Fővárosi közgyűlésben lehetne: ORSZÁG-KAMARA
(frakció, szekció, képviselő csoport)
visszautalás 2007 januári gondolatokra  2020 áprilisban

A nemzeti (a tisztességes társadalmi) oldalnak
az nem aktuális, azonnali feladata, hogy
követelje majd hozza létre
a fővárosi közgyűlés második, országos választású kamaráját?

2007 jan 28

Az a problémák egyik gyökere, hogy a mai rendszerben a fővárost külön városállamnak tekintik, amely ráadásul blokkolni képes az országos politikát is, például a traktorokat tiltó közlekedési táblákkal.
Holott fordítva lenne logikus: A fővárosi közgyűlésben kellene legyen egy felsőház, amelynek számos témakörben vétójoga kellene legyen (az országos parlamenti politikával kapcsolatos tüntetések ügyében például feltétlenül). A fővárosi közgyűlés felsőházába vagy második kamarájába a megyéknek és a megyei jogú városoknak kellene tagokat küldeniük.

A főváros ugyanis nem csak a fővárosiaké. Mert ha így lenne, akkor nem lenne főváros.

A fővárosi vezetés most tolvaj módon viselkedik, mert az országos funkciót kezelni nem tudja, viszont zsarolja, igyekszik megcsapolni az országot. A problémákat olyan mértékben kisarkítja, hogy rákényszeríti az embereket az összefüggések áttekintésére. Remélhetőleg a kihívást elfogadják a józanabbak, és tényleg átgondolják ezeket a kérdéseket.

Végső soron az országnak és a fővárosnak kellene a fővárosi közgyűlés két házának egyeztetése formájában megállapodni arról, hogy a fővárosi bevételek mennyiben erednek az országos funkciókból és mennyiben a fővárosi lakosok öntevékenységéből. Az országos funkciókból eredő bevételekhez a fővárosi lakosok helyi érdekének vagy Demszkynek az égvilágon semmi köze nem szabadna legyen.

Az országos funkciókból eredő bevételek részben az országos funkciók finanszírozására valók, részben pedig az ország bevételeinek tekintendőek.

Nyilvánvaló, hogy a főváros mint főváros fejlesztése nem a fővárosi funkciót ellátó település belügye. Egy világkiállítás esetében maximum egyeztetést kérhet, de nem vétózhat.

A fővárosi fejlesztési tervek nem fővárosi belügy, hanem az ország, bizonyos tekintetben pedig a magyarság belügye, amelyben maximum egyeztetést  kérhetnek a helyben lakó alkalmazottak és iparosok. Különben nincsen ország, sem főváros, csak túszjáték.

Demszky adósságszélhámosságai nem fővárosi belügyek. Demszkynek tehát nem az ellenzéki fővárosi képviselőkkel kellene elszámolnia (akik felháborító módon cinkosságot vállaltak a titkolózó maoistával), hanem az egész országgal kellene ellenjegyeztetnie minden hitel fillért, amit nem kifejezetten a helyben lakók öntevékenységéből akar vissza fizetni. Az elhatárolás nehéz, mert számos iparág és szolgáltatási ág azért erős Budapesten, mert a fővárosi pozíció kell az eredményességéhez. De akkor ez a plusz helyzeti előny az ország egészét kell finanszírozza adójával.

A szakképzésben a fővárosi funkciókat nem lehet leépíteni. Nyilvánvalóan országos funkció teljesítéséről van szó, amire minden józan ész szerint a főváros anyagilag is kötelezhető (mert a másik oldalon pedig lenyúlja a fővárosi funkcióból adódó bevételeket). És ha mégis áttelepül innen egy iskola vagy megszűnik, akkor a legeldugottabb tanyavilág lakóival is meg kellene tárgyalnia, hogy mi legyen az ingatlan sorsa - mert az onnan jövő gyerekek iskolája volt, azt szünteti meg.

