AZ ALKOTMÁNY A NEMZET ÁLLAMALKOTÓ AKARATA
A Nemzet, tehát az élő, szolidáris, felelősen szabad társadalmi közösség identitása, élni vágyása, azaz létezése az "alanyi megrendelője" felelős tulajdonosként az állami apparátusnak - mint önszervezési, társadalmi önigazgatási eszközrendszernek.
A nemzeti-társadalmi akarat alkotmányos megfogalmazásának feltétele, hogy elfogadjuk az alkotmányosság sarokpontjaiként a logikai, erkölcsi, történelmi, társadalmi evidenciákat.
Ezekről nem dönthet sem diktátor, sem népszuverenitásra hivatkozó testület, vagy személy, vagy tömeggyűlés. Az önkény vagy hatalmi realitás nem lehet forrása az erkölcsi evidenciák megfogalmazásának, nem szakíthatja el az államot az alkotmányos evidenciáktól, nem játszhatja ki egymás ellen a szervezési-gazdasági hatékonyságot és az emberi személyiség elvehetetlen, eredendő szabadságnormáit.
A természetes élő emberi személy semmilyen módon nem rendelhető a társadalmi eszköz jogi személy alá. Általános alkotmányos rendező elvként kell elismerni, hogy csak az élő emberi személyiség egyén vagy az egyének közössége lehet a tulajdonosa az élettelen eszköz jogi személynek (és nem fordítva, sem egymás mellé rendelve). Gazdasági talpra állásunknak sem lehet más útja, mint a cselekvő embernek a természetes személy alanyiságát elismerve tudatosítani a jogi személy eszközrendszer voltát (vállalatok, állam, piaci intézményrendszer).
Javasoljuk, hogy ezen elvek alapján indítsunk helyzetfelmérő, elemző társadalmi eszmecserét, pártapparátusoktól független „társadalmi konzultációt” az egyetemi kutató műhelyekben, civil szervezetekben, a sajtó legszélesebb nyilvánossága előtt.
A mai vitához megjegyzésként:
Kedves Zsolt!
A vitában ha élesen fogalmazok, azt tekintsed annak,
hogy számomra fontos kérdésekről van szó jelen esetben.
...................
Amiket azonban délután mondtál az előadásodban, azelőtt értetlen vagyok.
Nem jogászi, hanem elementáris logikai összefüggéseket utasítottál vissza.
Olyasmiket vontál a tételes jog szöveganyagába, aminek ott nincsen helye.
És pont a szentkorona hagyomány, szimbólumrendszer a legjobb hivatkozás, hogy ha egy nemzetgyűlés a szentkoronát gyalázó törvényt szavazott volna meg bármikor, azt senki sem tekintette volna mérvadónak. Márpedig az elemi logikai összefüggések tagadása éppolyan szentségtörés, mint a szentkorona gyalázása. Ha egyszer akarod, megmagyarázod, hogy neked miért olyan fontos, hogy a természetes személy ne kizárólag legyen alanya a társadalmi életnek, szemben a jogi személy eszköz mivoltával - alkotmányos jogok szintjén. De ez a természetjogi (azaz természeti, természettől való ) evidenciákon semmit sem változtat. Elvesztenénk az iránytűt, ha mindig a kisebb hazugságok vagy a jobban megcsontosodott hazugságok és disznóságok felé menetelnénk. Ennél sokkal több a magyar alkotmányos hagyomány eszmeisége (ami nélkül nem értelmezhetőek a §-ba szedett fogalmazványok törvényként). A törvények eligazító szerepe ugyanis messze nem az erőszaktól való félelmen alapszik. De hát ezt te másként gondolod, meggyőzni nem tudlak, nagyon sajnálom a bekövetkezett állapotot eszmecserénkben. Egyébként azért tart a rendszerváltás ott, ahol ma tart, mert 90-ben az úgynevezett jobboldaltól kezdve a balig mindenki a hatalmi erő fixírozásába (fürkészésébe) volt elmerülve, ahelyett, hogy változtattak volna rajta. Vannak korszakok, amikor nehezebb változtatni. Most nehezebb, mint akkor lett volna 90 táján. De paradox módon most könnyebb átlátni azt a kérdést is, hogy rossz volt ami történt, nem kell utólag idealizálni. A szavazók nem azért szavaztak, hogy képviselőik majd a hatalmi konstellációkat fürkésszék, hanem hogy küzdjenek. A focibajnokságon sem a totóirodában kell kezdenie a focistáknak, hogy kinek van esélye, hanem ki kell mennie a pályára (és sok szakértő szerint az győz, akiben szellemi háttér is van, sőt néha az erkölcsi erő fogalmáig is eljutnak sportriporterek). Attól, hogy a politika nem sport, nem kellene a hatalom-totó irodában kezdeni ezt sem. A les az les akkor is, ha Gyurcsány-sportoló csinálja, és akkor is, ha olyan bírót tesznek oda, aki csak neki fütyül. Legfeljebb lezülleszti az egész foci színvonalát a bányász béka zoknija alá. Az alkotmányos hagyományért lelkesedők meg éppen azért fordulnak feléje (az alkotmányos hagyomány felé), mert lehetőséget keresnek az erkölcsi, logikai és történelmi evidenciák megtartására, meghivatkozhatóságára. Te meg el akarod venni tőlük ezt a lehetőséget.
