vissza a főoldalra *

 Sólyom alaptörvény-kritikájához

 --<<Olvasói meglátások békaperspektívából
 => ahová a lenyomkodtak sok embert a proletárosok
(akik mindenkiből aki nem közéjük tartozik, proletárt akarnak faragni). 
-FÁ>>--


1999-2012 Index.hu Zrt. Minden jog fenntartva.

Sólyom: A kivétel lett a szabály

2012. január 4., szerda 21:41

A csütörtökön megjelenő HVG-ben olvasható Sólyom László elemzése az idén hatályba lépett alkotmányról. Az előző köztársasági elnök és volt alkotmánybírósági elnök alapvető rendszerhibának nevezi az Alkotmánybíróság hatáskörének csonkítását.

"Alkotmányos kultúrában a hatáskör nem a nyers erő szabadsága" - figyelmeztet.  --<<Mondja ezt az az ember, aki a magyarság XX. századi vesszőfutását tetézte a magyar alkotmányosság hagyományának legteljesebb elutasításával, mintha Rákosi találta volna fel az alkotmányosságot Magyarországon. A nyers utcai és általában vett hatalmi erőről a szemkilövetéskor elfelejtett megemlékezni. A 2006-ban akuttá vált alkotmányos válságot nem volt hajlandó megnevezni. Az a Sólyom László leckézteti a közvéleményt, aki egész életében a formális, kiürült jogszabályosságot eszményítette minden dolgozatában az élhető emberi társadalom ideája, netán az emberi igazság helyett. Akinek az alkotmányosság nem „a nemzet önszervező akarata, megnyilvánulása”, hanem „a hatalom” önmérséklése. Az a Sólyom László leckéztet már megint az országot, aki pártatlan államfőként a parlamentben a MIÉP kiesésének örvendezett 2006 után (nem a szemkilövetést kárhoztatta). Sólyom László a joguralom helyett a jogi zubbonyban tetszelgő hatalmi erőszak, ha nem a jogi formákkal visszaélő diktatúra embere volt – és a jelek szerint az ma is. A kommunista központi bizottság utolsó elnökének nevezték mint alkotmánybírósági főnököt, aki tartotta a hátát a levitézlett kommunista  nómenklatúra utómozgásához, a jog és alkotmányosság terén csak a magyar hagyományok gerincét kívánta kirekeszteni a jövőnkből. Nem mintha a mostani próbálkozás a történelmi alkotmányra hivatkozással tökéletes lenne, de akinek alkotmányosság terén  erkölcsi alapja a bocsánatérésen kívül semmi másra, főként kiokításra abszolút nincsen, az éppen ő – aki a könnygázfelhőben úszó városból segítségért hozzá fordulóknak államelnökként azt üzente, hogy: „nem érek rá, vacsorázom.” -FÁ>>-- A cikkből az első részletek már most [1] olvashatók.

Sólyom többek között így fogalmaz, amikor a parlament túlerejéről értekezik:

