vissza a főoldalra *     

 From: Fáy Árpád [mailto:arpad.fay@gmail.com]  - Sent: Tuesday, September 02, 2014 9:47 PM - To: 'mindenkinek.akit.erdekel@gmail.com' - Subject:

állami szerepzavar
a kis- és mikro vállalkozások
üzleti szoftver ellátásában

 Érdekes írásra figyeltem fel az interneten a kisvállalkozások üzleti-ügyviteli szoftver ellátottságáról (Régiós szint alatt a hazai BI-piac címen). Nem ismerem a portált és a szerzőt és az esetleges további kapcsolódó írásokat. Azonban jó alkalmat nyújt arra, hogy néhány dolgot szóvá tegyek (úgy is mint szenvedő alany, úgy is mint aki értetlen a kialakult helyzet láttán).

Technikai interface (átalakító) mint bevett eszköz idején - állami szerepzavar a kis- és mikro vállalkozások üzleti szoftver ellátásában

Az egyik érdekesség, hogy egyre inkább felfigyelnek arra, hogy a kis cégeknek nincsenek olyan adatállományai, amelyekre a nagy cégek szoftvereit kialakították. Ez a különbség lényeges (az idézett cikk is többször kitér rá). A kis cégeknek nem a nagyok lebutított eszközeire van szüksége.

A kis cégek a számítógépes eszközökkel (csak részben eltekintve a saját maguk által kiépített adatállományok kérdésétől) olyan lehetőségekhez juthatnak, amelyeket egyébként nem tudnának megfinanszírozni. Tehát pld adatkezelés, nem a saját munkájukban keletkező címállományok, piacismeret és egyéb adatok.

Ebben a tekintetben is megnyilvánul az a fajta szemléleti gond, hogy „piaci szereplő alatt” a minden tekintetben erős, önálló cégeket értik, mint valami ideáltipikus, a szolgáltatásokat megfizetni képes szereplőt, piaci kereslet részeként, amelyek el tudják tartani a szoftveres fejlesztést.

Ha gazdaságpolitikáról van szó vagy ágazatfejlesztésről, munkahely teremtésről, kisvállalkozás fejlesztésről, akkor ez az „ideáltipikus” nem létező piaci szereplő eszményként (például a mind fejlettebb szoftveres eszközök használatának kérdésében) kárt okoz. Mert a magyarországi nagy cégeknek nincsen meg az a fegyelmezett belső működése, hogy a legújabb üzleti szervező, elemző szoftveres eszközöket használni tudnák, a kis sőt mikro vállalkozások pedig eleve sem anyagi erővel nem rendelkeznek e termékek megvásárlásához, azaz fejlesztési költségek megfizetéséhez, sem a nagyvállalati típusú adatokkal nem rendelkeznek, de nem is rendelkezhetnek, mert tevékenységük annál szűkebb körű, az adatok keletkezési területeire működésük nem ér el.

Fel kellene tehát mérni, hogy a kis- sőt mikro vállalkozásoknak milyen körülmények között hozhat felfutást a számítógép használat, pontosabban a legújabb számítógépes eszközök, szoftverek, adatállományok használata.

Kezdjük a fizetőképes kereslettel. A legsúlyosabb félre értés. Szerintem a mikro vállalkozásoknak „nem hivatása” az efféle eszközök fejlesztésének megfinanszírozása. Ez részben állami feladat, legalább piac szervezés szinten. Mit értek ez alatt?

Kezdjük azon, hogy a számítógép használata a kisvállalkozásban már jelenleg is hatósági, állami kényszer – a könyvelés, a pénztárgépek és további digitális ügyintézési kényszer révén. De ez önmagában a mai formájában nem modernizációs, nem felzárkóztatási kényszer, hanem egyoldalú állami elvárás, ráterhelés (bizonyos értelemben éppen gazdaság szűkítő, forrás szűkítő hatással). A könyvelést általában megfizetett könyvelő végzi, aki jó esetben banki és egyéb levelezési, digitális adatkezelési feladatot is felvállal.

