A hitelpénzről mint logikai reteszelésű elszámolási eszközről meg kell állapítani,
hogy az elszámolást végző végső tulajdonos, végső fogyasztó,
a végső soron a társadalmi élet alanyaként elismerendő ember, emberi személy
és annak élő, valódi közösségeinek elvitathatatlan létjogaihoz kötötten, azt szolgálva
lehet legitim és ezt a legitimációt alapul vevő szabályozásban lehet értelmesen legális elszámolási eszköz.
Felhívom a figyelmet az oklista ellopására
(pontosítva)
Ezt a talányos talányos fogalmazást (oklista ellopása), az alábbi rövid okozati lépcsősorral próbálom meg jelezni (bővebb kifejtés több helyet igényel, és felfedezésre vár).
ˇ A hitelt illik vissza fizetni (mondják),
ˇ de még előtte tisztességes hitelhez illik jutni,
ˇ de még előtte ennek egyik akadálya, hogy valakik ellopták az oklistát
ˇ (mert az átlag szerződések betarthatósága, számonkérhetősége érdekében született
§ a rendkívüli szempontok listája,
§ amelynek alapján rendkívüli esetekben a szerződések felmondhatók
§ vagy akár egyoldalról is módosíthatók a másik kárára,
§ biztonsági szelepként éppen az átlagszerződés fegyelmezett betarthatósága, számonkérhetősége érdekében),
ˇ és ennek hiányában nincsen tisztes hitel, de tisztes banki ügylet sem (mert ahhoz tartozna az ügyfél oldali oklista is).
Az ügyfél oldali oklistába kellene tartozzon a munkanélküli ráta emelkedése, az infláció, a jelzáloggal terhelt ingatlan árak csökkenése, az ügyfelet sújtó bármilyen külső okból bekövetkező válság, vagy éppen az ügyfeleken könnyíteni kívánó állami intézkedés a gazdaság fellendítése érdekében (egyúttal a banki hitelkezelés szabályainak megfelelő átmeneti módosításával), de még a banki bűnözés veszélyének kikerülendősége is, mint a hiteles ügyfél helyzetét veszélyeztető kockázati tényező.
A bank tehát nem egy egészen független, külső tényező, hanem a társadalom gazdasági önszervezésének egyik eszköze, része, amely a többi eszközzel való együttműködés nélkül nem tudja ellátni szerepét. A bank csak mint
ˇ az elsődleges társadalmi alany ember
ˇ igényeit kielégíteni hivatott szolgáltatásokat
ˇ nyújtó szolgáltató szervezet
igényelhet magának létjogosultságot (akár valódi piaci vetélkedésben áraival és minőségével versengve, monopol pozíciótól mentesen).
Azaz tulajdonképpen a hitelpénzről mint logikai reteszelésű elszámolási eszközről meg kell állapítani, hogy az elszámolást végző végső tulajdonos, végső fogyasztó, a végső soron a társadalmi élet alanyaként elismerendő ember, emberi személy és annak élő, valódi közösségeinek elvitathatatlan létjogaihoz kötötten, azt szolgálva lehet legitim és ezt a legitimációt alapul vevő szabályozásban lehet értelmesen legális elszámolási eszköz.
üdvözlettel
Fáy Árpád