From: Fáy Árpád <arpad.fay@gmail.com> - Sent: Thursday, April 11, 2019 1:54 PM - To: szélesebb nyilvánosságot nem vállaló címzetthez - Subject: RE: ...... A másik ember keresése
A tények önmagukban nem beszélnek önmagukban önmagukért,
Nem kedves ......, előző leveleidben nem ezt kérdezted.
Másrészt meg ha nem érted, hogy nyilvánvaló filozófiai képtelenségedet sarkítottam ki a kavicsos párhuzammal, akkor mi értelme az egésznek?
A tények önmagukban nem beszélnek önmagukban önmagukért, mert akkor semmiféle tudománynak, kutatásnak helye nem volna. Egyszerűen hallgatni kellene a tényeket és kész.
Amihez az indiai meg egyéb keleti filozófiák igen közel vannak.
„Hallgatni a fű növését” (amit persze ugyanúgy nem fogsz beazonosítani mint a kavicsok sokmillió éves „tapasztalatát”), szóval hallgatni a fű növését nem tudomány a szó európai értelmében, hanem egy mentalitás, egy viselkedés, aminek a pszichológiája elemezhető, de aminek az egzakt tudomány műveléséhez önmagában égvilágon semmi köze.
Ami pedig a képzeletbeli hidat jelenti az empiristáktól a távolkeleti filozófiáig, nem nehéz belátni, hogy elágazást jelent a klasszikus európai filozófiától, annak alapján kibontakozott egzakt tudományokhoz képest.
És az a sajnálkozás, hogy aki elvi filozófiai szinten szól hozzá az egzakt tudományok kérdéséhez anélkül, hogy akár igénye lenne az elvi alapkérdésekkel szembe nézni (bármi okból kifolyólag), nem érinti az egzakt tudományok kérdését. A modern világ egzakt tudományainak filozófiai alapjai ontológiai, ismeretelméleti és erkölcsi kérdések nélkül nem érthetőek meg – másként szólva a személy státuszának tisztázása nélkül sem – sem négyszemközt, sem hatszemközt, de még a lista egésze előtt sem.
Nem válaszoltál levelezésünket érintő konkrét kérdésemre, pedig az tény volt: … ez már a szélesebb közönség elé tartozna, ha komolyan vesszük levelezési ténykedésünket.
Köszönöm az alkalmat, hogy belegondolhattam ezekbe az összefüggésekbe.
Továbbíthatom nekik is?
FÁ
From: ............ szélesebb nyilvánosságot nem vállaló címzetthez - Sent: Thursday, April 11, 2019 4:08 AM - To: Fáy Árpád <arpad.fay@gmail.com>; '.............. - Subject: Re: ............... A másik ember keresése
Mivel elsősorban azt kérdeztem, hogy ennek a két mondatnak van-e értelmes magyar megfelelője:
a tényekből semmifajta teória nem adódik, különben a kavicsoktól kellene kérdezni a geológiai teóriákat, hiszen nálunk azok sokkal régebben vannak kitéve a geológiai tényeknek. Előfeltétele a tények ismeretének a teoretikus táptalaj, előfeltevés.
de sem ehhez, sem
egyéb nézeteimhez nem kapcsolódnak Bacsó Anna és Fáy Árpád véleményei,
képtelen vagyok nekik válaszolni.
Kikényszerítik, hogy fütyüljek a véleményükre
Remélem, megbocsátják:
.......................
2019.04.11. 0:29 keltezéssel, Fáy Árpád írta:
Kedves ...............!
Azért kell elolvasni ama tanulmányt az euklideszi kategóriák eredetéről (Szabó Árpádtól), hogy ki lehessen lépni ebből a végzetes tanácstalanságból, amit az eredet és az eredet mibenlétének az elfeledése eredményezett. Olyan célra használódik az arisztoteleszi logika, amire nem való és ami nem is „ő” (például a ............... által előhozott logikai alakzat ha tényleg olyan éllel idézte, mint te tippeled).
A közös képzet a lényege, a talppontja a görög logika sikerének. Valamiképpen érvelésedben azt a közös képzetet vonod kétségbe. Nem probléma, akkor tényleg nem használható. Tehát lehet kételkedni abban, hogy mindenki halandó, meg abban is hogy én közéjük tartozom stb.
