New Page 1

----- Original Message -----

From: Fáy Árpád

To: Juhász László

Sent: Thursday, March 13, 2003 6:25 PM

Subject: Re: Állásfoglalás Március 15-re/Únió és népszavazás

Kedves László!

Hogyan lehet a nemzetet megkoronázni, amikor a korona a nemzetet jeleníti meg? Nem tautológia a nemzet nemzetesítése?

Tudom, hogy a király koronázása helyett szorgalmazzátok a nemzet koronázását, de valahogyan rendbe kellene tenni ezt a szóhasználatot, mert ebben az egyszerű formában zavaró, ugyanis logikátlanság érződik belőle.

Logikus építkezés, hogy szabad felelős személyekből áll a nemzet, amelyet a maga teljességében szimbolikusan megjelenít a korona, és ezért a korona nevében cselekvő hatalom a nemzet javára kell szolgáljon, de a hatalom teljessége csak a koronáé lehet, amelynek másoldalról tagjai a személyek, stb-stb. De ebbe a finom logikai építménybe nem tűnik jól illeszkedőnek a nemzet-koronázás. A koronázás ugyanis valamilyen mértékű hatalom-átruházás. Mit ruház a korona a nemzetre?

Üdvözlettel

Fáy Árpád

----- Original Message -----

From: Juhász László

To: Szövetség a Nemzetért ; polgari-kor@yahoogroups.com

Cc: Püspökkari Titkárság ; Pekár István ; Patrubány Miklós ; Liszkay Gábor ; Kondor Katalin

Sent: Thursday, March 13, 2003 6:03 PM

Subject: Állásfoglalás Március 15-re/Únió és népszavazás

ALFA és OMEGA - A SZENTKORONA ÚNIÓ

<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" />

Mottó: „….elő a lábtörlő alól!” (Orbán Viktor)

Neves közéleti szereplők a nemzet ügye melletti elkötelezettség jegyében a közelmúltban felhívásban tűntettek az európai uniós csatlakozás ellen. Fellépésüket súlyos és alapos indokkal támasztották alá. Álláspontjuk hitelességéhez, szándékaik komolyságához nem fér kétség. A támogatásukra felszólító röpirat végkövetkeztetése szerint a Szent Korona Országa összeférhetetlen volna a jelenlegi adottságok és belépési feltételek között az európai uniós tagsággal!

Mielőtt az ilyen – és a folyamatos történések sodrában egyre szaporodó hasonló – megnyilatkozások vizsgálatába fognánk, hadd emeljük ki azt a tényt, hogy 1978. január 6.-a, a Szentkorona negyedszázada történt hazatérése óta a Szent Korona, mint legfelsőbb rendű államintézmény, mint maga az Ország, a közéleti szereplők fogalom-használatában most először jelent meg napi politikai érvénnyel! Ezt a figyelemre méltó fejleményt, amely a gondolkodó elit horizontján a nemrég hivatalosan közzétett – inkább megvallott – 2 millió Szentkorona tisztelgő-látogatói számot nagyságrenddel meghaladó valódi méretű társadalmi mozgalom örvendetes visszatükröződése, csak üdvözölni lehet. Rögtön szükséges rámutatni azonban arra, hogy – egyszerűen fogalmazva – 58 év óta mint államalakulat nem lehettünk és ma sem vagyunk még (!) a Szent Korona Országa! Az oka - ismét egyszerűen fogalmazva - az a tény, hogy ennek a jelenlegi államiságunknak az alapjai nem azonosak az ezer esztendős, a szentistváni államéval! A törvényi, az alkotmányos alapokban csupán látszólagos az önrendelkezés. Valójában 1945-ben és utána a külső katonai – politikai, később máig tartó idegen érdekbefolyásra alapozott társadalmi és gazdasági kényszer hatására, amely ugyancsak mindmáig a mindebből eredt belső gyengeséggel párosult, államiságunkban minőségi és gyökeres változást jelentő törés, megszakadás következett be! Ennek következtében államiságunk ”idegen” lett. Az 1945-től kikiáltott „köztársaságok” nem tekinthetők a megelőző ezeréves történelem szuverén folytatásának. Az a „Magyar Köztársaság”, amelynek az Európai Unióba lépését 2003. április 12-én választópolgárként véleményeznünk kell, tehát NEM MI VAGYUNK!

