vissza a főoldalra * 

a bankmonopólium alapvetően strukturális monopólium

From: Fáy Árpád [mailto:arpad.fay@gmail.com]
Sent: Tuesday, May 10, 2011 11:52 AM
To: 'Fehér Kéményseprők'
Subject: FW: Hitelválság: itt forradalom lesz

 Tisztelt Fehér Kéményseprők!

Valami nem stimmel az alábbi szövegben.

Ha nem fizetőképtelen az adós, akkor a bank csalhat nyugodtan tovább?

H. E.: Az egyik legnagyobb pénzintézet vezetője azt állította, hogy a bedőlt devizahitelesek jó része tudna fizetni, csak a moratórium miatt nem teszi.

D. T.: Ez nem igaz. Egy-két kivétel persze mindig akad, de nem ez az általános. Akik minket megkeresnek, azt mondják, azt az összeget, amelyet felvettek, vissza akarják fizetni. De csak azt, és nem a három- meg négyszeresét! Azt azonban szomorúnak tartom, hogy ahány hivatal, szervezet, annyiféle adattal áll elő a témában.

Egy másik szövetrészletben arról van szó, hogy az ügyfél nem tud kitérni a bankmonopólium elől.

Csakhogy a bankmonopólium alapvetően strukturális monopólium, nem pedig egy élelmes vállalkozó túlterjeszkedése. Tehát a bankok hosszú ideje hatással vannak a pénzrendszer szabályozására. Azaz diszfunkcionálissá vált a pénzrendszer, és ez a visszaélések alapja.  

H. E.: Mit tapasztalnak, bankuralom van-e Magyarországon, ki van-e szolgáltatva az ügyfél a pénzintézetnek? Vagy valóban élhet azzal a jogával az ember, hogy a számára hátrányos szerződést nem írja alá, s kéri, a bank tegyen elé egy másik szerződéstervezetet?

D. T.: Az ügyfél ilyet itt nem tud elérni. Kizárólag a bank teheti az ügyfél elé – a nyilvánvalóan számára kedvező feltételeket tartalmazó – szerződést. Ha az állampolgár ezt nem írja alá, akkor a bank azt mondja, hogy kívül tágasabb. Nem tekinti ugyanis egyenrangú tárgyalópartnernek a polgárt.

H. E.: Ez nem tekinthető már diktátumnak?

Cz. Gy.: Az ügyfélnek nincs valós választási lehetősége, a bankok ilyen téren monopolhelyzetben vannak. Ha ez a téma előkerül a perekben, a bank képviselője rögtön azt kérdezi, hogy kényszerítette-e valaki az ügyfelet a szerződés aláírására. De könyörgöm, életszerűtlen a kérdés! A hitelt nem azért veszem fel, hogy kamatot fizessek érte, és otthon nézegessem a pénzt. Nyilván az adott élethelyzetben sürgősen szükségem volt egy összegre, ezért kellett igénybe vennem a hitelt. Vagyis valamilyen kényszer miatt.

Meg kellene tehát védeni az embereket az aktuális veszedelemtől, a diszfunkcionális bankrendszer fenyegető tragédiájától – rövid távon. Hosszú távon viszont helyre kellene hozni a pénzrendszer-bankrendszer szabályait.

A rendszerváltás után kedélyesen válaszolgatták parlamenti képviselők, hogy a határidő naplójukban a következő hetekben nincsen előre programozva az alkotmányosság, a nemzetgyűlés, stb. Ez lett belőle. Az a kapkodás, ami most volt alaptörvény ügyben, nem volt több, mint a lehullott vakolat söprögetése a felázott falak tövében. Ezen a nyáron meg kellene védeni a bedőléstől a hiteleseket. Viszont már tegnap el kellett volna kezdeni – illetve sokkal korábban – a felázott falak víz-szigetelését, azaz a visszaélésekre alkalmas (visszaélésekre beprogramozott) bankrendszer átszervezését.

A kérdés nagy jelentőségű. Ki az alanya az alkotmánynak, a pénzrendszernek, a gazdaságnak végső soron?

