vissza a főoldalra *     

From: Fáy Árpád [mailto:arpad.fay@gmail.com]  - Sent: Sunday, October 26, 2014 2:27 AM - To: 'devizahitel@googlegroups.com' - Subject: RE: Devizahitel - meghívó - visszatérve az elhangzottakra

 A mai rendezvényen felmerült kérdés úgy képzelem, hogy alapvető mind a devizahiteles történet mind tágabban az alkotmányosságról alkotott fogalmak szempontjából.

Mivel évek óta hajtogatom, hogy a devizahiteles visszaélés gyökere a vismajor jogintézmény kifordítására alapszik, és hogy szinte minden gazdasági ágban ugyanez a probléma állandó jelenség, és mert ma is egy egyébként jószándékú ügyvéd jelezte, hogy szerinte az égvilágon semmi köze nincsen a devizás szerződések oklistájának a vismajor jogintézményéhez, és mert szerintem ha fogalmunk sincsen egy problémáról, akkor nehezen birkózunk meg vele (nincsen jó szele annak a hajósnak, aki nem tudja merre menjen elven), ezért igyekeztem tőlem telhetően tételesen, hivatkozásokkal ellátva, a bőség árán egyértelműségre törekedve vázolni, indokolni vélekedésemet – Fáy Árpád


Kivonat: …. alapvető kérdés a normál banki ügymenet helyreállítása szempontjából

·                    az oklisták vismajor okokat tartalmazó voltának elsimerése (szemben azzal, hogy a bank tegye bele még a számszerűsítéseket is az általa elorzott oklistába?! – ami őrület)

·                    az oklisták tételeinek túlnyomó többségében helyre tevése, ügyfél oldalra vissza rakása (nem beszélve a bank oldali költségtényezők minden indok nélküli vismajor listába tételéről, például takarítási költségek változása),

·                    az ügyfél oldali vismajor „oklisták” okainak bekövetkezése esetére az ügyfél öngondoskodása és a bank szakmailag elengedhetetlen figyelmessége jegyében a megfelelő biztosítások intézményesítése, a hitelügyletek vagy kölcsönügyletek elhagyhatatlan kellékeiként

·                    a bank oldali vismajor okokra legalább a betétbiztosításokhoz hasonló megoldásokkal az ügyfelek védelme, a társadalom és a társbankok védelme, valamint a banki szakértelemmel mind a banknak önmagának mind az bank ügyfeleinek a védelme a megfelelős szakmai protokollok szerint

·                    a banki szakmai protokollok sérelme az ügyfél oldaláról vismajornak kell minősüljön, amiért a bank (és a bankfelügyelet) felelősséggel kell tartozzon, amit az ügyfélre nem háríthat át

o        már csak a banki szolgáltatások funkció azonos teljesülése és társadalmi felelőssége miatt sem,

o        a társadalom gazdasági működésének érdekében sem,

o        valamint azért nem háríthatja át a bank az ügyfelére a banki szakmai protokollok tudatos vagy mulasztásos banki megsértését, mert a fogyasztó a végső alanya, szubjektuma a gazdasági és pénzügyi rendszernek, tehát a pénzhasználati eszközök és a pénzhasználat nem fordulhat ellene, nem számolhatja fel a jogosult „végső alany” létét (nem számolhatja fel a pénzhasználatnak, a pénzrendszernek értelmet adó szubjektumok, alanyok létét a végső alanyoknak való szolgáltatás által létjogosultságot elnyerő szolgáltató).

 

Bővebben indokolva: a mai, 2014 10 26-i előadáson

olyasmi hangzott el, hogy a vismajorban a felek kölcsönösen kell hivatkozzanak az elháríthatatlan akadályra és hogy ehhez a kúria döntése alapján nincsen köze az oklistának[1]…. (nem szó szerint, de úgy vélem lényegében)

Nem ismertem azt a szempontot, hogy a vismajor vonatkozhat mindkét félre illetve csak az egyikre – mert eddig arra figyeltem, amikor az egyik fél hivatkozhatott a vismajorra. Otthon interneten beütöttem a vismajor keresőszót, és általában az elháríthatatlan akadály volt a fő szempont. Márpedig az ügyfélnek a munkanélküliség, a zálogjavak piaci ármozgása sokkal inkább befolyásolhatatlan mint például a banki kartell számára. Tehát úgy tűnik számomra, hogy mégiscsak megfordított vismajor a banki oklisták jelenlegi gyakorlata – függetlenül attól, hogy a változtatás mértékét tartalmazzák-e vagy sem.

Sőt. A jelenlegi bírói gyakorlat, iránymutatás lehet hogy csak a változtatás mértékére irányul, tehát hogy egy bírósági taktikában erre érdemes hivatkozni. Nem én vagyok ott lent a tárgyalótermi porondon (bár az ügyben érintett vagyok). Hanem ha arról beszélünk, hogy a magyar gazdaság egyik visszatartója a jelenlegi banki állapotok, az érdemi banki szolgáltatások hiánya, aminek egyik legnyilvánvalóbb képtelensége a bankok által visszájára fordított vismajor pusztítása, akkor bizony a kulcskérdés a vismajor jogintézmény kijátszásának felismerése – FÜGGETLENÜL a bírói gyakorlattól és iránymutatástól. A logikai tartalmat ugyanis nem a bírói irányelvek határozzák meg, sem a pártpolitikai törekvések, az valami más dolog, amire az európai kultúrkörben legalábbis a görög filozófusok óta (azaz kb két és fél évezrede) felfigyeltek. A logikai képtelenség ugyanis az egyik semmisségi ok. Elvileg. Mert jogkövetkezménye hogyan lehetne logikai képtelenségnek? Nem? Legalábbis laikus szóval fogalmazva, de a logikai evidenciáktól el nem szakadva.

