vissza a főoldalra *     

 From: Fáy Árpád [mailto:arpad.fay@gmail.com]  - Sent: Sunday, November 23, 2014 10:20 PM - To: 'mindenkinek.akit.erdekel@gmail.com' - Subject: FW: tájékoztatás a foritosításról - és egy ügyfél oldali háborgás

 devizahitelek ügyében a PTK bevezetőt idézve

Süllyed a hajó, de erről ne essék szó.
 Helyette: hideg volt-e a kapitány vagy a matrózok reggeli teája

Tisztelt Ügyvéd Úr!

Mint jeleztem nem értek az ügyvédi illetve a pertaktikához (nem nőttem bele ebbe a világba).

De a semmisségről éppen a minap oktatott ki egy ügyvéd, miszerint halovány fogalmam nincsen róla és különösen a joggyakorlat nincsen köszönő viszonyban azzal a mondjuk így naiv jogérzékre támaszkodó jogértelmezéssel, amiből számomra a következő adódik:

A történelmi alkotmánnyal szemben az 1949/XX semmissége olyan erős érv volt, hogy a 2011-es alaptörvényre cserélték, forma szerint az 1949/XX. önkényuralmi törvénytől a történelmi alkotmány felé lépve egyet. A lépés felemás lett a törvényhozási trükkös utolsó percekbeli módosításokkal, de mégis jelzi, hogy a legitimáció hiányából és a belső, tiszta értelmezhetőséget kizáró logikátlanságból következő semmisség még egy alaptörvény esetében is módosítási, újrafogalmazási érv lehet (elvileg és ebben az esetben).

Menjünk közelebb a devizahitelekhez. Ön és sok ügyvéd társa a Ptk-ra hivatkozik, de csak annak belső rendelkezéseit véve alapul.

A 2011-es alaptörvényben jogalkotási taktikából vagy éppen furcsa kompromisszumból (az utólagos érvek erre mutatnak) a törvény bevezető részét nem számozták, mert a szovjet megszállási diktatúra gyakorlata szerint a számozatlan bevezető bekezdés csak amolyan irodalmi tevékenységnek számít, ami a külföldi kapitalista meg burzsoá meg reakciós meg mindenféle belső hatalmi pozíció nélküliek hangulati megdolgozását szolgálja (a gyakorlati jogértelmezési önkényt nem korlátozva). Gondolom a múltat illetően egyetértünk (remélve hogy laikus megfogalmazásom nem sértő). Mi a helyzet mostan? Szerintem a szovjet korszak törvényértelmezési trükkjét félre kellene tenni, és akkor akár van sorszámozva akár nincsen, a törvény bevezetője az utána következő számorzott rendelkező részek tájolását adja, mintegy vonatkoztatási szempontjait, elvi koordináta tengelyeit, amelyeken értelmezhetők a számozott bekezdések. Tehát a 2011-es alaptörvény bekezdő, számozatlan részének igen nagy, megkerülhetetlen jelentőséget tulajdonítok, erősebbet minden utána következő résznél értelemszerűen. Ha vita illetve értelmezés szerinti ellentmondás támad a bevezető és a számozott rendelkező részek között, akkor az egy alaptörvény javítási programot jelent, amelyben a bevezető részhez kell igazítani a rendelkező (adott esetben a bevezetőben hivatkozott íratlan alkotmánnyal szemben alkotmánysértő) további írott fejezeteket. De most nem alkotmányosságról van szó, tehát csak szemléltetésül tettem ide ezt a bekezdést, hogy a törvény bevezető részének fontosságára (főleg a mérlegelt, hangsúlyos, helyénvaló, funkcióját teljesítő bevezető rész fontosságára) szemléletes párhuzamot hivatkozhassak.

A Ptk (http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1300005.TV ) új szövegét tekintve az embernek mindjárt e bevezetőn (ezúttal számozott bekezdésekből álló bevezetőn) akad meg a szeme.

2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről1

ELSŐ KÖNYV - BEVEZETŐ RENDELKEZÉSEK

1:1. § [A törvény hatálya]

E törvény a mellérendeltség és egyenjogúság elve szerint szabályozza a személyek alapvető vagyoni és személyi viszonyait.

