From: Fáy Árpád [mailto:arpad.fay@gmail.com] - Sent: Tuesday, April 30, 2013 2:17 AM - Subject: Hogy hol tartunk az alkotmányosságról szóló vitában
"Dr. Szente Zoltánt az Alkotmányjogi és Politikatudományi Tanszék habilitált egyetemi docensét a köztársasági elnök 2012. március 20-iki hatállyal egyetemi tanárrá nevezte ki."
"2012. március 21-én a Magyar Tudományos Akadémia nagytermében került sor Dr. Szente Zoltán egyetemi tanár Kormányforma és parlamentáris kormányzás a XIX. századi európai és a dualizmus kori magyar közjogban című doktori értekezésének nyilvános vitájára. A bíráló bizottság tagjai Dr. Berényi Lajos, Dr. Kecskés László, Dr. Kilényi Géza (elnök), Dr. Ficzere Lajos, Dr. Rácz Lajos (titkár), Dr. Sári János, és Dr. Tamás András voltak. A vita során az értekezés mindhárom opponense, Dr. Ádám Antal, Dr. Kajtár István, és Dr. Sárközy Tamás támogatta Dr. Szente Zoltán pályázatát. A bíráló bizottság egyhangú döntéssel javasolta az MTA doktora cím odaítélését Dr. Szente Zoltán számára."
http://dfk.sze.hu/dr-szente-zoltan-professzori-kinevezese
Első keresésre nem találtam e-mail címét az interneten.
Ha valaki eljuttatja neki, azt nem tudom kifogásolni, de az írás alapján párbeszédre nemigen tűnik hajlandónak vagy képesnek.
Nem a tárgyi tudás híján, hanem dolgozatán átütő törekvése miatt.
Ha mégis tévednék, örömmel ismerném be.
Fáy Árpád
egyetemi docens (SZE ÁJK)
--<<olvasói megjegyzések narancs-sárga háttérszínnel, dupla zárójelben, szignóval a végén – kezdetben azt hittem, hogy egy tudományos dolgozat értelmezésére kerítek sort, de a végére kiderült, hogy ez nem tudományos dolgozat, hanem annak formai álcáját felvevő, kompromittálási próbálkozás minden egyéni, kiérlelt gondolat, tudományos mértéktartás, körültekintés nélkül. - FÁ>>--
--<<Akinek annyi műveltsége nincsen, hogy mit jelent Istennel beszélgetni, az isteni ihletet keresni stb-stb – az mit akar alkotmányról értekezni? A funkcionális analfabéta nem tudja, hogy az evolúció a biológiai testen mutatható ki, ellenben a lélek vagy másként a személyiség definíció szerint egyszeri, megismételhetetlen, értelmes és szabad akaratú – ami a megváltás filozófiájából ered? Innen akarja vissza rángatni az emberiséget de legalábbis a magyarságot alkotmány nélküliségbe? - FÁ>>--
A historizáló alkotmányozás problémái
- a történeti alkotmány és a Szent Korona az új Alaptörvényben -
--<<Ideologizáló, politikai megrendelésre készült, a legalább xx. századi ismert tudományos szempontokat módszerességében messze elkerülő, mániákusan belterjes jogászi írás. - FÁ>>--
Tartalom
TOC \o "1-3" \h \z \u A historizáló alkotmányozás problémái - a történeti alkotmány és a Szent Korona az új Alaptörvényben
1. A Szent Korona-tan jelentése a történeti alkotmány szerint
1.1. A Szent Korona mint a szuverenitás forrása és alanya
1.2. A Szent Korona mint a Magyar Királyság jelképe
1.3. A Szent Korona szakrális jellege
1.4. A Szent Korona főtulajdonjoga
1.5. A Szent Korona-tan egyéb jellemzői
2. A történeti alkotmány és a Szent Korona-eszme felélesztésének problémái
2.1. Népszuverenitás és Szent Korona-tan
2.2. A Szent Korona-eszme és a köztársasági államforma
2.3. A Regnum Marianum, a Szent Korona misztériuma és az állam semlegességének elve
2.4. A Szent Korona elidegeníthetetlen tulajdonjoga, és ami belőle következik
A 2010. április 18-án az Országgyűlés által elfogadott Alaptörvény „Nemzeti hitvallás" elnevezésű preambuluma szerint „Mi, a magyar nemzet tagjai [...] Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét. Nem ismerjük el történeti alkotmányunk idegen megszállások miatt bekövetkezett felfüggesztését."
Az alapvető rendelkezéseket tartalmazó „Alapvetés" című fejezet I. cikkének (1) bekezdése az állami jelképek meghatározásának sorában utal arra, hogy a címer részeként a „pajzson a magyar Szent Korona nyugszik", s a címer képi ábrázolásában is megjelenik a Szent Korona rajza. Ugyanezen fejezet R. cikkének (3) bekezdése szerint „[a]z Alaptörvény rendelkezéseit azok céljával, a benne foglalt Nemzeti hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni". --<<Akkor is mérvadó lenne a bevezető, ha ez a rendelkezés nem lenne benne az alaptörvény szövegében, mert a bevezető, a peambulum lényegében, funkcionálisan ma már semmiképpen nem a hatalmasság köszöntése, hanem az utána következő részekkel egységben értelmezendő, azok funkciójának beazonosítására szolgálva (mint a postacímben az utcanév és a házszám is együtt ad eligazítást). - FÁ>>--
A Szent Korona közjogi megjelenítése nem a 2011. évi Alaptörvény megalkotása kapcsán merült fel először a rendszerváltás óta.[1] Sőt a rendszerváltás óta - állami szimbólumként - jogszabályi elismerést is nyert.[2] Valóságos közjogi jelentőséget azonban a történeti alkotmány a Szent Korona-tannal (-eszmével)3[3] együtt csak az Alaptörvényben kapott mint értelmezési alapelv, amit akár hagyományos szerepének legalább részleges elismeréseként is lehet értékelni.
Ebben a tanulmányban amellett fogok érvelni, hogy a történeti alkotmány „vívmányai", különös tekintettel a Szent Korona-tanra, nem egyeztethetők össze a modern alkotmányosság követelményeivel. --<<Milyen kár, hogy az irodalmat is szelektíven olvasta a szerző, pld hol van belőle a „Konferencia az alkotmányról az Európai Unió Kapujában” c. kötet hivatkozása akár cáfolás formában (Alkotmányossági Műhely és Fórum 2002 szeptember 13-14, ISBN 963 9337 89 7). - FÁ>>-- E hagyományok felélesztése, illetve összekötése a jelenlegi magyar alkotmányos rend alapelveivel csak a Szent Korona-eszme, illetve a történeti alkotmány valóságos tartalmának figyelmen kívül hagyásával, illetve a magyar közjogi tradíciók részleges meghamisításával lehetséges. --<<Ha olvasta volna és tekintetbe vette volna a 2002-es konferencia kötetét, akkor annak 17-64. oldali elemzése után ilyesmit nem írhatna le ezen tanulmány szerzője. Abban a szövegben ugyanis az örök érvényű és esetleges közti különbségtevésnek sok kategóriája, széles skálája volt felvetve. - FÁ>>--
A történeti alkotmány egyik központi intézménye évszázadokon át a Szent Korona --<<Tudományos dolgozat, amely egy nemzet, nép, politikai kultúra genocidiumát kívánja megalapozni száraz tudományos szigorúsággal, jelezhetné, hogy kik, mikor mióta hogyan írják a kifejezést, hogy „Szent Korona”. - FÁ>>-- volt, doktrínája pedig a Szent Korona-tan, amely a közhatalom gyakorlására vonatkozó alapelvek egy részét foglalta sajátos egységbe. Mindazonáltal a történeti alkotmány a Szent Korona-eszméhez képest szélesebb, illetve más jelentést hordoz. Tartalmát az elsősorban a közhatalom gyakorlására, illetve a Magyar Királyság függetlenségére vonatkozó, alkotmányos jelentőségűnek tekintett, történetileg eltérő időpontokban létrejött (alap- vagy sarkalatos) törvények, oklevelek, valamint a hasonló tárgyú és alkotmányos jelentőségűnek tekintett szokások jelentik. Ezek sohasem kerültek rögzítésre egy vagy több, kapcsolódó alkotmánylevélben --<<Meg kellene hivatkozni, hogy mit ért alkotmány levélen, mert én még nem hallottam XX-XXI. századi értelemben vett magyar alkotmánylevélről 1949 április 19 előtti időből, az „íratlan alkotmány” korszakából. - FÁ>>-- , s az alkotmány tényleges tartalma történeti jellegének megfelelően korszakról korszakra változott.
A történeti alkotmány egyik legnagyobb erénye rendkívüli rugalmassága volt --<<Zétényit tényleg elolvasta - FÁ>>-- , amely nemcsak azt tette lehetővé, hogy különböző korokban magyarázza vagy igazolja az uralkodói, rendi-nemesi jogokat és hatalmat --<<Ez tipikus proletárosító diktatúra kori fogalmazás, a féligazság, mint például a gerinceseknek egy lábuk van. Kétségtelen, hogy legtöbbnek van egy lába, bál a kígyók-halak esete kilóg a képből, de mi van a másikkal, a másik hárommal akár? A szerző itt logikailag analóg megfogalmazást tett azzal, hogy a gerinceseknek egy lábuk van. . . . És vissza kell fogni az érzelemdús kibontását ennek a mondatnak. Hogyan teheti meg ezt egy docens Magyarországon 2013-ban? - FÁ>>-- , vagy 1848 után a polgári jogegyenlőség alapjait, hanem gyakran arra is alkalmas volt, hogy olyan igényt teremtsen a hatalomgyakorlás legitimitására, amely valóságos politikai erőként jelentkezett, s sokszor valóban képes volt a központi vagy uralkodói hatalom korlátozására. Kétségtelen, hogy az „ezeréves" alkotmány fenntartása, folytonosságának elismertetése gyakorta hallatlan kreativitást igényelt a hazai közjogászoktól, ám ez nem homályosíthatja el a hajlékonyságából eredő praktikus előnyöket. A történeti alkotmány keretei kellően rugalmasak voltak ahhoz, hogy azok között lehessen megoldani a királyi hatalom folytonosságát az uralkodóházak kihalása után is --<<Milyen trükközést sejtet a szerző a királyválasztó magyar alkotmányosság körül az uralkodóházak kihalása kapcsán? - FÁ>>-- , hogy a választott királyságot az örökletes monarchia váltsa fel, --<<A hatalmi realitás kétségtelenül azt eredményezte, hogy a kizárólag választott királyt legitimnek elismerő alkotmányosság dacára a jelölés örökletessé válhatott. - FÁ>>-- hogy létrejöjjenek a rendi intézmények, vagy hogy megvalósuljon a polgári átalakulás. Változékonysága mellett azonban voltak olyan elemei, részei, amelyeket mindig is állandónak tekintettek, s amelyek nélkül nem lehet, illetve nem érdemes a Szent Korona-tanról beszélni. Ezért ahhoz, hogy értékelhessük az Alaptörvény azon szándékát, hogy jövőbeli értelmezése során érvényesüljenek a történeti alkotmány legfőbb „vívmányai", köztük nyilvánvalóan a Szent Korona-eszmével, érdemes megvizsgálnunk e közjogi doktrína ezen alapvető tartalmi elemeit. --<<Na végre, ez egy tisztességesebb indítás, de mi szükség volt előtte a megkérdőjelezhető, félre érthető kijelentésekre? - FÁ>>--
A Szent Korona közjogi jelentőségének kialakulása, illetve fejlődése gyakorlatilag végighúzódik a magyar közjogtörténeten. Szerepének értelmezése koronként változó volt, a fogalom jelentéstartalma többször is lényegesen módosult, s még ma már alapvetőnek tartott jellemzői is fokozatosan, számos vargabetűvel alakultak ki. A valamilyen formában --<<legalább - FÁ>>-- Szent István megkoronázásáig --<<mások által a törzsszövetségig, megint mások által még korábbi évezredekig - FÁ>>-- visszavezethető hagyomány mintegy ezer éve épp elég hosszú időszak volt ahhoz, hogy annak során olyan korszakok is előforduljanak, amikor alkotmányos jelentősége elhalványult, vagy akár ideiglenesen feledésbe ment. --<<Kétezer év nagy idő. Szent Korona tudomásom szerint nem volt kétezer éven át, hanem volt 19 évszázadon át szent korona (amint szent korona), és Trianon után kezdték nagy betűvel írni egy helyesírási reformhoz kötötten. Azonban az élő egyéni személyek neveit korábban is nagybetűvel írták – azaz a szent korona olyan szakszónak számított többnyire, mint az állam, adó, hadsereg stb . . . ha jól tudom. - FÁ>>-- S az sem meglepő, hogy számos szerző, közjogi író és politikus nem vett róla tudomást, kétségbe vonta vagy csak csekélyebb súlyúnak ítélte közjogi jelentőségét. --<<Ezt adatolni kellene, hogy ki mikor miért tette, mert közismert a Krisztus előtti kínai stratégától származó elmélkedés, hogy a háborúnak a győzelem a célja, nem a fegyverek forgatása önmagában. Ha pedig az ellenfél fejének összezavarása, értékeinek elbizonytalanítása sikerül, akkor akár meg is lehet takarítani a fegyveres harcot. Az ószövetségben is találhatók erre vonatkozó koncepciók. - FÁ>>-- A Szent Korona közjogi szerepének, illetve a Szent Korona-tan mai értékelésekor adódik az a kérdés, hogy pontosan mely korszak hagyományaihoz vagy közjogi gondolkodásmódjához kívánt visszatérni az alkotmányozó. A Szent Korona-eszme mai hívei részben az elmúlt századelő, még inkább azonban a két világháború közti keresztény-nemzeti kurzus felfogását vallják magukénak. Ezzel együtt a doktrína legfontosabb összetevői, elemei megismerhetők, vagy legalábbis azokról értelmes vita kezdeményezhető.
A magyar történeti alkotmány egyik doktrínája szerint minden közhatalom forrása, megjelenítője, sőt alanya a Szent Korona. Azokban a korszakokban, amikor a Szent Korona közjogi szerepét erőteljesebben hangsúlyozták, a koronából eredeztetett közhatalmat a történeti alkotmány egyik legfőbb elvének tekintették.[4] A főhatalom tehát a Szent Koronáé (Jurisdictio Sacrae Coronae), ahogy a felségjogok is a koronát illetik, az állampolgári hűség és engedelmesség is a Szent Korona iránt állt fenn.[5] Érdemes ugyanakkor felhívni a figyelmet arra, hogy a korona közjogi státusának felfogása, s ezáltal a rá alapozott szuverenitástan a magyar közjogi gondolkodásban távolról sem volt folyamatos, illetve töretlen.[6] --<<Kijelent valami olyat, amiről eddig senki sem beszélt, egy részletkérdést, majd azt látványosan cáfolja – mármint a maga által tett állítást. Ha ilyenekkel öntik le a szakmai nyilvánosságot, akkor az a Kádár-korszak. - FÁ>>-- Ugyancsak nem töretlen középkori tisztelete után újabb kori kultusza a dualizmus második felében kezdődött, s a Horthy-korszakban tetőzött.[7] Amikor azonban a Szent Korona közjogi státusa elismerést nyert, illetve érvényesült, akkor a koronát a főhatalom kizárólagos forrásának tekintették.
Ennek ellenére sem egyértelmű a korona és az állami főhatalom viszonya. Az idevonatkozó munkák jelentős része ugyanis nem tett különbséget a szuverenitás forrása, birtokosa és gyakorlása között, illetve a Szent Korona mellett más entitásokat (leggyakrabban együtt a királyt és a nemzetet) is megjelölt, rendszerint attól függően, hogy milyen politikai törekvések támogatása érdekében íródott. Az 1920-as években például az ún. szabad királyválasztók - vagyis azok, akik támogatták a Habsburgház trónfosztását, illetve Horthy Miklós kormányzóként betöltött államfői tisztségét - a „nemzeti szuverenitást" hangsúlyozták, azzal, hogy a közhatalom tényleges forrása (avagy birtokosa) egyedül a nemzet, ha a királyi hatalom gyakorlása szünetel. --<<. . .amit a szentkorona fogalmával fejeztek ki oly módon, hogy a nemzet nem tehet akármit („sem a hatalom gyakorlója sem annak elviselője nem határozhatja meg a szentkoronához való viszonyát”) - FÁ>>-- A Szent Korona-tan hagyományos szuverenitás-felfogásával való ellentmondást azzal a tétellel kívánták feloldani, hogy a Szent Korona főhatalmának forrása végső soron maga a nemzet, így a koronás királyra a koronázás aktusával tulajdonképpen maga a nemzet ruházza a hatalmat. Ennek érdekében arra hivatkoztak --<<Ezek valami csínytevő gyerekek voltak a tanári szobában vallatás alatt? - FÁ>>-- , hogy a Szent Korona - hagyományos felfogása szerint - nemcsak --<<? miért nem is-is ? - FÁ>>-- a főhatalmat testesítette meg, hanem magában egyesítette a nemzet egészét is, amely 1848, a polgári jogegyenlőség óta nemcsak a királyt és a nemességet (valamint a szabad királyi városokat), hanem a politikai nemzet egészét is magában foglalta. Ezek az álláspontok azonban nem voltak összhangban azokkal a nézetekkel, amelyek a Szent Korona szuverenitását önmagában való, „benne rejlő" (azaz további igazolást nem igénylő) dolognak tartották, vagy amelyek azt a Regnum Marianum fogalmából vezették le, vagyis amelyek a korona szentségét abból eredeztették, hogy I. István király az országot Szűz Máriának ajánlotta. --<<Inkultúrációról a szerző még nem hallott- FÁ>>-- A szuverenitás tekintetében ráadásul zavarba ejtően nagy volt az eltérés a magyar közjogi gondolkodás és a valóságos alkotmányos helyzet között. Magyarország uralkodói ugyanis az Árpád-, majd a vegyes házi királyoktól a Habsburgokig mindig is „Isten kegyelméből", azaz Dei gratia uralkodóknak tekintették magukat, felségjogaikat innen vezették le egészen az utolsó királyig, IV. Károlyig. I. (Szent) István Intelmeitől IV. Károly királyi hitleveléig[8] az ország törvényei[9] - nyugati mintára - isteni felhatalmazásra vezették vissza az uralkodói méltóságot, amelynek során a Szent Koronával való koronázás - igaz, elengedhetetlen feltételként - legfeljebb közvetítője volt a Teremtő akaratának.
