Vissza a főoldalra * Vissza a további fórumok előlaphoz
AZ
ANYAORSZÁG HATÁRAIN TÚL ÉLŐ MINDEN MAGYARNAK LÉTÉRDEKE
1997-ben, amikor az Állampolgárságról
szóló Európai Egyezményt az Európa Tanács aláírásra
megnyította, s amelyet elsőként Románia írt alá, gyökeresen megváltozott
a kettős- vagy többes állampolgárság európai nemzetközi jogban meghatározott
helyzete.
Az
Európai Állampolgársági Egyezményhez mellékelt hivatalos Magyarázó
Jelentés az alábbi megállapításokkal igazolja az új Egyezmény létrejöttének
szükségszerűségét.
Az 1930.
évi Hágai Egyezmény
az Állampolgársági Jogszabályok Konfliktusáról, 3. szakaszában előírja:
”minden állam saját joga szerint határozza meg, hogy kik az állampolgárai”.
Az 1963. évi Egyezmény a többes állampolgárság korlátozását
szorgalmazta.
Az Európában 1963 óta végbement
változások hatására az Európa Tanács felülvizsgálta a többes állampolgárság
elkerülésének elvét és olyan szabályozókat javasolt, amelyek lehetővé
teszik, hogy érintettek egy másik állam állampolgárságának elnyerésekor
származás szerinti állampolgárságukat megtarthassák !
A Magyarázó
Jelentés 14. pontja
a következőket tartalmazza: "Az 1989 óta Közép- és Kelet-Európában
végbement demokratikus változások eredményeként felmerülő problémák még
inkább kihangsúlyozták az állampolgárságról szóló új Egyezmény szükségességét.
Gyakorlatilag ezen új demokráciák mindegyike rákényszerült, hogy új állampolgársági
és idegenrendészeti törvényeket alkosson. Ezen a téren egy átfogó Európa
Tanácsi Egyezmény léte fontos mérce.”
Az
Európai Állampolgársági Egyezmény a természetes személyek állampolgárságára
vonatkozó elveket és szabályokat, valamint többes állampolgárság esetén
a katonai kötelezettségre vonatkozó szabályokat fogalmazza meg, amelyekkel
az aláíró államok belső jogának összhangban kell lennie.
A
2. cikkely (a) pontja szerint az „ ’állampolgárság’ valamely személy
és egy állam közötti jogi köteléket jelenti, és nem utal a személy
etnikai származására”. E rendelkezés rendkívüli jelentősége abban áll,
hogy például a romániai magyar nemzetiségű természetes személy romániai
állampolgár, de nem román! Ezért van például kiemelt jelentősége annak,
hogy az Európai Alkotmánytervezetben citizens’ righst
– citoyenneté fogalmat használnak és nem a nationality – nationalité minősítést!
Egyébként,
a Magyarázó Jelentés utal a Nemzetközi Bíróság Nottebohm Ügy kapcsán
hozott határozatára, mely szerint „az állampolgárság egy jogi kötelék, melynek
alapja a kötődés társadalmi ténye, a lét, az érdekek és az érzelmek valódi
kapcsolata, együtt a kölcsönös jogok és kötelezettségek létezésével
(Nottebohm Ügy, ICJ Report, 1955, 23. old.).
A
2. cikkely (b) pontja értelmében a „’többes állampolgárság’
ugyanazon személy által két vagy több állampolgárság egyidejű birtoklását
jelenti”. Tehát egy természetes személyt egyidejűleg két- vagy több álllamhoz
is köthet jogi kötelék! Figyelem: a személy és az állam közötti jogi kötelékről
van szó!
A
3. cikkely 1. pontja szerint „Minden állam saját joga szerint határozza
meg, hogy kik az ő állampolgárai.” A 2. pont értelmében pedig „Az ilyen
törvényt más államok kötelesek elfogadni amennyiben az összhangban áll a
vonatkozó nemzetközi egyezményekkel, a nemzetközi szokásjoggal és az állampolgárság
tekintetében általánosan elismert jogelvekkel.” Tehát minden állam saját
joga szerint dönt, s e döntést más államok kötelesek elfogadni! Nincs szükség államok közötti
egyezményre, hogy adott állam belső jogrendjében saját állampolgárairól,
illetve természetes személyek állampolgárságáról rendelkezzen.