Európa a keresztény vallás- és társadalomtörténet kétezer éves, saját képére formált alapjaira épülve, ezzel azonosulva mutat egységes, és a világ minden más kulturális és földrajzi egységétől eltérő, önálló és sajátos arculatot. Az európai kereszténység előtti görög-római alapokon megvalósult antikvitás államépítkezésének a római császárkorral beköszöntött új lendülete a Kr. utáni első századokban megtört. A magyarság történeti hagyományában, „Isten ostora” képében megjelent Atilla megállítására a római birodalom teljes hadereje sem volt elegendő a catalanum-i ütközetnek, majd azt követően, Róma ellenállás nélküli erkölcsi meghódolásának, a pápa és a más módon keresztény Atilla kölcsönös tisztelgő találkozásának tanúsága szerint. A nem keresztény Római Birodalom gyors politikai- hatalmi összeomlása korszakában a katolikus római pápaság szellemi központja vette át az erkölcsi- kulturális közös nevező, a megújuló társadalmi építkezés összerendezője szerepét. Ennek a folyamatnak abba a kritikus szakaszába kapcsolódott bele a korabeli magyar társadalom, amikor az akkori európai közösség gerincét alkotó keresztény egységnek az egyházszakadással, a nyugati-római és a keleti-bizánci egyház szétválásával vége szakadt. Ebbe a kétpólusúvá vált európai környezetbe az Atilla-örökséget öntudatos méltósággal ápolni meg nem szűnő korabeli magyar keresztény társadalmi közösség olyan államberendezkedéssel illeszkedett be, amelyet osztatlan elismerés övezett Róma és Bizánc részéről egyaránt. Ezt a fajta csatlakozást megvalósító szentistváni magyar állam képes volt a saját arculatát megőrizve már III. Béla (1172-1196) uralkodásának idejére az archiregnum (=mintaország) címet és elismerést kivívni, majd másfél évszázaddal később az Anjou-korszak elején az „országok királynője” (regina regnorum) lett Európa szemében! Manuel bizánci császár utódjának jelölte III.Béla magyar királyt, miközben Szent László királyunk a Szentkorona-intézmény, mint szentistváni mű mibenlétének és jelentőségének felismerője és szentesítője, apostoli elődje szentté avattatójának Piroska leánya a Kelet-Római birodalom császárnéi méltóságát viselte! Freisingeni Ottó német püspök II.Géza (1141-1162) idején 1147-ben ámulva jelenti császárának a Magyarországon utazása közben tapasztalt közrendet és biztonságot. Nemcsak a királyi tekintélyt és méltóságot, azt, hogy”…mindannyian úgy engedelmeskednek az uralkodónak, hogy nemcsak nyílt ellentmondással ellene izgatni, hanem még titkolt suttogással sérteni is bűnnek tartanák…”, hanem azt is, hogy a magyarok milyen élénken vesznek részt a közügyekben, sűrűn megtárgyalva ezeket, miközben a korabeli Nyugat-Európában 1140-től tömegével kezdik üldözni az eretnekeket, elkezdenek rettegni az Antikrisztustól, az ördög uralmától, miközben a Pápa annak próbált érvényt szerezni, hogy amint vasárnap, úgy szombaton sem legyen szabad embert ölni a „treuga Dei”, „Isten békéje nevében”!

A Nagyboldogasszony-Szűzanya, Magyarország Védasszonya, a szentistváni ország-felajánlás örökségeként a Szent Koronával felékesített, azt mindörökre viselő és ezáltal megelevenítő Égi Királynő, egy 1284-ből származó királyi oklevél megfogalmazásával a ”dicsőséges szűz, koronánk megőrzője” (virgo gloriosa conservatrics coronae nostrae) minden korokra érvényes kifejezése a magyar államiság lényegét alkotó Szentkorona-államrend legfőbb sajátosságának. Ez a lényegi vonás, amely az európai feudalizmustól, annak királysági államformájától a magyar államberendezkedést mindenkor gyökeresen megkülönböztette, az állami főhatalom személytelenítése!

