Vissza a főoldalra * Vissza a makromodellek és alkotmányos elvek előlaphoz

A probléma röviden

a termelő gazdasági szerveződés és a gazdaságot szabályozó, irányító állam viszonyának főbb esetei (1999.)

 1) a "piac és állam fölötti" gazdasági szereplő, az állammal szemben erőfölényben lévő nemzetközi nagyvállalat képes az önszervezésre

2) a "piac fölötti" gazdasági szereplő a piacot anyagi erejénél vagy monopol helyzeténél fogva képes manipulálni ennek szabályozására a nemzeti állam még alkalmas képes az önszervezésre

3) a "klasszikus piaci" gazdasági szereplő ki van téve kereslet-kínálati mozgásoknak (a piacot mint környezetét nem képes befolyásolni) képes az önszervezésre

4) a "piac alatti" gazdasági szereplő (eladásra termelő vállalkozó) az állami- és a magán-monopóliumokkal szembeni hátrányos helyzetét meg sem tudja fogalmazni, nemhogy védekezni tudna  képtelen a teljes értékű piaci önszervezésre

      kiemelkedően kiszolgáltatott a "piac alatti" szereplő az állami szabályozási követelményekkel szemben (adózás, jogi megfelelés, általában az adminisztráció), valamint gazdasági partnereivel ügyfeleivel szemben (finanszírozás, piaci mozgások, szerződéses fegyelem, vitás ügyek rendezése stb) helyzetének megoldása nagy mértékben javítaná a foglalkoztatási helyzetet ez a gazdasági szereplő az önkizsákmányolását nem tudja visszafogni, mégsem tud széles tömegében lábra állni a segélyre szorulás alternatívája előtt áll (de nem a főtevékenységi kudarca, hanem a monopólium- és piac-centrikus gazdaság-szabályozási, adminisztrációs követelmények miatt) 

      az állam a hagyományos eszközökkel e "piac alatti" gazdasági szférát segélyezheti vagy a versengő piacra kényszerítheti (ami részben szintén a segélyezettek számát növeli a piacról kihullókkal) "hagyományos gazdaság-szabályozási eszközök" alatt érve azt a szabályozási sémát, amelynek az értékcentrumában a monopolgazdaság van vagy a versengő piacgazdaság, és amely nem törődik a "piac alatti" termelők sorsával (sem személyes sorsával, sem gazdasági potenciáljuk sorsával)

      a "piac alatti" szereplők, vállalkozások köre mai elnevezésekkel: családi vállalkozások, kis- vagy mikro vállalkozások, önfoglalkoztatók, kényszervállalkozók, egyéni vállalkozók (évi 20-30 millió Ft-os árbevétel alatti vállalkozások)

új megoldást kell találni számukra az állam részéről: a vállalkozáshoz szükséges "vállalkozási szolgáltatások" általánosan elérhető, érdekazonos, "aktív érdekeltségű" infrastruktúrális hátterére van szükségük.

5) "önellátó, öntevékeny" gazdasági szereplő eladásra termelése véletlenszerű, nem rendszeres, nem is legfőbb célja

      célja valamilyen téren az önellátás, a gazdasági önszervezés minimuma jellemző esetei a házimunka, a csináld magad "mozgalom", a hobby-tevékenységek, a hétvégi kiskert, a volt háztáji, az 1-10 hektáros apró (mező-)gazdaság, stb

      e létszféra belülről jellegéből következően monopolizálhatatlan ideológiailag teljesen védtelen a törvényi és szabályalkotó mezbe bújt, a piaci gazdasági érdekre hivatkozó, e tevékenységi szférát fölszámolni igyekvő külső monopolizációs törekvésekkel szemben védtelen a monopol- és versengő piaci folyamatokra koncentráló, mindent abba kényszeríteni igyekvő gazdaságpolitikai szemléletből következő durva társadalom-szabályozási önkénnyel, bújtatott és igen káros társadalom-szabályozási diktatúrával szemben   à amelyet ráadásul álnok módon liberalizmusnak (szabadság elvűségnek) neveznek, deregulációnak (a szabadságot fékező "értelmetlen" szabályok leépítésének), valamifajta globális felszabadulásnak, holott csúnya szóval egyfajta sosem látott uzsorás rabszolgasági rendszert építenek ki ily módon, éppen a jelen elemzésben 4-esnek és 5-ösnek számozott szférák létjogosultságának sőt elvi lehetőségének is a tagadásával, a tudatból való száműzésével (oktatásból, kutatásból, lexikonokból, hogy "fogalmunk se lehessen róla"!)

