vissza a főoldalra *

Vagy jön a rendszerváltó lufipolitika kidurranása,
mint egy egészséges tőzsdepánik tisztító vihara?!?!?!

-----Original Message-----
From: Fáy Árpád [mailto:fay@ngo.hu]
Sent: Thursday, March 01, 2007 11:35 PM
To: fay@ngo.hu
Subject: terebélyes gondolatok a szavak értelméről -
a pénz például elszámolási eszköz vagy valami mágikus fétis, talányos természeti kincs,
amiből nekünk ugyanúgy nincs, mint gleccserből, tengerfenékből és hasonló extremitásokból?

 

>>>Sajnos nemzeti vagy más szóval alkotmányos elvű, a rendszerváltást tisztességgel megalapozó sajtópolitikára a rendszerváltás elmúlt 16 évében eltökélt próbálkozás nem volt, de talán egyetlen egy kísérlet sem, hogy a nemzeti vagy más szóval alkotmányos eszmeiségű (mert a magyar hagyományokban a kettő szorosan össze illő) sajtófinanszírozás alapvonalait fogalmazzák meg, nemhogy annak megvalósítására vállalkoztak volna.

>>>Nehezen érthető helyzet. Ha a nemzeti érzelem, jobboldali politika, magyarság és kereszténység elő sem kerül a rendszerváltás során, mert a társadalmi szolidaritás csak erősödik, a gazdasági hatékonyság és általános jólét növekszik, a monopóliumokkal szembeni védettség egy pillanatra sem válik kétségessé, a természeti környezet védelme folyamatos prioritást élvez, a tehetségek segítése és a leszakadók kíméletes támogatása természetes alapja minden társadalompolitikának, akkor ma nincsenek olyan kérdések, hogy "mit értsünk nemzeti vagy alkotmányos társadalmi politikai programon".

>>>De az ország már-már genocidium számba menő kifosztása (életfeltételek szervezett megvonásával), az állami intézményekkel szolgált társadalmi szolidaritás tudatos felszámolása, kultúrális értékeink megsemmisitésével felérő elhanyagolása illetve megkérdőjelezése, a természeti és társadalmi erőforrásoktól való elképesztő mértékű elszakításunk (pld egész tájegységek lakhatásának megkérdőjelezésével), sőt általánosságban a társadalmi folyamatokban a lakosság, a nemzet jelentős létszámú hányadának az alanyiságát megkérdőjelező útszéli demagógia (folyamatosan, sokpárti lendülettel), egyáltalán a nemzeti hívószavak kizárólag szavazat gyűjtő jelszóvá alacsonyítása oda vezetett, hogy lassan elementeráis erővel merül fel: van jogunk-lehetőségünk az életre? Két világháború és fél évszázados megszállás után itt valami kegyelemdöfés megy végbe? Vagy jön a rendszerváltó lufipolitika kidurranása, mint egy egészséges tőzsdepánik tisztító vihara?!?!?!

>>>"A pénz uralma", "a politika már csak ilyen" és hasonló indokok mindig elkeserítenek, ha a nemzeti politika tehetetlenségének indoklásáról van szó. "A" demokrácia szavazási hazugságokkal él, így modernizálódunk. stb-stb. Ebben nem hiszek. Néhány fogalom pontos használata fontos segítség lehet nagy tanácsatlanságunkban, kiutat mutathat a mindent letaglózó, meddőségre vezető igénytelenségből.

>>>Vegyük a sajtófinanszírozás kényesnek mondható kérdését. Bonyolult ügyekben a jelzőtlen, definiciótlan és több értelmű alapszavak kritikátlan használata a káosz megnyilvánulása, az emberi eszmecsere, az érdemi mondanivaló, a kommunikáció feladása, sőt hosszabb távon a gondolkodás, az emberi önértékelés, a cselekvő emberi lét igényének a feladása.