A szentistváni országfelajánlás, a Nagyboldogasszony-Szűzanya megkoronázása a szent országkoronával, amely formájában kereszténység előtti ősi hagyaték, míg egészében keresztény remekmű alkotta meg a Szent Korona államrendet a Kárpát-medencében, az emberi méltóságra épülő társadalmi béke és felemelkedés örök időkre szóló megalapozásaként! A mindenre kiterjedő vizsgálatok és kutatás mára tisztázta, hogy a szentkorona-műtárgy teljesen egyedi. Középkori Nyugat-európai, illetve bizánci koronákon és rekesz-zománcképeken sem arányokban, sem méretekben nem találhatók a szentkorona-műtárgy jellegzetességei. Ezek között a ferde kereszt és görög-latin feliratok hármas együttesének ókeresztény jelképisége közvetlenül tanúskodik arról, hogy nem fejdísz, nem ékszer, nem uralkodói személyes tulajdon, hanem az egyetemes birtoklás és hatalom, az összetartozókat magába foglalás, a „hozzátartozás” kifejezése. Amennyire gyökeresen keresztényi, de a megelőző korok ősi jelképeit mindenben megőrző művészet alkotta minden részletét, ugyanúgy egyedi az állam-intézmény, amelyet kifejez és megtestesít, és amely úgyszintén a legteljesebben keresztényi, de egyszersmind megőrzője az egyetemes – görög eredetű szóval katolikus – ősmúlt értékeinek

Ebben az államrendben a senki által nem kisajátítható, el nem nyerhető, személytelenített főhatalom a társadalom fölé magasodik, mindenkinél magasabbrendű, személy- és intézményfeletti, ennélfogva mindeneket vonzó, felfelé törekvésre sarkalló, de soha el nem érhető, meg nem ragadható Fenn-ség! A hagyomány megfogalmazásával „angyali korona, szent csillag”. Hiteles történeti képi ábrázolásain a Szentkoronát angyalok tartják, az országcímerrel nem érintkezik, mindig felette lebeg, attól elválasztva! Magyarország Szent Koronája (Sacra Corona Regni Hungariae) ennél fogva országkorona (Landeskrone) és nem királykorona (Königskrone), vagyis intézmény és nem fejdísz. Az országgyűlésre 1386-ban Székesfehérváron összegyűlt rendek a tanácskozás megkezdése előtt Szent István ereklyetartójára tett kézzel arra esküsznek, hogy „bárkivel szemben az állam javát és az ország, a Szent Korona érdekét tartjuk szem előtt, és még ha a királyi felség akarna is ellene tenni, ellene szegülünk neki és eredményesen megakadályozzuk…”. Magyarországon az országkorona (corona regni) fogalma1035-től már általános használatban állt, száz évvel korábban, mint Angliában, ahol csak 1135 körül történik az első hivatkozás a Corona regni Britannicae-ra. A történeti források tanúsága szerint az archiregnum, a „mintaország” nem-magyar etnikumokból álló népessége számára különösen a határmenti bánságokban a mindenkori uralkodótól független összetartó hatalom a Szent Korona, és a sokrétű és egyre gyarapodó népegyveleg buzgón, öntudatosan munkálkodik a szentkorona-tekintély felemelésén és erősítésén! Másfél századdal később a térségben élők számára valóban a Szent Korona városaik békéjének és jólétének legfőbb biztosítéka!

A magyarság tudatában – messze ősmúltunkban gyökerező hagyományai alapján – éles és világos a különbségtétel a szentkorona és a király személye között. Már a szentistváni Intelmek is a király alávetettségét hangsúlyozzák a szentkoronában kifejezésre jutó, eszmei - erkölcsi fensőbbségnek és ezzel az államalapító tételesen lefektette egy Európában egyedülálló államrendszer alaptézisét, az állami főhatalom személytelenítését és ezáltal mindenkori csorbíthatatlan személy felettiségét. Olyan meghatározó axiomatikus alaptétel ez, mint a geometriában a párhuzamosok viselkedése a végtelenben! Ha abból indulunk ki, hogy soha nem találkozhatnak a szokásos közismert euklédeszi, ha azt posztuláljuk, hogy találkoznak, a világegyetemre ablakot nyitó Bolyai-geometria az eredmény. Ha az állami főhatalom személyes, akkor a szokásos, a hatalom és uralom központú államiság, ha személy feletti, személytelenített, senki, sem személy, sem csoport, sem intézmény által nem kisajátítható, nem birtokolható a főhatalom, akkor a szolgálat-központú szentkorona államrend az ebből a posztulátumból fakadó következmény!