A koronaeszmének a szuverenitás forrására vonatkozó tétele melletti másik lényeges alkotóeleme a kölcsönös hatalomátruházás tana volt, amely szerint a király hatalmát a nemesektől nyeri, akik pedig nemességüket kapják az uralkodótól: „mert a fejedelmet is csak nemesek választják, és a nemeseket is csak a fejedelem teszi azokká".[10] A magyar közjogi gondolkodás a kölcsönös, illetve „viszonos" hatalomátruházásra vonatkozó teóriájából vezették le a királyi hatalom tisztán közjogi, illetve származtatott természetét, ami azt jelentette, hogy az uralkodó jogköreit alkotmányosan csak a Szent Korona tagjaival együtt gyakorolhatja.[11] --<<Aminek kifogástalan logikai hátterét egy árnyaltabb fogalmazással lehet kifejteni. - FÁ>>-- Ezt akkor is a magyar történeti közjog egyik legfontosabb alkotmányos követelményének kell tekintenünk, ha a körülötte kialakult mítoszok (mint például, hogy Magyarországon a kezdetektől érvényesült a nemesi egyenlőség elve, vagy hogy a Magyar Királyság mindig is korlátozott, illetve alkotmányos monarchia volt) aligha igazolhatók. Noha Werbőczy --<<Miért nem Verbőci, miért ragaszkodik a szerző Verbőci esetlegesen változó névleírásának pont a Werbőczy változatához? - FÁ>>-- a kölcsönös hatalomátruházás teóriájával a nemesi egyenlőség elvét kívánta bizonyítani, azaz elmélete sajátos politikai célokat (a történeti szakirodalomban „nemesi pártként" jelölt köznemesi mozgalmak törekvéseit a nagybirtokos arisztokráciával szemben) követett,[12] sokan, különösen a két világháború között, ebben már a népszuverenitás fogalmának gyökereit látták. --<<És nem jogosan? A fejedelem és a vezérek közötti szerződésben is a máig hatóan fontos elem a logikai séma a hatalommegosztásról, kölcsönös felelősségről. - FÁ>>-- Ehhez hasonlóan, amikor a Horthy-korszakban a király nélküli királyság igazolása volt a cél, divatba jött az I. Ulászló 1440. évi koronázása során kiadott azon oklevél, amely azt hangsúlyozta, hogy „a koronázás mindig az országlakók akaratától függ, és a korona hatékonysága és ereje az ő jóváhagyásukon alapul". --<<Mert ha nem engedelmeskednek utána, akkor mi következik az ország életében? - FÁ>>-- Ezt a nyilatkozatot később a népfelség elvének egyik első megnyilvánulásaként emlegették.[13] --<<Ami nyilvánvaló képtelenség, felületesség a folytonosan félremagyarázó proletkultos jogászi szakmai közvélemény engedékenységével élve – ha a korlátlan népfelséget értjük alatta. - FÁ>>-- Miután ugyanis 1848-ban a nemzet fogalmát kiterjesztették a nem nemesekre is, a hatalomátruházás elmélete annyiban módosult, hogy az államhatalmat immár nemcsak a nemesség, hanem az egész nemzet ruházza az uralkodóra, így a „király hatalmát a nemzettől és annak tekintélyétől bírja (a communitate et communitatis ab auctoritate)", a nemzet és a király így a Szent Koronában „egyesül", együtt jelentik az organikus értelemben vett Szent Korona „testét" (totum corpus Sacrae Regni Coronae).[14] Ennél fogva „a király a teljes államhatalmat csak akkor gyakorolhatja, ha a nemzet az országgyűlés által megkoronázta és így az országlás és kormányzás jogát (regimen et gubernium) a királyra ruházta".[15] Így hát a korona a király és a nemzet között megosztott közhatalmat testesíti meg --<<És mi a baj? - FÁ>>-- .[16]
Ez a fajta felfogás azonban igen távol esett a politikai valóságtól, hiszen Magyarország története során számos esetben megkérdőjelezhető volt, hogy a királyi méltóság valóban a nemzet akaratából került-e betöltésre. --<<Az előzetes norma és az utólagos tényrögzítés közti különbséget majd a dolgozat későbbi részében fogja szem előtt tartani? - FÁ>>-- Arra is érdemes továbbá utalni, hogy az uralkodó és a rendek közti hatalmi egyensúlyt kifejező, illetve megállapító középkori eredetű nézeteknek csak erősen közvetett kapcsolatuk van a polgári alkotmányosság modern kori népszuverenitás fogalmával, amely abból indul ki, hogy a közhatalmat a kormányzók csak a kormányzottak jóváhagyásával, a népképviselet közreműködésével gyakorolhatják. --<<A magyar történelmi alkotmány hagyománya kiváló logikai sémát tud nyújtani az alkotmányos önszervezésre. A tisztelt dolgozatíró pedig folytonosan azt kifogásolja, hogy Dózsa György népének miért nem osztogattak mobiltelefont? Az egész dolgozatot átlengi a történelmi tudat súlyos hiánya, amit mintegy erényként kezelve saját meg-nem értéseit, hamis összefüggés keresését érvrendszerébe törekszik beállítani.... - FÁ>>--
A történeti alkotmány egy másik alapvető olyan intézménye, amelyet ugyancsak a Szent Korona jelképez, a monarchia intézménye volt. Magyarország 1687 után[17] „örökös királyság", azaz örökletes monarchia,[18] ezt megelőzően (az Árpád-ház kihalása után) választott királyság, lényegét tekintve --<<A lényegét tekintve egy szociológiai megközelítés. Utána jöhetnek %-ok és egyebek. Lényegét tekintve minden kommunista hazudik. Ebbe az irányba nem kellene elmenni. Az eddigi felületességet és ellenérzéseket a „lényegét tekintve” kiszólással nem lehet elfogadhatóvá tenni. - FÁ>>-- azonban Szent István óta „egyeduralmi (monarchikus) állam" volt,[19] a magyar nemzet élete csaknem ezer éve összeforrott a királysággal.[20] --<<Tehát a királyság = monarchai, minden további részlet nélkül, sőt mondhatni abszolút monarchia? - FÁ>>-- Magyarország „történeti alkotmány által korlátolt független, önálló állodalmi 's monarchiai egység"[21]. A királyság eszerint jellegét tekintve korlátozott monarchia volt, mert az uralkodó nem volt saját jogán szuverén, hanem csak a Szent Koronából származtatott, vagyis átruházott, oszthatatlan hatalmat gyakorolt, amiből következően az tisztán közhatalmi természetű[22], vagy másként, semmilyen értelemben nem magánhatalom.[23] A korona által megtestesített „államszemélyiség" eszméjének az volt ugyanis a funkciója, hogy a főhatalmat elválassza a királyi méltóságtól; az uralkodó nem személyes jogánál fogva (öröklésénél fogva, katonai ereje vagy földbirtoka alapján) gyakorolja felségjogait, hanem a Szent Koronának a nemzet akarata útján közvetített fel - hatalmazás alapján. Ez elvi lehetőséget, igényt teremtett a nemesi ellenállási jog gyakorlására, ha a király nem vette figyelembe hatalmának korlátait (pl. megsértette a nemesi kiváltságokat, vagy elidegenítette a korona javait). Tulajdonképpen olyan alkotmánygarancia volt, amelynek jelentősége a Habsburg-dinasztia uralkodóival szemben domborodott ki, s minthogy a Habsburg-ház uralkodása tartós volt, ezek az elvek valóban mélyen rögzültek a hazai közjogi tudatban.
A szuverenitástól függetlenül is a korona az egységes monarchia jelképe.[24] Egyetlen más uralkodói jelvény sem forrt össze annyira a királyi méltósággal, mint az eredetinek tartott, Szent István-i korona. Ez Magyarországon a történeti tudat része volt, ami egyáltalán nem volt meglepő, mert az „állam" - bármit értettek is alatta - mindig is a királyságot jelentette.[25] A Magyar Királyság önállósága oly gyakori elvesztésének, illetve külső fenyegetettségének pedig ugyancsak természetes következménye volt, hogy a független Magyarország jelképének a Szent Koronát tekintették, hiszen az mindig is monarchia volt.
A második világháború előtti magyar közjogi felfogás szerint a királyság már eredete szerint is nemzeti intézmény volt, melyet a magyar nemzet önként választott magának.[26] A magyar nemzet erőteljesen monarchikus érzelmű és királyhű, „mely erősebb, mint bármely európai nemzeté"[27]. A monarchikus elv - mint államalkotó gondolat - olyan mélyen gyökerezett e közjogi felfogásban[28], hogy Magyarországot akkor is királyságnak tekintette, „ha a korona átmenetileg a király fejét nem ékesíti", azaz ideiglenesen más gyakorolja az államfői hatalmat.[29]
Jellemző, hogy az 1918-1919. évi forradalmak után, a jogfolytonosság kérdése kapcsán kialakult politikai vitában mindkét szembenálló fél - a Habsburg-ház törvényes uralkodói jogainak elismerésére törekvő legitimisták, valamint a királysághoz más módon való visszatérést szorgalmazó szabad királyválasztás-pártiak - a monarchikus államforma helyreállításából indult ki, mert csak ezt tartották összeegyeztethetőnek a történeti alkotmánnyal, illetve a Szent Korona-tannal.[30] Így az államfői tisztség ellátását az egész Horthy-korszakban közjogi értelemben ideiglenesnek tekintették, azaz a királyság államformájához akkor is ragaszkodtak, amikor az uralkodói tisztség nem volt betöltve.[31] Ebből a szempontból lényegében mindegy, hogy e vitában - ugyancsak a történeti közjog szempontjából - melyik félnek volt igaza, miután magának a monarchikus elvnek a feltétlen érvényét senki sem vitatta. --<<a szerzőnek itt mi a kimondatlan álláspontja, mert csak indulatszó erejéig jelzi. - FÁ>>--
A történeti alkotmány, illetve a Szent Korona-tan alapvető jellemzője volt a monarchia és a római katolikus egyház intézményi és spirituális összefonódása.
A Magyar Királyság jellegét tekintve keresztény monarchia volt. Ezt fejezte ki a magyar király címei között az „apostoli" jelző[32], s ezt jelezték egyházkormányzati jogosítványai is, mint az ún. tetszvényjog (jus placeti), és a legfőbb főkegyúri jog (jus supremipatronatus). Magyarország királya csak római katolikus lehetett[33], akit Szent István megszentelt koronájával koronáztak. Ezt erősítették a királyi hatalom átruházásával kapcsolatos, valóban évszázados közjogi hagyományok, alkotmányos szokások is, amelyek megkövetelték a római katolikus egyház közreműködését a koronázás aktusánál. Magyarországon az oklevelekben és a törvényekben gyakran nyert közjogi megerősítést az ország keresztény jellege, mint például az 1896-ban elfogadott ún. millenniumi törvényben, amelynek 1. §-a szerint „[a] magyar szent korona országainak törvényhozása vallásos áhitattal ad hálát az isteni gondviselésnek, hogy az Árpád és vitéz hadai által megalapitott hazát oltalmába fogadta, fejedelmeit bölcseséggel, népét erővel és önfeláldozó hazaszeretettel megáldotta, és az országot jó és balsorsban segitve, annak lételét ezer éven át sok viszontagság között is fentartotta."[34] A Szent Korona-eszme később, a két világháború között is a történelmi királyság nemzeti és keresztény jellegének bizonyítására szolgált.[35]
A Szent Korona „misztériumából" következett továbbá, hogy a főhatalom a korona „bennrejlő" tulajdonsága,[36] ami tulajdonképpen azt jelentette, hogy az a tétel, amely szerint minden közhatalom forrása, sőt alanya a Szent Korona, nem igényel további igazolást. Az ebben való meggyőződés az egyes szerzőknél a magyar nemzet lelkületében, közjogi géniuszában gyökerezik, esetleg a több évszázados közjogfejlődésből következik.
A Szent Korona-tan további inherens része volt, hogy minden földbirtok a Szent Korona tulajdona volt, azaz földterületei legfeljebb birtokba adhatók voltak, de véglegesen nem voltak elidegeníthetők. Minden birtokjog gyökere a Szent Korona (radix omnium possessionum)[37] Ez lehetett az alapja annak is, hogy a királyi jövedelmeket is a Szent Korona jövedelmeinek (bona velpeculia Sacrae Regni Coronae) tekintették. A Szent Korona főtulajdonjoga azonban nemcsak a magánosok egyes birtokaira volt igaz, hanem a Szent Korona anyaországára, illetve a társult országrészekre és tartományokra is.[38] „A magyar szent korona által jelölt uralom a mostani tulajdonképpeni [...] magyarországi területen kívül kiterjed más tartományokra is [...] Sőt a magyar szent koronának fenntartatnak elvileg jogai oly tartományokra is, melyek tényleg már hosszabb idő óta s jelenleg is idegen hatalom alatt állnak".[39] A Szent Koronához tartozó, „hozzákapcsolt országok, részek 's tartományok [.] egymástól elválaszthatatlanok, 's magokban megoszthatatlanok".[40] „Az anyaországi s járulékterület' összes alkatrészei az országnak egységes testét képezik. Az oszthatatlanság a királyi fő hatalom jelvéül szolgáló magyar sz. korona' egységének természetes kifolyása"[41], azaz a Szent Korona tulajdonába került államterület egységes és oszthatatlan, vagyis jogilag elidegeníthetetlen.[42] Erről a király köteles gondoskodni, mert a magyar korona joghatóságának akár legkisebb tartozékainak elidegenítését - bármely jogcímen történjék is az - „az ország törvényei legszigorúbban tiltják".[43] Az ország és kapcsolt részeinek oszthatatlansága leginkább a Pragmatica Sanctióból következett, melynek egyik törvénycikke a Habsburg-Lotharingiai dinasztia nőági trónöröklési jogát „Magyarországgal, meg az ehhez kapcsolt részekkel, országokkal és tartományokkal, az előrebocsátott jog és rend szerint, feloszthatatlanul s elválaszthatatlanul, kölcsönösen és együttesen örökösödésileg birtoklandó más országaiban s tartományaiban" ismerte el.[44] A törvényalkotás később is folyamatosan ezen az elvi alapon állt. Az organikus államszemlélet (lásd később) alapján 1938-ban a Felvidék, a két bécsi döntés alapján pedig Kárpátalja és Erdély egy részének „a Magyar Szent Korona testébe" való visszatérésről beszéltek a területváltozásokról szóló törvények.[45]
Trianon után a Szent Korona-tan újabb reneszánszának épp az volt a legfőbb oka, hogy az alkalmasnak látszott arra, hogy igazolja az elveszített területek visszaszerzésének történelmi jogon alapuló igényét. „A világháború és a bolsevizmus következtében szétdarabolt magyar nemzet a szent korona személyiségében, mysteriumában látja azt a mystikus nagy erőt, azt a hatalmas történelmi tényezőt, mely a szent koronához tartozó népek és területek állami egységét - habár nagy küzdelmek árán is - újból létrehozni fogja."[46] „A szent koronában jut külső kifejezésre Szent István birodalmának közjogi egysége, egységes főhatalmi szervezete, amelybe a társországok is bele vannak foglalva, mert ők is tagjai a szent koronának."[47]
Jóllehet a Szent Korona-tan valamennyi összetevőjét eredetileg máshonnan vette át a magyar közjog, számos hazai közjogász egyik jellemzőjének mégis különleges, egyedi fejlődését látja. --<<Ez minden festőről elmondható. Jóllehet minden ecsetjét másoktól ellesett technikával készítette-vásárolta, mégis azt merte állítani, hogy mit ecsetjével művelt, az szándéka szerint sajátosan rá jellemző. - FÁ>>-- Eszerint a magyar történeti közjognak olyan sajátosságai vannak, amelyek minden más nemzet alkotmányfejlődésétől megkülönböztetik.[48] E jellegzetességek egy része inkább csak a történelmi romanticizmus és a közjogi mítoszteremtés terméke, mint például azok a nézetek, amelyek szerint a magyar alkotmányfejlődés egyedisége abban áll, hogy a Szent Korona személyiségénél fogva a magyar nemzet az államiság és a valódi közhatalom fogalmához valamennyi nyugati népnél korábban eljutott, --<<Miért, teljesen alaptalan volt ez az észrevétel? - FÁ>>-- továbbá a magyarhoz hasonló egyenletes alkotmányfejlődés, mely a nemzet szabad tagjainak a közügyek intézésében való részvételét állandóan biztosította volna, sehol máshol nem volt --<<Ez talán rossz fogalmazás, de annyit legalább lehet mondani, hogy itt volt? - FÁ>>-- , vagy hogy a magyar nemzetet a nyugatiaknál erősebb közszellem, közjogi felfogás és gondolkodás jellemzi --<<Nem elég nekünk annyi, hogy erős közszellem jellemzi (jellemezte)? - FÁ>>-- ; még az őshazából hozták a magyarok az erőteljesebb közszellemet, közjogi érzéket --<<Történelmietlen volna egy ilyen feltételezés, amikor a magyarok alapvetően nem a római birodalom rabszolga tartó társadalmából nőttek ki? - FÁ>>-- .[49]
Emellett azonban a Szent Korona-tannak volt néhány valóban egyedi jellemzője. A Szent Korona egyik ilyen különlegessége volt például, hogy „kicserélhetetlen", azaz közjogi jelentősége csak az „eredeti", Szent István-i koronának volt, szemben például azzal az európai hagyománnyal, amely szerint az új uralkodók számára rendszerint külön, „saját" koronát készítettek, s azzal koronázták őket királlyá. Amíg továbbá a jogfolytonosság más országok esetében általában az uralkodó dinasztiához, az alkotmányhoz vagy a valláshoz (egyházhoz) kötődik, addig Magyarországon a Szent Koronához. --<<Hogy milyen szándékból ilyen felületes, nem tudom, de a beavató korona jelleget megemlíthetné, mert közismert megnevezésű sajátosság ma már és mert az alkotmányossági elvek jelentőségét erősíti – jóval szent István előtti korban gyökerezve. - FÁ>>-- De az is magyar sajátosság volt, hogy a szuverenitás egészét a koronának tulajdonították.[50] A Szent Korona-eszme egy további jellegzetessége a koronaeszme és az organikus államfelfogás összekapcsolása volt, melyet általában Werbőczynek tulajdonítanak, mert azt első ízben ő fejtette ki a Tripartitumban.[51] Amíg a tan egyrészről a koronában nem csupán koronázási jelvényt látott, hanem a teljes szuverenitást belőle eredeztette, s ezzel szétválasztotta az állami főhatalmat a király személyétől, illetve személyes hatalmától, addig az organikus állameszme az országot, illetve magát a Szent Koronát az emberi testhez hasonló organizmusnak tekintette.[52] Az organikus államfelfogás a modern államfelfogás mindhárom alapelemére kiterjeszthető volt, s ez lehetővé tette, hogy a Szent Korona ne csak a közhatalmat, az államterületet (lásd fentebb), hanem a modern államfogalom harmadik alapelemét, az állam népességét is megjelenítse. Ezt oly módon tette, hogy az uralkodót tekintette az állam „fejének", a nemeseket (a rendeket), 1848 után pedig az egész népességet e test tagjainak. Így a Szent Korona egész teste „a királyt és a nemzetet egybefoglaló organikus egység"[53]. A korona tehát - legalábbis a legkésőbb a XIX. század végére rögzült közjogi felfogás szerint - lényegében a modern államfogalom minden elemét megszemélyesítette: „A szent korona fogalmába tehát terület, nép és főhatalom [...] egyesülnek".[54]
Végül érdemes felhívni a figyelmet arra is, hogy mind a második világháborút megelőző korszak, mind pedig a vonatkozó kortárs publicisztikai és más írások a Szent Koronához kapcsolódó fogalmakat gyakran sajátos, a szokványos európai terminológiának nem megfelelő értelemben használják. Ez önmagában is vitákhoz vezethet. A Szent Korona-tan egyik kulcstétele szerint például a Szent Korona által megtestesített, az uralkodó személyétől különválasztott államszemélyiség mindig biztosította, hogy Magyarországon az uralkodók csak alkotmányos korlátok között gyakorolhassák jogaikat. --<<Az utóbbi oldalakon párját ritkítóan világos a fogalmazás. De itt bele botlott valamibe, amit nem szokás külön tárgyalni. A szentkorona nem tehet arról, hogy a szentkorona személyiségéből arra következtetnek egyesek, hogy azonos lehetne az állammal, az államszemélyiséggel, az állam jogi személyiségével. A szentkorona az élő alkotmányos nemzeti közösséget jeleníti meg, amelynek lehet állama, amely az állam jogi személyiségének mint önszervező eszközének lehet a tulajdonosa. (!) - FÁ>>-- Az alkotmányos monarchia az európai közjogtörténetben csak a XVII. században jelent meg, klasszikus korszaka pedig a XIX. században volt, egyfajta történeti átmenetként az abszolút és a parlamentáris monarchiák között.[55] A közjog-történetírásban a rendek által korlátozott korábbi monarchiákat épp a világos korszakolás érdekében nem nevezik alkotmányos monarchiáknak, legalábbis biztosan nem, ha hosszabb történeti korszakokat tárgyalnak, hiszen akkor nem lennének megkülönböztethetők a rendi monarchiák a modern XVIII. század végi, illetve XIX. századi modern alkotmányos királyságoktól. --<<Itt olyan megközelítésnek is helye lehet, hogy a stabil társadalmi alakzatok esetében keresni kell azokat az egyensúlyozó, jó visszacsatolású mechanizmusokat, amelyek életképességet eredményeznek. Az egyik feltétele ennek a kutakodásnak, hogy világosan kell tudni lépegetni a struktúrális, szerkezeti szinteken.
