Mentegetődző megjegyzés:
rövidebben nem tudtam volna vázolni - FÁ
Megdöbbentőnek és szégyenletesnek tartom, hogy hol a magyar jogásztársadalom (és a társadalomtudományi többi értelmiség) személyenként és intézményeikkel együtt (a közintézmény alkotmánybíróságiaktól kezdve az úgynevezett parlamenteseken át az egyesületi formásokig, mint az úgymond kitől-mitől függetlenek meg egyletesek meg kamarások meg a többi jogászokig bezárólag). Tájékoztatás szinten sem látják el feladataikat a közéletben. Passzív visszahúzódásukkal, tétlenségükkel támogatják a mai alattomos törvényi paragrafusokba és egyéb szabályozásokba kapaszkodó packázó diktatúrát, áldemokratikus hazug és magatehetetlen, és igazságtalan, reformsorozatnak hazudott kapkodó fosztogatást, felelőtlen látszat-kiútkeresést.
Ilyen szavak jutnak eszembe, amikor Halász József szerintem téves szóhasználatával birkózom, és közben úgy vélem, hogy olyan meggyőződést hangoztat a mai válságos helyzetről, amiben igazat adok neki, januárban katasztrófa fenyeget. De milyen súlyú lehet Halász József bizonytalan szóhasználatának hibáztatása, amikor az államelnök e-mail címe nem található meg az interneten? Jelentem az államelnök a mostani helyzetben egy állampolgár számára elérhetetlen, a honlapján nem ad meg e-mail címet. De a parlamenti elnök asszony e-mail címét is kisebb trükközés után lehet megtalálni, nem kínálja magát a parlament nyitó oldalán. Ugyancsak nem találom az alkotmánybíróság elnöki e-mail címét. Sem az e-mail címeket nem találom, sem azt, hogy ha valakinek nem tetszik valami a közjogi állapotok terén, akkor hol informálódhat, hogy kifogásainak érvényt szerezhessen. A mai legfőbb közjogi méltóságok és intézményeik olyan fél-istenek (akik némán félnek attól, hogy leveleket küldenek nekik?)?
Ha a mai helyzetben
az
o r s z á g g y ű l é s,
a n e m z e t g
y ű l é s és
a n é p g y ű l
é s
közti különbséget keressük, akkor a
következőre juthatunk:
A betűk mérete nyilvánvalóan a mostani válságos helyzetbeli fontosságot jelzik.
Az o r s z á g g y ű l é s a választások útján gyakorolt közvetett népszuverenitás letéteményese. Ha ez rutinszerűen működik az alkotmányos alapelveknek megfelelően (amit a magyarság számára a történelmi alkotmány jelent, és aminek leírása szentkorona tan néven olvasható), akkor közjogilag rendezett állapotot tudhatunk.
A történelmi alkotmány íratlan alkotmány más szóval egy kollektív közös tudat, meggyőződés társadalmi igazságról, hatalmi erkölcsről stb (aminek kialakulását, majd később megvédését, mi utódok leginkább kegyelmi ajándéknak, vagy modernebb kifejezéssel élve leginkább szerencsének mondhatunk. Becsüljük meg már végre.
Ez a hatalomfelfogás kimutatható fokról fokra egyre érettebben
- a honfoglalás előttre datált Vérszerződéstől kezdődően (szövetség és nem hódító önkényuralma)
- a Szent István Intelmeiin keresztül (megnevezi elvként például, hogy a hatalomnak hallgatni kell a tanácsra - megint nem önkényuralom),
- az Aranybullán keresztül (már külön megfogalmazott ellenállási záradék arra az esetre, ha a hatalom mégis önkényuralommal próbálkozna),
- Zsigmond korán át (amikor az önkényeskedő uralkodót egy időre bezárták és ezalatt az uralmat kollektíven gyakorolták a szentkoronára, mint a hatalomra kötelező erkölcs szimbolikus megjelenítőjére, azaz mint legfőbb máltóságra hivatkozva, amelynek még a király is engedelmeskedni tartozik),
- Mátyás király korán át (aki már a vármegyei önkormányzatot erősítette meg az ellenállási záradék szellemében az önkényuralommal szembenállás jogában és kötelességében),
- az összes szabadságharcunkon át (amelynek mindnek központi eleme volt az alkotmányos kultúra megtartása az államéletben),
- egészen a második világháborús katonai megszállásig a hivatalos magyar politikai gondolkodásban.