A Szent Korona (Sacra Corona) elnevezés a korábbi Ország-korona (Corona Regni) nevet 1256-tól váltja fel, mint a legfőbb államhatalom birtokosa, amelynek az ország minden lakosa hűséggel tartozik. A „szent” jelző összekapcsolódik az ország-korona névvel (Sacra Regni Corona). Az 1302-ből származó pecsét felirat (Sigillum cibiniensis provinciae ad retinendam Coronam: a szebeni tartomány pecsétje a Korona támaszára) az ország összes népeinek a politikai nemzet, magyarok, székelyek, erdélyi és szepességi szászok, besenyők, kunok, jászok, horvátok, dalmátok, bosnyákok, mindennemű déli, északi és egyéb szláv és más népcsoportok, a városi polgárok sokféle rétegeinek közös ragaszkodását és hűségét fejezi ki a Szent Korona főhatalmához akkor, amikor az Árpád-ház férfi ágának kihalása utáni esztendőben az országnak a trónviszályok miatt királya sem volt! Ezért tudott az országtanács Magyarország Szent Koronájának Pecsétje (Sigillum Sacrae Coronae Regni Hungariae) alatt hozott intézkedéseivel a Szent Korona képviseletében uralkodni, mint pl. 1401-ben, amikor Zsigmond királyt fél évig várfogságban tartották. Ebben az időben a királyi kancellár (mai kifejezéssel miniszterelnök) a Magyarország Szent Koronájának kancellárja (Sacrae Coronae Regni Hungariae concellarius) címet vette fel.

Mindezekkel elválaszthatatlanul összefügg, mint egyenes következmény, ennek az európaitól alapvetően eltérő sajátos államrendszernek a másik pillére. Ez a jellegzetesség a személytelenített főhatalom társadalmasítása a Szentkorona-tagság által. Ez a tagság a főhatalmú Szent Korona részévé, méltóságának csorbíthatatlan osztályrészesévé teszi és emeli fel a társadalom minden egyes tagját! Az elvont társadalmi főhatalom ezáltal a közösség, a társadalom minden polgárában megszemélyesül mindenfajta megkülönböztetés nélkül fajra, nemre, vallásra, nyelvre, bármiféle személyi egyediségre tekintet nélkül.

A Szentkorona-tagság egyetlen szükséges és elégséges feltétele az áldozatos szolgálat! Ilyen méltósággal rendelkező nemzetpolgárt ruház fel a maga nemében Európában első alkotmánylevél, az 1222-ben kiadott Aranybulla nem az ellenállás és ellentmondás jogával, hanem a kötelességével (ius resistendi et contradicendi és nem ius resistentiae et contradictiae)! A Himnuszban erre, az ilyen magyarra kérjük az Istenáldást, nem az országra, nem a magyarokra. Ebben az államrend-felfogásban a társadalom építőkockája és egyben épülete a felelős és önálló egyén, a nemzetpolgár, aki a letéteményese, talapzata minden felelős társadalmi, politikai, és személyes erkölcsi magatartásnak, ilyenként és személyesen a szentkorona-méltóság „atomja”, de egyben teljes birtokosa is! Ez a fajta öröklődő méltóság, mint személyiségi alkotmányos közjog, emeli fel a kiszolgáltatott, jogfosztott, megtévesztett, média-prédává és gátlástalan testi-lelki szipolyozás áldozatává vált mai tömegembert a felelősségteljes nemzetpolgári létbe, a Szent Korona közösségébe (Communitas Sacrae Coronae) a földkerekség minden társadalmában, de különösen itt, a Kárpát-medencében, a Szent Korona ezer esztendős országában, amelyet a XV. század óta a szentistváni országfelajánlás hitével a lengyel kincstárnok Késmárk felvidéki városhoz intézett, 1438-ban írt levelének megfogalmazása szerint Regnum Marianumnak, Mária országának neveznek.

A szentkorona tagság ősi gyökerű eszméje a keresztény középkor központi gondolata, „Krisztus titokzatos teste” (corpus mysticum Christi) jegyében már 1219-ben oklevelesen tűnik fel III. Honorius pápa levelében az esztergomi és kalocsai érsekekhez, akiket viszályuk beszűntetésére hív fel, mert „ebből egész Magyarországon botrány keletkezhetik általatok, kik annak fő tagjai vagytok”. Károly Róbert országgyűlési meghívója mindenkinek szól, „…akik magukat országunk tagjainak tartják…”! Az Ország és a Szent Korona azonossága ennélfogva a magyar politikai nemzet élő együttesét fejezi ki, a királyt, mint az állam legmagasabbrendű tisztségviselőjét és minden nemzetrészeket együtt és egymás mellett a Szentkorona-főhatalom kizárólagos alárendeltségében!

A szentkorona-nemzetpolgárság fogalma egy tőről fakad a nemzetkoronázás fogalommal. Mindkettő a társadalom teljességére kiterjedő Szent Korona tagságot, a társadalom tagjainak a szentkorona-intézményben nyújtott és személyes áldozathozatallal elfogadott és ezáltal létesült, fenntartott és örökített egyesülését, cselekvő összetartozását, nemzetalkotó testvériségét jelenti a magán- és közéletben egyaránt. Szent István király a Csillagok Királynőjének egész országát „minden élőivel és javaival” ajánlotta fel, mint a Szent Korona testét alkotó egész nemzetet.