Azonban itt éles határ rajzolódik ki a kis- és mikrovállalkozások számítástechnikai lehetőségeit illetően. A legáltalánosabb vélemény szerint mivel nem fizetőképesek, ezért piaci vevőként nem jönnek szóba, tehát kiszorulásuk a modern számítástechnikából (másként fogalmazva kimaradásuk) tömeg méretekben „törvényszerű”, és ez is egyik tényezője az általános gazdasági lemaradásuknak. Mint ténymegállapító szociológiai kijelentés elfogadható a megfogalmazás, azonban mint gazdaságpolitikai, fejlesztési sajnálkozás elfogadhatatlan. Ugyanis éppen a szoftveres megoldások alkalmasak arra, hogy rengeteg tudást, képességet közvetítsenek a kisvállalkozások felé.

Tehát állami és széles társadalmi érdekképviseleti szervezeti feladat volna kisvállalkozások legáltalánosabb számítógépes igényeit, lehetőségeit kiszolgálni, és ezáltal fejlődésüket segíteni. Azaz jól megfontolt célra kellene évente rendszeresen versenyeztetve számítógépes szolgáltatókat kisvállalkozási célú termék előállítására rávenni – és azt átalánydíjért vagy támogatásként vagy adókedvezmény révén vagy valami más módon ingyenesen elérhetővé tenni. Különböző fokozatok képzelhetők el a hasonló nyugati, bevált megoldások bérlésétől, átvételétől, magyar menüvel való ellátásától kezdve a hazai originális fejlesztésekig.

A nagy cégek a termelés nagyobb vertikumát tudják önkiszolgáló módon átfogni, megszervezni, finanszírozni. Tehát önállóbbak (amíg a piacuk megvan, amíg technológiájuk egyébként megfelelő). A kisebb cégek kisebb szeleteket művelnek a komplex termelési feladatokból. Mozgékonyabbak egyrészt, erőtlenebbek másrészt. Nekik infrastruktúra jellegű például az üzleti szoftverek elérhetősége.

Más szempontból is nézhetők a dolgok. Az adóhivatal milliárdos összegű éves informatikai fejlesztést tud megfizetni – közpénzből. A mai helyzetben közpénzből egy monopóliumot fizet meg a társadalom, amely sok szempontból nem is tud másként viselkedni, mint hogy monopóliumként valósággal „neki esik” az őt adózás révén megfinanszírozó társadalomnak. Abszurd helyzet, amit állami eszközökkel hoznak létre, kellő meggondolás nélkül. Mérhetetlen erőfölényben (és nem kevés értelemben értelmetlenül, a társadalomnak önsors rontóan) centralizálva a számítástechnikát – mintha civil lakosság ellen vetnének be háborús fegyvereket.

Lehet azt mondani, hogy az adóhivatal számítástechnikai kiszolgálása, ezáltal a számítástechnikai eszközök, módszerek, adatok centralizálása szükséges egyrészt – de másrészt ezen funkciót teljesítve, az erre fordított költségek 5-10 %-ával lehetne a kis- és mikro vállalkozói szektort évről évre a legkorszerűbb szoftveres eszközökkel ellátni, azok alkalmazását megtanítani (és erősödne, ha nem emelkedne az adóalap mellékesen!).

Természetesen, amint a kis- és nagyvállalatok szoftverhasználatában a közös metszetek mellett az eltérések igen fontosak, úgy az adóhatóság számítástechnikai igénye is eltérő a kis- és mikro vállalkozásokétól. A mérlegelést (adórendszer számítástechnikai költségének kis hányadát üzleti szoftverek kis- és mikrovállalkozások számára finanszírozni) nem az adóhivatal bevételkényszeréből kellene levezetni – hanem a társadalom önérdekéből (vagy ha úgy tetszik közérdekéből).