- Sőt addig a mai követelésig, hogy a hazudós parlament hazudós kormánya szűnjön meg hivatalban lenni!
Erről a hatalom-felfogásról a történelem során különböző korokban különféle írások születtek. Utolsó nagy korszaka a magyar alkotmányos tudatról politizálásról, meggyőződésről való írásos elmélkedésnek a kiegyezést megoldó Deák Ferenc-től a második világháborúig terjedt. A szentkorona tan tehát nem §-okba tagolt szent szöveg, hanem egy politikai életvitel, életmód, kultúráltság, magaviselet leírása, esetleírás jelleggel. - A döntő tehát az igazságos és ésszerű megoldások keresése a legalapvetőbb társadalmi kérdésekben.
A hagyomány a józan észhez és a tiszta szívhez sok tapasztalatot kínál. Egy komoly problémát jelent ezzel a tapasztalattal szemben, hogy valóságos félre-értelmező osztályharcos-diktatúra hadi-propaganda ipar munkálkodott fél évszázadig a tapasztalatok eltüntetésében, hozzáférhetetlenné tételében, a bizalom megingatásában, a józan ítélőképesség önbizalmának felszámolásában. Ennyivel nehezebb a dolgunk most 62 év után, mint korábbi hasonló esetekben.
Tehát a szentkorona tanban bizonyos mértékig reprodukált, de csak a mi tudatunkban, szerepvállalásunkban életre kelthető alkotmányos hatalomfelfogás alá kell rendelni az írott törvényeket és a kormányzást, bíróságokat. Hogy tehát mégse káosztól kelljen tartanunk, ahhoz részünkről "véletlenül", mert nem a mai nemzedék alkotta meg saját ötletéből, itt van a szentkorona intézményének szimbólumába kódolt alkotmányos felfogás, meggyőződés, sokrétű és körültekintő fogalmi rendszere - amely nem testületi törvényhozási döntéstől kapta erejét, hanem belső rendjétől, ésszerűségétől, és számos nehéz időszakban bevált sikeres alkalmazásából. ehhez a sémához kell nehéz helyzetünkben visszatérnünk, a lehető legnagyobb óvatossággal és figyelemmel, hogy társadalmunk sikeres önszervező munkájához, a tisztességes alkotmányos politikához kellő alapot, támasztékot nyerhessünk.
Az elmúlt 16 év tapasztalatai és rossz eredményei kétség kívül mutatják, hogy rossz úton jár a magyar politika, hogy nem tudta a társadalom pótolni a történelmi alkotmányt, mint a rendszerszerűen tisztességes és eredményes politika előfeltételét, sőt megpróbálta ravasz módon elállni a mégiscsak jelentkező megoldás keresésének útját a társadalom elől, ha az a parlament helyett a közvetlen népszuverenitás eszközét mérlegelné.
Az országgyűlés tehát, amely modern szóval a népszuverenitás letéteményesének mondja magát, és a társintézményei (alkotmánybíróság, választási bíróság legfelsőbb bíróság), 16 éve módszeresen, több lépcsőben megpróbálták elzárni az alkotmányos rendezés parlamenti útját (például szavazási küszöbök) valamint a közvetlen népszuverenitás útját (például a mellékelten idézett alkotmánybírósági határozattal a népszavazás tiltását alkotmány ügyében).
Szándékukban azonban meg kell mondani nem csak a rosszindulat, a magyar genocidium kiteljesítésének sötét vágya munkálhatott minden aktív politikai szereplőben az elmúlt 16 évben, hanem valamilyen mértékig az őszinte aggódás is, hogy „éretlenek” vagyunk mint társadalom a tényleges alkotmányos életre, a világpolitikai színpad hátsó hatóerőinek tekintetbe vételére, a gazdasági és politikai törvényszerűségekhez való józan alkalmazkodásra. Biztos voltak ilyen meggondolások is. Azonban történetesen pont az ellenkezője derült ki. Ez a színfalak mögé rejtett intrikus hatalomgyakorlás, amely a társadalmat most pont olyan bábként akarta manipulálni, mint amilyen bábnak kívánta változtatni az embert a maga fegyveres terrorjával a szovjet megszállás hatalmi rendszere – nos ez a közjogi-hatalmi rendszer csernobili rektorként morog, füstöl, gőzölög, - a lehető legteljesebb hírzárlat mellett, fenyegetve a rákérdezőket vagy a válságmegoldást ajánlgatókat. Mintha nem lennének beszámíthatóak kabalafigura hazudós miniszterelnökük és csaló kormányoldali parlamenti frakcióik viselkedését követve. Mint akik behúnyt szemmel kívánják átvezetni száguldó autójukat a forgalmi dugóhoz vagy leszakadt hídhoz hasonlítható közjogi szerkezeti válságon.
