From:
Fáy Árpád [mailto:arpad.fay@gmail.com]
Sent: Friday, January 18, 2013 11:11 PM
To: 'Dr. Lehmann György'; 'mailto:pzrona@gmail.com'; 'agrinet@t-online.hu';
'devizahitel'
Subject: RE: Dr. Róna Péter és Varga István véleményezte írásom
tisztességtelenség és/vagy hibás termék
Tisztelt levélváltók!
Levélváltásuk egyik kérdése, ha jól értem, hogy csupán jogilag jól kezelhetőnek látszó tisztességtelenséget kérjék számon a bankoktól vagy a közgazdasági racionalitás, értelem jegyében a hitel fogalmát is.
A rendszerváltás szembesített minket azzal, hogy hiányosan definiált fogalmakkal élve nem tudjuk problémáinkat megoldani. Sem a jogban, sem a közgazdaságban vagy azon belül a pénzügyben. A deviza hitelezés gondja is ennek a jéghegynek egyik csúcsa.
Miért vált a ptk meghivatkozása olyan súlyossá? Mert általa olyan szempontok kerültek előtérbe, mint a szerződéses tisztesség, szolgáltatás és ellenérték, kockázatmegosztás, a szolgáltató funkciója, a bankügylet és minden más az ügyféllel megfizettetett szolgáltatás képtelensége ha az ügyfél érdeke ellen való, stb-stb. Fontos tehát a szerződéses tisztességtelenség fogalomköre, jogi meghivatkozhatósága.
De meddig juthatunk, ha ezen az úton nem értelmezhető az oklisták ellopásának, átfordításának az esete? Megpróbáljuk az uniótól importálni a tisztességtelen szerződés, viselkedés fogalmát, szabályozását. Megcsíphetjük a jéghegy csúcsát. Próbált már valaki úszó jéghegyet kézzel megállítani?
A jelenségkör kicsiny részhalmaza a devizahitelek kegyetlen mindennapi világa. De a jelenséget eredményező alapvető folyamat lényege az, hogy megpróbáltunk a rendszerváltás keretében olyasmiket importálni, amit nem lehet. A külsőségeket, szakkifejezéseket lehet utánozni. De a képességeken van a hangsúly, a társadalmi szerep, helyzet valós betöltésén. Abba is belementünk, hogy helyettünk mások legyenek a tulajdonosok, a tőkések, a vállalkozók, a politikusok, az igazságosztók – csak minket kíméljenek meg, akik feltettük a kezünket (állítsátok meg a világot, legszívesebben kiszállnék jelszóval).
Illúziókba tényleg lehet menekülni, ám egyszercsak jön a végrehajtónak nevezett betörő. Ami már tünete az életképtelen gazdaságnak. Ez már tünete annak, hogy nem tudunk mit kezdeni a pénzzel, mert fogalmunk sincsen róla. Olyan evidenciákat lehetetlen megtárgyalni, mint a nemesfémek „mechanikus retesz” volta a pénzhamisítással szemben. Vagy olyan evidenciát, hogy a mechanikus retesznek kuriózum jellege lehet csak a xx. század elejétől, mert ma már a „logikai reteszek” alkotják a modern pénzrendszer szövetét. Ha erről nem tudunk semmit, ha ezt nem tudja egy bíró, közjegyző, ügyvédi kamarai vezető, újságíró, érdekvédő, akkor miről fognak perlekedni az igazságot és élet lehetőségét, feltételeit keresve?
Mintha marakodnának egy autóért, amiről nem tudják, hogy a kerekét fel kell fújni. Hogyan lehet küzdeni a pénzügyi visszaélések ellen, ha nem tudjuk meghatározni az ügyletek elsődleges alanyát (a végső fogyasztó és végső tulajdonos személyeket, a személyek közösségeit), ha nem tudjuk megkülönböztetni az ügylet célját meghatározni jogosult alanyt az eszköztől (természetes és jogi személyek elvi különbsége), ha nem tudjuk megkülönböztetni a szolgáltatás megrendelőjét a szolgáltatás jó esetben szakszerű elvégzőjétől (a banktól).
