vissza a főoldalra *   

-----Original Message-----
From: Fáy Árpád [mailto:fay@ngo.hu]
Sent: Monday, April 16, 2007 7:39 AM
To: drzlinszky
Subject: RE: volt egy rossz álmom, vitatkoztam egy általam tisztelt emberrel, és a következőket fogalmaztam meg tanulságként - FÁ

Kedves János! Valamiről meg akarsz győzni, valamiért, de nem tudom miért, miről. Én úgy élem meg, hogy jószándékom sok helyütt másutt is falakba ütközött. A lényegre törő megállapításokra adott leegyszerűsítő válaszok áradata nem egyszerűsíti le a kérdés tárgyalását, hanem félre viszi. Ezt érzem levélváltásunkról is. Azt mondod, hogy össze kellene fogni, meg kellene érteni egymást, törekedni kellene a tényleges párbeszédre, s mintha sodródó jégtáblán mondanád, hogy te mindent megtettél kinyújtott karoddal. Vagy te vagy a parton, s várod, hogy a jégtábláról egy teleszkópos kar hozzád elérjen. Mintha az alapvető helyzetet nem akarnád érzékelnéd. Nekem a te érvelésed tűnik úgy, mintha megelégednél indulatszavak használatával, s a logikai tartalommal nem törődnél. Mintha az érzelmi töltetű indulatszavak szavazatától, számarányától várnád a logikai igazságot (a magad érzelmi indíttatásából a magad igazának másoktól való vissza igazolását). Ez mérhetetlen távolságra van a szavak logikai tartalmának keresésétől.

Hogy mennyire mimikri, esetleg szakmai ártalom, netán foglalkozásodból eredő maradék kötelezettség, azt nem tudom megítélni. Annyit tudok, hogy átéltem egy kísérlet elutasítását az alkotmányos igazságokban való elmélyedésre szélesebb társadalmi nyilvánosság számára. Ismered az események sorát. Amikor egy tudományos dékánhelyettes vissza utasítja az elvi lehetőségét annak, hogy az intézményében "szellemi kihívás" hangozzék el, és a dékánja ezután írásban erősíti azzal, hogy politikai felhangtól való félelmében tilt be tudományos rendezvényt, akkor az pontos látlelet - az alkotmányosságról is. A szellemi igényesség nyilvános elutasítását nem lehet  kompenzálni túl egyszerűsített kérdésekkel szűkebb körben.

Valami zátonyra futott. Egy hajó, egy csónak. Mindent lehet újra kezdeni. Az elmúlt éveket már nem. Az a keresztény gondolkodás egyik tartaléka, hogy a szenvedést is a jövő tanulságának tudja tartani.

Vannak, akik az erdélyi Bolyai-t a klasszikus matematikát eltörlő liberális forradalmárnak állítják be (ez ma Pesten létező divat, könyveket írnak arról, hogy Bólyai szellemiségére alapozva minden erkölcsöt, hagyományt el kell utasítani). Ilyesmit érzek elkövetni az alkotmány, emberi jogok, hagyomány ügyében is. Maradjunk Bolyai párhuzamánál:

http://www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/b124/sec-16-05.html

Erről a honlapról emelhető ki a következő megállapítás:

"Az euklideszi sík – egy végtelen nagy gömb", "A gömbi geometria tételeiből határátmenettel az euklideszi geometria tételeihez lehet jutni."

Mondhatnánk, hogy ez evidens. Elég utána nézni. Evidens az alkotmány tekintetében is: a közös nevező, az eredet nem lökhető útszélre politikai megfontolásból az eredet logiai-erkölcsi minőségét utólag elpusztítva. Bólyai sem pusztította el az euklideszi matematikát. És ha valakinek nem sikerülnek a gömbi geometria bonyolult egyenletei, viszonyítási alapért, határesetért visszatérhet az euklideszi síkokhoz. Az alkotmány dolgában az euklideszi síkok, az evidens igazságok most nem divatosak, le akarják őket tagadni, el akarják utasítani, mint valami tarthatatlan primitív, meggondolatlan, lejárt szemléletet.

Százmilló áldozat volt a következmény. Folytatás ne következzen.  Szavazzunk arról, amiről értelme van szavazni, ami a mi döntésünk függvénye. Ne az evidenciák eltorzításával töltsük az időnket. A logikai és erkölcsi döntések, a hagyomány tényei semmilyen emberi ismereti körben nem pillanatnyi emberi döntések tárgyai.

Értelmes időtöltés volna sorra venni, hogy miről értelmes dolog szavazni, és miről egyáltalán nem. De lehet, hogy ahhoz új nemzedékeknek kell felnőniük, sok szenvedés után. A magam részéről tíz éve neki akartam látni az áttekintésnek. Jó lett volna, ha sikerül. Nem tudtam, hogy egyenesen "tilos"-nak tekintik sokan. Túl sokan. Ez egy rossz tiltás, egy életellenes tiltás.

És innen kezdve újra indulhatna a párbeszéd.

Ne kezdjük ott, hogy szavazástól tesszük függővé, végtelen gömb-e az euklideszi sík.

