vissza a főoldalra * Vissza Százak Tanácsa előlaphoz

olvasói kiemelésekkel

http://interm.gau.hu/miau/remete/rural.html  

 

Vidéki Térségek Európai Kartája

5-7. cikkek –gazdasági, ökológiai, Szociális-kulturális funkció

Minden Szerződő Fél biztosítja, hogy rurális (vidéki) térségei betöltsék szociális-kulturális szerepüket.[A szociális-kulturális szerep a vendéglátás, vadak etetése, fürdőkben személyzetként szolgálni, de sehol semmi alanyi személyiségi jog, semmi nemzeti elkötelezettség, sehol semmi „ami alkotmányos vagy emberi”. - FÁ]

 

EURÓPAI EGYEZMÉNY

A RURÁLIS (VIDÉKI) TÉRSÉGEKRŐL

Preambulum

Az Európai Tanács tagállamai, az Egyezmény Aláírói,

1.      figyelemmel az Európa Tanács azon céljára, hogy megteremtse a tagállamok közötti nagyobb egységet, a közös örökséget képező és a gazdasági társadalmi fejlődést szolgáló elvek védelmezése és kiteljesítése érdekében,

2.      figyelemmel arra, hogy a rurális (vidéki) térségek élet- és munkakörülményeinek javítása a megfelelő intézkedések megtételével hozzájárul Európában a szociális és gazdasági fejlődéshez,

3.      eltökélve a tekintetben, hogy létre kell hozni egy új cselekvési kerettervet a többfunkciós rurális (vidéki) térségek fejlesztésére, összhangban és egyensúlyban az európai városi régiók kezelésével, ugyanakkor el kell fogadni egy fenntartható forráskezelő politikát,

4.      tekintettel arra, hogy az európai együttműködés megerősítést igényel azért, hogy megkönnyítse ezt a folyamatot és hogy fenntartható fejlődés alapelve sokkal inkább beépüljön a politikákba,

5.      tekintettel arra, hogy az európai helyi és regionális hatóságok közelebb vannak a területekhez, a népességhez és a hegyvidéki térségek problémáihoz, ezért rájuk kell számítani első helyen, bátorítani kell együttműködéseiket, támogatni kell elhatározásaikat, céljaikat,

6.      figyelemmel az Európai Tanács jogi dokumentumaiban fellelhető fontosabb rendelkezésekre, úgymint:

·         Európai Szociális Charta (Strasbourg, 1961. ETS 35) és a mellékelt jegyzőkönyv (Strasbourg, 1988. ETS 128) és a chartát módosító jegyzőkönyv (Strasbourg, 191. ETS 142),

·         Európai Konvenció a mezőgazdasági gazdák szociális támogatásáról (Strasbourg, 1974. ETS 83),

·         Európai Konvenció a mezőgazdasági céllal tartott állagok védelméről (Strasbourg, 1976. ETS 87),

·         Egyezmény Európa élővilágának és természetes környezetének megőrzésére (Strasbourg, 1976. ETS 104),

·         Európai Konvenció a területi közösségek és hatóságok határokon átnyúló együttműködéseiről (Madrid, 1980. ETS 106),

·         Egyezmény Európa építészeti örökségének védelméről (Grenada, 1985. ETS 121),

·         Helyi Önkormányzatok Európai Chartája (Strasbourg, 1984. ETS 122),

·         Európai Egyezmény a régészeti örökségek védelméről (felülvizsgált) (Strasbourg, 1992. ETS 143),

·         Európai Charta a regionális és kisebbségi nyelvekről (Strasbourg, 1992. ETS 148),

valamint:

·         Európai Charta a fiatalok részvételéről a helyi önkormányzatok és régiók életében,

·         ajánlások és kötelezettségvállalások, amelyeket az 1992-ben, Rió de Janeiro-ban “Környezet és fejlődés” címmel megrendezett konferencián tettek, különös tekintettel az agenda 21. 13 fejezetére,