Meg kell értenünk a pénz lényegét, ki kell tapasztalni a használatát. Mint a gyerek amikor járni tanul. Azt nem lehet pótolni semmiféle digitális kijelzésű, modern formájú lélegeztető géppel. Ellopták az oklistákat. Ne haragudjon Léhmann úr, de maga tett ezért feljelentést? Enélkül nincs devizahiteles káosz. Ez legalább olyan visszaélés, mint a profi befektetési algoritmusok utánzásával álcázni a devizahitelek rablás voltát. Ha tett volna oklista ellopási per, akkor vajon megértette volna azt egy átlag bíró, közjegyző, kamarai vezető? Pedig ellopták. A szemünk előtt. Majd arra hivatkozva kezdtek minket fosztogatni. A saját oklistánk tételeit a fejünkre olvasva (buzgó közjegyzői, bírói, politikai fejbólogatás mellett).
Mint amikor Kambodzsában szemüveg vagy iskolai végzettség miatt likvidáltak embereket,. Minket a saját oklistánkat lobogtatva küldenek a végrehajtóhoz. És még érthetetlen, hogy nem működik a gazdaság? Nagyban ugyanez folyik. Nem csak az államapparátus rekedt meg a hajdani foximaxi színvonalán, hanem „mi is” legtöbben, az államigazgatás ügyfelei. Nem csak a nagyszolgáltatók, bele értve áruházláncokat, bankokat és nagy közszolgáltatókat, hanem minket magunkat is. Szerintem a jogászi szakma sem kivétel.
Vannak akik erkölcsi erőből felemelik a fejüket, de ez nem elég a fogalmak tisztázásának pótlására. Ez csak a tünet kimondása. Nem egyszerű. Közgazdászok és pénzügyesek esetében sem.
Mi tehát a pénz? Kinek a javait, munkáját, jövőbeni vállalásait kell elszámolni a pénzben és hogyan? A technikai eszköztár hihetetlen módon fejlődik. De ha 22 év alatt nem lehetett visszhangra lelni azzal, hogy az aránytalanul használt kamatmechanizmus (ex exponenciális függvény) önmagában nem felelős semmiféle bajért (mert nem a tengert kell megkorbácsolni ha elsüllyed a hajó, akkor mit lehet tenni? A baj az ugyanis, ha a gazdasági szerződés elszámolására szolgáló pénzmegállapodás (a kamat használatában vagy bármilyen más módon) elszakad a gazdasági tartalomtól. Például nem kapcsolódik a szerződésben használt formalizmus a gazdasági tartalommal azért, mert a szerződő felek ezzel nem törődnek, hanem mint az orosz rulettet képesek nap mint nap maguk ellen fordítani a meggondolatlan szerződések aláírásával, majd vita esetén a meggondolatlan ügyvédek, közjegyzők, bírók, végrehajtók, érdekvédők, hatóságok stb-stb közreműködésével ki is teljesítik a meggondolatlan, felületes szerződés kötés káros következményeit. Az orosz rulett nem a bátor vállalkozó jelképe, hanem az értelmes vállalkozásról, pénzhasználatról lemondó (például középeurópai) címere lehetne. Semmilyen matematikai összefüggést nem szabad kontroll nélkül hagyni a gazdasági szerződésekben --- közelebbről bármilyen hitelszerződésben. Űrendezni kell, át kell tekinteni a gazdasági szakkérdéseket is. Például vissza az egyoldalú szerződés módosítási jogosultsági eseteket felsoroló oklisták ügyfél oldali pontjait az ügyfeleknek.
Zárni kell a pénzügyi pozíciókat? Ez egy korszerű pénzkezelési technika? Ha így fogalmazunk, akkor ennek ügyfél oldali érvényesítése is alapvető elvárás kell legyen. Az oklisták mellett vissza vételének alapja az ügyfél alanyiságának elismerése a pénzügyletekben --- szemben a szolgáltatókkal.
Tehát azt hiszem, hogy a jogi tisztességtelenség vizsgálata, perlése, orvoslási törekvése mellett nem hagyható el a devizahitel konstrukció szakmai értelmezése (felfedezése, nyilvánosság elé tárása), de tovább is kell menni, mert a közvéleménynek kell eljutnia addig a szemléletig, hogy a pénz eszköz (nem pedig eredendően a sátán patája), amit mindannyiunknak meg kell tanulni használni, meg kell érteni mechanizmusában (legalább annyira mint egy autó motorját) – hogy a magunk dolgait értelmesen, elvárható hatékonysággal, életképesen végezhessük.