Tehát nem az adóbehajtó apparátus érdekéből kellene levezetni ezen üzleti megoldások mibenlétét, funkcióját, mert ez történik a könyvelő szoftverekkel – hanem azon közérdekből, hogy elsődlegesen a kis- és mikro vállalkozások legyenek életképesek, hatékonyak, és második lépcsőben ez a virulens kisvállalkozás létének feladása nélkül legyen képes adózási kötelessége teljesítésére. A kis- és mikrovállalkozás üzleti szoftverekkel való ellátása tehát az adózási funkciótól független, azzal párhuzamos, ha éppen nem azzal szemben elsődleges (legyen mit adóztatni). Ez utóbbi esetben az adóalanyok alanyi, léthez való jogáról, infrastruktúrához való jogáról is beszélhetnénk.

Az egy technikai kérdés, hogy a gondolat felvetéséhez a jelenlegi, bizonyos tekintetben értelmetlen adóztatási technológiai fölényből (mint visszahatásában is egyoldalúságával káros monopólium létéből) kiindulva, annak %-ában jelöltem meg költségkeretet. Mint egy költségvetési hüvelyk ujj szabályt (az adóztatási informatikai rendszer 5-10%-ában).

Lépjünk tovább. Kiforrott állapotában a versenykiírást, hogy kis- és mikro vállalkozások (valamint családokat, egyéni életvitelt) szolgáló üzletviteli, szervezési szoftvereket rendeljen meg az állam, annak valamely szervezete vagy valamely érdekvédelmi szerveződés, meg kell előzze némi tájékozódás, hogy milyen sávokat kell célba venni adatkezelést illetően, saját adatok generálását (tervek készítésével, naplók vezetésével), milyen állami és egyéb külső kényszerek, adottságok veendők figyelembe (hitel vagy biztosítási konstrukciók kezelése, adózási időszakok, kedvezmények), miféle életút sémák vehetők alapul (senki sem programozhat 200 évre), miféle sávokba lehet betagozódni (életkorok, projekt félék, stb), miféle garanciákat kel adni, hogy az állami vagy más típusú visszaélés veszélye adóztatás és egyéb célra ne vegye el az emberek kedvét.

Az első alkalommal tökéleteset alkotni nem lehet. De ha az irány megformálódik, idővel az iskola úgy engedheti el diákjait, hogy általános, közép vagy felső szinten ismerteti meg a tanulókat az üzleti szoftverek használatával (úgy az egyéni, családi életben, mint legalább kis- és mikro vállalkozásokban). Tehát az oktatás szakítson azzal a jelenleg is meghatározó sajátságával, hogy az állami intézmények munkaerő szükségletére, képzettségi igényére és a nagyvállalkozások munkáltatói igényére figyel oda – semmibe véve a megélhetés mikroszféráit (egyáltalán a személyes életvitel szép hangon deklarált alanyi jogosultságainak reális megélhetőségét). Azontúl (iskolai oktatásban az üzleti szoftverek kezelésének oktatása) minőségi különbség következhet be önszervezésben, a kis- és mikrovállalkozási szféra módszerességében, életerejében, hatékonyságában társadalmi szélességben.

Megjegyzendő, hogy nem csupán választható vagy elkerülhető megoldásról beszélek, hanem előbb-utóbb kikerülhetetlenről. A szoftveres megoldások ugyanis nem luxustermékek, hanem korábban ceruzával végzett írásbeli műveletek magas szintű szabványai de legalábbis sablonjai, amelyek a szó legszorosabb értelmében kiszorítják a gyakorlatból de legalábbis annak nagyrészéből a ceruzás módszereket – például a hatósági igények révén, a pontatlanabb ceruzás módszerek elégtelensége és helyenként nagyobb munkaigényessége miatt, a ceruzás módszer egyes esetekben hátrányt eredményező lassúsága, nehézkessége és kényszerűen egyszerűbb műveletei miatt, piaci konkurencia szorítása által stb-stb.