A Magyarázó Jelentés e témáról a következőképpen ír: „Az emberi
jogokra vonatkozás jogalkotás fejlődésével a második világháború óta
egyre inkább elismerik, hogy az állam diszkrecionális jogainak gyakorlása
során ezen a területen figyelembe kell venni a személyek alapvető jogait,
nevezetesen azt, hogy az állampolgársághoz fűződő jog egy inherens emberi
jog, amelyet a nemzetközi jog elismer és azt is, hogy az államnak az állampolgársághoz
kapcsolódó ügyek szabályozására vonatkozó jogkörét behatárolja azon kötelezettsége, hogy biztosítania kell
az emberi jogok teljes körű védelmét.” Például: a szülőföldhöz való
jogot!
A
4. cikkely (c) pontja pedig előírja: „senkit sem lehet önkényesen
megfosztani állampolgárságától.” A
Magyarázó Jelentés szerint ez a pont az Emeri Jogok Egyetemes Deklarációjának
15. cikkelye (2) bekezdéséből került át, s általános védelmet biztosít,
amely különösen jelentős a jelen Egyezmény 7. cikkelye tekintetében, amely
az állampolgárság törvény erejénél fogva történő vagy az aláíró állam
kezdeményezésére történő elvesztésére vonatkozik.
Az V. Fejezet rendelkezik a kettős állampolgárságról.
A 15. cikkely előírja, hogy aláíró állam belső jogában meghatározhatja,
hogy „(a) azon állampolgárai, akik egy
másik állam állampolgárságát megszerzik, vagy azzal rendelkeznek,
megtarthassák-e állampolgárságukat vagy elveszítsék azt, illetve (b) hogy állampolgárságának megszerzése vagy megtartása függ-e egy másik
állampolgárságról való lemondástól vagy annak elvesztésétől.” A
Magyarázó Jelentés szerint „a 15. cikkely specifikusan jelzi, hogy az
Egyezmény nem korlátozza az aláíró államok jogát abban, hogy engedélyezzék
a többes állampolgárságot. … Az, hogy egy állam engedélyezheti-e a többes
állampolgárságot attól függ, hogy vonatkoznak-e rá ezzel ellentétes kötelező
érvényű nemzetközi kötelezettségek.”
A
16. cikkely a korábbi állampolgárság megőrzése tárgyában a következőképpen
szabályoz: „Egy
aláíró állam egy másik állampolgárságról való lemondást vagy annak
elveszítését nem teheti állampolgársága megszerzésének vagy megtartásának
a feltételének, amennyiben az ilyen lemondás vagy elvesztés nem lehetséges,
vagy méltányosan nem követelhető.” Tehát
e rendelkezés is mérvadó! Ugyanis, az új Európai Egyezmény éppen azért
született meg, hogy a kettős- vagy többes állampolgárság nemzetközi jogi
keretét megteremtse! A Magyarázó Jelentés értelmében „Ez a rendelkezés
azt kívánja biztosítani, hogy senkit ne akadályozhassanak meg egy állampolgárság
megszerzésében vagy megtartásában csak azért, mert nem nem lehetséges vagy
nehéz egy másik állampolgárásgot elveszteni. A méltánytalan,
tényszerű vagy jogi követelmények meglétét minden egyes esetben azon aláíró
állam nemzeti hatóságainak kell vizsgálnia, amelyeknek az állampolgárságáért
a személy folyamodik.”
A
17. cikkelynek megfelelően „(1) Egy aláíró állam egy másik állampolgársággal
rendelkező állampolgárait ugyanazon jogok és kötelezettségek illetik azon
aláíró állam területén, mint a másik aláíró állam állampolgárát.”
A Magyarázó Jelentés szerint „Az (1) bekezdés azt az alapelvet
tartalmazza, hogy a többes állampolgárok annak az aláíró államnak a területén,
amelyben laknak, azonos eljárást kell, hogy élvezzenek, mint a csak egyetlen
állampolgársággal rendelkező személyek, például a szavazati jog, a
tulajdonszerzés vagy a katonai kötelezettségek teljesítése tekintetében.
Ezeket a jogokat és kötelezettségeket azonban bizonyos körülmények között
nemzetközi megállapodással módosítani lehet (lásd például a VII.