· A halmaz rendezetlen elemekből épül fel, ha jól tudom,
· a szerkezet a halmazok közti kapcsolatokat is számításba veszi, de statikus képzettel,
· a visszacsatolási rendszer pedig már a folyamatok ismételt lefutásának jellegéről, ismétlődések közti eltérések magyarázatának kereséséről szólhat,
· a társadalmi folyamatok ön-szabályozási-irányítási törekvése ezzel szemben a szándékunkból indul ki (amely szerencsés esetben képes az ismétlődő folyamatokat befolyásoló feltételek minél teljesebb körét áttekinteni).
A korszakolásokkal elválasztott mechanizmus típusok mindegyikében kérdés, hogy hatalmi kontrollok, egyensúlyok, munkamegosztások milyen formában, milyen mértékben tudtak kialakulni. De hogy belső automatizmusok, logikai sémák ne lettek volna, azt gyerekség állítani. A korszakokon átnyúló alkotmányosság éppen az alkotmányos megoldások, biztosítékok iránti érzékenységet, beállítódást a különböző korok, feltételek közt átlépve sem elvesztő, hanem szem előtt tartani képes kultúrát kell jelentsen. A mobiltelefont tehát sem Dózsa Györgytől sem még korábbi korszakok szereplőitől ne kérjük számon, de ne találjunk ki olyat sem, mintha beszélni csak a kommunista ember lett volna képes, vagy éppen a XXI. századi globalista. - FÁ>>--
Talán az új Alaptörvény rendkívül gyors és zárt előkészítése az oka annak, hogy a történeti alkotmány „vívmányaira", illetve a Szent Koronára, az azok tiszteletére tett alaptörvényi utalások mögötti szándékok, célok, az azokat magyarázó érvek nem váltak ismertté. Annál világosabban látszanak azok az elvi és gyakorlati problémák, amelyek az új alapszintű szabályozásból fakadnak. Ezek egy része különböző kreatív értelmezési technikákkal, figyelmen kívül hagyással megoldhatónak látszik. --<<Egy docens, aki volt államelnökének a felhívását követve „tudományos munkájában” igyekszik az alaptörvényt szabotálni – éspedig nem egészen az alkotmányos elvekre vigyázó ellenállási záradék szellemében. - FÁ>>-- A történeti alkotmánynak megfelelő Szent Korona-tannak azonban vannak olyan alapvető tartalmi elemei, posztulátumai, amelyek egyáltalán nem egyeztethetők össze a modern alkotmányossággal - azzal az európai konstitucionalista hagyománnyal, --<<Ez már MSZP és SZDSZ. egy időben az MSZP-s politikusok szónok állványára azt írták fel, hogy „európai Magyarország”. Nem tudtam eldönteni és nem voltak bennfentes információim arról, hogy hol van a többi? Dél-Amerikában, Afrikában, Ázsiában? Itt a szerző hasonló marhaságra vetemedik. Szóhasználatából következően a magyar hagyományt az európai hagyományon kívülinek definiálja. Hogy Európa Atlanti óceántól az Uralig terjed? Hogy a latin hagyományú Európának mindenképpen legalább kompország módján, de nyakig a résztvevői vagyunk? Vagy két személy írta a tanulmányt, és itt avatkozott be kvázi cenzorként egy óvatos duhaj második szerző, finoman áthangszerelve a dolgozat értelmét? Akármi történt is, ez sületlenség. - FÁ>>-- amelynek számos jegye az új Alaptörvényben is megmaradt. Az alábbiakban ezekről lesz szó.
A Szent Korona-tan számos olyan szokást, szabályt foglalt magában, amelyek a történelem folyamán megváltoztak vagy elenyésztek. Ez teljesen természetes jelenség - a magyar közjogtörténet olyan hosszú és mozgalmas időszakra tekinthet vissza, amely alatt a hatalomgyakorlás körülményei számos alkalommal módosultak. A hatalomátruházás szokásrendje szerint például a koronázásnak számos olyan közjogi, egyházi és politikai követelménye alakult ki, amelyeket az uralkodói tisztség legitimitásának biztosítása szempontjából sokáig elengedhetetlennek tartottak. Így például évszázadokig csak azt a koronázást ismerték el jogszerűnek, amely Szent István eredetinek tartott koronájával, a fehérvári bazilikában az esztergomi érsek közreműködésével történt, s ha a királyt a rendek választották meg. Ám a későbbiekben mindegyik feltétel megsértésére akadt példa, sőt az is előfordult, hogy alapvető változások történtek e követelményeket illetően; talán elég a Habsburg-ház örökletes uralkodói jogának elismerésére (majd a trónöröklési szabályok változásaira) utalni az első századok választott királysági modelljéhez képest. --<<A dolgozat korábbi részében olyasmit olvashattunk, hogy ilyen korszakok nem voltak. Egyébként pedig a dolgozat szinte minden részére jellemző, hogy nem nagyon tudja, de nem is törekszik élesen elválasztani az általánost a kivételtől, a normát a ténytől, a normaszegő tényt a norma értelmetlenségétől. - FÁ>>-- Ám a történeti alkotmány akár saját, organikus fejlődése nyomán, akár kényszerítő külső körülmények miatt, rendkívül rugalmasnak bizonyult ahhoz, hogy saját elveit és szokásrendjét a hatalomgyakorlás vagy az állami önállóság megváltozott feltételrendszeréhez igazítsa. --<<Ebben a szövegkörnyezetben ez aljas fogalmazás sunyi módon, és a történelmi tudást az olvasóról fel sem tételezi, nemhogy saját magának igényelne történelmi tudatot. Ha valami entitás alkalmazkodik, akkor az lényegét megőrizve illeszkedik új módon szerepébe, környezetébe. Ha valamely entitás lényegét feladva próbál környezetébe illeszkedni, akkor az sodródik, erodálódik, megszűnik. A kettő közti különbséget szétválasztani nem tudó jogász vagy bárki más legfeljebb személyes érzelmeit próbálhatja kifejezni, de nem lehet képes semmiféle történelmi kérdés elemzésére. - FÁ>>-- Ez nem gyengesége, sokkal inkább erőssége, tartósságának egyik oka volt. --<<De mi volt a tartós, a külsőség vagy valami belső logikai, értékbeli keresés, törekvés, építkezés, sajátosság? - FÁ>>-- A hosszú történeti hagyományokat sem az azoktól való időleges eltérés, sem az átmeneti feledés nem tette semmissé.[56] Sőt minden rugalmassága ellenére, mindvégig voltak olyan részei, amelyeket állandónak tekintettek. Ugyanez a helyzet a Szent Korona-tannal is, amelynek ráadásul sokkal pontosabban meghatározható, kötöttebb tartalma volt, mint az „ezeréves" alkotmánynak. A Szent Korona közjogi jelentésének is voltak olyan sarokpontjai, fundamentális elemei, amelyek a lényegét adták, s amelyek nélkül nem lehet plauzibilis módon a Szent Korona hagyományos közjogi szerepéről beszélni. Ma már azonban ezek az elvek és intézmények összeegyeztethetetlenek a modern kori alkotmányosság egyes alapértékeivel - a Szent Korona eredeti közjogi jelentéstartalmával egyáltalán nem illeszthető be a mai magyar alkotmányos rendbe. --<<? oszt miért nem, amikor oldalakon keresztül részletezte rugalmasságát? - FÁ>>--
Amint láttuk, a hagyományos koronaeszme szerint minden hatalom forrása a Szent Korona. Ezt a történeti alkotmánnyal való jogfolytonosság helyreállításának mai támogatói is állandóan hangsúlyozzák. Jóllehet a Szent Korona-tan felélesztését támogató szerzők egy részének (állami) szuverenitásfelfogása éppoly zavaros, mint amilyen a Horthy-korszak számos közjogászáé volt - a Szent Korona hol a főhatalom forrása, hol annak gyakorlója, hol pedig csak annak letéteményese, megtestesítője, egyeseknél viszont maga a „Szent Szűz szuverén", s a korona tulajdonképpen csak a szuverenitás közvetítője, „mert végső soron a korona és az állam tulajdonosaként a Boldogasszony a szuverenitás forrása"[57] -, abban a tekintetben nincs különbség, hogy a szuverenitás a Szent Koronára vezethető vissza, s a nép vagy az állam egyes intézményei a koronától nyerik jogkörüket, azaz csupán a Szent Koronából származtatott hatalmat gyakorolnak.[58]
A Szent Korona-eszme szuverenitástanának legfőbb problémája az, hogy nem egyeztethető össze a népszuverenitás elvével.[59] --<<No lám. ezért mondhatják a horvátok, hogy a szentkorona-tan „nauká”, azaz tudomány. Mint a „tan” is akkoriban, mert állattan, növénytan, kórtan stb egyáltalán nem a tudománytalanságot jelentették. Ellenben amit a szerző művel, az a merő képmutatás és tudománytalanság és ki tudja mi minden (egyetemi katedráról meg más polcokról). Ugyanis a teljes népszuverenitás elve logikai képtelenség. Erről beszélt az egyébként eléggé nem hibáztatható, a rendszerváltást alapvetően zátonyra juttató, az igazságot a merev formával szemben mindig hátrányba tevő Sólyom László is, amikor „láthatatlan alkotmányról” beszélt. Hogy egy suba alatt mindjárt az MSZMP KB meg BM meg egyéb proletarizációban élenjáró osztályokat is bevitte az alkotmánybíróság szerepei közé, az a politikai lelkiismeretlenségének volt a megnyilvánulása. De amiért a láthatatlan alkotmányt, az ő tevékenységében sem lehet csak mint taktikus gyilokként azonosítani – annak oka az, hogy a leírt alkotmánylevéllel szemben logikailag nem lehet kikerülni a le-nem írtan is megtámadhatatlan elvek létének tudomásul vételét. A szavazásra nem bocsátható kérdések sora igen hosszú, pld: FIZIKAI, BIOLÓGIAI, TÁRSADALMI törvényszerűségek, tények, adatok. Ezekről nincsen mit szavazgatni, amikor már ismertek, akkor viszont figyelembe kell venni őket – a szavazásokban is. Íratlanságukban is olyan erővel lehetnek felette az írott-szavazott törvényeknek, a szavazható kérdéseknek, hogy a szavazásokkal őket felülírni nem lehet. A szavazás a kollektív cselekvés döntési módszere. De aki úgy tesz, hogy mindenről szavazni kell, például a népszuverenitás jelszavával, az elárulja, hogy még sosem gondolt bele a kérdésbe. Miről lehet szuverén a szuverén a nép? Erkölcsiekben például? Eldöntheti, hogy ezután majd gyilkolászni legális? Amikor 2/3-os parlamenti többség ellen nemzetközi és országon belüli háborgásokat lehet szervezni? Hol a többség ereje ilyenkor? Sehol. Nem hiszem azt sem, hogy az abortusz valaha is alkotmányos cselekvéssé nőheti ki magát. A világháború harci cselekményeinek lezárásaként a „parancsra tettem” mentségét is megkérdőjelezték természetjogi alapon a győztesek. Felül akarja bírálni általában a természetjogi alapokat figyelembe vevő minden érv legitimitását is a szerző? Ha tehát a tisztelt szerző nem poénkodni akart volna, akkor higgadtan tárgyalhatta volna, hogy a magyar alkotmányos hagyomány szimbólumaival olyasmit tud tárgyalni, amiről egy nyugat-európai sajnálkozva széttárhatja a karját, hogy erre neki fogalma sincsen (mert véletlenszerű össze-vissza bírói ítéletek hivatkozási mocsarát nem lehet fogalmi tisztázásnak nevezni).