Tehát gazdaságpolitikai kérdés az időzítés, az ütemezés a kis- és mikrovállalkozások (és családi valamint egyéni életvezetés) üzleti jellegű szoftverekkel való ellátásában, elvégzése saját társadalmon, országon belül vagy másnak való átengedése; azaz a közvetlen és közvetett hasznokra való törekvés vagy ezen hasznok „világgá engedése”, tehát elpazarlása – de nem gazdaságpolitikai döntés függvénye előbb-utóbb ezen szoftverek mindennapi alkalmazásának a kikerülhetetlen bekövetkezése. 10 év múlva a magyarság birtokba veheti az üzleti szoftver kultúrát angol nyelven, például Londonban, Ázsiában, ki tudja még merre. De az nem fogja erősíteni anyanyelvi létét. Az angol menük használata el fog venni identitásának otthonosságából. Az ár nagy lesz, ha nem lép a magyar társadalom-politika.

Más szavakkal a világ fejlődésben gyorsabb részein a kisvállalkozásoktól képtelenséget senki sem vár el, hanem segítségükre sietnek az autópályás, vízvezetékes, mobiltelefonos infrastruktúrák mellett az üzleti szoftverek elérhetővé tételével, karban tartásával, állami támogatásával, felügyeletével. Ez is hozzá tartozik piachoz, boldoguláshoz.

Az államigazgatásban, nagy cégeknél stb dolgozó magukat „szerencsésnek” tekintő nem-kisvállalkozók, nem-mikro-vállalkozók képzeljék már el, hogy mi lenne, ha ők kis- vagy mikrovállalkozásból kellene megéljenek (és történetesen nem a számítástechnika varázslói). Milyen nagy szükségük lenne arra, hogy évente frissülő, finomodó, egyre hatékonyabb olyan eszközökkel bánhassanak, amik eredményességüket egyáltalán lehetővé teszik az egyre inkább számítástechnikára támaszkodó, abban szerveződő világban.

Na persze az államigazgatás és a jog sem maradhat le. Képzeljük el, ha a jog továbbra sem tudná beazonosítani a devizahitelek kapcsán előállott képtelenséget, hogy jelenleg a bíróságok, az ügyféli érdekvédő és ügyféli érdeket sértő ügyvédek, a jogelmélet, politika stb nem képes felismerni, beazonosítani az úgynevezett oklista szerződési mellékletben a vismajor jogintézmény visszájára fordítását. Abszurdum volna, ha az üzleti szoftverek technológiai lehetőségét hasonló zavarodottsággal próbálnánk meg érvényre juttatni.

De reménykedjünk és igyekezzünk. Mivel visszájára fordított vismajorral a gazdaság életképtelen, ezért előbb-utóbb szép csendben a vismajorkiforgató oklisták lekerülnek majd a napirendről (és remélhetőleg nem a végletesen életképtelenné váló gazdaság fog felszívódni). És remélhetőleg az üzleti szoftverek kisvállalkozási módosulatai pedig elterjednek, megfelelő finanszírozáshoz jutnak és betöltik lehetséges szerepüket.

A címben szereplő interface-t azért hoztam fel, mert ma már a számítástechnikában menüsorokat átírni angolról magyarra egyszerű szakmai kérdés. Nem technikai akadály. Ha másutt már az ilyesmit (nem csak a menüsor nyelvét átírni, hanem az kis- és mikro vállalkozásoknak hasznos üzleti szoftvereket) kitalálták, akkor példát kell róluk venni, le kell őket körözni, vagy kölcsön kell kérni tőlük (nyelvi akadály már nincsen).

Legalábbis így tudom elképzelni, mi is a helyzet a kisvállalkozási üzleti szoftverek piacával.


