From: Fáy Árpád [mailto:arpad.fay@gmail.com] - Sent: Saturday, January 25, 2014 9:28 PM - To: 'minel-tobbeknek.ha-lehetne@gmail.com' - Subject: Vázlat 2 - legitim tulajdonos és a tulajdonolt
Személy és rendszer
- természetes egyéni és közösségi személy tulajdonos,
- valamint a tulajdonolt jogi személy
(az emberi és társadalmi önképünk modellezésének fogalmi alapjairól – probléma felvető vázlat 2)
2014 jan 25
…. Jelen írás … arra törekszik, hogy egyébként „pofon egyszerű”, evidensnek azaz az európai kultúrkörben magától értetődőnek mondható összefüggéseket, fogalmi alapokat próbáljon betájolni (nagy háború utáni romokból építkezve jelleggel). Remélve, hogy a fogalmi összefüggések némi rendezésével, áttekintésével segítségére lehet a társadalmi önszerveződésnek (ennyire telik tőlem alapon)…. vagy legalább saját gondolatai rendezésének.
A) tájékozódó fogalmi alapok a rendszerről, a rendszer ontológiájáról (alanyi szereplőiről) 2
B) rendszer és személy viszonyáról 7
a közösségi személy alanyi léte (megkülönböztetve a rendszer szervezeti, eszközi lététől) 7
alkotmány „magyar” fogalmak szerint 8
a hatalmi viszonyokat kifejező alaptörvény. 8
jó esetben a legális egyúttal legitim is. 8
adózási és gazdálkodási, azaz önszervezési eszközök. 8
személyi létet szolgáló államigazgatás – mint elsődleges, azaz átléphetetlen állami funkció. 9
× amikor a költségvetést a magán háztartások terhére kezelik (de facto háborús államszervezés) 9
Az axiomatikus fogalmi építkezésben kulcsfontosságú az alapfogalom megválasztása. A társadalmi rendszerről, alrendszerekről gondolkodva a személy fogalma legalább annyira megalapozott, körüljárt, klasszikus alapfogalom, mint a geometriában a kiterjedés nélküli, tovább nem osztható pont idealizált, eszmei fogalma.
Az alapfogalom megnevezése és az axiomatikus indításnak megfelelően indoklás nélküli definíciói együtt jelentik az alapfogalom megadását.
A halmaz jelentheti bármely szempont szerinti elemek fogalmi összességét, de ezen belül esetünkben jelenti az alapfogalom típusának megfelelő elemek összességét (amint az egyenes is értelmezhető bizonyos sajátos helyzetű, adott esetben végtelen számosságú pontok összességeként). Esetünkben általában a személyek összessége illetve bizonyos személyek összessége értelmezhető a személyek halmazaként. Ebben az esetben a személyek közti kapcsolatok nincsenek számon tartva.
Ha a személyek közti kapcsolatokat is számon tartjuk, akkor hálózatot kapunk. A hálózatokon belüli viszonyok alakulása, célszerűsége, értelme, e viszonyokban leírható folyamatok tárgyalásakor már általánosságban személyek alkotta rendszerről beszélünk (tudva, hogy a szóhasználat alakulóban van napjainkban is).
A rendszer fogalmát használva a következő táblázatok segíthetnek az áttekintésben. A táblázatokban megnyilvánuló gondolatmenet követése akinek szokatlan, annak nehézkesnek is tűnhet. Azonban elsődleges cél nem az olvasmányosság, hanem a vázolt logikai menet követhetősége, jó esetben érdemi kritikával illethetősége.
