrészt meg a "német keresztények" között is voltak náciellenesek, még akkor
is, ha alapvetően nacionalisták voltak. Nem minden nacionalista volt ugyanis
náci, ráadásul Hitler és vele a náci vezetők jó része a harmincas évek közepére
(amikor kiderült, hogy nem sikerül egy egységes, kizárólag a német államtól
függő német egyházat létrehozni, amibe legalább az összes evangélikust, de
lehetőleg a katolikusokat is sikerülne beterelni) már a "német keresztényeket"
sem támogatta egyáltalán, ami szintén vezetett bizonyos súrlódásokhoz.
Érdemes figyelembe venni amúgy, hogy a német kereszténység nem náci találmány,
korábban jött létre maga az elképzelés a nemzeti keretek között mozgó
nacionalista evangélikus egyházról. Tehát egyfelől a Hitvalló Egyház is
kollaborált (sőt elég kemény nácik is voltak köztük), másfelől a német
keresztények se voltak mind nácik.
Válasz erre
Siri Keeton · http://thedarkenlightenment.blog.hu/ 2014.09.30. 18:55:30
@gizmo266: Nem volt népirtás se az inkvizíció, se a keresztes háborúk nyomán.
Válasz erre
@gizmo266: nyomod a buta sablonszöveget? Inkább olvasnál...
Válasz erre
nu pagagyí 2014.09.30. 19:12:06
Szimpla fáziskésés. A katolikus egyház mindig a fennálló rendet szolgálja (ha ki tud vele egyezni), amely szolgálatra majd a hívők nyáját is áttereli. Előbb tehát hatalomra kellett jutnia Hitlernek, hogy a katolikus egyház beleszerethessen. Azon a választáson, amelyik Hitlert hatalomra juttatta, értelemszerűen, még nem volt hatalmon. --<<nem is gondol alapvető eltérésre a totális államról alkotott felfogásban - FÁ>>--
Válasz erre
unionista... 2014.09.30. 19:16:45
a probléma csak az, hogy miután hatalomra jutott elég sokat tettek azért, hogy ott is maradjon. a szegény kis vatikániak.
Válasz erre
Kedves Posztolo!
Abban egyetèrtek Veled, hogy ha a katolikusokon mùlik akkor Hitler nem kerül
soha hatalomra.
Azonban a katolikus egyhàz, a Vatikànvàrosi Àllam az igenis kollaboràlt a nàci
hàborus bünösökkel a II vilàghàború vège felè!Genova-i utvonalnak hivjàk ezt.
Válasz erre
magyar ember teli szájjal 2014.09.30. 20:49:22
@Szúnyog: Látom megválaszoltad a kérdésemet, és nem tetszik a válasz. Hát van ilyen.
Válasz erre
Tranquillius 2014.09.30. 21:05:22
@Ezekiel 25,17: A felekezeti térkép 1914 előtti, még megvan rajta
Elzász-Lotharingia, meg a Poznan környéki katolikus lengyelek. Ráadásul a korra
jellemző tematikus színezéssel készült (ilyen van a Kogutowicz-féle
atlaszokban), amely nem követi a közigazgatási határokat, így nehezen
értelmezhető.
Az 1930-as választási térkép pedig nem tudom hogyan jön ide, akkor még elég
gyengén szerepelt ahhoz a náci párt, hogy érdemes legyen komoly
következtetéseket levonni az egyébként teljesen más metodika szerint színezett
térképről.
Ezért fordulhat elő, hogy "eltérések" vannak.