Végül had jegyezzem meg, azt hiszem a „hibás szerződés” és a „tisztességtelen szerződési kikötés” lényegében ugyanazt jelenti jelen esetben. Ugyanarról szólnak. Nekem legalábbis úgy tűnik, hiszen az ember mindig szemben találja magát azzal a megfontolással, hogy a pénz nem szerelem kérdése, hanem „objektív dolog”. Az érzelmes közgazdászt vagy különösen bankárt a szakma komolytalannak veszi. A helyzet odáig fajult, hogy erkölcsi kérdéseket a közgazdasággal, pénzüggyel össze nem vethetőnek tekintenek (jelek szerint a legjobbak is). Ha tehát erkölcsi felindulásból oda akarnak mondani valamit, akkor technológiai-logikai érvekbe csomagolják (és csak nagyon ritkán esnek ki a szakmai zsargonból annyira, hogy érzelem fűtötte szavakat használjanak a magyarországi helyzet leírására). Tehát az indíték azonos, és szerintem a cél is, meg a megállapítások tartalma is. Csak egyik néven nevezi a tisztességtelenséget, a másik meg azt mondja „hibás szerződés”. Mindegyiknek van előnye. Itt most a logikai megközelítés fontossága mellett érveltem, de tovább, mélyebben (taktikailag sem érzem célra vezetőnek a minimál megoldás keresését): mi a pénz? Milyen műveleteket kik végezhetnek vele? Mik a kialakult és a kívánatos megoldások? . . .
És ne vegyék hamisságnak, amivel befejezem: köszönöm az alkalmat, amit levelükkel adtak, hogy fentieket megpróbáljam megfogalmazni. Mert érdekelnek a részletek, és sokat tanulhattam maguktól távoli olvasójukként is. Vegyék ezt a levelet további kérdésnek. Jól gondolom-e? És még sok érdekes dolgot válaszoljanak nekem, másoknak.
üdvözlettel
egy ügyfél, aki nem hitte volna, hogy szorult helyzetében ilyen kiútkeresésre kényszerül
(milyen jó lenne, ha a banki ablak a biztonság és megbízhatóság szigete lenne, ahol csak magamban kereshetem a hibát – de nem abban, hogy miért bíztam meg korábban a bankban)
Fáy Árpád
From:
Dr. Léhmann György [mailto:lehmann@invitel.hu]
Sent: Friday, January 18, 2013 8:27 PM
To: Dr. Léhmann György
Subject: Dr. Róna Péter és Varga István véleményezte írásom
Megtisztelve éreztem magam azzal, hogy "Muszáj megszólaljak" írásomra
Dr. Róna Péter Professzor Úr az alábbiak szerint tett észrevételeket.
Ezt követően az észrevételre tett gondolataimat ismertetem.
--------------------------
Ujabb megtiszteltetésben pedig akkor részesültem amikor
Varga István, a Magyar Nemzeti Bank Felügyelő Bizottsága tagja
kifejtette azokat az okokat, melyek közgazdaságtudományi szempontból
is bizonyítják a bankok magatartásának szakmai és jogi törvényen kívüliségét.
--------------------------
Végül pedig ide másolom ujból azt az írásom, amiből kiindulva fenti levelezés létrejött.
-------------------------
-----Original Message-----
From: Róna Péter [mailto:pzrona@gmail.com]
Sent: Friday, January 18, 2013 9:24 AM
To: Dr. Léhmann György
Subject: Re: Muszáj megszólaljak
Kedves Dr. Lehmann,
Mint ahogy az Ön előtt is ismeretes, én csak a New York-i ügyvédi kamarának vagyok a tagja, ezért nem érzem magam jogosultnak arra, hogy jogi véleményt formáljak a magyar törvények alapján. De továbbra is úgy érzem, hogy az elemzések kivétel nélkül félreértik a devizahitelezés gazdasági és pénzügyi természetét, ezért bátorkodom még egyszer leírni álláspontom (amit,talán emlékszik, mintegy másfél éve adtam elő Varga István irodájában).