>>>A tőke fogalmával kapcsolatban gondoltam végig, és igyekeztem bemutatni, hogy az eltérő szövegkörnyezetből, összefüggésből kiragadott, azonosíthatóan egyértelmű funkciójától megfosztott kifejezés használata "ön- és közveszélyes", azaz értelmünk és létünk rombolója.

>>>Szinte az összes közgazdasági és politikai alapszóval ez a helyzet (pl piac, tőke, pénz, verseny, demokrácia, népfelség, köztársaság, alkotmány, stb)

>>>Keverednek az átpolitizált, csúsztatások révén kicsorbított értelmű szavak jelentései. A szimbolikus értelmek keverésének súlyosak a következményei.

>>>A szavakkal természetesen az élet minden területén ez a helyzet. A jelentés tágító-szűkítő játék az életünk természetes eleme. De nem természetes a vele való visszaélés.

>>>Mi a pénz? Elszámoló eszköz. Bővebben szabályozási eszköz az emberi kapcsolatok rendszerében. Szabályozási műszóként a pénz-hatalom értelmetlenség vagy működési zavar megnevezése. A hatalom ugyanis nem a szabályozó rendszer automatizmusának meghamisításában áll, hanem a szabályozó rendszer célszerű alakításában. Csakhogy akkor NYÍLT KÁRTYÁKKAL ki kell fejteni, hogy mi a szabályozás célja, és akkor arról lehet közvetlenül vitatkozni, majd a megállapodás értelmében formálni a pénz-elszámoló-eszköz használatát.

>>>Nem a kórházi ágy- meg doboz- meg vizitdíjjal mint szabályozási eszközzel van a baj, hanem azzal, ami emögött nincsen elrendezve - a természeti és társadalmi erőforrásokból való részesedés nincsen elrendezve - közmegelégedésre, a legalapvetőbb igazságoknak és élet-szükségleteknek eleget téve. Például az alkotmányos elveket érvényesítve. Sok embernek nincs miből fizetni a díjakat. Ha társadalmi jussához hozzá jutott volna, akkor ingyenes lenne az orvosi ellátás (így kapná meg mindenki a maga társadalmi jussát), vagy volna olyan elvonhatatlan vouchere alanyi jogon, amiből nem volna gond kifizetni a vizitdíj-féleségeket. De ilyen megoldások nem születtek (a teljes médiának kellett röhögnie a társadalmi részvényen egy ideig, amíg annak fedezetetét el nem tudták lopni). Maga a rendszerváltás politikai feladata nincsen elvégezve. Összedől a vityilló, és mást sem hallunk, mint hogy elszánt reformerek markolják zsebük kijáratát. Ezt a felemás helyzetet akarják konszolidálni, az elvégezetlen politikai feladatot igyekeznek az egészségügyi pótdíjak pótcselekvésével pótolni. de ez képtelenség.

>>>A vizitdíj tulajdonképpen az elképzelhető legpitiánerebb megoldás a rendszerváltási társadalom-politikai feladatok elvégzése helyett. A klasszikus alkotmányos jogkiterjesztés módszere helyett a társadalmi állapot olyan mértékű zsugorítására törekszenek, hogy minden különösebb fantázia és valós politikai teljesítmény nélkül is fenntartható állapotba juthasson - a maradék népesség. Azt hiszik, hogy a társadalom politika nem több, mint akár diktatórikus módszerekkel gyerekes voluntarizmusok kiszolgálása. Hasonlatosan az áruházak bevásárló kocsijainak lakatjába teendő 100 forintosokhoz (abban a reményben, hogy a kosarakat ne hagyják szanaszét a parkolóban), itt 300 Ft-ot kell fizetnie az orvoshoz forduló betegnek (azzal a különbséggel, hogy ezt a kosár-pénzt nem kapja vissza, amikor elhagyja a rendelő épületét). Mi akkor hát az értelme ennek a gumilövedékkel ránk kényszerített marhaságnak?