A n e m z e t g y ű l é s intézménye a rossz alkotmányos kerékvágásból való kilépés rendkívüli eszköze, a közjogi struktúraváltás eszköze akkor, amikor számottevő hatalom nem helyezkedik szembe a rendezési szándékkal, amikor reális és tisztességes szavazás bonyolítható le, amikor van idő a szavazási és egyéb előkészítő feladatok ellátására.
A nemzetgyűlésre modern fogalmak szerint az 1920-26-os példa elvileg kiváló, de jelen esetben nem használható, mert a hivatalos hatalom most szembe helyezkedik vele, valamint mert már nincs idő az utolsó pillanatban a közfigyelem elé került januári egyoldalú földpiaci nyitásig a nemzetgyűlés „szabályos” alkalmazására (bár elvileg, a hatalmat most gyakorlók egyetértésével még van két hónap egy gyors menetre, aminek lépéseit Zétényi Zsolt írta le levelében, ezt is alul mellékelem).
Az alkotmányosság kérdését jogfolytonossággal rendező nemzetgyűlés eredménye megnyugtató lenne, azt nem kérdőjelezi meg az ország (erre biztosíték a szabályos választás és a kiírás módja, hogy jogfolytonosság helyreállítás lebonyolítása a feladata, valamint körültekintő munkája). A nemzetgyűlés tehát végül is egy rendkívüli országgyűlés rendkívüli helyzetben, olyan feladatkörre fókuszálva, amely a szokványos országgyűlés feladatai között nem szerepel (például az alkotmányosság rendezése).
A feladata végeztével a nemzetgyűlés befejezte munkáját és feloszlik vagy országgyűlésként működik a következő választásig. Természetes, hogy a nemzetgyűlési választások rendkívülisége az új választási törvénnyel kezdődik, amelyben nem lehet vétójoga azoknak, akik akadályozó tevékenysége miatt késlekedett most másfél évtizede az alkotmányosság rendezése. A mai hatalom gyakorlók együttműködésükkel enyhíthetik az átmeneti nehézségeket. A nemzetgyűlés a választási törvény megalkotásától, elfogadásától és alkalmazásától kezdődően nem a közvetlen népszuverenitás gyakorlását jelenti. A nemzetgyűléshez vezető út alapult kényszerűen a közvetlen népszuverenitás elvére.
A n é p g y ű l é s a közvetlen népszuverenitás gyakorlásának az eszköze abban az esetben, ha a hatalom birtoklói minden ésszerű határon túl tehetetlenek a maguk szerepében, a méltányos és hatékony társadalmi struktúrák menedzselésében, és ráadásul a közjogi strukturális válság nyílttá válása után is fejüket homokba dugva továbbra is úgy tesznek, mintha minden rendben lenne, csak akadékoskodók nem tudnak magukkal mit kezdeni (s közben időnként fegyverrel, újabb törvénnyel fenyegetődznek) A közjogi válság kellős közepén ma ők, bármi okból, de ténylegesen akadályozzák a közjogi rendezést. Tehát nélkülük, a hivatalos hatalmi struktúrából kiszorítva, a sportból vett kifejezéssel élve „vigaszágként” a közvetlen népszuverenitás gyakorlásának lehetősége adott, ami nem kis feladat. Ide tartozik a népgyűlés eszköze.