Azonban tegyük fel a kérdést: tévedhetek? Mármint én? Feltétlenül. És az internetes szócikkek perdöntőek legalább egy elméleti vitában? Semmiképpen sem. – Azért nézzünk meg néhány szócikket:


http://idegen-szavak.hu/vis_maior

vis maior

előre nem látott kényszerítő körülmény, elháríthatatlan akadály, ami meggátol valamely kötelezettség elvégzésében

Eredete: latin


http://tudtad.blog.hu/2010/07/07/vis_maior_vezessuk_be_mi_is

Vis maior - vezessük be mi is

Szerző: daniferi - 2010.07.07. 06:14

Mi is az a vis maior (vagy vis major)? Jelentése 'nagyobb erő', azaz valami előre nem látott körülmény meggátol egy kötelezettség teljesítésében és az ember kevés ahhoz, hogy elhárítsa ezt a körülményt vagy annak következményeit. Ez egy varázsige, amit Harry Potter is megirigyelhetne, hiszen nagyon hatásos a szolgáltatók körében.

Ezzel a kifejezéssel nap mint nap találkozhatunk, erre hivatkoznak a biztosítók, amikor nem akarnak fizetni, a vasút is ezt válaszolja, amikor késik a vonat és szeretnénk visszakapni a jegy árának egy részét. Jobban megvizsgálva ezt, olyan, mint amikor a nyuszika felveszi a sapkát vagy nem.

Nézzük a biztosításokat. Azért kötjük őket, hogy ha baj van, megtérüljön a kárunk. Na de ki számít arra, hogy történik valami. Beszakad a tető? Eltörik a vízvezeték és elázunk? A szomszéd elaszik cigivel a kezében és mi is leégünk? Úgy nézem, ezek is vis maior kategória, mert előre nem láttuk, meg se tudtuk akadályozni. Akkor mire is jó a biztosítás? Épp ezért nevetséges, hogy az árvíz után erre hivatkoznak, hiszen az előbbiekre fizetnek, a sok eső és az utána jövő ár is hasonlóan előre nem látható.

A MÁV esetében szintén vicces az értelmezés. - "Elnézést, késett az IC, a pótjegyet szeretném visszaváltani" - "Menj haza, ez vis maior." Pedig akárhogy nézzük, nem találunk olyat, amire ráfoghatnánk. Öngyilkos lett valaki? Hát ezt előre látni, hogy néha csinálnak ilyet, igazán megoldhatnák, hogy teljesen elkerítik a vasútat. Árvíz miatt gyenge a töltés és lassan kell haladni? Minden évben ez van, meg is lehet erősíteni jó előre. Befagytak a váltók? S a fűtés karbantartása? Trehányak vagytok, de vis maior?

Mindig csak azt látjuk, hogy a szolgáltatók erre hivatkozva nem teljesítik a dolgukat, így javaslom, vezessük be mi is ezt.

A válság is egy vis maior. Bezár a gyár, ahol a munkahelyünk volt, nem vártuk előre, s hiába is dolgoztunk Sztahanovot megszégyenítő módon, nem befolyásolhatjuk ezt. Így hát üljünk fel a vonatra és hivatkozzunk mi is vis maiorra. Később akár bevezethetjük a bankok és a közüzemi szolgáltatók irányába is, hiszen mi fizetnénk, csak hát az a fránya vis maior.

