vissza a főoldalra *  

From: Fáy Árpád [mailto:arpad.fay@gmail.com]  - Sent: Thursday, August 01, 2013 7:02 PM - To: 'mindenkinek.akit.erdekel@gmail.com' - Subject: Oklisták vissza vétele nélkül a devizahiteles csalást nem tártuk fel, nem értettük meg - El kellene kezdeni a gondolkodást bátorítani.

 Vissza az oklistát, ne beszéljünk mellé

Az oklisták vissza vétele helyett tovább fizetni minden komolyan vehető jogalap nélkül?

Az ország talpra állása érdekében a szerződések általános feltételeinek rendezése helyett - tovább fizetni össze-vissza mindenféle alaptalan követelést? Állami szinten is?

Nehéz az embernek eldönteni, hogy mi folyik a háttérben.

Ami az előtérben van, amit a nyilvánosságnak tálalnak (lássad alábbi írást, MTI közleményt), azt ha elhisszük, akkor úgy tűnik, hogy alapvető távolság van gondolkodásban a józanság és a hatalmi műveletek világa között.

Ez a távolság akkora, hogy alig lehet áthidalni még érveléssel is.

Az állami vezetés nem tudja, hogy nem volt közel egymillió devizahitel, vagy csak az MTI erőlteti a hamis látszatot? A szöveg láthatóan játszadozik a szerző számára irodalmi szójátéknak tűnő különbségekkel, mint jelzálog alapú devizahitel vagy deviza alapú hitel, holott csak deviza elszámolású forinthitel volt (de az MTI nem kíséri figyelemmel a pereket, a fogalmakat tisztázó vitákat)?

A tényállás az, hogy jogalap nélkül fejik a bankok a majd egymilliós létszámú hiteles ügyfelet (ami köznapi kifejezéssel rablás). A kormány meg (mint a túsz, aki beleszeret a túszejtőjébe, vele cinkosan) játszadozik a húrokon, valamit érlel olyan kijelentésekkel, hogy akik lakásra vettek fel hitelt és már nem tudják fizetni, azoknak segíteni kell, akik például vállalkozás indításhoz vettek fel szabad felhasználású hitelt (mert az állam sem segített rajtuk a hitelforrások elzártságát lazítani), azok most bűnhődjenek, hogy lábra akartak állni. Fizessen, aki nem érti, hogy itt élni törekedni nem szabad. A lakás életfeltétel, a vállalkozás indítás lehetősége szintén. Játszadozik velünk a hatalom, hogy mikor melyiket feszíti meg. És akik elfáradnak, azok menekülnek világgá, azok magukba roskadnak, azok hamarabb halnak. Nem nagyon értem, miért nyilatkozik a kormány nyakra-főre úgy, hogy ezt nem érti.