·         az Egyesült Nemzetek egyezménye a biológiai megosztottságról (Rió de Janeiro, 1992. június 5.),

megállapodnak az alábbiakban:

I. AZ EGYEZMÉNY CÉLJA

A RURÁLIS (VIDÉKI) TÉRSÉGEK MEGHATÁROZÁSA ÉS JELLEMZŐI

  1. cikk – Cél

Minden Szerződő Fél jogi és adminisztratív lépéseket tesz annak biztosítására, hogy rurális (vidéki) térségi politikájukat a következőkben meghatározott alapelvekkel összhangban fejlesztik. Ezek az intézkedések a páneurópai megközelítés talaján állnak.

  1. cikk – A rurális (vidéki) térség meghatározása és jellemzői

Jelen egyezmény esetében a “rurális (vidéki) térség” fogalma olyan tágabb értelemben vett belterületet vagy part menti vidéket jelöl, amely beleértve falvakat és kisebb városokat is, gazdaságilag és szociálisan egységes egészt alkot a környező rurális (vidéki) térséggel, és ahol összehasonlítva a városi térségekkel:

a.       számottevően alacsonyabb a lakosság, a gazdasági, szociális és kulturális struktúrák koncentrációja;

  1. a terület nagyobb egységét mezőgazdasági, erdőgazdasági, természetvédelmi, és kikapcsolódási célokra használják.

1.      cikk – Területi kiterjedés

Szerződő Felek, az egyezmény 28. cikke szerint kijelölik azokat a térségeket, melyek a 2. cikk alapján rurális (vidéki) térségeknek minősülnek.

Bármely állam meghatározhatja területének azon részeit, amelyekre az egyezményt alkalmazza és melyek kimerítik a fenti fogalmat.

II. A RURÁLIS (VIDÉKI) TÉRSÉGEK FUNKCIÓI

4. cikk – Az egymást feltételező, különböző funkciók

A rurális (vidéki) térségek gazdasági, ökológiai, és szociális-kulturális funkciói nagymértékben összefüggnek. A Szerződő Felek megteszik a megfelelő lépéseket annak érdekében, hogy kiegyensúlyozott és fenntartható egészként növeljék és fejlesszék ezeket a funkciókat.

5.      cikk – Gazdasági funkció

Minden Szerződő Fél előmozdítja a rurális (vidéki) térségek fenntartható és integrált gazdasági fejlődését, beleértve:

a.       a gazdasági tevékenységek és az összetett álláslehetőségek változatosságának elősegítését;

  1. az életképes mezőgazdasági szektor fenntartását, különös tekintettel a lakosság élelmiszer-szükségleteire és a gazdálkodó családok bevételeire;
  2. ipari felhasználásra és energetikai termékek számára újrafelhasználható nyersanyagokból készült termékek támogatását;
  3. azon feltételek megteremtésének és továbbfejlesztésének a támogatását, amelyek a kikapcsolódást és a turizmust szolgálják;
  4. a mezőgazdasági, ipari, szakmai, kereskedelmi vagy szolgáltatásokat nyújtó kis- és középvállalkozások támogatását.

5.      cikk – Ökológiai funkció

Minden Szerződő Fél biztosítja, hogy a rurális (vidéki) térség betölti ökológiai funkcióját és biztosítja

a.       az élet természetes forrásainak – föld, víz, levegő – védelmét tudatos és fenntartható használat révén;

  1. fenntartja a biológiai változatosságot annak minden összetevőjével, különösen a genetikai változatosságot, az ökológiai rendszer változatosságát és az ökológiai rendszerek működését;
  2. fenntartja és megőrzi a tájakat és azok változatosságát.

