From:
Fáy Árpád [mailto:fay@tvnetwork.hu]
Sent: Wednesday, November 17, 2010 10:44 PM
To: 'Alkotmany-elokeszito eseti bizottsag'
Subject: NJSZ és NJA leveléhez - megjegyzések
Tisztelt AEB! --- Élek a felkínált lehetőséggel és észrevételeimet megküldöm Önöknek lehetőség szerint szíves figyelembe vételre - korábban közzétett más (többnyire felkért) hozzászólásokhoz fűzött közbeszúrt megjegyzések formájában. - Önálló tanulmánnyal illetve szövegszerű javaslattal nem tudok szolgálni (ilyen jellegű munkát az elmúlt 10 évben végeztünk egyesületi keretben majd tucat kiadvánnyal, de azt a hivatalos fórumok máig nem tekintik létezőnek – különben felkérték volna a résztvevőket hozzászólásra). - Jelen észrevételeimet az alkotmányossági Műhely és Fórum tevékenységére alapozom, amely interneten hozzáférhető. http://www.alkotmanyossagi-muhely.hu/ - Célom a figyelem felhívása volt bizonyos elhanyagolt összefüggésekre és lehetőségekre. - A megfogalmazásban nem törekedtem zárt, önmagában teljes igényű „tudományos” megfogalmazásra, hisz általában Önök (az Önök felkérésére tollat ragadók) sem törekedtek az alkotmányos problémák alapjainak döntés előkészítés jelleggel az elfogulatlan és elegendően körültekintő felmutatására. Csak egy-két kivétel akad, ahol a szerzők elmélyült, igényes, nagy lelkiismeretességgel fogalmazott szövegeit élvezetes olvasni. Ezen írások adnak lehetőséget árnyaltabb észrevételekre, amelyek lehetőségével szintén élni kívánok. - Remélem észrevételeimet haszonnal olvassák. - Amennyiben közzétennék levelemet, azzal egyetértenék. - Szívük és lelkiismeretük szerinti, képességeik legjavát érvényre juttató munkát kívánok. --- üdvözlettel - Fáy Árpád
Courier betűkkel és szaggatott aláhúzással közbeszúrt megjegyzéseket tettem a szöveg végéig. -FÁ>>--
--<< első megjegyzés: alább beszúrt megállapításaim, érveim egy részének indoklásául rámutathatok dr Zétényi Zsolt: Élet és alkotmány című írására (2010 Húsvét) -FÁ>>--
Dr. Salamon László
Elnök úrnak
Az Országgyűlés Alkotmányelőkészítő eseti bizottsága
Tisztelt Elnök Úr!
A Nemzeti Jogvédő Szolgálat és Nemzeti Jogvédő Alapítvány nevében megköszönöm megtisztelő felkérését, mely arra irányul, hogy tegyük meg észrevételeinket, javaslatainkat a bizottság feladata - „új Alkotmány alapvető elveire vonatkozó javaslat kidolgozása, s annak az Országgyűlés elé terjesztése [47/2010. (VI. 29.) OGY határozat] - teljesítéséhez. Az alkotmányosság kérdéskörében több szervezet hallatja hangját, jómagam a Civil Összefogás több jogász szakembert mozgósító tevékenységében is részt vettem, s adtam nekik szakvéleményt. Mivel a társadalmi szervezetek véleményének megkérése az országgyűlési pártok által megnevezett szervezeteket érinti - amit nem tartok legjobb megoldásnak, mert ez is az alkotmányozás pártközpontúságát mutatja - fontosnak tartom annak rögzítését, hogy az alkotmányozás nem lehet pártérdekek és célok eszköze, hanem az ország- és nemzetstratégia legnemesebb eszköze, majdan alapja. Ennek megfelelően az általam kifejtettek ennek jegyében születtek, semmilyen részérdekhez nincsen közük.
Azért is így van ez, mert az alkotmány nemcsak és elsősorban törvényhozókra tartozó törvény, hanem társadalmi alapnorma, amelynek fel kell ölelnie a társadalom, a nemzet, az ország alapvető erkölcsi-szellemi, politikai és jogi értékeit, híveit és normáit.
Egyetértek azokkal, akik szerint Magyarország alkotmányos viszonyai gyökeres megújításra szorulnak, s nem kiigazításra, ami akkor is igaz, ha kormányzati körökbe tartozó személyek nyilatkozatai inkább kiigazítás irányába mutatnak, összekötve ezt az 1949. évi XX. törvénnyel való szakítással.