A CD-jogtárban hiába keressük a népgyűlés kifejezést. Ez olyan, mint a tüzet nézegető makacsul néma tűzoltó esete, aki azért nem beszél a tűzről, mert azt reméli, hogy ha nem mondja ki, hogy tűz van, akkor az nincsen is. Attól, hogy kifelejtették a népgyűlés kifejezést a magyar törvényekből, attól még ezt a funkciót nem szüntették meg. Minden struktúra elromolhat, és ilyenkor kívül helyezkedve az elromlott szerkezeten, szabályokon: javítani kell, el kell hárítani a további károkat.
Egy vonatra az utasok nem azért ülnek fel, hogy a feldőlt mozdonyból majd ők mentsék a mozdonyvezetőt, de ha ilyen helyzet adódik, akkor nyilvánvalóan megteszik úgy, ahogyan tőlük telik. A magyar közjog mozdonya rég feldőlt, kerekei az ég felé fordulva szabadon pörögnek, de a mozdonyvezető és társai mániákusan hangoztatják, hogy ők itt a mozdonyvezetők, nyomogatják a kürtöt, hangoskodnak, komolykodnak, rendelkeznek, ellökdösik a segítő kezeket, nem akarnak kimászni a kuckójukból, és főleg nem törődnek azzal, hogy minden recseg-ropog körülöttük, a szakadék nincs messze, lehet mélyebbre is csúszni, magukkal rántva a hozzájuk kötött vonatkocsikat is.
A népgyűlést nem szavazás útján szervezik, hanem spontán alakul, oda kisebb közösségek belátásuk szerint önként delegálnak küldötteket. A népgyűlésnek nem azért van ereje, mert a szavazatarányokban győztes többséget képviselik, hanem mert vészhelyzetben a veszedelemre oda figyelő emberek elégséges energiával törekszenek a megoldás kialakítására, a felismert helyzetben szükséges döntések meghozatalára. Őket nem a szavazati arány legitimálja, hanem a fenyegető veszedelem elhárításának szükségessége. Mint amikor az árvíz már a falu határában hömpölyög. A népgyűlés nem feladata nem a hatalmi vetélkedés, hanem a katasztrófa elhárítása. A népgyűlés tehát gyorsan szerveződhet, áthidaló megoldásokat használhat, ideiglenesen kérdőjelezhet meg törvényeket és intézményeket, ideiglenesen hozhat határozatokat. A népgyűlés a jól formalizált, esetenként túlszervezett közvetett népszuverenitás gyakorlással szemben (parlament, kormány stb állami struktúra) éppen egyszerűségével, szabályozatlan voltával lehet a hirtelen megoldás eszköze. És egyre többen úgy vélik, hogy ilyen helyzet küszöbén állunk.
A népgyűlés nem különleges találmány. Ez az európai jogban kiiktathatatlan természetes válságkezelő intézmény. Olyan, mint a magyar történelmi alkotmány megannyi tétele: attól, hogy valakik nem beszélnek róla, attól még van. De szükségmegoldásként bizonyára a kerek nagy világon mindenütt ismerik, sor kerül rá, és ahol sikerül végképp kiiktatni, ott halálosan sérülékennyé válik a társadalom.
Fenyeget az utóbbi 16 évet tekintve minden korábbinál erőteljesebb és brutálisabb állami terror réme az ünnepek elmúltával. Sokan félnek tőle. Fenyeget továbbá, hogy januárig nem lehet hivatalosan elfogadott jó megoldásra jutni a földpiac ügyében, mert nem várható az eddigi jelek szerint a kormány és a parlament lemondása illetve önfeloszlatása, a kudarcuk beismerése, valamint elismerve a válságot a hatalmi oldal kivezető megoldásokban való segítő, kárenyhítő jellegű közreműködése sem.
A népgyűlés intézménye tehát a jogrendszer természetéből, funkciójából adódóan kiküszöbölhetetlen válságkezelő eljárás, amit lehetőleg értelmesen, kultúráltan kell alkalmazni a rendkívüli helyzetek kezelésére. A közvélemény mai tájékozottsága szerint most ilyen rendkívüli helyzet adódott. Mit lehet tudni a népgyűlésről?
A népgyűlés megválaszthatja célját, eszközeit. A népakaratot próbálhatja kifejezni, megjeleníteni, érvényesíteni a jelenlegi csődben levő állami hatalommal szemben vagy jó esetben a kivezető megoldást is középpontba teheti – szerencsés esetben a mai államhatalom beleegyezését elnyerve.