A véleményem kifejtésére alkalmat adó írás:

http://bitport.hu/regios-atlag-alatti-meg-a-hazai-bi-piac-fejlodese

Régiós szint alatt a hazai BI-piac

Sági Gyöngyi 2014.08.22. http://bitport.hu/images/bitport/share_fb.pnghttp://bitport.hu/images/bitport/share_ln.pnghttp://bitport.hu/images/bitport/share_twitter.png

Az üzleti intelligencia (BI) fogalmát elég nehéz meghatározni. Szűkebb értelemben ide tartoznak a magasabb szintű elemzési és előrejelzési megoldások, az ad hoc adatfeldolgozás, az elemzés és a riportolás, valamint a térinformatikai megoldások. A tágabb értelemben vett BI-megoldásokhoz hozzátartoznak még a termeléshez használt tervező, előrejelző alkalmazások (kereslet/kínálat előrejelzés), illetve pénzügyi tervező, előrejelző megoldások, tartalomelemző alkalmazások. Ide vehetők még olyan megoldások is, amelyek ügyfélkezelő-, illetve támogató rendszerekhez, vagy termelésirányító rendszerekhez kapcsolódnak, és az ott tárolt adatokat dolgozzák fel, illetve elemzik. Emellett az olyan alkalmazásokat is ide soroljuk, amelyek az adatintegrációhoz, adatbázishoz, adatok menedzseléséhez kapcsolódnak.

Hazai piaci lehetőségek és korlátok

Szoftveroldalról nézve a szűkebb értelemben vett piac Magyarországon hozzávetőlegesen 24,5 millió dollár értékű lehet, ami a teljes hazai szoftverpiac 4,5 százalékát fedi le. Értelemszerűen, ha mindehhez még hozzávennénk az összes adatbázishoz kapcsolódó üzleti analitikai alkalmazásokat, akkor ez a szám jóval nagyobb is lehet, de az már egy nagyon tág értelmezése lenne az üzleti analitikának - állítja Bakk József, az IDC szoftverpiaci elemzője. Hozzáteszi, a BI-hoz kapcsolódó szolgáltatások a teljes megoldási piac 7 százalékát adják, ami értékben eléri a 39 millió dollárt. Erre az évre enyhe, 1 százalékos növekedést jelez előre a piac mindkét szegmensében. Amúgy a BI-ra fordított beruházások jelenleg az összes IT-beruházásnak nagyjából a 3 százalékát adják.

http://bitport.hu/images/content/bi_trek_2014_koltes.jpg

2014-re vonatkozó BI-költési tervek a hazai cégeknél 
 (Forrás: BI-Trek 2014)

A BI-költések magyarországi alakulásával kapcsolatban a piacot ugyancsak rendszeresen monitorozó BI Consulting vezetője, Arató Bence szerint a szoftverbeszerzések költségét lehet a legbiztosabban megbecsülni. Öt nagyobb és néhány kisebb szállító határozza meg a hazai piacot, az Oracle, az IBM, a Microsoft, a SAS és az SAP mellett említést érdemel a QlikView, a Tableau, a Spotfire és a Jedox. A nagyobbak árbevétele a néhány százmillió, a kisebbeké inkább a 50-100 milliós nagyságrendben mozog. Ezek alapján a BI Consulting 2-4 milliárd forint körülire teszi a BI-hoz köthető szoftvereladást Magyarországon. Ebben azonban nincsenek benne az adatbáziskezelők, illetve az ETL szoftverek. Hozzáteszi, a szolgáltatási piacot (tanácsadás, oktatás stb.) gyakorlatilag lehetetlen megbecsülni a szegmensre nagyon jellemző többszörös al- és fővállalkozói viszonyok miatt. A BI-on belül a legkeresettebb termék- és megoldásszegmensek közé sorolja az adatvizualizációt, az önkiszolgáló BI-t és a dashboardokat.