A „jogalany” kifejezés megtévesztő, mert nem a kft-k a tulajdonképpeni alanyai sem az alkotmányosságnak, sem a pénzrendszernek, sem a gazdaságnak. Még csak nem is kizárólagosan a magánszemélyek, azaz a természetes személyek, hanem a természetes személy magánszemélyek és az ő közösségeik – szerves egységben. Tehát a természeti erőforrások ne legyenek korlátlan magántulajdonban. A személyes munka eredménye elsősorban magántulajdont eredményezzen. A pénz elszámoló egység, eszköz legyen a társadalom egyébként alkotmányosan legitim folyamataiban. A pénz elszámoló eszköz legyen belföldön és a külfölddel szemben. De emberek fölé semmilyen  képlet, matematikai összefüggés nem rendelhető a pénzügylet gazdasági tartalmától eltekintve (amint annak Sólyom úr volt élharcosa, hogy nem számít az igazság, csak nézzünk ki olyan falanszternek, amelyben minden jog az utókommunistáké – talán máig nem jött rá, miket cselekedett és mondott).

Nem lesz rend, amíg nem veszi magának a fáradtságot az ország, a nemzet, a banki visszaéléseken morgolódók, hogy utána gondoljon mire is való a pénz, mi a bankok tulajdonképpeni szerepköre (mit csinálnak ma ténylegesen és mit kellene csináljanak). A legtöbb esetben a vonakodás eredménye az, hogy amikor már pórul jártunk, kiderül, a nagyvilágban kevés helyen járatták a bankok a bolondját az emberekkel olyan csúnyán, mint velünk, akik meg akartuk takarítani az önálló gondolkodásnak, a felelős cselekvésnek még az igényét is.

Az, hogy az emberek tudnak-e fizetni vagy sem – függetlenül a hitelügyletek zsiványságaitól, nem más, mint a következő hitelbedöntési hullám előszele. Nem több mint felhívás arra, hogy ismét próbálkozzanak, mert mi nem akarjuk ellenőrizni a magunk ügyeit, hanem azt behúnyt szemmel másra akarjuk hárítani. Az OTP lakáskamat emelése a 90-es évek elején jól megalapozta a mostani ügyet. Teszt volt az országgal szemben.

A Fehér kéményseprőket nem ismerem közelebbről, de amit felvállaltak, az üdvözlendő.

És mégis azt mondom, hogy az ő tűzoltásukon túlmenően rendbe kell tenni a pénzügyi szabályokat, a banki működés megítélésének, szabályozásának alapjait – hogy elmaradjon a hazai bankrendszer egészének vissza-visszatérő csalárdsági hullámzása. Gyakorlatilag sok szempontból Magyarországon nem alakult ki a bankrendszer az utóbbi 30 évben! Szociológiai szemmel semmi mást nem bizonyít a banki monopóliumi környezetben az olyan banki típus-vélemény, mint hogy „nem kötelező hitelt felvenni”. Ez félrebeszélés, és hogy ilyesmire sor kerülhet, az mutatja tényként, hogy a banki hitelezés funkciója a lakosság, a vállalkozási szféra számára megoldatlan Magyarországon (mezőgazdaság pld!?). Helyette visszaélési formák burjánoznak. Mintha olyan hajókba ültetnék az embereket a kikötőben, amelyek nagyrésze a mólót elhagyva elsüllyed (és ilyenkor a szárazföldön maradt rokonoktól kérne kártérítést a hajóstársaság, mondván hogy ha nem ülnek utasok a hajóin, akkor azok nem süllyedtek volna el).

üdvözlettel

FÁ

From: Fehér Kéményseprők [mailto:info@feherkemeny.com]
Sent: Monday, May 09, 2011 8:00 PM
Subject: Hitelválság: itt forradalom lesz

                Hitelválság: itt forradalom lesz

2011. május 09. - 11:33

Hitelválság: itt forradalom lesz

Egyre közeledik az árverezési és kilakoltatási moratórium vége, így jú­lius elsejétől nagyban indulhat a végrehajtás. Nap mint nap újabb, olykor egymásnak ellentmondó számok kerülnek elő bedőlt szerződésekről, bajba jutott devizahitelesekről és az őket megsegítő kormányzati intézkedések tervezetéről. Azt azonban kevesen tudják, hogy a 2004. május elsejei uniós csatlakozásunkat követően egyetlen pénzintézet sem módosíthatna egyoldalúan szerződést.