 

-----Original Message-----
From: Fáy Árpád [mailto:fay@ngo.hu]
Sent: Saturday, April 14, 2007 6:56 PM
To: drzlinszky
Subject: RE: volt egy rossz álmom, vitatkoztam egy általam tisztelt emberrel, és a következőket fogalmaztam meg tanulságként - FÁ

Kedves János! Bármiféle szövetséget, baráti jobbot, vita-lehetőséget eltaszítani nincsen szándékomban (azt hiszem már alkatilag sem). De fordítva sem megy: barátságért értelmetlenséget, jobb meggyőződés vagy csak a józan ész feladását. Ezek nem egymást kizáró, behelyettesítő fogalmak, hanem egymást kiegészítők. De ne legyünk túl általánosak.

Vannak az érvelésedben bizonyos latens feltételezések, amelyeket időnként felvetsz, de neked is meg kellene vizsgálnod, hogy mennyire helytálló. Például az én "kövesedett nézetem". Persze végső soron az ember esendő, és nincs semmi biztosíték arra, hogy nem fog mellé. Csupán a hit, a reménység, a jószándék az, amiről azt "hiheti", hogy rajta múlik. De túl mindezen a kegyelem sem elvetendő szempont, mert vannak akik szerint van, akinek adatik, és van akinek nem. Az ember ezen a ponton lehajtott fejjel töprenghet csak. Azonban mindeme határvizekről evezzünk vissza egyszerűbb, hétköznapibb ügyek felé.

Emlékem szerint ( s az önvallomásokat ezzel be is rekesztem, nem terhellek vele tovább), tehát emlékem szerint én érvelési rendszerek mentén jutottam az alkotmány fogalmához, majd azon belül az alkotmány és alaptörvény szükségszerű különböző természetéhez. Az alany akarata és értékrendje (alkotmány) valamint eszköze (alaptörvénye) sémát meglepetéssel fedeztem fel a történelmi alkotmány rendszerében. Ezt kerestem tehát közgazdasági kérdésekből kiindulva, és itt találtam meg.

Ezzel szemben a pozitivista közgazdasági, szociológiai és jogi okfejtésekben pedig meglepetéssel fedeztem fel újból és újból a cselekvő, felelősen szabad, értékrendekben gondolkodni képes alany és annak eszköze közötti különbségtevés már-már mániákusan módszeres elutasítását. (Állati jogok meg az élettelen kavics lelkiismerete és emlékezete típusú eszmefuttatásokig terjedően.) Így jutnak el sokan ahhoz, hogy a gyerekek tüntetési joga mentén védelmet kell biztosítani a kiskorú gyereknek saját szülei ellen általánosságban - mert "a család rabszolgaság"!? Mint bizonyára tudod ilyen szellemben külön "emberjogi alapítvány" működik 1990 óta, őket vonták be az oktatási törvény "reformnak" csúfolt átalakításába 93-ban demokrácia címszóval. Szégyen. Szégyen, ami mással nem magyarázható, mint a nagy világégés utáni zavarodottsággal.

A zavarodottságot-bizonytalanságot természetesen mindannyiunkra, korszakunkra értem. De a korszak nyomása alól te sem tudtad kihúzni magad, mert mit is írtál egyazon bekezdésben (mint a nebulót leckéztető pedagógus - lesve, hogy mit veszek észre a logikai bukkanókból)? A következőt:

"... mi van, ha a többség nem ismeri el? - Ez hit, de nem tudományos érvelés."

Hát igen. Itt a hitet nem belső meggyőződés, hanem a hiedelem, vélekedés, ízlés, vágy értelemben használod. A vélekedés-ízlés-vágy nem tudomány. De te a logikai és erkölcsi evidenciákkal szembeni érvnek tartod a többségi egyetértést, tehát szerinted nincsenek evidens, azaz tudományos szigorúsággal alapul vehető tételei az alkotmányosságnak (amik szavazástól függetlenül veendők alapul). Győzzön tehát a többség, nincsenek sem logikai, sem erkölcsi, sem hagyományi sem egyéb evidenciák?! Le a logikával, erkölccsel, hagyománnyal? Már-már érteni vélem soraidat, amikor bekövetkezik a fordulat:

"... célszerű lenne a fogalmak terén a szakkörbe tartozó fogalmak meghatározását a szaktudományra bízni: az okságot a filozófusra, a fajsúlyt a fizikusra, a járványt az orvosra, a gazdaságosságot  a közgazdászra és az alkotmányt a jogászra. Lehet úgy is, hogy mindenki a másik területén akar tudós amatőr lenni, de az nehezebb."