1:2. § [Értelmezési alapelv]

(1) E törvény rendelkezéseit Magyarország alkotmányos rendjével összhangban kell értelmezni.

(2) A polgári jogi viszonyokra vonatkozó jogszabályokat e törvénnyel összhangban kell értelmezni.

1:3. § [A jóhiszeműség és tisztesség elve]

(1) A jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelően kötelesek eljárni.

(2) A jóhiszeműség és tisztesség követelményét sérti az is, akinek joggyakorlása szemben áll olyan korábbi magatartásával, amelyben a másik fél okkal bízhatott.

1:4. § [Az elvárható magatartás elve. Felróhatóság]

(1) Ha e törvény eltérő követelményt nem támaszt, a polgári jogi viszonyokban úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

(2) Felróható magatartására előnyök szerzése végett senki nem hivatkozhat.

(3) A másik fél felróható magatartására hivatkozhat az is, aki maga felróhatóan járt el.

1:5. § [A joggal való visszaélés tilalma]

(1) A törvény tiltja a joggal való visszaélést.

(2) Ha a joggal való visszaélés jogszabály által megkívánt nyilatkozat megtagadásában áll, és ez a magatartás nyomós közérdeket vagy különös méltánylást érdemlő magánérdeket sért, a bíróság a nyilatkozatot ítéletével pótolhatja, feltéve, hogy az érdeksérelem másképpen nem hárítható el.

1:6. § [Bírói út]

Az e törvényben biztosított jogok érvényesítése - ha törvény eltérően nem rendelkezik - bírói útra tartozik.

 

Nekem nyilvánvalóan (a vismajor intézményének kifordítottsága miatt) az 1:5§ (1) bekezdése tűnik fel. A kiforgatott vismajor nyilvánvalóan a joggal való visszaélés, méghozzá rendszerszinten, kartellben, amely oly mértékben erodálhatja a törvénybe vetett bizalmat és a banki szolgáltatások célszerűségét, hogy az az ország gazdasági talpra állását és általában vett boldogulását vetheti vissza. És akkor még nem vagyunk sehol az eseti szerződések vitatásától – amire nyilvánvaló, hogy a bankok szervezeti felállásuk valamint kartellba tömörödöttségük okán nem alkalmasak – tehát több szempontból, bankoldalon szerkezetileg determináltan fogyasztói szerződéseket kötöttek megtévesztéssel, hamis érvelésekkel stb-stb. De a jogrendszer rendszerszintű megtámadása, veszélyeztetése az egyes szerződéseknél általánosabb kérdés, probléma, orvoslandó jelenség. Ugyanis a visszájára fordított éppen a törvényi biztonságra ráutalt, kiszolgáltatottabb fogyasztókból szedi tömegszerűen áldozatait (a még a horgászat etikai szabályai szerint is tiltott gereblyézéshez hasonlatos logikával). Szerintem nem lehet egymillió vagy háromszázezer pert a bíróság elé vinni a jogbiztonságot eredményező sikerrel. Amint arra többen is rámutattak (többek közt Róna Péter), a jogrendszerbe ágyazott szerződés nem abszolút mértékben kötetlen, nem csak a szerződő felek megállapodására támaszkodik, hanem a jogrendszerbe ágyazottan. Tehát a jogrendszert magát nem teheti félre, nem iktathatja ki semmilyen trükkel - például annak egyik alapvető, sajátos, éppen a szerződéskötések biztonságát szolgáló, a szerződő felek felelősségét erősítő vismajor intézményét. Itt pedig erről van szó.

