From:
Fáy Árpád [mailto:arpad.fay@gmail.com]
Sent: Monday, November 11, 2013 10:13 PM
To: 'orbanviktor@orbanviktor.hu'
Subject: a devizashitelből ugye nem lett levadászási fegyver?
Tisztelt Kormány!
a devizás hitelből ugye nem lett levadászási fegyver?
Mert nem egy ember azt hiszi, hogy ez a szelekció értelme.
Ami felfoghatatlan, értelmetlen, hamis, az magyarázatot követel.
…………………………………
FÁ
From:
Fáy Árpád [mailto:arpad.fay@gmail.com]
Sent: Monday, November 11, 2013 8:14 PM
To: 'mindenkinek.akit.erdekel@gmail.com'
Subject: és különben is "mi" megsimogattuk a devizahitelesk arcát a
kiugrás, elmenekülés, lezüllés előtt - alapvető tévedések kormányzati szinten -
Z. Kárpát Dániel: "Meddig húzható a károsultak ideje?" - Szatmáry Kristóf válaszol:
http://www.youtube.com/watch?v=CeX3hLnE4UE
Jön a választás és dobjuk ki az ablakon a számítógépet. Hogy ilyet ne lássunk minden nap.
Z. Kárpát Dániel is megkerüli a lényeget ezúttal (máskor közelebb van hozzá), hogy devizahitel csalásokra képes bankrendszer képtelen a gazdaságot ellátni szolgáltatásaival. Illetve ez a kijelentés most is elhangzott amúgy mellékesen.
Erre egy hostess vagy hogyan mondják ugyanazt himnemben papírból felolvasott egy általa nem értelmezett szöveget, láthatóan KRESZ szabályokat is hasonló átéléssel olvasott volna, vagy telefonkönyvet. És ez a becsületére legyen mondva, mert ha komolyabban vette volna, az lett volna a probléma. Így letudta a büntetés terhe mellett statisztálj utasítás teljesítését.
A lényeg, hogy az állam oda dobta a lakosságot a banki csalás cunaminak. Tartósan, több kormány idején egyaránt. Nem csak a lakosságot a devizhaitelnek, hanem általában a banki ügyfeleket az álbankoknak (mert megzsarolták őket vagy mert fogalmuk sincsen arról, hogy milyen lenne az igazi bank). Ami a jéghegy banki csúcsa. Van alatta eltakarva immár orvosolatlan privatizációs cserbenhagyás, oktatási és egészségügyi, általánosságban véve rendszerváltási cserbenhagyás. Hogy ezek a jobb cserbenhagyók, mert a másik oldal még rosszabb lenne? Igen, itt néha fájdalomcsillapítókat is osztogatnak az elfekvőben, a halottas házban, az út mellé félre sodortaknak.
Durva kifejezés? Mert itt mindenki csak lebzsel, ez az ország nem érdemel többet, amint azt a vásárhelyi csibész is mondta? A kritikus hangok meg majd meghalnak, elhalnak, kihalnak. És akkor béke poraikra attól fogva, hogy nem dumálnak vissza.
Az utolsó oltsa le a villanyt. Ma is elmesélte nekem valaki, hogy falujából már csak ő van a maga korosztályából itthon, mert aki lábát bírja, mind elment. Úgyhogy igaza kell legyen Szatmáry bábmesterének, ezek itt mindent lenyelnek. Kilopjuk a szemüket a saját pénzüket banki tulajdonnak minősítve, és utána megköveteljük, hogy a hirtelen kivégzéssel szemben a hosszas nyiszálást különös kegyként köszönjék meg. És hétről hétre, hónapról hónapra megy a dolog, ahol senki nem lép ki a sorból, hacsak nem soroljuk hozzájuk az öngyilkosokat, megszökőket, katatóniába zuhantakat.
Úgyhogy Szatmáry a névrokonával szemben, aki azért a Kazohíniát le merte írni, gondolom sosem venne bátorságot annál többet, mint amennyi mai kezébe nyomott förmedvény felolvasásához kellett. Aki így olvas, az otthon az asztalfiókban sem rejteget holmi Kazohínia +1-et.
De olcsó a képernyő előtt keseregni. Mást viszont nem lehet, mert tilos. Mert sérülne a díszlet. Elképesztő ez a bátorság tulajdonképpen a díszletekbe kapaszkodó magabiztosság vágya. A dolgokkal való szembenézés helyett, mintha Szatmáry meg mások is talpra állást volnának hivatva végig vinni (emigráció, önemésztés, szétomlás helyett). Nem, ők mindig, mindent, az ellenkezőjét is, a semmit is szépen fel fogják olvasni. Biohangszórók a biodíszletben.
FÁ
Minek erről morfondírozni, amikor mindenki tudja,mi a helyzet? Ilyenek a csapatjátékosok? Az ember ha másokat nem kíván elő- illetőleg utóítélettel kezelni, akkor kiteszi magát annak, hogy belekukkant egy riportba, újságot nyit ki, rádió előtt megy el, és beleütközik, hogy semmi sem változott, hogy nem érti, a fejünket elborító bajok közepett hogyan nyilvánulhat meg valaki ennyire közömbösen, részvétlenül. Mert mégse lehet pökni mindahányszor, ha sajtónyilvánosság fénykörébe téved valaki. Milyen szomorú emlék a nagyszerű közgazdász professzor szereplése ipari miniszterként, amikor odavetette TV előtti beszélgetésen egy vele azonos szinten elismert közgazdász asszonynak, de a hiteleket ugye vissza kell fizetni? A hamis állami hiteleket. És nem találtam fórumra azóta sem, mert a hivatal és tudomány sorait szorosra zárják, hogy nem, a butaságnak nem kell sem katedrát, sem bársonyszéket adni, sőt hogy okos egyetemi tanároknak kellene már valami figyelmük legyen arra, hogy bizonyos közgazdasági kérdések tárgyalhatatlanul el vannak torzítva. Megszálló hatalom helyi hivatalnokainak remekül elmennének ezek a cinikus mellébeszélők. De egy ország félszázados kommunista tébolyából megszabadulni kívánó országban ez nem érthető , nem tisztességes viselkedési minta. Dumálnak kormányon és ellenzékben úgy, hogy elhiszik maguknak, ez mind csak amolyan választási léprecsalás, komoly baj vagy megoldható feladat nincsen. Elméleti odafigyelésre szükség nincsen. Senki se várja el tőlük, hogy mások legyenek mint ama biodíszlet. Aki mégis ilyet merészelne, arra azt kell mondani hogy fantaszta meg hasonlók, vagy hogy le kell csukni, mert zavart kelt. Aki viszont a zavart, a diszfunkcionális bankügyleteket nyálával bekenve tartósítja, az rendes fickó, mert milyen snájdigul fel tudja olvasni azt a papírfecnit…….
a kártérítés, a banki alapkamatos törlesztés, ez a kettő lehetne tárgyalási alap, tisztességes kiindulópont, ami után egészséges munka, tisztességes gazdaság indulhatna – de senki se reménykedjen (Szatmáry Kristófot is meg lehet kérdezni, hogy miért nem, esetleg tudja, mert az oknak viszont példásan engedelmeskedik)