vissza a főoldalra *

Parlamenthez, a kétharmados többséghez

AGGÓDVA A MAGYARSÁG ALKOTMÁNYOSSÁGÁÉRT -

FELHÍVÁS a hatalmat jelenleg alkotmányellenes sáncaik mögül gyakorlókhoz – akiknek bár hatalmi helyzetük háborús megszállásból és „a magyar alkotmányosságon alapuló” törvényesség és belső béke helyre nem állításából ered, azonban a 2011 április 25-i alaptörvény elfogadásával tétova mozdulatot tettek a nemzet irányába, a nemzet államalkotó akaratát kifejező magyar alkotmányosság felé – főleg ezen jogszabály első, a szöveg irányulását, értelmezhetőségét megszabó, elviekben leszögező, a jogszabály alkotó szándékát kifejező, azaz fő részében (melynek a nemzeti hitvallás címet adták) – amiért minden személyes baráti érzülettől vagy éppen ellenérzéstől függetlenül, egyes részleteket illető minden fenntartás ellenére elismerésünket fejezzük kiremélve hogy ezen lépés nem taktikai kitérő csupán valamely birodalmi vagy éppen világpolitikai, nyíltan erőszakos vagy fondorlatos –DE- alkotmányellenes, akaratunkat legyűrni szándékozó, diktatórikus betagosításunk érdekében.

Folytatjuk felhívásunkat a hatalmat jelenleg gyakorlókhoz, feltételezve tehát az Önök köreiben az érdemi politikai irány változást, az őszinte törekvést hazánk alkotmányos állapotának rendezése érdekében. Fontos felismernünk, tudomásul vennünk, hogy a 2011. április 25-i alaptörvény záró rendelkezései közé tett hivatkozás az Önök részéről nem az országra kényszeríteni kívánt, a jövőre vonatkozó elkötelezettség vállalása, fondorlatos-erőszakos vállaltatása, hanem annak igazolása mindenki számára, hogy kormánytöbbség a saját politikai körein belüli játékszabályok szerinti felhatalmazással lépett egyet az érdemi, a tartalmi, a magyar felfogás, hagyomány és jövőkeresés szerinti, a nemzet államalkotó akaratát alapul vevő, a megszállás és a diktatúra erőszak-hatalmi igényét elutasító tényleges alkotmányosság felé.

A 2011. április 25-i alaptörvény zárórészében meghivatkozott 1949/XX-as törvény - mint tudjuk -, lényegében a szovjet megszállók rendelete (hagyományos orosz megnevezéssel ukáza) volt, amelynek forma szerint máig érvényben tartott záró rendelkezése (mai számozásban 77.§ 1. bekezdés) szerint a megszállók rendeletét alkotmánynak kell nevezni és technikailag alaptörvényként kell alkalmazni (amely előírás 1949-től mindmáig érvényben van).

Ennek a megszálló hatalmi akaratot képviselő rendelkezésnek (1949/XX-as) a meghivatkozásával a mostani kormánytöbbség egyértelművé tette tehát, hogy tisztában van azzal, hogy önmagát, az általa uralt parlamentet nem tekintheti teljes felhatalmazású nemzetgyűlésnek. Nem kíván tehát olyan illúziót kelteni, miszerint nem volna tisztában saját korlátaival, nem kíván olyan illúziót kelteni miszerint az alkotmányosság szovjet megszállásból eredő hamis értelmezéséhez ragaszkodna a nemzet, az egész magyarság és az ország ellenében.

Az 1949/XX-ra való hivatkozással a záró rendelkezések között felfogásunk szerint a kormánytöbbség igazolta tehát a mai hatalmi berendezkedésen belül, hogy felhatalmazása van megtenni a nemzeti hitvallás címmel tett megnyilatkozást, elhatározó lépést a maga részéről a történelmi, a tényleges magyar alkotmányosság felé.