A Szent Korona iránti áldozatos hűség tehát a hozzátartozás, a méltóságteljes szentkorona-tagság, a nemzetpolgárság ismérve és feltétele! Ez a „magyarság” fogalom történelmi, valóságos jelentése! Sajátos szövetség ez, miként a Vérszerződés volt, amelynek megkötése után – amint Anonymustól tudjuk – a résztvevő törzsek „hétmagyar” nevet vették fel, ezzel a magyar szó „szövetség” jelentéstartalmát kifejezve! Így vált a magyarság a Szent Korona iránti áldozatos hűségre felesküdöttek közössége! Ugyanerre a hűségre, más szóval az alkotmány, a törvények őrzésére és megtartására volt kötelező felesküdnie a Habsburg-ház tagjainak, vagy bárkinek, mielőtt Szent István koronájával megkoronázták volna!

A szentkoronás soknemzetiségű magyar nemzet 1000 éves történelme a mából visszatekintve ilyen összképet mutat. Elődeink ezt így még sem nem láthatták, sem nem értékelhették! Ugyanakkor minden időkben a kortársak feladata és felelőssége volt és maradt, hogy a mindenkori változó viszonyok és közgondolkodás szerint érvényes választ adjanak a szentkorona-államrend megvalósításának kihívására.

Történelmi tény, hogy kivétel nélkül minden nemzedék tudatában volt annak, hogy – gróf Teleki Pál szavaival – „nemzeti létünk attól függ, hogy a Szent Istvánról elnevezett gondolatot magunkban újra erőssé tesszük, ha majd sikerült nekünk ezt a világgal is megismertetni”.

A magyarság nemzedékeinek évezredes helytállása, tántoríthatatlan hűsége és ragaszkodása Szent István eszméihez vezetett oda, hogy mi, a mai nemzedék a nekünk szóló feladatot felismerhessük! Nekünk a szentkorona-államrendet a maga teljes, való mivoltában a világgal is meg kell ismertetnünk! Azonosulnunk kell Teleki Pál hitvallásával: „Nem, mint magyar ember, de mint európai vallom azt, hogy ez az a forma, ami végeredményben Európának tarka népeit megmentheti…” Az állam és az egyén, a kötelező hagyomány és csábos szabadság, az európai közösség és nemzeti különállóság harmóniáját az európai típusú hatalomeszme a történelemben soha nem tudta megteremteni! Sem Nagy Károllyal, akiről bebizonyosodott, hogy őt is és korszakát is a koraközépkori „dicsőséges egység” 300 éves történetét visszamenőleg hozták létre – más szóval hamisították - törvényesítési és hatalmi okokból, sem bármely eddigi célszentesítő eszközzel és tömegpusztító XX.századi „vörös-barna” gátlástalansággal nem lehetett Európában az eddig követett hatalomközpontú állameszmével - a neves közíró német történészt idézve – „a humanista szellemnek megfelelni”!

A mi szentistváni állameszménk a béke állandósulása, mert az együtt élő embercsoportok, nemzetek, nemzetiségek, foglalkozások, városok és falvak egyetértése és egymást megértése érvényesül benne. Az ilyen állameszme az európai jövőnek egyedüli megmentője, szolgálója lehet, és mint ilyen hozzá fog járulni ahhoz, - ismét Teleki Pál szavaival - „ha Isten megsegít, és botor fővel nem teszünk kárt önmagunknak, hogy ilyen Európa épüljön fel a mi segítségünkkel is…”

Ez az erő 1000 esztendeig minden nehéz időben fenntartott bennünket. Sokat emlegetett nemzeti megmaradásunk kétségtelen ténye nem más, mint évezredes küzdelmeink győzelme! Az alkotmányos, törvényes rend, a Szentkorona-államiság iránti ragaszkodás volt mindenkor a „magyar szabadság” lényege és tartalma! Az ennek megtartásáért vívott harcokban szerzett „jó hírért névért, az szép tisztességért” hagytak hátra mindeneket őseink! Megmaradásunk ennek a küzdelemnek a számtalan csatavesztés ellenére a végső diadala! Ezért nem kudarcos, sem nem vesztes, hanem éppen ellenkezőleg győzelmes nemzet vagyunk a történelem tanúsága és mércéje szerint! Hittel és bizalommal mehetünk tehát mindnyájan előre! Szent István óta minden akadályt győzelmesen leküzdve 1945-ig járta ezt az utat a magyarság, és ezért újra és továbbra is ezen fog tudni haladni a következő évszázadok felé…!

