vissza a főoldalra *

Tisztelt Gazdasági Konzultáció!

Ma reggel hallgattam a volt kancelláriaminisztert (Stumpf Istvánt), és az ötvenes években éreztem magam, bár akkor még igen kis gyerek voltam, de utólag sokat meséltek róla. Az osztályharc folytatódik ugyanis.

A volt miniszternek szabad jelszavakat evidenciaként öntögetnie a rádióhallgatók fülibe. Olyan jelszavakat, amikért másokat elzavarnak az egyetemek környékéről is (engem pld 1992-ben, 1995-ben, 2000-ben, 2004-ben), amikért a "nemzeti konzultáció" tagjai (2005-ben) hátradőlnek a székükön és fegyelmezett mosollyal halkan azt mondják - de hiszen ez komoly változást jelentene, mit képzel maga? -, amiért ma egyetemi dékán olyan levéllel mondja le a bemutatkozó tudományos jellegűnek tervezett, tehát logikai láncokat elemző konferenciát, hogy félti egyeteme anyagi alapjait.

Természetesen nem volt ez másképpen Stumpf István minisztersége idején sem, a Stumpf István minisztériumához benyújtott pályázatok idején sem 2001-ben, a Stumpf István féle Századvéghez benyújtott pályázattal sem 2003-ban, meg más FIDESZ-miniszterekhez, FIDESZ-képviselőkhöz fordulva sem, nem lehet szót találni sem FIDESZ mostani kabinetvezetővel, sem polgári alapítvány vezetővel, sem egyéb hangzatos pozíció betöltőjével. Nincs valódi változás, mert valódi változáskor, legalábbis arra készülődve minden kis gondolat fontos lenne. Valódi változásra készülődve az erőgyűjtést nem lehet elképzelni ezzel a tülekedő, kiszorító arroganciával, álnyitogatással. És még ezt kontárkodja a kormányoldal, hogy ő is tud látszatérdeklődést tanusítani?! A színlelésből még paródiát is csinálnak, mintegy licitálásként. Legalább mulassunk a mutatványon. Ők nevettetni is akarnak.

A hivatalos fórumokról lehet kezdeményezni, lehet az innen-onnan összeszedett gondolatokat harsogni, de rajtuk kívül másnak megszólalnia: tilos.

Szín tiszta ötvenes évek - természetesen egyelőre utcán való agyonverés nélkül, bár a világ néhol nagyot fordult utóbbi időben (vissza), de adja Isten, hogy a fősodratból ezügyben kimaradjunk.

Ha valaki nem esküszik fel, hogy például a magyar voltát csak kényszerűségből viseli, hanem természetes evidenciaként akarja megélni, ha valaki nem mutatja hogy ki akarna bújni a bőréből, ha valaki nem csak szavazatgyűjtés erejéig hiszi el a nemzeti vagy bármilyen komolyan vett emberiességi jelszavakat, ha valaki a maga talaján akarna fogalmi megoldásokat kialakítani, ha a valós politikai és gazdasági létért követelőzik, vagy keres elméleti utat, akkor annak nincsen tér, azt el kell szigetelni. Egy nagy szigetelőanyag-telep az egész ország.

Általam tisztelt '56-os ismerőseim ismételgették sokat, hogy meg kell értsem, nekik nem nő babér, mert fiatalok voltak, és akit feljegyeztek a győztesek hatósága, azt legfeljebb élni hagyták, de nem tanulhatott, nem szerezhetett hivatást, így ma nem tudnak hozzászólni a lényegi kérdésekhez, mert nem értenek hozzá. Azóta sincsen másként. Akinek volna véleménye, érdeklődése, és ezt nem dobja el pozícióért, annak nincsen hely a nap alatt. Csak beállni lehet kiagyalt és jól ellenőrzött sorokba, de kezdeményezni még gondolatilag sem megengedett (a párbeszéd erejéig sem!). És ezért az osztályharcos dulakodásért semmi sem drága, ez mindent megér a lendületes küzdőfeleknek, a négy-pártnak, erre rámehet Magyarország, mert magyar állam még Nemeskürty szerint sincsen Mátyás óta.

