|
alkotmányos önrendelkezés és szabadság "szerkezeti" feltételei |
||
|
A társadalom által a tagjai számára biztosítandó létfeltételek átfogó, a személy egyéni és közösségi fogalmából következő "természetes-portfólió" rendszere Jelenkori válságban az alkotmányos, nemzeti (természetjogi) gondolkodás számára fontos fogalmi sarokpontok a következők - a természetes emberi létet alapul vevő észjárás szerint:
Más szóval meg kell jeleníteni az alkotmányban, jogban, közgazdaságban egyaránt a természetes személyt és természetes közösséget
<<<< Boldog újévet 2009>>>>
portfólió -> manapság elterjedten használt gazdasági kifejezés, eredeti jelentése: pénztárca, egy befektető ténylegesen elérhető eszközeit, befektetéseit értve alatta, a "tényleges lehetőségek teljes halmaza" fogalmának megfelelőjeként |
Hogy a lehetőségekkel a maga életében ki hogyan képes, akar élni, az kell összekapcsolja a következő szempontokat: 1) a saját belső igényeit, képességeit, erőfeszítéseit, életét, 2) az általánosságban megfogalmazott, alanyi jogként kezelendő természetes portfóliót* és 3) a ténylegesen biztosított, kihasználható, az aszimmetrikus autonómia** elvéből következő lépcsős vagy egymással párhuzamos szabályozási változatokat (amelyek függőek lehetnek esetenként az érintett egyéni, közösségi személy és a társadalom képviselete, törvényhozása közti eseti megegyezéstől is - pld foglalkozási kamarák, területi autonómiák) *A természetes portfólió nem egy éterien tiszta, kitalált, életidegen váz, hanem a természeti, történelmi, erkölcsi, életközösségi, szolidaritási stb ténylegességekből, adottságokból építkező rendszer, kultúrafüggő eseti megfogalmazásban, kialakításban --- amellyel szemben azonban az életképességet, az átfogóságot, a teljességet mint elemzési igényt kell érvényesíteni. Az a természetes portfóliónak mondott rendszer, amely tehát az életképességet, önirányítást, az egyéni és közösségi személyi lét egyediségét, önazonosságát nem biztosítja - nem nevezhető természetes portfóliónak. **A társadalom önirányító szerve, például a törvényhozás (és az autonómiák) az egyedi aszimmetrikus autonómiákról való egyeztetésre, tárgyalásra fel kell legyen készülve. Jelenleg ez a helyzet nálunk ma nem áll fenn. Jelenleg sajnos sok tekintetben mind a természetes portfólió mind az aszimmetrikus autonómia elvei tabunak számítanak, intézményes elutasításban részesülnek, vagy legalábbis a teljes elhanyagoltság miatt a törvényhozás és a leendő autonómia alanyai képtelenek a maguk szerepét betölteni. Hasonló a helyzet a törvényi szabályozásban általában a természetes portfólió és az aszimmetrikus autonómia elvének alapul vételében. Tehát mondhatni: a kulturális felkészületlenség miatt egyelőre csak sok nehézséggel beszélhetünk a politikai aktualitásról a "természetes portfólió" és "aszimmetrikus autonómia" elvének mindennapi gyakorlatba ültetéséről. Viszont nélkülük beszűkült a társadalom politika (a társadalom politikai) mozgástere - és tovább sodródunk válságról válságra kiszolgáltatottan. |
Az igényelt, tényleges, megélt, a természetes portfólióból válogató személyes egyéni és közösségi létet szolgáló lépcsős vagy "aszimmetrikus autonómia" rendszere Az aszimmetrikus autonómia elve, valósága, külső és belső feltétel rendszere az egyik elvitathatatlan társadalmi létalapnak, természetjogi alapnormának tekinthető - a természetes személy, család, egylet, köztestület, területi önkormányzat, nemzet és a nemzet részei, mindenféle gazdasági formáció részére. Az élő személy és annak eleven közösségi autonómiája sosem vonatkoztatható el az élettől, életképességtől, élni akarás erejétől és erkölcsiségétől, mibenlévőségétől. FÁ: Nem ismerem az aszimmetrikus autonómia elnevezés eredetét, történetét. A megfogalmazást székely javaslatként ismertem meg, de az elvet magát és annak hangoztatását, alapul vételének elvárását az egyetemes alkotmányosság, azon belül a magyar alkotmányos tudat részének, megnyilvánulásának látom. Ez az alapelv a törvényesség, az államigazgatás, az igazságszolgáltatás, a gazdasági és egyéb társulások szabályozásánál az erkölcsiséget-igazságosságot és a működőképességet-hatékonyságot összehangoló univerzális alapelv kell legyen --- máskülönben a társadalom-szabályozási rendszerek értelmetlenekké, használhatatlan üres, az élet egyediségét figyelembe venni képtelen, az élet szolgálata helyett az élethez közömbös ha nem életellenes vázakká, merev szabályozási szerkezetekké, azaz károsakká (bűnössé) válhatnak. 2010 június
|
| Más szavakkal | ||
|