A nekünk szóló felkérés kereteit meghaladnák olyan megállapítások, hogy egy alkotmányozási folyamat hosszabb időt, alapos társadalmi vitákat igényelne, s olyan országgyűlést, amelyet alkotmányozási céllal választanak meg (pl.: alkotmányozó vagy alkotmányhelyreállító nemzetgyűlés), s amelynek határozmányait vagy azok alapelveit népszavazás erősítené meg. Részletesebb - korántsem teljességre törekvő - nézeteimet egy éven belül két tanulmányban rögzítettem, ezeket csatolom levelemhez, melynek gondolatai ezen tanulmányokkal együtt értelmezhetők megfelelően.
II.
Levelemben szinte kizárólag azon szempontokkal foglalkozom, amelyeknek nem megfelelő figyelembevétele, mellőzése szerintem később jóvátehetetlen következményekkel járhat.
Javaslataim:
1. Az „új alkotmány" szóhasználat helyett az „alaptörvény" fogalmának visszahozatalát, visszahonosítását tartom jónak, mert az felel meg a több évszázados (inkább évezredes) magyarországi hagyománynak, a történeti alkotmány törvényekből és ( egyre kevésbé jelentős szokásokból) alakult szerves folyamatának --<< Felvetem, hogy Csekey István 1943-as könyvében a szokásjogot olyan értelemben használja, amely igen jelentős jelenkori és jövőbeli problémák kezelését teszi lehetővé. -FÁ>>-- A történeti folyamatosság vállalása nem játék a szavakkal, hanem azon követelmény teljesítése, amely minden szerves létező (ember vagy társadalom) számára létparancs: a nemzet, az ország azonos önmagával, a saját múltjával, történetével. A „múltat végképp eltörölni" önkényuralomban igen, alkotmányos, nemzeti érdekű rendszerben sohasem szokták. Az új alkotmány fogalmának van értelme az 1949. évi XX. törvénnyel szemben , de nincsen értelme a történeti alkotmánnyal szemben, mert így annak tagadását jelenti, egyszerre két alkotmánya (történeti és kartális) nem lehet egy országnak.
Magyarország történeti alkotmánya több, mint harminchárom nemzedék történeti-jogi- politikai tapasztalatát hordozza, folytatása megbecsülhetetlen hitelességet és szellemi erőt adhat az erről döntő alkotmányozó hatalomnak és a jelen magyar nemzedéknek. Kifejezi a nemzeti és állami függetlenséget, az önkényuralmi hatalomgyakorlás tilalmát, a népfelséget, a személy szabadságát és sérthetetlenségét, a jogegyenlőséget, az önkormányzatiság elvét, a jogállam és a joguralom elveivel egyenrangú Szent korona tanát.
2. A magyar alkotmányfejlődés meghatározó eleme a történeti alkotmány alapköve, Magyarország Szent Koronája, mint az állami főhatalom, a törvényesség megtestesítője. A Szent Korona az egyetlen a világon, amely egy állam hatalmát nemcsak szimbolizálja, hanem a „főhatalom benne rejlőnek tekintetik" (Timon), elválaszthatatlan a Szent Koronától, tárgy és eszme elválaszthatatlan egysége, a Szent Koronához való hűség is kizárólag hozzá kapcsolódik, amint mindezt Eckhart és Benda is megállapította.
„A JOGURALOM elvének intézményes történeti alakjai közül kiemelhetjük a magyar Szentkorona-tant, az angol joguralmi doktrínát és végül a jogállam tanát. Lényeges különbségük mellett is úgy a magyar, mint az angol doktrína a Szent Korona, illetőleg a bírói juriszdikció szupremáciáján keresztül ugyanannak az elvnek, a joguralom elvének intézményes, a történeti helyzethez alkalmazkodó érvényesítéseként jelentkezik. A magyar géniusz azért helyezi a Szent Koronát király és nép, azaz minden emberi hatalom fölé s az angol azért követeli a közönséges független bíróság szupremáciáját,. mert azt a követelményt, hogy ne emberek önkénye, hanem törvények uralkodjanak, az adott helyzetben így véli leginkább megvalósíthatni."**
**Horváth Barna :Joguralom és parancsuralom In: Jogállam. 1993. évi.l. sz. 71-78.oldal.
[Adalék: „Mi a Cseh Köztársaság állampolgárai Csehországban, Morvaországban és Sziléziában hűen a Cseh Korona Országai ősi államiságának és a csehszlovák államiságnak valamennyi jó hagyományához,..."