Minderről Czirmes György ügyvéddel és Dabasi Tamással, a Fehér Kéményseprők Szövetsége elnökével beszélgettünk.

Hunyor Erna: Hogyan látják, mennyire jelent reális veszélyt az egyre közelgő július elseje, amikortól tényleg elkezdődhetnek a végrehajtások?

Dabasi Tamás: Sajnos valódi a veszély. Főként, ha azt nézzük, hogy a probléma kirobbanása óta évek teltek el, és mégsem született megoldás. Ám minél tovább várnak a döntéshozók, annál súlyosabb lesz a gond, mert az idő múlásával egyre nő a bajba jutottak száma.

H. E.: Indítottak egy próbapert, amelyben ha dönt a bíróság, rövidre lehet zárni az ügyet.

Czirmes György: Valóban. Még 2009. december 18-án kezdeményeztük az úgynevezett próbapert, de döntés azóta sem született. Néhány kollégámmal közösen úgy hatvan magánpert is viszünk, de indítottunk közérdekű pert is harminc bank ellen. Érdemi tárgyalásra azonban még nem került sor. Ha a közérdekű perben sikerülne eredményt elérni, az azért lenne jó, mert az az összes banki adós ügyére hatással lenne.

H. E.: Részeredményeik azért vannak.

Cz. Gy.: Az egyik civil ügyfél, aki maga kezdeményezett eljárást, arról tájékoztatott, hogy jogerősen megnyerte a pert a bank ellen. A bíróság azt mondta ki, hogy mivel a felek – a bank és az ügyfél együtt – nem írták alá a mellékszerződéseket, és a pénzintézet az ő szerződésükre az általános szabályzatot nem bontotta le, nem „egyéniesítette”, így az nem része a szerződésnek. Márpedig a kamat és egyéb költségek megemelését ezekben a mellékletekben jelenítette meg a bank. Így viszont nem lehetett volna módosítani a szerződést.

 H. E.: Ebből az következne precedensjog esetén, hogy az összes – a 2008 őszén kirobbant válság miatti – törlesztőrészlet–emelés jogtalan.

Cz. Gy.: Jól érti. Ám időközben találtunk két olyan uniós irányelvet is, amelynek alapján bármilyen, jelzáloghitellel garantált kölcsön, illetve a lakáscélú vásárlásra, építésre adott hitel egyoldalúan nem módosítható.

 H. E.: Ez csak uniós ajánlás vagy kötelezően alkalmazandó előírás?

Cz. Gy.: Ezek jelenleg is élő irányelvek. A csatlakozási szerződés vonatkozó szakasza szerint pedig az irányelvek is jogszabályi hatállyal bírnak a tagállamokra, tehát kötelezőek. S miután Magyarország 2004. május elseje óta tagja az uniónak, az a banki ügyfél, aki ezt az időpontot követően vett fel olyan hitelt, amelyhez garanciának ingatlant kért a pénzintézet, arra a szerződésre ez az előírás vonatkozik.

 H. E.: A válság kitörése óta volt, akinek ötszörösére nőtt a törlesztőrészlete. Jogilag kimondható, hogy anyagi kár érte?

Cz. Gy.: Kimondható. Ugyan­­is a hitelintézeti törvény meghatározza a kamat fogalmát, s azt mondja ki, hogy „a kamat a hitelezőnek a hitel használatáért és kockázatáért nyújtott ellenszolgáltatás”. Ha a kamat ez, akkor mi az árfolyamkockázat, amelyet a bank még pluszban felszámít számos más „költsége” mellett?

 H. E.: Vagy ötven jogcím van még, amiért egy bank pénzt számít fel!

Cz. Gy.: Ez pedig minimum a jó erkölcsbe ütközik, mert egy szolgáltatásért több ellenszolgáltatást kér a bank.