Korunk sajátos ellentmondásokkal terhelt körülményei között azonban és a kormányprogram hajszolt tevékenységi tervének megvalósításától siettetve a 2011. április 25-i, alaptörvénynek nevezett jogszabály középső, számozással ellátott részében olyan operatív rendelkezések olvashatók, amelyek gyökeresen ellentmondnak az eddig elismeréssel vázolt törekvésnek. Ezen számozással ellátott középső részekben sorjáznak az olyan rendelkezések, amelyek nemcsak a történelmi alkotmánynak mondanak ellent, hanem Magyarország kvázi önállóságát is módszeresen igyekeznek felszámolni még az unióban található, tolerált alkotmányosság látszatát is feledve - valami alig felfogható megfelelési kényszertől, úgymond reálpolitikai önfeladástól hajtva --- szemben a minimális józansággal, önbecsüléssel, magyar érdekkel, kivált a magyar alkotmányosság értékeivel, józanságával, hagyományával szembe helyezkedve, még tovább nehezítve a jövőbeni hozzá igazodást. Valószínűleg része lehet az ellentmondásokban a kormánytöbbségben az energikus kormányzás érdekében kifelé palástolt, belülről mégiscsak működő megosztottságának is, a belső taktikai birkózásoknak, cselvetéseknek, de minden valószínűség szerint alapvetően a szavazásra bocsátott tervezetek és módosítások sietős átgondolatlanságának is.

A jelenlegi sarkalatos törvények sorozatának nevezett törvényhozási terv első lépéseiben olyan megoldásokra került sor, amelyek belső következetlenségeikkel a jogalkalmazást vagy ellehetetlenítik vagy önkényes értelmezésekre „kényszerítenek” (adnak lehetőséget). Tehát nyilvánvalóan korrekciókra kell sor kerüljön a törvénycsomag 2012 január 1-i életbe léptetése előtt még.

Emeljük ki képtelenségnek tűnő megoldások közül például a választhatósághoz a magyar állampolgárság megkövetelésének elhagyását a választott önkormányzati képviselői, polgármesteri uniós képviselői tisztségre esetében.[1] Hogyan bízhatunk meg párturalmi önkény kiszámíthatatlan kezelhetetlensége és mindent elborító korrumpálhatósága korszakában (például pénzügyi büntetés fenyegetésével együttműködésre késztetett frakciótagság mellett) olyan képviseletben, amelyet még az állampolgári szolidaritás sem köt, nemhogy a nemzeti együvé tartozás?

Ez az egységes európai identitást feltételező bekezdés, amely immár tartományi, ha éppen nem községi szinten kezeli a magyarság önállóságát saját helyi önkormányzatának vagy éppen uniós képviseletének a megválasztásában (ahelyett, hogy ha alkalmas személy egy kistelepülésen nem volna a tisztségek betöltésére, akkor átmenetileg társulhatna más környékbeli községgel önirányítása ügyében). Ez a bekezdés alacsonyabb szintűre deklarálja a magyar önkormányzati önállóság igényét, mint a székelyek által szorgalmazott székely autonómia igénye. Oly látszatot kelt, mi több oly feltétel rendszert alkot, amelynek hatályosulása esetén, nemhogy a magyar alkotmányosság irányába mennének országunk és a magyar nemzet dolgai mindannyiunk megnyugvására (a határon belül és a magyar autonómia érdekében a határokon túl).

A korrekciók elmaradása esetén az alkotmányosságért való küzdelem elé nézhetünk az ország és az 1949/XX-as törvényt lobogtató hatalom gyakorlók között. Ha az események ebe az irányba folytatódnak véletlenszerűen vagy akár eleve elhatározottan, a magát az 1949/XX-al legitimáló, majd az országot szavazási trükkökkel az unióba és nato-ba terelő, az uniót gyökeresen átalakító határozatokat olvasás nélkül aláíró és érvényben tartani törekvő, ránk erőltető, Budapesten székelő hatalmi formációval szemben, amely az oly elismerésre méltó alkotmányossági nyilatkozatával egybeszerkesztve képes volt minden józan megfontolással és a magyar hagyománnyal szembe menve gyökeresen alkotmányellenes bekezdéseket fogalmazni és ugyanazon szavazás keretében törvényként elfogadni, akkor minden lehetséges formában és módon ellenállást kellene tanúsítani!