7. cikk – Szociális-kulturális funkció

Minden Szerződő Fél biztosítja, hogy rurális (vidéki) térségei betöltsék szociális-kulturális szerepüket.[A szociális-kulturális szerep a vendéglátás, vadak etetése, fürdőkben személyzetként szolgálni, de sehol semmi alanyi személyiségi jog, semmi nemzeti elkötelezettség, sehol semmi „ami alkotmányos vagy emberi”. - FÁ]

III. TÉRSÉGFEJLESZTÉSI POLITIKÁK

8. cikk – Szubszidiaritás és szolidaritás

A szubszidiaritás és a szolidaritás alapelvével összhangban a helyi hatóságokat saját hatáskörüknek megfelelően bevonják azon intézkedések meghatározásába, szabályozásába és alkalmazásába, amelyek szükségesek a rurális (vidéki) térségeket érintő politikák megvalósításához. [A felülről osztogatott KEGY a hatalom egyik lehetősége, de nem kikényszeríthető tulajdonsága a birodalomban - FÁ]

9. cikk – A rurális (vidéki) térségek fejlesztéspolitikai alapelvei

1.      A Szerződő Felek rurális (vidéki) politikájuk meghatározásánál és megvalósításánál figyelemmel lesznek az adott térség speciális szükségleteire.

  1. A Szerződő Felek elősegítik a rurális (vidéki) térségek szerves fejlődését.
  2. A rurális (vidéki) térségekkel kapcsolatos politikákat egymással összhangba hozzák, hogy azok egységes egészet alkossanak. Figyelembe veszik a városi és rurális (vidéki) térségek egyenértékűségét és egymásrautaltságát.
  3. Minden, a rurális (vidéki) térségekre alkalmazott politikában megvalósul a fenntartható fejlődés alapelve.
  4. A rurális (vidéki) térségek fejlődését elősegítő politikák a regionális specifikumokon alapulnak, különösen:

a.       a rurális (vidéki) társadalom pozitív értékeinek megőrzésén;

    1. a fiatalok személyes fejlődésének elősegítésén, pártolva a társadalomba való beilleszkedésüket;
    2. a közösségi tudat megerősítésén;
    3. a vidék kulturális és történelmi jellegzetességeinek védelmén; [Ide alkotmány már nem fér bele, csak amit a birodalom kegyeskedik megengedni. Pld székely autonómiáról szó sem lehet, csak rurális bukolikus vendéfgoadókról. - FÁ]
    4. a rurális (vidéki) és a városi népesség kapcsolatainak ápolásán.

1.      Azok a politikák, amelyek a rurális (vidéki) térségek fejlesztésére szolgálnak, elsőnek és elsődlegesnek tekintik az érintett népesség szükségleteit és érdekeit. A közérdekeket szolgáló bármely építési és infrastrukturális projekt esetében az átláthatóság alapelvét alkalmazzák. [Ez „tisztességesnek tűnik, talán a szövegezők sem voltak tisztában fogalmazásaik visszás voltával. - FÁ]

  1. A rurális (vidéki) térségek fejlesztésére vonatkozó politikák elősegítik a régiók közötti, az önkormányzatok közötti és a határon átnyúló együttműködéseket.

10. cikk – Foglalkoztatottság

A Szerződő Felek:

a.       támogatják a változatos és vonzó foglalkoztatási lehetőségek megteremtését a vidéki emberek számára;

    1. megkönnyítik a nők és a fiatalok foglalkoztatásba való bekapcsolódását;
    2. serkentik a sokrétű tevékenységek és a különböző vidéki elfoglaltságok harmonikus egységét.

11. cikk – Vállalkozásfejlesztés

1. A Szerződő Felek lépéseket tesznek azért, hogy:

a.       előmozdítsák a közép- és kisvállalkozások alapítását és fejlesztését, beleértve a gazdaságokat is, különös figyelmet fordítva azokra a vállalkozásokra, amelyeket nők vagy fiatalok alapítanak;

    1. megfelelő szolgáltatásokat nyújtsanak a vállalkozások beindításához és tervezéséhez;
    2. előmozdítsák a régió termékeinek előállítását, feldolgozását, marketingjét és segítsék a tervezést a minőségi tevékenység érdekében.