Nem elég, hogy Rákosiék a fővárosba üldözték a fél parasztságot nincstelen olcsó munkásnak (akinek béréből kivették az ingyenes iskolát, orvoslást, kultúrát stb), hanem most a folyamatot befejezendő még a fővárosba települt intézményeit is felszámolják az országnak. És hiába kibernetika, a tanulói osztályközösséget nem lehet az interneten bóklászással pótolni, sem a tornaórát. A vidéki iskolaépítés felfuttatása is csak mérsékelt pótlásnak volna tekinthető. De hát ilyesmiről nem lehet olvasni.

Ébresztő!!!!!!  - nem piaci társadalom épül, hanem a pimasz tolvajok világa, akik most nem priuszt kapnak, hanem tulajdoni papírokat gyürkésznek a zsebeikbe.

És szeretném megjegyezni, hogy a nemzeti ellenzéknek ilyenkor nem az a dolga, hogy az ország egészét kockáztatva próbálja meg elvégeztetni a koszosnak ítélt, fantáziátlanul kimódolt reform-munkát a hatalomba furakodott illetve ottragadt kommunista hatalmi csőcselékkel, hogy majd utána nemzeti jelszavakat hangoztatva kérjen bizalmat magának a kifosztottaktól de úgy, hogy kárpótolni nem tud. HANEM. Hanem az a dolga a nemzeti oldalnak, hogy az általam is szóvá tett összefüggéseket megtárgyalja, a közvélemény előtt is érthetővé tegye, és követelje majd hozza létre a fővárosi közgyűlés második, országos választású kamaráját. És nem csak, hogy a természetjog kifejezést tanulja meg, hanem próbáljon tájékozódni az abból következő tennivalók felől is.

Amennyiben ilyen követelés már van, én nem tudok róla, de érdeklődéssel olvasnám.

Fáy Árpád

Mi tehát a megoldás Demszkyék visszaéléseivel szemben?

ÚJ FŐVÁROS vagy
ORSZÁG-KAMARA illesztése a fővárosi közgyűléshez?

2007 jan 30

Azt hiszem, hogy általános elvet pendítettem meg, és hogy annak még számos helyen van alkalmazhatósága.

Ugyanez a természetes helyzet egy megye székhellyel, bármilyen körzeti központtal, ahol a körzeten belül létezik további tagozódás.

Mert mi a helyzet ma? A körjegyzőséget működtető önkormányzati testületben megjelennek a körjegyzőség működési területének kisebb önkormányzatai a képviselőikkel?

És fordítva is valahogyan ez a helyzet. A főváros önkormányzata ahogyan nem terjesztheti ki határait egyoldalúan az egész országra vagy Pest megyére, úgy a központi politikai szervezetnek, szakigazgatásnak stb is el kellene tűrnie a helyi önkormányzatiság létét (amit korábban a vármegyék jelentettek, és amit valószínűleg elhibázott lépés volt 1848 után szinte nyom nélkül felszámolni).

Hol a megyei önállóság? _ _ _ A vármegyei típusú önállóság? _ _ _ Amit a szavazási körzetekkel lehet egybevetni, mert a szavazási körzeteknek kellene két szavazás között is vármegyei mértékű és jellegű politikai léttel bírniuk. Nem? Hogy ne olcsó cirkusz legyen a választás, mint a legutóbbi 16 évben is.

És akkor már be lehetne vezetni, hogy ezekben a tágabb, de oda tartozó körzetek képviseletét is megjelenítő testületekben a területi képviselők mellett valamiképpen a "civil szféra" is megjelenhessen. De ez hab a tortán. A legszigorúbb, legalapvetőbb szükségesség, hogy a körzeti központ ne túszejtője legyen a körzet központi funkcióinak sem a régi járások szintjén, sem megyei sem országos szinten.