Mutatis mutandis :"hűen Magyarország Szent Koronájához fűződő valamennyi jó hagyományhoz"]
A Szent Koronának nemcsak tiszteletét és megbecsülését kell rögzíteni. A Szent Koronához kapcsolódik a helyes és jó hatalomról kialakított régi magyar felfogás. Lényege
- a korlátozott, osztott és ellenőrzött hatalom gyakorlás.
Werbőczi Tripartitum I. rész 3. cím: a nemzet a teljes hatalmat a szent korona joghatósága alá helyezte, következésképp a fejedelemre ruházta, de mivel a fejedelmet a nemzet választja, e két dolog (nemzet és fejedelem) annyira szorosan függ egymástól, hogy egyiket a másiktól különválasztani nem lehet. (A király nem dönthet a nemzet megkérdezése nélkül, a nemzet nem alkothat jogot a király jóváhagyása nélkül. Ezért nem tudott a magyar történelemben soha meggyökeresedni az abszolút monarchia, mert az abszolutista törekvésekre a nemzet sokszor vérbefojtott szabadságharcokkal és sikeres közjogi küzdelmekkel válaszolt. Szabadságharcaink mindenkor alkotmány helyreállító szabadságharcok voltak, melyek bukásuk ellenére is, a következő közjogi kiegyezésekkel elérték a történeti magyar alkotmány helyreállítását és elhárították az abszolutista törekvéseket. Ez alól egy kivétel van, az 1956-os szabadságharc. A béke megnyerése még várat magára!)
- a Szent Korona tagság - egyenlő alkotmányos szabadság
(1848 óta a magyar állampolgárok összessége) mellérendeltsége, mai szóhasználattal a szolidaritás, (mintegy a nemzet tagjainak testvéri közössége) mint a Szent Korona tagság megbecsülése, a közösségi érdekek és értékek védelme, ezért ezt a mellérendelés elvének is mondjuk.
Az 1995-ös, bővített és átdolgozott kiadásban megjelent Magyar Állam- és Jogtörténet egyetemi tankönyv közkeletű szóhasználatában:
„A Szent Korona tana szerint az uralkodó és a rendek együtt alkotják a szent korona testét (totum corpus Sacrae Regni Caronae), melynek a király a feje (caput Regni), s a rendek a tagok (membra Regni). A Szent Korona tanát egy ún. Szent Korona birtoktan egészítette ki --<< Az „egészítette ki” fogalmazás nem túl szerencsés, ugyanis a lényegből következik, márhogy a nemzetet, a nemzet egészét teszi megfogalmazhatóvá a szentkorona fogalma, s a nemzet tulajdonába utalt tulajdonként kezelt természeti erőforrásokhoz való közösségi viszony a nemzeti szolidaritás, együvé tartozás anyagi alapját jelentette. Nagy Lajos óta minden bizonnyal a szentkorona birtoktana volt az egyik döntő, elsődleges (nem kiegészítő) kulcsmozzanat a magyarság és a magyar alkotmányosság fennmaradásában. -FÁ>>-- , amely szerint minden földtulajdonjog gyökere Magyarországon a szent koronától ered (radix omnium possessionum). --<< tehát a nemzetből, a társadalmi közösségből -FÁ>>-- S mivel így a szent korona személyesíti meg a főhűbérúr uralmát, a szent korona lesz az örökös olyankor, amikor a családban más örökös nem marad, s a birtok visszaszáll az adományozóra. A szent korona szerzi meg a hűtlenek birtokait is." A szentkorona birtoktan az 1848-iki áprilisi törvények óta eredeti teljes értelmében nincsen hatályban, mivel megszűnt az elidegenítési tilalmat is jelentő ősiség --<< Ez az írott törvényekre vonatkozik! A szentkorona tan azonban nem törvényhozási aktus függő! Tehát egy kérdés, hogy a törvényekben mi van és egy ezzel összefüggő másik kérdés, hogy a szentkorona tantól mennyire távolodtak el. -FÁ>>-- . A tan nagyobb részét azonban máig nem hatálytalanították. --<< Mert nem is lehet szavazással, nyilatkozattal hatálytalanítani.-FÁ>>-- A nemzeti vagyon védelmét kifejező tételei történeti hivatkozásul szolgálhatnak egy korszerű, nemzeti vagyont védő törvénynek.