A történelmünkben példa nélküli törés 1945-ben történt, amikor idegen hatalmaktól országvezető szerepbe „emeltetett” un. „haladó” értelmiségünk, a gondosan beleplántált, beépített ügynöksereggel elárasztva, - mintegy a régen vágyott szerepbe helyezés ellentételeként – hátat fordított Szent István államának az u.n. „népfelségi demokrácia” kedvéért! A „Magyar hajdankor” a szemében „Hunnia úri trágyadombja” lett! Szentkorona-államrend, a magyar történelmi alkotmányosság bevált alapjaira továbbépítkezés helyett a magyar-idegen minták szolgai másolását választotta! Ekkor ugyanaz történt, mint 1918-ban az arisztokrata Károlyi Mihály békemozgalmis álruhába bújtatott hataloméhes rombolása és aknamunkája idején, ami a vörösterror, majd Trianon szálláscsinálója lett. Az 1945-ös önjelölt „szentkoronátlan” politikai elit „Köztársasága” tárta szélesre a kapukat a szovjet-bolsevik Rákosi-Kádár-féle „népköztársaság” előtt, amelynek az 1989-90-es „megszabadulás” még 1956 világraszóló áldozata és példamutatása ellenére sem tudott mindmáig véget vetni!

Mai köztársaságunk így lett jogfolytonos az 1945 utáni anti-Magyarországgal, és ez a gyökértelen ál-magyar köztársaság sodorja most a nemzetet az Európai Unióba! Méghozzá olyan kormányzattal az élén, amely egyenes örököse és folytatója annak az 1945-ben született kakukk-fióka államiságnak, amelynek semmiféle történelmi alapja nincs, mert soha nem is volt arra, hogy „magyar” nevet viseljen!

Minden szentkorona-üggyel összefüggő kérdés, jelenség, esemény, különösen a polgári szerveződések tevékenysége 1978. január 6-a, a Szentkorona visszaérkezése után a III/III. belügyi szervezet hatás-és érdekkörébe került! Ezért hamvába holt dr. Kállay Miklós, az utolsó magyar alkotmányos miniszterelnök fiának 1989-es kezdeményezése a Szent Korona Szövetség újjáalakítására Szent Korona Társaság néven, majd 1990. januárjában a szervezet párttá alakítása az első szabad választáson indulásra! A III/III szervezet gondoskodott arról, hogy elvágja a szentkorona-intézmény visszaútját a bénultságából ébredező magyar társadalomba! Nem rajtuk múlt, hogy törekvésük sem 1998. februárjában, a Szentkorona Unió első alakulásakor, sem 2002. január 6-án a szentkorona-mozgalom újjászervezésekor nem sikerült. Az „ősz öreg” képében vagy papi reverenda mögé bújt ügynök „vezetők”, majd megbízott un. „szakértő” fiatal utódaik lelepleződtek. Az 1920-ban született Szentkorona-mozgalom a Szent Korona Szövetség 2002. január 6-i ünnepi közgyűlésén megtisztult és magára talált, ahogy internetes honlapjának (www.szent-korona.hu) világszerte elterjedtsége és többszázezres olvasó-látogató tábora bizonyítja!

A Nemzet azonban minden tudathasadásos állapota ellenére él, sőt a Kossuth tér kétmilliós akaratnyilvánítása, Budavár Dísz-téri elfoglalása, a szentkorona látogatók hárommilliós seregének tisztelgés, a felelős önigazgatás nemzetpolgári szabadságszeretetéből vezérelt a Szent Korona köré főnixként összesereglő polgári körök életre támadása bizonyítja, hogy a saját képében és csakis ősei nyomdokain kívánja pályafutását folytatni! A Kárpát Medencében ugyanúgy, mint a Szent Korona bonthatatlan és romolhatatlan egységében bárhol a Földkerekségen!