--<<Ez a szerző szerintem fején találta a szöget. Ugyanis a jelenség általános. A bankokon kívül ezzel élnek vissza a biztosítók, nagy szolgáltatók, általában az erőfölény birtokában lévők. Azaz a gazdasági önkény, visszaélés egyik általános sémájává vált az erőtlen ügyfél, fogyasztó hátrányára értelmezni a vismajort, aminek előfeltétele, hogy a vismajor gazdasági tartalmát ne akarjuk megérteni. Tehát nem az erőfölényben lévő kényelmét kell szolgálja hétköznapi esetekben a vismajor, hanem a változás által lehetetlen helyzetbe került fél létérdekét. Érdekes példa, hogy a Kossuth bankók kivonása a forgalomból másfél évszázada igazán nagy vismajor volt az egész országnak. A pénzintézeteknek is. De nekik kevésbé. A legnagyobb kárt a Kossuth bankókban kismegtakarítókat érte. Az első pesti hazai takarékpénztár történetesen ezt a vismajort magára vállalta, és nem hárította át a kismegtakarítókra, nem is kísérletezett vele. Egyébként ezért is vált a legnépszerűbb pénzintézetté. Ma viszont a jogérzékünk annyira tompa, hogy a károsultak és érdekvédőik sem merik átgondolni, a jogrendszer alapintézményeinek micsoda kifordítása zajlik – többek közt de nem kizárólag a devizahiteles oklistákban. Ahol másodlagos ügy a kifordítás pofátlanságának számszerű mértéke. Mert a számszerűsítésben mindig az első a számszerűsítés keretéül számító logika. Ha a logikai séma nem felel meg, akkor teljesen mindegy, hogy miféle számokkal végzünk felesleges, értelmetlen műveleteket. Az oklistákat beszámozni, és ezt számonkérni lehet pertaktikai furfang, de alapvetően a teljes éretlenséget mutatja a jogrendszer használatára, működtetésére a logikai alapok ellenére vagy attól eltekintve a számozásban keresni „az igazság kulcsát”. Nem bújtunk ki a szovjet megszállási diktatúra köpenyéből. Ahol érdekvédő jogászok sértésnek veszik a józan észre, jogérzékre, a logikai evidenciákra való hivatkozást (egyébként tiszteletre méltó kármentő igyekezetükben) – szemben az érdekrontó jogászok parttalan és lelketlen, de logikailag éppenséggel felkészültebb cinizmusával. Amint szóba is került, azért kapaszkodunk már-már irracionálisan az uniós jog egynémely tételébe, mert ezzel a saját logikai alapjainkkal való szembesülést kívánjuk elkerülni. Lehet hogy nemzedékváltás az útja a változásnak. De ki fogja ezt kezdeményezni? Van az uniónak olyan rendelkezése, hogy legyünk észnél? Amikor is van az uniónak olyan rendelkezése, hogy a józan ész és közgazdasági evidenciák, emberjogi tételek és ENSZ egyezmény ellenére a földet, a természeti környezetet, azaz az emberi lét természeti feltételeit minden áttét nélkül közvetlenül tőkejószágnak tekinti – kötelezően? Legyünk már óvatosak. Meg kell tanulni persze az uniós leckét is, de tudnunk kell az uniós hivatkozások végső formája a szomszédunkban éppenséggel olyan kegyetlen, amire talán az uniós vezetők sem mertek volna gondolni évekkel ezelőtt. természetesen nem kívánom a kezdeményezést átpolitizálni, hanem sokkal inkább a politikával szemben bizonyos politikán kívül álló evidenciákra való figyelmet ajánlani. Nem egyedüli módszerként, hanem egy tartalékként legalább.

Azaz tessék átgondolni, egyszerű kis vázlatpontokban: mi szól az oklisták vismajor kifordító jellege mellett és mi ellene? A számszerűsítési hivatkozást (műszaki szóval söntölést vagy talán rövidzárat igyekeztem körbejárni. Mi van még? Mert a tét indokolja a töprengést. A devizahitelesek egyéni gazdasági ágyútöltelék sorsa, a magyar bankügyek jövőjének kérdése, a magyar gazdaság elvi felívelési lehetőségének kérdése. Unión belül vagy kívül. Igazából itt az unió másodlagos szempont. Az elsődleges a magunk életképessége, már akár csak fogalmi képességeinket tekintve is. Van róla fogalmunk vagy képtelenek vagyunk az önálló fogalom alkotásra, rendezésre? - >>--


http://www.mkik.hu/hu/kulpiaci-tevekenyseg/vis-major-igazolas-kiallitasa-9372

Vis-major igazolás kiállítása

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara hagyományosan látja el a vis maior hivatkozások érvényesítésének igazolására irányuló tevékenységét. Annak igazolása, hogy a szerződés teljesítését akadályozó körülményre, eseményre (vis maior okra) való hivatkozás megfelelően megtörtént, az általános nemzetközi kereskedelmi gyakorlatban is a gazdasági kamarák ügykörébe tartozik. A gazdasági kamarák ennek megfelelően a vis maior fogalmából következő körülhatárolt feltételek alapján vis maior-nak minősülő nyomatékos teljesítési akadályok felmerülésekor vis maior igazolást adnak ki az erre hivatkozó fél jogérvényesítésének, bizonyításának alátámasztására. Bővebben.

A vis major igazolás kiállítása személyes ügyintézés útján történik az MKIK-nál. A gyorsabb ügyintézés érdekében lehetőség van a kérelmek előzetesen történő online benyújtására.

--<<Amint látjuk, a vismajor helyzet eldöntésének kérdése is mindennapi, praktikus dolog. Az élet rég kimunkálta. Például a kereskedelmi és iparkamara, egy köztestület, azaz állami jogszabályokkal definiált, ellenőrzött egyesület öntevékenyen adhat igazolást a rendkívüli, az érintett fél által elháríthatatlan, a teljesítést akadályozó külső körülményeinek beálltásról. Ha kiútról beszélünk az azonnali elsősegélyen, kárenyhítésen kívül, akkor az ügyfél oldali oklista vissza követelésén kívül meg javaslatot kell fogalmazni arról, hogy miféle helyzetben milyen intézmény adhasson igazolást a banki ügyfélnek, hogy ő a bankkal szemben egyoldalúan, a bank hátrányára szerződés módosítást kezdeményezhessen. A számszerűsítés kérdése csak ezen alapvető logikai koordináták felállítása után kerülhetnek szóba esetenként. Negyed századdal a szovjet megszállási diktatúra után ideje lenne ilyen békeidőkre emlékeztető, a polgári társadalom funkciószerű működéséhez elengedhetetlen szemlélet váltásra. Tehát például a vismajor jogi intézményének megértésére és funkciója szerinti üzembe helyezésére, alkalmazására, meghivatkozására.