Hosszú távra azonban törvényt a népgyűlés a maga természetéből következőleg nem hozhat, akármilyen néven is illesse a maga határozatait. Ha a határozatait törvénynek nevezi a népgyűlés, akkor azt a reményét fejezheti ki, hogy a határozatait a jövőben törvényként is meg fogja erősíteni egy nemzetgyűlés vagy országgyűlés. Ugyanígy, ha nemzetgyűlésnek nevezi magát egy népgyűlés, akkor vagy tájékozatlan vagy azt a reményét fejezheti ki vele, hogy a működésének eredményeképpen olyan nemzetgyűlés fog alakulni a jövőben, amely a népgyűlés tevékenységét a maga döntéseivel meg fogja erősíteni. De népgyűlés esetében a „törvény” és „nemzetgyűlés” ügyetlen önminősítő szóhasználatként kétkedést, zavart okozhat, gyengítve a népgyűlés hatékonyságát. A népgyűlés "hatóköre" ideiglenes, átmeneti jellegű, de ezzel az átmeneti jelleggel a határozatai döntően erősebbek lehetnek, mint az immár válságba jutott, a kiigazítani szánt törvényhozási és egyéb közjogi intézmények döntései - éppen a válságkezelés jellegéből következően.
A népgyűlés a határozatait hosszú távra szólóan tehát nemzetgyűlésnek vagy országgyűlésnek kell megerősíteni. A népgyűlés a megoldási lehetőségek közül elvileg ki nem zárható rövid távú válságkezelő eljárás, amely az európai és minden más jogrendszerből nem száműzhető szómágiával (amint azt a magyar köztársasági elnök és parlamenti elnök tették néhány hete, amikor azt mondták Makovecz Imre és társai kétmondatos beadványára válaszként másfél oldalas magyarázkodásukban, hogy ők a mai válságot okozó alaptörvényben nem találják a nemzetgyűlés kifejezést - emlékeznek még?).
A dolgok természete miatt hosszú távon viszont éppen fordítva van, a népgyűlés intézménye és kár-elhárító határozatainak tartós alapul vétele: nem jelent járható utat. A népgyűlés intézményesülése is azt jelentheti (ha ilyen igényünk volna, hogy eredményeit valamiféle folytatólagos működésével is tartósítsuk), hogy beépül a jó esetben általa megreformált közvetett népszuverenitás gyakorlási hatalmi rendszerbe: a népgyűlés követeléseit figyelembe véve megalakuló nemzetgyűlésbe vagy országgyűlésbe - jó esetben nem céljait feladva, hanem céljait elérve.
*** Meg kell jegyezni, hogy a mai politikai vezetés az elmúlt 16 évben elképesztő módon próbálta gátolni, elrejteni, egyenesen felszámolni a közvetlen népszuverenitás gyakorlás lehetőségét Magyarországon az alkotmányos kérdések rendezésében. Az alább olvasható alkotmánybírósági határozat volt az egyik kulcsmozzanata ennek a hatalmi törekvésnek. A dolgokat teljes jelentőségükben és összefüggésükben vizsgálva ezzel a határozattal azonban a mai politikai vezetés (amely az országgyűlést birtokolja jelenleg) a javítás, a hibaelhárítás a katasztrófa enyhítésének útját állta el.
*** Azt lehet mondani, hogy a társadalmi önszerveződés akadályozása, az önszerveződési minták, jogok eltitkolása, sőt egyenesen tiltása (lásd az alkotmány ügyében népszavazás tiltása) a felelőtlen és buta állami hatalomgyakorlás tipikus példája, sőt az állami egyoldalú erőszak, diktatúra törekvés félre nem magyarázható útja, ami ellen elvileg a mai alaptörvény is ellenállási kötelezettséget mond ki - ha az emberek képesek felismerni helyzetüket. Ezt az elvonhatatlan és felelős önszervezési, önkéntes társadalmi cselekvési szabadságot, jogot- és „-kényszert” az alkotmányosság kérdésében igyekezett az elmúlt 16 év rendszerváltó elitje a mai vezetőket beleértve eltitkolni, tiltani, képtelenségnek feltüntetni. Valóságos káoszt teremtve az emberek fejében. Azzal védekezhetnek ugyan, hogy ők sem ismerték fel a sajátos fogalmi bábeli zavar létét és veszélyét az elmúlt 16 évben. De ha így volna, akkor legalább most lenne kötelességük, hogy a kivezető utat biztosítsák (és itt nem az élére állok az elégedetlenségnek, hogy majd likvidálhatók legyenek módszerére gondolok, hanem a valós segítőkész közreműködésre).