Hogyan lehetne felhívni a kormány figyelmét, hogy a guruló aranypénzek, a mechanikus reteszelésű pénzjelek korszaka lejárt? Hogy száz éve már egy félévesre tervezett háborúból négy éves világégést lehetett szervezni a hitelpénzzel? Nemhogy a magyarországi lábraállást megfinanszírozni. Nem csak világégésre jó a hitelpénz találmánya, a logikai reteszelésű pénzjel használata. Meg kellene érteni, és el kellene kezdeni gondolkodni, hogy a minden fejlődést gátló jelzálog fedezet rendszerből merre felé lehetne továbblépni a valós fejlődést, a valós teljesítményt megfinanszírozandó. Mire kellene irányuljon tehát ama logikai reteszelés? Az amerikai millió hektáros pampák utánzására aligha az itthoni föld-oligarchák kitenyésztésében (a fél ország rákosista megnyomorítása, felszámolása árán). Az amerikai, mára jól áttetszően csaló pénzügyi mechanizmussal millárdosokká lett „élcsapat” lekörözése szintúgy értelmetlen álom. De a maradék ország, a maradék magyarság feltápászkodásának segítése funkció-azonosan használt hitelpénzzel talán még hozhatna eredményt. És ebből a szempontból másodlagos kérdés, hogy mindenféle martalócok váltságdíj követelései, sarcai milyen ál-indokokkal vannak alátámasztva. A döntő, hogy egyelőre máshoz, mint erőszakos lobbik sarcait fizetgetni csendes morgolódással – nem értünk. Nem látszik az ország pénzügyein. Még csak olyan adóstruktúránk, pénzügyi rendszerünk sincsen, amiben esélyünk lehetne fölcihelődni. A jószándékú evidens szervezési megoldásokat nem vállalja a bódult ország-vezetés. Mintha Ferihegyen és körben a határokon tankok berregnének, és már csak a behatolás odázása lenne lehetőség, nem pedig az ország valódi építése. Helyette fizetünk mint a katonatiszt (ami alatt a pénznek értéket tulajdonítani nem tudó, a pénzt meg sem számoló, a pénzt csak ablakon kidobni tudó költekezőt értettek a régiek). Vigasztaljuk egymást, hogy kifizeti az állam a hiteleket, mert ha már fogalma sincsen a pénz mivoltáról, de legalább nem hagyja ott az út mellett az embereket ezután (mint tette eddig, mert nem csak az éjjeli gyilkosság divattal nem tud mit kezdeni, hanem a mindent betöltő látványos uzsorával sem, ha banki pénztárablak díszlet mögül szervezik). Mire válasszon az ország? Arra, amit a devizahitelek ügyében olvashatunk nap-mint nap? Amit a nemzeti-oligarchákról hallhatunk nap-mint nap? Ha nemzeti oligarcha táblát lóbál egy banki, vagy bármilyen közszolgálati csaló, integrátor, akkor neki nem ér neve, ő nem korrigálható, az ő kártételét sors-szerűen kell elviselnie az országnak? Mintha ellenség randalírozna?

A pénzhez való értelmet szinte általánosan a blöffhöz és hatalmi kötődéshez kapcsolják, nem sok helyet adva a képzetekben az emberi tenni akarásnak, a pénzhasználati jogoknak.

Persze vannak figyelmeztető jelek, egyesek szerint az utóbbi húsz év háborúi a világban úgy is értelmezhetőek, hogy nem lehet a pénzt funkció-azonosan egyszerűen elszámolási eszköznek tekinteni (egy erőszakos bankérdek-álcát felvett csoport miatt). Ezek tehát nem bankok, ha bármi igazság van az ilyen kijelentésekben, hanem bankokat elfoglalt kalózok. Akkor pedig tessék kimondani, hogy most a kormány fizet a kalózoknak, mert nem akar velük a fedélzeten viaskodni.

De meg kellene próbálni, mert talán a kalózoknak sem érdeke, hogy ennyire tájékozatlanok legyünk. Nem akarnak rólunk ők gondoskodni, meg nem is értenek hozzá.

Szerintem túl nagy az öncenzúra, a belső gát a gondolkodás ellen pénzügyekben. Mint 30 évvel ezelőtt is: „akinek esze van az nem gondolkodik”?

Vissza tehát az oklistákkal, a semmit meg nem oldó automatikus, hamis, gazdasági tartalom nélküli fizetgetésekkel.

Foglalkozzunk egy épkézláb szerződési feltétel rendszerrel.

És próbáljunk bele gondolni, hogy milyen lehetőséget jelent a logikai reteszelésű pénzjel.

El kellene kezdeni a gondolkodást bátorítani, művelni.

És talán a devizahitelek kezelhetősége is más fénybe kerülne.

Miért tesz úgy a kormány, mintha legalább annyira nem értené, mi folyik itt, mint egy 8 osztályt végzett segédmunkás, aki devizahitelt vett fel, és rajtavesztett. Állása billeg vagy már nincsen is, de buzgón készülődik a hajléktalan életmódra. Már keresi is, melyik híd alatt fúj legkevésbé a szél télen. Normális dolog ez?

A kormánynak nem annyira pénzébe, mint megértésébe kerülne (előbb-utóbb), hogy miféle káprázatért és mennyire kápráztatva fizetget és fizettetget velünk.