Először is utalás erejéig arról, hogy a társadalom tudományokban az eszmei modellt nem szokás megkülönböztetni, meghatározni, módszereiben a többi típusú ismeret területtől elhatárolni. Ezzel összhangban nem szokás tisztán elkülöníteni a deduktív és induktív érvelést sem, amiből következően állandó a zavar a társadalmi modellek tárgyalásában, értelmezésében. Pedig analógiának, mintának évezredek óta ott van a matematikai axiómák utóbbi időkben ismét látványosan fejlődő rendszere. A problémát minden bizonnyal már az alapfogalom kiválasztásában, megjelölésében, kiérlelésében kell keresni. Pedig kínálja magát a személy fogalma már legalább másfél ezer éve.
|
társadalom-elméleti modell |
az embert legalább három vonatkozásban kell számításba vegye (valószínűleg ez alatt háromféle módszertan is értendő) · a „személy” az ember lényének eszmei sajátosságait fejezi ki (Boethius óta egyértelműen) · az „alany” a különféle társadalmi rendszerek által meghatározott embert (lásd alanyi szerep, alanyi jogosultságok stb a római jogban látványosan érvényesült), · az „egyén” pedig azt az embert, akinek vállalni, felismerni, megélni kell a személy eszmeiségét, illetve alanyként be kell töltenie azt a szerepet a társadalomban, amire lehetősége, törekvése, kötelessége van. |
Alapfogalomtól a rendszerig szokásosan építkező fogalmi lépcsők
|
gondolkodásunkra jellemző az alapfogalmakból való építkezés |
ezekre az alapfogalmakra épülnek az axiómák (levezetés nélkül elfogadott alapfogalom és alaptételek) |
|
alapfogalom |
például az eszmei matematikai pont – egy sajátos, de szemléletes és igen régi, bevált alapfogalom a klasszikus görög korban az atom fogalma is a tovább nem bontható fizikai pontot, elemi alkotó részt jelölte a kiterjedés nélküli matematikai pont mintájára a kiterjedés nélküli, de tömeggel rendelkező fizikai pont volt Newton eszköze a halmazok tárgyalásában ugyancsak klasszikus fogalom használatát újították fel a halmaz elem-einek megnevezésében (ez a szemlélet tehát áthatotta a görög kortól a filozófiai igényű gondolkodást) a XX. században relatív módon a témakörtől függően kerül kijelölésre tovább nem vizsgálandó, részeire nem bontandó alkotó elemként a „fekete doboz”, amelynek használatával lehet jelölni, hogy az adott tárgyalásban meddig kíván elmenni a részletek feltárásában az elemzés megfogalmazója |
|
halmaz - elemek összessége |
éspedig lehatárolt összessége (fontos fogalmak a teljes és a részhalmaz) – az alapfogalom (alkotó elem) megadása nem foglalkozik az alkotó elemekből építhető alakzatok természetével sem halmaz sem egyéb módon – halmaz esetében már az alkotó elemek (teljes vagy részleges) összességéről van szó |
|
hálózat – halmaz elemei a köztük levő kapcsolatokkal |
az elemek közti kapcsolatokat is számon tartva hálózatot kapunk - a hálózatokon belüli viszonyok alakulása, célszerűsége, értelme, e viszonyokban leírható folyamatok tárgyalásakor már általánosságban személyek alkotta rendszerről beszélünk |
|
rendszer – strukturált halmaz (I.) |
a rendszer több mint az elemek összessége a rendszerben megjelenik az elemek közti viszony, az elemek szerepköre (funkciója) - a halmaz elemei közötti struktúra vizsgálatával kilépünk a halmaz vagy hálózat fogalmi eszköztárából a rendszer olyan elemek összessége, amelyek valamely meghatározható, általunk tárgyalt viszonyban, kölcsönhatásban vannak egymással a rendszer egészének külön sajátossága illetve funkciója van (a részrendszerek részfunkcióin túlmenően) – már a hellenisztikus gondolkodásban is a rendszert alkotó elemek összességének nem kell homogénnek lennie (a részek esetleg eltérő funkcionalitása fontos kérdés) a „valós” rendszer elemei közti viszony, kapcsolat lehet valós és lehet csak általunk nyilvántartott (a mi nyilvántartásunkban megfogalmazott – aminek a valósághoz való megfelelése külön probléma) |
Alapkérdés a rendszernek és alapelemének, az embernek a viszonya, amelyhez azonban sorra kell venni a rendszer bonyolult kérdésköréből néhány alapvető, megszokottan használt részletező gondolat (a rendszer mibenlétéről) – annak a lényegi gondolatnak a tárgyalhatósága érdekében, hogy átkódolhatja-e a rendszer az embert mint alkotó elemét?
