Vissza a főoldalra *vissza 2004 március 19 előlaphoz
…a VMDK autonómiatervezete az első részletes, jogilag koherens megjelenítése annak a béketervében rögzített, minőségileg új kisebbségi elgondolásnak, amely a kollektív jogokat nemzetközileg szavatolt jogi kategóriának, a kisebbségeket pedig önálló politikai szubjektumnak tekinti…
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége 1992. április 25-én tartott kanizsai közgyűlésén elfogadta a vajdasági Magyar autonómiáról szóló tervezetét. A jogszabály-tervezet félreérthetetlenül kimondja a vajdasági magyarok igényét önrendelkezési joguk elismerésére.
A VMDK, mint a vajdasági magyarok egyetlen legitim politikai érdekképviselete, az önrendelkezéshez való jogot elvi alapon a magyar népcsoport természetes, közösségi jogának tekinti. Az elfogadott javaslatok ugyanakkor messzemenően figyelembe veszik a konkrét politikai helyzetet, pragmatikus meggondolásból világosan jelzik az önrendelkezési joggal való élés önkorlátozásának szándékát, nem kívánják megkérdőjelezni Szerbia állami szuverenitását. Ez a vajdasági magyarság szempontjából minden bizonnyal sorsdöntő dokumentum, hisszük azt, nem egyszerű spekuláció, hiszen sem külpolitikailag, sem belpolitikailag nem légüres térben keletkezett. Alapjául, „nagypolitikai" hátteréül, az "1991 októberében napvilágot látott hágai Jugoszlávia-béketerv szövege, közismertebb nevén a Carrington-dokumentum szolgál.
A Vajdaságban élő magyarok önkormányzatáról szóló dokumentum legelőször is alkotmánymódosítási javaslatot állt elő. Az alkotmánymódosítási javaslat - a dolgok jelenlegi állásánál fogva - a szerb alkotmányt szeretné alkalmassá tenni a Carrington-féle rendezési elv számára, vagyis arra, hogy Szerbiában is beszélni lehessen:
• különleges státusú községekről, területről,
• helyi kisebbségi autonómiákról és
• személyi elvű kisebbségi önkormányzatról.
Amennyiben a maradék Jugoszlávia életképes képződménynek bizonyul, vagyis tartósan fennmarad és nemzetközi legitimitást nyer, abban az esetben a szövetségi kormányhoz nyújtjuk be az alkotmánymódósítási javaslatunkat. Címzettnek részünkről megtenné természetesen egy önálló Vajdaság is. Ehhez azonban Vajdaságnak a névleges autonómia helyett tényleges politikai és gazdasági önállósággal, mindenképpen alkotmányos jogkörrel kellene rendelkeznie.
Mellesleg a VMDK dokumentuma kitér Vajdaság státusának kérdésére is. Népszavazást kezdeményez, melynek során Vajdaság polgárai nyilatkoznának arról, hogy a tartománynak maradjon-e meg a mai jogállása (jogfosztottsága), vagy pedig Vajdaság váljon önálló politikai és gazdasági szubjektummá. Ez utóbbi álláspont fölülkerekedése esetén egy hónapon belül össze kellene hívni Vajdaság alkotmányozó nemzetgyűlését, amely kihirdetné a tartomány új alkotmányát. Ehhez hozzá kell fűznünk, hogy a referendum kimenetele a vajdasági magyarság csekély létszáma miatt nem a mi vágyainkon, hanem az abszolút többséget képező szerbek akaratán múlik.
Meg kell jegyeznünk, hogy a már jelzett pragmatikus szempontok miatt a VMDK javaslata némely területen az önkormányzati jogköröket illetően nem megy el olyan messzire, mint a Carrington-dokumentum. A javaslat így csekély módosítások árán mind a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság Alkotmányával (1992), mind pedig a Szerb Köztársaság Alaptörvényével összhangba hozható. Amennyiben tehát a politikai józan ész kerekedik felül, vagy fokozódik a nyomás Szerbiára (Kis-Jugoszláviára), reménykedve tekinthetünk az előbb vagy utóbb szükségszerűen elkezdődő tárgyalásokra. De lássuk, milyen lenne a vajdasági magyar önkormányzat felépítése, mit vállalna magára.
Nem kötődik földrajzi területhez. Azok csatlakoznak hozzá, akik élni akarnak a magyar kisebbségi kollektív jogokkal az oktatás, a tájékoztatás és a művelődés terén. Az önkormányzat az államtól ráruházott hatalom birtokosa lenne az alkotmány által körülhatárolt jogkörben. A személyi önkormányzatnak parlamentje lenne, önkormányzati tanácsa és elnöke. Megválasztásuk általános, közvetlen, titkos választással történne. Az önkormányzat tehát a polgári demokrácia elvein működne.