Az íratlanul is kötelező szempontok adják az alkotmányosság egyik legalapvetőbb pillérét. A hozzájuk kötődő társadalmi törvényszerűségek számítanak a legkényesebbnek aminek ügyében az akaratosság, a hatalmi arrogancia (1990 előtt és az azt követő két évtizedben) sok minden lehetőséget tarolt le a társadalom elől – például ehhez az általam kifogásolt tanulmányhoz hasonlíthatóan, a szakszerűség álarcában. Csakhogy a természetjogi alapokat (mint a társadalmi törvényszerűségek legfontosabbjait) nem tagadni kell, nem az emberek fejéből még nyomaiban is kibeszélni próbálni, hanem keresni-kutatni, és megérteni törekedni kellene (tudományos alázattal – de ezt lehet hogy hiába emlegetem). - FÁ>>-- Valójában sosem ismerte el sem az uralkodói, sem a népszuverenitás eszméjét, vagy a főhatalom valamely más, az európai közjogtörténetben --<<Ez itt most már a megtévesztés esete, mert egyrészt a magyar alkotmányosság az európai közjogtörténelem része. Méghozzá a magyar közjogi felfogás az európai közjogtörténet, közjogi gondolkodási változatok, gondolkodási készlet azon része, amely nem mint egy ritmus-műszer hol a nép hol a diktátor szuverenitását vallja, hanem az alkotmányos hatalomfelfogást (amit úgy fejez ki, hogy a koronáé a szuverenitás). Ráadásul a francia, német, angol közjogi gondolkodásban is megvannak a párhuzamok, csak napjainkra sokkal halványabban. A mi sajátosságunk tehát az erős artikuláció a az értelmes szuverenitás értelmezésben. Más irányból közelítve a népszuverenitás és az uralkodói, diktátori, parlamenti szuverenitás hiányát úgy fejezik ki, hogy a magyar alkotmány felfogás fogalmilag zárja ki a diktatúra minden változatának alkotmányos legitimálását. - FÁ>>-- előforduló felfogását (például a parlamenti szuverenitás elvét). Amint láttuk, a Szent Korona-eszme tradicionális felfogása sem volt egységes az állami főhatalom jellegét illetően, --<<Például másként mondták a gyerekek, idősek, és nem volt egységes a hajszínezet dolgában sem az akkori népesség. . . . - FÁ>>-- ám akár a legrégebbi, szakrális eredetű, akár a Szent Koronába „benne foglalt" szuverenitástant, vagy akár a „nemzet" által a királyra ruházott főhatalom tételét tartjuk is autentikus értelmezésnek, egyik sem egyeztethető össze a népszuverenitás elvével. --<<De miért kellene? A népszuverenitás gyengéi korrigálás, pontosítás után kiáltanak. - FÁ>>-- A Szent Korona-tan egyik alapvető funkciója épp az volt, hogy megakadályozza a népfelség elvének elismerését, s az annak megfelelő hatalmi szerkezet kialakítását - például az általános választójog biztosításával. --<<Azért tudtam, hogy elő fognak kerülni még a Dózsa György parasztjaitól megtagadott mobiltelefonok. A szentkorona tan ezer év alatt igen szívósan akadályozta a népfelség elvének elismerését, és eleve ebből a szempontból készült az Intelmek is (a népfelség akadályozásának céljából alcímmel?). Az általános választójogi ismeretekben kimaradhatott a szerző az iskolából, mert tudtommal a magyarországi választójogi állapotokat ha összevetjük általában az európaival csak, akkor egyáltalán nem valami ottfelejtett obeliszk, történelmi torzó benyomását fogja kelteni a táblázat hazánkról. Azt hittem a szerző fiatal ember. De ezek az érvek a nyolcvanas évek elején már nem állták volna meg a helyüket, ma sem. Kivéve egy-két a diktatórikus megfelelési késztetés alól magát kivonni nem képes tanszék-kövületet, a proletárosító nosztalgia sajátos hullámaként. De hátha ezután jönnek a fontos érvek. Mert eddig utalás sem történt, hogy a vármegyei politizálás, majd később a sok ezernyi egyesület a jogkiterjesztés elvének megfelelően volt képes az alkotmányos tradíciók szárba szökését, kiteljesedését jellemezni. - FÁ>>-- Márpedig ez a hagyomány az eszme mai követői számára is fontos követelményt jelent, hiszen e felfogás „azt jelenti, hogy Magyarországon a hatalom forrása nem az uralkodó vagy a nemzet, külön-külön vagy együtt, --<<Ismét mellébeszél. Az uralkodó és a nemzet (a hatalom gyakorlója és elfogadója) az alkotmányos elvekkel együtt adják a szentkoronát - FÁ>>-- hanem a korona." Az uralkodó és a nemzet csak gyakorolja a hatalmat annak birtokosaként, de „az államhatalom, a főhatalom alanya, a szuverenitás letéteményese a Szent Korona". --<<Mint az alkotmányos nemzet megjelenítője. - FÁ>>-- A Szent Korona-eszme szuverenitásfelfogása szerint a szuverenitás nem a fejedelemé, nem is a népé, hanem --<<mint a kettő alkotmányos egységét kifejezve - FÁ>>-- egyedül a koronáé. „Mind a fejedelmi abszolutizmus, mind a korlátlan (akár Istent is tagadó) népuralom illegitim."[60] A „Szent Korona szuverenitása időben, térben, erőben össze nem mérhetően nagyobb, mi több: más, mint a népszuverenitás"[61].
Itt nem csupán a szavakkal való játékról van szó: a Szent Korona-tanban megjelenő „nemzeti szuverenitás" „nem azonosítható a számszerű többség bármilyen akaratának tiszteletben tartását követelő, az értéknélküliség jegyében fogant --<<Ez már elmekórtani eset. Értéknélküliség fogalmi képtelenség. A liberális értékek azért olyan hatékonyak, mert a láthatatlanság köpenyébe burkolták őket (hiszen ha értéknélküliség van, akkor nincsenek értékek, tehát nem is láthatóak, ne is legyen helyük sehol), viszont kőkeményen próbálják érvényesíteni sajátságos (a többség számára feltétlenül sajátságos) saját véleményüket. Felnőtt ember ilyesmiket képes leírni? Egy jogász? El akarja a jog mögül törölni a jogi alany fogalmát (alkotmányosság szinten feltétlenül)? Még az alkotmányossági alanyok életszemléletét, mitöbb életképességét jelentő értékeket is tiltó listára tenné? Elképesztő butaság. Hát persze szembe kell nézni vele, és a stílussal is, amint az elmeháborodott szótöredékek holmi erkölcsi felháborodás hangján próbál megszólalni. Az értéksemlegesség mellet érvel az erkölcsi felháborodás gesztusaival, hangvételével ... A dolgozat itt sorjázó mondatait, kijelentéseit olvasva lassan eljutok oda, hogy nem érdemes reagálni egy őrült elme háborgásaira, akit érvek, józan megfontolás, logikus építkezés, történelmi tudat, evidens paradigmatikus alapok és hasonlók nem érintenek meg. - FÁ>>-- liberális demokráciafelfogással." „A nemzeti szuverenitásnak számos előnye van a népszuverenitáshoz képest, például nem rombolja le a hagyományos értékeket, és a történeti alkotmány vívmányait összhangba hozza a modern kor követelményeivel."[62] Maga a nemzet is - amely akárcsak a fejedelem, „nem egyenrangú" a Szent Koronával - jogait a Szent Korona tagjaként „a szuverenitást gyakorló koronától kapja, annak akaratának végrehajtójaként"[63].
A Szent Korona-király (fejedelem)-nemzet hármasa közötti kapcsolatrendszer távolról sem világos; például nem értelmezhető a rész-egész viszonya szerint. A Szent Korona a szuverenitást megtestesítő személyiségként külön minőséget képvisel, s még ha a fejedelemből és a nemzetből áll is, nem azonos azok összességével.[64] Ez már csak azért is így van, mert a korona „testének" nemcsak a fejedelem és a nemzet az alkotórészei, hanem - más dimenzióban vagy értelemben az ország - a történelmi Magyar Királyság, valamint a koronához tartozó más királyságok és tartományok - területe is.
--<<Már előre sejtem, hogy mi fog következni. A Duna sok évszázadon át a magyar királyságon át haladt, a Tisza meg egyenesen ki sem lépett belőle, az maga volt a rendiség folyama. De mi demokraták vagyunk meg köztársaságiak. Dugaszoljuk el mindkét folyót, hogy köztársasági voltunkhoz kétség se férjen. Nagy dózerokat kell venni USA-ból, meg fel kell újítani a szovjet erőműépítő gépparkot és neki a Dunának meg a Tiszának. A ló is őskori kövület, be kell tiltani, vágóhídra a maradékkal, amint az ötvenes években már történt. A falurombolás eleven projektje a mai minisztériumnak is államtitkári szinten (10 ezer fő alatt az infrastruktúra nem kifizetődő), mert a régi időkben voltak kis települések – márpedig mi modernek akarunk lenni, töröljük el a földről a kis településeket. Nagyszerű. Vagy már meg is vannak rendelve a monarchikus folyók eltömítésére a gépek? Hogy ilyen meg olyan királyság van, hogy hiába idézi a tőlünk nyugatra volt valaha volt abszolutista királyságokat (nagy ívben elkerülve azok mai mintáit), hogy a magyar királyság „adott alkotmányt” még Ausztriának is - - - -. Nincs itt miről beszélni, ez egy megrendelt vagy megrendelést kereső buta pamflett. - FÁ>>-- Ahogy a Szent Korona egész története összefonódott a királysággal, a Szent Korona-eszmének is alapvető tartalmi eleme a monarchikus államforma. „A Szent Koronának megfelelő kormányforma tehát: a királyság" - állapítják meg helyesen a tan mai propagálói is. --<<És nem véletlen, hogy a Ford Mustangnak egy ló a jelképe, mert mi is lehetne egy kocsimárka, hiszen a kocsit ló nélkül ki tudná elképzelni? - FÁ>>-- A Szent Korona szakrális jellegéből következően „[a] királyi hatalom lényege az isteni eredetű különleges apostoli hivatás"[65]. Nyilván a jelenlegi politikai realitásokat tükrözik azok a gondolatkísérletek, amelyek szerint a Szent Korona-eszme fogalmának (egyik) lényege nem önmagában a királyságban áll, hanem az államfő és az Országgyűlés közötti szerződésben.[66] Ez a felfogás azonban a Szent Korona-tan semmilyen korábbi megjelenési formájával, felfogásával nem egyeztethető össze --<<Nagyon nem akarja össze egyeztetni engedni. A jogkiterjesztésről a történelmi kiteljesedésről képzelete sincsen. Nem azért fizetik? - FÁ>>-- , ráadásul azt a Szent Korona-eszme restaurációjának más hívei sem osztják, akik szerint Magyarország akkor is királyság, ha a Szent Koronát éppen nem is viseli törvényesen koronázott király.[67] --<<szóval micisapkás tanulmány - FÁ>>--
Ha a tan mai hívei szerint a jogfolytonosság 1944 márciusában, Magyarország német megszállásával megszakadt (és azóta sem állt helyre), akkor a Szent Korona-tan szerint az államformát máig királyságnak kellene tekinteni, --<<ideje volna - FÁ>>-- mivel a történeti alkotmány szerint az alkotmány lényeges intézményei csak a király és az Országgyűlés egyetértésével változtathatók meg, márpedig a köztársaságot csak 1946-ban mondta ki egy olyan Országgyűlés, amely nem a Szent Korona-tannal való jogfolytonosság alapján alakult meg és működött.[68] Az új Alaptörvény szerint viszont Magyarország (továbbra is) köztársaság --<<a jogfolytonossághoz vezető út korai szakaszában még sok minden nem tökéletes - FÁ>>-- , amely államforma legitimitását a Szent Korona-eszme soha nem ismerte el. --<<Ismét hazudik, vagy tudatlan, de mindenképpen önkényeskedő, visszaélni próbál a definiálási technikákkal. Először is a deklaráció (kívánalom) és a tényleges valóság (elemzés) össze keverésével. Továbbá azon ténnyel sem néz szembe, hogy döntési technikáját tekintve például a török utáni időkben volt rá példa, hogy Magyarországot, Lengyelországot és Németalföldet tekintették döntési mechanizmusait tekintve köztársaságnak. - FÁ>>-- Amennyiben az 1944 óta eltelt csaknem hét évtizedet mégis csupán átmeneti időszaknak, egy újabb „közjogi provizóriumnak" kellene tekinteni, a Szent Korona-tan inherens része akkor is a monarchia maradna, azaz valódi jogfolytonosság csak a királyság restaurációjával volna elképzelhető. --<<Szóval innen fúj a szél. - FÁ>>-- Kérdés csak az lehetne, hogy ennek a Habsburg-ház trónöröklési jogának elismerésén kellene-e alapulnia, vagy a „magyar nemzet" - akár az utolsó Habsburgkirály, IV. Károly 1918-as eckartsaui nyilatkozata, akár a Habsburg-dinasztia trónöröklési jogát megszüntető 1921. évi XLVII. tc. alapján - visszanyerte szabad királyválasztási jogát.[69] --<<Ismert az a közkeletű felületesség, hogy legyen egy elméleti munka rövid, lehetőleg fél oldalas, különben a kutya sem fogja elolvasni. Azonban az ilyen rövid szöveg legfeljebb egy könyv előszava lehet. Az az előszó pedig, amely után üres könyv következik, értelmetlen. Az alkotmányosságról címszavakban értekezni az összefüggések értelmezése nélkül finoman szólva sületlenséghez vezet. - FÁ>>--
--<<Az állam semlegességének elve olyan frázis, amelynek ha valaha volt tisztességes indítéka, az ma már mindenképpen elhomályosult. Eredeti vagy éppen aktuális összefüggésekből kiragadott, élettelen vagy ha tetszik éretlen jelmondatokkal sehova sem lehet jutni, főleg nem az alkotmányosság kérdésben. Az állam semlegességének elve nagyon szorosan a gyerek semlegességének felelne meg, amibe kapaszkodva a gyereket anyjától kellene minél korábban elszakítani (ne legyen anyjához elfogult a gyermek). Aki elszörnyülködne ezen a sarkításon, annak felemlítem, hogy a gender-elmélet aberráltságát 20 éve olyan jelek előlegezték meg, hogy általános iskolai tanároknak szakmai továbbképzésen a minisztérium egyik intézményének vezetője arról tartott előadást, hogy a család a legnagyobb zsarnok, amitől a tanároknak, iskoláknak „meg kell menteni a gyermeket”. Az illetőt később sikkasztásért ítélték el, nem pedig az iskolarendszer kulisszái között megkísérelt genocidiális törekvésért. Az állam ne legyen semleges a kereszténységgel szemben, hanem vegye tudomásul, hogy keresztény nevelés nélkül a szuverén személyi lét széles körök számára logikai képtelenség. A keresztény felekezetek közti különbségre nem akarok kitérni, sem a más vallások iránti toleranciára. Azonban a tolerancia nem jelenti az evidenciák tagadását vagy funkcionális analfabéta módjára viselkedőnek előjogot nem ad az evidenciákat sértő kártételre. Az egyház ne politizáljon, de a társadalom lelki szuverenitását, egyéni és közösségi személykénti kiteljesedésében nevelje, ápolja, „vigasztalja” (már aki érti ezeket a kifejezéseket). - FÁ>>--
A Szent Korona-tan közjogi szerepének helyreállítása mellett kiállók érvelésében gyakran utalnak a Szent Korona „misztériumára", összekapcsolva e fogalmat Magyarország spirituális megjelenítésével, az ún. Regnum Marianummal. Jóllehet a különböző szerzőknél gyakran e kifejezések tartalma is misztikus marad, a Szent Korona-tan misztériumának alapja az, hogy „Magyarország a Szent István-i felajánlás következtében Mária országa, a Regnum Marianum. Ezért Magyarországon a misztikus hatalmat a Szentháromság - egy Isten akaratát a szuverenitás forrása, Szűz Mária gyakorolja."[70] „A korona tisztelete nem csak és kizárólag ésszerű megfontolásokat tükröz [.] A Szent Korona misztériumának [.] legalább két, alapjában jogon kívüli, azon túli (metajurisztikus) területe van. --<<De magának az alkotmánynak a pozitivista jogfelfogás fogalmai szerinti jogon kívülisége is kétségtelen. Le van maradva a szerző. A magyar alkotmány, az íratlan alkotmány az írott jog felett áll akkor, amennyiben és amilyen mértékben a természetjoggal összhangban áll. (Más kérdés, hogy a hagyományos viseletek, a hagyományozott nyelv használata és hasonlók megtartása természetjogi értékkel bír.) Folytatva a gondolatot következik a szokásjog problémája. A szokás akkor, olyan mértékben erősebb, irányadó az írott jog számára, amikor, amilyen mértékben természetjogi evidenciákat képvisel. Nem azért van tehát jelentősége a magyar jogi hagyományban a szokásjognak, mert „úgy szokták”, hanem mert a természetjogi elvekhez a magyar szokás igen közel állott, azokat juttatták érvényre nagy mértékben. - FÁ>>-- Az egyik maga a Szent Korona, mint tárgy, a másik a Regnum Marianum. Mindkét összefüggés mítoszokat is jelent."[71] A Szent Koronának tulajdonított szuverenitás tétele nem szorul magyarázatra, hiszen a korona szent és misztikus. Tisztelete hagyományosan „a korona egyedüli, csodálatos, szent jellegének szólt". Ennek belátása „a külső empirikus világmegismerő tapasztalástól eltérően" úgy lehetséges, hogy „lelkünkben, szellemünkben utat engedünk a metafizikai, transzcendens megismerésnek", s így „közvetlen és személyes szellemi-lelki kapcsolat valósul meg a Teremtővel".[72] --<<A misztikus élmény, misztikus megismerés oldaláról is lehet közelíteni az alkotmányossághoz, ez kétségtelen. - FÁ>>--
