az egész rendszerváltás botránya a mi botrányunk
-----Original Message-----
From: Fáy Árpád [mailto:fay@tvnetwork.hu]
Sent: Saturday, January 06, 2007 2:12 PM
To: polgari-hirszemle-owner@yahoogroups.com
Subject: az egész rendszerváltás botránya a mi botrányunk?
Talán keverjenek le erről a listáról, de a mai kormány botránya UTÁN AZ ELLENZÉK BOTRÁNYA KÖVETKEZIK (az egész rendszerváltás botránya a mi botrányunk).
Az ellenzék felelőtlensége tulajdonképpen elképesztő. Szónokol, hogy a mai kormány milyen bitang, és keresi vele a kiegyezést.
Igaza van Gyurcsánynak abban, hogy az ellenzéknek nincsen programja. Hogy ezt Gyurcsány hogyan találta ki, az egy másik kérdés, mert ha megkérdeznénk őket, hogy mit kellene tudni az ellenzéknek, nem tudnának rá válaszolni. Gyurcsány csak blöfföl amolyan "biztosan nincs nekik sem programjuk" alapon. Gyurcsány a hatalmi mozgástér előnyéhez ragaszkodik, hátha az kisegíti őt a programtalanság kátyújából.
De a rendszerváltás léptékében gondolkodó, a XXI. századhoz méltó politikai programmal eddig 1990 óta senki sem lépett fel. Valami mindig hiányzott. Ha mégis volt valami kis nemzeti meg emberiességi jelszó, akkor nem gondolták végig - "úgysem engednék a nagyok" vagy "úgysem tudnánk megcsinálni" alapon. A "lehető legnagyobb jó" helyett így sodródunk "a lehető legkisebb rossz" választásának igézetében, s minden kormánynak ott a kiskapu, hogy "a legkisebb rossznál kicsivel rosszabbat" még vígan kibírjuk, tehát nyugodtan "merjünk kicsivel rosszabbak lenni", nem kell mindenkit bevonni a buliba, elegek vagyunk mi magunk. Ettől még nem dől össze a világ, aki kapja marja...
A gyerekszanatórium ügye szívet hasogató. Mentsük meg! Mert kell egy kis menedék! Na de a főváros meg az ország egészéről van szó! Miért nem volt egyetlen egy úgynevezett jobboldali (amúgy többnyire volt kommunistának) olyan ötlete 1990-ben, hogy foghíjtelket márpedig Budapesten 50 évig nem lehet beépíteni? Miért nem kellett a város megannyi kis játszótere, szellőző fás zuga?
Miért nem rendeltek el moratóriumot a zöld felületre? De most mentsük meg a gyerekeket! A bajt nem kell tetézni. De rendszerváltó, valóban élhetőbb világot kevesen akartak a nagy tülekedésben (és a tanácstalanság tengerében). A hajléktalanok ügyét már lassan Demszky is előveszi két kátyú belapátolása között.
Általánosságban: nincsen valós terv a megelőző egészségügyre. NINCS KONCEPCIÓ !!! Az, hogy Gyurcsány az anyját is eladta, amikor attól egy centimáter média előnyt remélt, az egy dolog (megtörtént). Más is eladta volna. Ilyen az egész pártja, meg a két koalíciós csapata. Meg kell ragadni a gazdasági haszon minden lehetőségét elven: el kell adni a nagymamát is (ha van aki megveszi). Meg veszni hagyni a nagymama málnaszörpjét. Utóbbit azért tudta kiszorítani a Coca cola, mert senki sem ütött a körmére, hogy gyerekekkel ne játszadozzon. Az üzleti pederaszta, a gyerekeket csábító azonban elfogadott státusz. Alig tiltakoznak néhányan.
Szóval azt hiszem igaz a hír, a sejtés, hogy ezért nincsen egy komoly szava sem az ellenzéknek gumilövedékhez, választási csaláshoz, világ csúfsága diktatúrához, MERT Ő SEM TUDJA, HOGY MIT KELLENE CSINÁLNI.
