From: Fáy Árpád [mailto:arpad.fay@gmail.com] - Sent: Saturday, June 27, 2015 11:24 PM - To: 'devizahitel@googlegroups.com' - Subject: RE: Devizahitel - PBT
„az MNB alapkamat helyett javaslom az inflációt,”
Nyugdíjasként vagy miért az ember tényleg elúszik a tennivalókban vagy enged a fáradtság mentségének.
De olvasva a leveleket kétfajta érzés fog el:
· rengeteg érdekes és remélhetőleg hasznos adalékot tesztek közre, amik közül remélem lesz erőm szemezgetni
· az alapokat tekintve azonban szinte érintetlenek vagytok (kis túlzással)
o ma azt mesélte nekem valaki, aki egyébként igen tisztelni való érdekvédő munkát végez, hogy ha ég a ház, be kell menni tüzet oltani és nem a berendezési tárgyakon csodálkozni. Én meg azt válaszoltam, ha ég a ház, például a villanyóra melletti megszakítót érdemes lekapcsolni, hogy a házban a tüzet az elektromos áram ne erősíthesse
§ Azaz érdemes ismerni illetve megérteni az elektromos hálózat jellemző berendezésének, a villanyóra melletti kismegszakítóknak, hajdan a biztosítéknak az értelmét, működési elvét – ami nem ment fel a tűzoltás egyéb teendőitől.
o mi a banki működés logikája? Milyen szolgáltatást nyújt úgymond piaci alapon? Miért kérhet pénzt és miért nem? Mit állít elő a bank, mit közvetít a bank és mit nem? Az ügyfélnek mire van joga, milyen elvárásokkal élhet, milyen szolgáltatásra tarthat igényt? Ha nem értjük meg, ha nem kérdezünk rá, ha nem tisztázzuk érintőlegesen sem, akkor nem menekültünk meg.
„az MNB alapkamat helyett javaslom az inflációt” Értem a logikát, mérsékeljük a bajt, keressük a kiutat. De az inflációt miért nekünk kell fizetni? Miért nem a bank kockázata az? Kicsit sem?
· Nem értem, hogy miért nem indult el egy tisztító eszmecsere arról, hogy ha ez egy piaci szerződés (a kölcsön), akkor a mi személyes szerződési felelősségünk és szerződési jogunk hogyan válik el a banküzemtől (hogy emelkedik-e a bútorok ára meg takarító szerek ára). Miért olvastam eddig sok év alatt egyetlen egy levelet valakitől, amiben ő is felveti a logikáját annak, hogy a gazdaságban ha egy üzleti partner saját hibájából csődbe megy és a szolgáltatást vagy az ellenértéket nem tudja fizetni, akkor tulajdonrésszel kell helyt álljon (tehát a bankok szépen kiosztják a tulajdonrészüket a kárvallott devizahiteleseknek). Mi van ebben boszorkányság? A maffiozó fizet és ezzel mérsékli az általa előidézett bajt (túl azon hogy felhagy csalásra épülő munkamódszerével, életmódjával). De menjünk tovább.
· Azért is kellene végre definiálni a kölcsönügylet mibenlétét, hogy jól el lehessen választani a bankrendszer üzemviteli kérdéseitől – az olyan cinikus MNB válaszok helyett, hogy mivel ők a pénzfelügyelettel együtt képtelenek a bankok kartelljét rentábilisan működtetni a banki szolgáltatásokból, ezért kénytelenek a devizahiteles csalások mellett kitartani, mert ha nem csalnak, miből élnek meg? Az MNB tehát azt harsogja még mindig ügyfélszolgálati válaszleveleiben, hogy a rendszerváltás után annyi költséggel létrehozott bankrendszer banki tevékenységből képtelen volna működni – sem az ország, sem a gazdaság, sem az egyes ügyfelek javára (most írták 2015 júniusában is). És amint a bankszövetség leveléből is kiderült a devizahiteles kartell szereplője a magyar állam, merthogy nem a károsultakkal egyeztet mániákusan reggel és délben és mindig amikor csak tehetik, hanem a banki funkciókra csalás nélkül képtelen bankokkal.