Minderről keveset lehetett hallani az elmúlt 17 évben. Akik értik a felvetésemet, azok általában szelíd fokozatos átmenettel szerettek volna ebben az irányban lépéseket tenni. De az ellenoldal, a szervezeti struktúrát képviseleti jellegétől durván és igen módszeresen kiüresítők, megfosztók egy hosszantartó, permanens folyamatú, eltökélt puccs módszereivel éltek, és mára felismerhetetlenné tették a rendszerváltási törekvéseket, jókora rendszer-válságba vezetve az országot.

És sehol egy tömörülés, egy formáció, amely végre el tudná magyarázni, hogy miféle szerkezeti módosítások, racionalizálások, reformok és egyebek szükségesek ahhoz, hogy a társadalom önszerveződése, erkölcsi egyensúlya erőre kaphasson. Tőkeérdekkel Dunát lehet rekeszteni. Erkölcsi szempontot meg csak nagyítóval találni. Komolyan vett erkölcsi szempontot pedig, amely a válságba került struktúrát erkölcsi irányba szeretné alakítani, semennyit sem találkozni a nagynyilvánosság előtt. Ilyen nincsen. Legfeljebb a KDNP engedi meg magának olykor-olykor jelszavak erejéig. De amikor komolyan kellene venni, akkor valahogy ott sem látok őszinte eltökéltséget.

Ilyen káoszban leledzünk. Struktúrálisan. És a káosz vámszedői ténykednek, reformer jelmezt öltve.

Pedig egyszerű, hogy mindenki maga döntsön, és döntésért első lépésben maga legyen a felelős egyénileg is, közösségben is. A különböző párhuzamos és egymástól eltérő szintű közösségi szerveződések szintén világosan a maguk felelőssége mértékéig döntsenek. _ _ _

Bonyolult kérdések. Jó lenne őszinte, sumák nélküli, és őszintén a megoldásokat kereső javaslatokat olvasni.

De olyanok nincsenek (nem látszanak), mert a jelszó, hogy ezt Brüsszeltől kell ellesnünk, pontosabban Brüsszlellel kell saját magunkra a megoldásokat kényszerítenünk, és véletlenül sem a magunk józan megfontolásai, a magunk józan belátásai és elhatározásai alapján (lásd a professzorok Batthyány körének fertelmes röpiratát "szent István terv" néven - remélem nem túloztam a jelzővel).

Pedig olyan egyszerű. Ha egy országnak valahol intézményes központra van szüksége, akkor abból lehetnek előnyei a központi szerepet kapó településnek (különben ellenállana a központi intézmények terhének a kiválasztódott város), de ettől még nem lehet a kormányzat a szerencsés város túsza!

A jelenség egyébként nem egyedülálló a világon. Ismeretesek a vándorló megyeszékhelyek és járási központok. Ismeretesek a vándorló fővárosok is. Hamarjában Isztambul-Ankara és Sao Paolo - Brazilia jut eszembe. 1990-ben én azt vártam Antalléktól, hogy valahol az Alföld közepén választanak ki egy kisebb pusztát, és fehérlappal ott indítják el a rendszerváltást, és ezzel mérsékelik a fővárosi veres potyautasok lobbihelyzetét. De nem. Inkább itt hagyta a kormányt a kétségtelenül alkalmatlan régi épületekben - láss csodát Demszky markában. Mert amilyen pofátlanság volt a traktoros táblák kirakása, és fegyveresen letámadott tüntetők söpredéknek nevezése most októberben, olyan arrogancia volt az ország elzárása is a politikai élet központi épületétől, közlekedési táblákkal!!!???. Egyébként igen primitív lépés volt, és mutatja Demszky-ék hatalmának jellegét: közlekedési táblákkal elzárni az országot döntéshozó központjuk ellenőrzésétől. Ezt teszik már régóta. Korábban ilyen hamis jelzőtábla szerepét töltötte be az egész szocialista jog (amit nem is titkoltan osztályharcos jognak neveztek). Hát most osztályharcos jogból ország- és demokrácia-ellenes kresz-táblákkal van tele a város. Lehetne még józan észt tiltó táblákat kirakni, meg gyerekszülést tiltó, esetleg fogamzást tiltó táblákat rakosgatni parkokba és háztetőkre, meg olyat is, hogy a kutyák és macskák csak fölfelé, a fejük fölé piszkíthassanak (hogy az aszfalt tisztán maradhasson). Ezektől minden kitelik, tőlünk meg, hogy még meg fogjuk érni.