A görög gondolkodási eredmény az, hogy ha néhány dolog közös képzetében meg tudunk egyezni (egyezni, állapodni, elfogadni, nem bolygatni), akkor hova lehet jutni következtetésekkel, egyértelmű logikával (a kétértékű vagy igaz vagy nem logikával, ami megint nem a lehetséges logikák teljességét jelenti). Sehol nem mondják a görögök szerintem, hogy nincsen más út. Mint a KRESZ-ben. Sehol nem mondja, hogy ne lehetne balra hajts. Csak éppen itt jobbra hajts-ot fogadtak el (vagy írtak elő vagy kényszerítettek ki vagy alakult ki véletlenül).
Lényegében ........ a jelek szerint jólértesültségében nekem észrevétlen félre viszi a beszélgetést?
Rögzítsük le, én az egzotikumon kívül nem sokat látok a keleti filozófiákban. Dudits hajdani előadásai éppen arról győztek meg, hogy önmagunkból kifordulva, európaiságunk gyökereit elhagyva sehova nem jutunk (hacsak migránsok idegenvezetőinek lenni nem jelent majd valami karriert). Lehetünk múzeumlátogatók legfeljebb Indiában, Kínában meg bárhol. De magunkat keresni egy indiai jógi fája alatt? Lehet intuitív volt ez a megérzés és nem levezetés eredménye nálam, hogy az egzotikum nem maga a megoldás. Érvelni azért tudok mellette. A közhangulati áramlás érve viszont legfeljebb olyan fenntartásokat éleszt bennem, hogy „meg ne verjenek, mert már mégsem futok olyan jól mint fiatalabban”.
Ha valami van a rovásán az európai hatalmi berendezkedésnek az utóbbi évszázadokban az éppen a filozófiai logikai eredményekhez való kapcsolódása, túl szoros önigazoló kapcsolódása, amivel szinte kompromittálta a valódi európai filozófiát, emberi önképet.
De még mindig tart a hályog? Tücsköt-békát mondunk a kompromittált tudományra és tulajdonképpeni filozófiára? Nem inkább óvatosabban, nagyobb figyelemmel kellene feléje fordulni?
Univerzális varázspálca helyett nem inkább szembe kellene nézni, hogy mire való?
Erre mondtam, hogy ha nem érdekes a társaságban, hogy mik a tulajdonképpeni fogalmi alapok, és azok értéke, funkciója, akkor én kiszállok, mert nincs értelme arról vitatkoznom, amit egyszer már megjártam félig-meddig itthoni jógakurzusokon például, másrészt pedig mert igen megszívleltem azon indiai bölcselők mondását (Weininger Antal tüdőgyógyász mesélte), hogy szerintük a legnagyobb misztikusok európaiak voltak, akiket ma nem divat nyilván tartani.
Én meg valahol nem a misztika mellett cövekelődtem le. Hanem elámultam azon a vértengeren, amibe az európai alapértékek felszámolása vezetett. Akármennyire is változtatni kellett, nem kellett volna zöld mezős beruházással kommunista meg balliberális gigantikus vágóhidakban látni az „új ember” bölcsőjét.
Szerintem ............... is bizonytalan néha, de olyankor szavazást szervez ténylegesen vagy képletesen. Meghívja barátait, és amerre a többség viszi arrafelé kalandozik. Én még nem látom, hogy Héjas igen érdekes, igen egzotikus élményei, ismeretei utat mutatnának arra, hogy a közgazdaságban a személy méltóságát, pozícióját megőrző, ápoló rendszereket hogyan lehet kialakítani – mert csak úgy lehet, ha annak fogalmi alapjai tisztázottak. Az is lehet, hogy 500 vagy 1000 év múlva.
És az is lehet, hogy Arkhimedesz meséi talán nem is igazak. Ki tudja tényleg úgy történt-e, hogy római katona hagyd békén a köreimet? De akármint is történt, legalább olyan jelképes, mint Szókratész kis pohárkája. Én az ő babérjaikra nem pályázok, de a példájukat hallottam. Tehát súlytalannak érzem, hogy divatból „kötelező” lenne Pol Poték lábnyomait kerülgetni.
… ez már a szélesebb közönség elé tartozna, ha komolyan vesszük levelezési ténykedésünket.
Köszönöm az alkalmat, hogy belegondolhattam ezekbe az összefüggésekbe.
Továbbíthatom nekik is?
FÁ
From: ...................... - Sent: Wednesday, April 10, 2019 11:30 PM - To: Fáy Árpád <arpad.fay@gmail.com> - Cc: ...............> - Subject: .......... A másik ember keresése
Kedves Árpád!