Természetesen önmagában nem jelent problémát az, ha az állampolgárok egy része az állami jelképeket, ünnepeket vagy bármilyen állami aktust összeköti saját hitbéli meggyőződésével, azoknak vallásos jelentőséget tulajdonít. A Szent Korona-eszme misztikus és vallásos tartalma, az az évszázados tradíció, amely a koronát a keresztény hittel fűzte össze, ugyancsak nem vet fel semmilyen nehézséget, hiszen a koronahagyomány szakrális jellege tény. A problémát az jelenti, hogy a Szent Korona közjogi jellegének igazolása sem választható el e szakrális tartalomtól. A Szent Korona-tan ugyanis arra a felfogásra épül, mely különleges jelentőséget tulajdonít annak, hogy az örökös nélküli I. István király halála előtt Magyarországot Szűz Máriának ajánlotta. --<<Nagy jelentősége lehet a felajánlásnak, de a szentkorona tan alapvetően közjogi. Eredetében lehet vallási-teológiai alapokra lelni, de önmagában megáll. Egyházi oldalról nem róható fel az, hogy saját értelmezéssel rendelkeznek, hogy nem tagadják meg. De természetesen nem is ülhetnek rá, amint a félre érthető hivatkozások sora sugallja ebben a tanulmányban. - FÁ>>-- Ezzel az aktussal az ország védnökének kérte Szűz Máriát, s célja a katolikus vallás uralkodó jellegének biztosítása, illetve a királyi hatalom isteni eredetének megalapozása volt. --<<Erről még nem hallottam. erre történeti források is vannak, vagy csak a szerző beállítódása? Mármint a protestánsoktól sem hallottam olyat, hogy a reformáció kori egyház-szakadást előre látva ajánlotta volna föl szent István a koronát szűz Máriának. - FÁ>>-- A Szent Korona ezáltal tulajdonképpen mindig is a királyi hatalom isteni legitimációjának közvetítője, a Szent István-i, isteni eredetű királysággal való jogfolytonosság jelképe és hordozója volt. --<<Azt hiszem ez tévedés, nem egészen adja vissza a magyar sajátosságokat, de sok külföldi felületes olvasó nem talál benne semmi kivetni valót, mert észrevétlenül az ő hagyományihoz illeszkedhet. - FÁ>>-- (Ezért volt például olyan fontos, hogy csak az eredeti - pontosabban az eredetinek tartott - koronával történhetett a koronázás, hiszen csak Szent István megszentelt koronája közvetíthette a legitim királyi hatalmat.) --<<Mások szerint pedig beavató koronáról van szó, szent Istvántól függetlenül. - FÁ>>-- A Szent Korona mint közjogitörténeti-erkölcsi érték „nem szorítható normaszövegbe, nem jogtétel". --<<Mint általában a természetjogi tételek is. - FÁ>>-- „Mivel [pedig] nem írott jogi vagy szokásjogi jogtételről, hanem egy eszmerendszerről van szó, hatályon kívül nem helyezhető, törvényhozási úton megközelíthetetlen, megdönthetetlen."[73] Eszerint tehát a Szent Korona gyakorlatilag külső, transzcendens adottságként van jelen a magyarság történetében, amelyet semmilyen írott alkotmány vagy törvény nem írhat felül. --<<Nem csak a magyar alkotmánynak van ilyen az írott jogon felüli szerepe, lásd például ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (1976) II. RÉSZ 5. cikk (2) bekezdés – „A valamely országban törvény, egyezmény, rendelet vagy szokás által elismert vagy annak alapján hatályban levő egyetlen alapvető emberi jog korlátozása vagy csorbítása sem engedhető meg azzal az ürüggyel, hogy az Egyezségokmány az ilyen jogokat nem vagy csak kisebb mértékben ismeri el.” - FÁ>>-- Márpedig nyilvánvalóan csak isteni eredete, hitbéli meggyőződésből származó tisztelete emelhet egy „eszmerendszert" olyan magasságokba, hogy még az a közösség sem változtathatja meg, amelynek együttélésére vonatkozik. --<<Tanulatlan, mert nem tud több generációs értékekről, generációk közt továbbadott ismeretekről, tapasztalatokról, bevált hagyományokról (és a sor folytatható). - FÁ>>--
Ha azonban a Szent Korona közjogi szerepének elfogadásához ilyen vallásos meggyőződésre van szükség, akkor annak elfogadása nem várható el mindazoktól, akik e hitben nem osztoznak, --<<félre beszél - FÁ>>-- és nem egyeztethető össze az állam világnézeti semlegességének elvével sem --<<Amelyet nem ártana átgondolni, mert ebben a formában pont olyan felületes, mint a korlátlan népszuverenitás dicsőítése (amit például a világháborúban vesztes németek esetében alaposan megtoroltak, éppen a természetjogra hivatkozva) – lehet hogy túlzásokba is estek, lehet hogy idővel visszaélést is azonosítanak ebben, de amire akkor támaszkodtak, az örök időktől evidens volt (a természetjog erőssége a hatalmi önkény felett). Erről szólt az Antigonés is sok egyebek mellett. - FÁ>>-- - még ha az utóbbi nem került is be az új Alaptörvény szövegébe. Így viszont a Szent Koronához fűzött elmélet sem lehet alkalmas arra, hogy biztosítsa az egész politikai közösség állami együttélésének elvi alapjait. --<<Ennyit a világháború folytatásáról, a háborús sajtó továbbéléséről. - FÁ>>--
Amint láttuk, a történeti alkotmány értelmében minden magyarországi birtokjog a Szent Koronából ered, s az ország területe a Szent Korona „teste", amelynek egyes részei elidegeníthetetlenek. --<<Legalábbis a szentkorona tagjai által elidegeníthetetlenek. - FÁ>>-- Nincs ez másként a Szent Korona-tan mai híveinek felfogásában sem. Magyarország „nem mondhat le és nem alkudhat a határain túlra szakadt nemzetrészek önrendelkezéséről, és az elszakított nemzetrészek tekintetében „védőhatalom" szerepet igényel magának. --<<És ez magyar sajátosság? Miért nem vesz elő egyszerűbb dolgokat. Magyarországon például sajátos módon H2O-nak írják a vízmolekulát. Ha csak indok kell, ez nem elég? - FÁ>>-- Sőt a „jelenlegi államhatárainak bármilyen megerősítését igazságtalan történelmi megaláztatása jelképes megismétlésének" tekinti, továbbá nem tesz olyan nyilatkozatot, amely „a mostani határainak bármilyen szerződéses garantálását" jelentené.[74]
Csakhogy az a felfogás, amely szerint az „ország javai", köztük a föld és bármely ingatlan tulajdonjoga a Szent Koronát illeti meg, s így a király (?) --<<értsed: a hatalom felelős, elszámoltatható gyakorlója - FÁ>>-- és a nemzet legfeljebb e javak birtokosai vagy használói lehetnek[75], nem egyeztethető össze a jelenleg uralkodó és általánosan elfogadott magánjogi és alkotmányjogi tulajdonjog fogalmával, illetve a magántulajdonra épülő gazdasági rendszerrel. --<<Egy frászt. A lehető legjobban össze illeszkedik a természeti erőforrások köztulajdonlási igényével, amely Európára általánosan jellemző, eltérő fogalmazásokban, eltérő megoldásokkal, de logikai lényegében azonosan (nem említve számtalan további példát egyéb kontinensekről is. Talán a hajdani gyarmati státusukból fel nem épült országokban más a helyztet. - FÁ>>-- Nem világos, hogy milyen érvrendszerrel lehetne igazolni, hogy minden (vélhetően ingatlan-)tulajdon a Szent Korona joghatóságából ered, végső soron rá háramlik vissza, s hogy ennek milyen valóságos jogi következményei lennének például a tulajdonvédelem, a tulajdonjog polgári jogi fogalmából származó rendelkezési jogok vagy mondjuk az öröklési jog szempontjából. --<<Akinek nem megy, az erőlködjön, ha érdekli. De ne játssza a naivat. A teremtés történet sem úgy kezdődik a Bibliában, hogy kezdetben volt a tulajdonjog polgári jogi fogalma, majd következett Isten (mert e szerző szövegéből ítélve ő el tudná így is képzelni). Ezzel szemben a tulajdon mint tudatosan választott, ápolt, fejlesztett viszonyrendszer, viszony-típus: eszköz. Annak funkciója van. Az alany, a felelősen szabadon eszközt választó, alkotó alany az ember (aki önképét az európai kultúrában úgy tudta a megfelelő alázattal megfogalmazni, hogy Istenhez fordult, nehogy felelős szabadsága, életének feladatai és veszélyei tériszonyhoz, őt eluraló félelemhez vezessenek). Tehát szépen végig kell menni a kérdés logikáján, hogy mi végre, miként, történelmileg milyen úton és milyen sikeresen miféle tulajdonjogot tudunk beazonosítani, változatlanul fenntarthatónak vagy éppen megváltoztatandónak tekinteni. Erkölcsi és hatékonysági szempontokat egyeztetve, amint az a 800 év előtti skolasztikától az európai alkotmányos törekvések erejét adta a legkülönfélébb fordulatokkal együtt. - FÁ>>--
Felvethető azonban, hogy azok, akik szerint minden birtokjog forrása ma is a Szent Korona, a korona középkori főtulajdonjogának elismerését más ok miatt javasolják. A hagyományos felfogás szerint ugyanis, mint láttuk, a Szent Koronához tartozó országok és tartományok a korona területi értelemben vett „testének" tagjai, elidegeníthetetlen részei. Így például a „koronaeszme kapcsolta Erdélyt állandóan Magyarországhoz".[76] Valójában ez volt az egyik fő oka a Szent Korona-tan két világháború közötti reneszánszának is, hiszen közjogi értelemben erre alapozták a történelmi Magyarország által a trianoni szerződés nyomán elvesztett területek visszaszerzéséhez fűződő igényt.[77] --<<Tanulatlan a fickó. Kérdés, hogy neki érdemes-e bármit is elmondani, mert lehet hogy olvasott mást is, csak az nem illik bele a koncepciójába, a dramaturgiájába, a célkövetésébe, a manipulációs törekvésébe. Tehát alapvetően a Kárpát-medencéhez szokás a szentkorona területét csatolni, annak minden alkotmányosságot vállaló népével, társadalmi rétegével, csoportjával, vallásával stb együtt. De akkor nem olyan csattanós a poén. Mintha kabarészerző igyekezne hatásos féligazságokat fabrikálni tudottan, felismerten féloldalas fogalmazásában. - FÁ>>--
Így tehát a Szent Korona-tan alapján a történelmi Magyar Királyság egykori területeinek, azaz a Szent Koronához tartozó országok és más részek revíziója iránti igény nem csupán legitim, hanem érvényesítése kötelezettség. --<<Nyilván nem tendenciózusan hord félre a szerző fogalmazása, hanem például fogalma sincsen arról, hogy a környező országok jogi, de főleg közjogi deklarált tételei nem egy esetben a mai magyarországinál közelebb esnek a szentkorona hagyományához. És ettől nem érzik rosszabbul magukat. - FÁ>>-- Közjogi probléma csak a körül adódhat, hogy mely területek tekinthetők a Szent Korona „testéhez" tartozóknak, a főtulajdonjog a társult részekre, vagy valamennyi területre kiterjed-e, amely valaha a koronához tartozott. Erdély és Horvát-(Szlavón)ország például a hagyományos felfogás szerint a Szent Korona tagja volt, Fiume jogállása azonban ebből a szempontból kérdéses lehetne.[78] Az viszont nem kétséges, hogy egy ilyen belső alkotmányjogi követelmény összeegyeztethetetlen lenne az 1947. évi párizsi békeszerződéssel,[79] illetve a Magyarország által vállalt más nemzetközi kötelezettségekkel, amelyek más államok területi integritásának tiszteletben tartására irányulnak. --<<Állítólag nem kizárt, hogy a nagybumm óta valamely értelemben a fizikai struktúra, a fizikai elemek evolúciójáról is beszélhetünk. Ha ez igaz, akkor nagyon távoli időben nem csak a Nap fénye változhat meg, hanem a hidrogén atom mibenléte is. Ha pedig testünk építőköveként számon tartott hidrogén atom megváltozna, na akkor tényleg új helyzet állna elő. Mások viszont azt mondják, hogy a hidrogén atom és általában a fizikai elemi összetevők olyan belső szabályozódási, kiegyensúlyozódó folyamatok miatt tartósak, hogy erre a változásra talán elvileg sem számíthatunk. Akárhogy is van, a hidrogén atom stabilitása talán sokkal nagyobb, mint a párizsi békeszerződésé (amiről jogászként a szerzőnek nálam jobban kellene tudnia, hogy még ha elnevezésében békeszerződés is, tartalmában diktátum volt, amiről azt tartja a jogtudomány, hogy szerződés esetében semmisségi ismérv). És a további félreértések elkerülése érdekében arra is felhívom a figyelmet, hogy kedves szerzőnk volt az, aki maximális eliminálási hevületében ide hozta a kérdést. Feleslegesen. Mert tanulmányaiból is tudhatná, hogy egyébként nemzetközi szerződésekre is használható a jogi semmisség elemző fogalma. Félreértés ne essék nem akarom újra játszani a világháborút. De lassan már Párizs és egyetlen szomszédunk sem lesz azonos a békeszerződés aláíróival. Egyszerűen jól hangzik ide hozni a második világháborút, a megszállást, a győztes hatalmak fenyegető erőszak kapacitását egy alkotmány elméleti vitában. Ezzel az erővel egy kis furkósbot piktogrammot is tehetett volna a cím mellé. Igazam van kijelentéssel, különben . . . Különben? - FÁ>>--
--<<Szóval vannak, akik a király nélküli királyságot is az első világháború győztes hatalmainak utasításából vezetik le. A szerző bizonyára nem hallott róla, mert akkor udvariasan megemlítette volna. Itt is azt kell feltételezni, hogy nem tud róla, hogy az alkotmány elsősorban a saját akaratból, döntésből való kiárusítás tilalmáról rendelkezik? A szerző annyit nem tud, hogy a szentkorona mint a legfőbb tulajdonos különösen Nagy Lajos idejében kapott hangsúlyt, amikor ki akarták vásárolni-zsarolni az ország alól a területet hamis hitelekkel? Vérfürdő helyett az ország a közjogi alapok megerősítéséhez nyúlt, támaszkodott a szentkorona természeti erőforrások fölötti tulajdon-elvére. Mi ebben a tisztességtől elrugaszkodott? A már idézett ENSZ egyezmény bekezdése is arról szól, hogy a legdöntőbb az, hogy az akár íratlan szokás, tradíció fölötte áll-e bármely írott törvénynek, szerződésnek. És mert a magyar alkotmány a természetjoghoz igen jól illeszkedik, ezért adhatott Kossuth alkotmányt Bécsnek. ismert a történet? Továbbá az alkotmányos testről leszakított környező országok nem jártak jobban. Belesorvadtak. Továbbá eszeveszett erőfeszítés folyik, hogy olvadjunk bele Európába. Mi a gond a Kárpát-medence eurórégió alkotmányos kohéziójának lehetőségével? Ha valamely szomszédjával Magyarország alkotmányos alapon szót értene, akkor a szerző elmenne terrorista robbantgatónak, vagy éhségsztrájkolna, vagy emigrálna? Nem egészen érthető a szerző indulata, felháborodása a közjogi békeállapot elvi lehetősége ellen. - FÁ>>--
Amennyiben mérlegre tesszük a népszuverenitás és az állam semlegességének elvét, a köztársasági államformát és Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségeinek teljesítését a Szent Koronára alapozott szuverenitásfelfogással, a korona s így az állam szakrális jellegével, a monarchikus elvvel, illetve a Szent Korona főtulajdonjogának kánonjával szemben, akkor azt mondhatjuk, hogy jobb lett volna, ha a Bevezetőben említett utalások és szabályok kimaradtak volna az Alaptörvényből. --<<? - FÁ>>-- Azzal azonban, hogy ez nem így történt, félő, hogy egyhamar nem lehet azt a korábbi állapotot visszaállítani, amely még Táncsics Mihály eredeti javaslata volt, azaz hogy a korona „[t]étessék a Nemzeti Múzeumba"[80], jóllehet alighanem ez lenne a legjobb megoldás, amely a Szent Korona-tan hagyományát is sokkal inkább tiszteletben tartaná, mint teljes és önkényes átértelmezése. --<<A szerző tényleg nem érti, hogy a szentkorona tan nem hivatkozási forrás alapvetően, hanem norma, életszemlélet, megnyilvánulási, cselekvési inspiráció, idea. Olyan, mint a ne ölj parancsa (ami a kőtábláktól függetlenül, íratlanul is erős parancs). Ezer éven át tehát a cselekvésben érvényesült. 1956-os viselkedését is nagyon sokaknak inspirálta, magyarázta. És ha lehet is falansztert építeni átmenetileg, a világ, az emberi világ újrateremtődésének forrásai mindig az erkölcsi ember (az erkölcsét és értelmét a szabadsággal felelősen egyeztetni képes, egyeztetni igyekvő ember) lesz, lehet csak. Ami a falanszteriálisoknak érthetetlen, akár ha az alkotmányosságról is írnak dolgozatot. - FÁ>>--