H. E.: Vagy itt van a letartóztatott uzsorások ügye.

Cz. Gy.: Azt tudja, hogy az uzsorások átlagban mennyiért adnak kölcsönt? Évi harminc százalékért. Az ügyfeleim szerződései pedig azt mutatják, hogy a bankok havonta számítottak fel harminc–hatvan százalékot mindenféle jogcímen. Ha ezt felszorozzuk, évente 500-720 százalék a banki ellenérték mértéke. Kérdezem: ha egy magánügyletben – például az uzsorásnál – az évi harmincszázalékos kamat felszámítása bűncselekmény, akkor egy bank esetében a jóval több kamat vajon minek számít?! Félreértés ne essék, nem az uzsorást védem, csak az egyenlő jogi megítélés hiányára szeretném ráirányítani a figyelmet.

H. E.: Az egyik legnagyobb pénzintézet vezetője azt állította, hogy a bedőlt devizahitelesek jó része tudna fizetni, csak a moratórium miatt nem teszi.

D. T.: Ez nem igaz. Egy-két kivétel persze mindig akad, de nem ez az általános. Akik minket megkeresnek, azt mondják, azt az összeget, amelyet felvettek, vissza akarják fizetni. De csak azt, és nem a három- meg négyszeresét! Azt azonban szomorúnak tartom, hogy ahány hivatal, szervezet, annyiféle adattal áll elő a témában.

H. E.: Önök szerint mi a valóság?

D. T.: Jelenleg kilencmillió-hétszázezer hitelszerződés van Magyarországon. Ebbe beletartozik az autóhitel, a személyi kölcsön, a fogyasztási, áruvásárlási és gyorshitel, minden. Ebből hárommillió-nyolcszázezer a devizaalapon elszámolt hitelekre kötött szerződés, amelyekből egymillió-hétszázezer az ingatlanszerződés. A többi gépjármű-, illetve szabad felhasználású hitel.

H. E.: Ha feloldják a moratóriumot, hányan kerülnek bajba?

D. T.: Pontosan egymillió-kétszázezer hitelszerződés dől be azonnal, vagy­is ennyi ingatlan-végrehajtás, kilakoltatás kezdődhet meg. Ez azt jelenti, hogy négymillió-nyolcszázezer ember maradhat fedél nélkül a következő néhány hónapban. S itt még nem beszéltem arról, hogy jóval nagyobb a gond ennél.

H. E.: Mire gondol?

D. T.: Arra, hogy közüzemidíj-tartozás, BKV-bírság vagy parkolásidíj­tartozás esetén is végrehajtás alá kerülhet az ingatlan. Ha valaki a meglévő hitelszerződése mellé „beszerez” egy ilyet, s a bírságot nem fizeti ki, az lakáshitelének felmondásához vezethet. Ugyanis a hitelszerződés tartalmazza, hogy bárki végrehajtási jogot jegyeztethet be a jelzálogjog után, ami pedig a hitelszerződés megszüntetését vonja maga után. Így eshet meg, hogy egy hatezer forintos BKV-pótdíj elmaradásáért bejegyezhetik a végrehajtási jogot, s abban a pillanatban fel is mondják a hitelt.

H. E.: Mennyire előkészítettek a végrehajtások?

D. T.: Csak a kezdőjelre várnak, a startvonal mögött toporognak az árverező, végrehajtó cégek. Ismerek egy listát, amelyen valamivel több mint harminc pénzügyi szolgáltató szerepel hatszáz árverésre váró ingatlan adataival. Összesen 11,2 milliárd forintot akarnak ezekért kapni, az ingatlanok valós értéke ennél harminc-negyven százalékkal magasabb.

Cz.Gy.: Magyarországon az a jellemző, hogy mindig a tolvaj szemszögéből próbáljuk láttatni a törvénytisztelő embereket is. Egyáltalán nem arról van szó, hogy nem akarnak fizetni a bajba jutottak, hanem a fizetőképesség határától messze elrugaszkodott részleteket nem tudják előteremteni. Ezért ha nem hosszabbítják meg ismét a moratóriumot, az katasztrófához vezet, itt forradalom lesz.