"életfeltételek Az életképesség egy jól elhatárolható élő szervezet tulajdonsága. Az életképességnek vannak külső és belső feltételei. A mai ökológiai összefüggésekre figyelő korban az embert körülvevő élővilág életfeltételivel egyre inkább törekszünk törődni. Az ember és emberek testi-lelki életfeltételeivel sokkal kevesebbet foglalkozunk, főleg a nagy nyilvánosság előtt, de az átlag diplomás körökben is. A fizikai-biológiai feltételek, tápanyagok úgy-ahogy tárgyalhatók napjainkra – lásd egészséges életfeltételek – amikhez jogunk van, csak nincsen lehetőségünk (pld tiszta levegő, tiszta víz, nyugalom és egyéb természeti valamint a társadalmi erőforrások). Az úgynevezett társadalmi létfeltételek ügyében azonban teljes a zavarodottság. Alig tudunk valamit mondani azon túl, hogy a „balliberális” modell kifutott régen (azóta pedig egyszerű megtévesztés eszköze). Az alkotmányosság lehet az egyik témakör, ahol ezek a létfeltételek jól tárgyalhatók elvi szinten. Azonban ugyanezen logika mentén gondolkodhatunk az egyén családi, munkahelyi feltételiről is, vagy egy társaság, szerveződés létfeltételeiről, autonóm létezésének külső-belső feltételiről. portfólió -> manapság elterjedten használt gazdasági kifejezés, eredeti jelentése: pénztárca, egy befektető ténylegesen elérhető eszközeit, befektetéseit értve alatta, a "tényleges lehetőségek teljes halmaza" fogalmának megfelelőjeként
|
Hogy a lehetőségekkel a maga életében ki hogyan képes, akar élni, az kell összekapcsolja a következő szempontokat:
1) a saját belső igényeit, képességeit, erőfeszítéseit, életét, 2) az általánosságban megfogalmazott, alanyi jogként kezelendő természetes portfóliót* és 3) a ténylegesen biztosított, kihasználható, az aszimmetrikus autonómia** elvéből következő lépcsős vagy egymással párhuzamos szabályozási változatokat (amelyek függőek lehetnek esetenként az érintett egyéni, közösségi személy és a társadalom képviselete, törvényhozása közti eseti megegyezéstől is - pld foglalkozási kamarák, területi autonómiák)
*A természetes portfólió nem egy éterien tiszta, kitalált, életidegen váz, hanem a természeti, történelmi, erkölcsi, életközösségi, szolidaritási stb ténylegességekből, adottságokból építkező rendszer, kultúrafüggő eseti megfogalmazásban, kialakításban --- amellyel szemben azonban az életképességet, az átfogóságot, a teljességet mint elemzési igényt kell érvényesíteni. Az a természetes portfóliónak mondott rendszer, amely tehát az életképességet, önirányítást, az egyéni és közösségi személyi lét egyediségét, önazonosságát nem biztosítja - nem nevezhető természetes portfóliónak. **A társadalom önirányító szerve, például a törvényhozás (és az autonómiák) az egyedi aszimmetrikus autonómiákról való egyeztetésre, tárgyalásra fel kell legyen készülve. Jelenleg ez a helyzet nálunk ma nem áll fenn. Jelenleg sajnos sok tekintetben mind a természetes portfólió mind az aszimmetrikus autonómia elvei tabunak számítanak, intézményes elutasításban részesülnek, vagy legalábbis a teljes elhanyagoltság miatt a törvényhozás, a kormányzás és a leendő autonómia alanyai képtelenek a maguk szerepét betölteni. Hasonló a helyzet a törvényi szabályozásban általában a természetes portfólió és az aszimmetrikus autonómia elvének alapul vételében. Tehát mondhatni: a kulturális felkészületlenség miatt egyelőre csak sok nehézséggel beszélhetünk a politikai aktualitásról a "természetes portfólió" és "aszimmetrikus autonómia" elvének mindennapi gyakorlatba ültetéséről. Viszont nélkülük beszűkült a társadalom politika (a társadalom politikai) mozgástere - és tovább sodródunk válságról válságra kiszolgáltatottan. |
"aszimmetrikus autonómia" A lehetőségekkel nem tud mindenki egyformán élni, nem is egyformák mindenki igényei.
Kettőn áll a vásár.
Az autonómia nem csak jog, hanem próbatétel, feladat is az autonómiára igényt tartónak. Meg kell felelni az autonómia gyakorlási követelménynek, vagy enyhébben fogalmazva az autonómia jelentette helyzetnek. Az autonómiát biztosító nagyobb, szervezetnek az autonómia egyfajta belső partner kell legyen, akivel nincsen gondja. Az autonómia élvezője ugyanis maga lát el olyan funkciókat, amelyeket egyébként rajta kívül, helyette vagy nem lát el más, vagy másként látná el, mint azt az autonómia alanya jónéven venné. Egy szövetségben például a tagszervezetek autonómiája azt jelenti, hogy a szövetség vezetőinek nem kell a tagszervezetek belső ügyeivel bajlódnia, azaz a tagszervezetek működőképes, megbízható alkotóelemek. Ugyanez a helyzet az autonóm emberrel. A lehető legmegbízhatóbb munkatárs, szövetséges, ha az autonómiája tényleges egyrészt, másrészt ha az autonómiája jól kapcsolódik a munkahelyéhez, az államhoz, önkormányzathoz, a családjához, a szomszédságához stb.
|