|
rendszer - strukturált halmaz II. a rendszer átkódolhatja-e az (emberi) elemét? |
az alapvető kérdés: a rendszer átkódolhatja-e és miképpen az elemét (például egy nyelv a jövevény szavakat, illetve a minket érdeklő esetben, ha az elem a személy). „Minden rendszer-elemnek feladata van, és így a rendszeren belüli helyét a rendszer szerkezete határozza meg” – hangzik az általános vélekedés, amely nem foglalkozik azzal a speciális esettel, amikor az alkotóelem nem egy csavar, hanem a szabad akaratú ember. |
|
rendszer - strukturált halmaz III. rendszerfajták a rendszeralkotó alapelem szerinti felosztásban |
Igen fontos különbséget tenni a következő alaptípusok között: 1. szervetlen, fizikai rendszer, amelynek alkotó elemei, részrendszerei és folyamatai nem élők (például gépek – nem ezekről szól a jelen írás) 2. élő alapelemekből és/vagy élő folyamatokból építkező élő rendszerek (például növények, állatok – amelyeknek megvan a fizikai feltétele, de sajátosan élő megnyilvánulások a fizikai létükből nem vezethető le - nem ezekről szól a jelen írás) 3. emberi személyek mint eszmei alanyok kapcsolatrendszereként is értelmezhető társadalmi rendszerek (ez a jelen írás tárgya) ------------ illetve más megközelítésből ----------- · pld „telefonrendszer” esetén telefonrendszer technikai eszközrendszerként – ember által alkotott rendszer elemzése az alkotó és használó emberek nélkül (nem erről szól a jelen írás) · pld „telefonrendszer” technikai eszközrendszere - a használó emberekkel együtt és a használat folyamatai (ez az eset része a jelen probléma felvetésnek) · pld „telefont használó emberek közötti kapcsolati rendszer” – egymással kapcsolatot tartó emberek rendszere és annak feltételei, folyamatai (a telefonrendszernek mint technikai eszközrendszernek a logikai lehetőségei és korlátai között - azaz a gépi háttér által óhatatlanul moderált, támogatott, korlátozott emberek közti kapcsolatrendszer) · technikai feltételek nélkül (azt nem vizsgálva) az emberekből mint alkotó elemekből építkező társadalmi rendszer (erről szól, ennek eszmei modellezhetőségét hangsúlyozza a jelen problémafelvetés) |
|
rendszer - strukturált halmaz IV. az emberi alkotó elem saját alrendszere … |
a társadalmi rendszer (családtól a teljes emberiségig) elemi alkotó része, eleme az ember - (megközelítéstől függően személy, alany, egyén). elemi szintű alrendszernek tekinthetjük az embert közvetlenül körülvevő, általa közvetlenül uralt, tulajdonolt, használt feltételeket, eszközöket, folyamatokat a társadalmi rendszer egésze is elismeri, védelmezi, nyújtja az elemi szintű alrendszer egyes eszközeit, tényezőit Az elemi alrendszer és a társadalmi rendszer egészének kapcsolata társadalmanként, koronként és helyzetenként változó. |
|
rendszer - strukturált halmaz IV. az ember csoportokat alkot |
az ember (aki a társadalmi rendszer alap-eleme és elemi szintű alrendszer veszi körül, mint szabad döntésű tevékenységének közege) csoportokat szervez, csoportokban vesz részt |
|
rendszer - strukturált halmaz V. az ember különféle csoportokat alkot, amelyekhez csoport szintű alrendszert szervez |
az ember az általa alkotott csoportokhoz különböző mértékben csoport szintű (közbülső) alrendszereket szervez a csoport szintű alrendszerek léte, működése a társadalmi rendszer egészének része, a csoportot alkotó emberek és a társadalmi rendszer egésze közti egyeztetéstől, megállapodástól függő vagy önkéntelenül adódó mértékű az önállósága és eszközrendszere |
|
rendszer - strukturált halmaz VI. a társadalmi rendszer „párhuzamos” funkcionális alrendszerekre tagolódása |
a társadalmi rendszer egésze össztársadalmi feladatok mentén általában felülről szervezett specializált alrendszerekre tagolódik (az egymással párhuzamos munkamegosztású politika, jog, közgazdaság, oktatás stb feladatok ellátására) · egymástól különböző természetű a társadalmi rendszer egészének össztársadalmi feladatok mentén való tagolódása és · az elemi alrendszerek valamint a csoportok alrendszerei szerinti hierarchikus tagolódás együttesen adja a társadalom bonyolult szerkezetét (a szerkezetnek nem tulajdonítva határozott célt), illetve rendszerét (a rendszernek határozott célt tulajdonítva különféleképpen már az ókortól, a görögöktől fogva) |
A rendszer változásának, működésének és működtetésének ontológiája (az eszmei alany, jogi alany és az egyén szempontjából).