H. E.: Mit javasolnak a morató­rium meghosszabbításán kívül?

Cz. Gy.: Például hogy azoknál, akik vállalni tudnák az eredeti törlesztőrészlet fizetését, azok ezt fizethessék, emiatt az ő esetükben szüntessék meg a moratóriumot, de ne lehessen kilakoltatni őket. Akik munkanélküliek, és nem a saját hibájukból lettek azok, ott az államnak kell segítő kezet nyújtania.

H. E.: Bizonyára emlékeznek rá, hogy 1992–ben az OTP-nek volt egy akciója, hogy ha az adós egy összegben kifizette a még fennálló tartozásának negyven százalékát, a többit elengedték. Most lenne realitása egy ilyen kezdeményezésnek?

Cz. Gy.: Nem, ezt nem támogatjuk. Elképzelhető, ha az OTP-nek így is megérte annak idején a háromszázalékos kamattal, akkor mekkora nyeresége volt rajta. Mert a tőkét biztos visszakérte.

D. T.: Ez szerintünk sem jó ötlet. Azért nem, mert ha valaki tízmillió forintot vett fel, most 25–30 milliót kér érte a bank. S ennek az emelt összegnek a negyven százalékát kellene visszafizetnie az adósnak.

Cz. Gy.: Ugyanezért nem javasoljuk a hitelszerződések módosítását sem. A bankok mindenkivel a felturbózott összegre próbálják a szerződéseket újrakötni, és ezzel legalizálják a szerintünk törvénytelen kamatokat és egyéb felszámított költségeiket.

D. T.: Senki még véletlenül se váltsa át se forintra, se devizára a meglévő hitelét, mert az átváltás pillanatában érvényes összegről fog szerződést kötni vele a bank.

H. E.: Mit tapasztalnak, bankuralom van-e Magyarországon, ki van-e szolgáltatva az ügyfél a pénzintézetnek? Vagy valóban élhet azzal a jogával az ember, hogy a számára hátrányos szerződést nem írja alá, s kéri, a bank tegyen elé egy másik szerződéstervezetet?

D. T.: Az ügyfél ilyet itt nem tud elérni. Kizárólag a bank teheti az ügyfél elé – a nyilvánvalóan számára kedvező feltételeket tartalmazó – szerződést. Ha az állampolgár ezt nem írja alá, akkor a bank azt mondja, hogy kívül tágasabb. Nem tekinti ugyanis egyenrangú tárgyalópartnernek a polgárt.

H. E.: Ez nem tekinthető már diktátumnak?

Cz. Gy.: Az ügyfélnek nincs valós választási lehetősége, a bankok ilyen téren monopolhelyzetben vannak. Ha ez a téma előkerül a perekben, a bank képviselője rögtön azt kérdezi, hogy kényszerítette-e valaki az ügyfelet a szerződés aláírására. De könyörgöm, életszerűtlen a kérdés! A hitelt nem azért veszem fel, hogy kamatot fizessek érte, és otthon nézegessem a pénzt. Nyilván az adott élethelyzetben sürgősen szükségem volt egy összegre, ezért kellett igénybe vennem a hitelt. Vagyis valamilyen kényszer miatt.

H. E.: Létrehozták a Robin Hood-akciócsoportot. Miért?

D. T.: Önszerveződéssel jött létre, nem mi találtuk ki. Sokan megkerestek minket, hogy a kilakoltatáskor nem fogják hagyni magukat, s ha kell, felgyújtják a házat. Ha már az övék nem maradhat, a végrehajtóé, a banké se lehessen. S hogy ebből ne legyen a későbbiekben se jogi kár, se esetleg haláleset, ezért gondoltuk, hogy szervezetten létrehozzuk a Robin Hood-akciócsoportot. Nem konkrétan a végrehajtók ellen, hanem azon bűnözői csoportok ellen, amelyek különféle törvényi kiskapukat kihasználva átvezetik a földhivatalon az ingatlan tulajdonjogát, és új tulajdonosként megjelenve lakoltatják ki az ingatlanjaikból az embereket.

Hunyor Erna

http://www.feherkemeny.com/2011/05/09/hitelvalsag-itt-forradalom-lesz                                         

 Vissza az oldal tetejére