„A parlamenti szuverenitás mindenhatósága azzal a szocialista tétellel rokon, amely szerint az Országgyűlés a legfőbb államhatalmi szerv. Az alkotmányos kultúra teljesítménye ezzel szemben a hatalom (ön)korlátozása, továbbá a hatalommegosztás alapján érzékeny egyensúlyi rendszer működtetése – a klasszikus megfogalmazás szerint a többség zsarnokságának kivédésére.  --<<Ezzel Sólyom nem csak azt deklarálja, hogy erkölcstelen (mert még ő okít ki másokat a viselt dolgait követően), hanem demonstrálja, hogy szellemileg is elégtelenek a kapacitásai egy problémakör egészének az áttekintéséhez. A teljes halmaz elemzésének felvetése számára bizonyára olyan, mint valami megerőltető feladat, amiről eleve lemondott talán már fiatal emberként. Csaj az obstrukció nyelvét érti, beszéli. Az a legkönnyebb, nyakasan hajtogatni valami féligazságot. Rendkívüli helyzetben számon kérni, hogy miért nem szokásosan járnak el? Olyan, mint árvíz idején lezavarni az embereket a gátakról egy balasetvédelmi szabályzatot vagy területfelügyeleti előírásokat lobogtatva. Persze lehet, hogy a gonosz média feketíti be az arany Sólyom Lászlót, de a rendszerváltás rákfenéje volt, hogy összekeverték a rendszer működtetését a rendszer váltásával. A rendszer váltására nem volt az ország felkészülve, és hogy ez ne tűnjön fel, megpróbálták a változást úgy levezényelni, mintha sima üzemeltetésről lenne szó – ahol demokratikusan kell szavazgatni, és a megélhetési bűnöző vagy éppen Gyurcsány és hasonlók szavazata ugyanannyit ér, mint aki üzemképes állapotokért próbál tenni. Ha pedig ez nem elég, hogy mindkettő ugyanannyit érjen, akkor jönnek a kisebbségben maradtak előny-igényével. És a HVG meg hasonszőrűek adják neki a teret, nem törődve azzal, hogy a híres alkotmánybíró egy épkézláb alkotmány definícióig nem jutott el szellemi berögzültsége miatt. Nála az alkotmány még mindig „a hatalom” önmérséklete, és annak a bizonyos hatalomnak az eredete, milyensége fel sem merül. Sólyomnál még mindig a hatalom mondja meg, hogy mennyit hajlandó visszavenni magából és nem a hatalmat tesztelik, hogy mennyire alkotmányos. -FÁ>>-- Jogosítványokkal alátámasztott egyensúly a hatalmi ágak között, és azokon belül is. A hatalmi ágak elkülönülnek, az államhatalom megosztott; viszont az állami szervek együttműködése alkotmányos kötelesség – szögezte le többször is az Alkotmánybíróság”. --<<Ez az egyensúly egy varázslatos szó. Ebbe mindig belekapaszkodnak a magukat angolszász vonzalmúnak hirdetők. Nem teljesen értelmetlen, csak fekte dobozként vizsgálja az állami struktúrát. Nem pedig konstrukciós igénnyel. Az hatalmi ágaknak például sajátos funkcióik vannak. Ha azokat teljesítik, akkor van remény a kielégítő összműködésre, ízlés szerint a kelegyensúlyozott működésre. De attól, hogy a törvényhozás, a kormány, a bíróság stb között egyensúly van az impotenciában, attól még minden összedőlhet. Hogy nem beszélek mellé, azt mutatja két évtized sajtóetikai gyakorlata a lehető legszélesebb értelemben. 2000 körül a himnusz dallamára gyalázkodó gúnydalokat ismételgetett a rádió kabarészínháza hónapokon át. Amikor panaszra került sor, akkor a rádióhallgatónak azt felelték, hogy kiegyensúlyozott volt a műsor, mert mindent kigúnyoltak. sólyom is a kiegyensúlyozottság része lehet, mert működésével kigúnyolta az alkotmányosság eszméjét, talán mindenoldaúan. -FÁ>>--

A volt elnök szerint nagy probléma, hogy a bírósági szervezet teljes átalakításáról a törvényhozás még csak nem is egyeztetett az érintettekkel. Szintén komoly gondnak látja, hogy nagyon fontos törvényeket egyéni képviselői indítványként fogadnak el rendszeresen. Arra emlékeztet, hogy ez kivételes lehetőség, amikor el lehet kerülni hatástanulmányok készítését és az érintettek bevonását, hiszen ha a kormány nyújtja be a törvényeket, akkor ezeket nem lehet kikerülni. --<<Bizonyára, kétségtelen. De mi a köze ehhez annak a Sólyom Lászlónak, aki minden egyeztetés nélkül kívánt az államelnöki székben csak kevesek elnöke lenni? Akinek például a magyar alkotmányos hagyomány nem csak rossz emlék volt, azt ő például helyből kirekesztette az általa képviseltek köréből. Aki fuldoklott a könnygáztól, az sem az ő népéhez tartozott. egyáltalán ki fenének volt szívbéli elnöke a szilveszterkor a magyar zászlót szégyellő pasas? -FÁ>>--

"Kivételesnek szánt eljárások esetén – mint az egyéni képviselő által kezdeményezett törvény – egy sor garanciális lépés kiesik. Ezt az eljárás kivételességek teszi elfogadhatóvá. Ezért az alkotmányos kultúra számára elviselhetetlen, ha a kivételt szabállyá teszik.  --<<Itt meg kellett volna jelölni a szabadalmi bejegyzés adatait, miszerint a rendkívülit és a helyénvaló szokásos gyakorlatot csak Sólyom László vagy az ő megbízottja keverheti tetszés szerint. Amint az igazságost és a szabályszerűt is neki van joga kijátszani egymás ellen, tetszés szerint, sőt a rész és egész keverése, a résznek az egésszé minősítésére is előjoga van. Szabály az szabály. Vacsora idején nem a könnygázosokkal foglalkozunk. -FÁ>>-- Márpedig rendszeressé vált, hogy nemcsak tárgyuk miatt fontos, de sarkalatos törvényeket, sőt még alkotmánymódosítást is egyéni képviselői indítványként bocsátanak eljárásra, s így a rendes törvényhozás garanciáitól főszabályként megszabadulnak."