Ennek a lehetséges, de senki számára nem kívánatos, önkényuralmi irányba forduló helyzetnek az elméleti bekövetkeztét, pontosabban a kedvezőtlen előjeleket követő kiteljesedését felvető figyelmeztető felhívásunkban az egyébként a 77§ (1)-ben még mindig a szovjet háborús megszállás leheletét ontó 1949/XX-as számú törvénynek a ma hatályos változatában[2] valamint az új alaptörvényben[3] is szereplő ellenállási kikötésre, pontosabban ellenállási kötelességünkre is hivatkozva teszünk felhívást, kérelmet, kezdeményezést: hogy lehetőleg a 2011 január 1-i hatálybalépése előtt még kerüljön sor a helyesbítésre - megelőzve a későbbi felülvizsgálatig az  időleges alkalmazásából következő és mindenkire hátrányos és elkerülhető káros következményeket.

Vizsgáltassék felül, azaz töröltessék a magyar alkotmányosság helyreállítására vonatkozó, 2011. április 25-i dátumú, Magyarország alaptörvénye című, a záró rendelkezés szerint 2012 január elsején hatályba léptetni kívánt hatalmi, alkotmányozási szándéknyilatkozat jelen felhívásban kifogásolt, a nem-állampolgárok megválaszthatóságát rögzítő bekezdése.

Történelmi példákat tekintve meglepődve tapasztalhatjuk, hogy hányszor és ismételten merült fel az alapvető követelés, hogy tisztséget csak a magyar szentkorona tagja, alattvalója nyerhessen el Magyarországon. Ezen a kérdésen szabadságharcok indultak és orvoslásán békemegállapodások születtek.

Hogy mennyire régi és máig ható gyökerei vannak a kérdésnek, arra megemlítjük, hogy az egyetemeken az utóbbi 20 évben használt Kukorelli féle tankönyv kezdő meghatározása az önkorlátozó állam alkotmányáról nem a magyar észjárást fejezi ki, hanem a Habsburg örökös tartományok polgárosodás előtti hagyományának szellemiségét, ahol az állam egy totális fennsőbbséget, hatalmat képviselt alattvalói felé (majdhogynem az uralkodót képviselő állam alattvalói, erősebben szólva tulajdonai voltak). Ezzel szemben a magyar hagyomány abban állt, hogy még az uralkodó királyok is csak részesülhettek a szentkorona hatalmából, amely lényegében a nemzetet jelképezte. Tehát a magyar törvények szerint az örökös tartományokban abszolút hatalmat gyakorló Habsburgok Magyarországon a magyar nemzet tulajdonát képező állam első hivatalnokai lehettek.

A magyar történelem szabadságharcaiban, de szűkebben minden koronázási hitlevélben is az a legfőbb tét, hogy az uralkodó igazodni fog-e a magyar törvényekhez. Nem jelentett mást ez a korról korra megújított megállapodás, mint hogy az uralkodó az általa birtokolt állami eszközökkel nem fog azon munkálkodni, hogy örökös tartományainak jogi állapotába juttassa Magyarországot.

Úgy véljük, hogy a modern korban sem lehet ezt a kérdést azzal felülírni, hogy Magyarország egy olyan perifériális hatalmi és kulturális zárvány, amely csak tanulhat a művelt és gazdag nyugattól – alkotmány értelmezés tekintetében is. Azt kell állítanunk, hogy a legtöbben, akik nyugati híres egyetemeken képezték ki magukat a társadalmi ismeretek tudorává, ugyanúgy nehezebb feladat előtt állnak a magyar alkotmányos gondolkodás megismerése és gyakorlása tekintetében, mint a szintén külföldi hatalmi központot, Moszkvát kiszolgáló és esetleg annak híres iskoláit elvégző korábbi politikusok.