Azt mondod, hogy a szavazatégetős hatalom a legális (szabálykövető). Hol hirdették ki a szavazatégetés szabály rendszerét mint választási eljárási normát? Mert ha nem történt meg előzetesen, akkor ami utána van, az illegális - a saját balliberális (régen ezt Pesten balfasisztának mondották) mértékrendjük szerint.
- Legitim hatalom -
- legális hatalom -
- önkény hatalom. -
Magyar fogalmak szerint legitim az a hatalom, amely az alkotmányos evidenciákat tiszteli (és itt most a 49/XX-as önkényuralmi §-át, diktátumát vagy butaságát, amikor önmagát alkotmánynak minősíti, mintha ő valamilyen mértékben is evidencia lehetne, ne hozzad fel). nem magyar fogalmak szerint is van helye az ég alatt az alkotmányos evidenciáknak, de ha hiányzik a megfelelő hagyomány, akkor másként kell nevezni, bonyolulktabb helyzet áll elő (és a nagyonerős hatalmi szereplők esetleg fel sem ismerik). A világ más táján talán a természetjogi tételekhez kötnék a hatalom legitimitását. És ne mondjad azt, hogy sokféle irányzata volt a természetjog megfogalmazásának. Egyetlen egy írásjelet nem lehet úgy használni, hogy ne lehetne ezerféleképpen értelmezni. Az értelmezés feladatát, az önálló gondolkodást semmilyen korban nem pótolja a természetjogi evidenciáktól való elfordulás.
Legálisnak nevezem a szabálykövető hatalmat. A természetjogi alapokat elutasító szabályrendszer illegitim, de ehhez a szabályrendszerhez viszonyítva lehet a politikai szereplő legális (szabálykövető). Dávid Ibolya sokat beszélt a parlamentben a kommunista illegitim szabályokat követő (akkor legális) jogalkalmazásról. Nem én vagyok tehát a kitalálója ennek sem. Még a magát polgárinak becéző balliberális Dávid is tud róla. Illegális volt tehát Gyurcsány a maga szavai szerint is, miután beszédét elmondta, kimondta - és nem is vonta vissza. A büntetőjogban az ilyen beismerés nem számít? Vagy csak az alkotmányosságtól elhatárolódó politikában nem számít? Én 1990 óta tartó folyamat egészét tartanám korrigálandónak a sajnálatos felkészületlenség és eszement rátartiságnak köszönhetően végig illegitim és illegális kavargásban menedzselt balfogások tömkelegét orvoslandó. A genocídium nem játék. Csúnya dolog kimondani. Ne finomkodjunk. Már itt tartunk örökös megfelelni akarással, a nehéz helyzet bevallása helyett.
Nem hiszem, hogy meg tudnád magyarázni a szabályfelrúgó önkényhatalom legalitását, mert az önellentmondás. Az önkényhatalom önkényes, és nem demokratikus. Az önkénynek vannak fokozatai és változatai (például szavazat égetés, hazudozás, stb). Lehet válogatni. De a kuplerájos ne akarjon szűz lenni. A szavazatégetős ne tetszelegjen az alkotmányosságban. A kontroll nélküli mai hatalom ne akarjon legális szűz lenni. Ezt elgumilövedékezte, elhazudta, ellopta és elégette, meg eladta.