      a jelenség nem új, nem csak az utóbbi tíz év rendszerváltását fémjelzi, nemcsak a kommunizmus modernizációs őrült révületét, nemcsak a huszadik század elvadult monopol-kapitalizmusát talán éppen fordítva áll a dolog: kivételt jelent a történelemben, amikor tisztességgel méltányolni igyekeztek és sikeresen méltányolni tudták valamilyen módon az egyes ember minimálisan önszervező léthez való jogát egy ilyen korszak lehetett az a korai feudalizmus, amikor a jobbágytelek mérete definíciószerűen akkora volt, amekkora egy nagycsalád megélhetéséhez a közterhek megfizetése után elegendő volt, és ilyen lehetett például az Egyesült Államok korai benépesülésének időszaka is, amikor kissé más megfogalmazásban, de szintén igyekeztek elismerni mindenki személyes jogát a saját, önszervező léthez

      a piaci mozgások és a monopolérdekek abszolutizálásával szemben csak társadalompolitikai prioritások megfogalmazásával és érvényesítésével védhető meg (alakítható ki) a létük a segélyrendszerek önértékelést, reményt, mindenféle hitet, humánumot lebontó hatása előtt ez az utolsó sávja az öntudatos, önszervezésre törekvő, az önállóság minimumát felmutató létnek

      hátránya e szférának, hogy nélkülözi a profitérdekeltség termelési és innovációs, fejlesztési dinamizmusát, ugyanakkor hihetetlenül erős a stabilizáló, megtartó képessége (feltételezve az állami szerepkör megfelelését, kompatibilitását) tartós munkanélküliségi várakozások idején a hosszabb távon destruktív segélyrendszerekkel szemben értelmes alternatívát jelentene e létforma kiterjesztése, mint a társadalmi tartalék, puffer szférája parasztság, a paraszti létforma védelme a fejlett országokban a jelen elemzésben piac alattinak nevezett 4-es és önellátónak nevezett 5-ös szférák védelmére való törekvéssel is magyarázhatóak bár más a megfogalmazás Európai Unió-beli vitákban, azonban e szférák értékmegőrző (ha éppen nem génbank jellegűnek tekintett) funkciója közkeletű érv a mezőgazdasági támogatások rendszere mellett

      ritkán kerül kifejtésre, és ezért naponta vezet félreértésre, hogy a fentiek szellemében a kisvállalkozások "támogatásának" nevezett állami intézkedések tartalmukat tekintve nem a gazdasági, termelési teljesítményen felüli aránytalan állami jutalmat jelentenek közpénzekből (amelyeket mások adójából fedeznek), hanem valamilyen mértékű kompenzációt a monopólium-pártoló vagy piac-elvű szabályozás káros mellékhatásai, ellen a 4-es és 5-ös szférákban

      e létezési szféra tömegméretekben nem az emberek személyes elhatározásától függ napjainkban, hanem az állami szabályozás "engedélyétől", jóindulatától az élet egyéb területeire kitekintve határozott kapcsolat van az emberi minőség leépülése, kiszolgáltatottsága, értékvesztése és 4-es, 5-ös gazdasági szféra modernizációs ideológiájú, tudatos állami lehetetlenítése között (mind a gyakorlati politikai cselekvések terén, mind a hatalommal rendelkező érdekek megfogalmazódása terén, mind a társadalom elméleti sémák világában!) a népművészetek, népi mesterségek, a polgári világ egyes szolgáltatásai és a velük járó tudati tartalmak iránti nosztalgia nem kis részben a jelen elemzésben 4-esnek és 5-ösnek jelzett gazdasági szférák előnyei, emberi minőséget segítő hatásai utáni nosztalgiát, vágyat jelenti

6) "gazdaságon kívüli" szereplő segélyre szoruló, a gazdasági önszervezésben, a termelésben részt nem vevő (onnan egyesek hiányos képességei miatt kiszorult, tömegméretekben pedig állami eszközökkel eltökélten és részvétlenül kiszorított) állampolgárok

Az egyszerűsített ábrán szereplő két vastag nyíl azt jelzi, hogy minél messzebb kerülünk a klasszikus versenyző piaci viszonyoktól, annál inkább növekvő probléma az állam és a gazdaság helyes (igazságos) és hatékony működést eredményező szétválasztása, annál kevésbé jelentenek megoldást a klasszikus piacszervezési módszerek.

Válasz keresés a ("4-es") problémára

"Aktív érdekeltségű" gazdálkodási szolgáltatási infrastruktúra (1999.)

   A probléma:miként befolyásolja a termelési eredményességet az az érdekeltségi rendszer, amely jellemző a vállalkozási (vagy gazdálkodási) szolgáltató "infrastruktúrára"?