Még nem értük el a régiós átlagot

Hogyan látja a magyarországi BI-piac alakulását a szállítói oldal? A Microsoft Magyarország nevében Polner Tamás, az adatplatform termékek közép-kelet-európai termékvezetője nyilatkozott a kérdésről. Szerinte a hazai IT-költések körülbelül 7-8 százaléka jut az üzleti analitika beruházásokra. "Persze ez a szám csalóka, mert vannak még bőven olyan cégek, amelyek nem rendelkeznek megfelelő infrastruktúrával ahhoz, hogy az üzleti döntéseiket számokra alapozzák, illetve olyanok is, ahol csak ezek a hatékonyságnövelést célzó beruházások kapnak zöld utat. Nemzetközi és közép-kelet-európai összehasonlításban is azért még van hova fejlődnünk, mert ez az arány körülbelül háromnegyede a nemzetközi, illetve regionális átlagnak."

A piac növekedésének a korlátai között említhető, hogy a nagyvállalatok informatikához köthető költségoptimalizációja érinti a BI-költéseket is. A nagyvállalati szegmensben ágazatonként eltérő, hogy milyen mértékben alkalmazzák az üzleti intelligenciát. Értelemszerűen azok a vertikumok, ahol eleve kiemelt szerepe van az információtechnológiának, illetve, ahol az adatok elemzése, a minél gyorsabb visszacsatolás és reagálás kiemelt szerepet játszik a napi üzletmenetben, ott fontos egy jól működő rendszer. Ilyen szektornak számít a pénzügyi, vagy a távközlési szektor.

Bakk József szerint mindezen túl a külföldi nagyvállalatok magyarországi leányvállalatai esetében a BI-bevezetésénél jelentős a szerepe az anyaházi nyomásnak is. A korábbi években megvalósított rendszerbevezetéseknek, illetve a piaci környezet változásainak köszönhetően most ezeknek a rendszereknek a finomhangolása van éppen napirenden.

Az oktatási intézmények BI-beruházásai is elkezdtek megjelenni a palettán. Ezek főként oktatási célra, elemző eszközként tanítanak metodologiát hallgatóiknak (üzleti , kockázati elemzés, prediktív és egyéb matematikai modellezés), ennek köszönhetően ők már készségszinten kezelik a BI eszközöket, mikor kikerülnek a munkaerőpiacra. Jellemző, hogy nagy disztribútorok kötnek megállapodásokat különböző oktatási intézményekkel. Tipikus felhasználási terület a campusok területén ugyanakkor a kutatási adatok elemzése is - hívja fel a figyelmet erre az újabb piaci szegmensre a Starschema. A magát big data startupként aposztrofáló cég általában is úgy látja, hogy a régiónkban elég jó szakembereket képeznek és fajlagosan olcsó a képzés a külföldi intézményekhez képest.

Forráshiányos, vonakodó kkv-k

A kis- és középvállalatok (kkv) körében komoly korlátot jelent az EU-források szűkössége, a kisebb vállalatok egyelőre vonakodó hozzáállása az új technológiához, illetve maga az a tény, hogy egyáltalán rendelkezésre áll-e olyan adat, vagy rendszer, amely alapja lehet az üzletiintelligencia-rendszer bevezetésére. "Főként a kkv-k esetében ugyancsak visszatartó erő, hogy a BI-rendszereket sokszor nem lehet hosszú távú stratégiai tervezésre használni a gyakran változó piaci környezet miatt, a rövidebb, taktikai jellegű döntésekben viszont így is komoly szerepük lehet" – véli az IDC szoftverelemzője.

A hazai BI-piac gyorsabb növekedésének a legnagyobb korlátai közé többek véleménye szerint a költségoldal sorolható, ami egyaránt vonatkozik a szoftverekre és a tanácsadásra is. "A szoftvereknél elindulni relatíve könnyű, mert több nagy cég is kínál kkv-knak megfizethető árú licenckonstrukciókat, de ezek adott limit felett már nem elérhetőek és ilyenkor ugrásszerűen nőhet a költség" – mondja Arató Bence.