Nézetem szerint a devizahitel szerződések nem felelnek meg a "hitel"
gazdasági és pénzügyi fogalmának, mert az adós nem azt az összeget köteles visszafizetni, amit kap, hanem valami más összeget, aminek a kiszámítása nem az általa felvett összegre, hanem egy más pénznemben meghatározott összegre épül. Ebből a megállapításból két, egymástól eltérő út mentén lehet a helyzetet kezelni.Az első szerint érvénytelenítjük nem magát a szerződést, hanem a szerződésnek azon rendelkezéseit, amelyek miatt a szerződés nem tekinthető hitelszerződésnek. A másik szerint a szerződés minden rendelkezése érvényes, kivéve azokat, amelyek tisztességtelenek. Legnagyobb sajnálatomra úgy látom, hogy a magyar jogrendszer a magyar jogászok támogatásával az utóbbi utat választja.
Sajnálom, mert a pénzügyi rendszer gordülékeny működése azt kívánná, hogy a rendszer eszközállománya az legyen a valóságban, aminek nevezi magát. A kockázat elemzés, a nemzetközi források helyes beárazása azt kívánja, hogy a "hitel" fogalmához csak a szokásos hitelkockázatok tapadjanak, hogy az árfolyam kockázata nem keveredjen szétválaszthatatlanul a képbe.
Üdvözlettel,
Róna Péter
Válaszom:
----------------------------
Tisztelt Professzor Úr!
Példamutató volt számomra az Ön magatartása akkor is, amikor találkoztunk, és most is.
Azt kívánom hazánknak hogy sok Önhöz hasonló mentalitású és tudású közgazdásza és jogásza legyen, mert akkor szomorú helyzetben lévő országunk még mindig felemelkedhetne.
Rátérve a válaszában írt gondolatokra, Önnek világos, érthető volt álláspontja akkor is, amikor hibás terméknek tekintette a devizaalapúnak mondott hitelkonstrukciót, és most is a két lehetőség felvázolásával.
Az első szerint tehát úgy lehetséges kijavítani a szerződést, hogy a "hibás részét" kijavítjuk, míg a második esetben pedig úgy lehetséges, hogy csak a tisztességtelen rendelkezéseket semmisítjük meg, míg a többi részét a szerződésnek érvényesnek tekintjük.
Természetesnek tartom azt, hogy Professzor Úr az elsőként említett megoldást helyezi előnybe azért, mert közgazdászként, banki szakemberként elsősorban pénzügyi oldalról közelíti meg úgy a problémát, hogy a megoldás végén a pénzügyi rendszer mostanában divatos szóhasználat szerinti prudens működése biztosítva legyen.
Ellenben ügyvédként ugyanennek a problémának a megoldása során engem kevésbé érdekel a pénzügyi rendszer prudens működése, hanem kizárólag azoknak a becsapott embereknek érdekét látom magam előtt, akikre tekintettel nagyobb a nemzet szenvedése, mint volt száz évvel ezelőtt a spanyol nátha idején.
És akkor engedje meg, hogy előjöjjek a farbával.
--------------------------------
Természetesen ténybelileg abból indulok ki, amit Professzor Úr az alábbiak szerint 2011. augusztus 22-én televízióban elmondott:
Nyilvánvaló hogy ez a termék drámaian eltér az Európában alkalmazott hiteltermékektől. Ilyen termék az Európai Unióban nincs. Tehát az Európai Unióban a lakossági hitelezés kétféle kamatrendszert ismer, a fix és úgynevezett referencia kamat, ami azt mondja svájci jegybank alapkamat, vagy akármilyen referencia pont plusz x százalék. Ez a kettő létezik. Magyarország esetében azonban van egy harmadik, ami úgy szól, hogy a törlesztő részlet kiszámítása és a kamat kiszámítása a bank kizárólagos joga és felelőssége, ami megfellebbezhetetlen.
Na jó, de ha ez a kizárólagos joga és felelőssége, de nem hasraütés szerűen.
De hasraütés szerűen. Ugyanis nem lehet a szerződésből lekövetkeztetni, hogy mennyivel tartozik az adós. Tehát hogyha egy ilyen hitelszerződést a bíróság elé terjesztenék azzal a kéréssel, hogy kérem szépen azt a hitelszerződést négy évvel ezelőtt kötöttem meg, és azóta lelkiismeretesen kifizetem azokat a havi számlákat, amiket a bank küld nekem, és így van, hogy mennyit fizettem, most kedves bíróság nem mondom meg, hogy mennyit fizettem, tessék megállapítani, hogy a négy év alatt összesen mennyivel tartoztam a bankomnak a szerződés alapján anélkül, hogy megtetszene kérdezni a bankot.