Ha ezekután engem védeni akarnál, nehéz lenne a dolgod. Olyat kellene kitalálj, hogy nekem ne kelljen kimondani az önkény legalitását - mert az meggyőződésem szerint hülyeség (jogászok nem tudom hogy fogalmazzák a "hülyeséget" szakmailag). Volna még egy változat az önkényhatalom alternatívájaként, ha a nem-szabálykövető hatalmat akarom minősíteni, ez pedig a szükséghatalom vagy a rendkívüli állapotot kezelő adhoc hatalmi megoldás. De ott meg az önkény eltökélt társadalom-ellenességéről nem beszélhetnénk, csak inkább amolyan vérszemet kapott potyautasokról. De attól azok az ügyletek még ugyanúgy komolytalanok, bizonyos értelemben semmisek. Őszinték akarnánk lenni, ebből nem látszunk ki 17 éve tartó sodródásunkban. Mentheted a mai helyzetet, hogy azért rendkívüli, mert az államfőtől kezdődően Gyurcsányig az egész garnitúra nem volt felkészülve a tényleges, társadalom-érdekű és felkészült politizálásra. Ez egyfajta fogyatékosság, amit 1990 óta egyedül egy volt szerzetes főnök fogalmazott meg számomra a "nem voltunk felkészülve erre a fordulatra" kijelentéssel. Más sem. Ne akarjunk úgy tenni, hogy a szocialista joghumbug talaján mi mégis fel lettünk volna készülve a tényleges alkotmányosság kialakítására.
Apropó joghumbug. Az döntően a társadalomfilozófiai, és ezen belül az alkotmány- és jogfilozófiai készületlenség miatt olyan szívós, máig káoszt eredményező probléma (mármint a joghumbug). Ugyanis a jogtechnikai kiválóság nem több, mint hogyha valaki kiválóan tud zongorázni a mobilján, de nem egészen tudja, hogy kit kellene hívnia. Az technikus. Az ne akarjon érdemi döntésekhez hozzá szólni. Az ne akarjon az alkotmányos evidenciák és a jogrendszer közötti áthidaláshoz hozzá szólni.
A hidat az alkotmány és a törvényhozás, tehát a jogrendszer egésze között a politikának kell megalkotnia, más lehetőség elvileg nincsen. És ebben a politikában kell az alkotmányos legitimitás érdekében az alkotmányos evidenciák nem hagyhatók figyelmen kívül. A politika tehát nem a korlátlan önzés és rögtönzés világa, nem is sötét alakok gátlástalan öklelődzése - mert akkor az káosz volna csupán, és nem társadalompolitika.
Szerintem az alkotmány nem a pozitiv jogi értelemben vett jogrendszer része. Különben értelmetlen volna, hogy feléje forduljunk, mert vakok közt kitolt szemű kalauz lehetne csak.
No minden jót
Fáy Árpád
Egy aprócska pontosítás (a pontos fogalmazás kedvéért):
A <<<szabályfelrúgó önkényhatalom>>> esetével állunk szemben manapság, a mostani kormány esetében (itt olyan nehéz legalitásról beszélni).
A legális (szabálykövető) hatalom lehet legitim is meg önkényuralmi is. A Dávid Ibolya által korábban olyan pontosan megnevezett komenista hatalmi törekvés <<<szabálykövető önkényuralom>>> akart lenni. Ebben érthető meg csavarossága. Ők a jogállamot a szabálykövetésben jelölték meg, és ha a szabályokat az "<<<ügyesen szabályt tákolgató önkényhatalomnak>>>" sikerült úgy megfogalmaznia, hogy annak betartásával önkényuralmi igénye teljesült, akkor kisütötte magáról, hogy ő <<<"tulajdonképpen jogállam">>>, mert itt a jogszabályok érvényesülnek, és nem egy kis háttérbagázs privát igényei. A mai napokban azt éljük meg, hogy a fogalmat tágítandó naponta a söpredékről kötelező értekeznie az önkény-médiának, tágítandó nyíltan erőszakos fellépésének a területét. A szabálykövetési legalitás önmagában tehát egyáltalán nem valami paradicsomi állapot, mert ennek egy szibériai munkatábor is megfelelhetett, ha rögzítették, hogy itt az a szabály, hogy tábor harmadának évente el kell haláloznia. És kész. Ha ez megkövesedik, akkor az alkotmányosságot jelent? Táboralkotmányoshagyományosságot? Ugye nem. Nálunk sem.
FÁ