A deviza érdekvédő ügyvédek úgy harsognak állami beavatkozás ellen, hogy pertaktikára hivatkozva maguk nem hajlandók szóvá tenni az egyoldalú banki szerződésmódosítások oklista mellékletének nemhogy törvénysértő tartalmát, de egyenesen a vismajor jogintézményt kijátszó, sőt az ügyfelet védő voltából az ügyfelet a lehető legsúlyosabban egzisztenciájában felszámoló mivoltát. Ez a szóvá tétel pedig azért hiányzik igen nagyon, mert az oklista által fenyegetett ügyfél a vismajor jogintézményi kellékeivel kell szembenézzen, amelyek az ő védelme helyett ezután az ő támadását szolgálják. A nevezetes jogegységi döntés mindezt fényesen igazolta, amikor attól tette függővé az oklista banki oldali használhatóságát, hogy a szerződésben be van-e skálázva, hogy egyes okok bekövetkezése esetén (infláció, munkanélküliség, zálogjavak piaci ár trendje) milyen mértékben terhelhető meg az ügyfél – éppen a kiforgatott vismajor által, a könnyítések helyett (mintha beskálázott késpengével szabad volna az útonállás).

Nem kétlem, hogy másik állami törvényi beavatkozásra lenne szükség, nem a mostanira, amely az egykori PSZÁF szintjén érvel a csaló banküzemi érdek mellett. De ez nem menti fel a devizahiteles károsultak melletti érdekvédő ügyvédeket az alól, hogy a Ptk bevezető sorait sem vették alapul eddigi munkájuk során, tehát hogy a jogrendszer, a jogintézmények célszerűségére, funkció azonos használatára egyszerűen nem fordítanak figyelmet, azt érvként sem hajlandóak megemlíteni. Akkor hogyan fog a polgári társadalom kialakulni, ha a polgári társadalom jogintézményeinek működési logikáját még az ügyvédek (meg más jogászok) sem hajlandóak nemhogy tudomásul venni, de felvetni sem, rákérdezni sem. Azt az ügyfelet pedig, aki ezt megteszi, lesöprik az asztalról, mint laikust, aki pertaktikából nyeretlen kezdőnek nevezhető, és akkor még nem is fogalmaztak erősen. Szóval ez nem a polgári jogértelmezés, nem a polgári joghasználat felé vezető út. És a sors nem olyan kegyelmes, hogy a lehetőséget mindig felkínálja. Lehet, hogy éppen most késő, és lángba borul Európa. Akkor ne beszéljünk a polgári jogéletet évtizedeken át elszabotáló jogászokról? Szerintem az elszabotálás nem feltétlenül szándékos károkozás volt, hanem a megszálló diktatúra idejéből itt maradt túl erős reflexek, hogy mindig a nyerőt, a hatalom közelit kell pártolni a jog eszközeivel. Csakhogy így a gazdaság nem fog lábra állni sosem. Mert szerződéskötési kultúra, megfelelő jogi kultúra nélkül fogalmilag kizárt a gazdaság talpra állása.

Nézzük a Ptk következő részét (amit a bevezető általános rész második részének is mondhatnánk):

MÁSODIK KÖNYV - AZ EMBER MINT JOGALANY

ELSŐ RÉSZ - A JOGKÉPESSÉG

I. CÍM - A JOGKÉPESSÉG KEZDETE ÉS MEGSZŰNÉSE

2:1. § [A jogképesség]

(1) Minden ember jogképes: jogai és kötelezettségei lehetnek.

(2) A jogképességet korlátozó jognyilatkozat semmis.

2:2. § [A jogképesség kezdete]

(1) A jogképesség az embert, ha élve születik, fogamzásának időpontjától illeti meg.

(2) A fogamzás időpontjának a születéstől visszafelé számított háromszázadik napot kell tekinteni; bizonyítani lehet, hogy a fogamzás korábbi vagy későbbi időpontban történt. A születés napja a határidőbe beleszámít.

2:3. § [A magzat gyámja]

(1) A gyámhatóság - kérelemre vagy hivatalból - gyámot rendel a magzat részére, ha ez a magzat jogainak megóvása érdekében szükséges.

(2) Gyám rendelését a magzat szülője, nagyszülője, az ügyész és a jegyző kérheti.

2:4. § [A jogképesség megszűnése]

A jogképesség a halállal szűnik meg.