Fejezetet a katonai kötelezettségek tekintetében).” E cikkely (2) bekezdésének
(a) pontja foglalkozik a diplomáciai és konzuli védelemmel. Megállapítja:
„a nemzetközi jog szabályait betartva, az aláíró állam nyújthat diplomáciai
vagy konzuli segítséget vagy védelmet olyan állampolgára javára, aki egy másik
állampolgársággal is rendelkezik. Figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy
az Európai Unió egy tagállama nyújthat diplomáciai vagy konzuli segítséget
egy másik Európai Uniós tagállam állampolgárának, amennyiben az utóbbi
állam nem képviselteti magát egy harmadik ország területén.”
És
ne feledjünk egy igen fontos előírást:
A
VI. Fejezet az állami jogutódlás és az állampolgárság összefüggéséről
szól.
A 18. cikkely értelmében „(2) Állami jogutódlás
eseteiben minden érintett aláíró állam az állampolgárság megadásáról
vagy megtartásáról szóló döntéshozatal során különösen az alábbiakat
köteles figyelembe venni: (a) az érintett személynek az államhoz fűződő
valódi és tényleges kapcsolatát, (c) az érintett személy akaratát, (d) az
érintett személy területi származását.” A (3) bekezdés pedig ilyképpen
rendelkezik: „Amennyiben az állampolgárság megszerzése a külföldi állampolgárság
elvesztésének függvénye, a jelen Egyezmény 16. cikkének rendelkezéseit
kell alkalmazni.” Anélkül, hogy a Kárpát-Medencei magyarság jogutódlási
problémáiról és következményeiről értekeznék, csupán a 16. szakasz elsődrendűségére
utalok vissza! A Magyarázó Jelentés szerint „Az 1978. évi Bécsi Egyezmény
az ’államok jogutódlását’ úgy határozza meg, mint az egyik állam másik
által történő helyettesítését az adott terület nemzetközi kapcsolataiért
viselt felelősség tekintetében. … Ezek az elvek vonatkoznak az aláíró államokra, függetlenül attól,
hogy jogutód vagy jogelőd államok.”
Adalékként néhány tisztázó fogalom a
Magyarázó Jelentés értelmezésében.
-
Az állampolgársági jog
területén a „jogállamiság” fogalmának relevanciáját az egyes államok
alkotmányos és jogi tradícióinak fényében kell látni. Néhány alapvető
kritérium: a döntéseket szilárd jogalapon kell hozni, a jogszabályt azzal a
céllal kell értelmezni, hogy védelmezze az állampolgárok jogait és szabadságait,
a jogszabályokat abban a szellemben kell értelmezni, amelyben azokat meghozták.
-
A „valódi és tényleges
kapcsolat” kifejezést először a Nemzetközi Bíróság használta a
Nottebohm ügyben. Ez az érintett személynek az állammal való „lényegi
kapcsolatára” utal. Ezért az állampolgársági jog kötelékének összhangban
kell állnia az illető személynek az állammal való tényleges kapcsolatával.
- „Az érintett személy folyamatos tartózkodási
helye” az állami jogutódlás idején, az állami jogutódlással érintett
területen vagy a jogelőd állam területén levő folyamatos tartózkodási
helyére vonatkozik
- A „területi származás” nem vonatkozik a személynek
sem az etnikai, sem pedig a társadalmi származására, hanem arra, ahol az
illető személy született, ahol szülei vagy nagyszülei születtek, vagy egy
feltehetően létező belső állampolgárságra. Ezáltal ez hasonlít a ius
soli és a ius sanguinis alapelvek alapján történő állampolgárság
megszerzésének eldöntésére alkalmazott feltételekre. (Mai példa: Románia
Állampolgársági Törvényének módosítása, mely szerint „10-1. § Azok
az egykori román állampolgárok, akik 1989. december 22-e előtt nekik fel nem
róható okok miatt veszítették el román állampolgárságukat, vagy ezt az
állampolgárságot az ő
akaratuk nélkül vonták meg tőlük, valamint ezek másodfokig
való leszármazottai, kérésre visszakaphatják vagy nekik visszaadható a román
állampolgárság, az idegen állampolgárság megőrzése mellett és a
lakhelynek az országban történő állandósításával vagy ennek külföldön
való megtartásával, amennyiben megfelelnek a törvényben előírt feltételeknek."