>>>Mi lehet a mögöttes szándéka ennek az önmagában nyilvánvaló értelmetlen eszközhasználatnak? A vizitdíj a komplex társadalmi szabályozási rendszerben értelmezve átértékelődik: a torz privatizációs folyamat, a nyíltan vállalt politikai átrendeződés konfliktusainak elfolytása szabályozási pótmegoldáldáshoz vezetett: ocsmány vizitdíjas kiszorítósdivá transzformálta az egyébként érdektelen vizitdíj fizetési megoldást. Mi helyett vizitdíjaskodnak itt? Vegyünk néhányat a számításba vehető okokból. 1) A társadalombiztosítási vagyont a rendszerváltáskor fel kellett volna tölteni. De ezt inkább ellopták (ELLOPTÁK). Nagy összeg, mert ennek a kamataiból is ki kellene tudni fizetni az alapellátást. Vizitdíjjal ezt nem lehet pótolni. 2) Elkomolytalankodtak egy tényleges társadalombiztosítási önkormányzatot. Vállalati korrupt alakokkal tömködték meg a kvázi önkormányzati vicc-társulatokat. Majd jött a nem-bölcs nem-salamoni döntés, amikor a visszaélések miatt felszámolták a társadalombiztosítási önkormányzatot. A rendbe tétel helyett. Ahelyett, hogy feltöltés után alanyi jogon lett volna mindenkinek szavazata az alapellátás irányításában, és erre kapott volna plusz ellátást saját befizetéseivel, és hogy az egésznek adtak volna egy egészség-erősítő megelőző funkciót is. Ehelyett most jönnek a több biztosítóval, amelyek a maradéktól is lerabolják az egészségügyet (amelynek a feltőkésítése lopások miatt elmaradt). 3) S most a tolvajok mellé újabb tolvajok jelentkeztek, akik gazdasági racionalitás címen nekilátnak a vizitdíj automaták hasznát besöpörni. Ilyen csak karikatúrában lehetséges. Vidám barakkból egy karikatúrává lettünk (úgymint kész röhejjé), amit igyekeznek gumilövedékkel belénk fojtani. A politikai feladat tehát a társadalombiztosítási vagyon feltöltése lett volna az államszocializmusból a kapitalizmusba való átlépéskor, majd a tb-önkormányzatok tényleges megszervezése úgy, hogy a biztosítottaké legyen a főszerep, szóba jöhessen még az orvosi szakmai vonal (mennyivel könnyebb lenne a helyzetük, mint ma), és a nagyvállalatok ha jelentkeznek, akkor mars a bíróságra meg a csudába velük. De ez a rendszerváltó politikai feladat nem lett elvégezve.

>>>Ennek a politikai feladatot elutasító magatartásnak az eredménye az olyan ellenzéki program, hogy "győzni kell" (de mi a fenének? a tb önkormányzat már nincsen!), vagy hogy "mindenkinek legyen joga jól fizető álláshoz" (amikor a legfőbb tét az elhibázott rendszerváltás elhibázott privatizációja???). Visszapofázás nincsen, dolgozzunk a ki tudja ki tulajdonosnak, önmagunk személyes és közösségi önszervezése helyett?

>>>Hason lóan került szőnyeg alá a sajtófinanszírozás ügye. Semmiféle megoldást nem jeletn ugyanis az, hogy civódó elégedetlen ellenzékiek és nemzetiek bejelentik igényüket a nemzeti kérdéssel amúgy ellenséges hirdetők pénzéből való "arányos" részesedésre. No ők sem szívelték meg Petőfit, pedig legtöbbjüknek tananyag volt, amint Kukorica Jancsi nem tartott igényt "arányos részesedésre" a rablók pénzéből, még a fene nagy kerek erdő kellős közepén, fekete éjjel sem.