Ugyanis a megelőző egészségügyi koncepció nem jókívánságok meg emberi tisztesség dolga. Nem kizárólag. Az kevés. Ha csak annyi van, akkor az csak a vesztéshez biztos recept itt a Kárpát-lavór fenekén, ahol a saját szemeten kívül meg kell birkózni a szomszéd baráti államokból ide hömpölygő szennyezett levegővel, vízzel, meg egyébbel (és utána lehet siránkozni, hogy a pokol útjain mennyi a jószándék). A nyeréshez, a tényleges eredmény valószínűségéhez az kell, hogy legyen gazdaságilag végiggondolt érdekeltségi rendszer, amely az egészségügyi megelőző koncepciónak megfelelően működteti az adózást, a pénzforgalmat, a tulajdoni viszonyokat. De ilyen koncepciója nincsen a tisztelt ellenzéknek. Helyette engedi kiépülni a lehető legelképesztőbben ultraprimitív neobalkáni szisztémát (nemsokára kikérik maguknak ezt a megnevezést). Hogy majd belebukik úgyis a Gyurcsányi? Mintha azt mondaná valaki, hogy csak tessék a feleségét erőszakolgatni a házuk előtt, majd rájönnek hogy egy veszekedős fajta, megúnják és akkor szent a béke megint. Ez a kivárós politika. Amikor majd a felesége meg a megerőszakolói közösen beszavazzák a buliba a kivárós férjet.
Tisztelt Ellenzék, ez szerintem nem impotencia, hanem szellemi kiúttalanság (mert hogy akinek ehhez van szíve, annak nincsen szíve, amint tudjuk, de ha nincsen szíve, akkor minek róla beszélni?!). De most arról van sz, hogy talán az értelmét sem meri kipróbálni.
Most természetesen a pralamenti ellenzékről beszéltem, mert a parlamenten kívüli meg szintén nem tart ott, hogy felmérje, teljesen új szoftver kellene a hazai hardverbe. A lejárt, romlott, állatoknak tilos nyugati élelmiszerek látványos botránya után nem tudom, hogy mikor kerül sorra a használhatatlan nyugati mintájú társadalmi megoldások utáni ácsingózás meddőségének a botránya.
Tehát mentsétek meg a gyerekkórházakat, meg mindegyiket. De azért azt tudjuk, hogy ettől még mindannyian felfordulhatunk. Ez csak egy udvarias gesztus, mint a Szibériába rohanó marhavagonban egy jó szó. Kellenek a jó szavak elsuhanva az Ural táján is. Egyébként azonban a marhavagont is el kellene hagyni. Meg az időutazósdit is abba kellene hagyni. A jelenben is tenni kellene valamit, élni kellene.
Igen nagy röhej, hogy ezen a politikai társulaton úgy egészében csak röhögni, kuncogni, sirdogálni lehet. Komolyan venni nem.
Hiába nem akarok időutazni, hiába nem akarok engedni a reménytelenségnek, Ady sorai a csordáról meg a csordásról, aki csak fütyörészett, állandóan felötlik bennem. Csak hát ki fütyörészik ma? A fütty is elnémult.
FÁ
-----Original Message-----
From: polgari-hirszemle@yahoogroups.com
[mailto:polgari-hirszemle@yahoogroups.com]On Behalf Of Polgari Hirszemle
Sent: Saturday, January 06, 2007 7:16 AM
To: Polgari Hírszemle
Subject: [polgari hirszemle] A miniszter hüvelykujja
Importance: High
A miniszter hüvelykujja
Balavány György
MNO 2007. január 6. 0:10
Némely napilap tegnap megírta: mégsem szűnik meg a svábhegyi tüdőgyógyintézet.
Nos, a hír ebben a formában nem igaz.
Sőt, a kitűnő fekvésű, panorámás, jó állapotú épületegyüttes nyolcvan százalékát már biztosan elorozza a Molnár-tárca.
