Vissza a főoldalra * vissza 1999 dec 10 programhoz

Az első előadást Dr Samu Mihály tartotta szeptember 22-én. Évek óta hangoztatja az alkotmányozó hatalom és a törvényhozó hatalom szükségszerű és lényeges különbözőségét, amiről gondolatait könyv formában is megjelentette.

Az alkotmányozás folyamatát nem lehet alárendelni napi politikai csoportérdekeknek. Ez ellen védett korábban a hagyomány ereje. Mára már a pártok kisajátították az alkotmányozást, és ehhez a hagyomány elvetésén túl a magyarországi egykamarás parlament ma különösen alkalmas feltételeket nyújt.

A polgári társadalmak kialakulásától fogva az alkotmányozás általában a parlamenti törvényhozástól elkülönült tevékenységgé vált. Ennek a modern parlamenttől elkülönült tevékenységnek a pártok szerint tagolódó képviselők (alsóház) körén belüli megvalósítása lényegében az alkotmányozás kisajátítását jelenti. Az alkotmányozásra jogosult népszuverenitás tágabb jogosultság, mint amit az egykamarás parlament keretében lehetne gyakorolni.

Ha volna második kamara (felsőház) a parlamentben, amelyben jelentősebb civil szerveződések képviselői is helyet kapnának (történelmi egyházak, gazdasági és hivatáskamarák), valamint a határon túliak képviselete, esetleg kiemelkedő személyekkel kiegészítve (volt miniszterelnökök és mások), akkor a két ház együttes ülése már megközelítene egy alkotmányozó nemzetgyűlést.

Az alkotmányozásnak kiemelt témaköre lenne az autonómia elve. Az alulról felépülő társadalom az autonómiákból építkezik.

Az autonómiák rendszerében értelmezhető a nemzeti alkotmányosság gondolata is.

Az egymást fékező-kontrolláló hatalom-megosztás hamis elvével szemben (törvényhozó, végrehajtó, bírói) Samu Mihály felvetette a gazdasági, szociális, kulturális és hatalmi szférák önálló alkotmányos elveinek megfogalmazását, rögzítését, és funkcionális, egymást kiegészítő egyensúlyának gondolatát.

Dr Zétényi Zsolt hozzászólásában megjegyezte, hogy a magyar politikai felfogás a múlt század óta meghatározóan liberális. A xx. századi szélső libertinizmus viszont már csalárd módon részérdekek mellett elkötelezett, részrehajló.

A történelmi magyar közjog nem ismerte a magyar külön-érdeket. A magyar állam volt erősen magyar-érdekű (önszervező képességtől függően). Más szóval a nemzet érdeke nem jogosíthat fel a méltányos játékszabályok elvetésére! Ezt igazolja, erősíti az ezeréves magyar államiság és a magyar alkotmányosság, a közjog iskolája, hagyománya.

Egy majdani, remélhetően eredményes alkotmányozó nemzetgyűlés tagjait olyan organikus szemléletnek kell áthatnia, amely ki tud lépni a mechanikus párt-logika világából. Nevelésre, tanulásra van szükség. Az állam- és jogtudomány mellett az értékek világát is oktatni kellene.

1949-es évszám helyett a 2000/1-es számot adni az alkotmánynak maga volna a voluntarizmus.

Vissza az oldal tetejére