Az utolsó percben átírható, vita nélkül szavazásokra bocsátott törvényjavaslatokról is lesújtó a véleménye: "Ugyancsak rendszerré vált a visszaélés a koherenciazavarral, vagyis az érdemi módosítások bevitele a Házba a zárószavazás előtt. S ha ezt a gyakorlatot házszabályba is foglalják, attól az még nem lesz alkotmányos. Ezzel összefüggésben viszont szintén garanciális kérdés, hogy az Alkotmánybíróságnak legyen joga a házszabály vizsgálatára. A törvényhozás nem működik rendeltetésszerűen, ha a kormánytöbbség döntésére sommás eljárásban szavazzák meg a törvényeket.”


Az alkotmányosság esélyei - Sólyom László írása a HVG-ben

2012. január 04., szerda, 17:02 • Utolsó frissítés: 16 órája
Szerző: HVG


 

Alkotmányos kultúrában a hatáskör nem a nyers erő szabadsága – hangsúlyozza Sólyom László, az előző köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság egykori elnöke.  --<<és nem is a trükkös szarkavarásé, nem is a ravasz genocídiumé, meg nem is a rátarti butaságé, meg nem is a fölényes embertelenségé -FÁ>>-- Az e heti HVG Dosszié rovatának alaptörvény-összeállításában megjelenő írásában leszögezi: az alkotmánybírósági kontroll teljességének megcsonkítása alapvető rendszerhiba az új alaptörvényben, a parlamenti szuverenitás mindenhatóságából kiindulva pedig a kétharmados többség a politika korlátjából a szolgálójává tette.  --<<Bizonyos Sólyom László elvtárs volt az, aki vacsorázott, miközben a pesti utcákon a Fajankó könnygázzal telítette az utcákat, és utána arról prédikált pártpolitikailag semleges államelnökként, milyen jó, hogy a MIÉP nem került a parlamentbe -FÁ>>--

 

„A parlamenti szuverenitás mindenhatósága azzal a szocialista tétellel rokon, amely szerint az Országgyűlés a legfőbb államhatalmi szerv.  --<< -FÁ>>--  Az alkotmányos kultúra teljesítménye ezzel szemben a hatalom (ön)korlátozása, továbbá a hatalommegosztás alapján érzékeny egyensúlyi rendszer működtetése – a klasszikus megfogalmazás szerint a többség zsarnokságának kivédésére. Jogosítványokkal alátámasztott egyensúly a hatalmi ágak között, és azokon belül is. A hatalmi ágak elkülönülnek, az államhatalom megosztott; viszont az állami szervek együttműködése alkotmányos kötelesség – szögezte le többször is az Alkotmánybíróság” - áll Sólyom László írásában, amely teljes egészében az e heti HVG-ben olvasható.

Sólyom László

Az előző köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság egykori elnöke szerint „ezzel az alaptétellel nem egyeztethető össze például, ha az alkotmány alapjait érintő olyan kérdésben, mint a bírósági szervezet teljes átalakítása, a törvényhozás egyedül, azaz anélkül dönt, hogy a törvény előkészítésébe a bíróságokat bevonta volna. Még csak nem is tájékoztatta az alkotmányban is megnevezett bírósági szerveket – helyette egy érdekvédelmi egyletben gondolt legitimációt találni. Az országgyűlési többség a súlyát, a befolyását folyamatosan növeli a többi szerv kárára. Így például már a kezében van az alkotmánybíró-jelölés, az alkotmánybíróság elnökének megválasztása és az előzetes normakontroll (e jellegzetesen ellenzéki jogosítvány!) feletti döntés.

A törvényhozás eljárása – a hatástanulmányokon vagy az érintettek bevonásán túl – magán a parlamenten belül is a demokratikus akaratképzés biztosítékait írja elő. A rendes eljárással szemben is vannak alkotmányossági követelmények. Kivételesnek szánt eljárások esetén – mint az egyéni képviselő által kezdeményezett törvény – egy sor garanciális lépés kiesik. Ezt az eljárás kivételessége teszi elfogadhatóvá. Ezért az alkotmányos kultúra számára elviselhetetlen, ha a kivételt szabállyá teszik. Márpedig rendszeressé vált, hogy nemcsak tárgyuk miatt fontos, de sarkalatos törvényeket, sőt még alkotmánymódosítást is egyéni képviselői indítványként bocsátanak eljárásra, s így a rendes törvényhozás garanciáitól főszabályként megszabadulnak.

Ugyancsak rendszerré vált a visszaélés a koherenciazavarral, vagyis az érdemi módosítások bevitele a Házba a zárószavazás előtt. S ha ezt a gyakorlatot házszabályba is foglalják, attól az még nem lesz alkotmányos. Ezzel összefüggésben viszont szintén garanciális kérdés, hogy az Alkotmánybíróságnak legyen joga a házszabály vizsgálatára. A törvényhozás nem működik rendeltetésszerűen, ha a kormánytöbbség döntésére sommás eljárásban szavazzák meg a törvényeket”.Sólyom László írásának teljes szövege a csütörtöki HVG-ben olvasható.

 

 


 Vissza az oldal tetejére