Sok mindenben egyet értünk, kivéve az utolsót, a jogászt. A jogász olyan, mint a mérnök. Egyrészt nem a mérnök dönti el, hogy valaki házat akarjon-e építeni vagy sem. A mérnök bizonyos statikai dolgokat kell jobban ismerjen az átlag házépítőnél - közvéleményi szavazástól függetlenül. A mérnöknek a statikát alkalmaznia kell, a jogásznak az alkotmányos elveket szintén nem alkotnia  kell, hanem alkalmaznia, tisztelnie. Jelenleg az általad hivatkozott "jogász" a maga szakterületénél sokkalta többet igényel magának alkotmányosság ügyben - a többlet felelősség és a minimális visszajelzés nélkül, hogy ő mintegy rátelepedvén a politikára mire is használja furfanggal szerzett kvázi jogosítványát. S ha mégis kérdőre vonják, akkor rögtön kijelenti, hogy ő nem igazán politikus, csak amolyan potyázó e téren, tehát ne tessék őt elszámoltatni, hogy mit is művel, ő legfeljebb a szavazásoknak engedelmeskedik.

Az alkotmányt zsebébe tűrögető "jogász" a szakértelmét nem vállalja fel nyíltan, hanem szavazatósdira hivatkozik. És amikor végképp nagy a káosz, akkor megnőtt étvágyával, szavazósdi burokban elkezd lépegetni más szakterületek felé is, mint például filozófia, közgazdaság, egészségügy, és ki tudja még mi minden hova.

- A legutóbbi években Magyarországon például így születtek döntések arról, hogy az állami és a magántulajdon között különbséget nem lehet tenni, mert ezek "egyenjogúak". Sok tragédiához vezetett ez a már megbocsáss marhaság. Ez közgazdasági nonszensz, képtelenség. Evidens ugyanis, hogy a funkciója szerinti köztulajdon magántulajdonban csak társadalom romboló lehet (és fordítva). Miért nem kérdeztek az alaptörvényi jogászok meg valami értelmesebb közgazdászt? Vagy miért nem gondolkodtak el? És leginkább miért közelítettek színlelt magabiztosságukkal a jogi blöffhöz? "Egyenjogúságra hivatkozva" mindent le lehet nyeletni, nyelni? Mert ez itt kártétel volt. És ha előre nem lehetett látni, akkor legalább utólag el kellene gondolkodni a tapasztalatokon okulva.

- Vagy a jogegyenlőség a természetes és a jogi személy között alkotmányos alapelvként. Ezt talán még te sem nyeled le minden további nélkül (1994-ben nem ment át minden megjegyzés nélkül). A természetes személy alanyisága és a jogi személy eszköz mivolta nem jogi kérdés, hanem életbölcseleti evidencia. Akkor is, ha mániákus uniós jogszövegezők sormintaként rakják oda mindenhova, hogy jogi és természetes személy között különbséget nem lehet tenni. Ettől csak szovjet-uniósabbak lehetnek, de nem az igazságot és más evidenciákat átformálók.

Ha a jog nem tiszteli a jogon kívüli evidenciákat, akkor nevetséges szörnyeteggé válik.

Tisztelni kell az alkotmányos általános társadalmi evidenciákat és az egyes szakkérdések evidenciáit is. S csak a maradékon terülhet el valahol a jog saját vadászterülete. Ez nem szavazás, nem többség meg kisebbség kérdése, hanem (már félek leírni a szót) evidencia, tehát szavazástól független.

És a sor hosszan folytatható.

Egészen bele fáradtam.

A kiút nem az, ha mindenki besorol a jogászok hivatalból magabiztos stílusa mögé, hanem az a kiút, ha mindenki leül az asztal mellé, és megpróbál valóban elmélyedni a tényleges problémákban, s arról párbeszédet folytatni.

Ami a nézetedet illeti, azt mint kezdtem soraimat, én tisztelem, mint személyes meggyőződésedet. S ha nem is értek egyet vele, akkor is egy élet bírkózásait látom bennük. Tehát nem arról van szó, hogy lenézném bárkinek is a nézeteit. Tőled sokat lehet tanulni, még olyan távolból is, ahonnan én találkozom a véleményeiddel.

Hanem ami a köztünk levő különbséget illeti, az nem személyes, és azt hiszem, hogy lényegi. Az a véletlenen múlott, hogy ez a lényeg ebben a levelezésben kettőnk vélemény különbségeként fogalmazódott meg. Én azt hiszem, hogy korunk egyik legnagyobb problémájához értünk hozzá, amit igen nehéz egyébként szóba hozni. Ez a probléma pedig a természetes személy státuszának a megrendülése, amit én nem tartok elintézhetőnek egy "na és"-el. Ezen valóban százmillió emberélet múlott csak az elmúlt évszázadban (saját államának elszabadult erőszakossága miatt). Olyan volt ez, mint egy buszbaleset, amikor elromlott a fék, és az utazó eszközből koporsó lett. Ekkora évszázadnyi kataklizma után nem tartom járható útnak a részletekben való kényelmességet "próba-szerencse" szavazásos alapon.