A Szentkorona-tan a történelmi magyar alkotmányfejlődésnek Magyarország Szent Koronája elvont fogalmában, a történelmi-közjogi (írott jogi és szokásjogi) --<< Meggyőződésem, hogy nem a szokásjogi volta miatt íratlan a magyar alkotmány máig hatóan, hanem mert íratlanul is evidens tételeket tartalmaz – hagyományozott fogalmakkal, szimbólumokkal leírtan – amelyek szellemiségének igyekeztek megfeleltetni az írott jogot, sőt a jogszokást, a jogszokási bíráskodást is annak idején. Ma is attól függ az ereje (nem a hatálya), hogy képesek vagyunk-e az aktualizálására olyan egyetértéssel, amely a természetjogi erejű evidenciákat nem sérti. -FÁ>>-- folyamatokban ill. ezek jogirodalmi feldolgozásaiban kifejeződő alapvetése, amelynek nincs normaszövegszerű meghatározása.
A Szent Koronában, mint az államhatalom alanyában egyesülnek a végérvényesen megosztott törvényhozó és végrehajtó hatalom részesei: a mindenkori király és a mindenkori politikai nemzet. A Szent Koronát a hatalom teljessége illeti, tagjainak (a király és a politikai nemzet) egyike sem törhet a Szent Korona egész hatalmára, azaz teljhatalomra. Ezért a Szent Korona a legfőbb garanciája a hatalommegosztás véglegességének, az alkotmányosság megtartásának. Senki és semmi nem egyenrangú vele: a király a maga korlátozott hatalmát csak addig tarthatja meg, amíg nem fordul szembe a főhatalom alanyával, a Szent Koronával.
Amikor Werbőczy a nemesi szabadságokkal bíró, a Szent Korona tagjaként nevezett populus Werbőczyanust megemlíti, mint a szabadságok alanyát, a közjogi-politikai magyar nemzetről, közjogi viszonyról beszél, amelynek nyelvi-etnikai tartalma nincs, sajátos kulturális tartalma a közjogon kívül van. Ebből - amit a XIX. században már natio hungarica (magyar nemzet) néven neveznek - lesz a jogkiterjesztés révén a minden magyar állampolgárra kiterjedő nemzetfogalom, amely magában foglalja az 1848-as áprilisi törvények, majd az 1868-as nemzetiségi törvény alapján az ország különböző vagyoni állapotú, nem nemes és nem magyar nemzetiségű polgárait a magyarokkal és nemesekkel együtt.
A Szent Koronának és a hozzá kapcsolódó hatalomtannak meghatározó szerepe van a jogkiterjesztés révén a korszerű magyar nemzet létrejöttében. Helye van egy korszerű magyarországi alaptörvény preambulumában.
A történeti alkotmány elvei nem szorítkoznak a Szent Korona tanra.
Legsommásabb kifejtésük ugyancsak az alaptörvény preambulumába kívánkozik:
A magyar alkotmányos fejlődés általunk levezetett, a történeti közjogi tényekben jól felismerhetőt öt alapelve:
· Az állami és nemzeti a függetlenség,
· Az önkormányzat (közjogi küzdelmeink bástyái a Habsburg időszakban a vármegyék voltak, így az önkormányzatiságnak az önkényuralmi törekvésekkel szemben mindig kiemelt szerepe volt a magyar közjogban.)
· Az alapvető emberi jogok (különösen a személy méltósága és az egyenlőség, mindenekelőtt a törvény előtti egyenlőség)
· A joguralom (hogy az emberek nem más emberek önkényének, hanem a törvényeknek vannak alávetve)
· Az alkotmányellenes hatalomnak való ellenállás joga (ius resistendi). --<< és kötelessége állítólag a hagyomány szerint, ami logikus is, gondoljunk a külső ellenség elleni véres kardra-FÁ>>--
3.Az előző pontokból következik egy olyan formula, amely szerint „A jelen (Magyar Köztársaság) alkotmányos államrendszer folyamatos [folyamatosságot képvisel] a történetileg létezett magyarországi alkotmányos államrendszerekkel." Vagy: „folytatója a történetileg létezett magyarországi alkotmányos államrendszereknek." Természetesen kifogástalan a Jogfolytonos " szóhasználat is.