Más szóval a devizakárosultak érdekvédőinek el kellene jutniuk oda, hogy az ügyfél oldali, bankokkal szembeni vismajor intézményét felvethessék, érveljenek mellette (amint felemás módon történt a magáncsőd intézményének gondolatával is) és szóvá tegyék annak hiányát, hogy nincsen aki a bankok által kötelezően elfogadandó ügyfél oldali vismajor igazolásokat kiadhatná. Ki kell mászni a szovjet diktatúra reflexeinkben itt rekedt, kényelmetlen és célszerűtlen sémáiból. - >>--


http://www.ugyvedvilag.hu/rovatok/jogszabalyfigyelo/atirja-a-karfelelosseget-az-uj-ptk

--<<Ez az idézet pedig az új ptk kapcsán még tovább élezi, még fontosabbá teszi az oklista kiforgatott vismajorként való értelmezését. - >>--

Átírja a kárfelelősséget az új Ptk.

·                     dr. Pajor Dávid

·                     2014.03.13. 10:07

Cimkék: új Ptk., szerződés, kártérítés, kárfelelősség, szerződésszegés

Újradefiniálja a kár fogalmát az új Ptk., ezzel az egész kártérítési jog alapeleme is megváltozik. A kár megítélésének nézőpontját meg kell változtatni és az eddigi beidegződésektől elvonatkoztatva kell a kérdés megválaszolásához közelíteni: van-e kár?

Az új Polgári törvénykönyvben (Ptk.) a kár fogalmával kapcsolatos újítás, hogy a definícióból a jogalkotó kivette a jogszabályba ütközést. Ezzel tehát már nem elengedhetetlen fogalmi elem többé a kártérítés jogosságának megítéléséhez, hogy a károkozó cselekménye (vagy annak hiánya) bármilyen szabályba ütközik-e; hanem elegendő annak bizonyítása, hogy az adott magatartásból a károsultnak kára származott.

A szerződéses viszonyokban ez úgy jelenik meg, hogy az új Ptk. 6:137. § kimondja: bármely szerződésszerű teljesítés elmaradása a szerződéses kötelezettség megszegését jelenti. Ezáltal nem csak a tevőleges magatartás, hanem a mulasztás is szerződésszegést jelent, ha a szerződésszerű teljesítés elmarad; és mivel további követelményt nem határoz meg a jogszabály a szerződésszegés megállapításához, így kimentés nem lehetséges a szerződésszegéssel kapcsolatban.

A 6:142. § szerint: „Aki a szerződés megszegésével a másik félnek kárt okoz, köteles azt megtéríteni.” Tehát a kontraktusban vállalt kötelezettség megsértése, amely hátrányt okoz a szerződő félnek, önmagában megalapozza a kártérítésre való jogosultságot. Ezzel az új Ptk. különválasztja a kártérítési felelősséget a vétkesség elvétől, megszigorítva egyben a szerződésszegő kimentési lehetőségeit. A kimentési lehetőség a károkozónak az ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülményekre korlátozottan áll fenn arra az esetre, ha tőle nem volt elvárható a körülmény elkerülése, vagy a kár elhárítása.

Mit is jelentenek ezek az újonnan megjelenő fogalmi körök?

Ellenőrzési körön kívül eső: amire a fél nem képes hatást gyakorolni. Elsődlegesen a vis maior, politikai, társadalmi események, állami intézkedések, jogszabályváltozások, radikális piaci változások. Ellenben nem tartozik ebbe a körbe a szerződésszegő félnek a saját üzemi működése, illetve az abban keletkező zavarok, beszerzési nehézségek.

A szerződéskötés időpontjában előre nem látható: minden olyan körülmény, ami a szerződéskötéskor nem állt fenn, illetve nem tudott róla. Tehát, ha tudta, hogy a kontraktus teljesítését akadályozó/ellehetetlenítő jogszabály elfogadása van tervben; sztrájk van készülőben, abban az esetben nem mentesülhet a kártérítési felelősség alól.

Körülmény elkerülése, kár elhárítása: a feltételt ebben az esetben a szerződésszegés időpontjára vonatkoztatva kell vizsgálni, hogy akkor volt-e lehetősége és az az elvárhatóság körébe esett-e, hogy a szerződésszegést elkerülje, illetve az ezzel okozott kárt elhárítsa. Például rendkívüli hóesés esetén el tudta volna-e juttatni az árut más módon és ez mekkora plusz terhet jelentett volna neki, elvárható volt-e az erőfeszítés.

A cégeknek át kell állniuk a szerződésszegés új értelmezésére is

Fontos, hogy az új Ptk. elkülöníti a visszterhes és az ingyenes szerződésekre vonatkozó kárfelelősségi szabályokat. Ingyenes szerződésnél kizárólag akkor felel a szerződésszegő fél, ha a másik fél bizonyítja, hogy a kárt szándékos szerződésszegéssel vagy a szolgáltatás lényeges tulajdonságának eltitkolásával okozták.