(Hatályos 2003. június 9-től, megjelent: Románia Hivatalos Közlöny I. rész,
399. szám, 3-5. old.).
-
“Állampolgárság-vesztés”
(16. cikkely) nem követelhető meg ott, ahol ez nem lehetséges vagy méltányosan
nem követelhető – e bekezdés különösen fontos azokban az államokban,
ahol bizonyos esetekben a többes állampolgárságot rendszerint nem engedélyezik.
-
A
“folyamatos tartózkodási hely” kifejezést azért használják, hogy összhangban
álljon a “résidece habituelle” francia fogalommal, amelyet az 1963. évi
és a jelen Egyezmény, valamint más, közelmúltban készült dokumentum is
alkalmaz.
Ami
pedig a katonai kötelezettség teljesítését illeti, értelmetlenek a
riasztgatások.
A
21. cikkely (1) bekezdése értelmében „Két vagy több aláíró állam állampolgárságával
rendelkező személyeknek csak az egyik aláíró állam iránti katonai kötelezettségüket
kell teljesíteniük.” Ebben az esetben már valóban szükség van államok közötti
megegyezésre, hiszen a (2) bekezdés
szerint „Az (1) bekezdés alkalmazásának módozatait az aláíró államok közötti
külön megállapodások határozhatják meg.” A Magyarázó Jelentés értelmében
a többes állampolgárságú személy katonai kötelezettségeit rendszerint
abban az aláíró államban teljesíti, amelyben az illető személy
folyamatosan tartózkodik. Ám az ilyen személy szabadon választhat, hogy
katonai kötelezettségét egy másik olyan aláíró államban teljesíthesse,
amelynek szintén állampolgára és amelyben van kötelező katonai szolgálat.
Nyilvánvaló:
A kettős- vagy többes állampolgárság intézménye a demokratikus jogállam
sajátja.
Az állampolgárságra vonatkozó szabályozás az állam saját joga.
Az állam saját állampolgáraira vonatkozó belső szabályozását az
Európai Állampolgársági Egyezményt aláíró államoknak el kell fogadniuk.
Nincs kötelezettség arra, hogy az állampolgárságot megadó állam
azzal az állammal (vagy államokkal) kössön megállapodást, amelynek állampolgára
hozzá folyamodott állampolgárságának elnyeréséért.
Alapelv, hogy a kettős vagy többes állampolgárság ne járjon a korábbi
államolgárság elvesztésével! Bár aláíró állam szabadon rendelkezhet e
kérdésben, az Egyezmény szelleme és betűje az állampolgárt védi és a
kettős vagy többes állampolgárság intézményének belső jogban való szabályozását
sürgeti!
A
kérdés: nemzeti
hovatartozás alapján el lehet-e nyerni kettős állampolgárságot? Igen!
Jogállamokban
alkotmány, törvény szabályozza, hogy a nemzethez tartozó személy milyen
feltételeknek megfelelően nyeri el a nemzete képviseletét ellátó anyaország
állampolgárságát. Spanyolország a határain túlról most vár kb. 1 millió
spanyol származásút, hogy megadja a spanyol állampolgárságot!
De
közelebbi példával is élhetünk: Romániában minden horvát nemzetiségű
romániai állampolgár – horvát állampolgár is és horvát útlevele is
van; a moldvai románok tízezrével kapják meg a román állampolgárságot.
A
romániai 21/1991. sz. Állampolgársági Törvény,
amelyet 2000-ben módosítottak és a Hivatalos Közlöny 98. számában újraközöltek,
már korábban elismerte a kettős- vagy többes állampolgárságot.
A
II. Fejezet rendelkezik az állampolgárság elnyeréséről.
Az
5. szakasz értelmében a román állampolgárság elnyerhető születéssel, örökbefogadással,
kérésre.
A
10. szakasz előírja, hogy román állapolgárságot lehet adni az egykori román
állampolgároknak, akik kérik annak visszaszerzését, az idegen állampolgárság
megtartásával és az állandó lakhely országon belüli állandósításával
vagy külföldön való megtartásával.