12. cikk –Mezőgazdaság és mezőgazdaság-fejlesztési politika

1.      A Szerződő Felek elismerik a mezőgazdaság kiemelkedő jelentőségét a rurális (vidéki) térségek funkcióinak kiteljesítésében.

  1. A rurális (vidéki) elvándorlás megállapításának [A helyes eredeti kifejezés talán a „megállításának …” volt - FÁ] és annak érdekében, hogy a rurális (vidéki) térségek megfelelően betöltsék funkciójukat, a Szerződő Felek intézkednek, hogy elkerülhető legyen a gazdálkodók jövedelmeinek globális esése;

a.       előmozdítják a mezőgazdasági és nem mezőgazdasági tevékenységek bővítését, kisegítő, valamint alternatív foglalkoztatási lehetőségek alapítását, amennyiben a mezőgazdasági munkalehetőségek nem termelnek elég bevételt;

    1. olyan politikát valósítanak meg a mezőgazdasági bevételek vonatkozásában, amely magában foglalhat közvetlen bevétel kifizetéseket a közjó fenntartása érdekében és általános, a mezőgazdaság által igényelt szolgáltatásokat.

1.      Minden országban szem előtt tartva a mezőgazdasági realitásokat, valamint a gazdálkodási struktúrát, a Szerződő Felek támogatják azokat a racionális méretű családi mezőgazdasági vállalkozásokat, amelyek képesek az életképes mezőgazdaság megőrzésére a rurális (vidéki) térségben.

  1. A Felek különösen a következő intézkedéseket részesítik előnyben, amikor mezőgazdasági politikájukról döntenek:

a.       beruházási segélyt a mezőgazdasági infrastruktúra támogatására;

    1. újrakezdési támogatást és célzott ösztönző stratégiákat, különösen a fiatal gazdálkodók számára;
    2. a helyi követelményekhez és feltételekhez igazodó termékpolitikát; [Ez másként hangzik, mint a monopóliumokkal szemben magukra hagyott kistermelők vegzálását, hogy „szövetkezzetek már!!” - FÁ]
    3. növekvő erőfeszítéseket az egyéni vállalkozók oktatása, képzése és szakoktatása területén;
    4. állat- és környezetbarát állattenyésztési formák támogatását;
    5. jogi eszközök bevezetését a termékek minőségének és biztonságosságának biztosítására;
    6. olyan termelési eljárások támogatását, amelyek hozzájárulnak a környezet védelméhez;
    7. az egyéni erőfeszítések és a gazdálkodók közötti együttműködés támogatását;
    8. programokat és intézkedéseket a hátrányos helyzetű régiók számára.

13. cikk – Erdőgazdálkodás

1.      A Szerződő Felek megfelelő jogi és pénzügyi intézkedéseket tesznek, hogy megvalósítsák az erdőgazdálkodás fenntartható kezelésének és az erdős térségekhez a fagazdálkodás fejlesztésének politikáját.

  1. A Szerződő Felek minden szükséges intézkedést megtesznek a meglévő erdőségek megőrzése és védelme érdekében.

14. cikk – Turizmus

1.      A Szerződő Felek megtesznek minden szükséges jogi, pénzügyi és igazgatási intézkedést annak érdekében, hogy általában fejlesszék a turizmust a rurális (vidéki) térségekben és fejlődjön a speciális mezőgazdasági turizmus is.

 

  1. Megvalósítva ezt a politikát, a Szerződő Felek egyensúlyra törekszenek a turizmus fejlesztése, a környezet védelme, valamint a jelenlegi infrastruktúra és a szolgáltatások között. Erre az egyensúlyra figyelemmel kell lenni az érintett térség kapacitásának növelésekor is.

15. cikk – Infrastruktúra, közlekedés és egyéb szolgáltatások

1.      Mivel a Szerződő Felek tiszteletben tartják a környezetvédelmi megszorításokat és a rurális (vidéki) térségekben az életminőség védelmét, megfelelő intézkedéseket tesznek, hogy ellássák a rurális (vidéki) térségeket olyan szolgáltatásokkal és infrastrukturális hálózattal, amely a rurális (vidéki) térségeket bekapcsolják a modern szolgáltatásokba, közlekedésekbe és kommunikációs hálózatokba.