A Trianon után megélt és túlélt világégés és nyomában a Kárpát Medence nemzeteinek mindmáig tartó gyötrelmes sorsa a tanúsága annak, hogy végső veszedelmünk, menthetetlen elnyeletésünk egyetlen ellenszere, közös boldogulásunk biztos záloga ma sem lehet más, mint a Szent Korona nemzetközösség mindnyájunk közös szándékából születendő feltámadása! Trianont nem balekségünkért, sem nem „szentkoronás királyaink iránti hűségünkért kaptuk méltó jutalmul” – ahogy egy közíró saját alapvető történelmi látóképességének hiányában írta abban a balhitében, hogy a ”…Szentkoronáért kellett odaadnunk cserébe az egész őstörténetünket, vallásunkat, szokásainkat, örökölt ősi erkölcsi értékeinket, nyelvünk eredetét – az egész múltunkat”! Szánalmas tévedés olyat gondolni, sőt leírni, hogy „…csak a minden viszontagságot kibíró génjeinknek és Isten csodájának köszönhetjük, hogy – egyedül a keletről jött népek közül túlélhettük a genocídiumot”, betetézve azzal a megállapítással, amit valódi történelmünk ismeretének tökéletes hiányában lehetett csak megfogalmazni, hogy „amióta (a Szentkorona ) megvan, azóta nincs magyar történelmünk…” és mindennek betetőzéseként, hogy „a Szentkorona ….a középkorból visszamaradt sokfájdalmú feudalizmusunk kegyeletes tiszteletben tartott ereklyéje…” volna! A „korona fényében tündöklő ügyeskedők” kiábrándító élménye vagy az úgymond „dzsentri világ nyegle úrhatnámsága”, a Szentkorona nevében hozott, néha méltatlan bírósági ítéletek és más visszatetsző társadalmi torzulások bármennyire is érthetővé teszik a hasonló elfogultságot, de semmiképpen nem mentik!

Trianon utolsó mesterséges államalakulata, Jugoszlávia is eltűnt a minap a történelem színteréről. Ami a történelmi Magyarországból Trianon után megmaradt az elvérzett. Feláldozta magát először 1945-ben, mint úgynevezett háborús vesztes, majd 1956-ban mint a „népek Krisztusa”. Következett a „száll alá a poklokra…”, de 2000. január 1-e és 2002. április 13-a bizonyítja, hogy feltámadóban van! Vezércsillaga újra a Szent Korona! Ma ugyanúgy, mint mindenkor. Népe a hűségesek magyar és nem-magyar nemzetei szerte a Kárpát Medencében! Trianon helyett nem Nagy-Magyarország, hanem a Szent Korona Országa, a Szent Korona Nemzetszövetség van feltámadóban, mint a történelmi Európa legrégibb és első uniójának örököse, mint a mai Európa része és biztos támasza ebben a kulcsfontosságú központi térségben!

Mindezek érvényesüléséhez nemzetközpontú közéletiség volna szükséges Parlamenten belül és kívül a konstruktív média-nyilvánosság legteljesebb támogatásával! Ehelyett jelenlegi adottságaink gyökeresen mások. Az áprilisi fondorlatos vereséget még a nyertesek botrányos lelepleződése ellenére is elfogadó, a revánstörvénykezés hálójában, folytonos védekezésbe szorítva egyre szánalmasabban vergődő ellenzékiség a parlamentben, porhintő kriminalizálás és a mesterkedésre, félrevezetésre szakosodott, tömegproletarizáló médiahatalom álságos pótléknyilvánossága a parlamenten kívül látszólag járhatatlannak mutatják a se nem balra, se nem jobbra, hanem meredeken felfelé vezető sors szabta utunkat.

Mégis bealkonyult a szalonellenzék-korszaknak és Ludas Matyi sem magányos farkas többé! A Gondviselés tekint ránk a parlament kupolája alól. A Szent Korona oltalmazó hatalma milliós sokaságot vonzott csodamód a Kossuth térre azon a napsugaras, felejthetetlen április 13-án. Mára ezek a milliók még inkább csodamód készek és képesek arra, hogy egyszerre cselekedjenek, ha kell, hogy kitörjünk végre a már-már ránk záruló örökös kelepcékből! Vissza- és fel a régi szabadságba, amiben nem paktumgyárosok csűrés-csavarása, hanem a Szent Korona ősi és egyetemes nemzetérdekei körül zajlik majd ismét a közélet, a valódi elhivatottság és rátermettség jegyében, amelyet a most feltámadt magukra ébredő milliók igazi, 1956-os egyszívűsége újrateremt, hitelesít és így tart fenn mindörökre!

Az ide, ebbe az Egységbe visszavezető előrenyomulásában lehet csak vezetni régi öntudatát fokozatosan éppen visszanyerő szentkoronás nemzetünket! Más vezetést nem tűrhet magán, ahogy tette ugyanezt minden korban! A járható utat ilyen hivatott vezetés alatt eddig mindig sikerült megtalálnunk, mindenkor megmaradva a szentkorona-hűségben! A mai feladat, a szentkorona-államrend újjáépítése bármilyen államformában! Akár az EU-ban, akár azon kívül!