4. „A Magyar Köztársaság alkotmányos hatalma a közjót és az igazságosságot szolgálja."
Vagy: »A Magyar Köztársaság alkotmányos jogállam, amely a nép hatalmát a hatalomgyakorlás közvetlen és választott intézményei útján gyakorolja a közjó és az igazságosság szolgálatában [vagy: céljaitól vezérelve].
5. Magyarország alkotmányos életének történeti forrása az ősi közösségszervező hagyományra épülő keresztény magyar állam létrejötte a mindenható, gondviselő Istenbe vetett hit és bizalom alapján.
A jelen alaptörvény egyaránt védelmezi a nemzet azon részét, amely Istenbe veti bizalmát, s azon részét, amely - tisztelve a hívők szándékait - más egyetemes értékeket tart tiszteletben. --<< az egyetemes értékeket és a magyar alkotmányos lét sajátos értékeit más forrásokra hivatkozva tartja tiszteletben -FÁ>>--
6. A Magyar Köztársaság felelős a határon kívül élő magyarok sorsáért, minden törvényes lehetőséget és eszközt igénybe vesz jogaik és szabadságaik, egyéni és közösségi önrendelkezésük ( területi, személyi elvű ill. közigazgatási önkormányzásuk) védelmében, nemzeti azonosságuk megőrzéséhez szükséges jogállásuk megóvása ill. létrehozása érdekében.
Mindezekre tekintettel rögzítenünk kell, hogy Magyarország alkotmánya (alkotmányerejű, azaz alaptörvényei) három forrásból táplálkoznak: --<< másként: Magyarország alkotmányossága, alaptörvénye három forrásból táplálkozik: -FÁ>>--
1. Az 1944-ig hatályban volt --<< helyesebben: az 1944-ig a törvényhozásban és általában az államéletben tisztelt történeti alkotmány időtlen elveiből és részben a történelmi alkotmányban a magyar történelem sajátosságaiból következő, sajátosnak tekinthető megfogalmazásokból, szemléleti elemekből -FÁ>>-- történeti alkotmány elveiből és elvi jellegű törvényeiből.
2. A jelenkor alkotmányos alapelveit, az alkotmányos folyamatosságot, az állam és társadalom alapintézményeit és az alapvető jogokat és szabadságokat, kötelezettségeket rögzítő alaptörvényből. --<< reményeink szerint majdani megújult illetőleg új, immáron alkotmánytisztelő alaptörvényből, egyeztetve de teljes értékű alkotmányos lényegét fel nem adva a jelenkorban használatos megfogalmazásokkal -FÁ>>--
3. Az alapvető intézményeket és jogterületeket részletesebben szabályozó sarkalatos törvényekből. --<< a régi mintára és jó gyakorlati haszonnal járó, az alapvető intézményeket és jogterületeket részletesen szabályozó ezután meghozandó sarkalatos törvényekből -FÁ>>--
Mindezek alkotják de lege lata és de lege ferenda (a meghozott és meghozandó törvények szerint) Magyarország alkotmányát. --<< Én ragaszkodnék az íratlan alkotmány és az írott alaptörvény meg sarkalatos törvény definícióhoz! Függetlenül attól, hogy egy sokszázados folyamatos átalakulás sodrában tenger hivatkozás található az írott törvényekből álló magyar alkotmány meghatározásra is. Azonban a döntő a bevehetetlen vár a mi alkotmányunk konstrukció. Amint a szentkorona jogi személyként való meghatározásra is sok idézet hozható fel korábbi viták egyes résztvevőitől, amit egyetemes igazságként elfogadni hamisítás volna. Kulcskérdés Molnár Kálmán azon álláspontja, hogy a pontos megfogalmazás minden nemzedék saját feladata. De egy mégoly sokat dokumentált és mégoly sokat idézett és mégoly nagy hatalommal erőltetett ügyetlen, hamis vagy egyenesen hazug megállapítás a tálalástól függetlenül hazugság, hamisítás, értelmetlenség marad. A megszavazott formák pedig egyrészről nem mellőzhetők, másrészt kikerülhetetlenül esetiek. tehát nem lehetnek tökéletesek! Csak jók vagy rosszak.