· De akkor jön, jövöget évek óta v árva várt vízválasztó jelenlegi pillanat, amikor történik valami végre a helyzet rendezésére (és a várva várt pillanat állandóan tovább csúszik, tehát remélhetőleg még mindig előttünk van, nem késtük le egészen). Nagy a baj, tegyen mindenki a maga szerepében a maga eszközeivel a maga lehetőségeivel meg minden tőle telhetőt az orvoslásra. Nagyszerű. Csak az a kérdés, hogy miként értékeljük a jelen bajt. Érdekvédelmi üzenetet kellene fogalmazni a bankoknak, az államnak, hogy vegyük szemügyre ki miért felelős. De ezt csak akkor tudjuk megfogalmazni kérdésként is, ha van valami sejtelmünk a hitelpénz rendszerbeli kölcsön tényleges mivoltáról. Megint az elméleti kérdés. Miért az állami eszközökkel is zsarolt, a csaló bankokkal kartellt alkotó állam által cserben hagyott ügyfelek viseljék a terhét a csalássorozatnak? Talán a banki impotencia mellé az állami szerep ellátásának képtelenségét is oda kell tenni, mint diagnózist?
· És ha oda tesszük, akkor is az elvi háttér előtt sajnos nekünk kell könyvelői lépésekig lebontva a kérdéseket úgy megfogalmazni, hogy akár a jogszabályokban is megbúvó hanyagságokra, értelmetlenségekre napfény derüljön. A bankok mostanában nekibuzdultak, és egy kölcsönügylethez akár 10 féle iratot is aláíratnak. És nincsen érdekvédelem, amelyhez az ügyfél fordulhatna szakértő véleményért. Hol a deviza? Hol a nyugta, számla, elismervény? Csak úgy kockás papír? És az mérlegen kívül vagy belül? Miféle szakkérdésekkel kell foglalkoznia egy lakás-hitelt felvevő átlagembernek? Teljes képtelenség. De ha már ide eljutottunk, akkor tessék elmagyarázni, tessék kitenni a lapokat az asztalra. Könyvvizsgálóra nincsen pénze az ügyfélnek? És a könyvvizsgálói kamara mire való ilyen közügyekben? Amint a közjegyzői kamara is mire való, ha nem tud érdemi és tisztességes és megfontolt és komolyan vehető szakmai tisztázásra a közjegyzők szerepével kapcsolatosan? Hol az a híres nagy szakmai presztizs? Akkor tessék feltenni a kérdéseket az MNB-nek egyszer, tízszer, százszor. Vagy az egyetemi szférának, például a rektori szövetségnek. Elvégre ők azért is kapják a pénzüket, hogy a legfontosabb társadalmi közügyekhez hozzá szólhassanak.
· Politikai ügy volna? Nem hiszem. Akik politikai ügynek nevezik és azzal takaróznak, azok nem tesznek jót. Ezek társadalmi, közgazdasági, pénzügyi, könyvelési, jogi evidenciák. Az a bizonyos borsóhegy, amin át kell ennünk magunkat (volt valami mese ezügyben gyerekkoromban). Kifelé a diktatúra alatti tehetetlenségből, gyámoltalanságból. Másként nem lehet. Könnyű az ilyet harsogni, de például a végrehajtói kamarához is lett volna értelme fordulni? Mérhetetlen hosszadalmas feladat, de ha a válaszaik leleplezőek, önleleplezőek, akkor igen. Tehát levél a könyvvizsgálói kamarának. És ha kiderül, hogy teljesen felkészületlenek? Na akkor kiderült.
· Közben másik szálon egymást lebeszélni az önemésztésről, küzdeni a divatos pertaktikai elemekkel – azt is kell csinálni. De tudni kell mellette, hogy az önmagában nem elég.