  1. A Felek biztosítják, hogy:

a.       megfelelő elhelyezést biztosítanak az állandó lakosoknak;

    1. támogatják a lakóhelyek rehabilitációját, felújítását és az elhagyott épületek helyreállítását, különös gondot fordítva az eredeti építészeti stílusokra és a helyi anyagokra;
    2. a városi egészségügyi ellátással azonos szintű alapellátást biztosítanak a rurális (vidéki) térségekben.

16. cikk – Oktatás, tréning, kutatás és a tudatosság növelése

1.      A Szerződő Felek fenntartják és fejlesztik a rurális (vidéki) térségekben az iskolákat azért, hogy garantálni tudják az oktatáshoz való egyenlő hozzáférést és jogot, amely a jövőbeli álláslehetőségek alapját képezi. Az iskoláskorú gyermekeknek és a gyakornokoknak a vidéki térségekben (lányok és fiúk) ugyanazon képzési lehetőségekhez kell hozzájutniuk, mint városi társaiknak.

  1. A felek fejlesztik és növelik technikai, szakmai tréningjeiket és oktatási lehetőségeiket a rurális (vidéki) térségekben, az alap-, közép- és felsőfokú oktatási rendszerben, különös hangsúllyal a fiatal nőkre. Az iskolai rendszeren kívüli oktatás és a felnőttoktatás is az oktatási rendszer részét képezi.

17. cikk – Kultúra

A Felek megőrzik és védik a rurális (vidéki) térségek régészeti és kulturális örökségének gazdaságát, változatosságát a következő eszközökkel:

a.       támogatják a rurális (vidéki) és történelmi örökséget, beleértve a rurális (vidéki) élethez szükséges szakismeretet;

    1. erősítik a vidéki lakosság regionális kulturális identitását és ösztönzik a közösségi tevékenységet, különös tekintettel a fiatalok szociális és kulturális jellegű szervezeteire.

18. cikk – Környezet, természet és tájak

A Szerződő Felek környezettel kapcsolatos politikájukban a következő intézkedéseket valósítják meg:

a.       olyan területeket határoznak meg, ahol a környezetre veszélyes és hátrányos épületeket, közösségi szórakozási lehetőségeket, közlekedési vagy más tevékenységeket korlátozni, kerülni, vagy ha szükséges, tiltani kell;

    1. tudományos, szakmai és politikai jellegű nemzetközi együttműködéseket hoznak létre, hogy megvédjék és kezeljék a rurális (vidéki) környezetet Európában;
    2. fejlesztik a biogenetikus tartalékok hálózatát és védik a fenyegetett biokultúrákat a rurális (vidéki) térségekben, de fokozzák a együttműködést a meglévő hálózatokban is;
    3. hatástanulmányokat készítenek a környezet állapotáról minden olyan ipari és infrastrukturális, valamint turisztikai elképzelés megvalósítását megelőzően, amely felelős lehet a rurális (vidéki) térségek környezeti forrásaiban okozott lényeges vagy maradandó károkért.

19. cikk – Tudományos és szakmai együttműködés

A Szerződő Felek megosztják egymással tudományos tapasztalataikat és kutatási eredményeiket oly módon, hogy létrehozzák és megerősítik a nemzetközileg összeegyeztethető és összehasonlítható információk és statisztikai adatok rendszerét, valamint azáltal, hogy bátorítják azon egyetemek és kutatóközpontok közötti együttműködést, amelyek a rurális (vidéki) társadalom speciális kérdései iránt érdeklődnek.

20. cikk – Eszközök

1.      A jelen egyezményben kifejtett rurális (vidéki) térségi politika megvalósítása érdekében a Szerződő Felek megfelelő pénzügyi, jogi és igazgatási intézményeket hoznak létre.