|
a rendszer működés fogalma |
változás – egyszeri, alkalomszerű, nem állandó, nem célirányos folyamat – valamely irányú változás működés – valamely szerepet, funkciót teljesítő változás, folyamat |
|
a rendszer vezérlése (vezérlő alanyok által) |
informatikában használatos megfogalmazás szerint a vezérlés = elszigetelés és/vagy irányítás és/vagy szabályozás szigetelés a zavaró hatás kiküszöbölésére (szigetelt rendszer): a rendszer egyes folyamatainak megóvása, elszigetelése a külső környezet zavaró hatásaitól – a szigetelést kezdeményező, megvalósító alany által irányítás (irányított rendszer): az irányítás fogalma - irányító döntést, autonóm, szabad elhatározást, elhatározó alanyt feltételez. Az irányítás közbeavatkozás a cél függvényében. szabályozás (szabályozott rendszer): kimenetről visszacsatolással működő, szabályozó alany által kiépített automatizált irányítás |
|
szabályozás ontológiája |
a szabályozás elvi tárgyalása a szabályozó alany és szabályozott alany szemszögéből, helyzetének, szerepének ontológiai elemzésére támaszkodva |
|
a rendszer-alanyiság |
1. az ember a rendszer elemi alkotórészeként szereplő alany, akinek személyi minősége átléphetetlen ontológiai és ismeretelméleti sajátosság, … 2. mindenki olyan alapegységként számít alanynak, akiből elvileg a rendszert működtető, alakító alany is lehet (de ha így történik, akkor ő sem teheti meg új helyzetében, hogy másokat mint rendszer alkotó elemeket ne mint személyeket vegyen figyelembe) 3. eszmei személynek tekintendő minden ember – de adott társadalmi pozíciójában egyénként mindenkinek külön-külön kell megélnie, kiteljesítenie személyi mivoltát |
Kezdjük a közgazdasággal, amelyben szokás megkülönböztetni természetes és jogi személyt. A természetes személy alatt az élő embert értik, de Magyarországon legalábbis tudtommal nem tárgyalják ezen élő ember elvi avagy gyakorlati státuszát az egyetemek, kutatásokban, rendszerváltó programokban – és a bíróságok sem igen tudnak mit kezdeni például az ember elvi, eszmei státuszával. Annak ellenére, hogy az európai kultúra kétezer, illetve a görögöket is beleszámítva két és félezer évét ez áthatotta.
Tehát az eszmei modellről szót nem ejtve használnak különböző sémákat a jelenkori közgazdasági gondolkodásban. Az élő embert nevezik természetes személynek (aki vagyoni és egyéb jogokat szerezhet, aki felelősen gazdálkodhat, aki végső fogyasztó és végső tulajdonos, stb-stb). Jogi személy fogalmával pedig azt érik el, hogy az élő embertől függetlenítve, hozzája legfeljebb tulajdonosi szálakon kötődve tekinthetnek valamely szerveződést közvetlenül jogalanynak, szerződő félnek stb. Amikor társadalmi alapkérdésekről van szó, akkor derül ki, hogy a mai rendszer nem csak átalakulóban van, sőt sodródik és azért követhetetlen, hanem hogy az embernek eredeti, tulajdonképpeni szerepe is feloldódni látszik az események vagy a szervezési kultúra mára bekövetkezett káoszában.
