címoldalra
A márciushoz kapcsolódó szöveg:
A Szentkoronát vizsgáló ötvös, CSOMOR LAJOS fogalmazásában
A művészettörténeti vizsgálati eredmények szerint a Szent Korona előbb hun, majd avar tulajdonban volt, később a Frank Birodalomba k erült, és csak ezek után adta vissza II. Szilveszter pápa és III. Ottó császár Szent Istvánnak.Szent István korona kérése szükséges politikai lépés volt. Egyfelől Szent Istvánnak szüksége volt egy olyan hatalmi jelvényre, mely önmagában biztosítékot jelentett arra nézve, hogy az őslakóként itt élő hun és avar népesség jogait és kiváltságait az Árpádok is tiszteletben tartják. Másfelől a Szent Korona Szent Istvánnak való kiszolgáltatása nemzetközi jogi elismerése volt annak, hogy Szent István állama jogilag elismert keresztény állam, méghozzá hun-avar-magyar jogfolytonosság alapján, pontosan azért, mert a Szent Korona korábban hun és avar hatalmi jelvény is volt. Ugyanakkor a törzsi területi szervezet felbontása és a vármegyerendszer bevezetése szükségessé tette, hogy István királya Kárpát-medence egész szabad lakóssága számára adjon egy jogi biztosítékot a kiváltságok megtartására és a király leválthatóságára. Ennek legegyszerűbb módja az volt, hogy István király koronáját önmaga (pontosabban a mindenkori magyar király) és az ország föléhelyezte. A magyar közjog szerint Magyarország esetében - a világon egyedülálló módon! - az ország a Koronáé, a Szent Korona tulajdona. Szent István tulajdonképpen ezt írta meg az Intelmekben, ahol az uralkodás minden fontos feltételét a Magyar Szent Koronával azonosította. Az Intelmek szerint a Szent Korona magába foglalja:- az országot mint területet, - az országot mint egy uralom alá tartozó népességet; - a közigazgatási intézményrendszert; - az egyházi intézményrendszert; - az apostoli keresztény hitet; - az apostolságot; - az uralkodó személyét; - az uralkodói tulajdonságokat és képességeket; - az igazságos ítélkezést és a jogi intézményrendszert;- a társadalmi türelmet; - az ország védelmét; - az országban lakó, együtt élő, vendégként befogadott idegen népeket és azok elbizakodottságának, jogtalan hatalomra törésének megakadályozását. Végül Szent István, halála előtt, egy kaukázusi keresztény koronaeszmét alkalmazva (mely szerint a földi uralkodó hatalmát és a koronát Szent Mihály arkangyal és Szűz Mária közvetítésével Istentől kapja), országát és koronáját több ízben is Szűz Máriának ajánlotta, tehát annak adta vissza, akitől - hite szerint - kapta. Ezt az aktust halálos ágyán Magyarország főurai jelenlétében is megismételve közjogi erőre emelte. Ezzel országát és koronáját, valamint a földön kialakított jogviszonyt közvetve Isten kezébe adta vissza, örökre felbonthatatlanná téve azt. Véleményem szerint ezek együtt jelentik a Szent Korona-eszmét ….” „Szent István Intelmei: az első magyarországi államelméleti mű” Szűcs Jenő történész az MTA Történettudományi Intézet Szent István Emlékbizottságának 1988-as konferenciáján tartott ezzel a címmel előadást. Idézetek az előadásból: „…… Annak megnevezése, hogy mi az, ami ékíttetik, az író – a kor stilisztikai eszményét követve – váltogatja a szinonímákat: a királyi palota, a trón, az emelvény mellett négy ízben a regalis dignitas szerepel (c.1., 6., 8., 9.), egy ízben a kormányzat (regimen c.4.), két ízben pedig a korona (c.5., 10.). De a korona egyébként is majd minden fejezetben, összesen nyolcszor fordul elő a szövegben, két helyen különösen figyelmet érdemlő kontextusban. A 8. fejezetben olvasható költői képben (az engedetlenség szelleme szétszórja a korona virágait, mert az engedetlenség az egész regnum pestise) a corona és a regnum már egészen közel került egymáshoz. Az egész művet lezáró mondat pedig így hangzik: Mindaz amit fentebb elmondottunk, alkotja a királyi koronát – más szóval a mű egész tartalma, a politikai-teológiai és politikai-etikai normák összessége a korona fogalmában fut össze. Ahhoz képest, hogy a koronaszimbolika kifejlődése Európában köztudomásúlag viszonylag kései, XII-XIII. századi fejlemény, megelően korai csíráról van szó. Ha … az elmondottakat a lehető legrövidebben akarjuk összegezni, elmondhatjuk, hogy míg az Intelmek az egyházi szférát illetően általában megmaradt a Karoling-kori modellnél (mert Magyarországon az ezredforduló idején a maga eredeti állagában is sajátosan eleven funkciót nyert), addig a világi szféra valamennyi lehetséges pontján módszeresen és tudatosan eltávolodott a mintáktól: az ezredforduló pannóniai válságára reflektált, annak ideálkövetelményeit fejezte ki. Ebben áll a mű korszerűsége és oly sokat vitatott önállósága, ha a művet nem csak a stílus felől és sterilen filológiai aspektusból, hanem – ami alig érvényesült az eddigi vizsgálódásban – a politikai gondolkodás kategóriarendszerének fejlődésébe ágyazva szemléljük. ….. ….. a Karoling-kori minták toposzaival és erénysémáival ellentétben a műben gyakorlati, szinte azt mondhatnánk, világi állambölcsesség szólal meg. Az <<örök királyságra és koronára>> mutató király feltűnő érzéket árul el a <<földi királyság s korona>> érdekei iránt is. ….. …. Végeredményben tehát nem alaptalan, ha mű jellegét …… Balogh József egyik tanulmányának címével határozzuk meg: az Intelmek csakugyan Szent István politikai testame ntumaként fogható fel.”
|