>>>A pénz kérem nem tőlünk vad idegen, nem tőlünk teljesen független valami, amiből minél többet kell szerezni, lopni, rabolni stb-stb ügyeskedni (amint azt az Európát a maguk idejében csődbe kergető merkantilisták hirdették nagy hangon), hanem elszámoló eszköz. Nemzetinek mutatkozó újságírók miért nem startolnak rá a sajtót finanszírozó elszámolások különféle módozataira? Miért kell a lehető legótvarosabb változatban a saját helyüket keresni? 16 év már nagyon sok idő. És ilyen hosszú idő után már teljesen érdektelen, hogy a fél világ van-e a túloldalon, vagy csak néhány szélhámos. Érdektelen, hogy varázserejű, túlhízott vagy girhes monopolisták vagy akár az egész Tejútrendszer van a túloldalon, ha mi (mármint MI magunk) nem tettünk meg szinte semmit sem a kátyúból való kilépésre. Egyszerűen nincsen érv a jelenlegi kiutat nem kereső állapot mellett. Felelőtlenség a nemzeti hívószavak hangoztatása mellett a legminimálisabb alkotmányosság-elvű sajtó-finanszírozási tervek nélkül politizálni, felszólalni, emberek bizalmát keresni a majdani megoldást igérgetve nekik.

>>>Mert nincsen nemzeti és alkotmányos sajtófinanszírozási program (ahogyan nincsen valamire való rendszerváltást korrigáló program sem). Csak szalmaszálakba kapaszkodó jajszavak és panaszok vannak, amelyek sokat használják a pénzuralom, a politikai érdek, a tőke stb szociologizáló frázisokat. De hát 16 év után, csak úgy az elmeéllel való próbálkozás kedvéért: hogyan is nézne ki egy sajtófinanszírozási séma? (Az ázsiai bevándorlók meg az innen elüldözöttek lakosságcseréje nélkül?) Az ellenfelektől való pénzkuncsorgást is lehet programnak nevezni (főleg amíg ezt ki nem mondják). Kuncsorgási projektek halmozása akkor, amikor a pénz fedezetei között egyre inkább kiemelkedik az alkotmányos tudat (szolidaritás stb) és az elszámolási kultúra jelentősége?! Azt kuncsorogni, amit a kuncsorgással teszünk tönkre, egy pozitív visszacsatolásos, önmagát erősítő megsemmisítő spirálban?

>>>Ugyan mindez az érvelés, busongás nem egy brüsszeli pályázati ismeretető melléklete, mégis úgy tűnik, hogy hamarább fogunk önszervező sajtó finanszírozásra Brüsszelből pályázati forráshoz jutni, mint hogy a hazai alkotmányos hivatkozású társadalmi erők felismernék távlatos feladatukat.

>>>Addig pedig marad a vizitdíj, meg annak számtalan más megfelelője (például a bármikor nemzeti érdekek, a nemzeti lét ellen uszítható felelőtlen sajtó hadjáratai), mint orrbaverés, hogy akinek nem tetszik önmagáért politizálni, akinek kényelmi okból nem fűlik a foga a szolidaritáshoz, sem a minimális elméleti tájékozódáshoz, az csak perkáljon és keseregjen a hamis talányokon. Mert a mobiltelefon tarifa agykínzó rejtvényeken önfeledten tájékozódnak nemzeti újságírók is. Akár csak hasonló szinten már nem kaphatók a kérdések megfogalmazására sem a nemzeti finanszírozottságú sajtó ügyében.

Tényleg volna mit végig gondolni kérem.


 Fáy Árpád
ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^
Alkotmányossági Műhely és Fórum Egyesület
www.alkotmany.ngo.hu
a levél nyilvános eszmecsere számára íródott
ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^
.... A társadalmi cselekvés, a társadalmi lét alanya az élő emberi személyiség valamint annak közösségei, ...
a szervezeti keretek pedig csak az eszközei lehetnek a személyes létnek
(olyan szervezeti eszközök mint a jogi személy vállalat, állam vagy mint jogi személy nemzetközi szervezet,
amelyek tehát mint szervezet közvetlen alanyai nem lehetnek a társadalmi létnek) ....
ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^
 


----- Original Message -----
From: Fáy Árpád
To: alkotmany@ngo.hu
Sent: Thursday, January 25, 2007 9:40 PM
Subject: Tőke 1-2-3-4

 

A „tőke” fogalmai és definíciós vonatkoztatási rendszerei

Vázlat a 2007 február 9-re tervezett előadáshoz - FÁ

Tőke 1 – mint termelési tényező. Időben a föld, majd a munka után keletkezett, David Ricardo korával kezdődik talán a korszaka. A hol munka, tehát a gépekbe, épületekbe kódolt, belevitt korábbi munkát jelenti, amely termelési tényezőként ismét hasznosítható.