A jogi személy azonban valaki természetes személy(-ek)nek a „végső tulajdona”. A végső tulajdonos tehát a természetes személy (vagy a természetes személyek közössége). A magyarországi rendszerváltás egyik sajátossága volt az elmúlt évtizedekben, hogy a közösségi vagyon tulajdonosát (a szétzilált közösségeket) nem tekintették valósnak. Ami képtelenség, ami a sikkasztás (szigorúbban a genocídium) egyik módja. Azonban mert a közösségek ténylegesen szétzilálódtak a szovjet megszállás idején, sőt a természetes személyek eszmei személy mivolta is elhalványult a szovjet megszállók kultúrharcos viselkedésének köszönhetően, ezért még a természetes személyek életképességének feltételeiről sem lehet beszélni. Amiből a segélyezettek (a segélyezett mivoltukból következően az aktív közösség alkotásra képtelen segélyezettek) sosem látott széles rétege alakult ki, amiből következően mindent áthat egy össztársadalmi tehetetlenség. Mert az egyéni vagy közösségi cselekvésre a személyi mivoltában elismert ember képes.
a közösség végső … fogyasztóként
a közösség végső … tulajdonosként
a közösség végső … pénzhasználóként
a közösségi lét, mint „végső” közeg … az egyéni kreativitás, innováció, inspiráció közegeként
a személyi létet fontosnak tartó, abban gondolkodó, cselekvő egyének alkotta közösség (mintegy közösségi személy) államalkotó akaratát fejezi ki, jeleníti meg, teszi meghivatkozhatóvá - az alkotmány …
a hagyományból merített szimbólumokkal kifejezve
a jelen körülményei között átgondolva, átérezve, átélve
a felelős, szabad egyéni és közösségi cselekvési normák alapjaként felfogva …
tehát a konkrét természeti, társadalmi viszonyokat kodifikálva kifejező alanyi jog kereteiben mozogva, élve, cselekedve – az alkotmányos (személyi lételvi) normákat szem előtt tartva
alkotmányossága nem parancs, nem szavazási eredmény függő,
hanem attól függ, hogy tartalmában és gyakorlatában az eszmei alkotmányosság, alkotmányos normák, az alkotmányosságot jellemző természetjogi, ontológiai elvek érvényesülnek-e vagy sem
végső tulajdonos személyi egyén vagy közösség alkotmányossága nélkül az alaptörvény csupán illegitim működési szabályzat
az alkotmányosság adja a legitimitást, az alaptörvény a legalitást – jó esetben a kettő nem üti egymást, jó esetben legalább szándék szerint az alaptörvény nem illegitim
a személyi lét világa, feltételei, következményei kiterjednek a természeti erőforrások és a társadalmi erőforrások (benne a hagyomány, nyelvhasználat, társadalmi közeg) felhasználhatóságára, hozzáférhetőségére – nem azért mert így „rendes dolog”, hanem mert másként ontológiailag értelmetlen és a valóságban is káros, embertelen – és mint ilyen legitimitástól elzárt, végső soron mint emberi rendszer űködésképtelen
NAV ellenőrzi az én számítógépemet, holott egy szint alatt neki kellene rendelkezésre bocsátani alapvető önszervezési eszközként a gazdálkodáshoz, önszervezéshez szükséges szoftvereket - s ha az nekem nem kell, akkor lehet előre véleményezni (auditálni) az általam használt egyéb szoftvert (ha nem is egyedileg, de legalább típusában)
tulajdonképpen ha a banki szolgáltatások nem a személyi létet szolgálják, nem az önrendelkezés, önszervezés eszközei, akkor legitimek nem lehetnek egyrészt, másrészt diszfunkcionálisak, hiszen nem töltik be a gazdaság szervezési, elszámolási eszközének szerepét – a gazdaságnak pedig mint társadalmi alrendszernek végső összefüggésében ugyancsak a személyi egyéni és közösségi létet kell szolgálnia
meglepő az elhatárolódás, elzárkózás a pénzhasználati jogok felvetésével szemben még a devizás károsultak és érdekvédőik körében is