   A gazdálkodási szolgáltatások: szakmai tanácsadók, adminisztrációs segítségek, könyvelés, adótanácsadás, szerződéskötési és érvényesítési segítségek, jogászi közreműködés, pályázási segítség.

   Az érintett gazdálkodók köre: az érdek-érvényesítésre csak korlátozottan képes "piac alatti" gazdasági szereplők. Szokásos megnevezéssel: a családi vállalkozók, önfoglalkoztatók, kényszervállalkozók, mikro vállalkozók, a kisebb egyéni vállalkozások és kft-k stb.

   A Javaslat: egy infrastruktúra szerűen kialakított szolgáltatási rendszer, amely a termelés eredményességéből is részesedik, és elérhető azoknak is, akiknek anyagilag csak ezután volna elég ereje megfizetni.[ii] .

   Finanszírozás: Az állam finanszírozná meg ezeket a szolgáltatókat előzetesen (az alanyi jogosultság irányába kiterjesztve a támogatottak körét - mint a hasonlatként felhozható olyan egyetemi felvételiknél, ahol egyre inkább szinte mindenkit felvesznek, de utána komolyan veszik az egyetemen belüli teljesítést). Gazdálkodási siker esetén a vállalkozó visszafizetné a támogatást az államnak és valami felárat adna még a szolgáltatónak. A vállalkozó kudarca esetén nem kell a gazdálkodási szolgáltatásokat vissza fizetnie az államnak, viszont nem is léphetne fel más ügyekben sem sikeres vállalkozóként. A gazdasági szolgáltató gyenge munkája, hanyagsága, sőt ellenérdekű fellépése esetén a felvett szolgáltatási díjat az állam felé vissza kell fizetnie, és az eset súlyosságától függően bírságot, sőt kártérítést is fizethet. Az esetet követően pedig később nem léphet fel államilag megelőlegezett fizetésű szolgáltatóként .

   Érdekazonosság: Az államnak kellene garanciát adnia a hanyag vagy ellenérdekű gazdálkodási alap-szolgáltatások ellen, mert a családi és egyéb kis vállalkozások széles körében ezt nem tudják kivédeni. A köztestületi forma például a szolgáltatók kereteként ehhez megfelelő keretet adhat, az állami alapítással, a saját belső önkormányzatával, a szigorúan felügyelt alapnormáival (eltérően számos mai kamarai példától). Állami feladatot látna el ez a köztestület annyiban, hogy egy gazdasági szférát (az ábrán a 4-es oszlop) jelentősen megerősítene (növelve a termelést, szűkítve a pillanatnyi és a későbbi segélyezettek körét) önfinanszírozóvá is válhat egy dinamó-szerű indítás után akár teljes mértékben (sok ponton könnyítve az állami költségvetés kötelezettségein). Csak az állam lehet alkalmas arra, hogy a "piac alatti" vállalkozások járulékos szolgáltatásainak kockázatát egy infrastruktúra szerű háttérrel széles réteg számára csökkentse.

   Előny: (más gazdasági és állami szereplők számára) az ide kapcsolódó gazdálkodók hitel-kockázata csökkenne (kisebb kamat) javulna a gazdálkodók adózási fegyelme, javulna igazodása az előírásokhoz  javulna a gazdálkodók kapcsolata más hatóságokhoz

   Aktualitás: Egy "jobb megoldásnak" mindig van értelme. A kis gazdaságok, vállalkozások helyzete ma megoldatlan Magyarországon, nemcsak a termékek piaci helyzete miatt A nagyobb vállalkozásokra kitalált támogatási és versenyeztetési módszerek nem sikeresek ebben a körben Az Európai Unióba való csatlakozásunk előtt nagyon előnyös volna megtalálni a módját a kisgazdaságok százezres tömegű talpra állításának (nem csak a mezőgazdaságban!). Ezen új megoldás szélesebb körű bevezetését legalább kísérletekkel elő kellene készíteni, akár már létező támogatási, érdekvédelmi kereteket is felhasználva.

   A politikai taktikai aktualitás: Ez nagyon nehéz kérdés, mert úgy kérdez, hogy nem arra kíváncsi, amit megfogalmaz. 1979. óta érzékelem ezt a problémát, miszerint itt soha semmi sem aktuális, mert vagy éppen nem törődik a politika a problémával (akkor pedig kit érdekel a megoldás), vagy éppen mert "a politika" már eldöntötte a megoldást, akkor meg minek okoskodni? Az elmúlt húsz évben tehát nem lett volna aktuális soha egy pillanatra sem ez a kérdésköteg?[iii]

Vissza az oldal tetejére