Ha tehát elfogadjuk sajátosan alkotmányellenes hatalmi eredetű jelenlegi politikai rendszer mozgatóitól, szereplőitől, hogy ők a maguk részéről közelíteni próbálnak az alkotmányosság felé, hogy a nemzet egészének hasznára válhassanak, akkor jeleznünk kell nekik, hogy a jelek szerint képtelenségre vállalkoznak, amikor utolsó pillanatban szavazás előtt beadott, rögtönzött módosító indítványok elfogadását követően valamifajta jogkövető magatartásként várják el tőlünk, a magyar nemzettől, hogy a magyar alkotmányosságot lássuk alap- és sarkalatos törvényeikben.

Nem, azt nem lehet rögtönözve gyakorolni, amire totálisan felkészületlenek valakik. Az elméllyedt, netán alázatos lelkületű tanulás pedig mindezideig váratott magára hatalmi berkekben. Ha valaki szakértőket mégis fogadtak maguk mellé, azoknak tanácsát pedig láthatóan nem fogadták meg, illetve sietősen felülírták (lásd a 2011 április 25-i alaptörvény és az azt követő több sarkalatos törvény eseményeit, változásait szavazás előtt).

Mondhatni, hogy bemutató előadást láthattunk arról, hogy az íratlan alkotmány ügye nem kezelhető trükkösen szavazgatott alaptörvényekével és sarkalatos törvényekkel. De a kezdeményezés irányát alapul véve a hibákat felsorolva nem a megindult folyamatot akarjuk megcsáklyázni, hanem a megindult folyamatot akarjuk kisegíteni felhívásainkkal.

Nyílt és esetlegesen fondorlatos hatalmi erővel, erőszakossággal szemben csak a tiszta szív és józan ész érveivel fellépve reméljük, hogy az alkotmányossághoz való visszatérést ígérő, 2011 április 25-i dátumú és alaptörvénynek nevezett, lényegében a parlamentben elfogadott szándéknyilatkozattal valóban a magyar alkotmányosság helyreállásához vezető folyamat indult meg, amelyben tovább lépve mindannyiunkat megnyugtató eredményre juthatunk.

A sebek gyógyítását, a hibák kijavítását szorgalmazva a magyar alkotmányosság ügyében megemlítjük, hogy szinte alkotmány súlyú politikai feladatot látunk az 1956-os szabadságharc 50-ik évfordulóján megesett önkényhatalmi provokáció becstelenségének orvoslásában. Kíváncsian várjuk a regnáló hatalom kiigazító cselekvését modernkori legnagyobb fegyveres szabadság- küzdelmünk igazságosságának elismerésében, a 2006-os csalárd provokáció elítélésében (a Dózsa György úti vasék emlékmű felszámolásától kezdődően a parlament előtti díszünnepségre beterelt külföldi vendégekkel annak közléséig, hogy tisztában vagyunk a lefolyt események tragikusságának, sajnáljuk, hogy annak hatása alá kényszerítették őket is, és hogy a magyar politika a nemzet képviseletében és szolgálatában a jövőben velük a valódi szabadság jegyében kíván kapcsolatot tartani).

A fentieket aláírásunkkal hitelesítjük és kérünk mindenkit, hogy csatlakozzék felhívásunkhoz. Egyben kijelentjük, hogy minden hasonló kezdeményezést, mint a magyar alkotmányért tett őszinte és eltökélt erőfeszítést, üdvözlünk

.Kelt: Magyarországon, 2011 …………….-án.

 

[1]Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.) SZABADSÁG ÉS FELELÕSSÉG című fejezetben a XXIII. cikk (2) Az Európai Unió más tagállamának magyarországi lakóhellyel rendelkezõ minden nagykorú állampolgárának joga van ahhoz, hogy a helyi önkormányzati képviselõk és polgármesterek, valamint az európai parlamenti képviselõk választásán választó és választható legyen.

[2] 1949. évi XX. törvény 2. § (3) Senkinek a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni.

[3] Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.) - ALAPVETÉS - C) cikk (2) Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erõszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetve kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és köteles fellépni.

 


 Vissza az oldal tetejére