És így vannak ezzel sokan mások is, akiknek a szájába erőlteti a hazug-becstelen sajtó a nemzeti érdek önző és értelmetlen mindenekfölöttiségének a hangoztatását a nemzeti keretek élhető otthonosságának igénylése helyett. De amit szóval nem tudnak elmondani, mert végtelen hangzavarban állandóan zaklatják őket, azt érzik. Valóban nehéz érzésekben megnyilatkozni, ha nem zenész, szinész, festő vagy más művész valaki. Az élhető és méltányos életet igénylők, szomjazók segítségére kell az evidenciákat megszövegezni, gondozni, felszínre hozni - olyan szaktevékenységként, amelyet te egyszer követelsz, másszor pedig nem tartasz a szavazósdikkal szembe állíthatónak. Ezt a forgószelet kellene lenyugtatni lelkünkben.

Minden jót

Árpád

 

 -----Original Message-----
From: drzlinszky [mailto:drzlinszky@freemail.hu]
Sent: Saturday, April 14, 2007 5:10 PM
To: Fáy Árpád
Subject: Re: volt egy rossz álmom, vitatkoztam egy általam tisztelt emberrel, és a következőket fogalmaztam meg tanulságként - FÁ

Kedves Árpád, hogy az én nézetem-e a téves, vagy a Tiéd, az egyelőre evidens módon nem dönthető el. Lehet téves mindkettő is. Mindenesetre a másik véleményét bizonyos tisztelet illeti minden vitában - úgy tűnik, itt Nálad (vagy Nálatok) bizonyos megkövesedett álláspontról van szó, fel sem tudjátok tételezni, hogy talán az alkotmány fogalma máskép is meghatározható, mint azzal, hogy "amit mi annak tartunk, az a helyes fogalom". (Azt el kell ismerni!) és mi van, ha a többség nem ismeri el? - Ez hit, de nem tudományos érvelés. A hit szabad értékdöntés, de az ellenkező döntés is szabad. Mármost akkor, ha politikai megegyezésre és jobb társadalmi berendezkedésre törekszünk, alkalmatos volna valamely fogalomhoz való merev ragaszkodás okán nem minden potenciális és jóhiszemű szövetségest eltaszítani, aki elvont fogalmakat nem kíván hittétellé, dogmává merevíteni. s célszerű lenen a fogalmak terén a szakkörbe tartozó fogalmak meghatározását a szaktudományra bízni: az okságot a filozófusra, a fajsúlyt a fizikusra, a járványt az orvosra, a gazdaságosságot  a közgazdászra és az alkotmányt a jogászra. Lehet úgy is, hogy mindenki a másik területén akar tudós amatőr lenni, de az nehezebb. Üdvözlettel János

 -----Original Message-----
From: Fáy Árpád [mailto:fay@ngo.hu]
Sent: Friday, April 13, 2007 8:45 PM
To: drzlinszky
Subject: RE: volt egy rossz álmom, vitatkoztam egy általam tisztelt emberrel, és a következőket fogalmaztam meg tanulságként - FÁ

Kedves János! Amit leírtál, azt köszönöm, világos és tömör. Ez a XX. század nagy tévedése. Mármint egy tévedés, egy hamis vágány xx. századi kifejlete.

Kvázi százmillió civilnek pedig azért kellett meghalnia, nehogy ellent mondhasson.

Hogy megkérdőjelezetlen közös kiinduló alapra lehessen építeni az új társadalom zöldmezős beruházását.

A szavazásos evidenciák a likvidálások evidenciájaként valósult meg.

"Halálos tévedés" volt, és még ma is az.

Itt érhető tetten a szűken értelmezett materializmus csődje.

Aki az evidenciákat fontosnak tartja, az nem akar ölni a más véleményen levők között.

Az keresi a természettől adott közös nevezőket, evidenciákat, hogy csak a lényegi dolgokban vitatkozzon, ami tényleg rajta múlik.

Ez egy nehéz ügy. Ekkora a távolság manapság az alkotmányosságtól.

Le kellene egyszerűsíteni a dolgot: alaptörvényt hozhat testület szavazással, alkotmányt nem (azt el kell ismerni).

A lövetés nem az evidenciák közti válogatás, nem a homogén szavazótábor szükséges megteremtésének az útja, hanem az ember semmibe vétele.

Üdvözlettel

 

 -----Original Message-----
From: drzlinszky [mailto:drzlinszky@freemail.hu]
Sent: Friday, April 13, 2007 3:14 PM
To: Fáy Árpád
Subject: Re: volt egy rossz álmom, vitatkoztam egy általam tisztelt emberrel, és a következőket fogalmaztam meg tanulságként - FÁ

Kedves Árpád, nem akarok jogi kérdésekben filozófiai vitát nyitni, de az igazság más létrendbe tartozik, mint a nyilvánvalóság avagy evidencia. Evidenciához videre - látni - kell, ahhoz pedig látó kell. Míg az igazság érték, ezzel létrendileg magánvaló, az evidencia emberfüggő, kell hozzá a személyi felismerés. Az igazság igazság marad attól, hogy nem látják be, nem ismerik fel. Valamely politikai vagy társadalmi tétel azonban csak akkor evidens, ha azt mindenki belátja. Igaz lehet a tétel attól, hogy nem látják be, de az igaz tétel is csak akkor hat társadalmilag, ha többséget tudunk mögé állítani. Ezen a többséget meggyőz folymaaton a társadalmi érvényesülést, pláne evidenciát igénylő tétel nem tud túllépni. Nem lehet a közös kiindulási alapra építeni addig, amíg nem közös. Üdvözlettel jános

----- Original Message -----

From: Fáy Árpád

To: drzlinszky

Sent: Thursday, April 12, 2007 11:00 PM

Subject: RE: volt egy rossz álmom, vitatkoztam egy általam tisztelt emberrel, és a következőket fogalmaztam meg tanulságként - FÁ

Kedves János!