Az új Ptk. a kártérítés korlátjaként állítja az előreláthatóság korlátját. Ennek a lényege abban áll, hogy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyensúlyát fenntartsa a szerződés kockázatával, amit a felek a szerződéskötéskor ismerhettek, és amely körülmények a szerződéses akaratot létrehozták. Ezzel a jogalkotó korlátot akar állítani az okozatossági alapon előterjesztett kártérítési igényeknek; azaz a károkozó nem felel azokért a károkért, amelyeknek a kockázatát nem láthatta előre a szerződés megkötésekor és így abba bele sem építhette. Példának okáért, nem felel a gyártó azért a kárért, ami azzal kapcsolatosan merült fel, hogy a leszállítani vállalt gép átadásának késedelme miatt a megrendelő elesett egy olyan üzlettől, mely a megrendeléshez adott paraméterekben nem volt benne. Főleg, ha az adott munkára a megrendelés után pályázott; ugyanis a gyártó nem ismerhette, hogy szerződésszegése milyen kárt okoz, így annak elhárításához szükséges erőfeszítés elvárhatóságának mértékét sem tudta megfelelően meghatározni.

A kártérítés mértékével kapcsolatosan ugyanis a 6:143. § (2) bekezdése kimondja, hogy a vagyoni károk és az elmaradt vagyoni előnnyel kapcsolatos károk annyiban térítendőek, amennyiben a szerződésszegő a szerződés megkötésének időpontjában (!) előre láthatta a szerződésszegés lehetséges körülményeit. Ezzel az volt a cél, hogy a kártérítési igényeket ésszerű keretek között tartsák, így következménykárok, illetve elmaradt haszon címén ne lehessen irreális mértékű igényeket támasztani. Arra vonatkozóan pedig, hogy a szerződésszegő fél a kárkövetkezményeket mennyiben láthatta előre, illetve mennyiben kellett volna előre látnia, a bizonyítás a károsultat terheli. --<<? - >>--

Persze a szándékos szerződésszegés esetén a jogosult teljes kárát köteles a szerződésszegő megtéríteni, figyelem nélkül az előreláthatóságra, hiszen itt már deliktuális károkozásról van szó. --<<mi minden forog kockán a valóságban az új ptk-t alapul véve?! Mennyire vonatkozhat ez a devizaszerződésekre, és ami ezután következik? - >>--

További figyelemre méltó új szabály, hogy ha a károkozó szerződő fél mással egyetemlegesen tartozott a szerződéses kötelezettséget teljesíteni, a bizonyítási kötelezettség megfordul: a mentesülni akaró károkozónak kell azt bizonyítania, hogy nem az ő cselekménye vagy annak elmaradása okozta a kárt. Ha ennek bizonyítása egyik egyetemlegesen kötelezett félnek sem sikerül, a felmerült károk megtérítéséért egyetemlegesen felelnek. --<<tehát pld a banki kartell egésze?! - >>--

A szerző ügyvéd


http://www.civilkontroll.com/a-vis-maior/ 

--<<ez az írás volt a legmeglepőbb ma esti tájékozódásomban - >>--

A vis maior

LEHETETLENÜLÉSTÍPUSOK A SZERZŐDÉSES VISZONYOKBAN

"A Ptk. 312. §-ának (1) bekezdése szabályozza a teljesítés lehetetlenné válását. Eszerint, ha a teljesítés olyan okból válik lehetetlenné, amelyért egyik fél sem felelős, a szerződés megszűnik. A teljesítés lehetetlenné válásáról tudomást szerző fél haladéktalanul köteles erről a másik felet értesíteni.  --<<de nem a másik félre hárítani a kárfelelősséget - >>-- Az értesítés elmulasztásából eredő kárért a mulasztó felelős.

A Ptk. 312. §-ának (2)-(3) bekezdése kimondja, hogy amennyiben a teljesítés olyan okból vált lehetetlenné, amelyért a kötelezett felelős, a jogosult a teljesítés elmaradása miatt kártérítést követelhet, ha pedig a teljesítés olyan okból vált lehetetlenné, amelyért a jogosult felelős, a kötelezett szabadul a tartozása alól, és követelheti kárának megtérítését.

Ha a szerződésszegés oldaláról közelítjük meg a lehetetlenülést, akkor ez azt jelenti, hogy a teljesítés utólag és végleg válik lehetetlenné, de nincs késedelem, illetőleg annak jogkövetkezményeit nem lehet alkalmazni. A magyar bírói gyakorlat elismeri a jogi, fizikai, érdekbeli és a gazdasági lehetetlenülést.

Jogi lehetetlenülés

Jogi lehetetlenülésről beszélünk, ha például a szolgáltatásnak utólag jogi akadálya keletkezik időközbeni jogszabályváltozás (pl. exporttilalom) miatt vagy hatósági hozzájárulás elmaradása következtében. Ez utóbbival kapcsolatban mondta ki a Legfelsőbb Bíróság egy konkrét eset kapcsán, hogy ha a hatóság által a szerződés megkötése után tett intézkedés következtében a szerződést az eredeti feltételekkel már nem lehet megvalósítani, és a felek a szerződést megfelelően nem módosítják, a szerződés teljesítése olyan okból válik lehetetlenné, amelyért egyik fél sem felelős, s ezért a szerződés megszűnik.