Én elolvasom és Horváth József is, aki ma előadást tartott a BCE székesfehérvári kihelyezett tagozatán, így csak holnap olvassa el részére elküldött SZÁ anyagot.
A Levente által alkalmazta Arisztotelész-i logikai építményé meghatározta a következő két évezred nyugati gondolkozását..
Idézet a könyvből:
"1. Minden ember halandó. (főtétel)
2. Péter ember. (altétel)
3. Tehát Péter halandó (következtetés)
A logikai kapcsolatrendszernek az a lényege, hogy egy, az egyesre vonatkozó megállapítást összefüggésbe hoz egy általános érvényű megállapítással.
Ekképpen például osztályozhatóvá és áttekinthetővé teszi a világról alkotott nyelvi megfeleléseket, a következtetést pedig elkerülhetetlenné.
Mi ebben a probléma? A kiindulási alap itt egy általános, vagyis egy személytelen ítélet, ami vitathatatlanul van beállítva, és amibe a gyanútlan Pétert hipp-hopp belecsalogatják.
Terád itt nincsen semmi szükség, hiszen úr fölötted és mindenek fölött az általánosság, amit imigyen a logika fejez ki. Az európai racionalista gondolkodási mód ekképpen személytelen, sőt személy-tagadó, amivel értelemszerűen jut el az érték-tagadáshoz is. Péternek esetünkben nincsen választása a logikai terrorral szemben. És hogy mennyire nem tér nélküli ez, tessék elolvasni Dosztojevszkij Koestler, Orwell könyvét, amelyekben a Tudomány jelenik meg efféle metafizikai hatalomként, hogy logikai elkerülhetetlenségének sugalmazásával maga alá vesse az ember testét-lelkét. Koestler bolsevik hőse például önmagát "grammatikai szubjektumként" határozza meg, aki fölött abszolút úr az "eszme".
A formállogika gyakorlati alkalmazásakor a három kategória közül kettő, a fogalom és a következtetés általában könnyen elfogadható mások számára. az eltérő ítéletek szokták jelenteni a nehézséget, azonban ezen a formállogika a monologikus szerkezet miatt könnyen túlteszi magát. Megmutatjuk, hogy épp itt van a kutya elásva, mert egy durva csúsztatás van a dologban. Ezt Tábor Béla olyképpen leplezi le, hogy szembesíti az indiai "DNYÁYA" gondolkodási rendszer ötlépcsős következtetési rendjével, amit "VYAPTI"-nak, vagyis áthatásnak neveznek. A felépítése pedig a következő:
1. állítás
2. ok (azaz a logikai tekintetben érv)
3. példa, vagyis az állítás szemléltetése
4. alkalmazás, vagyis annak megmutatása, hogy ez mire használható
5. konklúzió (NIGAMANA)
Tábor Béla ezt így alkalmazza a példamondatra:
1. Péter, meg kell halnod, hagyj fel minden reménnyel.
2. Mert hát ember vagy, Péter, ügy kell neked, Péter.
3. Márpedig minden embernek meg kell halni. Külön arra a célra születnek, hogy meghalhassanak.
4. Te pedig ember vagy, Péter. Ügy kell neked, Péter.
5. Ezért, Péter, meg kell halnod. Hagyj fel minden reménnyel.
Ez a konklúzió tartalmilag tulajdonképpen megegyezik a kiinduló állítással, amint hogy az egész eljárásnak a célja is az volt, hogy ezt az állítást igazolja. Az Arisztotelészi logikával összehasonlítva azt láthatjuk, hogy az itteni harmadik lépés megfelel a "főtételnek", a második és negyedik lépés együttesen az "altételnek", az első és az ötödik lépés pedig a következtetés eredményének. Végeredményképpen, mondhatnánk rá, hogy nem egyéb a mi "klasszikus" logikánkhoz képest, mint szószaporítás. Ámde ne hamarkodjuk el. Az indiai logikának a fő célja mások tanítása, akik számára nem világos a kapcsolat az egyes ítéletek (megállapítások) között. Maga az eljárás tehát nem egyéb, mint egy magyarázat, egy rejtett dialógus a tanító és tanítvány között.
A klasszikus görög logika azzal, hogy egyszerűsíti, voltaképpen ellentmondás-mentessé tette - ámde ennek csak akkor van érvénye, ha az ítéletekben is megegyeztünk már...."
Üdvözöl
...............