Tisztelt Tanárúr!

Ha evidens, magától értetődő annak, aki utána néz, tájékozódik. Ha valami evidens, akkor nincs miről szavazni.

Olyasmiről kell szavazni, ahol evidencia nincsen, ezért egy döntést kell elfogadni.

Az evidenciával kapcsolatosan legfeljebb a megfogalmazás mikéntjéről lehet vitatkozni, és valamelyik megfogalmazás használata mellett dönteni.

De maga az evidencia és a döntés tárgya kizárják egymást.

Az evidencia és az igazság rokon fogalmak. Az igazság akkor is igazság, ha csak egy ember tudja, de ő sem vállalja. A 2x2-ről sem szavazunk.

A természetjog sok alaptételével nem az a baj, hogy már nem érvényesek, hanem hogy a megfogalmazás módjába kötöttek bele, vagy valakik politikai ügyekbe keverték őket, és a természetjogi tételekre támaszkodva vitatták el másoktól a hatalmat, vagy igényelték maguknak. Tehát ők a döntést akarták kizárni olyasmiben, amiben csak döntéssel lehet választani. Ma fordult a kocka. Ma az evidenciák létét utasítják el olyan módon, hogy a döntés és az evidencia jelentését igyekeznek fedésbe hozni. Pedig ez nem két rokon értelmű szó, hanem egymást kizáró fogalmakat jelölnek - szigorúan véve.

Üdvözlettel

-----Original Message-----
From: drzlinszky [mailto:drzlinszky@freemail.hu]
Sent: Monday, April 09, 2007 6:22 PM
To: Fáy Árpád
Subject: Re: volt egy rossz álmom, vitatkoztam egy általam tisztelt emberrel, és a következőket fogalmaztam meg tanulságként - FÁ

Kedves Árpád - ha megegyeztünk abban, hogy az evidencia nyilvánvaló, vitát nem igénylő, mert egyetértőn elfogadott - akkor nem evidens semmi sem addig, amíg nem mindenki által elfogadott! Attól, hogy nekem evidensnek tűnik valami vagy valamely tétel, nem nevezhetem annak, ha tudom, hogy ez nem mindenkinél van így. Már pedig épp a vitatott téren a legtöbb "evidentia" ugyancsak vitás, közted és  Z. Zsolt között is. Épp az az előfeltétel, hogy a kiindulási alaptételeket vagy evidenssé kell tenni (és ez a többieken múlik), vagy nem lehet sem az alapot, sem a belőle levezetett következtetést ilyennek feltüntetni. Üdvözlettel ZJ 

----- Original Message -----

From: Fáy Árpád

To: drzlinszky

Sent: Monday, April 09, 2007 12:03 AM

Subject: RE: volt egy rossz álmom, vitatkoztam egy általam tisztelt emberrel, és a következőket fogalmaztam meg tanulságként - FÁ

Kedves János!

Nagyon pontos.

"Ezen nincs mit vitatkozni, ebből ki lehet és kell indulni."

Mint a matematika. Azaz helyesebben ezen nincs mit szavazgatni. Nem többségi kérdés az evidencia.

"Evidencia nem belátható, hanem, nyilvánvaló, mindenkinek világos, vitát nem igénylő"

Az evidencia egyik közkeletű fordítása a "belátható".

Elgondolkodom néha, hogy olyanokkal miért ilyen nehéz a kapcsolat, akiktől egyébként sokat tanulhatok, akik egyébként példamutatóan fogalmaznak más kérdésekben.

De az élet ilyen. Vagy rájövök miért, vagy nem.

El kellene kezdeni az érdemi eszmecserét, szúk érvényű szakmai reflexek próbálgatása helyett, mert az önkény nyilvánvaló tobzódása, kozkázatos kalandozása idején egyfajta felelőtlenség számba megy a frázisokkal folyó hadművelet.

Áldott ünnepeket

Fáy Árpád

 -----Original Message-----
From: drzlinszky [mailto:drzlinszky@freemail.hu]
Sent: Sunday, April 08, 2007 4:09 PM
To: Fáy Árpád
Subject: Re: volt egy rossz álmom, vitatkoztam egy általam tisztelt emberrel, és a következőket fogalmaztam meg tanulságként - FÁ

Evidencia nem belátható, hanem, nyilvánvaló, mindenkinek világos, vitát nem uigénylő. Egyébként így is használjátiok, érvként, "hogy ezen nincs mit vitatkozni, ebből ki lehet és kell indulni". ZJ

 

----- Original Message -----

From: Fáy Árpád

To: drzlinszky

Sent: Sunday, April 08, 2007 12:14 AM

Subject: RE: volt egy rossz álmom, vitatkoztam egy általam tisztelt emberrel, és a következőket fogalmaztam meg tanulságként - FÁ

Legyünk pontosabbak, az evidencia - belátható.