 --<<ha itt az érdekvédők attól félnek, hogy akkor az „eredeti állapot vissza állítása” következik mint az ügyfél számára újabb megterhelő állapot, akkor válik igazán fontossá az a kérdés, hogy tulajdonképpen mit is jelent a kölcsön. Miféle pénzt ki kinek adott kölcsön, és abból kinek miféle terhe, előnye, kára, kötelezettsége származik. Tehát hogy „pénzteremtés” helyett pénzhasználati, azaz pénzbeni elszámolásra való jogról kell beszélni és a pénzről mint elszámolási eszközről, módszerről beszéljünk a lényegére tapintva és véletlenül sem „árupénzről” (ami a hitelpénz világában kész vicc, komolytalankodás, logikai üresség). Tehát akkor válik fontossá, hogy a kölcsön tulajdonképpen nem a betétesek tulajdonának továbbítása a hitel felvevő felé, hanem a hitelfelvevő vállalásának elszámolása, a hitelfelvevő vállalásának „vissza igazolása” (a bank mint erre felhatalmazott intézmény révén – a társadalom jóvá hagyásával, a társadalom nevében, képviseletében).

Tehát ha felmerült a gebines végrehajtás „államosításának”, azaz társadalmi, törvényességi kontrolljának az igénye, akkor a hitelek világában is logikusan felmerül a hitel megadásának kimenekítése a mai „magánbanki-gebines körülményekből” és társadalmi, állami kontroll alá helyezése.

…. abban az esetben, ha felmerül a félelem a vismajor fogyasztóra is hátrányos következményeitől. Azonban a félelem alaptalan, mert a „fogyasztói” ügyfelek a banknak mint szakszolgáltatónak (tehát a banki szakmaiság banküzemtanilag laikus ügyfeleinek) a felelőssége nem nagyon állapítható meg például a visszájára fordított vismajor dolgában. Ezt a problémát ugyanis a bíróságok rendszere együttesen képtelen volt eddig kezelni, mi várható el akkor az ügyfelektől? A bankok viszont minden eszközzel és jogosítvánnyal rendelkeztek, hogy saját mivoltukat, kötelességeiket, szakmaiságukat azonosítani, értelmezni tudják – és annak alapján megfelelően, elvárhatóan működjenek. - >>--

Érdekbeli lehetetlenülés

A szolgáltatás és így a teljesítés lehetetlenüléséhez vezet az is, ha azt az élet józan felfogása szerint a tisztesség és a méltányosság elvének figyelembevételével nem lehet elvárni. A jóhiszemű  joggyakorlás és kötelezettségteljesítés elvéből következik, hogy az adós csak addig a határig köteles a teljesítés céljából erőfeszítéseket tenni, ameddig ezt tőle a méltányosság szerint el lehet várni.  --<<? - >>--

Ilyenkor beszélhetünk a kötelem túlnehezültségéről. A lehetetlenülésnek tehát mindig csak az eredetileg lehetséges szolgáltatásra nézve és utólag kell beállnia, hiszen ha már eredetileg lehetetlen szolgáltatásra irányult a felek szerződési akarata, akkor a szerződés semmisség miatt érvénytelen.

A Legfelsőbb Bíróság egy konkrét esetben meghozott döntésében a fentiekre tekintettel mondta ki, hogy lehetetlenülés folytán megállapítható a szerződés megszűnése, ha a szerződéskötés után beállott körülmények miatt csak előre nem látott olyan rendkívüli nehézségek vagy aránytalan áldozat árán lehetne teljesíteni, amelyet a kötelezettől nem lehet elvárni.

Gazdasági lehetetlenülés

"Ha kétoldalú szerződés esetében a szerződés megkötése után az általános gazdasági viszonyokban a szokásos szerződési kockázatot tetemesen meghaladó olyan mélyreható változás állott be, amellyel a felek okszerűen előre nem vethettek számot, s amelynek következtében a szolgáltatásnak és az ellenszolgáltatásnak a felek részéről szem előtt tartott gazdasági egyensúlya felborult, vagy a szerződés alapjául szolgáló másnemű feltételezés meghiúsult úgy, hogy az egyik fél a jóhiszeműséggel és a méltányossággal ellentétben nem várt aránytalan nyereségre tenne szert, a másik fél pedig ugyanilyen veszteséget szenvedne: a bíróság a felek kölcsönös kötelezettségeit a méltányosságnak megfelelően módosíthatja, vagy az egyik felet – esetleg a kár méltányos megosztásával is – elállásra jogosíthatja fel."

 

A gazdasági lehetetlenülés említett klauzulája az I. világháború alatt fejlődött ki bírói gyakorlatunkban, amikor a termelés zavarai, a pénz jelentős romlásának ellensúlyozására a bíróság úgy segített az adósokon, hogy az áruszolgáltatást gazdaságilag lehetetlennek minősítette, az áruszolgáltatásra kötelezett felet a szolgáltatás alól felmentette, vagy a szerződés tartalmát módosította.

Mindez a mai magyar polgári jogban talán csak a Ptk. 241. §-ával rokonítható ("…a bíróság módosíthatja a szerződést, ha a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötést követően beállott körülmény folytán a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti."), de ez alapján teljesen elképzelhetetlen az elállásra való feljogosítás vagy esetleg a kármegosztás méltányossági alkalmazása.  --<<ennek az „elképzelhetetlenségnek” itt mi az értelme? - >>--

Elháríthatatlanság elméletben és gyakorlatban

1. Elháríthatatlanság: mértéke az egyes emberhez viszonyítva az az elvárható gondosság, amelyet tanúsítva a jogviszony alanya mentesülhet a felelősség alól az elháríthatatlan esemény bekövetkezésekor, hiszen ami ellen elvárható gondossággal védekezni lehet, az semmiképpen sem minősülhet vis maiornak.

