Vissza a főoldalra * vissza meghívóhoz * vissza vázlatok előlaphoz
Bertényi Iván DSc sk.
Ha elvetjük azt, a ma még divatos felfogást, amely az alkotmányt az írott alaptörvénnyel azonosítja és, hogy alkotmányunk „írásba foglalását" az 1919-es Tanácsköztársaságnak, illetve 1949-ben Rákosi Mátyásnak „köszönhetjük", el fogunk jutni a korlátlan királyi hatalmat az egyes (törvényhozói, végrehajtói, bírói) hatalmi ágak szétválasztásának polgári kori követelményeit megelőzően már korlátozó magyar történelmi alkotmányhoz.
Az 1945 és 1989 közti időszakban a marxista-leninista felfogástól eltérő jogfilozófiai alapokon nem lehetelt alkotmánytörténeti kérdéseket vizsgálni. Így a - jogász alapképzettségű - kutatás 1989-ben lényegében ott folytatta az alkotmánytörténeti vizsgálatokat, ahol azok csaknem fél évszázaddal korábban félben maradtak.
A történettudomány azonban időközben jó néhány ide vonható új forrásra hívta fel a figyelmet, más kútfőink - pl. éppen a vérszerződést megörökítő Anonymus - forrásértékét pedig alaposan átértékelte.
III. Honorius pápa Decretalis Intellecto-jának figyelembe vételével lehetségessé válik a koronázási eskü magyarországi letételének XIII. század elejétől való vélelmezhetősége, a nemzetközi tudományosságban a XX. század derekán nagyobb figyelmet kapott koronázási ordók tanulságainak az idevonásával nem kis mértékben kiegészülhet a korlátlan királyi hatalmat keretek közé szorító tényezők sora, a Szent István kori törvényekből pedig (az eddig is figyelembe vett Intelmek tanulságait kiegészítve) a királyi tanácsnak (illetve tagjainak) az uralkodói hatalmat korlátozó szerepe bontható ki.
A társadalomtörténeti kutatások az aranybullákat is átértékelték. Az 1222-es okmányban szereplő nemesek az 1267. évi törvényben már báróként szerepelnek, míg az 1222. évi aranybulla szerviensei pár évtized múltán már nemesekként jelennek meg, s e kutatások fényében az ellenállási záradék egészen más értékelést nyerhet. (Persze a királyi önkényt korlátozó szerepe megmarad még akkor is, ha tudjuk, hogy az ellenállási záradékra mint az uralkodóval szemben felhasználható jogalapra csaknem négy évszázaddal ( később Bocskai István hivatkozott először.)
A hagyományos törvénytárból (Corpus Juris) kimaradt, de mindemellett alapvető tőrvénynek számító 1231-i (második] aranybullában az ellenállási záradék helyébe az esztergomi érsek (figyelmeztetés utáni) kiközösítési joga lépett, ami ugyanazt a célt - a királyi hatalom korlátozását - szolgálta, mint 1222-ben a jus resistendi.
Az alkotmányosság változatlan alaptörvényeit nehéz számon kémi a középkoron, hiszen az egymást kivető uralkodók át- meg átírják és - esetenként rajtuk kisebb változtatásokat végezve -
megerősítik elődjeik törvényeit (így pl. Nagy Lajos 1351-ben az 1222-es aranybullát), de az alapgondolat, a királyi hatalom korlátok közé szorításának az igénye mind a törvényekben, mind az egyes trónra lépő uralkodóktól megkívánt koronázási eskük szövegében és a koronázási hitlevelekben, mind a királyi tanács, mind az országgyűlések működésében a polgári korig végig követhető, ha az egyes királyok (konkrét] hatalmi helyzetétől függően esetenként változott is.
Budapest, 2004_ október 13.