-----Original Message-----
From: drzlinszky [mailto:drzlinszky@freemail.hu]
Sent: Saturday, April 07, 2007 8:17 PM
To: Fáy Árpád
Subject: Re: volt egy rossz álmom, vitatkoztam egy általam tisztelt emberrel, és a következőket fogalmaztam meg tanulságként - FÁ

Kedves Árpád, evidencia az, ami mindenki számára - nem csak a velünk egyet értők, nem csak a számunkra elfogadhatók számára egyértelműn világos. Lám, ami még Z. Zsoltnak sem "ervidens", mitől evidens az? Ezen dől meg az érvelés. ÜdvözlettelZJ

----- Original Message -----

From: Fáy Árpád

To: alkotmany@ngo.hu

Sent: Thursday, April 05, 2007 9:57 PM

Subject: volt egy rossz álmom, vitatkoztam egy általam tisztelt emberrel, és a következőket fogalmaztam meg tanulságként - FÁ

... volt egy rossz álmom, vitatkoztam egy általam tisztelt emberrel, és a következőket fogalmaztam meg tanulságként - FÁ

AZ ALKOTMÁNY A NEMZET  ÁLLAMALKOTÓ AKARATA

A Nemzet, tehát az élő, szolidáris, felelősen szabad társadalmi közösség identitása, élni vágyása, azaz létezése az "alanyi megrendelője" felelős tulajdonosként az állami apparátusnak - mint önszervezési, társadalmi önigazgatási eszközrendszernek.

A nemzeti-társadalmi akarat alkotmányos megfogalmazásának feltétele, hogy elfogadjuk az alkotmányosság sarokpontjaiként a logikai, erkölcsi, történelmi, társadalmi evidenciákat.

Ezekről nem dönthet sem diktátor, sem népszuverenitásra hivatkozó testület, vagy személy, vagy tömeggyűlés. Az önkény vagy hatalmi realitás nem lehet forrása az erkölcsi evidenciák megfogalmazásának, nem szakíthatja el az államot az alkotmányos evidenciáktól, nem játszhatja ki egymás ellen a szervezési-gazdasági hatékonyságot és az emberi személyiség elvehetetlen, eredendő szabadságnormáit.

A természetes élő emberi személy semmilyen módon nem rendelhető a társadalmi eszköz jogi személy alá. Általános alkotmányos rendező elvként kell elismerni, hogy csak az élő emberi személyiség egyén vagy az egyének közössége lehet a tulajdonosa az élettelen eszköz jogi személynek (és nem fordítva, sem egymás mellé rendelve). Gazdasági talpra állásunknak sem lehet más útja, mint a cselekvő embernek a természetes személy alanyiságát elismerve tudatosítani a jogi személy eszközrendszer voltát (vállalatok, állam, piaci intézményrendszer).

Javasoljuk, hogy ezen elvek alapján indítsunk helyzetfelmérő, elemző társadalmi eszmecserét, pártapparátusoktól független „társadalmi konzultációt” az egyetemi kutató műhelyekben, civil szervezetekben, a sajtó legszélesebb nyilvánossága előtt.


Egy mai vitához megjegyzésként:

Kedves Zs...!

A vitában ha élesen fogalmazok, azt tekintsed annak,

hogy számomra fontos kérdésekről van szó jelen esetben.

...................  

Amiket azonban délután mondtál az előadásodban, azelőtt értetlen vagyok.

Nem jogászi, hanem elementáris logikai összefüggéseket utasítottál vissza.

Olyasmiket vontál a tételes jog szöveganyagába, aminek ott nincsen helye.