Nemcsak forrásszűke, hanem kulturális adottság is, hogy egy cég mennyire akarja transzparenssé tenni a működését, és mennyire áll rendelkezésére az a külső, vagy historikus adat, amiből megfelelő következtetéseket tudnának a BI-megoldások levonni. "Főleg a kisebb cégek esetében még mindig a cégvezető kockás füzete az, ami az "üzleti intelligenciát" tartalmazza" –fogalmaz Polner Tamás.

Korlátozó tényezőnek látják a szakértők azt is, hogy a jó BI-szakember drága, az olcsó meg nehezen tud kellő eredményeket felmutatni. Az analitika globális népszerűsége miatt érezhető az agyelszívás hatása is. Ennek alapján az IDC szerint az üzleti analitika jövőbeni fejlődési üteme nemcsak a vendorok, hanem az oktatás számára is kihívást jelent. Érzékelhető ugyanis, hogy egyre gyorsabban nő az igény a szakemberekre. Ugyanakkor önmagában ma sem lehet általában gond a szakemberkínálat, mivel manapság már száz feletti a BI-megoldásokkal foglalkozó hazai cégek száma. "Nem szokatlan, hogy egy tenderen akár tíz cég is indul" – jellemzi a helyzetet Arató Bence.

A nagyvállalatoknál az analitika már bejáratott dolog

Azzal kapcsolatban, hogy Magyarországon egy-egy BI-megrendelés mennyire ad hoc döntés, illetve, hogy a cégek az IT-stratégiájukban számolnak-e a BI-beruházások kényszerével, Arató Bence így válaszol: "A nagyvállalatoknál az analitika már teljesen alapvető része az informatikai stratégiának és fejlesztési terveknek. Itt érdemes utalni arra, hogy a nagy elemzőcégek hosszú évek óta a top CIO-prioritások között tartják számon a BI területét, amivel a magyar IT vezetők is tisztában vannak. Sőt ma már az is elég jellemző, hogy az üzleti döntések támogatása mellett a marketing és a kockázatkezelés kifejezetten nagy felhasználói a BI-megoldásoknak itthon is, de a biztonság és a HR területen is van már érdeklődés irántuk."

 

http://bitport.hu/images/content/bi_trek_2014_teruletek.jpg

Az üzleti intelligencia használata a vállalati részlegeknél
(Forrás: BI-Trek 2014)

A Microsoft tapasztalatai szerint azok a BI-projektek tudnak csak igazán sikeresek lenni, ahol a BI nem csak az IT-stratégia, hanem a teljes cég szintű stratégia része, és az IT-fejlesztések az üzlet igényeivel összhangban történnek.

A BI hasznának mérésére a legtöbb nagyvállalat törekszik, ugyanakkor ez a terület még számos követelményt támaszt a felhasználók felé. A legtöbb nagyvállalat hatalmas méretű információval rendelkezik, de fontos tisztában lenni azzal, hogy ezek közül melyek azok, amelyek valóban segítik az üzleti döntési folyamatot. Egy jól működő operatív rendszer képes a folyamatokat automatizálni, ami konkrétan időt szabadíthat fel, míg egy analitikai eszköz esetében a végeredmény, a döntés minősége jóval nehezebben mérhető – mondja Bakk József.

A haszon mérésére a BI Consulting szerint is megvan a törekvés a nagyvállalatoknál, de a mérés folyamata nagyon bonyolult is lehet. Egyes területek jól mérhetőek - például DM-kampányok jobb célzásával elért hatékonyságnövelés -, mások pedig szinte egyáltalán nem, ilyen a tervezési folyamatok hatékonyabbá tétele, az adatminőség javítását remélő kezdeményezések.