Ehelyett úgy tűnik, hogy amíg augusztus 20-án a hirtelen katasztrófára bénultan nem tudtak reagálni, nem használták ki a veszedelem enyhítésének lehetőségeit, addig a közjogi katasztrófa esetében ők maguk voltak, akik évek hosszú során át módszeresen tömeszelték el a vészkijáratokat, vágták el a vészjelző készülékek villanyzsinórjait (a többpárti parlamenti társaság egészét értve ez alatt). Szándékosan készítettek elő katasztrófát? Szándékosan készültek arra, hogy majdani katasztrófa ellen ne lehessen a közjogban védekezni? Voltak ilyen szektavezérek Afrikában és az USA-ban és a fejlett világ más részein is, akik híveiket kollektív öngyilkosságba hajszolták, esetenként saját maguk is fegyvert fogva híveikre. Ugye nem így akarnak minket hasonlatossá tenni a nyugati világhoz, hogy szándékos közjogi önmegsemmisítésbe vezetnek minket?
*** Felmerülhet, hogy hol a józan belátás határa, ha a nemzetközi szerződésekre gondolunk? A józanságnak nem kell határt szabni, az előfeltétele a nemzetközi szerződéseknek is. Ha a nemzetközi szerződések ellentmondanának az elemi alkotmányos ésszerűségnek, kikristályosodott tapasztalatoknak, akkor az nem az alkotmányos elvek határvonalát mutatja, hanem a szerződéskötők kritikán aluli felelőtlenségét. Egy kérdés a szerződés kötő személyek és szervezetek felelősségre vonása, és másik dolog a szerződések rendbe tétele. Ha kiderül, hogy meztelen a király, akkor legalább egy alsónadrágot adni kell neki. De még jobb egy fürdőköpeny neki, hogy azzal mehessen a ruhás szekrényhez.
Tehát az az idétlen és primitív érvelés, hogy a nemzetközi szerződésekre hivatkozva buta és embertelen belföldi törvényeket nem lehet megkérdőjelezni, rossz viccnek mondható legfeljebb, amelynek nem mindig tudunk jóízűen nevetni a poénán. Az ilyen jelenségek kezelését viszont nem tiltani kell, hanem elvégezni. Ilyen a földpiac kérdése, és a földet kötelezően szabad forgalmú tőkejószágnak nevező uniós szerződés ügye. Vagy részegek, finoman szólva illumináltak voltak a szerződést kötő bizottságok tagjai tartósan, vagy nem mérték fel hogy milyen következményei vannak tevékenységüknek. Zengett a fél ország a figyelmeztető hangoktól a szerződéskötés idején. Előtte meg utána is. Szerepzavarnak kell tekinteni, hogy a szerződéskötést lebonyolító, aláíró politikusok a figyelmeztetést nem vették komolyan. Mint a buszsofőr, akinek hiába integetnek, hogy álljon meg, mert embereket vonszol maga után. A buszsofőrnek nincsen embervonszolási előjoga, sem a zebrán sem a megállóban, amint a politikusnak sincsen választási eredményekre mutogatva értelmetlen és káros szerződéseket aláíró előjoga (egyébként csalásra épülő választási eredményeket támaszkodva).
----------------------------------- Fáy Árpád, 2006 október 20.
A CD-jogtárból kimásolva:
Az alkotmányosság kérdésben a népszavazás tilalmáról szóló AB határozat
2/1993. (I. 22.) AB határozat
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság az Országgyűlés Alkotmányügyi, törvényelőkészítő és igazságügyi bizottságának az Alkotmány értelmezése tárgyában előterjesztett indítványa alapján meghozta a következő
határozatot.
A.
Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 28. § (2) bekezdésének értelmezésével - figyelembe véve az Alkotmány 2. §-ának (2) bekezdését, 19. §-ának (2) és (5) bekezdését, valamint a 20/A. §-ának (1) bekezdését is - az indítványban feltett kérdésre vonatkozóan az alábbiakat állapította meg:
1. A Magyar Köztársaság alkotmányos rendjében a népszuverenitás gyakorlásának elsődleges formája a képviselet. Népszavazás csak az Alkotmány és az alkotmányosan hozott törvények keretei között dönthet az Országgyűlés hatáskörébe tartozó ügyekben.
2. A népszuverenitásból fakadó jogoknak mind az Országgyűlés, mind népszavazás útján történő gyakorlása csak az Alkotmány rendelkezéseinek megfelelően történhet. A népszavazásra bocsátott kérdés nem foglalhat magába burkolt alkotmánymódosítást.
3. Mivel az Alkotmány 28. §-ának (2) és (3) bekezdései kimerítően meghatározzák az Országgyűlés feloszlásának és feloszlatásának eseteit, az Országgyűlés népszavazás útján nem kényszeríthető feloszlásának kimondására.
1949. évi XX. törvény
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA
A többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés politikai átmenet elősegítése érdekében az Országgyűlés - hazánk új Alkotmányának elfogadásáig - Magyarország Alkotmányának szövegét a következők szerint állapítja meg:
I. fejezet
Általános rendelkezések
1. § Magyarország: köztársaság.
2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.
(2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja.
19. § (1) A Magyar Köztársaság legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerve az Országgyűlés.
(2) Az Országgyűlés a népszuverenitásból eredő jogait gyakorolva biztosítja a társadalom alkotmányos rendjét, meghatározza a kormányzás szervezetét, irányát és feltételeit.
(5) - törölve
20/A. § (1) Az országgyűlési képviselő megbízatása megszűnik:
a) az Országgyűlés működésének befejezésével,
b) a képviselő halálával,
c) az összeférhetetlenség kimondásával,
d) lemondással,
e) a választójog elvesztésével.
(Ebben a megfogalmazásban dr Zétényi Zsolt kifejezetten úgy kerüli a nemzetgyűlés fogalmának használatát, hogy értelmezésem szerint a nemzetgyűlési funkciókat ellátó országgyűlést javasol. Tehát a kitűzött feladat, funkció megvalósulására helyezi a hangsúlyt, és nem a nemzetgyűlés szó használatában rejlő mozgósító erőt tartja elsődlegesnek. Véleményét fel lehet használni, mérlegelni lehet a rá való hivatkozást.
A tömör rövidségre törekvő megfogalmazásban nem szerepel külön hangsúllyal, hogy a választási törvényen módosítani kell az elmúlt 16 év tapasztalatai alapján ahhoz, hogy eredményét a társadalom elfogadhassa, és ne csak a mai színjáték folytatását eredményezze újabb megtévesztési csavarral. - FÁ)
„……
- Alakuljon haladéktalanul új, a társadalom széles köreinek bizalmát élvező személyekből álló kormány;
- Az Országgyűlés hozzon törvényt a közkegyelem gyakorlásáról a 2006. szeptember 18 – 25. között lezajlott tömegmozgalmakkal összefüggésben elkövetett bűncselekmények tekintetében;
- Az Országgyűlés oszlassa fel magát, s kezdeményezze a választások haladéktalan megtartását;
- Az Országgyűlés éljen azzal a felhívással, hogy a választók legyenek tudatában: az új országgyűlésnek döntenie kell a jelen helyzet megismétlődésének elkerülését szolgáló alkotmányossági kérdésekről;
- Az új országgyűlés döntsön a miniszterelnök alkotmányos helyzetének és felelősségének szabályozásáról, az országgyűlés és a köztársasági elnök jogkörének kibővítéséről, törölje az alaptörvénynek az országgyűlés feloszlatásáról való népszavazást tiltó rendelkezését;
- Az új országgyűlés mondja ki a jelen alkotmányos rendszer folyamatosságát a történelmileg létezett magyarországi alkotmányos rendszerekkel, azaz deklarálja a történelmi jogfolytonosságot és nyilvánítsa bűnös rendszerré a kommunista önkényuralmat; mondja ki, hogy Magyarország a Szent Korona országa.
Isten óvja Magyarországot!”
(2006 október 19 este)