Önmagunk, a Szent Korona Országa valóságos rekonstrukcióját sem NATO tagságunk, sem a bekövetkezhető EU-tagságunk nem akadályozhatja meg! Sőt segítheti, különösen akkor, ha a valódi, a történelmi nemzet-célunkért, az önmagunkhoz visszatalálásért munkálkodó vezetés érvényesül! Az EU népszavazás igen-nem aránya kiszámíthatatlan, ahogy az volt törvényszerűen a 2002. áprilisi választás is ilyen közéleti álságban! Van azonban, amit lehetetlen hamisítani! Létezik az érvénytelen népszavazás is! Elég nagy számú távolmaradás szótlanságával a mai helyzetet egész Európa előtt leleplező

„sem igen, sem nem”

tud érvényesülni! Ez esetben elkerülhetetlen lesz a jelenlegi Országgyűlés feloszlatása. A társadalom látja már, hogy hová jutottunk, és hová tartunk így, ahogy most vagyunk! Az események és a tapasztalatok 2002. április 21. óta kellően minősítenek mára mindenkit a „jobb és baloldalon”! Így még időben lehet az országgyűlési választást is és a

népszavazást új vezetéssel

még a 2004-es belépés előtt megismételni!

A Szent Korona köré sereglett az 1956-os egységbe forrott 2 millió 380 ezer ember 2002. április 13-án a Kossuth térre, és morajlottak fellelkesülve a Budavárt elözönlő tízezrek a Dísz téren május 7-én, valahányszor az ünnepi szónokok a Szentkoronát emlegették! Így született Közép-Európa legerősebb társadalmi ereje, a „polgári körök” mozgalom, így érkeztünk vissza ugyanoda, ahonnan ezer esztendeje elindultunk, és így találkoztunk az örök értékekre ráébredt Európával! Azzal az Európai Unióval, amely alapításakor „globalizáció” és „tőke szabad áramlása” eszmények helyett szimbólumának a Boldogasszony-Szűzanya 12 csillagos koronáját választotta! Ajtós József csopaki plébános kezdeményezésére ennek a találkozásnak a jegyében koronázta meg Márffy Gyula veszprémi érsek 2002. október 26-án Tempfli József Nagyváradi Megyéspüspök, a Szent Korona Szövetség örökös tiszteletbeli elnöke és jelenlegi elnöke köszöntőjének felolvasásával a Fatimai Miasszonyunk szobormását a csopaki Szent István templomban a Szentkorona másával.

Mindszenthy József, a mártír hercegprímás 1973. október 13-án mutatta be Fatimában ünnepi szentmiséjét. Szentbeszédében ezeket mondotta: ”Nekünk magyaroknak Lourdes-ban az első világháború előtt csak egy állomásunk volt az ottani keresztúton. Ma itt Fatimában egész magyar kálváriánk van. Ez annak a jele, hogy keresztünk enyhülés helyett súlyosbodott. De Szűz Mária hazánk reménye! Ti, portugálok velünk együtt maradjatok Szűz Mária előszombatos népe! Fac hoc et vives, Portugália! Tedd ezt, és élni fogsz Portugália -és hadd tegyük hozzá mi, hogy veled a szentistváni Magyarország - a világ veszélyei és eszeveszettsége idején és utána….mindörökké.Amen.”

Örök időkre érvényes szózatát a Boldogasszony-Szűzanya 1980 óta máig tartó folyamatossággal immár a Szent Korona Országának déli határvidékéről, a mai Boszniában, Medjugorjeből, alig 800 km-re Budapesttől nap mint nap megerősíti! Üzeneteinek szüntelenül ismételt vezérmotívuma egy kettős felszólítás: „Álljatok ellen a Gonosznak! Ne hagyjátok magatokat megtéveszteni!” Tanúsítva ezzel, hogy a „Gonosz” maga a megtévesztés! A Szentírásból pedig tudjuk, hogy „gyilkos az kezdet óta”!

Hungariam esse salvandam! Magyarország megmentésre van ítélve! Ehhez azonban először

vissza kell foglalnunk Magyarországot!

SZENT KORONA SZÖVETSÉG Elnöksége

Szalay Ferenc alelnök, Deák András alelnök h.

Juhász László c. alelnök sk.

Papp Ernő elnöki titkár sk.

Dr. Eőry Karácson főtitkár sk.