A Microsoft tapasztalata is az, hogy nehéz lemérni a pontos közvetett vagy közvetlen hasznát egy üzleti intelligencia projektnek. Viszont a legtöbb ilyen felső vezetői szinten felhozhat pozitív járulékos dolgokat: például felfigyelhetnek egy-egy új kiaknázható üzleti lehetőségre, vagy megtalálják, hogy mi az a terület, melyre fölöslegesen költenek pénzt. Szerencsés esetben már egy ilyen "megvilágosító" projekt behozhatja a teljes BI-ráfordítás összegét. Nem ritka az olyan eset, ahol már néhány hónapon belül megtérül a beruházás. Viszont ezért fontos, hogy mikor BI-rendszerben gondolkodunk, akkor nem 2-3 éves fejlesztéssel járó mamutprojektekbe érdemes beruházni, mert mire elkészül a rendszer, már teljesen más az üzleti környezet, és mások a felhasználói igények. Inkább olyan rendszert érdemes kiépíteni, ami nagyobb szabadságot ad az üzleti elemzőknek kezébe, és napi szinten lehet változtatni, fejleszteni az üzleti igényekhez igazodóan.

Eltérő ütemben terjed a BI mobilban és a felhőben

A mobilitást a cégek egyelőre főként alapszintű vállalati funkciók betöltésére használják, magasabb szinten is többnyire csak a vállalatirányítási rendszereket alkalmazzák mobil környezetben. Leginkább csoportmunka és workflow jellegű megoldások jelennek meg mobil környezetben, így elmondható, hogy ezen a területen egyelőre a BI sem igazán elterjedt.

Ami a technológia felhőbe terelését illeti, a klasszikus BI-vendorok, illetve a big datában érdekelt szállítók mindegyike megjelenik valamilyen felhő alapú BI-megoldással, és erre egyre nagyobb hangsúlyt is helyeznek. Gondoljunk csak a Microsoftra, amely az Office 365-be integrálta a Power BI csomagját – hoz példát erre az IDC-elemzője. Megjegyzi ugyanakkor, hogy a cloud alapú BI-költés mindezek ellenére a teljes közép-kelet-európai régióban alig éri el a publikus felhőre fordított pénzek egy százalékát.

"Nem véletlen, hiszen a cloud alapú BI-megoldásoknak bizalmas üzleti adatokat kellene megjeleníteniük, miközben ezeknek az adatoknak a kezelése a vállalatok egyik legérzékenyebb pontja és feltétele a felhő alapú technológia kapcsán. Megoldást erre valamiféle hibrid konstrukció jelenthet, de ennek az elterjedése is csak az alapszintű cloud szolgáltatások penetrációját követheti."

A BI fejlesztéseknél a Microsoft már áttért a "cloud first" fejlesztésre, azaz az új fejlesztések először az Office 365 – Power BI felhőszolgáltatásban jelennek meg. "Ennek több előnye is van. Először is sokkal gyorsabban ki tudunk jönni az új szolgáltatásokkal, hiszen a termékeket nem kell különböző verziójú keretrendszerek kombinációján végigtesztelni, csak azokon, amelyek a felhőszolgáltatás alapját adják. Másodszor pedig nem kell megvárni a hagyományos kétéves termékciklusok új verzióját az új funkciókkal. A Power BI esetében például havi megjelenési ciklussal dolgozunk, azaz minden hónapban új funkciókkal bővül a szolgáltatás, amit az előfizetők egyből használni tudnak" – hangsúlyozza a Microsoft szakértő.

Emellett a felhő alapú szolgáltatás sokkal szélesebb körben teszi elérhetővé a BI rendszereket, hiszen már nincsen szükség több hónapos rendszerbevezetésre, és többmilliós hardver- és szoftverberuházásokra. Így akár egy kis cég számára is pár napon belül már használható rendszert lehet megvalósítani. A Microsoft is azt tapasztalja ugyanakkor, hogy a felhőszolgáltatások előnyei ellenére az ügyfelek jelentős többsége még konzervatív, és ódzkodik a vállalati adatvagyon akár egy részét is felhőbe kihelyezni.


(szerkesztőségi címet nem találtam, ezért a cikket közlő honlapnak levélként meglátásaimat elküldeni nem tudtam - FÁ)

 


 Vissza az oldal tetejére