 

A vismajor jogintézményét kijátszó, felszámoló, sőt ellenkezőjébe fordító szerződés-típus nem az ügyfél jogképességét korlátozza? El is terjedt a sajtóban, hogy a devizahiteles kartell valójában egyfajta rabszolgaságot erőltet, például az örökletes adósság törvénybe iktatásával (aminek a Ft/CHF árfolyam becsempészése a vismajort visszájára forgató oklista mellé csak technikai megoldása). Tehát az általában a sajtó előtt is megnyilvánuló devizahitel károsulti érdekvédő ügyvédek nemcsak általában nem kifogásolják meg a joggal való lehető legsúlyosabb visszaélést, egyenesen az elháríthatatlan, súlyos hátrányt, a szerződés teljesítését kizáró körülmény esetére szolgáló jogi védettség szerződésbe rejtett trükkös megvonását, hanem annak konkrét következményét, a Ptk 2:1§ (2) bekezdés szerinti következményét sem tekintik kifogásolandónak – pertaktikai okból úgymond. Emlékszem, amikor a sortűzperekben is pertaktikai megfontolások jutottak érvényre, csak ott nyíltabban álltak az emberiesség ellen vétők mellé az alkotmánybírósági tagok. És ez lett belőle. A polgári jogélet iránt semmiféle elkötelezettséggel nem rendelkező jogi vezetés közönye, sőt kifejezett ellenérzése meghozta a gyümölcsét. Kvázi adósrabszolgavásárt kreálnak a vismajorból (?!). A védenceikért aggódó devizahitel károsultakat védő ügyvédek csendes pertaktikai egyetértésével. Nem hiszem el laikusként, hogy ezek az emberek, ügyvédek és bírók, ügyészek és közjegyzők néhány egyetemi tanárral, jogász kutatóval nem tudtak volna létrehozni, aktivizálni valamiféle jogász egyesületet, fórumot az ügy kitárgyalására. Lássuk be, nekik ez lassan évtizedes lelkiismereti adósságuk (nemcsak nekik persze, hanem az egész jogász társadalomnak – mert milyen alapon prédikálnak szakértésről meg ügyféli bizalom igénylésről).

A Ptk szövegében nem fordul elő a magáncsőd vagy egyéni csőd kifejezés. Ezt egy kitérőként a semmisség értelmezéséhez. Tehát a megfelelő jogintézmény sincsen benne tudtommal más szavakkal megnevezve. Azaz polgári törvénykönyv a nevével ellentétben tényleg nem tartalmaz minden elemet a polgári életvitel realitásához szükségesekből egy modern piaci társadalomban. Tehát ha engedi az ügyfél oldali vismajor kiforgatását (hamis árfolyam hivatkozással megfejelve), akkor engedi az adósrabszolgaságot is, nemzedékről nemzedékre. Na erre mit mondanak derék devizahitel károsult ügyvédek? A Ptk módosításakor kezdeményezték az egyéni vagy magáncsőd intézményét? Ha nem vették figyelembe jelzésüket, akkor követelték-e a devizásoktól, hogy tüntessenek? A szakmai testületektől, fórumoktól, egyesületektől, a szakmai tekintélyektől, hogy nyilvánuljanak meg? Nem. Pedig akkor még nem álltak az utcai tüntetések élére azonnal amerikai import szervezők. Tehát elszalasztották a történelmi negyed századot. Hogy én ezt miért nem mondtam korábban? Mondtam, de igen lenéző jogászfölényeskedéssel találkoztam több tucat jogász részéről. Talán nem is nagyon találkoztam olyan jogász végzettségűvel, aki ügyvéd, és egyáltalán el tudta volna képzelni a valódi polgári jogélet iránti igény jogosságát. Most lesz nekik kerek a kép, ha újabb megszállás áll be, és megint elő lehet venni a régi mutogatást, hogy melyik ajtó mögött vannak azok, akik miatt itt a tényleges rabszolgaság ellen fellépni nem lehet. Egyébként az az érdekes, hogy a külföldi magyarok körében is igen ritka, aki egy valóban polgári mentalitással hajlandó volna mérlegelni legalább a gondolati tisztázást. Nincs itt az ideje mondják 25 éve. Előtte meg mondták 20 éven át. Azelőtt meg még gyerek voltam….