· Tehát szerintem az MNB felé folytatni kell a lekérdezést, mit is képzelnek a kölcsönügylet alapjairól. És nem kell félni, hogy lassan felmerül, az annuitásos kamatszámítást is meg lehet kérdőjelezni, mert igen gyenge lábakon áll. Fel kell sorolni az indokait és kiderül, hogy az esetek nagyrészében blődség (ez most egy visszafogott megállapítás). A fő szempontok, hogy a kölcsönügyletnek mi a célja, mik a forrásai, mik az eszközei (amellett, hogy ezen alapvető megállapításokhoz milyen banki, bankrendszeri, pénzfelügyeleti, gazdaságpolitikai stratégiák kapcsolhatók oda-vissza). „az MNB alapkamat helyett javaslom az inflációt,” Kamat helyett legyen az infláció. És ha felpörög az infláció? Miért nem tudjuk szóba hozni a vismajor jogintézményét egy súlyos infláció vagy hasonló gazdaságpolitikai fordulat esetére? Hol van előírva, hogy az infláció az előjoga a nemzetközi nagytőkének vagy a kormánynak vagy bárkinek? Miért van a vismajor kiiktatva a gondolkodásból? Az elektromos hálózatban nem csak a hálózatot védik a lakáson belüli rövidzárlattól, hanem fordítva is, a hálózat nagyobb hibáitól védik a lakásokat. Hogy az nem a pénzrendszer, hanem az elektromos hálózat? Tévedés! Ez a logikai elrendezés a XX. századi matematika, kibernetika, szabályozás elmélet eredménye. Tehát az emberi gondolkodás legáltalánosabb kincsei, eredményei. Ahol ezeket nem alkalmazzák, ott teljes a csőd. De nem az ügyfelek miatt, akik nem akarják eljátszani a kisfejősteheneket, hanem a bakrendszer és bankfelügyelet miatt, amelyek mint a rossz diák, a tanulás helyett erőszakhoz folyamodik. Tehát vismajor a gazdaságpolitikával szemben, a bankrendszeri tökéletlenségekkel szemben és a banki meglepetésekkel szemben. Hol van? Ki nézett utána jogász, közgazdász, könyvelő, pénzügyes? Hova tűnt a vismajor? És a vismajor lehetőségét előre kezelni kívánó biztosítások? Lehet biztosítás és vismajor nélkül modern pénzügyi rendszerről beszélni? Nem lehet. De ha ilyen romhalmaz a magyar bankrendszer és felügyelete, akkor nem a kijavításhoz kellene hozzá látni az ügyfelek további „rendkívül ravaszul” otromba árfolyamos fojtogatása helyett?
· Mert a kártérítés jogos, mindenki tudja, de az országot ha az a kérdés, nem fogja megmenteni, ha nincs tovább, ha mindig megverjük a rablót, akit mi engedtünk be a házba. Milyen ügylet lenne a helyénvaló? Milyen banki szolgáltatás lenne a helyénvaló? Például az ügyfél érdekét nem sértő, nem kijátszó banki szolgáltatás – kötelezően, a banki szolgáltatási piacról való kitiltás terhe mellett. Csakhogy az MNB-nek mint pénzfelügyeletnek, bankfelügyeletnek, ügyfél oldali érdekvédelemnek hasonlóan nem volna szabad kijátszania az ügyfél oldali érdeket, vismajort, biztosítási intézmény típusokat. És a sort folytathatjuk a törvényhozással. Csakhogy félve teszem szóvá, nem tudják mi is volna az ügyfél érdek, az ügyfél érdekét milyen szolgáltatás tudná kielégíteni, azt miként lehetne a bankok alaptevékenységévé tenni és így tovább.
· Tehát mondhatja az MNB, hogy az ügyfeleket ezentúl bevonja az inflációs politika teherviselői közé. És akkor tessék nekik az információt, a spekulációs cselekvési lehetőségeket stb biztosítani valami részesedéssel együtt. Vagy ez képtelenség? Ugyanúgy értelmetlen végső soron mint az annuitásos törlesztés? Akkor pedig lehet tovább ásni. Amit helyettünk senki sem fog megtenni. A devizahitelek ügyében lassan kifordulnak a kártyák, és láthatóvá válik, hogy a király meztelen (amit eddig is sejtettünk, de senki sem mert odanézni, a nyakunk is megállt félúton). Mit akarunk mi a meztelen királytól? Adhatnánk neki egy törülközőt vagy más holmit. Például kérdéseket, amik a kölcsönügylet alapvető lényegére kérdeznek rá, amihez képest a kamatszámítás, az árfolyamozás, az inflálás és egyebek másodlagos eszközök. Ki az elsődleges alanya a kölcsönügyletnek? Kinek van a kölcsönügyletben is pénzhasználati joga – és ahhoz ki és milyen módon nyújt technikai szolgáltatást?
FÁ
From:
devizahitel@googlegroups.com [mailto:devizahitel@googlegroups.com]
On Behalf Of Tiszai Timea
Sent: Saturday, June 27, 2015 10:07 PM
To: devizahitel
Subject: Re: Devizahitel - PBT
Köszszszsz lementettem. Értem. Majd megértetem az ügyvédemmel is :)
És a meggylekvárt sem szereted ? :) PIHENJ ! :) Timi
2015. június 27. 21:28 Hitelesmozgalom írta, <hitelesmozgalom@gmail.com>:
nem szeretek meggyet szedni :)
jól írod, a perre nem vonatkozik az elszámolási törvény, olyan elszámolást kérsz, amilyent akarsz
nem kell értékelni az elszámolási táblázatot a perben, mivel érvénytelen szerződésre az elszámolási tv nem vonatkozik
az MNB alapkamat helyett javaslom az inflációt,
itt az indok:
:) jozef