 

  1. A Szerződő Felek megfelelő eszközöket alkalmaznak a rurális (vidéki) térségek fejlesztésére és védelmére. Ezeket az eszközöket átfogó, integrált tervek és programok formájában a legmegfelelőbb területi szinten határozzák meg: helyi, regionális, nemzeti vagy határokon átnyúló szinteken, és kiterjednek olyan területekre, amelyek funkcionalitás szempontjából koherensek és egyöntetűek.

IV. ÁLLANDÓ BIZOTTSÁG

21. cikk – Összetétel és feladatkör

1.      Az Egyezmény céljaira tekintettel szükséges egy állandó bizottság felállítása.

  1. A Szerződő Felek a rurális (vidéki) térségek képviselőiből álló delegáció útján képviseltethetik magukat az állandó bizottságban. Minden delegáció egy szavazati joggal rendelkezik. Az Európai Tanács Parlamenti Közgyűlése és az Európa helyi és regionális hatóságainak kongresszusa hivatalból és teljes joggal vesz részt az állandó bizottságban.
  2. Az Európai Unió, amennyiben csatlakozik az Egyezményhez, a saját hatáskörébe tartozó kérdésekben annyi szavazattal rendelkezik, ahány tagállama a jelen egyezményhez csatlakozott. Az Európai Unió nem gyakorolhatja szavazati jogát abban az esetben, ha a tagállamai élnek azzal és ellentétesen szavaznak.
  3. Az Európa Tanács azon tagállamai, amelyek nem csatlakoztak az Egyezményhez, megfigyelőként vehetnek részt a bizottság munkájában.

Az állandó bizottság – egyhangú határozattal – meghívhat bármely államot, amely nem tagja az Európa Tanácsnak és a jelen egyezménynek, azzal a céllal, hogy megfigyelőként vegyen részt a bizottság valamely ülésén.

Bármely testület vagy szervezet, amely hivatalosan minősített a szakterületen, megfigyelőként jelen lehet. Az állandó bizottság egyszerű többséggel járulhat hozzá a kérések teljesítéséhez.

5.      Az állandó bizottságot az Európa Tanács főtitkára hívja össze. Az első ülésre az Egyezmény hatálybalépésének dátumától számított egy éven belül kerül sor. A bizottság rendszeresen ülésezik, de legalább kétévente egy alkalommal, illetve amikor a Szerződő Felek többsége azt úgy kívánja.

  1. A Szerződő Felek többségi határozattal döntenek az állandó bizottság ülésének határozatképességéről.
  2. Az Egyezmény rendelkezéseivel összhangban az állandó bizottság maga állapítja meg eljárási szabályait.

22. cikk – Hatáskörök

1.      Az állandó bizottság felelős az Egyezmény rendelkezéseinek alkalmazásáért, illetve végrehajtásáért. Különösen:

·         ajánlásokat fogalmaz meg a Szerződő Felek számára az egyezmény céljaival összefüggésben megteendő intézkedések vonatkozásában;

2.      Feladatai megvalósítása érdekében, az állandó bizottság saját kezdeményezésére szervezhet szakértői csoportok részére üléseket.

23. cikk – Jelentés az Egyezmény alkalmazásáról

Az üléseket követően az állandó bizottság jelentést küld az Európa Tanács minisztereinek bizottsága részére a saját munkájáról és az Egyezmény működéséről.

24. cikk – A tevékenységek nyilvánossága

Az állandó bizottság rendszeresen – de legalább ötévente – részletes jelentést küld a Parlamenti Közgyűlés és a CLRAE részére az Egyezmény alkalmazásáról.

V. ZÁRÓRENDELKEZÉSEK

25. cikk – Aláírás és ratifikáció

Az Egyezmény nyitott az Európa Tanács tagállamai és az Európai Unió számára. Az Egyezményt a Szerződő Felek ratifikálják, elfogadják és megerősítik. A ratifikációs, az elfogadást és a megerősítést tartalmazó okiratot letétbe helyezik az Európa Tanács főtitkáránál.