Az egészségügy-miniszter a kórház kitartó lobbitevékenységének eredményeképpen azonban megígérte, hogy megfontolja, meghagyjon-e két épületet, melyekben Európa-szerte ritka, Magyarországon pedig egyedülálló tevékenység folyik: allergiás és asztmás gyerekek gyógyítása, speciális vizsgálata és szanatóriumi kezelése.
Molnár doktor azt kívánja megvizsgálni, mennyire "költséghatékony" a Svábhegyen hagyni a gyerekszanatóriumot. Ha nem az, át kell költöztetni a betegeket a Madarász utcai gyermekklinikára.
Plazák és forgalmas főútvonalak közé.
A kórház lobbicsoportja elkészíttetett egy szakmai anyagot, amely szerint akkor jár jobban az állam, ha nem költözteti el az intézményt.
Molnár Lajos nyolcadikán válaszol rá.
Biztos vagyok benne, hogy sem a miniszter, sem az oldalán díszlő politikai komisszár, Horváth Ágnes nem tartotta még a kezében asztmarohamtól vergődő, fuldokló, elkékült szájú gyerekét.
Rögtön elfelejtették volna azt a szót, hogy költséghatékony.
Magyarországon a gyermekasztma népbetegségnek számít, az allergia nemkülönben, az utóbbi években újra feltűnt a tbc is.
A betegek száma évről évre nő, a svábhegyi kórház pedig országos központként működik, tehát Szabolcs és Győr-Sopron megyéből éppúgy odaviszik gyerekeiket a szülők, mint Budapestről.
Leginkább a szociálisan elmaradott területeken, sokszor ipari övezeti lakótelepek füstjében élő gyerekek szorulnak a szanatóriumi kezelésre.
Horváth Ágnes rendszerint úgy nyilatkozik, mintha nem egy politikai pozícióba került orvos, hanem a gyógyszergyártó lobbi erős embere volna.
A tévében az asztma kezelése és a jó levegő közti összefüggést firtató kérdésre kijelentette: "Vannak már erre kitűnő gyógyszerek."
Ugyanez a hölgy lelkesen dolgozott azért, hogy számos gyógykészítmény kikerüljön a gyógyszerészszakma kontrollja alól - egy olyan országban, ahol a nem megfelelően alkalmazott orvosságok miatt évente százak halnak meg, és ezrek szorulnak kórházi ellátásra.
Ha vetünk egy pillantást a gyógyszertáron kívül beszerezhető medicinák új listájára, látjuk például, hogy szerepel rajta néhány paracetamolkészítmény is;
ugyanakkor csak a Péterfy Sándor utcai kórház toxikológiai osztályán évente félszáz beteget kezelnek paracetamolmérgezéssel.
Az ezután élelmiszerboltokban is kapható, bélműködésre ható Smecta ismertetőjén pedig ez áll: "Feltétlenül tájékoztassa kezelőorvosát vagy gyógyszerészét a jelenleg vagy nemrégiben szedett egyéb gyógyszereiről."
Eljött az ideje, hogy a betegek a benzinkutassal vagy a pénztárosnővel konzultáljanak a kockázatokról és mellékhatásokról.
A mérgezések száma emelkedni fog - igaz, valaki számára ez is költséghatékony.
Valóban léteznek gyógyszerek az asztma kezelésére is: szteroidok, amelyek huzamos szedés mellett súlyos mellékhatásokat okozhatnak.
A világ normális részén arra törekszik az egészségügy, hogy a lehető legkisebb mértékben és ideig kelljen alkalmazni őket, főleg gyerekek esetén.
Azt pedig mindenki tudja, hogy a tiszta hegyi levegő nem holmi idejétmúlt természetgyógyászati praktika, hanem a gyógyulás egyik feltétele.
Ráadásul gazdaságos is - igaz, csak a betegeknek.
Az orvosoknak és a pácienseknek valóban nincs hova hátrálniuk.
Állnak a falnál, várnak a sortűzre.
Vagy a kegyelemre.
Felfelé vagy lefelé mutat a miniszter hüvelykujja hétfőn?