Már utaltam rá, hogy a Szent Korona közjogi jelentősége, tisztelete egyáltalán nem volt folyamatos.[81] --<<Sosem gondoltam volna, hogy egy normával kapcsolatban az a legfontosabb szempont, hogy folyamatosan mindig érvényesüljön. A Bibliában például a próféták beszédeit annak ellenére benne hagyták, hogy volt hogy a kutya se figyelt rájuk. És a legfigyelemre méltóbb (legsajnálatosabb), hogy lehetőségről úgy kívánja lebeszélni a nemzetet, az országot, hogy azt mondja voltak már rossz pillanatai is a múltban. Ez nem más, mint egy kocsmai tukmálás az italra egy megrendült ember esetében, kb a következőképpen: meg akarsz javulni te, aki már volt, hogy talicskában kellett hazatolni? Minek az? Miért nem halsz meg ehelyt? – Amúgy tényleg nem keresztényi szemléltet tükröz a sok mellébeszélése a szerzőnek. Ki tudja miért, de le akar beszélni valakiket valamiről: ha már egyszer elbuktál, maradj is lent, fel ne tápászkodj mottóval. Köszönjük? azt azért ne. De elcsodálkozom rajta, hogy egy docens zakója alá mi minden nem fér. - FÁ>>-- Az „ezer éven át" érvényesülő, a nemzet jogtudatába kitörölhetetlenül beivódott, a szuverenitást --<<a szuverenitás igényét, ami kultúra alkotó, cselekvés generáló tulajdonság, és amiből szerfelett kevés van a világon manapság, talán inkább meg kellene becsülni. - FÁ>>-- mindig magában hordozó Szent Korona csupán mítosz, amit nem kis mértékben a két világháború között, politikai okokból terjesztettek, és emeltek szinte hivatalos dogmává. Ugyanakkor a Szent Korona valóban olyan fontos szerepet játszott a magyar történelemben és közjogi gondolkodásban, hogy érdemes az illő tiszteletre. --<<De csak a múltban, mert azt már lezártuk, most vesztesnek kell megmagyarázni, hogy elég legyen neki a múlt nosztalgiája – a jövőben semmit se akarjon holmi zombi uborka szállítmány dézsmálásán túl. Netán a dolgozat szerzője a droglegalizálási aktivistáknak is csapattagja? FÁ>>-- A valódi hagyománytisztelet azonban nem alapulhat a tradíciók tartalmának önkényes megváltoztatásán, meghamisításán. --<<A tradíciót valóban nem kell meghamisítani. Milyen jó hogy aggódik értük a szerző. A meghamisításhoz a félre magyarázás is oda értendő viszont! A tények és normák notórius kavarása is. - FÁ>>-- Márpedig újabb, mesterséges kultusza aligha mentes mögöttes politikai szándékoktól: már az 1990-es években a határon túli magyarok választójogának megalapozásához használták[82], --<<döbbenetes – bár akkor sikerült eliminálni a határontúliak választójogát - FÁ>>-- a szélsőjobboldali diskurzusban pedig a területi követelések iránti igény igazolásául szoktak hivatkozni rá ma is. A politikai célú felhasználás lehet az oka annak, hogy a Szent Korona-tan számos mai híve, miközben az eszméhez való teljes visszatérést, a történeti alkotmány helyreállítását követeli, valójában önkényesen szemezget annak hagyományos tartalmi elemei között, elsősorban azokat a vonásokat emelve ki, amelyek a mai közvélemény számára is elfogadhatónak tűnnek, vagy amelyek alátámasztják politikai céljait. Ez egyáltalán nem új jelenség: a Szent Korona-tan sosem volt koherens, részleteiben kidolgozott és igazolható --<<nocsak, kísérletileg kellett volna igazolni, mérési jegyzőkönyvekkel? - FÁ>>-- közjogi doktrína, s minden korszakban az uralkodó politikai erők többnyire saját aktuális hatalmi törekvéseiknek megfelelő értelmet tulajdonítottak neki. --<<Milyen szenzációs fogalmazás. Az uralkodó politikai erők mindig hivatkoztak rá. A hegyi pásztorok, remeték, földművesek és városlakók meg elfogadták és emberi életük egyik biztosítékának tekintették. Mert nemcsak a zsarnokság tud szívünkig hatolni hanem a szabadság mámora, igézete is. - FÁ>>-- Egyébiránt ez semmit sem von le a magyar történelemben szerzett érdemeiből - elvégre azok a politikai célok, amelyek érdekében felhasználták, gyakran helyesek, illetve pozitívak (például az ország függetlenségének, területi integritásának megőrzése) voltak. --<<De csak a múltban, mert ma már ilyet ki nem ejthet a száján egy tudós elme. - FÁ>>--
A Szent Korona-eszme lényeges tartalma azonban egyáltalán nem egyeztethető össze a modern európai konstitucionalizmussal --<<mit ért konstitucionalizmus alatt, csak nem alkotmányosságot? - FÁ>>-- és a magyar alkotmányfejlődés utóbbi két évtizedes eredményeivel --<<na erre nem gondoltam – hacsak nem Sólyom hírhedett tételeire gondol, mint például az igazságot mechanikusan semmibe kell venni a formalizmussal szemben (egész életében ezt nyilatkozta, már a rendszerváltás előtt is, meg utána is), valamint hogy a nemzet egységét képviselő államelnök diadalittasan üdvözli a szemkilövető fajankót a parlamentben, hogy a MIÉP-et sikerült onnan kiszorítani. Az eszement szereptévesztő 2006 október 23-i pesti könnygáz támadás idején azt üzente a közbeavatkozását kérőknek, hogy nem ér rá, mert éppen vacsorázik. Szóval ezek voltak az eredmények. Hát ezt tényleg folytatni kell? - FÁ>>-- anélkül, hogy feladnánk valamelyik oldal szubsztantív jellemzőit. Ennek ellenére a történeti alkotmány vívmányaira és a Szent Koronára való utalások nemcsak állami szimbólumként, hanem alkotmányértelmezési elvként kerültek be az új Alaptörvénybe, ezért nem lehet megkerülni azt a kérdést, hogy milyen alkotmányjogi értelem tulajdonítható nekik. Ehhez kedvező körülményt jelenthet, hogy általában még azok is, akik határozottan kiálltak a Szent Korona alkotmánybeli megjelenítése mellett, elsősorban annak szimbolikus szerepét emelik ki, azaz a Szent Korona alkotmányos funkcióját nem eredeti jelentésében látják, hanem állami jelképként gondolnak rá. --<<Belelát a lelkekbe. Valóságos sámán. - FÁ>>-- Az Alkotmány-előkészítő eseti bizottság - igaz, utólag el nem fogadott - alkotmánykoncepciója is csupán szimbolikus jelentőséget képzelt el a Szent Koronának, még ha egyik utalását a normaszövegben javasolta is elhelyezni.[83] Ennél fontosabb, hogy a Nemzeti hitvallás is a történeti alkotmány vívmányainak és a Szent Korona tiszteletben tartásáról szól, ami azt az értelmezést erősíti, mely szerint csupán olyan jelképekről van szó, amelyeknek önálló normatív tartalom nem tulajdonítható.[84] --<<Iratkozzanak be egy óvodába tisztelt szerző és tisztelői. Az alkotmány tisztelete azt jelenti, hogy megpróbálunk felnőni hozzá. Mert különben fuccs az alkotmányosságnak. El tudnak képzelni olyan alkotmányosságot, ahol az alkotmányos elvek nem ösztönzik kiélezett helyzetben a cselekedeteket? Anélkül nincsen alkotmányosság. Az alkotmányos piac nem a társadalom lebontása piac jelszóval, hanem amint a kifejezés is mondja, az alkotmányos elveket tisztelve, érvényre juttatva, igyekezve érvényre juttatni a piaci eszközök alkalmazása közben is. Ezzel a feladattal szembe kell nézni, ami nem is olyan könnyű. Ez a dolgozat például sikertelennek mondható az alkotmányosság értelmezésében a piacgazdaság válságának idején. Nem csak a megyei politizálás jelentőségéről nem tett említést, de a választókörzeti, területi és szakmai és egyéb politikai közegek életre valóságának társadalmi szükségességéről sem. Kié a piac? Na ez magas labda, nem is várhatjuk el, hogy a szerző ilyenekbe ártsa m agát. Ki az alkotmányosság eredendő, értelemszerű alanya? Kik közti viszonyt, önirányító és önkormányozó technikák elvi alapjait jelenti az alkotmányosság? Fogalma sincsen róla láthatólag. De rátarti, és szóhasználatával utal rá, hogy az általa kritizáltak viszont alantasabbak, ösztönlények, akik még az alkotmányosság örök elveit is komolyan venni igyekeznek. Számára a piac bizonyára a strómanok mozgatási technikájának egyik terepe. Mert szuverén, felelős, a szimbólumokat és tennivalókat a maga korában a maga korának szükségletei és igényei és lehetőségei szintjén értelmező ember, személy, szuverén lény, alkotmányossági alany --- elképzelhetetlen, nemhogy alapvető egyéni és közösségi emberi jogi potencialitásként lenne értelmezhető. - FÁ>>--
Nem egyértelmű azonban, hogy pontosan milyen szimbólumról van szó, annak mi a(z akár formális) funkciója, hiszen az államiság tárgyiasult, illetve ábrázolt jelképére - a címer részeként - az Alaptörvény egy külön rendelkezése, I) cikkének (1) bekezdése utal. Felvethető ezért, hogy Magyarországnak ebben a körben nemcsak címere és zászlaja van, hanem egy további jelképe is (a Szent Korona), még ha azt az alkotmányozó ismeretlen okból nem is az állami szimbólumokra vonatkozó I) cikkben helyezte el.
A preambulum szerint a Szent Korona egyrészt „Magyarország alkotmányos állami folytonosságát", másrészt „a nemzet egységét" testesíti meg. Az első fordulat a történeti alkotmánnyal való jogfolytonosság helyreállítására utalhat, annál is inkább, mert hasonló kifejezést korábban azok a fentebb idézett kortárs szerzők használtak, akik a Szent Korona-eszme restaurációját javasolják. --<<nem restaurálni kellene mint egy kapuoszlopot, hanem tudomásul venni, sőt komolyan venni inspirációját - FÁ>>-- A kifejezés azonban felettébb szerencsétlen; sem a történeti közjogban, sem a mai alkotmányjogi szaknyelvben nem használatos, és nem is ismert köznyelvi fordulat. --<<A mai szaknyelv fogja meghatározni az örök igazságok tárgyalási módját? - FÁ>>-- Tartalmilag pontatlan, és fogalmazóinak vélhető szándékainak sem felel meg, amennyiben valamifajta történeti kapcsolódást akarna kifejezni a régi magyar közjogi hagyományokkal - Magyarországnak 1848 előtt legfeljebb csak rendi „alkotmánya" volt, --<<Zrinyitől már egyiktől sem kell tartani, hogy valami hirtelen mozdulattal válaszolna, sem Rákóczitól és a sor hosszan folytatható. - FÁ>>-- ami azonban nem keverendő össze a mai alkotmányfogalommal: az „ezeréves" Magyarország modern értelemben csupán néhány évtizedig volt alkotmányos állam --<<Na és mikorra teszi ezt? Felettébb érdekes megállapítás. 1919-re vagy 1949-re tetszett gondolni? Mert ugye én miért nem vagyok visszafogottabb és miért nem követem a szerző csendesen toljuk bele a másik vékonyába késünket modorát? - FÁ>>-- , jelenkori alkotmányos rendje azonban nem e korszakokból ered; tulajdonképpen semmi köze a dualizmus kori Magyarország vagy a Horthy-korszak amúgy is korlátozott alkotmányosságához. --<<Ezzel mindenki egyetért, azzal a pontosítással, hogy magyar fogalmak szerint az alkotmányosság 1944 március 19-től végképp felfüggesztődött. - FÁ>>--
A nemzeti egység megtestesítésére való utalás sem túl szerencsés, mivel az Alaptörvény más helyen hasonló funkciót tulajdonít a köztársasági elnöknek --<<csak egy eszközt lehet megnevezni? - FÁ>>-- ; 9. cikkének (1) bekezdése szerint ugyanis az államfő (is) „kifejezi a nemzet egységét". Tulajdonképpen mindkét utalás problematikus. Egyfelől ugyanis az új Alaptörvény nemzetfogalma „minden magyarra", általában a „magyar emberekre", azaz a határon túli nem magyar állampolgár magyarokra is kiterjed, akik nemzethez tartozását azonban egy magyar közjogi intézmény, az államfő által kívánja kifejezni. Másfelől a Szent Koronát legfeljebb Trianon után tekintették az egész nemzet kifejezőjének, korábban sohasem; sőt mindig is azt hangsúlyozták, hogy a Szent Korona fogalmába annak minden alattvalója beletartozik, függetlenül nemzetiségétől. --<<a politikai nemzet fogalmának felvetése illetve érintése eléggé sajátosan odavetett megjegyzés formájában. - FÁ>>--
A Szent Korona továbbá - ellentétben a 2000. évi I. törvény deklarációjával[85] - ma aligha bír olyan szimbolikus erővel, mint amit neki tulajdonít az Alaptörvény. Valójában értéktartalma inkább megosztó, amit a Szent István államalapításának emlékéről és a Szent Koronáról szóló, imént idézett törvény vitája is tükrözött.[86]
Még problematikusabb --<<Még problematikusabb? Minél problematikusabb? Hogy a történelmi alkotmány révén a történelmi tudat páratlan kiérlelésének, tudatosságának lehetséges kalauzolására nyílik (nyílna) lehetőség? Az időben, a társadalmi evolúcióban való gondolkodás, cselekvés, sőt etikus és értelmes cselekvés kultúrájának lehetősége, e kultúra fejlődésének, kiteljesedésének a lehetősége valami rémkép a tisztelt szerzőnek? - FÁ>>-- a Nemzeti hitvallás vonatkozó részének az a fordulata, amely szerint az alkotmányozó nem ismeri el a történeti alkotmány „idegen megszállások miatt bekövetkezett felfüggesztését", mert ebből nyelvtani értelmezéssel az következne, hogy a történeti alkotmány annak 1944. március 19-i állapotában áll fenn vagy éled fel, mivel, jóllehet ugyancsak a preambulum szerint, az állami önrendelkezés 1990. május 2-ától visz- szállt, közismert, hogy az az 1989. októberi generális alkotmányrevízió alkotmányos alapján állt, s akkor nem is mondták ki a történeti alkotmány felfüggesztésének semmisségét. Sajnos ezt az értelmezést erősíti az Alaptörvény szerencsétlen --<<A szerencsétlen sajnálni kell és helyéről elmozdítani hogy ne szenvedjen? - FÁ>>-- (és a történeti alkotmánnyal ellentétes) elnevezése, --<<Ellentétes? Mivel? - FÁ>>-- amely azt sugallja, mintha az „alkotmány" kifejezést a történeti alkotmány számára tartaná fenn, s a jelen norma ezért „csupán" alaptörvény. --<<A kettő közti műfaji különbségről még nem hallott. - FÁ>>-- Még ez sem jelentene különösebb problémát - vagyis csak a preambulumokra jellemző ünnepélyes deklarációt láthatnánk mindebben, amit a „hitvallás" szó is erősít -, ha az R) cikk (3) bekezdése nem emelné kvázi-normatív erőre a Nemzeti hitvallás teljes szövegét annak kimondásával, hogy az Alaptörvény rendelkezéseit a „Nemzeti hitvallással összhangban kell értelmezni". Értelmezési kánonként ez azt jelenti, hogy az Alaptörvény szabályainak olyan értelmet kell tulajdonítani, amely egyaránt megfelel az adott rendelkezések céljának, illetve a történeti alkotmány vívmányainak (benne a Szent Korona-tannal). Miután azonban az Alaptörvény rendelkezései a legmagasabb szintű normák Magyarországon, az általános kifejezéssel jelölt követelmény („a történeti alkotmány vívmányainak tiszteletben tartása") csak olyan értelmezési segédelvként jöhet szóba, amelynek szerepe kizárólag a normaszöveg valamely rendelkezése jelentésének - szükség esetén való - tisztázása, pontosítása. --<<Ha meg ütközik vele a normaszöveg, tehát alkotmány sértő, akkor nyilván az alkotmány sértést meg kell szüntetni a normaszöveg korrekciójával, amiből egy alkotmányossági törvénypontosítási, -felülvizsgálati program következik. Diktatúrák után nem ezt szokás tenni? 23 éve késlekedünk vele. - FÁ>>--
Ehhez azonban aligha jelenthet túl nagy segítséget az idézett megfogalmazás, hiszen nem lehet tudni, hogy melyek a történeti alkotmány vívmányai. --<<Ez a dolgozat meglepő bizonysága annak, hogy a romboló kételkedésnek mily nagy lehetőségei vannak. A többséggel szemben is. Nagyon hiányzik a dolgozatból itt a vége felé egy olyan tétel, hogy a többség kultúrájának, a természetjogi elveknek azért nem lehet semmiképpen megfelelni, legfőképpen nem a történelmi alkotmányosság folyamatába lépve, azt vállalva, mert mindig oda kell képzelni egy olyan szempontot, hogy ha senki sincsen ellen az élők közötte, elvileg akkor is lehetne egy ugyan nem létező, de esetleg létezhető személy vagy csoport, akiknek talán nem tetszene, és az ő nem létező de elvileg nem kizárható ellenkezésüket nehogy sértsük, azért mondjunk le arról, hogy élni szeretnénk alkotmányosan. Egyszerű, nem? - FÁ>>-- A vég nélküli közjogtörténeti viták elkerülése érdekében e kifejezés alatt elvileg érteni lehet a történeti alkotmány hosszú fejlődésének olyan eredményeit, mint a függetlenség, vagy az ország területi integritása, ám nem világos, hogy ez mit tesz hozzá bármely Alaptörvény-értelmezéshez, azaz hogy mennyire életszerű az Alaptörvény valamely rendelkezésének olyan értelmezése, amely esetleg nem tisztelné a függetlenséget vagy a területi integritást. --<<Nem illik azt mondani hogy hülye, de még írni sem, akkor sem ha hülye. ezt értem. De hogy ne fogná fel, hogy az alaptörvény és az alkotmány a magyar fogalmak és hagyomány szerint a pozitivista jogrendszerben szükségszerűen külön műfajt jelentenek, mert más a funkciójuk, az eszközrendszerük, a kezelési módjuk stb, ezt el sem hiszem. inkább az lehet a helyzet, hogy a szerkesztőségi főnöktől más feladatot kapott. Ahogyan az az újságíróknál megszokott. Meg a tudományos sajtóban is – sajnos a jelek szerint. - FÁ>>--
Márpedig ezen kívül a „vívmányok" mégiscsak a történeti alkotmány olyan tartalmi elemeire utalhatnak, amelyekről fentebb bemutattam, --<<megelégedhetne a bemutatni törekedtem formulával, és akkor az én odamondogatásom is kifogásolható lenne. De így csak azt lehet mondani, hogy hagytam magam belesodorni egy indulatos vitastílusba. - FÁ>>-- hogy kibékíthetetlen ellentétben állnak a mai alkotmányos rend egyes alapelveivel és intézményeivel. Bárhogyan is van, roppant nehéz elképzelni, hogy akárcsak értelmezési segédelvként a valóságban a történeti alkotmány hogyan segíthetné az Alaptörvény értelmezését konkrét esetekben.