Stumpf István ugyanúgy elcsent jelszavakkal operált ma reggel, mint szokta a túloldal, a mostani miniszterelnök meg elődei. Csak ők kevésbé tudnak "entellektüel" hangot megütni. De utána Stumpf úr és csapata valószínűleg ugyanúgy nehézkesen fog velük bánni, mint ahogyan az most történik, és történt 15 éve mindig. Az osztályharcos hatalmi önérdek nem tesz jót a közjónak. Jó hogy ő látja, milyen úton módon változott mégis valami egyik másik kormány alatt, de ahhoz nem tudja hasonlítani, hogy mi lett volna itt, ha jelszavak lenyúlása helyett inspirálták volna a gondolkodást társadalmi szélességben - ahelyett hogy teret adjanak álságos "egyensúly-teremtő" Bokros megoldásoknak. Mert gulágon is volt egyensúly, csak az emlékétől is szabadulni igyekszik, aki átélte. A féktelen rasszistázás, radikalistázás és egyéb stigmatizálás nem egyéb, mint a régi "sötétben bújkáló ellenforradalmár - reszkess!". Így nem teremnek gondolatok, így nem születnek elszánások, így nem érnek össze jobbító szándékok -  így legfeljebb menekül ki merre lát, vagy behúzódik vackába, és lassan elfelejti, hogy van napfény is, meg jó levegő, csak az odu látszólagos nyugalma érdekli.

Ezért erősödik a hangulat, a vélemény, hogy az egypárt négyfelé osztódott, de maradt. Aki bátor, kimondja, aki gyáva nem mondja ki, aki még gyávább, félelemből hogy legyen már vége az őrületnek azért mondja ki, aki meg még bátrabb kalandvágyból nem mondja ki (mint akik kalandvágyból '56 után itthon maradtak). A spirál tekeredik, csak legyen aki átlátja. A 60-as évek egyik "kedvenc" témája volt a világháborús túsz-csapda, amikor a túszokra bízzák, hogy ők mondják meg, közülük kit végezzenek ki. Ez ment a rádióban, irodalomban, sok helyen. Ehhez tudom hasonlítani a mai szavazatvadász retorikát, hogy kire kell szavazni, mert úgymond ezen dől el a világ, ez a létkérdés. A túszoknak is létkérdés volt, hogy kit szavazzanak ki. A súlykolás nem maradt abba, csak ma kiszavazósdi TV-shownak mondják, meg választási ráhangolásnak - szégyenérzet nélkül (kedves Stumpf úr). Spirálozunk, manipulálunk, ahogy Pokol Béla szépen megfogalmazta: "spiloverezünk". Becsapjuk magunkat is.

Amint Rákosi csinálta '56-ot, amint az SZDSZ rasszistázik, úgy önök radikalizálnak (ettől remélve önnön középutas józanságukat, mint valami őserdei mágus esőcsináló). És időnként születnek olyan magánszámok, mint Stumpf István ma reggeli műsora. Nem örülök neki. De legalább pőrén mutatta magát. Én például nem tudok mit kezdeni ezzel az állapottal. Zavar. Stumpf bölcselkedése ugyanúgy, mint a süket csend, amely évtizedek után már bénító. De csak ez jut, meg a megszűnés, a hallgatás. És zavar, hogy hallgatva Stumpf Istvánt tudhatom, hogy újabb uniós előírás végig vitelét érti a nagy távlatú reformon, meg talán a saját élcsapat-szegmens fegyelmezését, és némi vigasztalást, hogy ők kevésbé durvák mint a mai kormányoldal.

Ha tévedek, szóljanak vissza.

Egyébként a reggel hallott riport hatása mozgósító. Nem csak ezt a morgolódást követem el, hanem megnézem a gazdasági konzultáció honlapját is ( www.gazdasagikonzultacio.hu ). Mert engem zavar, hogy már csak pusztába kiáltott ingerült csapkodásokra futja (20 éve), mint hosszan vergődő halnak a vízparton (amúgy valószínűleg kissé eltúlzottan optimista felfogás, hogy a közelben bárhol olyan víz volna, ahol gazdaságelméleti ügyekben vígan lehetne lubickolni).

Fáy Árpád

Bp 2005 szeptember 19. reggel 8.00 órakor.

Vissza az oldal tetejére