Vissza a főoldalra * Vissza a keserű levelek előlaphoz

Az éjjel álmodtam.

Álmodtam, méghozzá cenzúra nélkül, sejtetések, kacsintások nélkül. Megértettem, hogy az ország vezetői, akiknek megválasztásával kapcsolatban még kérdésünk sem lehet (OVB, országgyűlés, Legfelsőbb bíróság, miegymás 2002 áprilisi véleménye szerint) tőlünk függetlenül, távoli kisistenek kegyéből kerültek fölénk. Kezdtem is betájolni, hogy 200 év múlva lesz-e még legalább egy magyar megye valahol Debrecen környékén vagy esetleg Csíkban. Csík egy távoli eset, ezért arra gondoltam, hogy egy alföldi megyében a magyar szívek-vágyak szerint lehetne egy alispán is. Na nem komolyan, mert komolyan már most sem lehetett 1990-ben, mert a rákent vörös népnyúzó mázból kivakarni talán sosem lehet a valódi választáson választott, a felfelé is a választóit képviselő hajdani alispánt - hogy végképp felejtsünk el magyarul beszélni. Csak amolyan pünkösdi királyként lehetne alispánunk is (ami persze már ezen a pünkösdön is elképzelhető volna 2003-ban).

Tehát olyasmire kerestem példát, hogy végre valaki ne kifelé kacsintgatva tegyen minket próbára a sorok közti dekódolás művészetében. Volna egy alispánunk, aki (mivel 1848 után, sőt már a XXI. században regnálna), ezért a kommunistákat nem igérné agyagba döngölni, hanem belegondolna a tényleges társadalmi reformba. Persze semmit sem tehetne, mert a láthatatlan, megnevezhetetlen háttérhatalom nem engedné. De legalább megfogalmazná ezt az ideát. Illetőleg minisztereivel nem nevettetné ki az álmodókat, az egérutat keresőket, az illendőség helyett józanul és lelkiismeretesen gondolkodókat. De hogy a helyes sorrendet ne vétsem, ez az alispán jellemzően nem is besúgó lenne, nem is hajdani verőlegény, ez nem szégyellené, ha idegen szavak helyett magyarul tudná kifejezni magát. Nem igyekezne örök áron eladni a magyar szavak jegyzékét, hogy utána szerzői jogdíjat fizettessenek velünk minden felidézett Arany János sorért, letépett (ablakban nevelt) árvalányhajért, ablakba csempészett muskátliért, magyar nótáért és műdalért. Ez az alispán nem rúgatná ki a rádióriportert, ha különbséget tudna tenni a népdal és magyarnóta között, ha tudná, hogy "amelyik kutya megharapta a portást, aki ..." (és nem fordítva, hogy a kutya, aki ... a portást, amelyiknek ... ), és a lovak elhullanának, az emberek pedig meghalnának híradásaiban. Ez az alispán természetesnek venné, hogy magyarként akarna élni mindenki (ezen az utolsó magyar megyén belül, amelynek akár H-Skanzánia volna az EU-kompatibilis neve). Ez az alispán nem nyargalászna éjt nappallá téve, hogy ne hallja a panaszt, hogy nem lehet bizalmasan szólni már családban sem, mert olyan a légkör, és nem mondaná, hogy ez sajnos kikerülhetetlen, mert állni kell a versenyt a tőzsdecápákkal, akik nem tudják, hogy mi afrikai vagy polinéziai bennszülöttek vagyunk-e. Persze hívhatnánk falu bírájának is, vagy hogy mindenkinek ízlése szerint való legyen: "falubírája-alispánnak". Neki bejárása lenne a miniszterelnökhöz, protokkollárisan az államelnök nem nézné hülyének, az országgyűlés elnöke visszaköszönne neki, az OVB hajlandó lenne iktatni a levelét, és furcsa, seholsincs kiváltságok további sora kapcsolódna hivatali szerepköréhez.

Még sokat álmodtam, de aztán fölébredtem, és akkor kiderült, hogy erre most nincs idő. Most meg kell védeni a pengefalat, mert mi máson táncolnánk az uniós szerződés kapcsán, mint pengeélen. De nem sokáig, mert még megvágná a talpunkat. Kényelmesen hagyjuk, hogy az OVB becsaljon minket az EU-ba (abba, amelyik Európát már egyáltalán nem vállalja). Az uzsora-szerződés megnevezést a rádió nem fogja bemondani (hacsak nem Szaddam Huszein nyakába kellene varrni), és mi leszünk a szélsőségesek. Mert ez nem királyság, ez demokrácia, ahol a hatalom lágyan a nép nyakát fogja. Királyság csak annyiban lehetünk, hogy vannak a királynak bolondjai. Ilyen királyokat mindkét oldal produkál (MSZP és POLGÁRI UNIÓ). Vannak a fizetett bolondok és az önfejű bolondok. Előbbit fizetik, utóbbit büntetik. Van bátorságom kijelenteni, hogy nem stimmel ez a polgárság - vagyon nélkül, kommunistákkal a nyakán, amerikai kamatlánccal a nyakán, a megélhetés megvonása fenyegetéssel a nyakán. A polgárnak tulajdona van, és piacra termel. De itt olyan piac, amelyre a polgár termelhetne, nincsen. Ez a polgár szó engem zavar. TANÁCS, NÉP, KÖZTÁRSASÁG, NÉPI, DEMOKRÁCIA, POLGÁRI, mi jön még? NŐSZÖVETSÉG, ÚTTÖRŐK (vadnyugati pionírokból!), KISDOBOSOK (1848!), KOMMUNITAS ......

Elég a jelszavak panorámájából. A valóságból kellene egy csipetnyi. Egy alispán-nyi. Egy falubírói mennyiség. De igazából olyan falubíró kellene akkor már, aki legalább egy alispán eltökéltségével nem enged a választói akaratából külső nyomásra sem.

Ez az álom már száz éve tart. De mindig fölébredünk, kinézünk az ablakon, és látjuk a feliratot:

"A munka szabaddá tesz"

"A munka dicsőség dolga"

"Az Unió szabaddá tesz"

"Vess véget önkezeddel ..... - vagy ez majd a következő lesz.

Szóval nincs falu bírája, nincs alispán? Pünkösd alkalmával sem?

Hanyatt-homlok rohannék a FIDESZ-be, ha garantálnák az alispánt és a vele járó helyi politikai közösséget, ha az alkotmányos alapelveket felfedeznék, és magyarul is meghivatkoznák. Nem tudom, hogy mit fognak szólni. De furcsán érzem magam, hogy uzsora-szerződés aláírása előtt másról beszélünk, mint arról, hogy az uzsorakikötések hatása mit fog eredményezni, vagy hogyan volna kivédhető.

2003 március 2. FÁ.

Vissza az oldal tetejére