És pont a szentkorona hagyomány, szimbólumrendszer a legjobb hivatkozás, hogy ha egy nemzetgyűlés a szentkoronát gyalázó törvényt szavazott volna meg bármikor, azt senki sem tekintette volna mérvadónak. Márpedig az elemi logikai összefüggések tagadása éppolyan szentségtörés, mint a szentkorona gyalázása. Ha egyszer akarod, megmagyarázod, hogy neked miért olyan fontos, hogy a természetes személy ne kizárólag legyen alanya a társadalmi életnek, szemben a jogi személy eszköz mivoltával - alkotmányos jogok szintjén. De ez a természetjogi (azaz természeti, természettől való ) evidenciákon semmit sem változtat. Elvesztenénk az iránytűt, ha mindig a kisebb hazugságok vagy a jobban megcsontosodott hazugságok és disznóságok felé menetelnénk. Ennél sokkal több a magyar alkotmányos hagyomány eszmeisége (ami nélkül nem értelmezhetőek a §-ba szedett fogalmazványok törvényként). A törvények eligazító szerepe ugyanis messze nem az erőszaktól való félelmen alapszik. De hát ezt te másként gondolod, meggyőzni nem tudlak, nagyon sajnálom a bekövetkezett állapotot eszmecserénkben. Egyébként azért tart a rendszerváltás ott, ahol ma tart, mert 90-ben az úgynevezett jobboldaltól kezdve a balig mindenki a hatalmi erő fixírozásába (fürkészésébe) volt elmerülve, ahelyett, hogy változtattak volna rajta. Vannak korszakok, amikor nehezebb változtatni. Most nehezebb, mint akkor lett volna 90 táján. De paradox módon most könnyebb átlátni azt a kérdést is, hogy rossz volt ami történt, nem kell utólag idealizálni. A szavazók nem azért szavaztak, hogy képviselőik majd a hatalmi konstellációkat fürkésszék, hanem hogy küzdjenek. A focibajnokságon sem a totóirodában kell kezdenie a focistáknak, hogy kinek van esélye, hanem ki kell mennie a pályára (és sok szakértő szerint az győz, akiben szellemi háttér is van, sőt néha az erkölcsi erő fogalmáig is eljutnak sportriporterek). Attól, hogy a politika nem sport, nem kellene a hatalom-totó irodában kezdeni ezt sem. A les az les akkor is, ha Gyurcsány-sportoló csinálja, és akkor is, ha olyan bírót tesznek oda, aki csak neki fütyül. Legfeljebb lezülleszti az egész foci színvonalát a bányász béka zoknija alá. Az alkotmányos hagyományért lelkesedők meg éppen azért fordulnak feléje (az alkotmányos hagyomány felé), mert lehetőséget keresnek az erkölcsi, logikai és történelmi evidenciák megtartására, meghivatkozhatóságára. Te meg el akarod venni tőlük ezt a lehetőséget.

Azt mondod, hogy a szavazatégetős hatalom a legális (szabálykövető). Hol hirdették ki a szavazatégetés szabály rendszerét mint választási eljárási normát? Mert ha nem történt meg előzetesen, akkor ami utána van, az illegális - a saját balliberális (régen ezt Pesten balfasisztának mondották) mértékrendjük szerint.

- Legitim hatalom -

- legális hatalom -

- önkény hatalom. -

Magyar fogalmak szerint legitim az a hatalom, amely az alkotmányos evidenciákat tiszteli (és itt most a 49/XX-as önkényuralmi §-át, diktátumát vagy butaságát, amikor önmagát alkotmánynak minősíti, mintha ő valamilyen mértékben is evidencia lehetne, ne hozzad fel). nem magyar fogalmak szerint is van helye az ég alatt az alkotmányos evidenciáknak, de ha hiányzik a megfelelő hagyomány, akkor másként kell nevezni, bonyolulktabb helyzet áll elő (és a nagyonerős hatalmi szereplők esetleg fel sem ismerik). A világ más táján talán a természetjogi tételekhez kötnék a hatalom legitimitását. És ne mondjad azt, hogy sokféle irányzata volt a természetjog megfogalmazásának. Egyetlen egy írásjelet nem lehet úgy használni, hogy ne lehetne ezerféleképpen értelmezni. Az értelmezés feladatát, az önálló gondolkodást semmilyen korban nem pótolja a természetjogi evidenciáktól való elfordulás.

Legálisnak nevezem a szabálykövető hatalmat. A természetjogi alapokat elutasító szabályrendszer illegitim, de ehhez a szabályrendszerhez viszonyítva lehet a politikai szereplő legális (szabálykövető). Dávid Ibolya sokat beszélt a parlamentben a kommunista illegitim szabályokat követő (akkor legális) jogalkalmazásról. Nem én vagyok tehát a kitalálója ennek sem. Még a magát polgárinak becéző balliberális Dávid is tud róla. Illegális volt tehát Gyurcsány a maga szavai szerint is, miután beszédét elmondta, kimondta - és nem is vonta vissza. A büntetőjogban az ilyen beismerés nem számít? Vagy csak az alkotmányosságtól elhatárolódó politikában nem számít? Én 1990 óta tartó folyamat egészét tartanám korrigálandónak a sajnálatos felkészületlenség és eszement rátartiságnak köszönhetően végig illegitim és illegális kavargásban menedzselt balfogások tömkelegét orvoslandó. A genocídium nem játék. Csúnya dolog kimondani. Ne finomkodjunk. Már itt tartunk örökös megfelelni akarással, a nehéz helyzet bevallása helyett.

Nem hiszem, hogy meg tudnád magyarázni a szabályfelrúgó önkényhatalom legalitását, mert az önellentmondás. Az önkényhatalom önkényes, és nem demokratikus. Az önkénynek vannak fokozatai és változatai (például szavazat égetés, hazudozás, stb). Lehet válogatni. De a kuplerájos ne akarjon szűz lenni. A szavazatégetős ne tetszelegjen az alkotmányosságban. A kontroll nélküli mai hatalom ne akarjon legális szűz lenni. Ezt elgumilövedékezte, elhazudta, ellopta és elégette, meg eladta.