A bankok lényegében az ügyfeleik pénzhasználati jogát tulajdonították el és kölcsönzik vissza nekik kamatra –s ha kevesellik a kamatot, akkor megfejelik árfolyammal, a vismajor jogaik ellopásával „bankoldali oklista” néven. S nem hajlandó senki bele gondolni évtized óta nyílt válságban sem, hogy a bankoldali oklisták 90%-a tartalmilag ügyfél oldali oklista – azaz az ügyfél egyoldalú szerződésbontását lehetne-kellene indokolni velük (legitim körülmények között)
ehelyett ha az ügyfél vismajorra lenne jogosult, mert tőle kívül álló okból lényegesen gyengül fizetésképessége, akkor a bank mint kivérzett, meggyengült áldozatra rászáll, valósággal kirabolja – állami, törvényre hivatkozó segítséggel
az államigazgatásban a személyi lét szolgálata szükséges, megkerülhetetlen de nem elégséges működési elv – a túloldalról tekintve pedig az egyének, akik a személyi lét kiteljesedését nem tekintik létük céljának, segélyessé válnak óhatatlanul, önszervezésükben cselekvő képtelenné
a költségvetésnek tudomásul kell vennie, hogy hasonló elvi, átléphetetlen különbség van a parlamenti költségvetés és a háztartási költségvetés között mint a fizikai sajátosságok és az élet biológiai sajátosságai között. A kettő egymástól teljesen nem függetleníthető, de a fizikai lét ellenére nem működhet a biológiai élet, ugyanúgy a háztartási léttől függetlenül nem boldogulhat az ország egésze, a az országos költségvetés nem működtethető a háztartások költségvetésének elnyomorítása árán – a kettő között szervezési, működési különbséget kell érvényesíteni
amikor a törvényhozás és államigazgatás a magán háztartások önszervezésének támogatását, feltételeinek biztosítását feladatát nem teljesíti, akkor tényszerűen a társadalomtól elszakított, mintegy megszálló hatalmi politika módján és eredményeivel működik
a fokozatos életre keltésnek volna egy ismert módja, amelyet elvileg államilag kockáztatva megfinanszírozott vállalkozási, önszervezési infra struktúrának nevezhetünk –amely a támogatott sikeres önmagára találása, megerősödése után a vállalkozás által a jövedelmeiből fizetett díjban részesedik
az elv ismert régóta, nagy felívelése volt az 1980-as években az innovációs parkokban – és katasztrófával ér fel, hogy megannyi államigazgatási feladat ellátásában nem éltek vele a rendszerváltás során (például falugazdászok, általában érdekvédelmi szervezetek finanszírozásában) – hiszen a vállalkozás indítás is egyfajta startoló innováció, amelynek erőt, lendületet az a személyi közreműködés adhat, amely oksági láncokat indíthat
általánosságban is kimondható, hogy minden olyan állami vagy nagyszolgáltató intézmény esetében, amellyel szemben egyoldalú hátrányban vannak az emberek és közösségeik – a szervezett visszaélésekkel szemben hatékony, legitim platformú érdekvédelmet kell működtetni biztonsági ellensúly gyanánt.
Isten teremt, ember alkot
× Isten téren-időn-okságon kívüli
× az ember Isten képmása
× miben képmása az ember Istennek ?
~ azaz milyen oksági láncolatokat tud az ember elindítani a maga (tértől-időtől-oksági előzménytől független szabad akaratával)?
A lényeg az, hogy szimbólumokat használunk, választunk és keressük a mögöttük levő, a tárgyalható tartalmat – ez a klasszikus európai keresztény szimbólumok világa. Amely vitathatatlanul magán viseli a hellenisztikus kor fogalomhasználati sajátságait, és onnan mind a mai napig a filozófikus, axiomatikus gondolkodási törekvéseket. És ezek mentén pontosították, hogy mit értenek Isten végtelenségén, téren-időn-okságon kívüliségén stb-stb.
Használjuk tehát a szimbólumokat illő alázattal (amit később illő fenntartássá, sőt elvárt formai,mechanizált kételkedéssé próbáltak alakítani a kételkedésben bizonyosságot keresőirányzatok). De a kételkedés módszerbeli eszköz, nem pótolja az egészről, a teljesről, az életről való gondolkodást, a személyre mint alapfogalomra támaszkodó társadalmi rendszerről szóló axiómákat, szellemiséget.