Az 1944. március 19. előtti jogállapotok feléledése, illetve az 1990. május 2. előtti jogviszonyok érvénytelensége sem vezethető le az idézett rendelkezésekből, hiszen az Alaptörvény maga is - minden elhatárolódása és nyilvánvaló valótlansága[87] ellenére - az 1949. évi XX. törvényből vezeti le saját keletkezését,[88] valamint általános, alapjogi és államszervezeti rendelkezései is a jelenleg is hatályos alkotmányhoz kötik, vagyis az Alaptörvény tartalmában sem tért vissza a történeti alkotmány fundamentális elveihez és intézményeihez. --<<Na ezért nem győzöm hangoztatni nemzeti érzelmű vagy inkább történelmi alkotmány iránt érdeklődők körében, hogy ebben semmi ellentmondás nincsen. A mai kormánytöbbség a 49/XX. rendszerében fogant, és onnan tett egy lépést a történelmi alkotmány felé. - FÁ>>--
A legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy a tényleges alkotmány- (pontosabban alaptörvény-) értelmezés lényegében nem fog tudomást venni a Nemzeti hitvallásnak a történeti alkotmány vívmányaira és a Szent Koronára vonatkozó kinyilatkoztatásáról, vagy legfeljebb - a látszat kedvéért, fenntartandó a jogalkotói racionalitás látszatát, amelyből következően egyetlen alaptörvényi rendelkezést sem lehet funkciótlannak vagy értelmetlennek tekinteni - néhány általános, deklaratív utalást helyez el egyes határozataiban. Ennek megfelelően pedig az R) cikk (3) bekezdése valójában születésétől fogva az Alaptörvény holt betűje lesz, az átgondolatlan és értelmetlen normaalkotás egyik alkotmányi szintű emlékműveként.
--<<Gondolom ezért egy jogkövető rendszerben bírót, ügyvédet, ügyészt, jogtanácsost eltanácsolnának hivatásától. De mert a szerző Magyarországon az ellentmondást jogát próbálja kihasználni, ezért az ő útszéli takartan odamondogatós stílusában vagy egy nyíltabb stílusban lehet neki válaszolni, vele vitatkozni. Amit nem értek, hogy vagy három helyen mintha útmutatást osztogatna bíróknak a jogértelmezésben, méghozzá az alaptörvényt meghatározó szellemiség sérelmére. Folyik a csendes polgárháborúsdi, a rendszerváltás elszabotálása, a proletárosító diktatúra nosztalgiája – egy úgynevezhető Sólyom László érmet mindenképpen kiérdemelne. - FÁ>>--
--<<Kukorelli István általam sokat kifogásolt művében úgy kezdi, hogy „az alkotmány az állam önmegtartóztató vállalása az emberi jogok területén” Egy igazi, proletárdiktatúrában fogant meghatározás. De most már állítólag nincsen diktatúra.
A magyar meghatározás viszont (de legalábbis az egyik ismert magyar meghatározás szerint, amelyik jelen esetben döntő különbséget tud felmutatni, elutasítva a diktatúrának még a fogalmát is) „az alkotmány a nemzet államalkotó akarata”.
Lehet a részleteken vitatkozni, de azon nem, hogy ebben a második változatban egy közösség önkormányzati elveiről van szó, a magyarság esetében erkölcsiséggel összekapcsolt hatalomgyakorlási normarendszerről, szemléletről (amely kiteljesíthető a megyei és más alacsonyabb szintű politikai cselekvésre, szervezeti építkezésre), míg az első, főleg ha alacsonyabb szintekre is értelmezni próbáljuk, akkor látványosan az önkény kultúrájának megnyilatkozása.
Talán Kukorelli István ezt nem gondolta végig. De ami Szente Zoltán dolgozatában nyilvánul meg, arra már nem lehet mondani hogy tévedés, az sokkal inkább egy programba illeszkedő eltökélt agyonbeszélése mindennek, amit alkotmányosságnak lehetne nevezni. Ez nem egy alkotmány ellenes ideológia, hanem egy alkotmányos gondolkodás, a „jogászi szakmai” nyilvánosság elleni erőfeszítés, minden vitathatóságra zártan. Ő már tudja mit akar, és az nem az alkotmányosság, hanem bizonyos gondolatok kompromittálására való törekvés. Milyen kár. - FÁ>>--
Lábjegyzetek
[1] Az 1990-es években készült alkotmánytervezetek között egyaránt volt olyan, amely szerint a szuverenitás teljességét a Szent Koronának kellene megtestesítenie, s amelyben szó sem esett róla. Az elsőre l. pl. Maczó Ágnes-G. Nagy Ilián: Új magyar alkotmány. Budapest 1995. A tervezet szövegét l. http:// www.mkogy.hu/iromany/fulltext/00895txt.htm (2011.05.26.). Nem szerepelt viszont Sajó András alkotmánytervezetében. Sajó András: Egy lehetséges alkotmány. Szövegtervezet és indokolás. Társadalomtudományi Közlemények 1991. 3-4. sz., és Bragyova Andráséban sem. Bragyova András: Az új alkotmány egy koncepciója. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó - Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézete, Budapest 1995. Az 1996-ban elfogadott alkotmánykoncepció a preambulumban utalt volna a Szent Koronára. Lásd a 119/1996. (XII. 21.) OGY határozat mellékletét. A Gyurcsány-kormány idején az Igazságügyi Minisztériumban készített, 2006. márciusi (előterjesztésre, illetve vitára végül nem bocsátott) alkotmánytervezet preambuluma szerint Magyarország történelmi hagyományait a „magyar Szentkorona" is jelképezi (a köztársasági eszme mellett). Az Alaptörvény előkészítésének idején nyilvánosságra került egyik magántervezet szintén fontosnak tartotta hangsúlyozni a történeti alkotmány és a Szent Korona közjogtörténeti jelentőségét, igaz, szerzői elegendőnek tartották az irántuk való tisztelet kifejezését, illetve - főleg a nemzeti jelképeken keresztül - csak szimbolikus szerepet szántak a Szent
Koronának. L. Gáli Csaba-Sepsi Tibor-Tordai Csaba: Az új alkotmány egy tervezete. http://www.tordaicsaba.hu/newconst/ ALK%20I-XIV%20final.pdf (2011.05.26.). Egy másik ismertté vált szövegtervezet viszont a preambulumra tett javaslatában csupán „Szent István megkoronázására" utalt, azzal érvelve, hogy a Szent Korona felvétele a szövegbe részben értelmezési nehézségekhez vezethetne, illetve megnehezíthetné az alkotmánnyal való érzelmi azonosulást az állampolgárok számára. A Szent Korona szimbolikus szerepének kifejezésére pedig elegendő a címerben való megjelenítése, illetve ennek leírása a normaszövegben. L. Jakab András tervezetét: http://www. jak.ppke.hu/tanszek/alkotm/letolt/alkt.pdf (2011.05.26.). Az alkotmányozással kapcsolatos közéleti vitákban - elsősorban a politikai jobboldal szervezeteiben, illetve fórumain - már hosszú évek óta ugyancsak számos olyan vélemény hangzott el, amely a Szent Korona-tan felélesztését, illetve a történeti alkotmánynyal való jogfolytonosság megteremtését állította javaslatainak középpontjába. L. pl. Zétényi Zsolt: A Szentkorona-eszme mai értelme. Püski, Budapest 1997; Molnárfi Tibor: Alkotmányozás a Szent Korona-tan (-elmélet) függvényében. http://www. szentkoronalovagrend.hu/alk. .htm (2011.05.26.). Az Alaptörvény parlamenti vitájában részt vevő egyetlen ellenzéki párt, a Jobbik ugyancsak mindvégig emellett érvelt.
[2] L. a Magyar Köztársaság nemzeti jelképeinek és a Magyar Köztársaságra utaló elnevezésnek a használatáról szóló 1995. évi LXXXIII. törvényt, valamint a Szent István államalapításának emlékéről és a Szent Koronáról szóló 2000. évi I. törvényt, valamint az utóbbit alkotmányosnak minősítő 26/2000. (VII. 6.) AB határozatot.
[3] A Szent Korona-tan, illetve a Szent Korona-eszme elnevezést a legtöbb szerző szinonimaként használja. Egyesek szerint azonban a két fogalom nem teljesen azonos, mert amíg az előbbi a Szent Korona közjogi jellegére vonatkozó elveket, illetve felfogást jelenti, addig az utóbbi a Szent Korona egyéb - spirituális, vallási-teológia, történeti stb. - jellemzőire is kiterjed. Ebben az írásban én a két fogalmat váltakozva, egymás szinonimájaként használom.
[4] Balogh Arthur: A magyar államjog alaptanai. Franklin-Társulat, Budapest 1901. 5. o.; Kmety Károly: A magyar közjog tankönyve. Politzer Zsigmond és fia kiadása, Budapest 1905. XVIII. o.; Timon Ákos: A Szent Korona elmélete és a koronázás. Stephaneum Nyomda Rt., Budapest 1920. 12. o., 14. o., 27 o.; Molnár Kálmán: Magyar közjog. Danubia kiadás Pécs 1929. 251. o.; Csekey István: Magyarország alkotmánya. Renaissance Könyvkiadó, Budapest 1943. 21-28. o.; Tomcsányi Móric: Magyarország közjoga. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest 1943. 281. o.
[5] Kmety: i. m. 183. o. A XV. századtól a Szent Korona alattvalója volt az ország minden lakója, akár teljes jogú volt, akár nem, bármely nemzetiséghez tartozzon is. Eckhart Ferenc: A Szentkorona-eszme története. Attraktor, Máriabesenyő-Gödöllő 2003. 64. o., 15.o. [Eredeti kiadás: Magyar Tudományos Akadémia, Budapest 1941.]
[6] A Magyarország közjogát összefoglaló reformkori közjogi kézikönyvek vagy nem említik a Szent Koronát, vagy nem tulajdonítanak neki lényeges szerepet, hanem csak a koronázás kapcsán utalnak rá, így Antonius Moyses Cziráky: Conspectus iuris publici Regni Hung. Ad annum 1848. hist. animadversionibus illustratus. Typ. Wallishausser, Viennae 1851. Ugyanez vonatkozik az első magyar nyelvű rendszeres közjogi kézikönyvre, melynek Beöthy Zsigmond volt a szerzője, s amely csupán a koronázás ünnepélyes szertartásának részeként utal a koronára, mivel az „törvényesen szükséges" ahhoz, hogy a király jogszerűen (azaz legitim módon) gyakorolhassa felségjogait. L. Beöthy Zsigmond: Elemi magyar közjog. Emich Gusztáv bizománya, Pest 1846. 21-22. o. Reprint kiadása: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, Budapest 2008. 35-36. o. Beöthynél nyoma sincs annak, hogy a Szent Korona lenne a szuverén hatalom forrása vagy akár csak az államiság jelképe. A korona csupán az ország egyik „ékessége", mint például Szent István palástja, a kard, az alma vagy a kormánypálca. Uo. 25. o. (39. o.). Ehhez hasonlóan Suhayda János: Magyaroszág közjoga. Tekintettel annak történeti kifejlődésére és az 1848-ki törvényekre. Emich Gusztáv, Pest 1861. 30-31., 40-41. o.; és Virozsil Antal: Magyarország nyilván- vagy közjoga mint az alkotmánya eredetétől 1847/8-ig fennállott: Történelmi szempontból tekintve s röviden előadva. Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda 1861. Récsi Emil első alkalommal 1861-ben megjelent Magyar közjoga a királyt nevezi a főhatalom tulajdonosának és birtokosának, s a koronát csak a közhatalom jelképének tekinti. Récsi Emil: Magyarország közjoga. Buda-Pest. Kiadja Pfeifer Ferdinánd, 1869. 195. o. A Pragmatica Sanctiótól az 1848-as polgári átalakulásig, a folyamatos Habsburg-uralkodás időszakában a Szent Koronához kapcsolódó közjogi eszmék inkább a magyar koronához tartozó területek egységben tartásának igényét erősítették, ugyanakkor az uralkodói hatalom származtatott jellegére vonatkozó tan háttérbe szorult. Bár a magyar rendek továbbra is ragaszkodtak a koronázáshoz, illetve az uralkodói hatalom azon igazolásához, hogy annak forrása a nemzet akarata (mely e kérdésben a Pragmatica Sanctióban került kifejezésre), a királyi méltóság betöltése a Habsburg-Lotharingiai dinasztia örökletes jogán alapult. Ez jól érzékelhető például az 1791. évi III. tc.-ben, amely, miközben előírta, hogy a trón megüresedésétől számított hat hónapon belül sort kell ejteni a koronázásra, az uralkodói jogokat és az alattvalói kötelezettségeket - a „kiváltságok osztogatásán" kívül - már a koronázatlan király számára is - csupán az örök- letesség jogcímén biztosította.
A Szent Korona közjogi jelentőségének nem volt érdemi szerepe a kiegyezés előkészítése során, Deák Ferenc például nem használta fel Magyarország alkotmányos önállóságának igazolására. Közjogi művében csupán egyszer utal arra, hogy a „korona" szó nem a királyi hatalom jelvényét, hanem az egész magyar államot jelenti. Deák Ferenc: Adalék a magyar közjoghoz. Kiadja Pfeifer Ferdinánd, Pest 1865. 82-83. o.
Nincs különösebb jelentősége a Szent Koronának a főhatalom eredetét vagy alanyát illetően a dualizmus kori szerzők többségénél sem. L. Boncz Ferenc: Magyar államjog. Athenaeum, Budapest 1877. 251. o.; Korbuly Imre: Magyarország közjoga, illetőleg a magyar államjog rendszere. Az Eggenberger-féle könyvkereskedés kiadása, Budapest 1877. 255. o. Horváth János a koronát egyszerűen a királlyal azonosítja. Horváth János: A magyar királyság közjoga. Dobrowsky és Franke, Budapest 1894. 184. o. Több szerző csak a Szent Korona iránt érzett „áhítatos tiszteletet", vagy a közjogi szerepére vonatkozó „nemzeti felfogást" említette, ám csak a királyság intézményének tárgyalásán belül foglalkozott vele. L. pl. Kiss István: Magyar közjog (magyar államjog). Eggenberger-féle könyvkereskedés kiadása, Budapest 1888. 278-281. o. Nagy Ernőnél a Szent Korona elsősorban az állam jelképe, s bár ő is említi azt az „ősrégi magyar felfogást", amely minden közhatalom forrásának a koronát tartja, a főhatalom alanyaként az államot jelöli meg. Nagy Ernő: Magyarország közjoga (államjog). Eggenberger-féle könyvkereskedés kiadása, Budapest 1897. 183. o., 217. o. A közjogászok az 1890-es évekig Eckhart Ferenc, a Szent Korona-eszme történetéről szóló, máig alapműnek tekintett monográfia szerzője szerint sem tulajdonítottak különösebb jelentőséget a Szent Korona-tannak. Eckhart: i. m. 189. o.
[7] A hazai közjogi írók e felfogásának Eckhart szerint Hajnik Imre: Magyarország az Árpád-királyoktól az ősiségnek megállapításáig és a hűbéri Európa. Pest 1867. című munkája volt a kiindulópontja. L. Eckhart: i. m. 192. o. Később Timon Ákos munkáinak volt különösen nagy hatása az eszme újrafelfedezésében. Timon Ákos: Magyar alkotmány- és jogtörténet, különös tekintettel a nyugati államok fejlődésére. Hornyánszky Viktor könyvkiadóvállalata, Budapest 1910. 487-505. o.; Timon Ákos: A Szent Korona elmélete és a koronázás. Stephaneum Nyomda Rt., Budapest 1920.; és Timon Ákos: A szent korona és a koronázás közjogi jelentősége. Rákosi Jenő Budapesti hírlapujság vállalata, Budapest 1907.
A Szent Korona kiemelt szerepének elismerése a hazai közjogtörténetírásban sem volt egyöntetű. Eckhart Ferenc az „ezeréves" alkotmányra (s benne a Szent Korona-tanra) vonatkozó nézeteket forrásokkal megfelelő módon alá nem támasztott állításoknak tartotta (l. a 48. jegyzetet), de a koronaeszmének nincs különösebb jelentősége Ladányi Gedeon közjogtörténetében sem. Ladányi Gedeon: A magyar királyság alkotmánytörténete a szathmári békekötésig. Kiadja ifj. Csáthy Károly, Debreczen 1871.
[8] 1917. évi III. tc.
[9] Vö. A magyar állam- és jogtörténet forrásai. Szöveggyűjtemény (szerk. Mezey Barna). Osiris, Budapest 1998. vonatkozó részeivel.
[10] Werbőczy István Hármaskönyve. I. Rész, 3. czim. 7. §. FranklinTársulat, Budapest 1897. 59. o.
[11] Kmety: i. m. 161. o.; Timon: A Szent Korona elmélete... 21. o.; Egyed István: A mi alkotmányunk. Magyar Szemle Társaság, Budapest 1943. 85. o.
[12] Kardos József: A Szent Korona és a Szentkorona-eszme története. IKVA, Budapest 1992. 29. o.
[13] L. pl. Csekey: i. m. 23. o. Újabban Bertényi Iván: A „népszuverenitás" jelentkezése I. Ulászló 1440. júliusi királlyá koronázásánál. In: Történelmi tradíciók és az új Alkotmány (szerk. Téglási András). Az Országgyűlés Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottsága, Budapest 2011. 86-91. o. és Zétényi Zsolt: A történeti alkotmány időszerűsége (2010 adventjén). In: Történelmi tradíciók és az új Alkotmány (szerk. Téglási András). Az Országgyűlés Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottsága, Budapest 2011. 36. o.
[14] Timon: Magyar alkotmány- és jogtörténet. 493. o.; Csekey István: A magyar trónöröklési jog. Atheneum, Budapest 1917. 33. o.; Molnár: i. m. 250-251. o.
[15] . Csekey: Magyarország alkotmánya 25. o.
[16] Balogh: i. m. 5. o.
[17] Az 1687. évi II. tc. ismerte el I. Lipót örököseinek, azaz a Habsburg-ház örökletes királyságát. Igaz, hogy már 1526, I. Ferdinánd óta mindig a Habsburg-dinasztiából került ki a magyar király, de 1687 előtt formálisan mindig mint választott uralkodó.