Ha ezekután engem védeni akarnál, nehéz lenne a dolgod. Olyat kellene kitalálj, hogy nekem ne kelljen kimondani az önkény legalitását - mert az meggyőződésem szerint hülyeség (jogászok nem tudom hogy fogalmazzák a "hülyeséget" szakmailag). Volna még egy változat az önkényhatalom alternatívájaként, ha a nem-szabálykövető hatalmat akarom minősíteni, ez pedig a szükséghatalom vagy a rendkívüli állapotot kezelő adhoc hatalmi megoldás. De ott meg az önkény eltökélt társadalom-ellenességéről nem beszélhetnénk, csak inkább amolyan vérszemet kapott potyautasokról. De attól azok az ügyletek még ugyanúgy komolytalanok, bizonyos értelemben semmisek. Őszinték akarnánk lenni, ebből nem látszunk ki 17 éve tartó sodródásunkban. Mentheted a mai helyzetet, hogy azért rendkívüli, mert az államfőtől kezdődően Gyurcsányig az egész garnitúra nem volt felkészülve a tényleges, társadalom-érdekű és felkészült politizálásra. Ez egyfajta fogyatékosság, amit 1990 óta egyedül egy volt szerzetes főnök fogalmazott meg számomra a "nem voltunk felkészülve erre a fordulatra" kijelentéssel. Más sem. Ne akarjunk úgy tenni, hogy a szocialista joghumbug talaján mi mégis fel lettünk volna készülve a tényleges alkotmányosság kialakítására.

Apropó joghumbug. Az döntően a társadalomfilozófiai, és ezen belül az alkotmány- és jogfilozófiai készületlenség miatt olyan szívós, máig káoszt eredményező probléma (mármint a joghumbug). Ugyanis a jogtechnikai kiválóság nem több, mint hogyha valaki kiválóan tud zongorázni a mobilján, de nem egészen tudja, hogy kit kellene hívnia. Az technikus. Az ne akarjon érdemi döntésekhez hozzá szólni. Az ne akarjon az alkotmányos evidenciák és a jogrendszer közötti áthidaláshoz hozzá szólni.

A hidat az alkotmány és a törvényhozás, tehát a jogrendszer egésze között a politikának kell megalkotnia, más lehetőség elvileg nincsen. És ebben a politikában kell az alkotmányos legitimitás érdekében az alkotmányos evidenciák nem hagyhatók figyelmen kívül. A politika tehát nem a korlátlan önzés és rögtönzés világa, nem is sötét alakok gátlástalan öklelődzése - mert akkor az káosz volna csupán, és nem társadalompolitika.

Szerintem az alkotmány nem a pozitiv jogi értelemben vett jogrendszer része. Különben értelmetlen volna, hogy feléje forduljunk, mert vakok közt kitolt szemű kalauz lehetne csak.

No minden jót

Fáy Árpád


Egy aprócska pontosítás (a pontos fogalmazás kedvéért):

A <<<szabályfelrúgó önkényhatalom>>> esetével állunk szemben manapság, a mostani kormány esetében (itt olyan nehéz legalitásról beszélni).

A legális (szabálykövető) hatalom lehet legitim is meg önkényuralmi is. A Dávid Ibolya által korábban olyan pontosan megnevezett komenista hatalmi törekvés <<<szabálykövető önkényuralom>>> akart lenni. Ebben érthető meg csavarossága. Ők a jogállamot a szabálykövetésben jelölték meg, és ha a szabályokat az "<<<ügyesen szabályt tákolgató önkényhatalomnak>>>" sikerült úgy megfogalmaznia, hogy annak betartásával önkényuralmi igénye teljesült, akkor kisütötte magáról, hogy ő <<<"tulajdonképpen jogállam">>>, mert itt a jogszabályok érvényesülnek, és nem egy kis háttérbagázs privát igényei. A mai napokban azt éljük meg, hogy a fogalmat tágítandó naponta a söpredékről kötelező értekeznie az önkény-médiának, tágítandó nyíltan erőszakos fellépésének a területét. A szabálykövetési legalitás önmagában tehát egyáltalán nem valami paradicsomi állapot, mert ennek egy szibériai munkatábor is megfelelhetett, ha rögzítették, hogy itt az a szabály, hogy tábor harmadának évente el kell haláloznia. És kész. Ha ez megkövesedik, akkor az alkotmányosságot jelent? Táboralkotmányoshagyományosságot? Ugye nem. Nálunk sem.

 

 Fáy Árpád
ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^
Alkotmányossági Műhely és Fórum Egyesület
www.alkotmany.ngo.hu
a levél nyilvános eszmecsere részére íródott
ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^
.... A társadalmi cselekvés, a társadalmi lét alanya az élő emberi személyiség valamint annak közösségei, ...
... a szervezeti keret pedig csak az eszköze (tulajdona) lehet a személyes létnek (tehát az olyan szervezeti eszköz mint a jogi személy vállalat, állam vagy mint a jogi személy nemzetközi szervezet - mint szervezet - közvetlen alanya nem lehet a társadalmi létnek), ha alkotmányos evidenciák felől szemléljük a társadalmat ....
ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^


 Vissza az oldal tetejére