A magáncsőd vagy egyéni csőd mellett fel kellene vetni a személyes életvitel gazdasági szervezéséhez szükséges egyéb jogintézmények kérdését. És lassan hangsúlyozni kell, hogy nem a devizahitel károsultakhoz fordulok, sem az érdekvédőikhez, mert ha az eddigiekkel nem lehetett őket lázba hozni (évek óta), akkor mit várok a következő kérdésben? Tehát az egyéni pénzhasználati jogot kellene felvetni, mint egyedüli lehetséges útját, elhagyhatatlan feltételét a társadalom felzárkózásának, egyáltalán életképes önszervezésének, működésének (különösen ha fenntartjuk, hogy tilos a rabszolgaság, a rabszolga szerződést meg általában a jogképességet kizáró, korlátozó nyilatkozatot, szerződést, sőt törvényi és egyéb jogszabályt készíteni, érvényesíteni, használni).

Ugyanis az életképes polgári társadalomnak nem elég egy nyilatkozat a Ptk elején, hanem ahhoz illesztenie kell a jogrendet általában is. Például a pénzhasználat szabályozását. Mert erről eddig nem volt szó. A pénzhasználati jog, szabadság, az ehhez szükséges feltételek teljesen ismeretlenek a magyar jogban, és ha devizahiteles katasztrófa következik be, akkor mindenki szemérmesen néz félre. A teljes magyar társadalom felelős az elmúlt 25 év mulasztásáért, de különösen a politikai, közgazdasági és jogi szakmai elit. Mert őket finanszírozta az ország a szerencsétlenségére, de ők nem értik, hogy feladatuk is lenne. És simán belefér nekik a horizontjukat kitakaró vakfoltba, hogy a szerződési tisztességtelenségek mögött sarkalatos jogintézmény visszájára fordulását elítélendőnek, orvoslandónak tartsák, netán rendet teremtsenek vagy a rendteremtés elméleti alapjait kitárgyalják például a vismajor háza táján. A joggal való visszaélés Ptk számozott bevezetőbeli bekezdésében nekik nem tétel a bíróságokon, sem a rabszolga állapotokat eredményező egyéb történések. Mi ébreszthetné fel őket kábultságukból?

Ami pedig a sokat hangoztatott érvet illeti, hogy inkább rabszolgaságot, mint működésképtelen bankrendszert, az egyenesen nevetséges – no az idézi fel Scmitt Pál diploma szövegezési visszásságánál sokkal nagyobb bajt. Mert Scmitt Pál ha jól tudom, jó szövegeket másolt le. Itt azonban egy egész országos jogi, gazdasági, politikai szak-apparátus tesz úgy, mintha vásárolta volna az érettségijét is, nemhogy a diplomáját. De mindennél nagyobb baj érdektelenségük a maguk lehetséges, kívánatos társadalmi szerepével kapcsolatban. Tehát a pénzhasználati szerződésekből a pénzhasználati jogon át a pénz mibenlétéhez kellene eljutni – és kiderülne mindezt a kutyakomédiát a bank nem a betétesek tulajdonára vigyázva vitte végbe, nem is valami banki tulajdonnal gazdálkodva, hanem leginkább a hitelt felvevők pénzhasználati alapjogára támaszkodva. Tehát ellopták a vismajor eseteket soroloó oklistát, megszüntették az árfolyam és egyéb ügyfél oldali biztosításokat, hamis árfolyam és kamatreferenciákra hivatkoztak a törlesztések emelésénél (úgy, hogy még az egyoldalú csalásaik algoritmusát sem tudják bemutatni), és mindezt az ügyfél alanyi pénzhasználati jogának meglovasításával. Tehát kilépve banki szolgáltató szerepükből igyekeztek felmarkolni mindent, ami kezük ügyébe esett.

De ebből a magyar devizahiteles károsultak ügyvédjei semmit sem akarnak tudni hivatalosan, ők csak a felszínt akarják megbirizgálni egyes tisztességtelen szerződési pontokra rámutatva. Süllyed a hajó, de erről ne essék szó. Helyette: hideg volt-e a kapitány vagy a matrózok reggeli teája. Tényleg. Meg a hajó is süllyed.

üdvözlettel

Fáy Árpád


 


 Vissza az oldal tetejére