2. Meghatározó tényezője a vis maiornak az előre nem láthatóság, hiszen amire számítani lehet, az ellen a védekezés is lényegesen könnyebb. Természetesen ez nem a vis maior jellegű erő elhárítására való felkészültséget jelenti, hanem csupán azt, hogy pl. egy szerződésben vállalt szolgáltatás tárgyát – annak érdekében, hogy kikerülje "az elpusztulást" – a vis maior jellegű erő hatóköréből elhelyezzük.

3. Vitathatatlanul idetartozik a fel nem róhatóság is, mert megeshet, hogy az elháríthatatlan külső erőkhöz vezető okfolyamatot a kötelezett indította el vagy befolyásolta, illetve akár segítette is ezt az erőt behatásában.

Elháríthatatlanság

A joggyakorlat szerint egyébként az elháríthatatlanság akkor állapítható meg, ha a technika adott fejlettségi szintjére és a gazdaság teherbíró képességére is figyelemmel objektíve nem áll fenn a védekezés lehetősége."

--<<szinte zavarban vagyok, egyre kevésbé értem, hogy miért nem igazolták vissza éveken keresztül devizás jogvédők, hogy amit a vismajorról és oklistáról mondok (kissé akadozva), az egyszerűen EVIDENCIA. Nem csak logikailag, elvileg, hanem a napi gyakorlat szerint is. Legfeljebb az erőfölénnyel visszaélő gazdasági önkény igyekszik róla tudomást nem venni. - >>--


Összefoglalásként, tanulságként,

internetes hivatkozás, idézet nélkül jelzem, hogy a vismajor helyzetek kezelésének egyik módja, határesete a mindenféle biztosítás eszköze. Tehát előre nem látható, elháríthatatlan, a biztosítottnak fel nem róható helyzetek miatt bekövetkező károkat fizeti a biztosító.

Időjárás okozta károkat például. Valamint károkozó személy által okozott károkat, autó felelősség biztosítás. Valamint a foglalkozási felelősség biztosítások ….

De ismertek a banki, pénzügyi műveleteket kísérő biztosítások egészen bő készletben.

Tehát az oklistától a biztosításig

„Normál esetben”, amikor a bank, a banki felügyelet, az állam normálisan, funkció azonosan működik - ha mégis sor kerül a deviza hitelekre valamilyen pénzpolitikai céllal, akkor azt körültekintően kellett volna feltételekkel ellátni, például ilyen-olyan biztosításokkal. Az ügyfél oldali vismajor listát az ügyfeleknek meghagyva.

Ehelyett a devizahiteles banki kartell tagjai a kölcsönügyletről lehámozták az eredetileg hozzá tett (!) árfolyambiztosítást (lásd pld OTP-t 2005-ben!), ami az ügyfél oldali vismajor esetet a bank helyett tudta volna „kezelni”, tompítani.

Továbbá elvették az ügyféltől a vismajor oklistát és a banki érdekű, önkényes szerződés módosítás hivatkozási alapjává tették. Tehát elvették az ügyféltől a vismajor esetek kötelező felelősségbiztosítását (például a hitelcsomaggal kínált árfolyambiztosítás kivétele a hitel ajánlatból), valamint még a vismajor hivatkozás lehetőségét is elvették tőle az ügyfél oldali oklista elvételével, sőt az oklista banki oldalra áttevésével a vismajor esetben nehéz helyzetbe került fogyasztóra a végrehajtókat engedték rá mint valami sáskahadat (az ügyfél oldali vismajor hivatkozás és az ügyfél helyzetét vismajor esetén is elviselhetővé tevő biztosítások helyett).

Így állt elő az a helyzet, amelyben a banki céllá a banki szolgáltatások nyújtása helyett az ügyfél jelzálog javainak elorzása válhatott.

Tehát alapvető kérdés a normál banki ügymenet helyreállítása szempontjából

·                    az oklisták vismajor okokat tartalmazó voltának elsimerése (szemben azzal, hogy a bank tegye bele még a számszerűsítéseket is az általa elorzott oklistába?! – ami őrület)

·                    az oklisták tételeinek túlnyomó többségében helyre tevése, ügyfél oldalra vissza rakása (nem beszélve a bank oldali költségtényezők minden indok nélküli vismajor listába tételéről, például takarítási költségek változása),

·                    az ügyfél oldali vismajor „oklisták” okainak bekövetkezése esetére az ügyfél öngondoskodása és a bank szakmailag elengedhetetlen figyelmessége jegyében a megfelelő biztosítások intézményesítése, a hitelügyletek vagy kölcsönügyletek elhagyhatatlan kellékeiként

·                    a bank oldali vismajor okokra legalább a betétbiztosításokhoz hasonló megoldásokkal az ügyfelek védelme, a társadalom és a társbankok védelme, valamint a banki szakértelemmel mind a banknak önmagának mind az bank ügyfeleinek a védelme a megfelelős szakmai protokollok szerint

·                    a banki szakmai protokollok sérelme az ügyfél oldaláról vismajornak kell minősüljön, amiért a bank (és a bankfelügyelet) felelősséggel kell tartozzon, amit az ügyfélre nem háríthat át

o       már csak a banki szolgáltatások funkció azonos teljesülése és társadalmi felelőssége miatt sem,

o       a társadalom gazdasági működésének érdekében sem,

o       valamint azért nem háríthatja át a bank az ügyfelére a banki szakmai protokollok tudatos vagy mulasztásos banki megsértését, mert a fogyasztó a végső alanya, szubjektuma a gazdasági és pénzügyi rendszernek, tehát a pénzhasználati eszközök és a pénzhasználat nem fordulhat ellene, nem számolhatja fel a jogosult „végső alany” létét (nem számolhatja fel a pénzhasználatnak, a pénzrendszernek értelmet adó szubjektumok, alanyok létét a végső alanyoknak való szolgáltatás által létjogosultságot elnyerő szolgáltató).