 

Fáy Árpád

 


Gazdaság-kormány-IMF

Devizahitelek - Varga Mihály: a hitelek forintosítása lehet a megoldás

 

    Budapest, 2013. augusztus 1., csütörtök (MTI) - A jelzálog alapú devizahitelek valamilyen módon történő forintosításával segítheti a kormány a devizahiteleseket - mondta Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter csütörtökön a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában.

    A miniszter úgy fogalmazott: a civil érdekképviselettel, valamint a Magyar Bankszövetséggel történt egyeztetések során körvonalazódott, hogy "valószínű olyan megoldást kell alkalmazni, amely valamilyen módon forintosítja ezeket a hiteleket".

    Varga Mihály kifejtette: a kormányváltáskor több mint 730 ezer jelzálog alapú devizahiteles volt Magyarországon, az elmúlt években a végtörlesztéssel, az árfolyamgát bevezetésével, a Nemzeti Eszközkezelő elindításával, illetve a különböző banki ügyfélsegítő programokkal 488 ezer embernek sikerült valamilyen segítséget adni. Emlékeztetett arra, hogy a kormány úgy döntött, a jelzálog alapú devizahitelt ki kell vezetni a piacról, mert rossz termék, és szeretnének segíteni azoknak az embereknek, akiket az eddigi megoldások nem értek el.

    Arra kell valamilyen megoldást találni, hogy az időközben jelentősen megváltozott árfolyamot és "a hektikusan változó kamatszintet megpróbáljuk valamilyen módon fixálni" - jelezte Varga Mihály, hozzátéve, hogy erre is vannak európai példák, például a kamatszint rögzítése egy plusz-mínusz sávban.

    Az érintettekről elmondta: az elsőszámú kedvezményezettek azok lehetnek, akik lakáscélú devizaalapú jelzáloghitelt vettek fel, de azok nem, akik szabad felhasználású jelzáloghitelt vettek fel. "Ezen hitelek kivezetése máshogyan történhet majd meg" - fűzte hozzá Varga Mihály. Vannak, akik befektetési céllal vásároltak lakást, rajtuk "nem tudunk segíteni" - mondta Varga Mihály.

    Kifejtette: az egyeztetéseken arról még nem volt szó, hogy a bankok mekkora terhet tudnak elviselni, a tehermegosztás nem került szóba. Kiemelte: a tárgyalásokon neki - az állam mellett - nemcsak az érintett hiteleseket, hanem azokat az embereket is képviselnie kell, akik semmilyen hitelt vagy csak forinthitelt vettek fel.

    Arra a kérdésre, hogy miként lehet majd kiszűrni azokat, akik tudnák fizetni hitelüket, mégis az állami segítségre várnak, Varga Mihály leszögezte: "a hitelt mindenkinek fizetnie kell", csak azokon tudnak és akarnak segíteni, akik a rossz szerződések, a rossz termék miatt kerültek nehéz helyzetbe.

    A miniszter jelezte: kapkodni nem kell, de megoldást kell találni, legkésőbb őszre el kell készülnie egy megoldási javaslatnak. Mivel a jövő évi költségvetésről szóló törvényt szeptember 30-áig kell benyújtani az Országgyűlésnek, addigra fel kell mérni azt, hogy egy ilyen segítő program mennyibe kerülhet az államnak.

    A Nemzetközi Valutaalaptól (IMF) felvett hitel visszafizetéséről Varga Mihály elmondta: 2,2 milliárd eurót kell visszatörleszteni az IMF-nek; erre rendelkezésre áll a fedezet, több forrása is van a visszafizetésnek, és biztonságos tartalék is marad.

    Varga Mihály kiemelte: az, hogy a magyar kormány az elmúlt három évben el tudott jutni idáig, törleszti a 2008-ban az előző kormány által felvett hitelt és még jelentős tartalékai is maradnak, azt jelenti, helyes irányba indultak el. Jelezte: az előtörlesztéssel, a rendelkezésre állási díj és a kamatszolgálat megtakarításával körülbelül 5 milliárd forintot nyer az ország.

gkj \ gpp \ ppd

 

MTI 2013. augusztus 1., csütörtök 8:50


 


 Vissza az oldal tetejére