A
10-1. szakasz értelmében azok az egykori román állampolgárok, akik 1989.
december 22-e előtt nekik fel nem róható okok miatt veszítették el román
állampolgárságukat, vagy ezt az állampolgárságot az ő akaratuk nélkül
vonták meg tőlük, valamint ezek másodfokig való leszármazottai, kérésre
visszakaphatják vagy nekik visszaadható a román állampolgárság, az idegen
állampolgárság megőrzése mellett és a lakhelynek az országban
történő állandósításával vagy ennek külföldön való megtartásával,
amennyiben megfelelnek a törvényben előírt feltételeknek. (Hatályos 2003.
június 9-től, megjelent: Romániai Hivatalos Közlöny I. rész, 399. szám,
3-5. old.).
A
23. szakasz rendelkezéseinek megfelelően a román állampolgárságot elveszíthetik:
az állampolgárság visszavonásával, az állampolgárságról való lemondással,
egyéb a törvény által meghatározott módon.
A
24. szakasz előírja: a születés szerinti állampolgárságot nem lehet
megvonni.
A szülőföldjén magyar
nemzeti önazonossággal megmaradni óhajtót erős érzelmi és tudati szálak
kötik a magyar nemzethez. Ezen együvé tartozás szilárdabbá tételének és
jogi kötelékkel szentesítésének alapvető feltétele a magyar állampolgárság
nemzeti hovatartozás alapján való elnyerése.
Szüksége van-e az erdélyi
magyarnak a kettős állampolgárságra, illetve román állampolgárságát
megtartva, a magyar állampolgárságra ?
Ki adhat választ e kérdésre
?
Az illetékes a polgár, mert
ő a jogalany. Neki van joga, hogy kérelmével egy másik államhoz forduljon s
kettős vagy többes állampolgárságot megszerezzen.
A másik illetékes az állam,
amelyhez a polgár kérelmével fordul, mert minden állam saját joga szerint
határozza meg, hogy kik az állampolgárai!
Miként válaszol az állam a
polgár kérésére ? A belső
jogrendszeréhez tartozó-, valamint a nemzetközi állampolgársági jogszabályoknak
megfelelően!
Általános alapelv, s egyben a
nemzetközi közjog alapelve, hogy az állampolgársági ügyek minden állam
belső joghatósága alá tartoznak.
Amint láttuk, a Román Állampolgársági
Törvény nem tiltja a kettős állampolgárságot, s a román állampolgárság
visszaszerzése akkor is lehetséges, ha valaki másik állam polgára és állandó
lakhelye nincs Romániában !
Számtalan polgár él Romániában,
akinek kettős állampolgárságuk van. Ezek jó része nemzeti hovatartozás
alapján részesült kedvező eljárásban, például a moldvai állampolgárok,
akik az utóbbi időben tízezrével kapták meg a román állampolgárságot -
nemzeti hovatartozásuk alapján! A romániai horvátok pedig mindannyian horvát
állampolgárok !
A nemzeti hovatartozás
alapján elnyerhető kettős állampolgárság tehát nem utópia, hanem a
nemzethez tartozás köteléke és a szülőföldön való megmaradás egyik
fontos biztosítéka.
Magyarországnak,
- ha törvényhozó és végrehajtó hatalmat gyakorló közképviselete egységes
nemzetben gondolkodik -, belső jogrendjét
megfelelőképpen módosítva, halaszthatatlanul meg kellene jelenítenie azt a
feltételrendszert és jogi szabályozást, amely alkalmas a nemzethez kötődés,
az anyaországhoz kötődés szavatolására, oly módon, hogy a magyar nemzetiségűt
szülőföldjén való megmaradásra késztesse. Ezen kötődés szilárdabbá tételéhez
alkotmánymódosításra is szükség lenne, hiszen, ha a nemzethez tartozás
alkotmányos joggá válik, s az állampolgárság elnyerésében is kifejeződik,
akkor a nemzettársak teljes és tényleges egyenlősége is valóra válik, anélkül,
hogy szülőföldünkről le kellene mondanunk.
Aztán döntse el a polgár
- és senki más helyette -, akar-e élni a lehetőséggel, hogy nemzetéhez kötődve
otthonának érezze anyaországát, anélkül, hogy feladná szülőföldhöz
való ragaszkodását !
2003-08-08