Ebből az igaz állításából a Professzor Úrnak az következik a jog nyelvére lefordítva, hogy a Ptk-nak kölcsönszerződésekre vonatkozó alábbi törvényszövegét alapul véve
523. § (1) Kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni.
ténylegesen a bankok által diktált, és bankok vagy közjegyzők által készített devizaalapú kölcsönszerződések létre nem jött szerződésnek tekintendőek a semmiség jogkövetkezményével.
Azért, mert a kölcsönszerződés tényleges létrejöttéhez szükséges „adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni.” törvényi feltétel az okiratok szerint nem valósult meg.
Idáig rendben is van a dolog, de a kölcsönszerződések nem csak létre nem jöttnek tekintendőek, hanem ezt meghaladóan még tisztességtelen szerződési feltételt is tartalmaznak a bankok egyoldalú szerződésmódosítási lehetőségével kapcsolatosan úgy, hogy a tisztességtelenség miatti érvénytelenségre a Ptk. 209/A § alapján:
(2) Fogyasztói szerződésben az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló, továbbá a fogyasztóval szerződő fél által egyoldalúan, előre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt tisztességtelen kikötés semmis. A semmisségre csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni.
-----------------------------
Fenti két jogellenesség alapján kínálja magát az adós számára az a két lehetőség, hogy vagy a létre nem jött szerződés miatti semmiségre hivatkozva rendeződjön az adósok kilátástalan helyzete, vagy a másik lehetőség az, hogy
tettetem azt, mintha a kölcsönszerződés létre jött volna, de hivatkozom a Kúriának 2/2012. PK Véleménye alapján immár kétségtelenül tisztességtelen szerződési feltételre csak azért, hogy a bankok által az Ön szavaival élve hasukra csapva megadott törlesztő részlet emelések miatti kötelezettségektől az adósok megszabaduljanak jogerős ítélet alapján.
Ez utóbbi utat azért javaslom és választom általam indított peres eljárások esetén, mert ha elérem ily módon azt, hogy a bankoknak semmiféle jogalapja nem lesz az általuk hasukra csapkodás közben kigondolt törlesztő részletek emelésére, akkor már most előre látom azt, hogy miként futkosnak fűhöz- fához azért, hogy valakik kényszerítsék az adósokat arra, hogy a nem létező szerződési feltételt közös akarattal tudják utólag pótolni.
Szándékaim szerint a helyes eljárása ez esetben az adósoknak az lenne, ha bármiféle egyezségi ajánlatot elvetnek, szó sem lehet arról, hogy a bankok jogászai által kifundált, általuk és a közjegyzők által legyártott, hazánk lakosságát tönkretevő nem létezőnek minősülő szerződéseket utólag azoknak az adósoknak egyetértésével javítsák ki, akiknek életét hosszú évekre pénzben ki nem fejezhetően csak azért tették tönkre az egyezkedést remélők, hogy nyavalyás vagyonukat tisztességtelen módon gyarapítsák.
Ami pedig a Professzor Úr által megfogalmazott „a pénzügyi rendszer gördülékeny működése azt kívánná, hogy a rendszer eszközállománya az legyen a valóságban,” célt illeti, csak egyetérteni tudnék akkor ezzel, ha hazánkban úgy viselkedett volna a hatalmi elit, hogy az nem vezethetett volna az Európában páratlanul erkölcstelen banki magatartásokhoz.
Addig pedig azt javaslom, hogy előbb attól a nyolc embertől kérdezzék meg azt, hogy mit műveltek hazánkkal, akiket a devizalapu kölcsönök miatti állapot fő felelőseinek Professzor Úr megnevezett.
Tisztelettel: Léhmann György
------------------------------
From:
Varga István [mailto:agrinet@t-online.hu]
Sent: Friday, January 18, 2013 4:29 PM
To: Dr. Léhmann György
Subject: Re: Dr. Róna Péter Professzor Úrral beszélgettem
Tisztelt Ügyvéd Úr!