[18] Récsi: i. m. 196. o.
[19] Balogh: i. m. 9. o.
[20] Molnár: i. m. 254.
[21] Szabó Béla: A' Magyar Korona országainak státusjogi és monarchiai állása a' pragmatica sanctio szerint. Az író sajátja, Pozsony 1848. 5. o., 84. o.
[22] Kmety: i. m. 161. o.
[23] E látszólag csupán teoretikus jellegű elv azért volt fontos, hogy a király, aki évszázadokon át más államok uralkodója is volt, ne idegeníthesse el az ország valamely részét (például patrimoniális joggént kezelve az afölötti hatalmát).
[24] Szabó: i. m. 182. o.
[25] Ahogy Egyed István megjegyezte, a középkorban például a királyság annyira egyet jelentett az állammal, hogy fogalmilag sem váltak szét, hanem általánosan a regnum kifejezéssel jelölték Magyarországot. Egyed: i. m. 83. o. S bár az állam fogalmát később (kb. a XV. századtól) már a Szent Korona személyisége jelenítette meg, Magyarország államformája - eltekintve az 1918/19-es forradalmak időszakától) 1944-ig mindvégig a királyság maradt (még 1849-ben is, mert a Függetlenségi nyilatkozat csak a Habsburg-ház detronizációját mondta ki).
[26] Kmety: i. m. XIV. o.
[27] Timon: A Szent Korona elmélete. 41. o.
[28] „Aziránt nem lehet kétség, hogy Szent István óta a királyság képezte azt az intézményt, amely a magyar nemzetet egy állami egészbe kapcsolja össze, amelyben a magyar nemzet állami önállósága, szuverenitása kifejezésre jut." Timon: A Szent Korona elmélete. 9. o.
[29] Csekey: Magyarország alkotmánya 29. o.
[30] Kardos: A Szent Korona és a Szentkorona-eszme története 53-61. o.
[31] L. a 2394/1920. (M.E. számú) rendeletet, amely szerint, „[a]z alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről szóló 1920: I. tc. megállapította ugyan, hogy a királyi hatalom gyakorlása 1918. évi november hó 13. napján [vagyis IV. Károly ún. eckartsaui nyilatkozatának napjával, amellyel a király lemondott az államügyek viteléről - Sz.Z] megszűnt: azonban Magyarország ezeréves államformáját nem változtatta meg, és sem a királyi méltóságot, sem magát a királyi hatalmat mint jogintézményt nem szüntette meg". Ezt erősítette meg a „IV. Károly Ő Felsége uralkodói jogainak és a Habsburg Ház trónörökösödésének megszüntetéséről" szóló 1921. évi XLVII. tc., melynek 3. §-a kimondta, hogy „A nemzet a királyság ősi államformáját változatlanul fenntartja, de a királyi szék betöltését későbbi időre halasztja".
[32] A magyar közjogi kézikönyvek szerint az apostoli címet a magyar királyok a keresztény hit terjesztésében szerzett érdemeik emlékére XIII. Kelemen pápától kapták, 1758-ban, Mária Terézia uralkodásának idején. --<<valóban? - FÁ>>--
[33] 1723. évi II. tc. 7. §.
[34] 1896. évi VII. tc. 1. §.
[35] Kardos József: A király nélküli királyság a szent korona jegyében. A magyarországi polgári államrendszerek In: A magyarországi polgári államrendszerek (szerk. Pölöskei Ferenc-Ránki György). Tankönyvkiadó, Budapest 1981. 444. o.
[36] Timon: A Szent Korona elmélete... 11. o.; Timon: Magyar alkotmány- és jogtörténet. 491. o.; Timon: A szent korona és a koronázás. 4-6. o.
[37] Hajnik Imre: Egyetemes európai jogtörténet a középkor kezdeté - től a franczia forradalomig. Athenaeum, Budapest 1899. 236. o.; Timon: A Szent Korona elmélete. 13. o.; Csekey: A magyar trónöröklési jog 32-33. o. Igaz, egyes vélemények szerint a Szent Korona főtulajdonjogának közjogi alapja 1848-tól, az adományrendszer és az ősiség eltörlésével „megerőtlenült". Kmety: i. m. XIX. o.
[38] Hajnik: i. m. 236. o.; Kmety: i. m. 17. o.; Eckhart: A Szent Korona-eszme története 68. o., 70. o.
[39] Récsi: i. m. 30-31. o.
[40] Szabó: i. m. 8. o. Korbuly: i. m. 151-152. o. Minthogy a királyi hitlevélben és a koronázási esküben a megkoronázott uralkodónak ígéretet kellett tennie, hogy megőrzi az állam területi integritását, „Magyarország [...] az elszakított területrészekről, egykor a magyar koronához tartozott országokról végkép nem mondott le, sőt jogait azokra nézve ezután is fentartotta". Korbuly: i. m. 152. o.
[41] Récsi: i. m. 74-75. o.
[42] Szabó: i. m. 156. o.; Balogh: i. m. 7. o.; Csekey: Magyarország alkotmánya 28. o.
[43] Récsi: i. m. 77. o.
[44] 1723. évi II. tc.
[45] 1938. évi XXXIV. tc.; 1939. évi VI. tc.; 1940. évi XX. tc.
[46] Timon: A Szent Korona elmélete. 4. o.
[47] Timon: A Szent Korona elmélete. 35. o.
[48] A hazai közjogi szakirodalom egyik leghíresebb tudományos disputája az ún. Eckhart-vita volt, amely Eckhart Ferencnek, a pesti jogi jogtörténeti tanszékvezetőjének egy 1931-es tanulmánya kapcsán robbant ki, amelyben élesen bírálta a korabeli magyar közjogászok és jogtörténészek hivatkozásait az ezeréves alkotmányra, és sovinizmusnak tartotta azokat a nézeteket, amelyek a magyar történeti alkotmány egyediségéről szóltak. Eckhart a jogtörténetírás átértékelését, a dogmákkal való leszámolást sürgette. --<<Ebben a tanulmányban ennek a vitának a tanulmány szerzőjének kedves szóval élve a „lényegét” ezen a módon bemutatni = hamisítás. Eckhartnak alapvető módszerbeli fogyatékosságai voltak, amikre Molnár Kálmán frappánsan mutatott rá a minden korban volt hazugság amelyet le is írta, és amit utólag Eckharrt sem minősíthet át igazsággá, csak azért mert a régi oklevelet el tudja olvasni.- FÁ>>-- L. Eckhart Ferenc: Jog- és alkotmánytörténet. In: A magyar történetírás új útjai (szerk. Hóman Bálint). Magyar Szemle Társaság, Budapest 1931. 277. o., 305. o. Az ennek nyomán kirobbant vitáról l. Kardos József: A szentkorona-tan története 1919-1944. Akadémiai Kiadó, Budapest 1987.; és Tóth Zoltán József: Magyar közjogi hagyományok és nemzeti öntudat a 19. század végétől napjainkig. Adalékok a Szent Korona-eszme történetéhez. Szent István Társulat, Budapest 2007.
[49] Timon: A Szent Korona elmélete. 6-7. o., 11. o.
[50] Wolfgang Reinhard: Geschichte der Staatsgewalt. Eine verfas- sungsgeschichte Europas von den Anfangen bis zur Gegenwart. C. H. Beck, München 2002. 94. o.
[51] L. pl. Egyed: i. m. 85. o.
[52] Csekey: Magyarország alkotmánya 24. o.
[53] Timon: A Szent Korona elmélete. 14-15. o.
[54] Ferdinandy Gejza: Magyarország közjoga (alkotmányjog). Politzer Zsigmond és fia kiadása, Budapest 1902. 54. o.
[55] L. pl. Christian-FriedrichMenger: Deutsche Verfassungsgeschichte der Neuzeit. Eine Einführung in die Grundlagen. C. F. Müller Juristische Verlag, Heidelberg 1993. 117. o.; Ernst-Wolfgang Böckenförde: Der deutsche Typ der konstitutionellen Monarchie im 19. Jahrhundert. In: Beitrage zur deutschen und belgischen Verfassungsgeschichte im 19. Jahrhundert (szerk. W. Conze). Stuttgart 1967. 91. o.; Mezey Barna-Szente Zoltán: Európai alkotmány- és parlamentarizmustörténet. Osiris Kiadó, Budapest 2003. 525-527. o.
[56] Mohács után például rövid időn belül két különböző személyt - Szapolyai Jánost és Habsburg Ferdinándot - is királlyá koronázták a Szent Koronával; ezzel szemben II. Ulászló mindvégig, I. Mátyás pedig 1458 és 1463 között anélkül uralkodott, hogy ezzel a koronával megkoronázták volna, nem beszélve II. Józsefről, aki saját akaratából soha nem is koronáztatta meg magát (bár megtehette volna). --<<Az ebből a megjegyzésből árulkodó történelmietlenség alig hihető, mintha az embernek káprázna a szeme. Ez az ember oktat egyetemistákat tiszte szerint? Aki a rendkívüli magatartást, az abszolutizmusra törekvő uralkodó távolság tartását a koronázáskor vállalandó kötelezettségektől az alkotmányosság gyengéjének állítja be? Elképesztő. - FÁ>>-- A történeti példákat lásd a Szent Korona történetéről szóló számos tudományos és népszerűsítő munkában, így pl. Bartoniek Emma: A magyar királykoronázások története. Budapest 1939. Reprint kiadásban: A Magyar Történeti Társulat kiadása, Budapest 1987.; Eckhart: A Szentko - rona-eszme története; Bertényi Iván: A magyar korona története. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1978.; Benda Kálmán-Fügedi Erik: A magyar korona regénye. Magvető Könyvkiadó, Budapest 1979.; Ruffy Péter: Koronánk könyve. Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest 1981.
[57] Tóth Zoltán József: Megmaradásunk alkotmánya. A Szent Korona-eszme a magyar történelemben és közjogban. HUN-idea Szellemi Hagyományőrző Műhely, Budapest2007. 122. o.; 133. o.
[58] Kocsis István: A Szent Korona tana. Múltja, jelene, jövője. Püski, Budapest 1996. 14. o.; Tóth: Megmaradásunk alkotmánya. 100. o.
[59] „Tisztában kell lennünk azzal, hogy a népfelség elvének s a népszuverenitás tanának nincs gyökere a magyar alkotmányjogban." Molnár Kálmán: A jogfolytonosság helyreállításának jogelvi szükségessége és lehetősége. Danubia Nyomda, Pécs 1930. 41. o.
[60] Tóth: Megmaradásunk alkotmánya. 89-90. o., 99. o., 100. o.
[61] Zétényi: A Szentkorona-eszme mai értelme 181. o.
[62] Zétényi: A Szentkorona-eszme mai értelme 181. o., 184. o.
[63] Tóth: Megmaradásunk alkotmánya. 102. o.
[64] Zlinszky János szerint viszont a mai Szent Korona-eszmének épp azt kellene jelentenie, „hogy az országnak minden polgára részese a közhatalomnak, felelős érte, részt kell vegyen benne". Zlinszky János: A Szentkorona-eszme és története. In: A magyar Szent Korona és a Szentkorona-tan az ezredfordulón (szerk. Tóth Zoltán József). Szent István Társulat, Budapest 1999. 32. o.
[65] Tóth: Megmaradásunk alkotmánya. 134. o.
[66] Zétényi: A Szentkorona-eszme mai értelme 186. o.; és Zétényi: A történeti alkotmány időszerűsége (2010 adventjén) 40. o.
[67] Tóth: Megmaradásunk alkotmánya. 134. o.
[68] Így például Kocsis István szerint a Magyarország államformáját királyságnak minősítő 1921. évi XLVII. tc. ma is érvényes, mert a történeti alkotmány talaján álló utolsó Országgyűlés az ország szuverenitásának elvesztéséig, 1944. március 19-ig azt nem helyezte hatályon kívül. L. Kocsis: i. m. 289. o. Jóllehet az állítás alkotmányjogi értelemben teljesen abszurd, az az alapjául szolgáló következtetés, mely szerint a történeti alkotmány szerinti államforma a királyság, helyes.
[69] Ráadásul sokan alkotmányjogilag érvénytelennek tekintették IV. Károly 1918. november 13-i eckartsaui nyilatkozatát, amelyben lemondott az államügyek vitelében való minden közreműködésről, illetve előre elismerte azt a döntést, amely megállapítja Magyarország államformáját, mivel azt az Országgyűlés nem hagyta jóvá, jóllehet azt az 1861. évi III. tc. megkövetelte. L. pl. Egyed: i. m. 98-99. o. Ez az 1920-as, 1930-as években gyakran előforduló érvelés azonban ma már nem tartható, mert az 1946. évi I. tc. a törvényhozás általi ilyen jóváhagyásként is felfogható. Erre pedig az teremthetett precedenst, hogy V. Ferdinánd 1848. december 2-i lemondását is utólag, épp az 1861. évi III. tc.-kel cikkelyezte be (hagyta jóvá) az Országgyűlés.
[70] Tóth: Megmaradásunk alkotmánya... 99. o., 127 o. Az idézett szerzőnél például a Szent Korona-tan tételei összességükben a „Regnum Marianum misztikus fogalmának közjogi tartalmát" adják. L. uo. 100. o. Részletesebb kifejtését l. Kocsis István: A Szent Korona misztériuma. Püski, Budapest 1997
[71] Zétényi: A Szentkorona-eszme mai értelme 19. o.
[72] Tóth: Megmaradásunk alkotmánya. 107 o. A Szent Koronának „Isten ajándékaként feladata, hogy a hozzá tartozókat (tagjait és szellemi hatalmát elfogadókat) - ^újszövetségi frigyládaként^ - közvetlen, »élő« kapcsolatként az Égiekkel, üdvözítse, társadalmi rendjükben a »szentet« tegye mércévé". Ugyanott, 108. o. Más szerzőnél is megjelenik az a motívum, mely szerint a Szent Korona ugyanaz a magyaroknak, mint a frigyláda a zsidóknak. L. Pap Gábor: A magyar Szent Koronáról. In: A magyar Szent Korona és a Szentkorona-tan az ezredfordulón (szerk. Tóth Zoltán József). Szent István Társulat, Budapest 1999. 81. o.
[73] Zétényi: A Szentkorona-eszme mai értelme 185. o., 234. o.
[74] Zétényi: A Szentkorona-eszme mai értelme 228-229. o.
[75] Tóth: Megmaradásunk alkotmánya. 110. o.; Kocsis: A Szent Korona tana. 15. o.
10 [76] Eckhart: A szentkorona-eszme története 254-255. o.; Bertényi: A magyar korona története 136. o.
[77] Bertényi: A magyar korona története 145. o.
[78] Számos más területhez hasonlóan, miután a Szent Koronához tartozó területeket az aktuális politikai helyzetnek megfelelően határozták meg. Kérdés például, hogy Lodoméria (Ladomér) és Halics (vagyis Galícia), vagy akár „Bolgárország" ebbe a körbe sorolható-e.
[79] 1941. évi XVIII. törvény a Párizsban 1941. évi február hó 10. napján kelt békeszerződés becikkelyezése tárgyában.
[80] Táncsics Mihály: Respublika. Munkások újságja 1848. október 17 --<<Vannak más Táncsics idézetek is. Sőt Petőfitől is érdekes idézetek ollózhatók ki. Ezzel együtt nem hiszem, hogy ha Barguzinban feltámadt volna és hazajövet olvassa ezt a terjengős álságos tanulmányt a magyar alkotmányosság, a magyar köztulajdon, a magyar identitás és hasonlók ellen, akkor nem rángatta volna életre Bem tábornokot, hogy ne aludjon, mert megint szükség van rá. - FÁ>>--
[81] Még egykori tudós hívei szerint sem. Csekey István írta, hogy a Szent Korona-tant a közjogi írók a XVIII. századtól „teljesen elhanyagolták", és sajnálkozva említi, hogy a „negyvennyolcas időkben" sem tartották szem előtt elveit. Csekey: A magyar trónöröklési jog 40. o. Bartoniek Emma pedig arra utalt, hogy a Szent Korona iránt a nemesek a XVI-XVIII. században mintha elveszíthették volna érdeklődésüket, s ez idő alatt a királykoronázások alatt sem hivatkoznak a Szent Korona tagságára. Bartoniek: i. m. 168. o.
[82] L. pl. Zétényi: A Szentkorona-eszme mai értelme 216. o.
[83] L. a 9/2011. (III. 9.) OGY határozat „Tájékoztató az alkotmányelőkészítő eseti bizottságnak a képviselők alkotmányozó munkája támogatására folytatott tevékenységéről" című mellékletét.
[84] Ezt az értelmezést javasolja Jakab András: Az új Alaptörvény keletkezése és gyakorlati következményei. HVG-ORAC, Budapest 2011. [Megjelenés alatt.]
[85] A törvény preambuluma szerint „[a] Szent Korona a magyar állam folytonosságát és függetlenségét megtestesítő ereklyeként él a nemzet tudatában és a magyar közjogi hagyományban".
[86] L. erről Egresi Katalin: A Szent Korona-tan és köztársasági eszme a magyar politikai gondolkodásban - egy 1999-es törvényjavaslat jelentősége. Leviatán, Tomus 3. 2005.
[87] Az Alaptörvény saját magát a Záró rendelkezések után „Magyarország első egységes Alaptörvényének" nevezi, ami nyilvánvalóan hamis állítás, hiszen az az 1949. évi XX. törvénnyel elfogadott alkotmány volt, mint közismert.
[88] Az Alaptörvény záró rendelkezései között kinyilvánítja, hogy „[e]zt az Alaptörvényt az Országgyűlés az 1949. évi XX. törvény 19. § (3) bekezdés a) pontja és 24. § (3) bekezdése alapján fogadja el"