A szokásos, megkövült felsorolás szerint a termelési tényezők

-        a föld (azonosították először a fiziokraták korában),

-        a munka (azonosítását A. Smith korára vezetjük vissza),

-        a tőke (azonosítását D. Ricardo korára vezethetjük vissza, mint a struktúrált, újra felhasznált, gépesített munkavégző képességet)

-        Ezen túl hosszan lehetne sorolni az azóta felfedezett, azonosított egyéb tőkejavakat, azaz termelési tényezőket, ami azonban külön témakör lenne, túlvezet a tőke fogalmainak felvetésén.

Tőke 2 – mint elkölthető, befektethető pénztőke. Értsd: bármely termelési tényezőt meg lehet vele vásárolni, akár a szűkebb fogalmazás szerinti földet (környezeti javakat a bányakincstől kezdődően), munkát (munkaerőt természetesen és nem rabszolgát), akár tőkejavakat (azaz bizarr elnevezéssel a holt munkát). A fogalom tehát a termelő kapacitást jelenti.

Tőke 3 – mint bármely jószág, amely tulajdonosának jövedelmet hoz. Ez sokkal távolabb van a termelési tényezők hagyományos felsorolásától, mint a befektethető, termelési tényezőre fordítható pénztőke. Ez lehet kiváltság, akár csak fizetési ígéret, de lehet bármely termelő kapacitás is. A fogalom mindenféle jövedelem jogosultságot jelent, a termelő kapacitástól kezdődően akár a spekulációs várakozásokig.

Mindhárom eddigi tőke fogalom a gazdaságon belüli tőke-fogalom.

Tőke 4 – a gazdaságpolitika tőke fogalma. Ez erkölcs és gazdasági struktúra kapcsolatát tartalmazó fogalmi rendszerben található, a gazdaságpolitikai cselekvés világába tartozik. Főleg leíró jelleggel „használatos ma” a kialakult viszonyokat jellemezve.

Hagyományából következően nem operatív fogalom, illetőleg sajátosan nem a népnek elkötelezett állam felelősségét, kötelességét tárgyalják vele (egyelőre). A szovjet kommunisták kezében volt operatív fogalom a gazdaságpolitika tőke fogalma, amivel súlyosan visszaéltek. Az erkölcs és gazdasági struktúra kapcsolatát a természetjog talaján lehet úgy tárgyalni, hogy az ne a társadalmi visszaélés, ne az állami terror eszköze legyen.

A szó használatának logikája az előbbi 3 jelentés alapján elég pontosan elemezhető. Ez a negyedik típusú tőke fogalom úgy jeleníti meg a gazdasági kezdeményezést magához ragadó szűkebb társadalmi csoportot, hogy annak már régen nem a termelési hatékonyság a célja, hanem a bármi áron való gazdasági hatalom – akár a gazdaságon kívüli eszközök használatának árán is (egészen a politikai eszközökkel megalapozott gazdasági terrorig terjedően).


A társadalompolitikai cselekvés lehetőségét felmérni a 4-ik változat alapján nem lehet, mert az egyszerűen a félelem illetve megfélemlítés látszólagos cselekvésen túl másra nem képes.

A társadalompolitikai cselekvéshez szükséges a négyféle tőkefogalom világos megkülönböztetése, hogy egyértelmű eszmecserére kerülhessen sor olyanok között, akik a négyféle fogalom egyikét-másikát használják evidens értelmezésként műveltségüknél vagy érdeklődésüknél fogva. Együttműködésük esélyéhez a fogalmi különbséget át kell látni.


 

  Vissza az oldal tetejére