Engedjed meg, hogy a nagyszerű polémiát - csak a Kúriától látnék valami hasonló színvonalút - egy szembeötlő alátámasztással kiegészítsem.
Idézted a Ptk-t:
523. § (1) Kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni.
Tehát a kölcsön fogalmilag a meghatározott pénzösszeg, amit az adós rendelkezésre bocsát a hitelező - a folyósított forint. Az adós köteles ezt a meghatározott pénzösszeget visszafizetni - és nem mást.
Az adós köteles a szerződés szerint visszafizetni a meghatározott pénzösszeget a szerződésben meghatározott egyéb feltételek szerint, um. időben, kamataival, stb.
Csakhogy, a devizához indexált meghatározott összeg az indexálással elveszti a meghatározott voltát.
Azaz a Ptk. szó szerinti értelmezéséből az következik, hogy a szerződés nem tartalmazhat olyan feltételt, amely a meghatározottságot kizárja.
Valamikor volt nyereménykötvény: vagy visszakapta valaki a kötvényre történt fizetését, vagy még többet is, illetve el is veszthette. De ezt nem hívták kölcsönnek.
Az értékpapírok világában léteznek azok az instrumentumok, melyek különféle hatások alatt változtatják értéküket.
A fogyasztói hitel nem ilyen változó értékű értékpapír a fogyasztó oldalán - még akkor sem, ha a bankrendszerben az ilyen követelések behajthatóság szerint változtatják értéküket, ha a hitelezők egymás között üzletelnek vele.
Az adós ekkor az üzlet tárgya, de nem kereskedője, nem kalkulálhat változó tényezőkkel.
Röviden, a devizához indexálás sérti a Ptk. 523. § (1) bekezdésben foglaltak szerint szűken értelmezett kölcsön fogalmát. E fogalmi meghatározás nem engedi meg az értékpapírokra vonatkozó ügyletek jellemzőinek kölcsönszerződésbe foglalását.
Talán ez az értelmezés jogi nyelven megfogalmazva a bíróságok gondolatvilágába is betalál.
Gratulálok a levelezéshez.
Üdvözlettel,
Varga István
--------------------------
Egy levelezőnek válaszolva:
From:
Dr. Léhmann György [mailto:lehmann@invitel.hu]
Sent: Thursday, January 17, 2013 6:24 AM
To: '...................
Subject: RE: Kérdés
Kezdi jól látni a problémát. Ami abban rejlik, hogy a szerződés egésze semmiségének megállapítása határozott véleményem szerint akkora kárt okoz az adósoknak, amekkorát még eddig elképzelni sem tudtak.
Ez abból fakad, hogy a szerződés érvénytelensége utáni eredeti állapot helyreállítása során az 1/2010 PK Vélemény 9. pontja alapján az adósok által már kifizetett ügyleti kamat teljes egészében elvész.
Ellenben a fennálló tőketartozást ugy kell megfizetni, hogy az érvénytelenség kimondásáig a bíróság érvényesnek nyilvánítja a szerződést a svájci frank aktuális forintárfolyama alapján hivatkozva a Ptk. 237. § 2. bek-e alapulvételével.
Tekintettel arra, hogy az eredeti állapot helyreállítása során a két félnek egyidejüleg kell teljesíteni, csak akkor szünnek meg a különböző zálogjogok és kezesi kötelezettségek, amennyiben tehát a jelenleg irányadó árfolyamon a tőkét teljes egészében kifizeti az adós.
Mondjuk forinthitelből megközelítőleg 20-25 %-os kamat mellett.
A végrehajtás pedig természetesen folytatódhat azért, mert hiszen fentiekből következően a végrehajtás elrendelésekor még a szerződés a bírósági érvényessé nyilvánítás folytán a tartozása szerződés alapján az adósnak fennállt.
A bankok pedig elérik így azt, amire még álmukban sem gondolhattak.
-------------------------------
A legfőbb problémát ezek után abban látom, hogy azok, akiknek javaslatai elfogadása esetén fentiek szerint tökéletesen tönkre teszik az adósok saját magukat - folyamatosan hangoskodnak, bolondítják a nemzetet,
míg azok, akiknak dolga lenne az, hogy ezt az adósi önpusztítást akadályozzák, - hallgatnak.