26. cikk – Hatálybalépés

1.      Amikor az Európa Tanács öt tagállama a 25. cikk rendelkezéseivel összhangban kifejezte az Egyezményhez való csatlakozási szándékát, az Egyezmény az ezt követő három hónap utáni hó első napján lép hatályba.

  1. A később csatlakozó tagállam vagy az Európai Unió vonatkozásában az Egyezmény a ratifikációs, csatlakozási, illetve megerősítő okirat letétbe helyezése utáni három hónapot követő hó első napján lép hatályba.

27. cikk – A nem tagállamok csatlakozása

1.      A jelen Egyezmény hatálybalépését követően az Európa Tanács minisztereiből álló bizottság meghívhat az Egyezményhez való csatlakozásra bármely olyan államot, amely nem tagja az Európa Tanácsnak.

  1. A csatlakozni kívánó állam vonatkozásában az Egyezmény a csatlakozási okirat letétbe helyezése utáni három hónapot követő hó első napján lép hatályba.

28. cikk – Területi záradék

1.      Bármely Szerződő Fél, az aláírás vagy a ratifikációs, csatlakozó, megerősítő okiratok letétbe helyezésekor a helyi, regionális hatóságokkal és az érintett hegyvidéki térség más képviselőivel konzultálva meghatározhatja azt a területet, területeket, amelyre vagy amelyekre a jelen Egyezményt alkalmazza.

  1. Bármely Szerződő Fél, bármely későbbi időpontban kiterjesztheti az Egyezmény hatályát újabb területre az Európa Tanács főtitkárához intézett nyilatkozattal, amennyiben az újabb terület kimeríti a jelen Egyezmény 2. és 3. cikkeinek rendelkezéseit, illetve amely területnek nemzetközi kapcsolataiért a Szerződő Fél felelősséggel tartozik, vagy amelytől felhatalmazást kapott kötelezettség vállalására.

29. cikk – Fenntartások

1.      Bármely Szerződő Fél, az aláírás vagy a ratifikációs, elfogadó, csatlakozó vagy megerősítő okirat letétbe helyezésekor egy vagy több fenntartással élhet az Egyezmény 9-19. cikkei vonatkozásában. Más fenntartás nem tehető.

  1. Bármely Szerződő fél, amely a fentiek szerint fenntartásokat jelentett be, egészben vagy részben visszavonhatja azt az Európa Tanács főtitkárához intézett nyilatkozattal. A visszavonás attól az időponttól hatályos, amikor a nyilatkozat megérkezik a főtitkárhoz.

30. cikk – Felmondás

1.      Bármely Szerződő Fél bármikor felmondhatja az Egyezményt az Európa Tanács főtitkárához címzett nyilatkozattal.

  1. A felmondás a nyilatkozat főtitkár általi kézhezvételét követő hat hónap elteltével, a hó első napján válik érvényessé.

31. cikk – Értesítések

Az Európa Tanács főtitkára értesíti az Európa Tanács tagállamait és az Egyezmény részes államait:

a.       újabb aláírásokról;

  1. letétbe helyezett újabb ratifikációs, elfogadó, megerősítő, illetve csatlakozó okiratokról;
  2. az Egyezmény 25. és 26. cikkei szerinti hatálybalépéséről;
  3. az Egyezmény 23. és 24. cikkeinek megfelelően elkészített jelentésekről;
  4. bármely olyan cselekményről, nyilatkozatról vagy közleményről, amely érinti az Egyezményt.

Tanúsítva, hogy az alulírott teljes felhatalmazás birtokában írta alá az Egyezményt.

Készült Strasbourgban, angol és francia nyelven. Az Egyezmény mindkét nyelven a hiteles szöveget tartalmazza. Egy másolati példányt letétbe helyeznek az Európa Tanács archívumában. Az Európa Tanács főtitkára minden tagállamnak és minden csatlakozásra felhívott államnak megküldi az Egyezmény hiteles másolatát.

Vissza az oldal tetejére