A tervezet szerint a Carrington-féle különleges jogállás, amely a horvátországi Krajináknak járna, meg kell hogy illesse a magyar többségű községeket is Szerbiában. Erre vonatkozóan a javaslat részletezi a különleges státusú községek önkormányzati jogát, amely tartalmazza például a saját rendőrség és bíróság működtetését, az önálló terület- és gazdaság-fejlesztést. A különleges jogállású magyar községek a javaslat szerint társulhatnak, és létrehozzák a magyar autonóm körzetet.
Ez az egyszerű többségű magyar községeket ölelné fel: Kanizsát, Zentát, Adát, Csókát, Becsét, Szabadkát, Topolyát és Kishegyest. A csatlakozásról a helyhatósági választások után létrejövő új képviselőtestületek döntenének, vitás esetekben pedig a polgárok referendum útján. A körzet hatásköre kiterjedne a vallás- és közoktatásügyre, gazdasági és szociális ügyekre, a hírközlésre, a bíróságokra és rendőrségre, az önkormányzat pénzügyeire és a helyi közigazgatási ügyekre. A körzetnek címere lenne és piros-fehér-zöld zászlója. Szabadkán székelne, az elnök irányítaná a körzet képviselő-testülete és a területi tanács segítségével. Természetesen ezek megválasztása is általános, közvetlen és titkos választással történne. Más népcsoportok tagjai teljes egyenjogúságot élveznének a körzet területén. A határ menti települések csatlakozhatnak a körzethez., illetve ki is válhatnak belőle.
Azokon a magyar többségű településeken viszont, amelyek területileg nincsenek kapcsolatban a magyar autonóm körzettel, helyi magyar önkormányzatok jönnének létre.
A helyi önkormányzatok létrehozásához szintén a hágai dokumentum szolgál alapul, amely kiegyenlíti a kisebbségeket a többségi népekkel és egységesen csak népcsoportokról beszél. Fölmerülhet a kérdés, hogy vajon miért is van szükség erre a bonyolult, hármas autonómia-modellre, nem lehetett volna-e a kisebbségi önkormányzatra vonatkozólag valamilyen egyszerűbb mechanizmust kidolgozni. A helyzet sajnos az, hogy a sajátos körülmények miatt olykor még a hármas modell egyes elemeinek kombinálása révén sem sikerül mindenki számára megnyugtató megoldást találni. Vajdaság 95 községéből a magyarok mindössze 7 községben vannak abszolút többségben. A tervezett magyar autonóm körzet - Szabadkát is beleértve, ahol a magyarság relatív többséget képez - a magyarok 56%-át ölelné fel, míg a többi azon kívül reked. Ugyanakkor a körzet 42%-a nem magyar nemzetiségű lenne.
Nem jobb a helyzet a települések szintjén sem. A 463 vajdasági helység közül a mgyarok 81-ben vannak többségben, amelyekben a magyarság 55%-a él. Ezek közül mindössze 47 található a magyar körzetet létrehozó községekben. A többi 34 magyar többségű település területileg igen távol van a magyar körzettől. De a magyar körzet és a magyar többségű helységek együttesen sem ölelik fel a vajdasági magyarság háromnegyedét sem. A magyarság 28 százaléka számára sem a magyar körzet, sem a helyi önkormányzatok mechanizmusainak keretében nem lehet az önkormányzat lehetőségét biztosítani. Emellett ezek a modellek, mivel az etnikai fölényre alapozzák a kisebbségi jogok biztosításit, a nagyarányú migráció miatt önmagukban véve eléggé ingatagok, s ugyanakkor az egymás leszavazására irányuló törekvések miatt állandósítják az etnikai feszültségeket és konfliktusokat.
Megítélésünk szerint a személyi elvű kisebbségi önkormányzat (a perszonális autonómia) lehetne az a tényező, amely magában foglalva az etnikai fölényen alapuló önkormányzati modellek pozitív megoldásait, korrigálhatná azok hiányosságait, növelhetné a kisebbségek nemzeti biztonságérzetét, és amely egyúttal csökkentené a vegyes régiókban az etnikai feszültségeket. Azt gondoljuk, hogy a VMDK autonómiatervezete az első részletes, jogilag koherens megjelenítése annak a béketervében rögzített, minőségileg új kisebbségi elgondolásnak, amely a kollektív jogokat nemzetközileg szavatolt jogi kategóriának, a kisebbségeket pedig önálló politikai szubjektumnak tekinti.[3] És, hogy a tervezet. mely híven kifejezi a vajdasági magyarság törekvéseit és óhaját, s amelynek lényege lord Carrington béketerve alapján vélhetően hamarosan beépül a Kisebbségi Jogok Európai Konvenciójába, talán más nemzeti kisebbségek és népcsoportok számára is modellként szolgálhat.
[1] Hódi Sándor: Légüres térben c. kötetének 158-161. oldalain (Tótfalu, Logos kiadó, 2001)
[2] A kötet lábjegyzete: Elhangzott a Kisebbségi Önrendelkezés lehetőségei Kelet-Közép Európában a Carrington-dokumentum alapján címmel 1992, november 2-3-án a Tatabányán megrendezett konferencián. Megjelent a VMDK 1992-es Évkönyvében.
[3] Kiemelés FÁ