Üdvözlettel: Léhmann György
--------------------------------
Természetesen mellékletbe másoltam a válaszomban írt 1/2010 PK Vélemény tartalmát, míg a szintén hivatkozott Ptk. 237. § 2. bek-e pedig a következő:
----------------------------
237. § (1) Érvénytelen szerződés esetében a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani.
1/2010. (VI. 28.) PK vélemény
az érvénytelenség jogkövetkezményeiről
23/2007. BK vélemény
a hatályon kívül helyezett BK 49. számú állásfoglalás felülvizsgálatáról
1/2005. Polgári jogegységi határozat
dologszolgáltatásra irányuló visszterhes szerződés méltányossággal össze nem egyeztethető értékaránytalanságáról
(2) Ha a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani, a bíróság a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja. Az érvénytelen szerződést érvényessé lehet nyilvánítani, ha az érvénytelenség oka - különösen uzsorás szerződés, a felek szolgáltatásainak feltűnő aránytalansága esetén az aránytalan előny kiküszöbölésével - megszüntethető. Ezekben az esetekben rendelkezni kell az esetleg ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás visszatérítéséről.
1/2010. (VI. 28.) PK vélemény
az érvénytelenség jogkövetkezményeiről
E § szerint a bíróság az alábbi lehetőségek között választhat:
1. az eredeti állapotot állítja helyre (ex tunc hatályú)
A jogirodalomban hosszantartó vitát váltott ki, hogy:
- Az eredeti állapot helyreállíthatatlanságán csak annak fizikai lehetetlenségét kell-e érteni. A bírói gyakorlat úgy foglalt állást, hogy nemcsak fizikai lehetetlenségről, hanem például gazdasági célszerűtlenségről is lehet szó, ami az eredeti állapot helyreállítását akadályozza.
- Az eredeti állapot helyreállítása egyaránt lehet-e természetbeni és ennek lehetetlensége esetén értékbeli restitució.
A Legfelsőbb Bíróság lenti állásfoglalásban kimondta, hogy a felek jogviszonya rendezése során olyan helyzetet kell teremteni, mint amilyen akkor lett volna, ha a felek az érvénytelen szerződést meg sem kötik. Az ügyletkötő felek jó- vagy rosszhiszemű magatartásának az eredeti állapot helyreállítása szempontjából nincs jelentősége, vagyis az eredeti állapot helyreállítása objektív következmény.
Általános az a szabály is, hogy a szerződésnek kettőnél több alanya van, az eredeti állapot helyreállítása esetén az összes szerződő félnek perben kell állnia.
2. a szerződést határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja (ex nunc hatályú).
A szerződés hatályossá nyilvánítására akkor kerül sor, ha az érvénytelenségi ok nem volt kiküszöbölhető és a szerződéskötéskori helyzetet sem lehet visszaállítani. A szerződéskötéskori helyzet visszaállítását akadályozhatták fizikai, gazdasági, vagy jogi okok.
Ha a szerződés tárgya megvan, de azt oly módon alakították át, hogy az eredeti állapot helyreállítása nem valósítható meg csak jelentős értékcsökkenéssel, vagy károkozással, akkor a bíróság nem az eredeti állapot helyreállítását választja, hanem azt, hogy a szerződést a határozathozatal időpontjáig hatályossá nyilvánítja és elszámol a felek között. Lehetséges ez például akkor, ha az építmény állagát érintő lényeges változások voltak, használt gépkocsi esetén a gépkocsin jelentős javítások történtek stb.
3. a szerződést érvényessé nyilvánítja az érvénytelenségi ok kiküszöbölésével (ex tunc hatályú).
A törvény nem szól arról, hogy a szerződés a bírósági határozathozataltól, vagy a megkötésétől kezdve válik érvényessé. A bírói gyakorlat ilyen esetben a szerződést a megkötéséig visszaható, azaz ex tunc hatállyal tekinti érvényesnek.
Bármilyen érvénytelenségi ok (semmisséget és megtámadhatóságot okozó) esetén helye lehet a kiküszöbölésnek. Vannak azonban olyan érvénytelenségi okok, amelyeknél az érvénytelenségi ok kiküszöbölése nem képzelhető el. Ilyen esetekben a szerződés nem nyilvánítható érvényessé.