Mi tehát a megoldás?

Új főváros vagy ország-kamara illesztése a fővárosi közgyűléshez? Mert a pályaudvari kormányzati központ nem megoldás, nem jelent menekülést a fővárost elorozó klikkektől - viszont olyasmi felhangja van, hogy gyorsan vagonra lehet rakni az egész vizfejet (fenyegetésként értelmezem, mint ahogyan nem lehet másként értelmezni az igazságügyi minisztériumot a miniszterelnöki épületben).

Nem hittem volna, hogy 1990 megint ilyen közel kerül.

FÁ

13 évvel később

Számos nagyváros önkormányzatát olyan választók részvételével választották meg, akik a bér-tüntetők mintájára utazgatnak az EU-ban és választásokat befolyásolandó jelentkeznek be ideiglenesen ebbe-abba a városba, kerületbe. Legutóbb százezres nagyságrendben. Modellezve, hogy számottevő migráns szavazatjoghoz jutva miként változtatná meg a politikai felállást. Ez csak egy friss fejlemény.

Az alapkérdés ennél általánosabb. A választási rendszer nem „élő politikai közösségek” szerint tagolódik. Nehéz ezt megfogalmazni, mert ki kihez tartozik? A járások hajdani felosztása praktikus választ adott az eredetileg napi járásra elérhető adminisztrációs központ köré szerveződéssel. Aztán a megyei közigazgatási központ, amely sokszor változott, és a változások jól mutatták az adminisztrációt vivő értelmiség, a központhoz szerveződő oktatási, egészségügyi, szolgáltatási, kulturális, gazdasági stb tevékenységek intézményi szerveződésének fontosságát, súlyát. Ugyanez a helyzet az országos központként szolgáló fővárossal.

A fővárosi önkormányzatban az országos kamara, frakció, szekció, képviselői csoport stb képviseleti megoldás nem a parlamentet söntölné, helyettesítené bizonyos kérdésekben, hanem a városi önkormányzat működését tenné funkcionálissá, szerepéhez illeszkedővé – az adminisztrációs központot jelentő funkciók ellátására alkalmasabbá.

Nem feladata például a parlamentnek a fővárosi költségvetésbe beleszólni. A gyakorlat azonban pótmegoldásként az, hogy számos funkció fenntarthatósága országos költségvetési támogatással oldódik meg. Ennél talán rutinszerűbb lenne ha a fővárosi önkormányzatban nemcsak a fővárosi kerületek képviselete jelenne meg, hanem valamiképpen legalább a megyéké, megyei központoké, megyei jogú városoké, sőt esetleg valamilyen formában az országos intézményeké is.

Mintha olvastam volna, hogy Tarlós István is elgondolkodott volna az ötleten. Az események más irányt vettek. Most merült fel bennem ismét, hogy valamiképpen csak nem lenne rossz, ha az országos képviselet megjelenne a fővárosi önkormányzatban, esetleg elhatárolt illetékességgel. Mert ha nem is volna reális arra hivatkozni, hogy kihalófélben levő falvak „átengedték” a fővárosi státuszt Budapestnek, de arról igencsak reális elgondolkodni, hogy az adminisztrációs centrum szívóhatása jövedelmeket, egzisztenciákat, fejlesztési eszközöket, alkupozíciókat, sőt gondolatokat milyen nagymértékben vont el a félre eső helyektől.

Ugyanakkor az ország lakhatósága, élhetősége nem zsugorodhat a fővárosra és közvetlen környezetére. Tehát reális kérdés, hogy a 2007-es levélben „túszhelyzetnek” nevezett állapot miként korrigálható józan szervezési eszközökkel.

FÁ

2020 04 22