Végül nézzünk meg egy devizahiteles „oklistát”

1. számú melléklet[2]

A Bank általi, egyoldalúan történő, az Adós számára kedvezőtlen

kamat-, díj- vagy költségmódosítás okai

a 2009. augusztus 1. előtt jelzáloglevéllel nem finanszírozott kölcsönügyletek esetében

a)     jogi, szabályozói környezet változása

-                     a bank tevékenységére, működési feltételeire vonatkozó vagy azt érintő jogszabályváltozás vagy a bankra kötelező egyéb szabályozók megváltozása,

-                     a tőkemegfelelési előírások változása

-                     a Jegybank, ill. a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete által kiadott új vagy módosított rendelkezések ajánlások

-                     a hitelező közteher- (pl. adó-) fizetési kötelezettségének változása,

-                     a kötelező tartalékolási szabályok változása,

-                     a lakáscélú állami kamattámogatások változása és/vagy megszűnése,

 

b)     pénzpiaci feltételek, a makrogazdasági környezet módosulása

-                     a tőke- és pénzpiaci kamatlábak változása

-                     a pénzpiaci forrásszerzési lehetőségek változása,

-                     az éven túli lejáratú állampapírok hozamának emelkedése,

-                     a jegybanki alapkamat, a jegybanki repo- és betéti kamatlábak változása

-                     a bankközi hitelkamatok változása,

-                     a bank forrásköltségeinek változása,

-                     a bank által nyilvánosan kibocsátott értékpapír hozamának emelkedése,

-                     az UniCredit Jelzálogbank Zrt. által kibocsátott jelzáloglevél hozamának emelkedése, illetve a kibocsátás költségeinek emelkedése

-                     az országkockázati költségek változása

-                     a likviditási költségek változása

-                     a KSH által közzétett hivatalos fogyasztói árindex változása,

-                     FXSWAP és egyéb hozamgörbék egymáshoz képesti kedvezőtlen elmozdulása,

-                     munkanélküliségi ráta emelkedése

-                     személyi költségek emelkedése

 

c)      banki működési feltételek megváltozása

-                     banki üzletpolitika versenyhelyzetnek megfelelő változása

-                     a bank általános, működési, üzemeltetési költségeinek változása

-                     az adósért vállalt kockázat tényezőinek – a bank szakmai megítélése szerinti – változása, ideértve az adós hitelképességének változását, és a biztosítékok értékében bekövetkezett csökkenést vagy növekedést is,

-                     a lakossági kölcsönök kockázatának, illetve kockázati tényezőinek változása,

-                     a bank kockázati kamatfelárának változása

-                     szolgáltatás dologi költségének változása

-                     informatikai környezet fejlesztése

-                     adatvédelmi alkalmazások változása

-                     a pénzmosással és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló jogszabály előírásainak változása

-                     a Bankkal szerződéses viszonyban álló szolgáltatók áthárított díjainak emelkedése

-                     termékhez/szolgáltatáshoz kacsolódó díjak külső szolgáltatók általi emelése

-                     versenyhelyzet alapján a szolgáltatás nyújtásával (értékesítésével/közvetítésével) összefüggő, harmadik féllel kötött szerződés alapján felmerülő költségek változása illetve harmadik fél számára megfizetett jutalékok/költségek változása

-                     szerződésben foglalt szolgáltatásokra vonatkozó kockázatok változása

-                     nemzetközi kártyaszervezetek előírásainak változása (pl. Visa, MasterCard)

-                     a Bankkal szerződéses viszonyban álló harmadik személyek által eszközölt és a jogviszonyt érintő változások és áthárított díjainak változása (pl. First Data, BTS, GBC, MultiCard stb.)

-                     postai és távközlési szolgáltató üzletszabályzatában és hirdetményében bekövetkező módosítás

-                     a bank termékeinek/szolgáltatásainak megismertetése érdekében használt kommunikációs és hirdetési felületek listaárának változása



[1] „oklista” alatt értendő a devizahiteleknél általában a banki üzletszabályzat vagy hasonló szerződési melléklet mellékletében szereplő azon okok listája, amelyre hivatkozással a bankok kinyilvánították, hogy jogukban fog állni a szerződést az ügyfelük kárára egyoldalú közléssel megváltoztatni (árfolyamot, kamatot,díjtételeket, stb).

[2] 2009-es LÜSZ (azaz banki lakossági üzletszabályzat) 1. sz melléklete. A LÜSZ a szerződés melléklete, ez tehát a melléklet melléklete.


 Vissza az oldal tetejére