Magyarország alkotmánya ezer éves, összefog sok eddigi és reményeink szerint jövőbeli nemzedéket. Ebben mi csak egy szelet vagyunk. Tehát ne igényeljük, hogy az alkotmányról szólván a mi alkotásunk jusson mindenki eszébe, hiszen sem visszafelé sem előrefelé más nemzedékek helyett nem fogalmazhatunk. Tehát ha valamiképpen nagyon akarjuk, hogy a magyar alkotmány része legyen a mi most tervezett bizonyára nagyszerű majdani alaptörvényünk és számos sarkalatos törvényünk, akkor fogalmazzunk „alázattal” de legalábbis reálisan. És kapcsoljuk a magyar alkotmányhoz a mindenkori törvényeket, kapcsoljuk hozzá az aktuálisakat, de ne vitassuk annak időtlen elvi magvát, a szentkorona tan íratlanul is meghatározó, evidens tartalmát – amelyről kétség kívül sokat lehet írogatni, leírni, elemezni (de nem írással megszabni, hogy milyen legyen). -FÁ>>--
Az 1. pontban hivatkozott forrás megjelenési formája (preambulum az alaptörvényben és külön a sarkalatos törvényekben vagy eredeti alakban) megfontolás kérdése.
Az alkotmányosság-demokratikus rendje a közjó és az igazságosság elválaszthatatlan elvei alapján három pillérre támaszkodik: a történeti alkotmányra, a jelen stratégiai súlyú történeti-társadalmi szükségleteire és a korszerű magyar és nemzetközi alkotmányos értékek (dokumentumok) követelményeire. --<< Kétség kívül. És mind a hazai mind a nemzetközi vonatkozásban tudomásul kell venni, hogy az írott szövegeknek egy próbája, hogy megfelelnek-é az íratlanul is evidens alapoknak! Mert ha nem, akkor alkotmány-sértőek, és alkotmányos legitimitásuk megcsappant ha éppen nem elveszett. Tehát nincs olyan, hogy Brüsszel vagy más hatalmi székház alkalmi asztaltársasága nyilatkozik az alkotmányos alapértékek mibenlétéről. Régen azt úgy mondták mifelénk, hogy szűz Mária magasába ne akarjanak emelkedni. Ma fogalmazunk úgy, ahogy tudunk.
A helyes vagy helytelen közti választás például trónfosztást eredményezett 1949-ben, éppenhogy az olmützi alkotmányterv magyar alkotmányt felülíró törekvései miatt. Ma meg az olmützi típusú előírásokat tekintenénk a magyar alkotmány egyik forrásának? Menjünk odébb. A természetes emberi személyt váltotta meg Krisztus, nem a kft-t, nem a jogi személyt. ez ugyan ma már nem mindenkit érdekel, de még halványan érezteti azt, hogy az alkotmány alanya az ember (méghozzá a politikai létet vállaló ember) és annak politikai értelemben élő-létező nemzeti közössége. Az olyan úgymond „alkotmány igényű” előírás, amely például a természetes és jogi személy között egyenlőséget írna elő, egyszerűen fogalmi képtelenség, azaz hülyeség volna, akárki, akárhonnan vetné fel. Felérne egy olmützi provokációval, kísérlettel. És ez nem szavazás kérdése. Szavazástól függetlenül az alkotmány alanya a politikai öntudattal rendelkező és politikai test részeként élő ember és annak élő közössége (a politikai test vagy a szentkorona teste) lehet.
Miért érdekes ez? Mert aktuális dilemmákhoz kötődik. Jogi személy-e a szentkorona? Milyen képtelen kérdés, és mégis mennyire sokszor felvetődik ez az átgondolatlan vélemény. A szentkoronának lehet állama, országa. De a szentkoronát jogi személynek tekinteni nem lehet, mivel a szentkorona élő személy, nem pedig jogi személy. Másodlagos kérdések? Vagy éppenséggel a mai társadalomtudományt, jogot, közgazdaságot, politika elméletet megreformálni, megújítani képes összefüggésekre vezethetnek rá minket? Ez utóbbit hangsúlyozom. Ennek lehetősége ad súlyt az alkotmányosság mibenlétének. -FÁ>>--
Budapest, 2010-10-05.
DR. ZÉTÉNYI ZSOLT
ügyvéd