Az „Alkotmányos örökségünk" c.naptár

  a történelmünk alkotmányos vonulatának vázlatos, áttekintése

A Szent Korona közjogi jelképi értelme napjainkra meghalványult. Ezer éven át kisbetűvel írták, és egyértelműen központi szerepű közjogi fogalomnak tekintették. Tudták, tisztelték összetett jelentésvilágát, csakis koronázásra való használhatóságát. Nagybetűs írása Trianon után terjedt el. Ha tehát eredeti, közjogi jelentését tartjuk szem előtt, nem érdekes, hogy kisbetűvel vagy naggyal írjuk, ezzel nem követünk el tiszteletlenséget. A forma szerinti nagy betűk a jelentés ismerete nélkül önmagukban semmit sem érnek. Alkotmányos szempontból az a fontos, hogy számon tartjuk-e tényleges mivoltát, közjogi jelentőségét.

Közjogi értelemben a Szent Koronának mint jelképnek a jelentése, a következő főbb kérdéseket érinti - amint azt a Szent Korona tan majd száz éven át (XIX. sz második és a XX. sz. első felében) készült, bőséges és alapos polgári kori irodalma fejti ki sokoldalúan, és amely irodalom mára a XX. század második felét elnyomó diktatúra tiltása miatt a figyelemből kiszorult:

- A totális hatalom (diktatúra) abszolút tilalma, mert ha a Magyarok Nagyasszonyának (más néven a Boldogasszonynak, Nagyboldogasszonynak, Szűz Máriának) felajánlott koronáé a hatalom teljessége, akkor fogalmilag kizárt a legális földi totális hatalomnak még az igénye is.

- vonatkozik a teljes hatalom tiltása az emberi társadalom minden területére: mind a fegyveres, a politikai, mind az anyagi, a kulturális, stb diktatúrára.

- A hatalmi szerepek felelős, korlátozott és ellenőrzött betöltésének módja (hitlevél, koronázási eskü, sérelmi ügyek, ellenállási jog illetve ellenállási kötelesség elve stb) ma is értelmezhető minden önálló, jelentős hatalmi döntési pozíció esetében. Jó kiindulási alapnak tekinthető elsősorban az alkotmány alá, a kormány mellé rendelt mai hatalmi autonómiák világában is (bíróság, számvevőszék ...).

- Az egyenlő alkotmányos szabadság elve személyek, csoportok között (vallási szabadság, nemzetiségek jogai, etnikai hovatartozástól független politikai szabadság stb-stb)

- Az önkormányzatiság elve (anélkül, hogy országos szinten a közvetlen demokrácia anarchiáját jelentené)

- A törvénysértés jogot nem alapít közjogi elve (amelynek része a kogens eljárások megtartása).

- Az alkotmányos jogfolytonosság elve: az egy állam - egy alkotmány elvéből következően a szerves (forradalom nélküli) jogfejlődés terhét és előnyeit jelenti. A magyar közjog történelmi szimbolikájának nyelvén a nemzet és a hatalmi szerepeket betöltők (történetileg elsősorban a nemzetet képviselő országgyűlés és a király, a „fő") viszonya a Szent Koronához nem módosítható saját maguk által, egyoldalúan. Ez tőlük függetlenül adott a számukra. Miután ez a korona a Boldogasszonynak felajánlott korona, az alkotmányt magát, az alkotmány intézményét még kevésbé szüntethetjük meg vagy fejleszthetjük vissza „legitim földi" módon, pillanatnyi érdekből.

- Legvégül: a tényleges, a teljes értékű alkotmány megfelel a nemzet államalkotó akaratának, alkatának, igényének. A polgárjogi szerződés mintájára, ahol a szerződő felek megegyező akarata nélkül a papírnak nincsen jelentése, az alkotmány esetében sincsen értelme a csak papíron szereplő okmánynak (hacsak nem diktatúra hatalmi önkényének eszközeként). Más szóval a teljes értékű alkotmány feltételezi a nemzet tagjainak szuverén politikai személyiségét (különben hogyan lehetne az ő akaratuknak megfelelő az alkotmány?). Régi korokban ezt fejezték ki úgy, hogy hangsúlyozták a törvények „szokásjogi" elfogadottságát. A magyar történeti alkotmány teljes értékű, a diktatúra intézményét elvileg tagadó, a hatalmat a nemzet szolgálatának tekintő alkotmány.

Magyarok Nagyasszonyának a tisztelete a mai ember számára, pontosabban a korona, a koronával szimbolizált ország felajánlása Boldogasszonynak mai fogalmazásban alapvetően közjogi értelmű tettként értelmezhető, emléke pedig kulturális kincsként, nemzeti örökségként őrizendő. E felajánlás szellemisége a mai napig állít mintát, követelményt a magyar alkotmányosság elé.

Kétségkívül vallási eredete van e jelképeinknek, azonban az alkotmányos kérdések világát tekintve kezdettől (legalábbis az Intelmek bizonysága szerint már Szent István korában, de sokak szerint a még korábbi ősidőktől fogva) megvan az alapvetően önálló közjogi jelentésük. ….

Az Intelmek tekinthető az első, ma ismert, írott formában kifejtett magyar államelméleti műnek – tehát mind Szent István, mind kora tudhatta, jól érthette a Boldogasszonynak való felajánlás közjogi jelentését is. A Szent Korona szerkezeti, képi jelképrendszerébe foglaltan pedig egy még korábbi, talán 1600 évvel ezelőtt fogalmazott államelméleti emlékünk van, lényegében az Intelmekkel egyező közjogi jelentéssel. A legtávolabbi idők emlékeit csak sejthetjük, de bizonyára már az özönvíz előtt is lehetett igénye az emberiségnek a méltányos, igazságos hatalomra.

Mi mással lehetne a hatalmi etika alapvető normáit, igazságait jobban megerősíteni, mint azzal, hogy a Szent Koronához rendelt szuverenitás, hatalmi teljesség, tulajdon stb a Boldogasszonynak lett felajánlva? Ebbe az isteni magasságba az ezer évvel ezelőtt és a még korábban élő ember nem nyúlhatott a hatalom teljessége után, akár császár, akár pápa lett légyen.

Ma legalább ennyire beszédes ez a jelkép katolikusok és nem katolikusok, keresztények vagy más vallásúak, vallásosak és ateisták vagy éppen elkötelezetlenek számára; ha meg akarjuk érteni.

A Boldogasszonynak felajánlott Szent Korona

a totális és tisztességtelen állami hatalom abszolút tilalmát jelenti.

A további alkotmányos emlékek jelentősége, mibenléte Szent Istvántól máig terjedően (az Aranybullán, Tripartitumon és egyebeken keresztül mind) akkor érthető meg a maga teljességében, ha figyelembe vesszük, hogy már 1000 évvel ezelőtt, sőt azt megelőzően is olyan kemény, erős alkotmányos elveket vettek alapul, mint a korona Boldogasszonynak való felajánlása. Jelentős politikusaink ezt mind, mindig tudták.

Tartsuk számon alkotmányos emlékeinket. Alkotmányos kultúránk nélkül nem értelmezhető történelmünk, politikai gondolkodásunk, nem értelmezhetőek irodalmi emlékeink sem. Tekintsük ezeket az emlékeket kultúránk részének, alapjának, akár anyanyelvünket, népművészeti kincsünket és sok minden mást, amit előző nemzedékeknek köszönhetünk, amivel életünk jobb, szebb, teljesebb lehet.